választja, ezen vegyülést nevezik válrokonságnak, kü- [ (Lugossy J.). V. ö. FÉL, név: és VÁL, ige. A Budenz J. lönösen vegyészi válrokonságnak. (Wahlverwand- felhozta mordvin polafti- és erzamordvin polavto- (válschaft). tani, cserélni) igetörzsek is, úgy látszik, mintha a finn puole, észt pole, liv puol' (= fél), stb. szókkal volnának összefüggésben.

VÁLSÁG, (vál-ság) fn. tt, válság-ot, harm.szr. -a. Cselekvés, vagy hatási tünemény, mely a mű. ködő erőnek azon állapotát jellemzi, mutatja, melyben az érdeklett dolognak, ügynek így vagy amugy történendő kimenetele várható. (Crisis). Különösen a betegségnek azon fejlettségi foka, mely után annak jó vagy rosz fordúlata határozottan követ-kozás-t, tb. ok, harm. sz. r. kezik. többszöri felváltása.

-a. Egymásnak VÁLSÁGOS, (vál-ság-os) mn. tt. válságos-t, v. VÁLTAKOZIK, (vál-t-a-koz ik) k. m. váltaat, tb. —ak. Ami a kétes működési állapot válpont-koz-tam, -tál, ott. Egyik a másikat többször jára ért. A betegségnek válságos kórjelei. V. ö. felváltja. Aprilhóban a napfény és eső váltakozni VÁLSÁG.

Mindezen jelentésekben a vált bizonyos viszonyt fejez ki, mely két hasonló nemű vagy értékű fél között létezik; tehát váltani annyit tesz, mint bizonyos tekintetben hasonló két félt egymásE szónak törzse a multidő harmadik személye sal fölcserélni, egyiket a másikért adni, venni. Ennélfogva a fél szónemzetség, és vál család ivadéka vált, s hasonlók hozzá a szintén mult időből szár

mazott, s bizonyos határmértékre vonatkozó: töltiy, csordultig, köröm-szakadtig, fáradtig, duztig, untig stb. Ellentéte alig, vagy is a kellő mértéknek alsó fokaig.

VÁLTIGEN, (vál-t-ig-en); VÁLTIGLAN, (vál-t-ig-lan) 1. VÁLTIG.

nem helytelenül nevezzük. 4) Pénzi minőség tɩkintetében váltópénz-nek neveztetik az apró pénz is, a forgalomban nagyobb összegek kiegyenlítésére és kisebb vásárlások eszközlésére (Scheidemünze); ilyenek nálunk kiválólag a rézpénzek, néha, különösebben más országokban a kisebb fajta ezüst pénzek is.

VÁLTÓADÁS, (váltó-adás) ösz. fn. Cselekvés midőn valaki váltóféle okmányt ad valakinek V. ö. VÁLTÓ 3)

VÁLTÓADÓ, (váltó-adó) ösz, fn. Személy, ki váltónemű okmányt bocsát ki, s ad által valakinek.

VÁLTÓADÓS, (váltó adós) ösz. fn. Adós ki a váltólevél kibocsátása, vagy elfogadása, vagy forgatásánál, vagy ezekért kezeskedésnél fogva bizo

VÁLTÓADÓSSÁG, (váltó-adósság) ösz. fn. Adósság, melyet valaki váltólevélnél fogva, váltóval, váltó által csinált v. kötelezett. V. ö. VÁLDÓADÓS.

VÁLTÓALKUSZ, (váltó alkusz) ösz. fn. Alkusz ki váltóknak más részére eladásával vagy megvételével van megbízva.

VÁLTÓÁRUS, (váltó-árus) ösz. fn. Személy ki váltók adás-vevésével üzérkedik. V. ö. VÅLTÓ 3). VÁLTÓASZTAL, (váltó asztal) ösz. fn. 1) Pénzváltó asztala. 2) Bank, vagy nyilvános pénztári hivatal, mely váltóokmányokat elfogad, és kiad.

