TANÜGYI, (tan-ügyi) ösz. mn. Tanügyre tartozó, tanügyet illető. Tanügyi bizottság. Tanügyi intézkedések. TANVITA, (tan-vita) ösz. fn. Valamely tanban, tudományban bizonyos tételek, állítmányok megvitatása, tudományos vitatkozás. dáskönyv. (3. 1.). Az gahonáth penigh amint az k TANÚSÍTÁS, TANUSITÁS, (tan-u-os-ít-ás) fn. tt. tanúsítás-t, tb. ok. Tudósító, erősítő bizonyítás. TANÚSITVÁNY, TANUSITVÁNY, (tan-ú-osit-vány) fn. tt. tanúsítvány-t, tb. —ok, harm. szr. a. L. TANÚLEVÉL. TANUSKODÁS, (tan-u-os-kod-ás) fn. tt. tanuskodás-t, tb. —ok, harm. szr. —a. Tanuként szerepelés. Általán, tanuságtétel, tanubizonyság. V. ö. TA TANÚ v. TANUVALLATÁS, (tanu-valla. tás) ösz. fn. Törvényes eljárás, midőn az illető hatóság, vagy ennek megbizottja a tanukat kérdőre veszi, hogy a tárgyalás alá vett ügyről mindent elmondjanak, mennyiben tudomásuk van felőle. Mai korban e helyett szokottabban és szelidebben tanukihallgatás v. tanúzás szó használtatik; minthogy a ,vallatás szóban némi kényszeritési fogalom rejlik, mely a mai birói eljárással össze nem fér. TANUVALLATÁSI, (tanu-vallatási) ösz. mn. Tanuvallatásra vonatkozó, ahhoz tartozó, azt illető Tanuvallatási eljárás, eskütétel, irományok. TANÚVÁLLOMÁS, (tanú-vallomás) 1. TA NÚVALLÁS. TANÚZÁS, (tan-ú-oz-ás) fn. tt. tanúzás-t, tb. -ok, harm, szr. a. L. TANÚKIHALLGATÁS; TANUSKODÁS. TANÜGY, (tan-ügy) ösz. fn. Mindenféle ügy, intézkedés, mely a tanitásra, illetőleg a köztanitás czélszerű rendezésére, előmozditására vonatkozik. TANY, NAGY-, falu, KIS-, puszta Komám.; helyr. Tany-ba, —ban, —ból. TANYA, (tany-a v. ta-nya) fn. tt. tanyá-t, 1) Azon hely, hol a vándor életet élő emberek, különöpednek, sátort ütnek, kunyhót galyabítnak, majd mesen a vadászok, halászok, pásztorok ideiglen megtelegint fölszedvén holmijokat odább állanak. Vadász tanya, halásztanya, csikósok, gulyások, juhászok tanyája. Juhtanya (Szabó Dávidnál). Vadak tanyája a vadászok tök tanyája. Tanyát ütni valahol. Odább vinni a tanyát. nyelvén am. tartózkodása. Vándorló czigányok, szénégeMint rengetegen fut zaja robbanásnak, Veti tovább erdő, bércz, öböl egymásnak, Tolvajok, zsiványok tanyája. Ráütni a zsivány tanyára. ,,Csikósok oltárja, juhász kápolnája, Betyárok barlangja, ringyóknak tanyája. (Orczy a bugaczi csárdáról). 2) Az alföld terjedelmes sikságain, pusztáin elszórt gazdasági telepítvények, aklok, ólak, mezei lakok, csürök, szóval mezőgazdasági épületek, hová az illető gazdák terményeiket betakarítják, hol barmaikat tartják, tenyésztik stb. Máskép szállás; alsó Vágmelléken, nevezetesen a gútai határban: akol, aklok. Debreczeni, kecskeméti, szegedi, szabadkai, hódmezővásárhelyi tanyák. Tanyára menni. Tanyán lakni, tölteni a nyarat. " Nem maradok én a tanyán, Mert galambom izent reám, Nemzetünk hajdani életmódjából következtetve a tanya legeredetibb ősi szavaink egyike, melyhez alaphangban és fogalomban rokonok a sinai tang (= aula), a szanszkrit szthána (= hely), ez után a persa s több más nyelvben eléforduló sztana, sztan képzök, melyek valamely helyet, lakhelyet, különösebben várost, országot stb. jelentenek, mint gülisztan (rózsás hely), márisztán (kigyós hely); Hindusztan, Turki-sztan, v. Turke-sztan, Kabuli-sztan stb. Bopp F. szerént (Glossarium. 