TÁPLÁLAT, (táp-ol-a-al-at) fn. tt. táplálat-ot, harm. szr. -a. Amivel táplálnak, pl. eleség, szüleSze-ség, takarmány. Körülbelül megfelel neki a latin nutrimentum, alimentum.

TAPISKÁL, (tap-is-kál v. tap-is-ka-al) önh. m. tapiskál-t. Tipegve tapogva ide-oda mozog. Első része tapis, a tapos szó módosúlata, azonban az i némi kicsinzést rejt magában; innen az is képző néha át is változik ics-re; vagyis az egész másképen: találkozás-t, tb. ok. Visszaható cselekvés, vagyis gondoskodás, melynél fogva minmagunkat táplálgatjuk. picskál. TÁPLÁLKOZIK, (táp-ol-a-al-koz-ik) k. m. táp

TAPISKÁLÁS, (tap-is-kál-ás) fn. tt. tapiskáok, harm. szr.a. Tipegve-tapogva ide-lálkoztam, tál, -ott, par. —zál. Önmagát tápláljabizonyos eledelekkel él, hogy egészségét, életét föntartsa. Némely állatok növényekkel, mások hússal táplalkoznak. Gazdagon, buján, szegényül, szüken táplálkozni.

85

TAPLÓ-TAPLÓSODÁS

TAPLÓSODIK-TAPOGAT

86

TAPLÓSODIK, (tap-ol-ó-os-od-ik) k. m. taplósod-tam, tál, ott. Taplóssá alakúl, taplóvá változik; vagy tapló gyanánt megpuhul, likacsosodik, pl. a csernek, bükknek pudvás bele.

TAPLÓ, (tap-ló vagy tap-ol-ó) fn. tt. tapló-t. | állati testek állapotváltozása, midőn taplósakká lesz1) Némely növényi testek, melyek vagy eredeti tu-nek. V. ö. TAPLÓSODIK. lajdonságuknál fogva, vagy mesterségesen elkészítve könnyen tüzet fognak, egy szikrától is meggyuladnak, s a fogott tüzet fogytig táplálják. Cserfa-, bükfa tapló, mely a reves és száraz fabélből válik. „A szív, mint a tapló, könnyebben fog tüzet, ha már egyszer égett." B. Eötvös J. (Gondolatok). Rongy-, papirtapló, melyet égékeny testtel beitatva készítenek. Gombatapló, mely némely fákon, pl. füzeken termő forradékokból lúg által megpuhítva készül, az úgy nevezett banyatapló. 2) Átv. a fataplóhoz hasonló puhaságu, vagy forradékféle kóros kinövés az állati testen, milyen az úgy nevezett vadhús.

TAPLÓTINÓRÚ, (tapló-tinórú) ösz. fn. A lopvanőszők seregének, illetőleg gombák rendének tinórú neméhez tartozó faj; fölül lóköröm forma, barnás, alsó likai igen aprók, és szőkék. Többféle fán terem, s kifőzve tűzfogó taplónak jó. (Boletus igniarius).

TAPLYIHERMÁNY, 1. TAPOLYHERMÁNY. TAPLYILUCSKA, 1. TAPOLYLUCSKA. TAPLYIPORUBKA, 1. TAPOLYPORUBKA. TÁPNEDV, TÁPNEDÜ, (táp-nedv v. —nedü) ösz. fn. A bevett táplálékból az állati test belső részeiben képződött fehéres, tejhez hasonló nedv, mely különösen a vérbe megy által. (Chylus).

TAPOD, (tap-od) gyak. áth. m. tapod-tam, ―tál, -ott. Talpával nyom, üt, taszít valamit. Eltapodni, letapodni, kitapodni, megtapodni, öszvetapodni bizonyos testeket. A barmok letapodták a gabonát. A kis gyermeket eltapodták a lovak.

Király, ne tapodtasd magad önkint porba."

Arany J.

TAPODÁS, (tap-od-ás) fn. tt. tapodás-t, tb. ok. Cselekvés, midőn talpunkkal nyomást, ütést teszünk. Gyakorlatosan taposás.

