683 nincs. ÜSTÖKVONÁS-ÜSZŐG. = füs ÜSTÖS, (üst-ös) mn. tt. üstös-t v. et, tb. -ek. 1) Üsttel ellátott. Üstös konyha. 2) Ezüstös. Üstös buzogány. (Thúry György hagyatéki leltára 1571-ből. Századok. 1870. X. füzet.) telen-t. tb. -ėk. Kinek vagy minek üstöke, magok kóros állapota, midőn mintegy égetteknek, kormosoknak látszanak. T. i, az ily magvak megfeÜSTÖKVONÁS, (üstök-vonás) ösz. fn. A székeketülnek, s fölpuffadva toklászaikból kidudorodnak. lyeknél am. vitatkozás - disputatio- (Kállay gyüjt.) Kukoriczaüszög, búzaüszög, rozsüszög v. anyarozs stb. ÜSTÖLLÉST, ih. Túl a Dunán, különösen Üszög a fákban, midőn húsaik a bél vagy úgy neveKemenes alján és az Ormánságon Baranyában annyi | zett szék körül megfeketülve elrohadnak. 3) Embemint, tüstént, röktön, szaporán, hevenyében; bar- rek, s más állatok betegsége, mely tűz gyanánt elkósan: üscsint. Talán ebből lett: füstöllést harapódzik, s a meglepett részeket gyúladásba tölvést azaz füstén, füstént. L. TÜSTÉNT. hozza. Forró üszög, midőn a lágyrészek rohadni kezdenek. (Gangraena). Fekete üszög, melytől az illető részek megfeketülnek. (Sphacelus). Csontüszög, májüszög stb. Mátyus földén gúnyosan mondják megesett leányról, midőn még a viselősség alig látszik rajta, hogy üszög van benne. A Tisza vidékén az ‚üszög és,űszök szókat meg szokták különböztetni, s emez alatt csak az 1-ső pont, amaz alatt csak a 2-ik és 3-ik pontok alatti jelentéseket értik. Szabó Dávid ezen mondatában is: „Még üszögében van a munkám, azaz készítetlen, egészen ki nem dolgozott" üszköt kell érteni, azaz üszkében van. Ugyanő nála: „Még hamvas, még üszögös“ am. még üszkös; még hamvában van. Az‚üszök ragozása is némileg, különböző, mert ennek tárgyesete: üszköt a harmadszemélyi raggal: üszke. par. ÜSTÖZ, (üst-öz) áth. m. üstöz-tem, -tél, -ött, -z. Üsttel fölkészít. ÜSZK, 1. ÜSZÖG alatt. ÜSZKE, (üsz-ke v. üszöke) 1. ÜSZŐ. GÖDÖLYE. ÜSZKÖLŐ, ÜSZKÖLLŐ, fn. tt. üszkölőt, Szabó Dávidnál (két l-vel) járomszeg, vagy járomszíj, melyekkel az igába fogott ökör nyakát bezárják. Eredeti kiejtéssel alkalmasint: öszköllő, mintegy öszkötélő, öszkötő, az ösz gyöktől, mert a bélfával együtt szoritja közbe az ökör nyakát. ÜSZKÖPÜL, (ösz-köpül) ösz. áth. Férfit nővel, legényt leánynyal szerelmi, vagy házassági viszony végett együvé hoz. Székely tajszó, s képes kifejezés az összeköpüléstől véve. Mondják néhutt igy is: összeboronál. ÜSZKÖTÖL, áth. m. üszkötölt. Valamire sürget, ösztönöz. Átvetett hangokkal, a rendes ösztökél v. üsztökél igéből; 1. ÖSZTÖKÉL. ÜSZKÖTÖLÉS, 1. ÖSZTÖKÉLÉS. ÜSZŐ, (üsz-ő vagyis üz-ő) fn. tt üsző -t. Fiatal szarvasmarha, különösen azon korban véve, midőn már párosodni kezd, midőn azt mondják róla hogy üzekedik. Máskép: ünő, de eredetre azon különbség látszik köztök lenni, hogy az üsző, üzekedésre vonatkozik, vagyis ezen nősény állat azon tulajdonságára, melynél fogva üzekedésre való, vagy már valóban üzekedni kezd; az ünő pedig szülői, ellői rendeltetésére, s rokon az eme szóval, (mely a mongolban is am. nő; nőstény, femme; femelle.). Az üsző