ÜVEGÉZÉS, (üveg-éz-és) fn. tt. üvegézés-t. tb. —ék, harm. szr. -e. Csclekvés, kézmivesi munka, mely által valamit üvegeznek. V. ö. ÜVEGÉZ. ÜVEGFAL, (üveg fal) ösz. fn. Szobák, termek közt elválasztó falakként, vagy a falak nagyobb részén öszveillesztett üvegtáblák. ÜVEGFEDÉL, v. FÖDÉL, (üveg-fédél) ösz. fn. Üvegtáblákból csinált födél az épületen, vagy valamely más mívven. ÜVEGFELE, (üveg-féle) ösz. mn. L. ÜVEG NEMÜ. ÜVEGFESTÉS, (üveg-festés) ösz. fn. Mesterség, mely által az üvegeket különféle szinekkel, czifrázatokkal ékesítik. ÜVEGFESTŐ, (üveg-festő) ösz. fn. Kézmives, ki üveganyagot, és üvegmíveket, edényeket színez, cifráz. ÜVEGFONAL, (üveg-fonal) ösz. fn. Üveganyagból húzott, s megkeményült fonal. ÜVEGFUVÁS, (üveg-fuvás) ösz. fn. Üveghutai munka, midőn a hig üveganyagból a fuvócsővel bizonyos alakú üvegedényt, vagy más mivet, vagy táblát alakítanak. ÜVEGFUVÓ, (üveg-fuvó) ösz. fn. Üveghutai munkás legény, ki üveget fú. ÜVEGHÁRTYA-ÜVEGKÖSZÖRÜLÉS. 694 ÜVEGHÁRTYA, (üveg-hártya) ösz. fn. Azon szemhártya, mely üveghez hasonló látszatu, és sejtszövetes. (Membrana hyaloidea.) ÜVEGHÁZ, (üveg-ház) ösz. fn. Általán, ház, melynek oldalai, falai üvegtáblákból vannak. Különösen, kerti épület, melynek délre fekvő oldala üvegekből áll, hogy a nap sugarai nagyobb erővel törvén át rajta a benn lévő növényeket bujább tenyészésre kényszeritsék, télen a hideg ellen megóvják stb. ÜVEGHUTA, (1) (üveg-huta) ösz. fn. Huta, melyben üveget készítenek, a hozzá szükséges melléképületekkel együtt; üvegcsinálók telepe. ÜVEGHUTA, (2) hutatelepek Vas m. helyr. Üveghutá-ra, —n, —ról. ÜVEGJÁTÉK, (üveg-játék) ösz. fn. Régi hangszer, mely rendszerént 18 öszveillesztett üvegdarabból állott, s melyen kis ütőpálezikával játszottak. (Campe.) ÜVEGKALMÁR, (üveg-kalmár) ösz. fn. Üvegedényeket, s más üvegmíveket áruló kalmár. ÜVEGKARIKA, (üveg-karika) ösz. fn. Karikaformára vágott üveg, milyeket régente gyakrabban, de néha ma is ablakokra szoktak használni. ÜVEGKEFE, (üveg-kefe) ösz. fn. Üvegpalaczkokat, edényeket tisztítani való sajátnemű kefe. ÜVEGKEMENCZE, (üveg-kemencze) ösz. fn. Kemencze az üveghutában, melyben az üvegnek való anyagot olvasztják. ÜVEGKERESKEDÉS, (üveg-kereskedés) ösz. fn. Kereskedés neme, melyet valaki üvegáruk ÜVEGGOMB, (üveg-gomb) ösz. fn. Üveganyag-kal üz. ból csinált gomb. ÜVEGGYÁR, (üveg-gyár) ösz. fn. Épületek, helyiségek, melyekben mindenféle üvegnemüeket készítenek. ÜVEGGYÁRNOK, ÜVEGGYÁROS, (üveggyárnok v. — gyáros) ösz. fn. Aki üveggyárral bír. ÜVEGGYÁRTÁS, (üveg-gyártás) ösz. fn. Üvegesinálás, üvegkészités, minden hozzá tartozó munkálatokkal. ÜVEGGYÁRTÓ, (üveg-gyártó) ösz. mn. és fn. 1) A ki üveganyagokból különféle míveket készít. 