3-ik kiadás) a szanszkrit sztána (alkatrészei: szthá am. állni, lenni stb. és ana suffixum) am. 1) állás, szállás, tartózkodás, (actio standi, versandi, morandi); 2) hely (locus). Rokonitásba hozza hiberniai nyelven ezen szót; tan (a country, 75 TANYAGAZDASÁG-TÁNYÉR TÁNYÉRALAKU-TÁNYÉRNYALÓSÁG 76 rökzenében. Ide tartoznak az ily öszvetétes szók: tányérvirág, tányéralma. 3) A növénytanban a vaczoknak kifejlett s attól legalább egy vonal által elkülönülni látszó teteje, pl. az atraczélé; latinul : discus. region, territory). Magyar elemzéssel gyökben (ta v. | Magyar nadrág tányéra, azaz ülepe. Tányérok a tőtany),'egyezők a terjeszkedésre vonatkozó talaj, telek, telep és többek. Valószinüleg ide tartoznak a Komárom megyei Kis-Tany és Nagy-Tany helynevek is. B. Szabó Dávid a,tó szótól származtatja: tonya; a régi oklevelekben Jerney Nyelvkincsei szerént következő alakokban találjuk tune, tana, thone, E szó csekély módosúlattal több európai nyelvtanya, tonya, leginkább,halásztelep' (captura pis- ben divatozik, úgymint francziául: tailloir (fatányér), cium, piscina, piscatura) jelentéssel; honnan Jer- olaszul tagliero, svédül: tallrick, orosz : talreka, ney szerént a Don folyó torkolatánál feküdt Tan itteni szlávul: tanyjer, németül : Teller, középkori (Tanais) várostól, mely a régi világ egyik leghire- latin nyelven: talierium. Adelung a franczia taillersebb halásztelepe és szárító hallal kereskedő helye ből elemezi, minthogy azon az ételeket el szokták volt, s melynek környékén egykor őseink a Den- metélni, konczolni. Mivel a tányér némely régiektumogerek laktak, hozák és kölcsönzék a ,tanya' ne-nél máskép: tálnyér, továbbá a tál és tálnyér között vet." (A Dentumogerek szerénte: Dóntö-magyarok; egyedül terjedelmi különbség van, vagyis a tál naazonban a mongol nyelv után dontu egyszerüen am. gyobb, a tányér kisebb nemű tertyedt alakú edény: dóni). De magyar nyelven általánosabb jelentése is innen e két szót magyar elemzéssel egy gyökből van (föntebb 1) alatt), mely összevág akár a szansz-származtathatjuk. T. i. a tányér v. tálnyér szó a székrit szthána (= hely), akár a magyar talaj, telep, kelyeknél tángyér (= tálgyér). telek szók jelentésével. TANYAGAZDASÁG, (tanya-gazdaság) ösz. fn. Mezei gazdaság neme, melyet az úgynevezett tanyákon űznek. TANYAI, (tany-a-i) mn. tt. tanyai-t, tb. -ak. Tanyára vonatkozó, azt illető, ahhoz tartozó. Tanyai épületek, iskolák. TANYAOSZTÁS, (tanya-osztás) ösz. fn. Tanyák v. szállások felosztása. Majt elmenyünk a lakodalmába = A