tehát elemezve üző, (üz szótól, honnan üzekedik is) szenvedő értelemben véve, vagyis űzni, ürekedni való, mint kaszáló, legelő, kaszálni, legelni való, t. i. rét, fü. Budenz J. a bornyút jelentő finn vasa, vasu stb. szókkal rokonítja. ÜSZÖBORJU, (üsző-borju) ösz. fn. A tehénnemű állatoknak, különösen szarvas teheneknek is nőstény borja, különböztetésül a bika- és herélt borjutól, azaz tinótól. ÜSZÖG, (üsz-ög) fn. tt. üszög-öt, harm. szr. -e. Túl a Dunán 1) Izzó tűzzel égő test, pl. fa, kőszén, kanócz, eleven szén. Más kiejtéssel: üszök, v. üszk. 2) Átv. némely növények, különösen gabona Mind alapfogalomban, mint hangban rokonok vele az égésre vonatkozó izz, izzó, zsizsi, siseg, sisereg, mint az égő testnek hangját utánzó szók. Rokonnak tekinthető a mongol iszü (korom, francziául: suie, suie fine de la fumée ou des vapeurs d'une chose qui brûle.) ÜSZÖGI, puszta Baranya m. helyr. Üszögi-be, -ben, -ből. ÜSZÖGÖDÖLYE, (üsző-gödölye) ösz fn. Nöstény kecskeborju. Bérczy Károlynál, ki a gödölyét özborjúnak írja, az őznek nőstény borja. ÜSZÖGÖR, (üszög-ör) ösz. fn. Növénynem az együttnemzők seregéből és nősözvegyek rendéből; vaczka kopasz, fészke hengeres, egyenlő, üszögös hegyű pikkelyekkel (honnan a neve); tövét apró pikkelyek födelékesen boritják. (Senecio). Háromféle alneme van: sugártalan, legöngyölödött sugárú, kiterült sugarú üszögőr. ÜSZÖGÖS, (üsz-ög-ös) mn. tt. üszögös-t. v. et. tb. -ek. A mibe üszög esett, mit az üszög megrontott; üszöggel vegyített. Üszögös kukoricza, búza. Üszögös (üszkös) fa. Üszögös része az állati testnek. V. ö. ÜSZÖG. ÜSZÖGÖS PÉTER, Szt Péter mint antiochiai püspöknek február 22-diki ünnepe, melyről a babonás nép azt tartja, hogy oly napon, péld. hétfőn, kedden, szerdán stb., melyre ezen ünnep esik, egész esztendő folytán gabonát nem kell vetni, mert üszög esik bele. ÜSZÖK, fn. tt. üszk--öt, harm. szr. -e. L ÜSZTÖKE, 1. ÖSZTÖKE. ÜSZÜ, 1. ÜSZŐ. 685 ÜT. ÜT-ÜTEG. 686 ÜT, áth. m. üt-ött (a palóczoknál az 1-ső földre ütötte. Száz arany ütötte a markát, v. tenyerét, és 2-ik személy: uttem, üttél,) parancs. üss. Általán annyit kapott. A gabonát megütötte az öböly (höböly), mondjuk szilárd testekről, midőn sebesebb mozgás- a ragya. 3) Bizonyos kórállapot, vagy halál neme ba jövén súlyaik erejével más testekre akármiféle érte hirtelen. Egyik oldalát a szél ütötte. Megirányban nyomólag, zuzólag hatnak. Különbözik ütötte a guta. Guta üti aztat orrba, a ki vizet tőle: taszít, mely valamely testet távolabbra moz- önt a borba. (Népd.). 4. Több átv. értelmü, dulni kényszerít; továbbá: lök, mely közvetlen képes, példázó mondatok alapját teszi, melyekszintén távolításra vonatkozik. De közel rokona : ben mindig a sulynyomatú ütés alapfogalma rejcsap, mennyiben az ütés által okozott csappanó | lik. Beütött neki a szerencse, hirtelen érte. Beütött az hangot fejezi ki, honnan : legyet ütni v. csapni; | ellenség a várba, erőszakosan benyomult. Ráütött az valakit pofon ütni v. csapni; földhöz ütni v. ellenségre, megtámadta. Rajta ütni valakin, véletlen, csapni, egy jelentésüek. Néha vág is tétethetik erőszakosan megrohanni. „Rajtam üt a sok nyelv, s helyette, pl. földhöz vágni. Ostorral meg- v. rá- fülemet nem hagyja nyugonni.