E szót kétfélekép elemezhetni. Ha alapul azon faforradékokat veszszük, melyekből taplót főznek, azt vélhetnők, hogy gyöke a tapadásra, ragadásra vonatkozó tap, minthogy az ily forradékok egy részről a fákhoz tapadva teremnek, más részről általán véve tapadós, ragadós, nyálkás földszinüek szoktak | lenni, s így tapló elemezve annyi volna mint tap-ol-ó, azaz tapadó. Ha pedig azt veszszük tekintetbe, hogy a taplónak általános kelléke, és lényeges tulajdonsága tüzet fogni, akkor figyelmet érdemel a szanszkrit tap gyök, mely égést jelent (calefacere, urere), a görög rúqw égetek, égek; latin tepeo, tepor, tepidus; persa táb-idan vagy táf-tan vagy taf-tan, égetni, égni; szintén persa tábi, fényesség, világ: tábisztán, nyár, (azaz égető, melegitő évszak); orosz tepl (calidus), teplota (calor. Bopp Ferencz. Az ő véleménye szerént a latin tempus is a föntebbi szanszkrit gyöktől szár-zőbeli a kiugratásával e helyett tapodatot, mint álmazhatott. Glossarium Comparativum. 3-ik kiadás. talában e minőségü igeneveknél. Lábnyomat, annyi 163. 1.). Ha a gyök ezen jelentését a magyarban is hely vagy tér, mennyit a talp elfoglal. Tapodatnyi elfogadjuk, akkor ,tapló' annyit tenne mint égő, földet sem birok. Egy tapodtat sem eresztlek tovább. gyuló; s gyöke a magyarban még rokon a régies gyaponik szó gyap gyökével. Egyébiránt más nyelvekben rokon a ,tapló szóval a finn taula, takla, észt tael, tagel, liv nyelvbeli tagl, dagl, lapp tuovle, finnlapp duovle, déli vogul taploch, taplit. (Budenz J.). A mongolban uula v. ula (= tapló) a,gyúl szóhoz közelít.

TAPODAT, (tap-od-at) fn. tt. tapodtat, a kép

TAPODÓ, (tap-od-ó) mn. és fn. tt. tapodó-t. Talpával nyomot vagy nyomokat csináló. Gúnyosan : útczatapodó, kövezettapodó, henyék módjára dologtalanul csavargó, ingyenélő.

TAPODÓKA, (tap-od-ó-ka) kicsinző fn. tt. tapodóká-t. A barkó szójárásban am. lépcső.

TAPOG, (tap-og) gyak. önh. m. tapog-tam,

TAPLOCZA, CSÍK-, erdélyi falu Csik szék-tál, ott. Ide-oda tapva lép, mozog. Gyakran ben; helyr. Taploczá-ra, —n, —ról.

TAPLÓCZA, JOLSVA-, mváros; KÚN-, falu Gömör m.; helyr. Taplóczá-ra, —n, —ról.

TAPLÓNÖVEDÉK, (tapló-növedék) ösz. fn. Taplóforma termés némely fákon s növényeken.

tipeg szóval ikerítve jön elé. Tipeg-tapog, mint a tojó galamb. (Km.). Különböznek tőle tapod és tapos, mint áthatók. V. ö. TIPEG, TOPOG.

TAPOGÁS, (tap-og-ás) fn. tt. tapogás-t, tb. -ok. Tipegés, tapogás.

TAPOGAT, (tap-og-at) gyak. áth. és önh. m. tapogat-tam, —tál, —ott, par. tapogas-s. Tenyerével vagy talpával ismételve, vagy gyakran folytonosan illet, érint, nyomdos valamit, különösen midőn keres,

TAPLÓS, (1), (tap-ol-ó-os v. tap-l-ó-os) mn. tt. taplós-t v. —at, tb. —ak. 1) Taplóféle tűzfogó szerrel ellátott, bővelkedő. 2) Átv. kifőzött taplógombához, vagy más fataplóhoz hasonló rostozatú, podvás, vagy rohatag. Taplós hús, vad hús, mint kóros kinö-kutat, vagy sötétben, homályban megkülönböztetni, sés. Taplós alma, melynek nedve kiszáradt, s csak rostjai maradtak. Taplós fabel.

