613

UZSORÁSKODÁS —Ú.

ÚGY.

614

UZSORÁSKODÁS, (uzsora-as-kod-ás); UZSO-¦ gyűsz-ű, szőrny-ü. 2) Egyesülve -or, -ör, -er képzővel alRÁSKODIK, (uzsora-as-kod-ik) 1. UZSÓRÁLKO- kot mellékneveket, pl. domb-or-ú, kom-or-ú, háb-or-ú, DÁS; UZSORÁLKODIK.

UZSORÁSKODÓ, (uzsora-as-kod-ó) lásd

UZSORÁS.

UZSORATÖRVÉNY, (uzsora-törvény) ösz. fn. Uzsorát tiltó vagy korlátoló törvény.

Az U-ban van 693 ezikk.

Ú.

|

ruhát. . . hoza ő neki." (Carthausi Névtelen). Hasonló a Régi Passióban: kegyességü (=kegyességes), büdösségü, feneségü (87, 89. 11.).

szom-or-ú, gyöny-ör-ü, kes-er-ü, melyek közől némelyek újabb korban az ú, ű képző nélkül is használatban vannak, pl. dombor, gyönyör. 3) Eszközt jelentő némely szókban a részesülői ó, ő változata, pl. fur-ú, (=fur-ó), seprű, (=sepr-ő), vés-ü, (=vés-ő). 4) Legnevezetesb szereplése, midőn főnévhez járul, melyet megelőz valamely határozó név s ez rendszerént melléknév, de jönnek elé fő- és számnevek is, és az egész kifejezés melléknévi tulajdonságot veszen föl. Példák : Ú, kisded alakban ú, harminczötödik bötü a a) melléknévi határozóval: nagy száj-ú, horgas láb-ú, magyar abéczerendben, s tizenharmadik az önhang- magas homlok-ú, vörös szakál-ú, fekete haj-ú, jó indulat-ú, zók között. A magas hangu lejtőzeten megfelel neki mély tudomány-ú; kék szem-ű, nemes lelk-ü, nagy szer-i, az ü, pl. zúr zür; csúr csür; gyúr gyür; csúcs, csúcs. | arany szín-ű, bő beszéd-ü ; b) főnévi határozóval rendesen Ezen nyujtott v. hosszu ú (valamint a hosszu ű és í) összeirva pl. kapafog-ú, nyúlszáj-ú, sasorr-ú; csodamagyar hangoztatással az ország csaknem minden szépség-ü; c) számnévi határozóval: kétszarv-ú, háromrészében, értve mind a dunai, mind a tiszai, mind az ág-ú, négyláb-ú, ötujj-ú; hatszög-ü, hétrét-ű, százlevel-ú stb. erdélyi vidékeket, bizonyos tájakon rövid u-val (ille- Tájdivatosan és régiesen igen gyakran -ó, -ö, tőleg rövid ü és i-vel) szokott ejtetni, mire nézve az pl. Göcsejben savanyó, porhanyó; a régi codexekben: irodalomban sincs határozott megállapodás. Mi, ré- szomoró, keserő. A régieknél gyakrabban eléjön hatászint az eredeti hosszu ú-nak kitüntetése, részint rozó név nélkül, különösen a ság, ség képző után. jobbhangzás, végre megkülönböztetés végett is,Es egy szépségő (=nagy szépségü v. szépséges) 1) következő szabályokat bátorkodunk ajánlani c) Rendesen és szabályszerűleg az ú hosszúnak maradjon az egytagu szókban, mint bú, fú, szú; úgy, új, | úr, út; búg, csúf, lúd, kút, fúr, zúg, zúz, súg, rút, túl; zád, tyúk, fúl, búb, dúl, túr, nyúl stb. Mind ezek ragozás-, képzés- és összetételben is megtartják a hosszu ú-t, ha rövid szótag követi pl. búban, úrral, útnak, csúfol, zúza, kútostor; kivévén azon származékokat és ragozási alakokat, melyekben az általános nyelvszokás az út állandóan megrövidíti, pl. rudat, uralom, urak, ludat, furakodik. 2) Változó használatú lehet a ragok- és képzőkben; u. m. a) Az ú (u) képzőben, mint: domború v. domboru, szigorú v. szigoru, nyakú v. nyaku. Ez esetekben czélszerü a jobb hangzatra ügyelni, hogy se hosszú, se rövid önhangzók öszve ne csoportosuljanak, tehát inkább szigorú, szomorú, homorú, mint szigoru, szomoru stb. valamint jobban hangzanak: állásu, látásu, lábu, mint állású, látású, lábú stb. b) Az úl (ül) névragban és igehatározói képzőkben rendesen rövidnek veszszük, p. o. például, pórul, magyarokul, hátul; roszul, szilárdul, alul; latinul, olaszul; részint mivel különösen az igehatározónak megfelelő an, (on, en) képzőben is rövid önhangzó van, részint, hogy az igéknek úl (ül) képzőjétől megkülönböztessük. c) Az igék úl (ül) képzőjét az iménti okból rendesen hosszúnak ejtjük és irjuk, kivévén ha ragozáskor mássalhangzó, vagy hosszu önhangzó követi; pl. mozdúl, indúl, borúl, járúl ; ellenben mozdult, induló, borulás, járulék. Palóczosan ejtve: oó v. ou v. uó pl. szomoroó, szomorou, szomoruó. V. ö. –Ú, –Ű és –ÚL, -ÜL képzőket.