székely szót vevén a magyarban legeredetibbnek : az n helyett áll, (mint nám lám és több szóban), a gy kicsinzőnek látszik, mint a rongy (roncs), göTANYASARAGLYA, (tanya-saraglya) ösz. fn: röngy (göröncs), varangy (varancs) szókban; végre Saraglyából álló katroczféle rekesz, hová a tanyai az ny és gy úgy váltakoznak, mint a varnyu és varjuhokat fejéskor és éjszaka bezárják. A székelyek-gyu, bornyu és borgyu, sarnyu és sargyu, horny és nél: esztena, nálunk néhutt: kosár. horgy tájdivatos szókban. Mi az ér végzetet illeti, TANYÁZ, (tany-a-az) önh. m. tanyáz-tam, —tál, | ez úgy járult a tálgy v. tálny (tány) törzshöz, mint -ott, par. z. Bizonyos helyen tanyát ütve ideig-tapos-ból lett a bodrogközi tapsér, tapséros, tenyereslen megtelepedik, s tartózkodik; szállásoz. A vadá- talpas vagy az alangy-ból alangyár, azaz, alamuszi, szok erdőben, a halászok a vizek mentében, a pásztorok aluszékony, alamár. A fenn említett idegen nyelvekmezökön, legelőkön, pusztákon, vagy erdőségekben tanyáz-ben a tálat és tálnyért jelentő szók hangokban künak. A tolvajok rejtekbarlangokban tanyáznak. V. ö. TANYA. TANYÁZÁS, (tany-a-az-ás) fn. tt. tanyázás-t, tb. -ok, harm. szr. —a. Tanyán tartózkodás, ideiglenes lakás, szállásozás. V. ö. TANYA. lönböznek egymástól, pl. a szláv nyelvben,tál' Jancsovics szerént misza, miszka; minél fogva föntebbi elemzésünk nem látszik minden alap nélkülinek. Egyébiránt legjobban egyezik vele a szláv tanyjer. TÁNYÉRALAKU v.-ALAKÚ, (tányér-alaku) ösz. mn. A tányérhoz hasonló alaku. TÁNYÉRALMA, (tányér-alma) ösz. fn. Tá nyérhoz némileg hasonló, aránylag lapos tertyedt alakú almafaj. Sándor J. latinozata szerint : pomum epiroticum. Némelyek egynek tartják a pogácsaalmával. TÁNYÉRLEVELÜFA, lásd: TÁNYÉROS TÁNYÉR, fn. tt. tányér-t, tb. ok, harm. szr. -a v. —ja. 1) Kisebbféle tál, fióktál; különösen, melyből a rendes teritékü asztalnál az egyes étkezők enni szoktak. Czin-, fa-, cserép-, ezüsttányér. Leveses, csemegés tányér. Konczoló tányér. Tányérokat váltani. Tányérból enni. Ha ezüsttányéron hoznák, sem kell. (Km.). Tál, tányér zördületlen nem marad, de azért együtt maradnak. (Km. a házasokról). Már némely régieknél is a,tál szótól megkülönböztetve találjuk. „Továbbá kegyelmetek hozzon vele (magával), tálat, kalánt, tányért, abroszt, kezkenöt (= tányérkendőt), asztalra szőnyegöt, mert it semmi nincsen. Levél 1567-ből. (Régi M. Nyelvemlékek. III. K. Vegyes tárgyu iratok. 60. 1.) 2) Tányérhoz hasonló | fn. Tányérnyalói vagyis magát ételért behízelgő tukerek alak, vagy mű. Nap tányéra, hold tányéra. | lajdonság. CZERCZIS. TÁNYÉRNYALÓ, (tányér-nyaló) ösz. mn. és fn. Más asztalához tolakodó, s arról élő; majd itt, majd ott vendégeskedő; magát ételért behizelkedő udvaroncz. TÁNYÉRNYALÓSÁG, (tányér-nyalóság) ösz. TÁNYÉROSCZERCZIS, (tányéros-czerczis) ösz. fn. külön is írhatjuk. A czerczis nemü növény faja; levelei