Oldalképek
PDF
ePub
[ocr errors][merged small][merged small][merged small][merged small]

vábbá némely mássalhangzón végződökhöz : taraj-t, / meg száz szóban. Ellenben a mai divat szerént száhajnal-t, ösvény-t, kar-t, kár-t, bor-t, kakas-t, arasz-t, mos oly szó fordul elé a köz életben, melyek a fönköles-t; segéd önhangzókkal : ház-at, dob-ot, öl-et, tebbi elv ellenére már általános szokásba jöttek, pl. kert-et, gyöngy-őt stb. stb. L. TÁRGYESET. Az egész tojás, rak-ás, kel-és, gyü-lés, ül-és stb. melyeket ki nem szótár folyamában minden fö- és melléknév után a küszöbölhetünk. Fordúl még elé némely neveknél tárgyeseti rag följegyezve találtatik; s a hol a többes- a köz beszédben bizonyos végezet, mely nem anyben a tárgyesettől eltérés van, minthogy a többesi nyira képző mint csak toldalékhang, mint rubin-t, rag mindig önhangzóval jár, ez is meg van érintve. esperes-t stb., melyek idegen szók, de eléjön tiszta

-T, (3), igen szapora igeképző, s rendszerént magyar szóban is, pl. válasz-t (válasz helyett), mely. átható igéket alkot, pl. elvont gyökökből: -t (ellen- nek ilyenkor tárgyesete : választ-ot. Ezeket irói nyelvtétben -l szóval), on-t om-t (ellentétben om-l-ik ben kerülni kell. szóval); továbbá önható igékből : dobban-t, durran-t, -T, (5), igehatározói rag, mint szemlátomás-t, cseppen-t, rezzent; -asz -esz képzővel együtt sokszor mindjárt v. mindjárás-t, oldal-t; örömes-t, egyenes-t, viszonyban áll az -ad, -ed önható igéket alkotó kép- képes-t, meges-t, mely alak (melléknevekből) a régiek. zővel, pl. horp-asz-t (önhatólag : horp-ad), mer-esz-t nél sokkal gyakrabban fordúl elé, pl. a Benigna (önh. mer-ed), szak-asz-t (önh. szak-ad), hal-asz-t (önh. asszony imakönyvében th-val : kivánatos-th (= kihal-ad), szél-esz-t (önh. szél-ed), támasz-t (önh. támad), vánatosan), méltóságos-th, ajétatos-th, reszkettetős-th, eresz-t (önh. er-ed) stb. stb.; más önhatókból is gyak- rettenetös-th stb.; 8 hanggal egyesül ezekben : bizvá-st ran önhangzóval párosulya, pl. mozg-at, zörg-et stb. (bízva-ast), folyvá-st, oldalvá-st stb. stb.; továbbá alkot áthatókból miveltetőket, pl. ir-at, TA, messzeségre vonatkozó egyszerü gyökelem, kér-et, szed-et ; igen sokszor kettöztetett t.vel tat, tet melyből a további helymutató a képzővel lett ta-a, képzőkben, pl. süt-tet, munkál-tat, olvas-tat stb. stb. mely különösen Baranyában és alsó Somogyban diKülönös figyelmet érdemel az i-vel párosult t, tan-it, vatos, öszvehúzva az országos gyermekszó tá, kettözép-it, ker-it (kör-ít), igaz-it, boldog-it ; amely it régi. tetve tátá (v. táti), azaz, valahova el, messze, pl. látá esen ót, ojt, ujt, magas hangon öt, öjt, üjt, és mind menni v. tátába menni, tátá v. tátába vinni a gyereket, mély, mind magas hangon ejt, ét alakokban mutat- am. elutazni, elmenni, elvinni ; máskép : tacs v. tács, kozik ; s ezért alaposnak látszik azok véleménye is, pl. midőn a dajka így szól a kisdedhez: menjünk tács! kik ezen it (ót, ot stb.) képzőket már az önhatókat Hihetőleg innen származott azon ruba neve is (tacska), alkotó úl, ül (régiesen öl, ol) igékhez járultaknak, melylyel a falusi nők magukhoz kötik a kisdedet, illetőleg a két rendű képzőket egybeolvadottaknak midőn valahová, pl. a mezőre magukkal viszik. Persa tekintik, pl. tan-ul v. (régiesen) tan-ól-ból lett első- nyelven határvető elüljáró (usque ad), pl. ez szer ben tan-últ v. tan-ol-t, ebből az l-nek rokon j-vé vál- tá (tetőtől talpig); jelenti ezt is : míg (donec, toztával tan-uj-t v. tan-oj-t, annak egészen elhagy. dum, quamdiu); sínai nyelven is táo am. usque ad, tával : tan-út tan-ot s az ó, é-vé (mint bám-ó, bám