“ (Vörösmarty. Cserh.) vágni. Gyakorlatos értelemben megfelel neki ver, az Elutött öseitől, nem hasonló hozzájok, mintha monaz, több ütést tesz, pl. fejbe ver valakit, többször danók, hogy őseinek eredeti képe nincs ráütve. fejbe üt; zongorán kiveri a nótát, több ütéssel visz- Apjára, anyjára ütött, azoknak testi külalaki, vagy szaadja. Ikerítve: ütni-verni, ütiveri. Alkalmazásban lelki tulajdonságai mintegy rá vannak ütve. Valatöbbféle (tulajdon és átv.) értelemben fordul elé. 1) | mit más kezéről elütni, elvenni, elnyerni, elcsábitani, Öklének, tenyerének, vagy megmarkolt bizonyos magáévá tenni. Kiütött a háboru, a forradalom, eleszköznek sebes mozgásu sulyával illet valamely kezdődik, kitör. Jól, roszul, helyesen ütött ki a dolog. testet. Fejbe, mellbe, hátba, oldalba ütni valakit. Nyakon Leütötték a szarvát, megalázták, kevélységét, gögjét, ütni, agyon ütni, halálosan megütni. Körmére ütöttek. hatalmát megtörték. Dobra ütni. A mit hall, legott Tenyerével pofon ütött. Bottal, fejszefokkal ütni, meg- dobra üti, kihíreszteli, el pletykázza. Jószágát dobra ütni valakit. Kiutni, felütni, elütni a laptát. Beütni a ütötték, nyilvánosan elárverezték. Megüti a mértéket, hordó fenekét. Kezéből kiütötték a fegyvert. Szeget ütni kellőleg magas v. nagy. Öszveütötték fejeiket, valamely a falba, Kiütötték a fogát, az egyik szemét. Beütötték titkos dologról súgtakbúgtak, tanakodtak. Tökkel a fejét, orrát, az oldalát. Leütöm a derekadat. Az al- ütötték a fejét, ostoba tökfejű. Ez a dolog nagy szekudozók egymás tenyerébe ütnek (csapnak). Kezet ütni | get ütött a fejembe, nagy aggodalomra, kétségre adott egymással. Félreütötte a kalapját. Aczéllal tüzet ütni, okot, ovatossá, figyelmetessé tett. Bottal ütheted a kiütni. Egy csapással, sujtással leütni az ökröt. Úgy leüti nyomát, eltünt, elszökött, elveszett, hiába keresed. a südőt, csak a füle látszik. (Kanászdal). Egy csapással | Felütötte az orrát, megboszonkodott, neheztel. Belekét legyet ütni (km.), egyszerre kétfélét végezni. A nyer-üti mindenbe az orrát, minden lében kanál, mindenbe get ütik, hogy a ló is érezze (km.), leányomnak szólok, avatkozik; fürkész, kutat. Nem oda üt, a hová néz, hogy a menyem is értsen belőle. Bélyeget, pecsétet bandsa, vagy, más czélja van, mint a melyet szin· útni valamire, rányomni, rásütni. Addig üsd a vasat, lel, mutat. Néha am. valamit csinál, készit, szerez. még tüzes (km.), élj a jó alkalommal, s forditsd elő- Nagy konyhát, lakomát, vendégséget ütni. Zajt, lármát, nyödre. Ne a lábát üsd, hanem a fejét, hogy meg ne tréfát ütni. Nagy szelet, nagy pompát üt. Tréfára ütni sántuljon. Belé ütötte a kést. A tromfot tromffal szok- a jó intést. (Szabó D.). Ütöttkopott, nagyon el van ták ütni. (Km.). Elütni más kártyáját, nagyobbat, ér-nyűve; 1. a maga helyén. Sátort, tábort ütni stb. tékesebbet adva rája, elnyerni. Üssünk