2) Aki üveggyárral bír. ÜVEGKERESKEDŐ, (üveg-kereskedő) ösz. fa. A ki üvegárukkal kereskedik. ÜVEGKERET, (üveg-keret) 1. ÜVEGRÁMA. ÜVEGKÉSZITŐ, (üveg-készitő) ösz. fn. Kézmives az üveghutákban, ki az üveganyagokat felolvasztja, s azokból üvegmíveket csinál. ÜVEGKEVERÉK, ösz. fn. Azon anyagok vegyítéke, melyekből üveget készítenek. V. ö. ÜVEGANYAG. ÜVEGKLÁRIS, (üveg-kláris) ösz. fn. Üvegből csinált ál kláris; máskép: üregburány. ÜVEGKOH, v. KOHO, (üveg-koh vagy kohó) ösz. fn. 1) Koh, melyben az üveget olvasztÜVEGGYÉMÁNT, (üveg-gyémánt) ösz. fp. ják. 2) Vétetik az egész üveghuta' helyett is. Utánzás által üvegből köszörült ál gyémánt. ÜVEGKOSÁR, (üveg-kosár) ösz. fn. 1) Üvegcsinált kosár. 2) Kosár, melybe az üvegtáblákat rakni, és ide-oda szállitani szokták. ÜVEGGYÖNGY, (üveg-gyöngy) ösz. fn. Üvegből ből csinált, igaz gyöngyöt hazudó csecsebecsc. ÜVEGGYURMA, (üveg-gyurma) 1. ÜVEG. ANYAG. ÜVEGKÖ, (üveg-kő) ösz. fu. 1) Fehéres, tengerzöld és eres könem Olaszországban, mely üvegÜVEGHAMU, (üveg-hamu) ösz. fn. Üvegcsiná-ként egy kevessé átlátszó. 2) Drágaköveket hazudó láshoz szükséges hamu, vagyis hamuzsír, melyet a üvegmívek, milyenek az ugynevezett cseh kövek. többi anyaggal vegyítenek. V. ö. ÜVEGANYAG. ÜVEGKÖNNY, (üveg-könny) ösz. fua. 1. ÜVEG ÜVEGHARANG, (üveg-harang) ösz. fn. Harang alaku üvegmív, különféle nagyságban, és használatra való, pl. melylyel a zsenge kényes növényeket a dér ellen befödik, vagy holmit leborítanak. CSEPP. ÜVEGKÖSZÖRÜLÉS, (üveg-köszörülés) ösz. fn. Mesterség, mely által az üveget kisimítják, s különféle czifrázatokkal diszítik. 695 ÜVEGKÖSZÖRŰS-ÜVEGRAGASZ. ÜVEGKÖSZÖRÜS, (üveg-köszörűs) ösz. fn. Mester, ki az üvegköszörülést érti, s azzal foglalkozik. V. ö. ÜVEGKÖSZÖRÜLÉS. ÜVEGLÁMPA, (üveg-lámpa) ösz. fn. Lámpa, mely a világot üvegen bocsátja által, különböztetésül a lantorna, papir stb. lámpáktól. RÚFÜ. ÜVEGSZÁRÚFŰ, (üveg-szárú-fü) ösz. fn. A ÜVEGLENCSE, (üveg-lenese) ösz. fn. Lencse- fájvirág nemü növény egyik fajának népies neve; maghoz hasonló alakú, mindkét lapján domborúra szára felálló, általlátszó (innen a neve), üres bélü, köszörült üveg, milyet a gór, és távcsövekbe szokásbötykös czikkelyü; levelei tojásdadok; virágfürtjei alkalmazni. két-két ágúk. Máskép szintén népiesen: hozzám ne ÜVEGMÁZ, (üveg-máz) ösz. fn. Üvegalakú nyúlj, engem ne bánts; növénytani néven: üvegszáru érezöntet, melylyel némely testeket máz gyanánt | fájvirág. (Impatiens noli tangere). beborítanak. ÜVEGMETSZŐ, (üveg-metsző) ösz. fn. 1. ÜVEG KÖSZÖRŰS. ÜVEGSZÉK, (üveg-szék) ösz. fn. Polczféle állvány, melyen az üvegeket, palaczkokat, poharakat