Ú, magas hangon -Ü, igen termékeny képző a magyar nyelvben. 1) Alkot némely önálló fő- és mellékneveket, pl. ár-ú, álgy-ú, fi-ú, hi-ú. vál-ú, tan-ú, bosz-ú; becs-ű vagy böcs-ü, sür-ü, gyűr-ü, gyöp-ű, fés-ü,

ÚGY, módhatárzó, és kötszó, mely megfelel e kérdésekre : hogy? v. hogyan? mi módon? Valamely hasonlati tárgyra vonatkozik, melyet az utómonondatban mint, v. mintha, v. ahogy kötszók előznek meg, pl. Úgy adom mint vettem. Úgy tesz ő is mint az apja. Úgy szól mint valamely bölcs ember. Úgy lótfut, mintha elment volna az esze. Csak úgy, csak úgy ahogy lehet. Úgy vagyunk mint a jégenálló. (Km.). A hasonlati tárgy néha alattomban rejlik, mint előleges föltétel, pl. Úgy van. Úgy jár az, ki a zsidónak nem köszön. (Km.). Úgy kell neki. Úgy-e? Ugyan úgy-e? Úgy ám, úgy bizony. Határozatlan tárgyu ezen szerkezetben: ahogyan úgy, azaz, valamikép, valahogy. Néha a hogy ötszó felel meg neki pl. Úgy pofon csapták hogy a szene is szikrázott bele. Úgy látom, hogy nincs kedved dolgozni. Úgy (azt) mondják, hogy már elutazott. Úgy megijedt, hogy a nehéz nyavalya kitörte. Úgy intézkedett, hogy minden rendén legyen. Úgy (azt) akarom, hogy itt maradjatok. Úgy jól laktam, hogy no, hogy még!

„Úgy éltem, hogy életemet
Visszaélni ne bánnám,
Úgy éltem, hogy életemet
Végezni ne fájlalnám."

"

Berzsenyi.

Ily szerkezetben határozottan, s mintegy rámutatólag szól.

Mennyiben ellentétesen mutat valamire, ellentéte: ágy, honnan az ily szerkezetek: Majd így, majd ugy beszél. Se így, se úgy nem megy. Így is, úgy is roszul van. Ma így, holnap úgy. Te így, ö meg úgy. Ha te úgy, én

615

ÚGYÁM!

ÚGYAN ÚGYMOND

616

máskép: igenám! Megfelel gyakran az idegen,persze (latin per se) szónak.