szívesek, kerekdedek; innen a neve; köznépiesen: tányérlevelü fa, Judás fája. (Cercis siliquastrum). TÁNYÉRTALPU, (tányér-talpu) ösz. mn. Tertyedt, széles talpu, lúdtalpu. Tányértalpu medve; máskép tapséros. TAPAD, (tap-ad) önh. m. tapad-t. Mondjuk ragadós, zsiros, enyves, s hasonló testről, midőn más testet illetve, vagy oda csapódva hozzáragad. A sár a kerékhez v. kerékre tapad. A szurok, enyv, csiriz, a mész a ruhához tapad. A nedves üng hátához tapadt. Átv. ért. mondjuk személyről, aki más valakihez különösen ragaszkodik. E szónak gyöke az érintésre vonatkozó tap. Rokonok Budenz J. szerént a lapp täppo- (hozzátapadni, ragadni), finnlapp doppo- ; Vámbéry szerént az oszmanli japis-mak (tapad-ni). Egyébiránt v. ö. TAP. TAPADÁS, (tap-ad-ás) fn. tt. tapadás-t, tb. Állapot, midőn egyik test a másikhoz ragad, és pedig nedves, szivós minemüsége következtében. Ragaszkodás. V. ö. TAPAD. TÁNYÉRTARTÓ, (tányér-tartó) ösz. fn. Szek-ok, harm. szr.—a. rény vagy polcz, hol a tányérokat szokták tartani; tálas. TÁNYÉRVIRÁG, (tányér-virág) ösz. fn. Máskép: NAPRAFORGÓ: 1. ezt. A tányérvirág is csak addig fordul a nap felé, míg fiatal; ha megérett, ez is szomorúan hajtja le fejét.“ B. Eötvös J. (Gondolatok). TAP, azon tompa hangnak utánzása, melyet akár a kezek, akár lábak, illetőleg tenyerek vagy talpak által megilletett, megütött, megnyomott testek adnak. Származékai amennyiben a kéz illetésére vonatkoznak: tapint, tapogat, taps, tapsol, menynyiben pedig lábnyomásra: tapod, tapog, tapos; átv. ért. tapad, tapasz, tapaszt, tapasztal stb. Megfordított alakban: pat, melyből pattant, pattog, pata, patkó származtak. Rokon hozzá: csap, csapa is, pl. a tehenek csapája, azaz, lábaik által tapodott ösvény, nyomvonal. Hangváltozattal egyeznek vele top, tep, tip, honnan e származékok: topog toppan, topán, teper, tepiczkel, tipor, tipeg. Mint hangutánzók rokonai a szanszkrit tup, görög túnτw, német tappen, tippen, stampfen, taumeln, tummeln, mordvin tapa- (taposni, ütni), Vámbéry után az Abuskában a csagataj tapmak (találni), talpër (ide-oda mozog, szökdel, eviczkél), dipsz-er (tapos, tipor). Ide tartozik a héber dábab, arab dabbá (leniter incessit). Továbbá tapint, tapogat szók jelentésében a lapp toppe- (fogni, megfogni); finn tapaa- (hozzákapni, találni); észt taota(fogni, megfogni) stb. (Budenz J.). ,Tapad' értelem ben 1. TAPAD alatt. TÁP, (1), (ta-ap) fn. tt. táp-ot, harm. szr. -ja. Mármár elavult, de ujonnan fölélesztett gyökszó, melyből tapol, tápla, táplál, táplálék származtak. Jelent általán mindenféle eledelt, mely az állati testet föntartja s növeli; különösen az ételek velejét, nedvét, mely mint mondják, vérbe megy, különböztetésül az étel salakjától, söprejétől, mely bélsárrá válva a végbélen kitakarodik. Kétségtelenül származott szó, mutatja a hosszú önhangzó; első része ta gyök, ugyanaz a te, tö gyökkel, mely