TAPLÓS, (2), puszta Pest m.; helyr. Taplós-ra,

megtudni, megérezni akar holmit. A fájós testet gyöngéden tapogatni. Kinek hol fáj, ott tapogatja. (Km.). Talpával tapogatja a földet, ha nem ingoványos-e? Megtapogatták a hátát, tréfásan am. megverték. A vak és sötétben járó tapogatni szokott. Halászok nyelvén am.

burítónemű kosárral a vizekben halat keres. A tavak

87

TAPOGATÁS-TAPORJÁNFÉREG

TAPOS TAPSÉR

88

ban, erekben tapogatni szoktak a halászok. Átv. vala- | ján törzse tapor, s gyöke tap, a medvének nehézkes mely titkos rejtélyes dolognak nyomát keresi. Jól tapodásától, s talpas tulajdonságától; s hasonló hozzá tapogat. Itt roszul tapogatsz. Végre kitapogattam, nyo- a Bodrogközben divatozó tapséros, mely am. tenyemára jöttem, kikutattam. restalpas. Alakja sajátságos kinövésre mutat, valamint a tátorján, burján, bojtorján szóké is. Eredetileg

TAPOGATÁS, (tap-og-at-ás) fn. tt. tapogatás-t, tb. ok, harm. szr. a. Tenyérrel vagy talppal,tapor' igétől, s utóhangzás nélkül: tapori (azaz tagyakorlott érintés, illetés, nyomkodás; kutatás, ke- poró) mint ugri (= ugró), a nyúlnak tréfás ugri-füles resés. Vakok tapogatása. Szemtelen tapogatás. Holmi nevében. titkok kitapogatása. Nehéz ott a tapogatás, hol nem fáj. (Km.). Halászok tapogatása. V. ö. TAPOGAT.

TAPOGATÓ, (tap-og-at-ó) mn. és fn. tt. tapogató-t. 1) Aki tapogat. 2) Halfogó kas, melylyel az erekben és tavakban szoktak halászni. 3) A rovarok érző csápja, tapintyú.

TAPOGATÓDZÁS, (tap-og-at-ó-od-oz-ás) fn. tt. tapogatódzás-t, tb. —ok, harm. szr. —a. A sötétben keresgélőnek, vagy vaknak ide-oda motozó tapogatása. V. ö. TAPOGATÓDZIK.

TAPOGATÓDZIK, (tap-og-at-ó-od-oz-ik) gyak. k. m. tapogatódz-tam, tál, -ott, par. -zál. Vakon, vagy sötétben tenyereit ide-oda rakosgatva vizsgálódik, hogy tájékozhassa magát, vagy valamire akadjon. Ez igének visszaható értelme is van, mennyiben a tapogatódzó gyakran megütödik, bele ütközik valamibe.

TAPOGATÓZÁS, (tap-og-at-ó-oz-ás); TAPOGATÓZIK, (tap-og-at-ó-oz-ik) lásd: TAPOGATÓDZÁS; TAPOGATÓDZIK.

TAPOLCSÁN, faluk Borsod és Sáros m.; helyr. Tapolcsán-ba, -ban, -ból.

TAPOLCSÁNY, KIS-, mezőváros Bars, NAGY-, mváros Nyitra m.; helyr. Tapolcsány-ba, —ban, — ból.

TAPOS, (tap-os) gyak. áth. m. tapos-tam, -tál, -ott, par. -s. Valamit többször tapva, azaz, talpával nyomva, illetve gyúr, öszvezúz. Sarat taposni. Szőlőt, káposztát taposni. Eltaposni a férgeket. V. ö. TAP, TAPOD. Képeztetésre olyan mint futos.

TAPOSÁS, (tap-os-ás) fn. tt. taposás-t, tb. —ok, harm. szr. a. Nyomdosás, zúzás, melyet valaki bizonyos testen talpával teszen.

házá-n,

TAPOSHÁZA, puszta Zala m.; helyr. Tapos

TAPOSÓ, (tap-os-ó) mn. és fn. tt. taposó-t. Aki valamit talpával nyomdos, gyúrogat, csömöszöl. Útczataposó iparlovag. Sártaposó, káposztataposó, szőlőtaposó.

TAPOSÓKÁD, (taposó-kád) ösz. fn. Kád, melyben szüretkor a must kinyomása végett szőlőt taposnak.