egyet! kártyázzunk. Kaptára, rámára ütni valamit. Olajt ütni, sajtólni. Dobot utni v. verni; különbözik: dobra ütni; 1. alább. A test némely részeire alkalmazva : öszveüti a bokáját, térdét. Fejét falba ütni. Leuti a fejét, lehajtja. Feluti a fejét, hirtelen fölemeli. Néha a mondatban a cselekvés tárgya nincs megnevezve, s annak csak iránya, vagy hatáspontja említtetik. Üt, vág, mint az istennyila. Nem nézi, hová, csak üt. Erősen, sebesen, jobbra, balra üt. 2) Mondjuk élettelen, de mozgásba jött testekről. Üt az harang. Hejh te torony, falu tornya, (Székely népdal). Leütött, beütött a mennykö. Üsse meg a part. A botot ha megaranyozzák is, sulyost üt. (Km.). A forró must kiütötte a hordó fenekét. A rázuhant gerenda Néha a régieknél pl. Pesti Gábornál: it, honnan iteget am. ütöget. Legegyszerűbb igéink egyike; s rokonok vele a sínai ťă (verberare), tiáo (concutere), mandsu tanta-me (üt-ni, schlagen); a szanszkrit ut v. uth ferire, percutere, továbbá szintén a szanszkrit tup (pulsare, ferire) és tud (tundere, ferire); amattól Bopp F. szerént a görög zuzzo, emettől a latin tundo ered; Budenz J. rokonitása a finn iske- (vi ferire), Vámbéryé a csagataj küt-mek, honnan kütek v. küteg am. ütleg. ÜTÁRNY, (üt-árny) ösz. fn. A festészetben és rajztanban, oly árny, melyet a nap vagy más fény által jól megvilágított test valamely világos alapra vagy háttérre vet, s mely éles szélkört mutat. ÜTEG, (üt-eg) fn. tt. üteg-ét, harm. szr. -e, v. —je. Hadtudományi ért. a csatában, vagy ostromkor bizonyos számu ágyúk, melyek egy telepen vannak fölállítva. Hat, nyolcz ágyúból álló üteg. (Batterie), ÜTEL, (üt-el) régies áth. m. ütelt. Am. az egyszerű üt, vagy talán gyakorlatos jelentéssel: ver. „Nyakba ütelék, nékik (némelyek) kedég arcel es (arczúl is) ütelék." Régi Magyar Passio. (Toldy F. kiadás a. 12. l.). ÜTEM, (üt-em) fn. tt. ülem-it, harm. szr. -e. L. ÜTENY. ÜTENY, (üt-eny) fu.tt. üteny-t, tb. —ék, harm. szr. —e. Időmozzanat, vagy időmérték a zenében, azaz kéz- vagy lábütéssel megkülönböztethető oly egyes részei a zenei műnek, melyek annak bizonyos jellemet adnak; és a melyek ismét kisebb részekre oszthatók, melyek ütenyrészek-nek hivatnak. ÜTENYIRÁS, (üteny-irás) ösz. fn. Bizonyos időmérték szerént eszközlendő vagy eszközlött irás. ÜTENY RÉSZ, (üteny-rész) ösz. fn. A zenei ütenynek megkülönböztethető egyes kisebb mozzanatai. V. ö. ÜTENY. ÜTENYSZERŰ, v. — SZERÜ, (üteny-szerű) ösz. mn. A zenei ütenynyel egyező vagy ahhozhasonló. ÜTÉR, (üt-ér) ösz. fn. Azon erek neve, melyek a vért a szivből a testnek különféle részeibe viszik. (Árteriae.) V. ö. Vérér, Viszér. ÜTERDAG, (üt ér-dag) ösz. fn. Daganatszerü dudorodás, vagy csomósodás az üterekben. ÜTÉRNYILÁS, (üt-ér-nyilás) ösz. fn. Nyilás a szívkamarában, mely az ütérbe vezet. ÜTÉRNYITÁS, (ütér-nyitás) ösz. fo. Minden vágás, metszés, szurás, melyet az ütéren ejtenek. ÜTÉRSÉRV, (üt ér-sérv) ösz. fn. Sérv, mely bizonyos erőltetés által az ütérben támad. - ÜTÉS, (üt-és) fn. tt. ütés-t, ék, harm. szr. -e. Cselekvés, melynél fogva valamit