tartják, pohárszék. ÜVEGMINTA, (üveg-minta) ösz. fn. Minta, melynek alakjára olyféle üvegeket képeznek, milye-1) ket szabad kézzel készíteni nem lehet. ÜVEGMÍV, (üvegmív) ösz. fu. Akármiféle miv, mely üveganyagból van csinálva. ÜVEGMÍVES, (üveg-míves) ösz. fn. Aki üvegeket csinál, vagy azokat idomítja, köszörüli, ÜVEGMŰ, 1. ÜVEGMÍV. ÜVEGMŰHELY, (üveg-mühely) ösz. fn. Üveg. mivesek, köszörüs k műhelye. ÜVEGSZEKRÉNY, (üveg-szekrény) ösz. fn. Szekrény üvegtáblákból, vagy legalább, melynek ajtaja üvegből van. 2) Szekrény, melyben az üvegedényeket tartogatják, mely rendesen üvegajtaju, vagy oldalú is. ÜVEGSZÉM, (üveg-szém) ösz. fn. 1) Üvegből csinált mesterséges pótlékszem. 2) Átv. homályos üveghez hasonló, törött fényű, élénktelen, kifejezés nélküli szem. ÜVEGSZÍN, (üvegszín) 1) ösz. fn. Az üvegnek rendszerénti tiszta, átlátszó színe. 2) Ösz. mn. L. ÜVEGSZÍNŰ. ÜVEGSZÍNŰ, v. —SZINÜ, (üveg-színű) ösz. mn. Olyan színű, milyen a közönséges üveg. ÜVEGTÁBLA, (üveg-tábla) ösz. fn. Tábla ÜVEGNEMŰ, v. -NEMÜ, (üveg-nemü) ösz. mn. 1) Üvegfajt képező, alakjára, rendeltetésére nézve valamely üvegnemhez tartozó. 2) Némi tulaj-formára alakított üveglap, milyet tükrökre, abladonságaira nézve üveghez hasonló. Üvegnemü érezek, kokba stb. alkalmaznak. kövek. ÜVEGOLDA, (üveg-olda) ösz. fn. Olvasztó erejű folyadék, melynek hozzájárultával valamely anyag üvegnemű tömeggé alakúl. ÜVEGTAJT, (üveg-tajt) ösz. fn. Tajtféle anyag, mely a felolvasztott üveganyagtól habzás közt elválik, t. i. az összeolvadásnak kitett anyagban a szénsav a hamuzsirból a kovasav által kihajtatván a sűrű tömegből lassanként kiszáll. ÜVEGOLLÓ, (üveg-olló) ösz. fn. Az üvegfuvók tompa élü ollója, melylyel a még lágy üve- minden üvegnemű test. 2) A szemnek üveg gyaÜVEGTEST, (üveg-test) ösz. fn. 1) Általán, get nyirkálják, vagy a fölfújt üveghólyagot kitágít-nánt fénylő része, az ideghártyán belül. (Corpus ják stb. ÜVEGÓRA, (üveg-óra) 1. FÖVENYÓRA. ÜVEGPALACZK, (üveg-palaczk) ösz. fn. Üveganyagból való palaczk; különböztetésül más p. faanyagú palaczktól. ÜVEGPALOTA, (üveg-palota) ösz. fn. Palotaszerű épület, melynek oldalai nagyobb részt üveg ablakokból, vagy födelei is üvegekből rakvák össze, az újabb korban divatba jött világtárlatok számára. ÜVEGPOHÁR, (üveg-pohár) ösz. fn. Ivópohár üvegből, különböztetésül más anyagú, pl. arany-, ezüst-, bádog-, cserép-, fapohártól. ÜVEGPOR, (üver-por) ösz. fn. Porrá zúzott, örlött üveg. ÜVEGRAGASZ, (üveg-ragasz) ösz. fo. Ragasz, melylyel az elrepedt, vagy eltörött üvegmiveket, edényeket öszve lehet illeszteni, vitreum.) ÜVEGTÖMEG, (üveg-tömeg) ösz. fn. Az üvegkemenczében felolvasztott testek tömege, melyből az üveget készítik. V. ö. ÜVEGANYAG. ÜVEGZET, (üveg-éz-et) fn. tt. üvegzet-ét, harm. sz. r. e. 1) Üvegmáz némely égetett edényeken. 