tömöttet, telit jelent, a második része (ap) hozzá járultával a két a egybeolvad s hosszuvá lesz. Egyezni látszanak vele a TAPADÉK, (tap-ad-ék) fn. tt. tapadék-ot, harm. szr.a. Azon test, mely tapadás által máshoz ragad. TAPADÉKONY, (tap-ad-ék-ony) mn. tt. tapadékony-t v. -at, tb. -ak. Ami könnyen tapad, ra| gadós. A szurok, enyv, agyagsár, mész tapadékony testek. TAPADÉKONYSÁG, (tap-ad-ék-ony-ság) fn. tt. tapadékonyság-ot, harm. szr. -a. Tulajdonság, melynél fogva valamely test könnyen tapad; ragadósság. TAPADÓ, (tap-ad-ó) mn tt. tapad-ót. Aki vagy ami valakihez vagy valamihez tapad. Továbbá am. tapadékony. TAPADÓS, (tap-ad-ó-os) mn. tt. tapadós-t v. at, tb. -ak. L. TAPADÉKONY. TÁPANYA, (táp-anya) ösz. fn. Nő, ki valamely árva, vagy örökbe fogadott gyermeket táplál és fölnevel. TÁPANYAG, (táp-anyag) ösz. fn. Általán eledel, mennyiben az embereket s állatokat táplálja, vagyis azoknak tápul szolgál. Átv. ami némely más testek létezését föntartja. A növények egyik tápanyaga a szükséges nedv. A tűznek tápanyagai a fa, zsír, olaj, s más égékeny testek. TAPASZ, (tap-asz) fn. tt. tapasz-t, tb. ok, harm. szr. a v. -sza. Általán minden ragadós, szivós test, melyet más testre ragasztanak. Sártapasz, melylyel a falakat, sövényeket stb. bekenik, beburkolják. Gyógytapasz, melyet a fájós testre tesznek stb, TAPASZD, 1. TAPAZD. TAPASZFAL, (tapasz-fal) ösz. fn. Gyúrt sárból rakott, vagy sártapaszszal burkolt fal, milyenek az úgynevezett fecskefészkek, vagy sövényfalak. TAPASZKA, (tap-asz-ka) kicsiny. fn. tt. tapaszká-t. Kis írtapasz. Bibircsóra ragasztott angol ta paszka. TAPASZOL, (tap-asz-ol) áth. m. tapaszol-t. Tapaszszal behúz, beken, beburkol. Tapaszolni a szoba talaját, a falat. Betapaszolni a kemenczét, TAPASZOLÁS, (tap-asz-ol-ás) fn. tt. tapaszo- | nye: tapasztalat, mint az elmélésé elmélet. Valami lás-t, tb. ok, harm. szr. -a. Cselekvés, midőn va- tapasztalásból v. tapasztalás által tudni. Tapasztalás vélamely testet tapaszolnak. V. ö. TAPASZOL. gett utazni, azaz, hogy tapasztaljunk valamit. Ellenben nem szabatosak az ily kifejezések: tapasztalatait feljegyezni,,tapasztalatait helyett. Örvendetes, fájdal mas tapasztalás, e helyett tapasztalat, mennyiben ezekben már a tapasztalás által eléidézett eredmény TAPASZOS, (tap-asz-os) mn. tt. tapaszos-t v. -at, tb.ak. Tapaszszal bevont borított, bekent. Tapaszos falak. Tapaszos arc. V. ö. TAPASZ. · TAPASZOSAN, (tap-asz-os-an) ih. Tapaszszal bevontan, borítottan, bekenten. TAPASZSZEKRÉNY, (tapasz-szekrény) ösz. fn. Vesszőből font hombárféle szekrény, melyet sárral szoktak betapasztani. TAPASZT, (tap-asz-t) áth. m. tapaszt-ott, par. tapasz-sz, htn. —ni v. —ani. Tapaszszal beken, ről van szó. TAPASZTALÁSI, (tap-asz-t-al-ás-i) mn. tt. tapasztalási-t, tb. —ak. Tapasztalást illető, ahhoz tartozó, arra vonatkozó, abból merített. Tapasztalási