meg így. Úgy a! Igy e! Ezek között távolsági, és kö-, zelségi ellentétes viszony létezik, vagyis az úgy a két öszvehasonlított mód között a távolabbikra, az így ÚGYAN, (úgy-an) ih. Am. az egyszerü‚úgy‘, a közelebbikre mutat. Hasonló viszonyban állanak a az an végzet inkább csak toldalék mint az olyan', helyre menést jelentő oda, ide (régen: ede), a helyállapo- ilyen',,hogyan szókban. Ma nem igen van hasznádásra vonatkozó ott, itt, s a tulajdonsági oly, ily (régen: latban kivévén a rövid u-jú‚ugyan′ szót, de enely), melyekben alaphangok a távolra mutató o és nek némileg más értelme van; azonban a régieknél közelre mutató i v. e, s megfelelnek nekik a mutató gyakran találjuk,úgy' jelentésben, pl. a Góry-codexaz (a régi Halotti beszédben: oz) és ez névmásokban ben: „A részögös torkosokat ördög úgyan bírja, is rejlő a v. o és e gyökhangok, melyek nagyobb nyo- mint embör ü barmát." (3. lap.). Így Pesti Gábor matosságul az ország nagy részében önállólag is di-nál, a Nádor-codexben, Debreczeni Legendáskönyvben. vatoznak, pl. Oda menj a! Ott van a másik szobában ÚGYANNYIRA, (úgy-annyira) ösz. ih. Nagyítóa! Ide hozd e! Itt járunk a roskadt födél alatt e! jelentésü, s am. oly nagyon, oly igen; máskép: elanyA föntebbiek is tehát mind ezek önálló s ma is élő nyira, oly annyira. Ugyannyira megverték, hogy legyökökből származtak, még pedig egymástól függet-pedöben kellett haza vinni. lenül : o-da, i-de, o-ly, i-ly (a régieknél is számtalan- ÚGY-DE, (úgy-de) ösz. ih. Élünk vele, midőn szor egyes ly-vel, a székelyeknél s általán Erdélyben némi kifogást, kivételt, nehézséget teszünk valami elo-j, i-j, egyes j-vel), o-tt, i-tt, a-z, e-z, melyek oly egy.len, vagy kétségünket fejezzük ki. Úgyde, ha nem lesz szerű származtatások, hogy azokat semmi más nyelv pénzem, hogyan fizetek? Úgyde tegnap mást mondott ör. elhomályositni nem képes. Ezek szerint az úgy, röviÚGY-E? kérdő szó, Sürgető erővel bir, miden ugy gyökhangja is a távolra mutató vastag hangú dön valakit mintegy erőtetünk, hogy valamit kényu v. o, valamint az így-é a közelre mutató i; gy telen legyen igaznak ismerni, bevallani. Máskép: képző pedig azonos az ezekkel viszonyban álló hogy nemde? úgy-e bár? úgy-e bizon? szónak is gy képzőjével (ho-gy). Egyezik az úgy szóval legközelebb a mandsu uttu úgy; az így-nek pedig megfelel a mandsuban ede; úgy hogy ha a végső önhangzókat elhagyjuk, minthogy a mandsuban valamely szó mássalhangzón kivévén az n-et, nem végződhetik, az utt, ed már csak alig különbözik a magyar úgy így-től, ha tudjuk, hogy a gy leginkább a d és t lágyulásából származott (pl. diamant, gyémánt, disznó tájdivatosan gyisznó, butor búgyor stb.). Eléjön még a mandsuban t előtéttel tuttu is,úgy értelemben, melynek ismét a régies tott v. tatt felel meg. L. ÚGY TAT (ahol a krit ta gyök is figyelmet érdemel). Budenz J. mind az úgy, mind az így szót szintén a mutatónévmásokkal hozza kapcsolatba; de az,úgy' ‚ígyʻ jelentésű szókat ugy látszik, származási viszonyba teszi a névmások ÚGYMINT, (úgy-mint) ösz. kötszó. Használ egyikével vagy másikával, melyeknek gyöke: to- v.juk, midőn valamit tüzetesen hasonlati példa vagy tu-. (Megemlíthetjük itt, hogy mint az imént érintők, tárgyként nevezünk meg. Több országot bejárt, úgy a szanszkritban is egyik mutató gyök : ta.). Az‚úgy' | szónak megfelelnek szerénte e következők: a cseremisz tuge, votják soče, ozi. Vámbéry Á. az úgy (sicut) szóval rokonítja a csagataj ok (=hasonló, ugyanaz) és oszmanli uj-mak (= hasonlítani, utánozni, alkalmazkodni) szókat. Mongol nyelven ejn am. így, igyen, és ha távolságra vonatkozik t előtéttel: tejn. am. úgy.

szansz

Mi az úgy önhangzójának mértékét illeti, az mint egytagu szó (v. ö. Ú betü) általánosabb nyelvszokás szerint hosszú, még pedig az összetételekben is, mint : úgyannyira, úgyde, úgy-e? úgyis, úgymint. Ellenben ugyan toldott alakban és ennek öszvetételeiben rövid; de amely különbözik a régies úgyan szótól.

ÚGYÁM! (úgy-ám) ösz. indulatszó, melylyel valamit határozottan valamihez hasonlónak bizonyítunk, vagy nyomatosan igazolunk, erősítünk;

„Úgy-e bár azt mondja, te vagy az Angyalok ragyogó csillaga ?" (Népd.). Néha bizonyos jó vagy rosz tettnek eredményére emlékeztet. Úgy-e megmondtam, hogy gyözünk? Úgyebül jártál.