ütünk, ez igének mindenféle értelmében. Agyon ütés. Nyakon ütés. Olajütés. Továbbá azon erős hatás, melyet az ütő testek tesznek. Kalapács-ütés, mennykő-ütés. Vakütés, vakseb, ütésből lett kék a testen. (Szabó D.). Kártyajátékban, a kiadott kártyalapoknak egy értékesebb lappal fölülmulása, s megnyerése. Egy ütése sem volt. V. ö. Üt. szonyos szenvedő állapota. Összeütközés. Megütközés. Ez utóbbi átv. ért. visszataszító, kellemetlen hatás, melyet érzünk, midőn valami kedélyi hajlamunkkal, erkölcsi nézeteinkkel, várakozásunkkal stb. ellenkezik. V. ö. ÜTKÖZIK. ÜTKÖZET, (üt-köz-et) fn. tt. ütközet-ét, harm. szr. -e. Általán, azon tettleges állapot, midőn | két ellenkező irányban működő fél erőszakosan érintkezik egymással; különösen csata, rendezett harcz a háborúskodó ellenségek között. Szárazföldi, tengeri ütközet. Å seregeket ütközetre vezényelni. Az ütközetben elveszni. Véres, több óráig tartó, kétes ütközet, ÜTKÖZETBELI, (ütközet-beli) ösz. mn. Ütkö zetben történő, ütközetre vonatkozó. Ütközetbeli események, parancsnoki, vezéri rendelkezések. ÜTKÖZETHELY, (ütközet-hely) ösz. fn. Tér, sikság, illetőleg tenger, hol az ellenséges seregek egymással megütközve csatáznak, harczolnak; csatamező, harczmező, csatatér, harcztér. ÜTKÖZETI, (üt köz-et-i) mn. tt. utközeti-t, tb. ek. Ütközethez tartozó, azt illető, abban történő. Ütközeti hely, ütközeti rend, ütközeti пар, ütközeti ÜTKÖZETREND, (ütközet-rend) ösz. fn. Rend, sorozat, melybe az ütközendő seregek állitva vannak, csatarend. ÜTKÖZIK, (üt-köz-ik, v. üt-ög-öz-ik) k. m. ütköz-tem, -tél, ött. 1) Valamely mozgásban levő szilárd test, utjába eső más testbe akad. A kocsi tengelye a sarokköbe ütközött. A rúd az előtte menő kocsiba ütközött. A szembe jövő szekérrel öszszeütközni. Köbe, fába ütköztem v. ütközött a lábam. 2) Különösen, csatarendbe állítva az ellenféllel öszvecsap, harczol, verekedik, üt és visszaüttetik. Nyilt téren, tengeren ütközni, egész erővel megütközni. 3) Átv. valamin v. valamiben megütközni, ÜTÉSHELY, (ütés-hely) ösz. fn. Azon hely, am. erkölcsileg fennakadni, megbotránkozni, némimelyre ütöttek, az ütésnek némi hátrahagyott nyo-leg visszataszító, sértő behatást érezni. Megütközém mával, jegyével, vakseb. Kékes, vörös ütéshelyek a rajta, midőn részegnek láttam. A gáncsoskodó ember testen. Az ágyugolyó ütéshelye. minden csekélységen megütközik. Szemre vonatkozólag, am. föltünik, észrevehetővé lesz. Szemembe ütközött. Szabó Dávidnál eléjön: „Az a gondolat ütközött (ötlött) elmémbe." ÜTET, (1), (üt-et) fn. tt. ühet-et, harm. szr. -e. A mit ütéssel készítettek, csináltak, vagy a mi egy-egy ütésre való. Egy ütet olaj, melyet egyszerre ütöttek. Két utet tapló. ÜTET, (2), tájdivatosan és régiesen, pl. a Nádor-codexben am. őtet, amidőn az ő személynévmás is ü. ÜTETLEN, (üt-etlen) mn. tt. ütetlen-t, tb. -ek. A mi ütés nélkül maradt, akit, vagy amit nem ütöttek. Határozóként am. ütés nélkül. Verekedésben egy tagja sem maradt ütetlen. ÜTKÖZÉS, (üt-köz-és v. ütög-öz-és) fn. tt. ütközés-t. tb. -ek, harm. szr. ―e. Általán két, ellenirányban egymással erősen érintkező testnek vi ÜTKÖZŐ, (üt-ög-öz-ő) mn. és fn. tt. ütköző -t. 1) Aki vagy ami másba ütközik, v. mással csatáz. Egymásba ütköző tengelyek. Ütköző ellenfelek. 