utazás, kutatás, tudomás. TAPASZTALÁSILAG, (tap-asz-t-al-ás-i-lag) TAPASZTALÁSZ, (tap-asz-t-al-ász) fn. tt. tapasztalász-t, tb. ok. Bölcselő, tudós, aki elveit, tudományát csak a tapasztalt tényekre alapítja. (Empiricus). burkol. Falat, kemenczét tapasztani. A repedékeket sár-ih. Tapasztalásképen, mint a tapasztalás mutatja. ral betapasztani. Átv. valakinek betapasztani a száját, am. hallgatásra birni. Be lehet az ő száját is néhány | forinttal tapasztani. A régieknél annyit is tett, mint tapint, tapogat, így a Münch. codexben. Luk, XXIV. Lássátok en kezeimet és en lábaimat mert en ma- TAPASZTALAT, (tap-asz-t-al-at) fn. tt. tapaszgam vagyok. Tapaszjátok és lássátok (palpate et vi- talat-ot, harm. szr. a. Tapasztalás által szerzett dete), mert szelletnek teste és teteme nincsen." ismeret, tudomány, vagy érzelem, érzet, melyet a taTAPASZTAL, (tap-asz-t-al) áth. m. tapasztal-t.pasztalás támasztott bennünk. V. ö. TAPASZTALÁS. " TAPASZTALATELVISÉG, (tapasztalat-elviség) ösz. fn. Bölcselet, mely elveiben a tapasztalt tényekre alapíttatik. (Empirismus), TAPASZTALATHALADÓ, (tapasztalat-haladó) ösz. mn. Tapasztalás, vagyis érzéki felfogás alá nem eső; máskép : tapasztalattúli. (Transscendentalis). TAPASZTALATI, (tap-asz-t-al-at-i) mn. tt. ta Eredeti, tulajdon, szoros ért. annyit tenne, mint tapintva, vagy tenyerét tapasz gyanánt bizonyos testre téve észlel, megérez valamit. „Megtapasztalom melleden rózsádat." Népdal. (Kisfaludy társ. gyüjt. 1846. évben. 67. lapon). „Egyébaránt is ennyi sok fogyatkozásban legyenek országunknak végházai.... kézzel tapasztalhatja minnyájon kegyelmetek.“ Gr. Eszterházy M. Nádor. (Történelmi Tár. VIII. K. 88.pasztalati-t, tb. -ak. Tapasztalatra vonatkozó, abból lap). V. ö. TAPASZT. Azonban a bevett szokás szé- merített. Tapasztalati isméretek, jegyzetek. Tapasztalati les értelemben használja, s am. saját bel- és külér- és elméleti tudományok. zékei által valamely dolognak tudomására jut, észrevesz valamit. E szerint tapasztalunk nem csupán ih. L. TAPASZTALÁSILAG. érintés, hanem látás, hallás, szaglás, izlés és belér TAPASZTALATILAG, (tap-asz-t-al-at-i-lag) TAPASZTALATISÁG, (tap-asz-t-al-at-i-ság) TAPASZTALATLAN, (tap-asz-t-al-atlan) mn. zékek által is. Aki sokat utazik, sok emberrel társalog, L. TAPASZTALATELVISÉG. az sokat tapasztal. Azt tapasztaltam róla, hogy szeret iddogálni. Ha még egyszer tapasztalom, hogy káromkodol, tt. tapasztalatlan-t, tb. —ok. Kinek tapasztalata nincs; legott elbocsátlak. Ezt ne tapasztaljam többé. bizonyos ismeretekben járatlan; gyakorlati dolgok Azon aszt, eszt képzőjü igék osztályába tarto-ban ügyetlen; ki az embereket, a világot nem ismeri ; zik, melyek al, el toldalékképzőt vesznek föl, mint: idegen. Tapasztalatlan gyermek, szobatudós. A tapaszvigaszt-al, maraszt-al, magaszt-al, nyugaszt-al (nyugosz-talatlan embert könnyü rászedni. Én e városban egészen tal), engeszi-el. Ezekben