TAPOSÓKERÉK, (taposó kerék) ösz. fn. Az erőművezetben kerék, melyet (rendszerént ló- vagy ökör-)taposás által hoznak mozgásba.

TAPOSÓKORONG, (taposó-korong) ösz. fu. Korong, melyet taposás által forgatnak.

TAPOSÓZSÁK, (taposó-zsák) ösz. fn. Zsák, melyben szüretkor a kádban szőlőt taposnak.

TAPOTA, (tap-ot-a) fn. tt. tapotát. Erdélyi

TAPOLCZA, (1), patak Veszprém m. és meleg szó, s am. járáskelés. Gyöke tap, s törzse tapod, ásványos forrás Borsod megyében.

TAPOLCZA, (2), mváros Szala, falu Baranya, puszták Borsod és Abauj m.; helyr. Tapolczá-ra, -n, -ról,

melyből lett tapodó, tapoda, s a d-nek megkeményedésével: tapota. Hasonló képeztetésű : serteperte, e helyett se deperde, azaz, serdülveperdülve ide-oda járó. Ilyenek továbbá: hahota, szunyáta, cselefinta s

TAPOLCZAFŐ, falu Veszprém m.; helyr. Ta- némely mások. polczafő-re, —n, —rål.

TAPOLY, folyó Sáros és részben Zemplén me

gyében.

:

TAPOTÁL, (tap-ot-a-al) önh. m. tapotál-t. Gúnyosan szólva, ideoda járkál, tapossa a földet. Hasonló hozzá sertepertél. V. ö. TAPOTA. TAPOTÁLÁS, (tap-ot-a-al-ás) fn. tt. tapotálás-t, tb.ak, harm, szr. -a. Ideoda, ki- s bejárás, földTAPOLY-BISZTRA, falu Sáros m.; helyr. tapodás. ra, -ról.

TAPOLYA, falu Zemplén m.; helyr. Tapolyá-ra, -n, -ról.

Bisztrá-n,

-

TAPS, (tap-s) fn. tt. taps-ot, harm. szr. a. TAPOLY-HERMÁNY, falu Sáros m.; helyr. Azon hang, melyet az öszvecsapott tenyerek adnak. ·Hermány-ba, -ban, -ból.

Tapssal jelt adni. Tapsra tánczolni, ugrani. Átv. tetszésnek, helybenhagyásnak, örömnek jele. Tapsokkal fogadni valakit. A nép örömtapsai között bevonulni a városba. Tapsokat aratni. Tapsra vágyni. Gyöke tap, mint hangszó egyezik csap szóval.

TAPSI, fn. tt. tapsi-t. Bérczy Károly Vadászműszótárában am. a nyul füle (Löffeln). Vagy a,tapséros szóból rövidült, vagy pedig úgy tekinthető, mint a tepsi' szónak mély hangu módosúlata, valamint,tapszia' is

TAPSIFÜLES, (tapsi-füles, mintegy: tapsérfüles) ösz. fn. A székelyeknél tréfásan am. nyúl, vagy tapsér, tapséros, azaz, széles füleitől, vagy a ,tepsi' szótól; v. ö. TAPSI. Túl a Dunán némely Cserháti vidékeken szintén tréfásan kurtadisznó; több helyütt: ugrifüles.

TAPSONCZ, (tap-s-oncz) fn. tt. tapsonez-ot. L. TAPSOLÓ.

TAPSONY, falu Somogy m.; helyr. Tapsony-ba, —ban, — ból.

TAPSVIHAR, (taps-vihar) ösz fn. Zajos tapsolás (a szinházakban s hasonló mutatványok alkalmával). TÁP-SZENTMIKLÓS, falu Győr m.; helyr. Szent-Miklós-on, —ra, —ról.

TÁPSZER, (táp-szer) ösz. fn. Általán eledel, amennyiben az emberek s állatok táplálására szolgál.

TAPSZIA, (tap-szi-a) fn. tt. tapsziá-t. A székelyeknél jelent kerekded kalácsnemet. Alkalmasint a tepsi v. tepszi szótól származott, ennek mély hangokra változtával. V. ö.. TEPSI.