éés pervenire. (Schott). Ezen ta gyökből származtak szóban) átváltozván : tan-éj-t, tan-e-t. — Mind ezek a a) a múlt esztendőre vonatkozó ta-val, azaz, (legkötesz igére vitethetők, mely a legtöbb ragozásban és zelebb) eltölt vagy mult évvel, mint hol-val, nap-val képzésben csak te törzsként szerepel, pl. te-end, te-het, (nappal), éj-vel (éjjel), reg-vel (reggel), ösz-vel (öszszel), te-tt, tön (=te-ön), te-(-te-ö). Lásd bővebben : tavasz-val (tavaszszal), t. i. ezekben a val vel megfelel Előbeszéd 131-135. 11.

e kérdésre : mikor?; b) a messzehelyre utaló taa v. tá, -T, (4), mint névképző magában csak ritkán mely hangzóval kezdődő ragok előtt v hangot vesz fordul elé, pl. boj-t (boly-t), cson-t (= csom-t), roj-t, föl köz szokás szerént: távul, távol, távolit, távolság, ros-t, ker-t stb. hanem dús gazdagságban önhangzó- vozik, távozás; c) a helyéről valamit folytonosan odább val párosúlva s igeneveket alkotva jelenik meg; pl. nyomó, mozdító tal (= tol) melyből taliga és talicska mond-at, gondol-at, akar-at, pillan-at v. pillant-at, ál- származtak; továbbá az egyes vagy szakadozva gyadoz-at, keres-et, öltöz-et, élet, tekint-et, emlékez-et stb. stb. korlott nyomást, lökést, mozditást jelentö tasz, taszit, néha tompább önhangzóval is : állap-ot, nyug-ot. Ezen taszigál; d) a több irányban szétterjedő, szétnyiló, igeneveknél némi ellentétben áll az ás és igenévkép- szétmenő távolságot jelentők : tág, tál, tályog (vértál), zövel mint mond-ás , gondol-ás , akar-ás , pillant-ás, tár (ige), tát ; mely értelemben rokon hozzá azon sza áldoz-ás, keres-ér, élés, öltöz-és, tekin-t-és, emlékez-és, ál- sze, melyből szana-szét eredtek; e) az egyensulyi kölap-ás (állap-ik igétől), nyug-ás (v. nyug-v-ás) stb. T.i. zépponttól, egyenes vonaltól távozó, ideoda biczegő, az ás és névképzővel alkotott igenévben a cselekvés hajló tántor, tántorog, tántorodik, tántorit (hová tav. működés (illetőleg szenvedés) folyamatban levőnek, lán magát a táncz szót is sorozhatjuk), a midőn alapés ami födolog, a működő alanynyal együtt gondol- fogalomban és hangban hasonló e gyökhöz a félrehajtatik; az at et (ot) névképzővel alkotott igenévben lási csa, honnan csók, csákó, csákány, csáklya, csámpa pedig az mint már inkább a cselekvés eredménye stb.; továbbá : sa ezen származékokban : sanda félre befejezettnek és az alanytól elvontnak, önmagában néző, sánta biczegve félre lépdegelő; f) az alulról álló tárgynak tekintetik. Ezekben a régiek szabato- fölfelé távozó, illetőleg emelkedő tám, támad, támaszt, sabbak valának, pl. fogyatkoz-at, bűvölköd-et és száz melyhez hangváltozattal rokon gyám, gyámol, gyá

[ocr errors]

5

-TA-TÁBLA

TÁBLABIRÓ-TÁBLAMŰ

6

-on, -ról.

-on, – ról.

molit szók gyöke gya. Ezen ta máskép: to, honnan e Nagy táblához ülni. Törvényszéki, tanácsteremi, országváltozatok : taa toa, tal tol, taliga toliga, taszit toszit, gyülési, alsó, felső tábla, (mely nevek alatt az egész sőt némely származékokban csak e második divato- alsó, felső házat értjük). Pesti, Marosvásárhelyi kirázik : tob (dob), tova, tovább, tolong, told, toldúl. Néha iyi tábla (= törvényszék). Szabótábla, melyen szabnak, tu-ba megyen által, mint : tuszkol, tuszkál, tusa, tusa- vasalnak. 3) Átv. lap, level, melyen holmit följegyezkodik, túl.

nek. Nemzedéki, időszámlálási, történeti, viaszos táblák. -TA, magas hangon -TE, (1), öszvetett Rajztábla. 4) Földmivelők nyelvén, táblához hasonló igebatárzó-képző, mely megfelel e kérdésre : mikor? alakú különkülön földosztály. Tábla szőlő, tábla föld. pl

. hajdan-t v. hajdan-ta, régen-te, napon-ta, ejen-te, a Két táblát buzával, hármat rozszsal bevetni. 5) Képes székelyeknél : füen-te, legény-te, leány-ta.

kifejezéssel, valamit a sziv táblájára vesni, am. hála-TA, --TE, (2), a sokszorozó igehatározók- emlékezetben tartani. hoz járul; 1. -SZĖRTE.