VÁLTÓ, (vál-t-ó) mn. és fn. tt. váltó-t. 1) Bizonyos időszakonkint megszünő, majd elétünő működésű, s mintegy felekre válva jelenkező. A viszonynévvel öszvetett szót alkot. Váltoláz, melyben a lázas állapot a lázatlannal mint ellenféllel viszonyos cserében áll. Váltógazdaság, midőn ugyanazon foldben más-más féle terményeket tenyésztenek. 2) Pénzértekre vonatkozólag, az úgy nevezett beváltási pénzjegy (Einlösungsschein), melynek rendeltetése, vagyis rendeltetése volt egy más régebbet beváltani. Váltópénz v. váltójegy, v. váltóczédula, mely ameny-nyos mennyiséget fizetni köteles. nyiben még régibb okmányokban eléjön, ezüst (conventios) pénzre szokott átváltoztatni, akképen, hogy váltóban 2 ft. 30 kr teszen egy pengő forintot, vagyis 5 váltó forint két pengő forintot. (Egy pengő ft. pedig osztrák értékben 1 ft. 5 kr.). 3) Mint főnév, oly okmány, mely által annak kibocsátója magát váltójogilag szigorún kötelezi, hogy valamely meghatározott öszveget bizcuyos helyen és időben vagy maga fizet, vagy annak más általi fizetését eszközli tekintet nélkül arra, hogy ő kapott e azért valamely értéket vagy sem. V. ö. VÁLTÓÉRTÉK. Teljes néven váltólevél. Idegen váltó, (intérvény v. tukvány) melyben a kibocsátó az adósság fizetésére egy harmadikat biz meg, vagyis magát bizonyos öszvegnek egy harmadik álta'i kifizetésére kötelezi. (Fremder Wechsel, Tratta). Saját, némely törvényhozásokban száraz vagy,egyes' (sola), vagy, formaszerűtlen' (unförmlich) váltó, melyben a kibocsátó magát nevezi meg fizetőnek. Váltót kibocsátani, elfogadni, forgatni stb. Akinek rendelkezésére bocsáttatik ki a váltó, rendelményes ; és azon része a váltónak melyben ez van kifejezve: rendelmény (Ordre). Váltókkal üzérkedni azt teszi : váltókat adni venni, különösen a már készen levő (egy vagy több nevvel ellátott, u. m. aláirt, elfogatott, forgatott) váltókat egyezség szerint némely százalék levonásával kifizetni, s magához venni (leszámitolni) és ismét to- VÁLTÓBIRLALÓ, v.—BIRTOKOS (váltó-birvább adni stb. A,váltó' v.,váltólevél nevezet (sa-láló v. birtokos) ösz. fn. Aki a váltót birtokájátlag az eredeti olasz lettera di Cambio után, honnan ban tartja, habár nem is tulajdonos pl. csak mega franczia lettre de change, német Wechsel v. Wech-hatalmazott; különösebben használtatik e kifejezés oly selbrief s angol bill of exchange is) onnan szárma- üresforgatmánynál, midőn a birtokos neve a váltón zott, hogy a közép korban a nemzetközi forgalom elé sem fordul. az érezpénznemek sokfélesége, és a pénzküldések s utazásoknál a biztonság hiánya miatt oly pénzvál tókra szorult, kik a távol országokban másokkal összeköttetésben állának, s a pénzt küldeni vagy utazni szándékozóktól a fémpénzt egy iratkával (utalványnyal) magokhoz váltott.ik, s aztán az útalványra a pénz rendeltetése helyén, a pénz ki is fizettetett. Mai jelentésében is az pénz helyettese leyén, minthogy a pénz helyét váltja fel, váltónak

VÁLTÓBANK, (váltó bank) ösz. fn. Bankféle intézet, mely részint fémpénzek be- és átváltása s eladásával, részint váltóüzlettel (váltólevelek adásvesésével, leszámitolásával), de többnyire más értékpapírok üzletével is foglalkodik.

VÁLTÓBELI, (váltó-beli) ösz. mn. Váltóban foglalt; váltóra vonatkozó. Váltóbeli összeg. Váltóbeli kötelezettség.

VÁLTÓBÉLYEG, (váltó bályeg) ösz. fn. Váltókra alkalmaztatni szokott bélyeg, illetőleg bélyegöszlet v. bélyegdij, mely más bélyegeknél rendszerént kisebb, minthogy a váltók többnyire rövid időre, közel lejáratra (3—6 hónapra) szólnak.

VÁLTÓCZÉDULA, (váltó-czédula) ösz. fn. 1. VÁLTÓ, 2)

VÁLTÓCZIRKALOM, (váltó-czirkalom) ösz. fn. Czirkalom, melynek egyik szárát le lehet venni, s helyébe irónt, vagy tollat alkalmazni.