2) Mint fn.alaku vas eszköz a lakatosoknál, melyet két hegyes végénél fogva az ajtóragasztóba, vagy falba ütnek, s melynek nyilásába a zár nyelve bejár. ÜTLEG, (üt-öl-eg) fn. tt. ütleg-et, harm. szr. -e. Csapások, melyeket valaki szenved, midőn verik. V. ö. ÜT. ÜTLEGÉL, (út-öl-eg-él) áth. m. ütlegélt : 1. ÜT LEGEZ. 689 ÜTLEGÉZ-ÜTŐMIV. ÜTŐÓRA-ÜVEG. 690 ÜTLEGÉZ, (üt-öl-eg-éz) áth. m. ütlög ́z-tem, | részei, melyek tüzetesen az ütést eszközlik, t. i. a —tél, —étt, par. ütlegiz-z. Valamely kézbeli eszközzel megver, ütöget. ÜTLEGEZÉS, (üt-öl-eg-éz-és) fn. tt. ütleg zés-t, tb. -ek, harm. szr. -e. Cselekvés midőn vki ütlegez. ÜTLEK 1. ÜTLEG. ÜTŐ, (üt-ő) mn. és fn. tt. ütő-t. 1) Aki üt. 2) Általán, a mivel ütnek, elütnek valamit. Laptaütö. Olajuto, melyben olajt sajtólnak. Ütömüszer, ütőfa. 3) Laptajáték, melyben egy a laptát kiüti, a többi szemközt álló pedig iparkodik elfogni. Kiütöt játszani. 4) Különösen a harang nyelve, v. szive, harangütő. ÜTŐDÉS, (üt-ö-öd-és) fn. tt. ütődés-t, tb. -ek, harm. szr. e. 1) Állapot, midőn bizonyos testek egymásba akadva visszataszító erővel hatnak egymásra. 2) Átv. ért. kedélyi illetődés, erkölcsi fennakadás, megbotránkozás. Nagy megütődéssel hallottam szerencsétlen esetedet. V. ö. ÜTŐDIK. ÜTÖDIK, (üt-ö-öd-ik) belsz. m. ütöd-tem, —tél, —ött. 1) Más testbe akadt test visszaható nyomást, csapást, taszítást szenved. Sebes mentében a szögletbe ütődött. Belém ütödött. Hanyatt esvén feje a falba ütödött. „Három napig szólt az ágyu egyre, 2) Átv. valamin megütödni, am. érzékenyen megilletődni, fájdalmas részvétet érezni valamely szomoru eset miatt. ÜTŐDZIK, (üt-ö-öd-öz-ik) k. m. ütödz-tem, -tél, ött, par. -zel. L. ÜTŐDIK. 1) ÜTŐFA, (ütő-fa) ösz. fn. Általán, eszköz fából, | melylyel valamit ütni, elütni szoktak, p. a laptajáté- | kosok botja, vagy melylyel az utczakövezők, az útlapítók a köveket, göröngyöket ütögetik stb. ÜTÖGET, (üt-ög-et) gyak. áth. m. ütögettem, — tél, —étt, par. ütögess. Gyakran, folytonosan, aprózva, vagy gyöngédebben üt. V. ö. ÜT. ÜTÖGETÉS, (üt-ög-et-és) fn. tt. ütögetés-t. tb. —ék, harm. szr. -e. Gyakorlatos, vagy aprózott, gyöngédebben ismételt ütés, peczegetés. csengetyüke vagy aczél-sodrony, a kalapács, a rúgó, mely amazt mozgásba hozza stb. ÜTŐÓRA, (ütő-óra) ösz. fn. Óramű, mely az órákat, illetőleg negyedeket nem csak mutatja, hanem ki is üti. ÜTŐRECZE, (ütő-recze) ösz. fn. Madarászok hálója, melynek kiterített szárnyai zsineg által megrántva öszvecsapódnak. ÜTŐRUGÓ, (ütő-rugó) ösz. fn. Az óra ütőmivénck rugója. Különböztetésül másnemü rugóktól. ÜTŐSZEG, (ütő-szeg) ösz. fn. Szegecskék az ütőórában, melyek az ütőkalapácsot fölemelik, és leeresztik. ÜTÖTTKOPOTT, (ütött-kopott) össz. mn. Mondják igen viseltes, ócska ruháról, mely sok porolásban, kefélésben, használásban elkopott. Átv. ért. ütöttkopott