Közvetlenül a latin tabula után képeztetett, -TA, – TE, (3), névképző, pl. vi-ta, ha-ho-ta, mely számos más európai nyelvekben is feltaláltatik, faj-ta, cseme-te, szövő-te. ,Te-sz' ige gyöke.

ů. m. a spanyol nyelvben szintén tabla, az olaszban TÁ, 1. TA alatt.

tavola , a csehben tabule, tabulke, a francziában 8 TAA, 1. TA alatt.

angolban table (természet szerént az illető nyelvbeli TAAP, (Táp), falu Győr m.; helyr. Táp-ra, kiejtéssel), német-, holland-, oroszban tafel, svédben

taffel, tafla stb. sőt a persában is : tablah. (discus vel TAÁP-SZ. MIKLÓS, falu Győr m.; helyr. tabula lignea. Vullers). Adelung azt mondja róla, - Sz. Miklós-ra, - on, -ról.

hogy e szónak (a németben) igen régi kora azt muTAB, mváros Somogy m.; helyr. Tab-ra, - on, tatja, hogy az a latinnak inkább oldalrokona mint -ról.

származéka, & eredhet vagy a tulajdonképenitáf TÁB, ALSÓ—, FELSŐ-, puszták Nógrád törzstől, mely hosszasági és szélességi kiterjedés fom.; helyr. Táb-ra, — on, -ról.

galmát látszik magában rejteni, vagy az elavult tafen TABAJD, falu Fehér m.; helyr. Tabajd-ra, (levelekre szelni) igétől. Az első értelemben egyező

volna a magyar táv szóval. TABAJDOK, mn. tt. tabajdok-ot. A Tájszótár

TÁBLABIRÓ, (tábla-biró) 8sz. fn. A magyar ban Gyarmathi Sámuel után am. moeskos; alkalma- alkotmánynak 1848. előtti korában, a főispáni hiyasint t előtéttel abajdok-ból származott, mely a széke- tal által kinevezett s meghitelt, megyei különösen lyeknél Kríza János szerént azt is jelenti : ízlés és törvényszéki ülnök. Hasonló czimet viseltek a papi arány nélküli nagy test vagy mív, pl. nagy abajdok nemesszékek ülnökei is. Több tek. nemes vármegyék ember ; abajdokul rakott asztag. L. TAJDOK.

táblabirája. Vajkai , Verebélyi , Bácsai, Füssi, Vecsei TABAK, fn. tt. tabak-ot. A törökben közönsé- nemesszékek táblabirája. ges kiejtéssel am. tímár. Írva : dabbágh.

TÁBLABIRÓI, (tábla-birói) ösz. mn. TáblabiTABDI, puszta Pest m.; helyr. Tabdi-ba, ban, rót illető, ahhoz tartozó, arra vonatkozó. Táblabirói -ból.

czim, hivatal, fizetés. TABÉRTOS, mn. tt. tabertos-t v.

- at, tb.

TÁBLABIRÓSÁG, (tábla-biróság) ösz. fn. Táb – ak. Kemenesalon am. tág, terjedt, terepes, pl. ta

labirói

rang, hivatal, czim. bértos száj. Alaphangra és alapfogalomra hasonló a

TÁBLAI, (tábla-i) mn. tt. táblai-t, tb. -ak. terjedésre vonatkozó tág, tát, távol szókhoz. Mi alakját illeti, gúnyos jelentésénél fogva egyezik a szinte Bizonyos táblát, különösen országgyülésit, és felsőbb gúnyos lámpértos, hóbortos, csipertes melléknevekkel. törvényszékit illető, ahhoz tartozó. Alsó táblai tár

TABIÁS, erdélyi falu Meggyes-székben, helyr. gyalások a néhai országgyüléseken. Királyi táblai biró. Tabiás-ra, --on, -ról.

TÁBLAKŐ (tábla-kö) ösz. fn. 1. PALA. TÁBIT, fn. tt. tábit-ot. Habos selyemszövet.

TÁBLALEGÉNY, (tábla-legény) ösz. fn. A Párizpápainál : sericum undulatum. Szabó Dávidnál : szabóműhelyben első legény, ki a szabáshoz ért,

s ebben valamint a munkák kiosztásában az illető babos csemelet. Elayúlt s idegen eredetű szó. Faludinál : tábat. Francziául : tapis

, Heyse szerént : ge-mester képét viseli, vagy öt pótolja. Özvegy szabóné wässerter Doppeltaffet, Silbermohr, a persa

utabi
táblalegénye.

TÁBLAPAPÍR v. - PAPIROS, (tábla-papiros) szótól, mely szerénte am. kostbarer Seidenstoff.