a két alak, olykor némi el- tapasztalatlan vagyok. Határozóként am. tapasztalattéréssel, rokon jelentésű így a tapaszt és tapasztal ré- lanul. gebben közelálló jelentésüek voltak, de újabb korban értelemkülönbség van közöttük. TAPASZTALATLANSÁG, (tap-asz-t-al-atlanság) fn. tt. tapasztalatlanság-ot, harm. szr. —a. TaTAPASZTALÁS, (tap-asz-t-al-ás) fn. tt. tapasz-pasztalat hiányára mutató állapot vagy tulajdonság; talás-t, tb. ok, harm. szr.a. A tudomásnak, ille-járatlanság, ügyetlenség, mely részint a tapasztalat, tőleg benyomásnak azon neme, melynek forrását a részint a gyakorlat hiányából származik. bel vagy kül érzékekre ható tárgyak teszik. „Mint a fának árnyéka, hol a nap forró sugáraitól oltalmat keresünk, csak estve nő nagygyá : így nőnek tapasz talásaink akkor, mikor reájok nincs többé szükségünk," B. Eötvös J. (Gondolatok). Ellentéte : elmélkedés, elmélés, mint az elmének közvetlen működése. Egyébiránt szabatosan véve a tapasztalás jelenti a bel vagy kül érzékek működését, ami pedig ez által tt. tapasztalmány-t, tb. ok. Tapasztalt dolog, tatudomásunkra jut, vagyis ezen müködésnek eredmé-pasztalt tény. TAPASZTALATLANUL, (tap-asz-t-al-atlanul) ih. Tapasztalat nélkül; járatlan, ügyetlen módon, gyakorlatlanul; a kül dolgokról keveset vagy alig tudva valamit. TAPASZTALATTULI, (tapasztalat-túli) ösz. mn. L. TAPASZTALATHALADÓ. TAPASZTALMÁNY, (tap-asz-t-al-mány) fn. 81 TAPASZTALT-TAPINT TAPINTÁS--TÁPIÓ-SÁGH 82 TAPINTÁS, (tap-int-ás) fn. tt. tapintás-t, tb. —ok, harm. szr. -a. Cselekvés, midőn tenyerünkkel vagy talpunkkal gyöngéden érintünk valamit. V. ö. TAPINT. TAPINTÁSI, (tap-int-ás-i) mn. tt. tapintási-t, TAPASZTALT, (tap-asz-t-al-t) mn. tt. tapasz talt-at. 1) Amit magunk tapasztaltunk, aminek kül vagy belérzékeink által tudtára jutottunk. Ezek többek által tapasztalt dolgok. A tapasztalt (v. észlelt) tüneményekről tudósítani a közönséget. 2) Aki tapasztalás által bizonyos ismereteket, ügyességet szerzett, ki | tb. -ak. Tapintást illető, arra vonatkozó. sokat látott, hallott; jártaskeltes; bizonyos életnemben gyakorlott; világban forgott stb. Tapasztalt tengerész, katona, utazó. Ide tapasztalt ember kell. TAPASZTALTAN, (tap-asz-t-al-t-an) ih. Tapasztalás következtében. Tapasztalat ügyességgel felruházva. TAPASZTALTSÁG, (tap-asz-t-al-t-ság) fn. tt. tapasztaltság-ot, harm. szr. —a. Tulajdonság, melylyel a tapasztalt ember birni szokott; jártasság, ügyesség, gyakorlottság. V. ö. TAPASZTALT. TAPASZTÁS, (tap-asz t-ás) fn. tt. tapasztás-t, tb. ok, harm. szr. — -a. Cselekvés, melyet az gyakorol, ki bizonyos tapaszszal, pl. sártapaszszal valamely testet beken, burkol. Kemenczetapasztással foglalkodó cseléd. Régiesen am. tapintás, tapogatás. V. ö. TAPASZT. TAPINTAT, (tap-int-at) fn. tt. tapintat-ot, harm. szr. -a v. -ja. Azon érzet vagy tárgyismeret, mely tapintás által ered bennünk. Sima, rögös, meleg, hideg, borzalmas