TÁPSZIVÓ, (táp-szivó) ösz. fn. A növénytanban a gyökérnek fejbőr nélküli vége, melynél fogva a tápszert magába szívja. (Spongiola).

TAPÚL, (tap-úl) önh. m. tapul-t. Tájdivatosan. olyformát jelent mint lapúl, vagyis lapulva mozog. Tapúl a féreg a fübe. (Idősb Mándy P.).

TÁPVEVŐ, (táp-vevő) ösz. fn. Vadász nyelven így hívják a farkas száját. (Graser).

TÁPVÍZ, (táp-víz) ösz. fn. Valamely gépezet

TAPSIKOL, (tap-s-ik-oi) gyak. önh. m. tapsikol-t. Mátyusföldön, Érsekujvár tájékán am. tapsolgat. Képeztetésre hasonló hozzá: dávorikol, azaz, jó kedvében, mulatságában kiáltoz, kurjongat. Mind-ben tápúl (pl. gőzfejlesztés végett) szolgáló víz. kettőben az ik a gyakorlatos og-nak kicsinző módosúlata; tapsogol, dávorogol; ilyen a karika (guroga), taliga (tologa) is.

TAPSIKOLÁS, (tap-s-ik-ol-ás) 1. TAPSOLÁS;

és v. ö. TAPSIKOL.

TAPSÍR, 1. TAPSÉR.

TAPSOL, (tap-s-ol) önh. m. tapsol-t. Tenyereit öszvecsapva taps hangot hallat. Jeladásul tapsolni. Különösen jó kedvből, örömböl, valamit helyeselve üti tenyereit öszve. Tapsolnak a tánczoló legények.

Szólt a duda, tapsolt a táncz,
A sarkantyúk pengének."
Kisfaludy S. (Csobáncz).

Tapsolni a szinésznek. Kitapsolni a szinészt. Beszédét,
játékát megtapsolta a közönség. Tapsoljatok! V. ö.
TAPS.

TAPSOLÁS, (tap-s-o-1-ás) fn. tt. tapsolás-t, tb. -ok, harm. szr. a. A tenyereknek öszvecsapása, s ez által nyilvánított örvendezés, tetszés, helybehagyás, megdicsérés.

TAPSOLGAT, (tap-s-ol-og-at) gyak. önh. m. tapsolgat-tam, —tál, -ott, par. tapsolgas-s. Gyakran, ismételve, folytonosan tapsol.

TAR, (1), elvont gyök, melyből több családot képező szók eredtek, 1) melyek kinövés-re, magasság-ra vonatkoznak, mint: tarj, taré v. taraj, tarkó, tarjag v. tarju. Rokon hozzá azon sur, melyből sarju, sarang, sarjadzik eredtek, továbbá szaru, szár stb. 2) Melyekben alapfogalom az időbeli terjedség, mint: tart, és ettől: tartós, tartósság, öszvetételekben: el-, kitart. Egyeznek vele a török dur-mak (demeurer, rester, sejourner, habiter), szanszkrit dhar, dhru, görög todo, noéo, latin duro, német dauern, szláv trwa. 3) Melyek erős fogásra vonatkoznak, mint, tart valamit akár kézben akár talapul, támul szolgálva; öszetételekben : föl- és föntart, megtart; származékokban tartogat, tartóztat, tartozik (mintegy más által tartatik) stb. Ez értelemben egyeznek vele a kalmuk dari (haltend, habend), szanszkrit tra v. trá (servare), latin servat, hellen zηpew, szláv drzsi. Ide sorozható a tart ige,táplál',,ellát értelemben is. 4) Egyik alapfogalma a térbeli mozgás, pl. Budára tart, hegynek tart. Rokona magas hangon tér és ter (terjed, terjeszt stb. szókban). Mennyiben még némely más osztályu szók gyöke is, pl. tartani valakitől vagy valamitől, 1. az illető szók rovatai alatt.