TÁBLA, fn. tt. táblá-t. 1) Széles ért. lapos, és ösz. fn. Vastag, tömör, kemény papiros, melyet holmi aránylag vékony rétü tömör test, mely rendesen

táblaféle műnek, eszköznek használnak. négyszögletű, s mesterség által különféle haszná

TÁBLÁS, (tábla-as) mn. tt. táblás-t v. - at, tb. latra képeztetik olyanná. Anyagra nézve : vastábla,

ak. Táblával ellátott, fölszerelt. Táblás tanterem. aranytábla, fatábla, üvegtábla, kőtábla, palatábla. Czélra Táblás padolat. V. ö. TÁBLA. nézve : ablaktábla, kályhatábla, padlótábla, számvetö- TÁBLAMŰ, (tábla-mű) ösz. fn. Koczkásan kitábla, irótábla, könyvtábla, tilalomtábla, gyurótábla stb. metszett, s kisebb nagyobb mesterséggel öszveszerke2) Asztal. Éttábla, terített tábla. Úri, vendégi tábla. I zett deszkadarabokból álló mű, nevezetesen padolat.

7

7

TÁBLÁZ-TÁBORKÓRHÁZ

TÁBORKORONA-TÁBORSZÉM

8

-on,

-on, -ról.

szr.

TÁBLÁZ, (tábla-az) áth. m. tábláz-tam, tál,

TÁBORKORONA v. -KOSZORU, (tábor-ko- ott, par.

-2. 1) Táblaféle szabásu koczkákkal roņa v. - koszoru) ösz. fn. Díszkorona, a régi római ellát, kirak. Táblázni a padolatot. 2) Bizonyos terje- katonáknál, kik az ellenség táborába először betördelmű földet táblákra feloszt. 3) Hirdető, tudósító, tek. (Corona castrensis, v. vallaris). tilalmazó táblával lát el valamit. Kitáblázni a határt, TÁBORKÜLDÉS, (tábor-küldés) ösz. fn. Tá. melyen tilos a vadászat. 4) Hatósági hivatalos könyvbe bort képző hadseregnek bizonyos helyre, vagy ellenbizonyos adósságot bejegyez. Házára több ezernyi ség ellen indítása, szállítása. adósságot betábláztak. A lefizetett kölcsönt kitáblázni. TÁBORLÁS, (tábor-ol-ás) fn. tt. táborlás-t, tb.

TÁBLÁZÁS, (tábla-az-ás) fn. tt. táblázás-t, tb. - ok. L. TÁBORLAT, és TÁBOROZÁS, -ok, harm. szr. - a. Cselekvés, mely által valamit TÁBORLAT, (tábor-ol-at) fn. tt. táborlat-ot, tábláznak. Padolattáblázás. A határnak kitáblázása. harm. szr. — a. Táborilag szerkezett hadsereg járata, Adósság betáblázása, kitáblázása. V. ö. TÁBLÁZ. működése, különösen valamely badi erősségnek meg

TÁBLÁZAT, (tábla-az-at) fn. tt. táblázat-ot, szállása.
harm. szr. — a. Táblaalakú deszkakoczkákból szerke- TÁBORLATI, (tábor-ol-at-i) mn. tt. táborlati-t,
zett kirakat. Padolat táblázata. Viaszos, tarkatáblázat. tb. - ak. Táborlatra vonatkozó, azt illető. Táborlati

TABOD, puszta Tolna m.; helyr. Tabod-ra, üteg. Táborlati gátak. Táborlati tanya.
-ról.

TÁBORLÁZ, (tábor-láz) ösz. fn. Erős rohamú
TABÓD, puszta Tolna m.; helyr. Tabód-ra, láz neme, mely kivált nyári hónapokban a tábo-

rozó hadseregekben szokott pusztítani. TÁBOR, (1), fn. tt. tábor-t, tb. — ok, harm. TÁBORLÓ, (tábor-ol-ó) mn. tt. táborló-t. Tá