2) A festményeken könnyű, fényes festékkel bevonás. 3) Fénylő mázféle a fogakon. (Glasura.) ÜVEGZÖLD, (üveg-zöld) ösz. mn. Olyan zöld, mint a legközönségesebb üveg (némi vastartalommal) szokott lenni. V. ö. ÜVEGANYAG. ÜVÖLT, (üv-öl-t) önh. m. üvölt-ölt, par. -s, htn. ni, v. eni. Erős (ü) hangon szól, kiált. Teli torokkal üvölteni, kiáltani. „Követék őtet két vakok üvöltvén (clamantes) és mondván: Irgalmazjh mü nekönk" (Münch. cod. Máté IX). „És üvöltö (üvölte clamavit ménd a nép úrhoz“ (Bécsi cod. Judith IIII). Hangutánzó, s alakjára olyan, mint a rokon értelmű süvölt, sikolt, rikolt, kiált, melyekben f ÜVÖLTÉS, (üv-öl-t-és) fn. tt. üvöltés-t, tb. —ék, harm. szr. e. Erős, fülsértő kiáltás. V. ö. ÜVÖLT. ÜVÖLTÖZ, (üv-öl-t-öz) gyak. önh. m. üvöltöztem, tél, -ött. Gyakran vagy folytonosan üvölt. Hasonlók hozzá: süvöltöz, sikoltoz, kiáltoz, ordítoz. ÜVÖLTÖZÉS, (üv-öl-t-öz-és) fn. üvöltözés-t, tb. k, harm. szr. e. Gyakori vagy folytonos üvöltés, süvöltözés, kiáltozás. ÜZ, (1) 1. ÜZ, (1). ÜZ, (2) 1. ÜZ, (2). ÜZEMÉNY, (üz-e-mény) fn. tt. üzemény-t, tb. -ek, harm. sz. r. —e. L. ÜZELÉM. ÜZEN, önh. és áth. m. üzen-t. Hangváltozattal: izen. Szoros értelemben, bizonyos közleni való dolgot valaki által a távollevőnek szóval elmondat, tudtára adat. Barátjának üzent, hogy meg fogja látogatni. Beüzenni a városba, hogy közeledik az ellenség. Kiüzenni a munkásoknak, hogy jöjjenek haza. Ráüzent, hogy adósságát fizesse meg. Odaüzenni valakihez. Fölüzenni, leüzenni. Mit üzensz haza? Semmi jót nem üzenhetek. Azt üzenem, hogy beteg vagyok, s nincs pénzem. Üzent nekem a mészáros, kell-e szivem gyürü páros? (Népd.). Hadat üzenni, azaz, tudtára adni valakinek, hogy haddal fog ellene menni. Szélesb ért, valami tudnivalót irásban, levélben közöl, akár közvetlenül, akár közvetőleg. Három levélben ÜZ, (3) elvont gyöke üzen igének és származé- | üzentem neki, hogy szükségem van rá, még sem jött el. kainak; 1. ÜZEN. ÜZBÉGH, falu Nyitra m. helyr. Üzbégh-re, ÜZEKĖDIK, (üz-e-ked-ik) k. m. üzeked-tem, -tél, —étt. A tehénnemü állat nemi ösztöntől ingereltetve bikával párosodni vágy, s attól üzőbe vétetik. Tavaszkor üzekednek a tehenek. A harmadfü üsző megüzekedett. Máskép: üzekészik, továbbá folyat, v. folyatik. Aljas nyelven mondják megvetőleg, nőszemélyről is. Bérczy K. a vadludak- és vadruczák ról is azt mondja, hogy üzekesznek. ÜZEKÉDŐ, (üz-e-ked-ő) mn. tt. üzek-dő t. A mi üzekedik, t. i. párosodni vágyó tehén. A hol üzekedő tehén nincs, nem megy oda a bika. (Km.). Aljas nyelven, bujálkodó nőszemély. Mongolul ücsi-kü