VÁLTÓDIJ, (váltó-dij) ösz. fn. Aki a váltót mint jótálló (forgató, idegen váltóban kibocsátó) s nem mint főadós váltja magához, ezért a főadóstól, vagy saját előzőjétől, midőn a váltónak kifizetését

797 VÁLTÓÉRTÉK-VÁLTÓGAZDASÁG.

magán úton vagy perben követeli, némi dijt is igénybe vehet, mely a magyar váltó törvény szerént egy harmad rész (8) százalék.

VÁLTÓGERENDA-VÁLTÓKERESKEDÉS. 798

telken bizonyos időszak leforgáse alatt évenkint másmás gazdasági növényeket termesztenek.

VÁLTÓGERENDA, (váltó gerenda) ösz. fn. A háztetőn gerenda, mely egy másikba vagy több

VÁLTÓHÁZ, (váltó-ház) ösz. fn. 1) Ház, melyben különnemü pénzeket váltani lehet. 2) Kereskedőház, mely váltókkal üzérkedik.

VÁLTÓHELY, (váltó-hely) ösz. fn. Hely, melyen valamit váltani, felváltani beváltani, kivál tani, elváltani lehet, vagy szokás, vagy kell. Különösen azon hely, melyben a váltó keletkezett.

VÁLTÓÉRTÉK, (váltó-érték) ösz. fn. Azon érték akár pénzben, akár árukban, akár előbbi adós-másba van eresztve. ságban, melyért a váltó kibocsáttatott, azaz melyet kapott akár az egyenes váltóadós, akár a többi aláírók egyike vagy másika, midőn a váltókötelezett séget, annak bekövetkezendő kifizetését magára vállalá. Azon kifogás, hogy a váltóadósok egyike vagy másika értéket nem kapott, a magyar váltótörvénykezésben el nem fogadtatik, minthogy minden aláiró váltóadós egyetemleg van kötelezve, sőt ha egyik sem kapott volna is értéket, a váltó hitele, minthogy rendeltetése a forgalmat elémozdítani, azt kivánja, hogy azon kifogással élni ne lehessen; ezért a váltó aláírása nagy ovatosságot igényel.

VÁLTÓFELTÖRVÉNYSZÉK, (váltó-fel törvény szék) ösz. fn. Másod fokú váltóbiróság. Egyébiránt e nevezet legújabban megszünt, s váltóügyek-1. ben is a királyi tábla illetékes (külön tanácsban).

VÁLTÓFOLYAM v. - FOLYAMAT, (váltófolyam v. folyamat) ösz. fn. A váltólevelek időnként folyó, elfogadott becsára, főleg két különböző (más országokban fekvő) pénzpiaczok között.

VÁLTÓFÖLD, (váltó-föld) ösz. fn. Mivelés alá vett föld, melyben bizonyos időszak lefolyta alatt évenkint másmás gabonát, vagy egyéb növényt termesztenek.

VÁLTOGAT, (vál-t-og-at) gyak. áth. m; váltogat-tam, — tál, ott. par. váltógass, Gyakran, többször, ismételve vált; cserélget. Asztalnál tányé rokat váltogatni. Egymást bizonyos munkában fölváltogatni. Pénzt váltogatni. Ülőhelyét váltogatní V. ö. VÁLT.

VÁLTOGATÁS, (vál-t-og-at-ás) fn. tt. váltogatás t tb. —ok, harm. szr. —a Cselekvés, mely által bizonyos hasonnemüeket- vagy hasonértéküeket váltogatunk egymással; cserélgetés. V. ö. VÁL

TOGAT.

VÁLTOGATÓ, (vál-t-og-at-ó) mn. tt. váltogató-t. 1) Aki váltogat, cserélget. 2) Ami időszakonkint eléfordúl, majd megszünik. Váltogató láz, tüneméng. 3) Növénytani ért. váltogató levelek, v. ágak, midőn az egyik levél vagy ág a szár egyik oldalán alább, másik pedig a szár másik oldalán főlebb áll, pl. a dohány növény levele; máskép: kerülgetők, mennyiben a szárat mintegy kerülgetik; ellentéte: ellenes.

VÁLTÓHITEL, (váltó-hitel) ösz. fn. Hitel, mely váltólevelen alapszik.

VÁLTÓHITELEZŐ, (váltó-hitelező) ösz. fu. Hitelező, ki a váltó értéke fejében a váltó tulajdonába jutott, különösebben aki váltóra adott kölcsönt.