- a. 1) Szabad ég alatti tér, melyen a hadsereg borral valamely hadi erősséget megszálló. Táborló sátorokban, vagy más ideiglen állitott hajlékokban lövöcs. Táborló sereg. Táborló tüzérség. Táborló tűztelep. megtelepedik, tanyát üt, s rövidebb vagy hosszabb ideig TÁBORNAGY, (tábor-nagy.) ösz. fn. Általán tartózkodik. Kijelölni, kimérni, bekeriteni, körülürkolni, több tábornak, illetőleg öszves hadseregnek főpamegerősiteni a tábort. Táborba szállani. Tábort verni, rancsnoka. (Feldmarschall). Altábornagy. (Feldmarütni. Tábort járni. A tábort elhagyni. A táborból kiütni. schall-lieutenant). 2) Az ily nyilt téren tanyázó hadsereg. Megtelepiteni, TÁBORNAGYHELYETTES, (tábor-nagy-hemeginditani a tábort. Rajta ütni a táboron. Egész tábor- lyettes) ösz. fn. Másodrangu tábornagy. ral megtámadni az ellenséget. A tábort szilkséges szerek- TÁBORNAGYI, (tábor-nagyi) ösz. mn. Táborkel, élelemmel ellátni. 3) Áty. pusztító, kártevő, ván- nagyra vonatkozó, azt illető. Tábornagyi rang, méldorló állatsereg. A vidéket ellepte a sáskák tábora. Elé- tóság. jön általán a szláv nyelvekben. Törökül és mongolul : TÁBORNOK, (tábor-nok) fn. tt. tábornok-ot, ordu, mely fordított alakban volna : du-or, du-v-or. harm. szr. Általán megfelel neki az idegen

Ha a magyarból elemezni szabad, és alapfogal general, mint egy külön tábort képező hadseregnek mul azt veszszük föl, hogy a tábor terjedt, tág, nyílt vezére, fönöke. Lovassági, gyalogsági tábornok stb. helyet jelent, úgy törzse (táb) egyező a távol, tág, TÁBORNOKI, (tábor-nok-i) mn. tt. tábornoki-t, tál, tár terjedésre vonatkozó szók törzsével : vagy tb. ak. Tábornokra vonatkozó, azt illető. Tábortáv. A magyarban rokon hozzá még gyökbetükben noki rang, állás. Tábornoki kar. Tábornoki test. tanya, és a Kemenesalon divatos tabertos, am. tág, TÁBORNOKSÁG, (tábor-nok-ság) fn. tt. táborterepes ; Táb helynevek is vannak Nógrád megyében. nokság-ot, harm. szr. a. 1) Tábornoki állás v. rang. TÁBOR, (2), major Sopron m; helyr. Tábor-ra, 2) Tábornokok összesége.

TÁBOROL, (tábor-ol) áth. és önh. m. táborol-t. TÁBORHELY, puszta Györ m.; helyr. Tábor- Táborral valamely hadi erősséget megszáll. Körülhely-re, -in, -rül.

táborol. TÁBORI, (tábor-i) mn. tt. tábori-t, tb. --ak. TÁBORORVOS, (tábor-orvos) ösz. fu. TáborTábort illető, ahhoz vagy abba tartozó, arra vonat- ban működő orvos. kozó. Tábori élet; tábori ágy; tábori asztal; tábori pap; TÁBOROZ, (tábor-oz) önh. m. táboroz-tam, tábori oltár ; tábori orvos ; tábori sátorok ; tábori jelszó; - tál, ott, par. --. Táborban, szabad ég alatt tatábori lobogó; tábori székek, ágyúk, eszközök, készületek. nyáz. l'ár környékén, mezön táborozni. Trója alatt tíz

TÁBORJÁRÁS, (tábor-járás) ösz. fn. A tábor- évig táboroztak a hellenek. ból fölkerekedett hadseregnek tovább vonulása.

TÁBOROZÁS, (tábor-ozzás) fn. tt. táborozás-t, TÁBORKAR, (tábor-kar) ösz. fn. Valamely tb. -- ok, harm. szr. - a. Táborban, azaz, szabad ég ezrednek öszves föbb tiszti kara.

alatt fölütött sátorokban tanyázás, tartózkodás. TÁBORKARI, (tábor-kari) ösz. mn. Tábor- TÁBORÖR, (tábor-ör) ösz. fu. A tábor körül karra vonatkozó, ahhoz tartozó. Táborkari állomás, vigyázó ör. százados, ornagy.

TÁBORSZÉM, (tábor-szėm) ösz. fn. A tábortól TÁBORKÓRHÁZ v. ---KÓRODA, (tábor-kór- bizonyos távolságnyira fölállított őr, vagy örség, házy. – kóroda) ösz. fu. A táborhoz tartozó kórház. ' hogy az ellenség mozgásait szemmel tartsa.

-on, -ról.

1

9

TÁBORSZER-TACSKOLÓDÁS

TACSKOLÓDIK-TAG

10

TÁBORSZER, (tábor-szer) ösz. fn. A táborhoz nek ütés, nyomkodás által megzuzása, megtörödése. tartozó, illetőleg a hadviseléshez megkivántató min. V. ö. TACSKOLÓDIK. dennemű szerek és készületek.