am. beszélni, egy másiknak mon- ÜZENÉS, (üzen-és) fn. tt. üzenés-t, tb. -ek, harm. szr. —e. Szóbeli meghagyás, mely által valamit üzenünk. V. ö. ÜZEN. ÜZENET, (üzen-et) fn. tt. üzenet-et, harm. szr. —e. Azon tudnivaló közlemény, szóval elmondott tudósítvány, melyet egy harmadik által értésére adunk valakinek. Egykori országgyüléseinken egyik táblának a másik táblához vitt vagy küldött felirati avagy törvényjavaslata, és a javaslatra tett észrevételek, s viszonészrevételek. ÜZENGET, (üzen-ég-et) gyak. önh. és áth. m. üzenget-tem, ―tél, étt, par. üzengess, Gyakran, ismételve, többször üzen. Régtől üzenget hozzám, hogy látogassam meg. Azt üzengeti, hogy.... V. ö. ÜZEN. ÜZENGETÉS, (üzen-ég-et-és) fn. tt. üzengetés-t, tb.ik, harm. szr. e. Gyakori, ismételt, többszörös üzenés, tudósítás. V. ö. ÜZENGET. ÜZÉR, (üz-ér) fn. tt. üzér-t, tb. k, harm. szr.e. Személy, ki bizonyos kereskedelmi s nyerészkedési foglalatosságot üz, folytat, ki ad vesz, csereberél, pénzzel nyerekedik. Az üzlet' szóval együtt ujabb korban alkotott szó. (Fogarasitól. V. ö. ÜZ, áth. ige, 4). ÜZEKÉSZIK, (üz-e-kész-ik) k. Az sz hangot csak a jelenben tartja meg, egyebütt egészen egyezik hangokban is az,üzekėdik' igével. L.. ÜZEKĖDIK. ÜZELÉM, (üz-el-ém) fn. tt. üzelmit, harm. sz. r.e. Cselekvény, melynél fogva valaki egy vagy más dologban eljár, azokkal tartósabban foglalkodik. ÜZÉRKEDÉS, (üz-ér-ked-és) fn. tt. üzérkédés ÜZELKEDÉS, (üz-el-ég éd-és) fn. tt. üzelkedést,t, tb. k, harm. szr. e. Foglalatosság, melytb.ek, harm, szr. —e. Kergetődzés, midőn ket-nél fogva valaki mint üzér működik, V. ö. ÜZÉR. ten vagy többen egymást üzik, kergetik. ÜZÉRKÉDIK, (üz-ér-kėd-ik) k. m. üzérkéd ÜZELKÉDIK, (üz elég éd-ik) k. m. üzelked- tem, —tél, —étt. Üzéri foglalatosságot gyakorol; árukkal, pénzzel nyerekedik, kereskedik. V. ö. ÜZÉR. tem, tél, itt. Jó kedvből, játékból egymást üzögetik, hajszolják, kergetik. ÜZEM, (üz em) fn. tt. üzem-it, harm. sz. r. —e. Üzési mód. Az erdészeti Műszótárban használják (erdő) gazdálkodás módja helyett. ÜZÉRLET, (üz ér-el-et) fn. tt. üzérlet-ét, harm. sz. r. —e. L. ŰZÉRKÉDÉS. ÜZÉRSÉG, (üz-ér-ség) fn. tt. üzérség-it, harm, 699 ÜZKÉL-ÜK. ÜL-ÜZ. 700 szr. e. 1) Üzérek együtt véve. 2) L. ÜZÉR- üket meghagyván" (elhagyván) stb. Régi Magyar KÉDÉS. ÜZKÉL 1. ÜZKÉL. ÜZLET; ÜZLETI stb. 1. ÜZLET; ÜZ LETI stb. ÜZÖNCZ, (üz öncz) fn. tt. üzönezöt. L. GYA KORNOK. Az Ü-ben van 594 czikk. Ű, (1), kisded alakban , harminczhetedik bötü a magyar ábéczerendben, s tizenötödik az önhangzók sorában. Hangzásra legközelebb áll a vékonyhangú hosszú í-hez, ezzel tájszokások szerint, de néha az irodalmi nyelvben is fölcseréltetik, pl. nyú nyí, mü