tapintat. Selyem, bársony tapintatu test. Átv. ért. cselekvési ügyesség, különösen másokkal bánás módja, melynél fogva a dolgot kellő helyén találva érintjük, ahhoz czélirányosan nyúlunk, valamiben valaki iránt bizonyos kimélettel járunk el. Finom tapintat. A dolgok megítélésében helyes tapintata van. TAPINTATLAN, (tap-int-atlan) mn. tt. tapintatlan-t, tb. ok. Amit nem tapintottak. Személyre viszonyítva, aki cselekvésében a dolgot nem kellő helyén érinti, valaki irányában nem jár el bizonyos kimélettel. Határozóként am. tapintatlanul. TAPINTATLANSÁG, (tap-int-atlan-ság) fn. tt. tapintatlanság-ot, harm. szr. a. Tapintatlan állapot vagy tulajdonság. V. ö. TAPINTATLAN. TAPINTATLANUL, (tap-int-atlan-ul) ih. Tapintat nélkül, tapintatlan állapotban; tapintatlan módon. TAPASZTÉK, (tap-asz-t-ék) fn. tt. tapaszték-ot, harm. szr. —a. Azon tapaszanyag, vagyis sár, melyet valamire tapasztottak. A falnak, kemenczének tavasztéka megrepedezett, lehullott. A régi tapasztékot leverni. TAPASZTÓ, (tap-asz-t-ó) mn. és fn. tt. tapasz- TAPINTATOS, (tap-int-at-os) mn. tt. tapintató-t. Aki sártapaszszal beken, burkol valamit. Kemen-tos-t v. —al, tb. —ak. Kellő tapintattal bíró. czetapasztó asszonyok. A rongált házfalat nem kömivessel, TAPINTATOSAN, (tap-int-at-os-an) ih. Kellő hanem tapasztóval kitatarozni. Tréfás átv. ért. lélektapasztó, sürü pép, kása, babkása. TAPICSKÁL, (tap-ics-kál v. tap-ics-ka-al) 1. TAPISKÁL. TAPICSKOL, (tap-ics-kol) 1. TAPISKÁL. TAPINT, (tap-int) kicsiny. áth. m. tapint-ott, par. —8, htn. —ni v. —ani. Tenyerével vagy talpával könnyeden, gyöngéden érint. Azon hasonló képzésü igék osztályába tartozik, melyek az illető cselekvésnek némileg szelidebb, finomabb módját fejezik ki, pl. legyint, érint, nyomint, suhint, taszint, hibint stb. AKAD. NAGY SZÓTÁR VI, köt, tapintattal. TAPINTATOSSÁG, (tap-int-at-os-ság) fn. tt. tapintatosság-ot, harm. szr. a. Tapintatos tulajdonság. TAPINTATTELJES, (tapintat-teljes) ösz. mn. Teljes mértékben tapintatos. TÁPINTÉZET, (táp-intézet) ösz. fn. Közös étkező asztallal ellátott iskolai növendékek vagy szegények intézete. TAPINTHATÓ, (tap-int-hat-ó) mn. tt. tapintható-t. Amit tapintani lehet. TAPINTHATÓLAG, (tap-int-hat-ó-lag) ih. Tapintható módon, tapintható állapotban. TAPINTHATÓSÁG, (tap-int-hat-ó-ság) fn. tt. tapinthatóság-ot, harm. szr. -a. Valaminek azon minősége, mely szerént azt tapintani lehet. TAPINTO, (tap-int-6) fn. tt. tapintó-t. 1) A zongora vagy orgona billentyűje, melyet a játszó újjai tapintanak. 2) L. TAPINTYÚ. TAPINTYÚ, (tap-int-ó) fn. tt. tapintyút. A bogarak és rovarok fejéből kinyuló fonal vagy csőforma eszköz, csáp, melyeket érző szerveknek tartanak. TÁPIÓ v. TÁPJÓ, KIS-, NAGY-, igen posványos folyók Pest megyében. TÁPIÓBICSKE, 1.BICSKE alatt. TÁPIÓGYÖRGYE, falu Pest m.: helyr. -- Györgyé-re, -n, -ről. TÁPIÓ-SÁGH, 1. SÁGH alatt. 6 |