TACSKOLÓDIK, (tacs-ak-ol-o-od-ik) belsz. m. TÁBORSZERNAGY, (tábor-szer-nagy) ösz. fn. tacskolód-tam, —tál, -ott. Ütödés, csapódás által Fő hadi parancsnok, ki különösen a hadsereg nehéz megtörődik, öszvezuzódik, pl. a gyümölcs. Törzse lőszereire ügyel föl. (Feldzeugmeister).

tacsk hangutánzó, s am. pacsk pacskolódik' szóban. TÁBORVÉGŐR, (tábor-veg-őr) ösz. fn. A mozgó Székely tájszó. A Tisza mellett : zöcskölödik. tábort némi távolságban követő, és annak biztossá

TÁCSÓ, (tács-6) mn. tt. tácso-t. A székelyeknél gára figyelő örsereg, s ennek egyes tagja.

am. ügyetlen, szájtátó v. tátott száju, mamlasz, osTÁBORZENE, (tábor-zene) ösz. fn. A táborban toba ; máskép ugyanott : ánkucza. Azon gúnyszók tanyázó hadsereg zenekara által játszatni szokott osztályába tartozik, melyek szájtátó ostobaságra, báhadi zene.

mulásra vonatkoznak, milyenek : táté, tájbusz, tatri, TACS, (1), hangutánzó, gyök tacsak törzsben s

melyekben alaphangok : ta, . V. ö. BÁ, BÁMÉ. ennek tacsakos és tacskolódik származékaiban.

TÁCSOG, (tács-og) önh. m. tácsog-tam, - tál, TACS, (2), fn. tt. tacs.ot. Kenessey Albert Ha

-ott, A székelyeknél am. szájtátva bámészkodik, józási Müszótárában am. csat kötélből vagy

kötélen

ámolyog; (Klampf); továbbá : vetőkötél (Fangseil); melyről a

TÁCSOGÁS, (tács-og-ás) fn. tt. tácsogás-t, tb. jeles szerző azt mondja : „Győr megyében hallottam - ok. Szájtátva bámészkodás. V. ö. TÁCSOG. e szót, valamint tacsolni, tacsot vetni és tacsvetést is.

TÁCZ, falu Fehér m.; helyr. Tácz-ra, -on, -ról. Tacs úgy mond valószinüleg csak a csat vál

TÁCZA, 1. TÁLCZA. tozata (mint ez czölünk és kölöncz-czel történik); t. i.

TÁDÉ, TADUS, férfi kn. tt. Tádé-t, Tadus-t. ha a vetőkötéllel valamit halászunk, erre csatot kell Thaddaeus, mely síriai nyelven am. okos. csinálnunk.“

TAFOTA, fn. tt. tafotó-t. Könnyebbféle selyemTACS, (3) v. TÁCS, (1), rag nélkül divatozó szövet, melynek szálai legkevesbbé tömöttek. Mellékgyermeknyelvi szó, s am. tova, messze, el. Menjünk nevül használva am. ilyen szövetből való. Tafota tács ! Elment tács ! Máskép : tátá, táti. V. ö. TA.

ruha, kendő, kárpit. Átv. tafota alma, világos, mintegy TÁCS, (2), elvont törzs tácsó és tácsog székely ember. (Káldi Innep. préd. 67. 1.). Idegen eredetü

átlátszó, sima héju almafaj. Tofota gyomrú kényes szókban ; egyezik t előtét nélkül ács (= áncs, ámcs) szó. Németül : Taffet , olaszul : taffetta, spanyolul: törzszsel ácsorog szóban. TÁCS, (3), erdélyi falu a beszterczei keriilet-tafetan, francziául : taffetas, melyeket a nyelvészek

a persa tástah szótól származtatnak, ez pedig Vulben, belyr. Tács-ra,

lers szerént selyem szövetféle (genus telae sericeae TÁCSA, (tál-csa) fn. tt. rácsát. Kis tál, kisfa- vel serici), táf-tan igétől, melynek egyik jelentése: tál. Tájszótár.

torquere filum. TACSAK, (tacs-ak) önállólag nincs szokásban, TAFOTÁS, (tafota-as) mn. tt. tafotás-t, tb. - ak. hanem csak ,takacsos' és , tacskolódikó szókban mint Tafotával ellátott, béllelt, szegélyzett. Tafolis mente, törzs szerepel.

dolmány. TACSAKOS, (tacsak-os) mn. tt. tacsakos-t v. TAG, (1), fn. tt. tag-ot, harm. szr, -ja. 1) Az - at, tb. ---ak. Balatonmelléki tájszó am. lucskos, állati testnek mintegy kisarjadzó része, melyet egy pocskos, latyakos; néhutt : hangáttétellel : csatakos. más részszel, illetőleg a deréktesttel csukló, vagy íz