mív, szű szív, ámbár ritkábban, mint a rövid ü. Mint kezdethang, alig egy-két szóban fordul elé, s országszerte értve csak az üz igében és származékaiban, de ezek közöl is némelyek inkább röviden hangzanak, mint: üzekedik, üzér, üzelkedik. Némely egytagu szók, közepén rendesen hosszu, mint: büz, bün, csüd, csüg, csür, füz (ige és név), für, gyür, szük, nyüg, tüz, tür, de ezek is ragozott állapotban gyakran megrövidülnek. Midön az ő igenévképzőnek módosúlata, csak tájdivat szerint lesz röviddé, mint: seprű, gyeplü, heverü, förgetyü, pörgetyü, leffentyű, ergelyü; ide tartoznak a keserű, gyönyörű, körkörű és hasonló melléknevek is. Mikor két önhangzóból olvad öszve, rendesen hosszú, pl. fül (= fü-ül), hül, dül, hüt, füt, feketül (fekete ül) gyöngül, gyül és a hasonlóan képzettek; azonban, kivált több tagu szókban, itt is megrövidülhet. Az egytagu szók végén, rövidités nélkül általában v. rendszerént megnyujtatik, mint: hü, sü, szü, bű, nyü, mü, fü. Tájdivatos kiejtéssel gyakran ö helyett használtatik, mint: (=), bül (=böl), rül (=röl), tül (=től), dül (=döl), bü (=bö), kü (=kö) stb. Egyébiránt V. ö. Ú, és rövid Ü betüket. Ü, (2), régiesen és tájdivatosan pl. Göcsejben =ő személynévmás. Ül vala ü tizenkét tanejty ányival.“ „Es tahát ü felelvén monda.“ Ü vacsorájok leven.“ „Es tanejtványok tőnek miként Jézus szerzé (rendelé) u nekik.“ És ű vele nagy screg.“ „Ü az, tartsátok (fogjátok) ütet." "Miként írván vagyon róla" stb. Régi Magyar Passio (Toldy Ferencz kiadása 5, 6, 9. 11.). Így Erdösinél is. Bátori László Bibliájában szellettel vagyis fuvallattal: bi, büket, hütet stb. Passio. (Toldy F. kiadása. 5, 10, 21. II.). —ÜL, (2) 1. —ÚL, (2). -ÜL, (4) mély hangon: -ÚL. A régieknél helynévrag s használtatik -ról, -ről helyett pl. „Az terek (török) Pécsül (irva: Pechy wl) még tegnapon elindulth." Levél 1554-ről. (Szalay Ág. 400 m. 1. 127. l.) „Pécsül (írva: Péchewl) jöve emböröm." (Ugyanott. 204. 1. Olvasható öl-nek is, pl. az utóbbi lapon van: Uramnak az csordából két ökrét [irva: ewkreth] elvitték.“) " --ÜLTETIK 1. —ÚLTATIK. Ű NEKI, Ü RÓLA, Ű TŐLE, Ű VELE stb. régies és tájdivatos kiejtések, ő neki, ő töle, ő vele stb. helyett. L. Ű, (2). Ü, ÜRÖM 1. ÜRÖM. ÜT, v. ÜTET régiesen és tájdivatosan am. öt, őtet. „Es en ütet nektek adom." Régi Magyar Passio. (Toldy Ferencz kiadása 5. 1.) V. ö. Ű, (2). -ÜT, némely régieknél ít igeképző helyett. Egy szép kápolnácskát önnen költségével épüttetett vala" Temesváry István 1569-ben (Thaly K. gyüjt. L. Előbeszéd. 134. 135.11). ÜZ, (1), áth. m. üz-tem, -tél, —ött, par. z.