beszéd, igen sokszor hallott, s már megúnt beszéd. ÜTÖVAS, (ütő-vas) ösz. fn. Vasból csinált eszköz, melylyel vagy melyen valamit ütni, koholni, kalapálni szoktak. ÜTŐVÉSÜ, (ütő-vésü) ösz. fn.. A fából dolgozó mívesek, p. bodnárok, kerékgyártók vésüje, melylyel a fát simítják. ÜTTEM, tájdivatos, e helyett: ütöttem; v. ö. ÜT. ÜTTET, (üt-tet) miv. m. üttel-tem, tél, -ett, par. üttess. Meghagyja, eszközli, hogy valaki vagy valami üssön. Valakinek a fejét üttetni. Az órát üttetni. ÜTÜ, (üt-ü) fn. tt. ütü-t, tb. —k. Kalapács, pőröly, sulyokféle eszköz, melylyel valamit ütnek, lapítanak stb. Képzőre nézve hasonló azon eszközöket jelentő szókhoz, melyek az igeneves ó ő helyett u v. ü képzőt vesznek föl, mint: válu, vésü, gyalu, gyüszü v. tüszü, szivatyů, pattantyú sarkantyú, förgetyű stb. ÜTVES, tájdivatos és régies, pl. Sándor Istvánnál, ötvös helyett; 1. ÖTVÖS. ÜVECS, fn. tt. üvecs-et. A gyergyai és felcsiki székelyeknél Kállay Ferencz szerént esztendős nőstény bárány, Kriza J. szerént két éves fekete (csak fekete ?) bárány. Talán vagy az ünő szóból módosúlt, mintha volna ünecs, vagy am. évecs az az éves. Másképen szintén Kriza J. szerént Maros- és Háromszékben: kirlán (éves bárány), Udvarhelyszékben: mióra. ÜTÖKÁRTYA, (ütő-kártya) ösz. fn. Kártyalap, mely az illető játék szabályai szerint a többinél értékesebb, s azokat legyőzi, megnyeri, adutt, tromf. ÜVEG, fn. tt. üveg-et, harm. szr. -e. FéÜTŐKE, (üt-ö-ke) kics, fu. tt. töké-t. A nyes, átlátszó, szilárd, kemény, többé kevésbé törézongora billentyűjével öszveköttetésben levő, s füg-keny test, melyet hamuzsirral, égetett mészszel vegölegesen fölbillenő pöczköcske, mely az illető húrt megüti. (Tangent) ÜTŐKOS, (ütő-kos) ösz. fn. Vas pántokkal befoglalt vastag koczkaalaku tönk, v. koloncz, melylyel czölöpöket szoktak a földbe verni. A régiek várfalak rontására is használták. gyített, s tűzben folyóvá tett kovaföldből stb. alakitanak. V. ö. ÜVEGANYAG. Üveget csinálni. Üveget fujni, köszörülni, festeni. Fehér kékes zzinü üveg. Törik mint az üveg. (Km.). Üvegből csinált palaczkok, poharak, tálak, tálezák. Üveget metszeni az ablakba. Üveget tükörré alakítani. Átv. ért. üveganyagból csinált edé ÜTÖL-HATOL szathmárvidéki tájszó; l.ÖTÖL-nyck. Eczetes üveg, boros üveg, tintás üveg. Továbbá eszközök: nagyitó, kicsinyitó üveg, kotyogós üveg, szemüveg, HATOL. ÜTŐMIV, (ütő-miv) ösz. fn. Az ütőórának azon köppölyüveg, buritóilveg stb. Üvegen át nyalat mézet, AKAD. NAGY SZÓTÁR, VI, KÖT. 44 691 ÜVEGABLAK-ÜVEGÁRUSSÁG. ÜVEGBÁNYA-ÜVEGESSÉG. 692 ÜVEGBÁNYA, 1) 1. ÜVEGHUTA. 2) Puszta Tolna m. helyr. —bányá-ra, —n, —ról. ÜVEGBORITÓ, (üveg-boritó) ösz. fn. Harang. alakú boritó üvegből pl. gyümölcsökre, czukorsüteményekre, hogy a por, s legyek ne lepjék. Továbbá szintén ily boritó némely becsesebb házi eszközökte pl. álló órákra, aranyozott mívekre stb. oly adománynyal, jóval kecsegtet, melyhez hozzá ÜVEGAJTÓ, (üveg-ajtó) ösz. fn. Ajtó, mely nek táblái üvegből vannak, különböztetésül a fa-, vasajtótól. ÜVEGBURA, (üveg-bura) ösz. fn. Üvegből