TACSKA, (tacs-ka) fn. tt. tacskát. 1) Pólya, köt öszve, milyenek a lábak, kezek, karok, ujjak stb. kendő, vagy lepedő, melylyel a falusi nök a kisde- Marhatag. Nagy tagu. Erős, izmos, vastag, vékony tagok. det magukhoz kötik, midőn a háztól távol, pl. a me- Minden tagja fáj, reszket bele. A fenerágta tagot elvágni. zöre mennek. Gyöke a kirándulásra vonatkozó gyer- Férfitag, máskép : nemző-tag v. vessző. Szarvastag, meknyelvi tacs. V. ö. TA, és TACS, (3), TÁCS, (1). szarvasczomb. 2) Szélesb ért. minden felbonczolt, 2) Bodrogközben am. targoncza, talicska, hihetőleg darabokra , izekre választott rész, honnan tagolni, összehúzva talicska szóból.

feltagolni az ökröt, am. részekre, konczokra vagdalni. TACSKÁND, puszta Vas m.; helyr. Tacskánd 3) Áty. bizonyos testülethez, egyesülethez tarozó ra, -on, -ról.

személy. Család, nemzetség, nemzet tagja. Egyházi, polTACSKÓ, fn. tt. tacskó-t. 1) Kis fajtáju fütyésző gári társulat tagja. A magyar tudományos akadémiának vadászeb. Mint a tacskók ugyan fölfütyeszik. (Molnár A.). igazgató, tiszteleti, rendes, levelező tagja. A KisfaludyTacskók mindent fölfityésznek. (Káldi). Alkalmasint a társaság tagja. Több tudományos, gazdasági stb. társulat német Dachshund után alakult. 2) Átv. gyereknek tagja. Tanács, törvényszék, hatóság tagja. 4) Földbirszokták mondani, midőn megvetőleg vagy némileg tokra vonatkozva, am. bizonyos, terjedelmü földdafeddve szólnak hozzá; innen Kríza János szerént rab, mely valamely egésznek (egész határnak) minta székelyeknél am. kölyök, poronty. Eredj te tacskó! egy tagját teszi. Egy tagban ezerhold szántóföld, rét és

TACSKOLÓDÁS, (tacs-ak-ol-6-od-ás) fn. tt. legelő jutott neki. Tagerdö. 5) A szószerkezetben egytacskolódásl, tb. -- ok, harm. szr. - a. Valamely test- egy ízt jelent, melyet öszvetéve szótag-nak nevezünk,

on, -rol.

11

TAG-TAGAD

TAGADÁS-TAGÁR

12

Alaphangra, és fogalomra legközelebb áll hozzá: , neinen, t. i. amaz a ne, emez a nein tiltó tagadó gyöszak, mely szintén valamely egésznek egyes részét köktől. Hasonlóan a magyar tagad gyöke lenne azon teszi, honnan tagolni, am. szakokra osztani, válasz- ta, mely távolodásra vonatkozik, miért midőn valamit tani valamit, továbbá tagló és szakócza körülbelül tagadunk, így is szoktunk szólani : távol legyen hasonló vágóeszközt jelentenek. Oszmanli-török nyel-lem, hogy ezt cselekedtem volna. A gyökszótag és az ad ven tike rész, darab, pl. tike tike, darabonként, tikele- képző közé úgy csúszott be a g, mint a tegez v. teget mek, taglal-ni, szétdarabol-ni. (Vámbéry).

igébe, melynek gyöke a második személynévmás te. TAG, (2), elvont gyöke tagad igének és szár- y Végre megjegyzendő, hogy ez igében az ad képző mazékainak ; 1. TAGAD.

nem ön-, hanem átható erővel bír, mi több más szó-TAG, magas hangon : -TEG, (1), mint nál is eléfordúl, pl. ragad (rapit), fogad, feled. Csagamelléknévi összetett képző kiegészítve am. -atag, taj nyelven Vámbéry szerént tang-mak. --eteg; I. -ATAG, -ETEG. ,Veszteg' és ször- TAGADÁS, (ta-g-ad-ás) fn. tt. tagadás-t, tb. nyetegʻ szókban némi eltérés látszik; 1. ezeket. -ok, harm. szr. - a. Nyilatkozás, mely által vala

— TAG, magas hangon : — TEG, (2). Ritka mit tagadunk, ez igének minden értelmében. Vakhasználatu igehatározói összetett képző, pl. viszon- merő, szemtelen tagadás. Eltagadás, megtagadás, kitagat-ag, ezen-t-eg, melyekben az ag eg inkább csak tol- dás. Törvényben tagadás jó. (Km. Si fecisti nega). Mi dalék, mint ottan-ag, itten-eg szókban is.

tagadás benne, azaz, nincs mit tagadni, valljuk meg TÁG, (ta-ag) mn. tt. tág-at. Általán, & minek az igazat. V. ö. TAGAD. szélei, körvonalai, határvető korlátai aránylag távol TAGADHATATLAN, (ta-g-ad-hat-atlan) mn. esnek egymástól, minélfogva a közéjök foglalt tértt. tagadhatatlan-t, tb. - ok. Amit tagadni nem lehet, elég nagy, széles, bő. Tág út, útcza, udvar, terem, napnál világosabb, köztudomásu , ami bizonyosan szoba. Táy szekrény. Különösen, ami nem feszes, nem megtörtént. Tagadhatatlan tény. Az tagadhatatlan, szoros, ami öblöt csinál vagy hagy. Tág csizma, nad- hogy ..... Határozóként am. tagadhatatlanul. rág, másképen : . Átv. tág lelkiesméret