— 1) Ü v. u! biztató avagy. fenyegető hangon üvöltve hajtja, kergeti, sürgeti, sietteti, futtatja pl. a bar mot. Ily ! ! hangon kiáltoznak a dunai hajóvontatók, midőn lovaikat megindítják, vagy sebesebb menésre biztatják. Üzi hajtja a lovat, ökröt. A kártevő barmokat elüzni, kiüzni a tilosból. Atolvajok tiz tulkot üztek el a gulyából. Szétűzni a nyájat. 2) A futó vagy megszalasztott embernek nyomában van, hogy elfogja, vagy messze távolitsa. Gyalog, lóháton űzni a megfutamodott ellenséget. Üzni a tolvajokat. Üzöbe vette a megszökö't foglyot. 3) Távozni, elmenni, eltakarodni kényszerít. A csavargókat elüzni, kiüzni a városból. A csendzavarókat az országból kiüzni, szám zni. 4) Átv. ért. bizonyos munkán rajta van, azt folytonosan gyakorolja. Mesterséget, ipart, kereskedést üzni. T. i. aki mesterséget, kereskedést, ipart üz, foglalkodásainak mindenike a másiknak szüntelen mintegy nyomában van, és a kéz alá vett tárgyat mintegy üzöbe veszi, nyugonni nem hagyja. Rosz értelemben is használják, pl. fajtalanságot, gonoszságot üz. A székelyeknél: üzi az eszit am. fitogtatja, ügyetlenkedik. (Kriza J.). Ez igének gyöke a természeti indulathang v. ü, melyből öz képzővett lett üöz, öszvehúzva üz. Egyezik vele a héber úcz, (pressit, ursit) és magyar uczu, uszu. Némely származékaiban a népies és irodalmi szokás inkább rövid üt használt, pl. ezekben: üzekedik, üzelkedik, s az újabb alkotásu üzér, üzérkedik, üzlet, üzelem. Néha a régieknél pl. Pesti Gábornál : iz v. íz. ÜZ, (2), fn. tt, üz —et, harm. szг. —e. A széke lyeknél Kriza J. szerént jelent szagot; s úgy látszik, hogy az inyekre vonatkozó íz szónak változata. Hangi és alapfogalmi viszonyban van a bűz névvel. Sem üze, sem büze. (Sándor István). Vámbéry szerént jakut nyelven: üsz am. szag, erős szag, és csagataj nyelven isz szintén am. szag; honnan iszle-mek am. üzöl-ni, 1. ÜZÖL. ÜZDÖGÉL, ÜZDÖGÉL, (üz-öd-ög-él) gyak. áth. m. üzdögélt. Menésre sürget, előre hajt, ösztökél. ÜZDÖGÉLÉS, ÜZDÖGÉLÉS, (űz-öd-ög-él-és) fn. tt. üzdögélés-t, tb. -ék, harm. sz. r. -e. Menésre sürgetés, ösztökélés. ÜZLET- v. ÜZLETKEZELŐ, (üzlet-kezelő) ösz. mn. és fn. Aki valamely üzlettel vagy üzletággal személyesen folyvást foglalkodik. Üzletkezelő személyzet. ÜZLET- v. ÜZLETTERV, (üzlet-terv) ösz. fn. Előleges vázolata valamely életbe léptetendő űzletnek. ÜZLET- v. ÜZLETTŐKE, (üzlet-töke) ösz. fn. Valamely üzletbe, üzletágba fordítandó vagy fordí tott tökepénz. ÜZLET- v. ÜZLETVEZETÉS, (üzlet-vezetés) ösz. fn. Valamely üzletnek, üzletágnak oly vitele, ÜZEKĖDĖS; ŰZEKÉDIK 1. ÜZEKĖDĖS; melytől függ a többi kezelés. ÜZEKÉDIK. ÜZELEM 1. ÜZELEM. ÜZELKEDÉS; ÜZELKÉDIK 1. ÜZELKÉ DÉS; ÜZELKEDIK. ÜZÉR; ÜZÉRKÉDIK stb. 1. ÜZÉR; ÜZÉRKEDIK stb. ÜZLET- v. ÜZLETVEZETŐ, (üzlet-vezető) ösz. fn. Főszemély