ÜVEGBURÁNY, (üveg-burány) ösz. fn. Festett üvegből csinált, nem valódi burány v. kláris. V. ö. KLÁRIS. ÜVEGCSEPP, (üveg-csepp) ösz. fn. A folyó üveganyagból egy cseppnyi, melyet ha hideg vizbe cseppentenek, tojásdad alakot ölt, s hosszukás vékony farkat kap. Ezen üvegesepp, ha farkát eltörik, elpattanva szétporlik. ÜVEGCSERÉP, (üveg-cserép) ösz. fn. Az eltörött üvegnek, üvegedénynek darabja. Üvegcseréppel vakarni valamit. Üvegcserép megsértette a talpát. ÜVEGCSÜR, (1), (üveg-csür) ösz. fn. 1. ÜVEG HUTA. Kolos és Torda m. helyr. Üregesür-re, —ön, —rül. ÜVEGCSÜR, (2), erdélyi puszták F. Fehér, ÜVEGDARAB, (üveg-darab) ösz. fn. Egy része valamely üvegmívnek, pl. egyes ablaküveg; üvegtábla. Különösen valamely üvegmívből pl. pohárból, palaczkból, ablaktáblából el- v. letört rész v. rẻszecske. ÜVEGEDÉNY, (üveg-edény) ösz. fn. Üveg ÜVEGALMÁRIOM, üveg-almáriom) 1. ÜVEG anyagból készített, idomított, metszett, köszörült, SZEKRÉNY. ÜVEGANYAG, (üveg-anyag) ösz. fn. Alkatrészeiből, közönségesen hamuzsír vagy szíksóból, továbbá porrázúzott kovából (hegyi kristályból, quarczból) és porrá mállott égetett tiszta mészből annak módja szerént összeelegyített vagy már tüzben fel is olvasztott tömeg, melyből üvegfuvó sípok segitsé gével üveget készitenek. Ha a tömeg vasat is tar talmaz, a nyert üveg zöld vagy az éleny nagyobb mennyisége szerént sárga szinű lesz. Ha az üveghez mész helyett óloméleget vesznek, ez szebb fényt és sugártörési erősebb tulajdonságot ad neki. Más szineket is az érczek kölcsönöznek neki. Így az uránéleg azt zöld sárga, a kobaltélees szép kék, a manganéleny ibolya, az arany ónéleggel vegyítve szép rubinvörös színűvé teszik. A zománcz sem egyéb, mint bizonyos anyagokkal, érczélegekkel vegyülve átláthatlanná vált üveg. ÜVEGÁRU, (üveg-áru) ösz. fn. Üveganyagu áru, mint kereskedelmi czikk. festett stb. edényféle eszközök. ÜVEGELEGY, (üveg-elegy) 1. ÜVEGKE VERÉK. ÜVEGĖS, (1), (üveg-ės) mn. tt. veges-t. v. et, tb. --ek. A miben üveget tartanak, szállítanak, vagy aki iivegeket hord. Üveges szekrény. Üveges szekérláda. Üveges tót. Továbbá üveggel, v. iivegekkel kirakott, fölkészített. Üveges czifrázatu mü. Üreges csillár. Üveges méhköpü. Üveges hintó, üveg ablakokkal ellátott hintó. Átv. üveghez hasonló fényü. Üceges szemek, meredtek, megtörtek. Üveges érczek, jegeczek. ÜVEGĖS. (2), (üveg ès) fn. tt. üreges-t. tb. -ek. A ki üvegmívekkel, üvegedényekkel kereskedik; továbbá, aki különféle használatra, p. ablakokba, ajtókba, szekrényekbe üvegtáblákat, fiókokat metsz. ÜVEGESHINTÓ, (üveges-hintó) ösz. fn. Üvegablakokkal fölkészített hintó. ÜVEGÁRUS, (üveg-úrus) ösz. fr. Üveganyag-fn. ból csinált különféle mívekkel, edényekkel kereskedő. ÜVEGÁRUSSÁG, (üveg árusság) ösz. fn. Üveg kereskedés. ÜVEGESMEHKÖPÜ (üveges-méh-köpü) ösz. Üvegablakocskákkal ellátott méhköpü, leginkább annak hátulsó részében, melyeken által a méhek munkálkodását, a lépek mibenlétét stb. látni lehet. ÜVEGESSÉG, (üveg-és-ség) fn. tt, üvegesség-ét, harm. szr. -e. 1) Kereskedés, melyet valaki üveg |