, mely az eré- TAGADHATATLANSÁG, (ta-g-ad-hat-atlannyesség korlátain túl csapong, mely az erkölcsi tör- ság) fn. tt. tagadhatatlanság-ot. Valamely létnek, esevényt nem veszi szorosan, és sokat enged magának; ménynek bizonyossága, kétségbe hozhatatlansága. tág fegyelem, nem szigorú, sőt igen is engedékeny.

TAGADHATATLANUL, (ta-g-ad-hat-atlan-ul) Minthogy alapfogalomban a tág olyasmit jelent, ih. Oly bizonyosan, oly világosan, oly köztudomásimelynek szélvonalai bizonyos középponttól távol es- lag, hogy tagadni, kétségbe hozni lehetetlen. nek, innen okszerüleg állíthatni, hogy gyöke azon TAGADHATLAN, 1. TAGADHATATLAN. ta, mely több hasonló fogalmú szók alapját teszi, TAGADÓ, (ta-g-ad-6) mn. tt. tagadó-t. 1) Aki milyenek tát, tár, távolit. Képzője ag, melylyel egye- valamit tagad, meg nem vall. Büntetteit tagadó tolvaj, sülve s öszveolvadva lett tag. V. 8. TA, és AG, EG, útonálló, gyilkos. 2) Ami tagadást foglal magában, OG, ÖG képző. Idegen nyelvek között, Vámbéry Tagadó válasz, levél. Tagadó mondat. Tagadó szóképző. szerént tágúl szóval egyezik a csagataj-oszmanli tö- i tagadó szócska, pl. nem, nincs, sehol. rök tagil szó, mely szerénte am. szétszóródik, elter- TAGADÓLAG, (ta-g-ad-6-lag) ih. Valamit tajeszkedik.

gadva, ellenkezőt állítva, nemet mondva. Tagadólag TAGAD, (ta-g-ad) áth. m. tagad-tam, tál, válaszolni. - ott v. –t. 1) Valamely állításnak ellenkezőjét TAGADÓLAGOS, (ta-g-ad-6-lag-os) mn. tt. vitatja, vagyis azt mondja felőle, hogy nincs úgy, tagadólagos-t v. - at, tb. ak. Ami tagadólag mond hogy nem való, nem igaz, nem történt. A vádlott go- valamit, vagy az állítmánynyal ellenkező viszonyú. nosztévő mindent tagad. Tagadom, hogy valaha láttalak. Ellentéte : állitólagos. Az okoskodás előzményét megengedem, következményét ta- TAGADÓMEGYES, falu Bihar m.; helyr. gadom. Ha tetted, ne tagadd. Agg826 de igaz, hogy be- - Megyes-re, — ën, -ről. tegséget, sántaságot, szegénységet senki el nem tagadhat. TAGADVA, (ta-g-ad-va) ih. Tagadás által, (Km.). 2) Azt állítja, vitatja, vagy kijelenti, hogy meg nem vallva, ellenmondya. A világ tagadva szapoközte, és más valami között viszony nincsen, vagy rodik. (Km.). ha volt, azt magától eltolja. Ez értelemben igekö- TAGALKAT, (tag-alkat) ösz. fn. Az állati test tőkkel használtatik. Eltagadta apját, anyját, rokonait. tagjainak egymáshoz viszonyló szervezete, minősége, Kitagadta a fiát minden keresményéből. Eltagadta a hitét, kifejlett állapota, termete. Arányos, idomos, erős tagnemzetiségét. Mindent megtagad tölem, mit sem ad. alkat.

E szónak egyenes ellentéte vall, azaz, valami- TÁGAN, (ta-ag-an) ih. Szélesen, bőven ; nem ről azt állítja, hogy úgy van, tehát aki valamit tagad, feszesen, nem szorosan. azt mondja, nincs úgy; de a vall és van ezt is teszi, TAGÁR, (tag-ár) ösz. fn. Bujakór neme, mely habeo, tehát a tagad másod jelentése is am. valamiről tisztátalan személylyel történt elhálás következtében azt állítja, hogy nem bírja, hogy nem az övé, hogy támad, s a megromlott nemi magnak folytonos csesemmi köze vele. Ezek szerént a tagad alapfogalom- pegésében áll. máskép : kankó, némelyek szerint : taban am. valamit nemel, latinul negat, németül ver- kár (takonyár. Gonorrhea).

« ElőzőTovább »