valamely üzlet vagy üzletág vitelében. ÜZLET- v. ÜZLETVITEL, (üzlet-vitel) 1. ÜZLETKEZELÉS. ÜZLET. v. ÜZLETVIVŐ, (üzlet-vivő) ösz. mn. és fn. L. ÜZLETKEZELŐ. ÜZŐ, ÜZŐ, (Üz-ő) mn. tt. űző-t. Aki valamit, vagy valakit üz, kerget, hajt. Tolvajokat üűző csendőrök. Üző hadak, melyek a futó ellenséget hajt ÜZÉS, ÜZÉS, (űz-és) fn. tt. üzés-t, tb. -ek, harm. szr.e. Sürgető, nyomozó cselekvés, mely által valamit, v. valakit üzünk. Továbbá, bizonyos munkának, mesterségnek, foglalatosságnak gyakorlása. Öszvetéve: elűzés, kiűzés, beüzés, visszaüzés, el-ják, üldözik. Továbbá, valamit gyakorló. Mesterséget, lenségűzés, tolvajüzés; iparűzés stb. V. ö. ÜZ, (1). ÜZETLEN, ÜZETLEN, (üz-etlen) mn. tt. üzetlen-t, tb. —ik. 1) Akit vagy amit nem űztek vagy nem üznek. Határozóként am. űzetlenül, a nélkül, hogy űzték volna vagy üznék. Üzetlen is elmegy. (Szabó D.) 2) Üz vagyis szag nélküli; V. ö. ÜZ, (2.). kereskedést, földmivelést űző polgárok. Üzöbe venni valakit, azaz föltenni magába, elhatározni, hogy üzni, üldözni fogja; vagy valósággal űzni, űztön űzni. Üzőbe vette a szerencse. (Km.). ÜZÖDIK, ÜZŐDIK, (üz-ö-öd-ik) k. m. üzödtem,-tél, —ött. L. ÜZEKEDIK. ŰZŐ. v. ÜZŐFA, (üző-fa) ösz. fn. Általán, a ÜZ-FÜZ, ikerített áth. mindkét szó ragoztatik; gépekben, s bizonyos munkáknál használt fa eszköz, m. üztem-füztem, üztél-füztél, üzött-füzött, par. üzz-füzz.melylyel valamit tovább hajtanak, forgatnak, taFolyvást rajta van valamely munkán dolgon. Üzni-szítanak, p. a kádárok űzőfája, melylyel az abronfüzni a dolgot. Üzni-fűzni a pletykát, mendemondát. csokat a hordóra húzzák. (Erdélyi János.) ÜZÖGET, ÜZÖGET, (üz-ög-et) gyak. áth. m. ÜZKÉL, (üz-kél vagy üz-ög-él) áth. m. üzkélt. üzöget-tem, tél, itt, par. üzögess. Gyakran, Gyakran vagy folyvást üz. ismételve, többször üz valakit v. valamit. V. ö. ÜZ, (1.). Legjobb, úgy vélem, hogy ha minden azt Üzkéli, a mit tud, és, ha kedvvel űzi.“ Kazinczy Ferencz. (Horácz után. Ep. I. 14.). ÜZKÉLÉS, (űz-kél-és) fn. tt. üzélés-t, tb. -ek, harm. sz. r. e. Gyakori vagy folyvásti üzés. ÜZLET, ÜZLET, (üz-öl-et) fn. tt. üzlet-it, harm. szr. —e. Foglalatosság az ipar vagy kereskedés valamely ágában, nemében; műszorgalom. Iparüzlet, pénzüzlet, kereskedelmi üzlet. V. ö. ÜZ, (1); ÜZÉR. ÜZLETÁG, (üzlet-ág) ösz. fn. Az általában vett üzletnek egyik vagy másik neme, faja. ÜZLETI, ÜZLETI, (üz-öl-et-i) mn. tt. üzleti-t, tb. -ek. Üzlethez tartozó, azt illető, arra vonatkozó. Üzleti helyiség. Üzleti forgalom. Üzleti könyvek. Üzleti töke. Üzleti összeköttetés, viszony. ÜZLET- v. ÜZLETKEZELÉS, (üzlet-kezelés) ösz. fn. Valamely üzlettel, üzletággal személyesen folytonos foglalkodás. Máskép: üzletvitel. |