VÁÖTÓINTÉZVÉNYES, (váltó intézvényes) VÁLTÓRENDELMÉNYES.

VÁLTÓJEGY, (váltó-jegy) 1. VÁLTÓ 2). VÁLTÓJEGYZŐ, (váltó-jegyző) ösz. fo. Váltóóvások fölvételére megbizott közhitelességü személy, ki az eddigi magyar törvény szerént a jelesb ügyvédek közöl neveztetik ki.

VÁLTÓJOG, (váltó-jog) ösz. fn. A váltóféle okmányokat tárgyazó jogok és törvények öszvege. VÁLTTÓJOGI, (váltó-jogi) ïsz. mn. Váltójogot illető, arra vonatkozó, annak rendszabályaiban alapuló. Váltójogi kezesség. Váltójogi eljárás, véyrehajtás. Váltójogi műszó.

VÁLTÓJOGILAG, (váltó-jogilag) ősz. ih. Váltójogra vonatkozva, arra alapítva. Váltójogilag perelni be, marasztalni el valakit.

VÁLTÓKAMAT, (váltó-kamat) ösz. fu. Váltószerződéseknél a megállapított kamat, a lejáratig mindjárt előre le szokták vonni, vagy a váltóöszletbe betudni. A lejárat utáni késedelmi kamat, ha más szerződés nincs, száztól hat.

VÁLTÓKELET, (váltó-kelet) ösz. fn. A váltó keltének (kibocsátási évének, hónapjának és napjának) irásban kitétele.

VÁLTÓKÉMLET, (valtó kémlet) ösz. fn. A váltó tovább adásának vagyis küldésének azon módja, mely szerént több váltópiaczok közől az választatik, s a váltó azon keresztül küldetik tovább, a melynél kevesebb költség s veszteség forog fen.

VÁLTÓKÉPESSÉG, (váltó képesség) ösz. fn. Jogosultság, hogy valaki akár váltót birhasson és ennek alapján szükség esetében a váltóadóst vagy adósokat beperelhesse, akár magát váltójogilag mint adós kötelezhesse; amaz cselekvő, emez szenvedő váltóképesség.

VÁLTÓKERESET, (váltó kereset) ösz. fu. 1) Váltókövetelés, mely beperlés végett biróság elé terjesztendő vagy már biróság elé van terjesztve. 2) Maga azon irat (váltókeresetlevél), melyen a váltó

VÁLTÓKERESKEDŐ, (váltó kereskedő) ösz. fn. Személy, ki váltókkal kereskedik, üzérkedik. VÁLTÓKEZES, (váltó-kezes) ösz. fn. Aki a fn. Szorult helyzetben a nem szilárdul álló keresváltóadósságért vagyis a váltólevélnek annak idején kelő azon visszaélésre vetemedik, hogy majdan leleendő kifizetéseért jót áll, tekintettel akár a kibo-járandó váltójának kifizetése végett ismét ujabb vál csátó, akár a forgató, akár és többnyire az elfogadó tót v. váltókat bocsát ki és ad el; vagy pedig azt, köteleztetésére; még pedig a váltókezes rendszerént akire váltót intézvényezett, megbízza, hogy szintén készfizető is, azaz a váltókötelezettel együtt egyete-ö rcá intézvényezzen egyet vagy többeket stb. mesen áll tartozásban, úgy hogy a váltótulajdonos (Wechselreiterei). Látni való hogy ezekben egyik akár őt, akár a kiért kezességet vállalt, akár egyszerre mindkettőt beperelheti és elmarasztaltathatja.

forgó kerekeket szereztete, es élös borotvákkal meg- | Váltótörvényre vovatkozó, azt illető, azon alapuló. fízeté (füzeté), kik egymás ellen váltóslag forogná- Váltótörvényi eljárás, elmarasztalás. nak." (Toldy F. kiadása. 269 1.)

VÁLTÓTELEP, (váltó-telep) ösz. fn. Ha a váltó nem az elfogadónak a váltóban kitett lakhelyén, hanem más helyen fizetendő, ez telepnek hívatik, melyben a magyar törvény szerént különösen VÁLTÓVISZKERESET, (váltó-visz-kereset) annak neve is megemlítendő, kinél a fizetést fölösz. fn. Nem a főadósok (ú. m. idegen váltóban az elfogadó, saját váltóban a kibocsátó), hanem a jótállók, úgynevezett előzők elleni viszkereset.