TAR, (2), mn. tt. tar-t, tb. ok v. —ak. SzaTAPSOLGATÁS, (tap-s-ol-og-at-ás) fn. tt. tap- batosan véve jelent oly testet, vagy földterületet, solgatás-t, tb. ok, harm. szr. a. Gyakori, folyto-melyről a rajta nőtt szőrt, hajat, gyapjat, illetőleg nos, ismételt tapsolás. növényeket levágták. Szabó Dávid szerént: kopasz, TAPSOLÓ, (tap-s-ol-ó) mn. és fn. tt. tapsoló-t. kopár, csupasz, meztelen csóré, gulacs (gulács). KöAki bizonyos kedélyi kitörésből, vagy némi más je-zelebbi származékai : tarol, tarló. Ami tehát tar, lül tenyereit öszvecsapja. Különösen személy, ki annak szárai, szőrei stb. csonkitott állapotban vannyilvános helyen valaki vagy valami iránt ezen jel-nak, pl. tar fej, melyről a hajat rövidre lenyírták, lel szokta tetszését nyilvánítani. Bérbe fogadott, ingyenjegyes színházi tapsolók. Bizonyos párthoz tartozó népgyűlési tapsolók; újabb kifejezéssel: tapsoncz.

vagy tövig leborotválták; tar mező, melyről a füvet lekaszálták; tar szántóföld, melyről a gabonát learatták; tar hegy, melyről az erdőt, fákat kivágták,

Tor gyermeknek még megnöl a haja. (Km.). Némileg k önbözik tőle: kopasz, melyről a haj, szőr, vagy n vény tövestül kiveszett, vagy lekopott, elszáradt, honnan ezt szár-nak is mondják, pl. Szárhegy. Azonhan széles ért.,tar' használtatik egész,kopasz' hely tt is, mintha t. i. valaminek szőrét, szálát letarolták volna, pl. tar-búza, melynek szálkája, vagyis szakála nincsen tar varju stb. Mint főnév jelent beretvált fejü embert, milyenek a törökök. Elment a tarra csatázni. Ilyenek valának a hajdani kunok, tar kunok is. Tar összeüt hangokban ort v. irt szóval; gyökül megvan a jakut taragai szóban (mely kopasz), és persa tar-ás-idan igében is, mely am. a latin radere; evellere pilos; honnan tarás v. tarása, quod rasum est, radendo decidit; ramentum. (Vullers). TAR, (3), fn. tt. tar-t, tb. ok, harm. szr. --a v. —ja. A szarvasmarhának azon nyakrésze, mely a lapoczkák fölött emelkedik, máskép: tarj v. tarja. Így nevezik a mészárosok az innen levágott konczot is. A lónál ugyanezen rész mar v. mor, marj, v. morj, az embernél pedig tarkó. Tarafarás, régi kifejezés, eléjön Mártonfalvi Györgynél, Kresznerics szerént latinul : nimis ornatus. Tarát farát ékesiti. (Faludi). V. ö. TARAFARÁS. A magasságot, emelkedést, kinövést jelentőr gyökhangu szók osztályába tartozik. V. ö. R, gyökhang.

-ról.

TAR, (4), falu Heves m.; helyr. Tar-ra,

TÁR, (3), mn. tt. tár-at. Ugyanaz a föntebbi igeszóval, melléknévi használattal, vagyis am. nyilt, kitárt. Tár kapu. Tár a kapu. (Szabó D.).

TARA, (1), am. tarja e kifejezésekben: tarafarás, és tarát farát ékesíti. L. TAR, (3); és TARAFARÁS.

TARA, (2), fn. tt. tará-t. A kereskedőknél igen gyakran eléforduló szó, s jelenti azon pénzlevonást, mely valamely begöngyölt avagy bármely módon elhelyezett portékának árából, mint a göngyöleg, zsák, hordó stb. sulya alku vagy szokás szerént elesik. A kereskedelmi szótárban magyarul göngysuly, buroksuly, burok nevezetekkel magyaríttatik. Az utolsó leginkább fogadható, mert különösen a kereskedelmi irály szereti a rövid szókat. ‚Tara' eredetileg arab szó, t. i. arabul thara v. tarah v. tara am. tova, és taraha ige am. elvetni, eltávolítni.

TARACZ, folyóvíz Máramaros megyében. TARACZK, (1), (tar-acz-k) fn. tt. turaczk-ot, harm. szr. —ja. A buzák neme alá sorolt növényfajnak népies neve; füzérkéi négy-nyolcz viráguak; csészepolyvái láncsaformák, hegyesek; levelei laposak, simák; gyökere szétterjedő; máskép szintén köznépiesen: perje, lábas perje, búzalevelű fű, ebgyógyító fű, növénytani néven : taraczk búza. (Triticum repens). Magyar elemzéssel, minthogy gyökerei rendon, kivül szétterjednek, elágaznak, valószinű, hogy innen kapta nevét, s vékonyhangon am. tereczk. A k csak TÁR, (1), fn. tt. tár-t v. —at, tb. ak. 1) Szabó toldalékhang, mint a viaszk, tövisk, s némely másokD. szerént kincs, álló jószág; továbbá Sándor I. ban. Hangokban egyezik a latin taraxacum szóval ; szerint a régieknél am. rakásba gyüjtött holmi, va- de amely Páriz-Pápainál am. erdei vad saláta; Diógyon, kincs, innen tárház, melyben a vagyont őr-szegi-Fazekasnál pedig leontodon taraxacum am. zik; tárnok, kir. tárnok, a királyi kincsek öre; társzekér, nagy szekér, melyen a hadi szereket hordják. Ezen jelentés van a mongol tavar (le bien, les effets, les hardes) szóban is. 2) Azon helyiség, szekrény, épület, ház, terem, melyben holmit tartanak, őriznek, öszvegyűjtenek. Kincstár, fegyvertár, pénztár, levéltár, könyvtár, raktár, képtár; továbbá könyv, mely bizonyos gyüjteményt tartalmaz. Törvénytár, tudománytár, ismeretek tára, szótár stb. Egyezik vele a kalmuk dari (haltend, habend), pl. altan-dari aranyat tartó; továbbá az arab s persa dár am. (ház), | chaldeai dór (lak), mongol tar am. kosár, kenyeres kosár (corbeille, panier. Kowalewszky).

TÁR, (2), (ta-ar v. to-ar) áth. m. tár-t. Általán | valamit kiterjeszt, szétvet, elválaszt, s az által némi nyilást, vagy öblöt képez. Karjait kitárni. Tárt karokkal fogadni valakit. Mellen széttárni a dolmányt. Kitárni a könyvet. Különösen kaput, ajtót, ablakot nyit. Kaput ajtót tárjatok a kedves vendégnek. Tárva nyitva hagyni az ajtót. Az ablak mindkét szárnyát kitárni. Vitorlát tárni.

Ez igében alapfogalom a távolodásé, mennyiben tárás által az illető test előbbi helyzetétől eltávolíttatik, s rokonok hozzá: tát, tág, táv; vékony hangon: tér, s közös gyökük a távolodásra vonatkozó ta, to, te. V. ö. TA, gyök.

pongyola pitypang.

TARACZK, (2), fn. tt. taraczk-ot, harm. szг. ja. 1) Mozsárálgyu, melynek aránylag tertyedt öblü szája van, tehát vagy erről neveztetett, vagy pedig a szakálas álgyunak ellentétül am. tar vagyis szakálatlan álgyu. Ilyen forma jelentésben jön elé Molnár Albertnél is colubrina, eine Feldschlange, ein langes Geschütz. 2) Erdélyben különösen Toroczkón am. vassalak (Kríza J.), torocak?

TARACZKBÚZA, (taraczk-búza) ösz. fn. L. TARACZK, (1).

TARACZKGRÁNÁT, (taraczk-gránát) ösz. fn. Taraczkból lőtt v. lövésre készített gránát. V. ö. TARACZK, (2).

TARACZKGYÖKÉR, (taraczk-gyökér) ösz. fn. A taraczkféle kártékony növénynek szétágazó, aránylag hosszú száru gyökere.

TARACZKOS, (tar-acz-k-os) mn. tt. taraczkos-t v. at, tbak. Taraczknemű növénynyel bővelkedő, perjés. Taraczkos szántóföld.

TARACZKOZ, (taraczk-oz) önh. és áth. m. taraczkozstam, tál, ott, par. z. Taraczkból lödöz. TARACZKÖZ, falu Máramaros m.; helyr. Taraczköz-re, —ön, —röl.

TARACZKÜTEG, (taraczk-üteg) ösz. fn. Taraczkokból álló üteg; v. ö. TARACZK, (2), és ÜTEG.