ÚGYIS, (úgy-is) ösz. ih. 1) Mint az ígyis ellentéte am. oly módon is, oly képen is. Úgyis, ígyis jól lesz. Úgyis, ígyis el kell vesznünk. Úgyis lehet tenni. amint te mondod. Ezen jelentésben és példákban a két szót külön is írhatjuk : úgy is (így is). 2) Élünk vele midőn valamit némi közönyösséggel ráhagyunk, nem gondolunk vele, midőn azt akarjuk jelenteni, hogy a dolog nem lehet máskép. Soha se búsulj rajta, hogy meghalt, úgyis elég sok bajod volt vele.

mint Német-, Franczia-, Angol-, Porosz-, Oroszorszá got. Különösen értelmező, fejtegető, oktató beszédekben van helye. Egyezik vele tudniillik. Midőn az úgy különösen módra, a mint pedig hasonlati mód tárgyára vonatkozik, akkor e szók elválasztva iratnak. Nem teszek úgy, mint te. Te is tanulhatnál úgy, mint a többi. A régieknél eléjön,mintegy' és,mintha' értelmében pl. Katalin Legendájában Toldy F. kiadásában 279. lapon: Theodorus apáturral es úgymint huszadmagával" a Carthausi Névtelennél 13, 102, 161. lapokon stb. Az utolsó helyen ez áll: „Egy nagy tisz tölendő vén úgymint fejér öltözetben volna... nagy sok sereggel eloda jeve“ (jöve). Másképen,mintegy' értelemben szintén a régieknél: olymely, olymint.

ÚGYMOND, (úgy-mond) a régieknél igen sokszor eléjön elbeszélés közben, midőn másnak beszédét közlik; megfelel neki a latin iquit, ait.

ÚGY TAT, v. TATT, ÚGY TOT v. TOTT, Molnár Albertnél, Szabó Dávidnál. Megforditva: tat v. tot úgy. Eléjön a régieknél tat v. tot v. végül két tt-vel: tatt v. tott magában is. TAT ÚGY alatt a tat, tatt, v. tot, tott jelentésére nézve a szanszkrit nyelvhez folyamodtunk. További vizsgálódásaink alapján a mandsu nyelvben ismerkedénk meg e szóval : tuttu = úgy, mely az utóbbi u elhagyásával egészen egyezik tott v. tatt szóval. (A mandsu nyelvben a szók, kivévén az n-et, mássalhangzón nem végződhetnek).

ÚJ-ÚJDIVATÚ.

618

lív nyelven: ûž (genit. ûd), lapp nyelven: od, oddo,
oddos, cseremisz nyelven: uo, hegyi cser. û, erza-mord-
vin ny. od, (honnan od-i új év, od-ava (mostoha
[új] anya), votják és zürjän ny. vil stb.
ÚJ, (2); ÚJAL stb. 1. UJJ. (2); UJJAL stb.
ÚJAN, ÚJANNAN, 1. ÚJON, ÚJONNAN.
ÚJANT, ÚJANTA, ÚJANTAN; ÚJANTI 1.

ÚJONT etb.

ÚJANTYÚ 1. UJJANTYÚ.

ÚJAS; ÚJASDI; ÚJASKEZTYŰ stb. 1. UJJAS; UJJASDI; UJJASKEZTYÜ stb.

ÚJASLAG, (új-as-lag, oly alkatu mint oldalaslag, mellesleg); 1. ÚJRA, ÚJOLAG. Molnár Albertnél: újoslag.

ÚJASMELLÉNY; ÚJASRUHA; ÚJATLAN stb., lásd UJJASMELLÉNY; UJJASRUHA; UJJATLAN stb.

ÚJBÁNYA, sz. kir. város Hont, falu Baranya. m.; erdélyi vasbánya Hunyad m.; helyr. Újbányá ra, -n, -ról.

ÚJ, (1), mn. tt. új-at. Általán, ami nem régtől fogva létezik, ami csak imént, csak most támadt, eredt, született, sarja dzott, képződött, készült stb.; ellentéte: ó, v. régi, néha ócska, múlt. Új templom, melyet most épitettek. O v. régi házfalakra új tetőt rakni. Új ruha, új kalap, új csizma, amint a kézmives kezéből kikerültek (ellentéte : ócska ruha, ócska kalap, ócska csizma). Új pénz. Új könyv. Új bor (ó-bor). Új széna, (ó széna) azaz, tavali, harmadévi stb. termés. Új dohány (ó dohány). Új gabona, idei termés. Új buzából új kenyér. Új év. (mult év). Új hold, midőn egészen homály födte állapota után ismét világosodni kezd, tulajdonkép úgy látszik. „Hoz ő kéncseből újokat és ókat." Münch. cod. (Máté XXIII. Pestinél : újakat és avasakat). Új ötlet, új élez, új gondolat, új tan, új költemény, új zenemű. Új törvények, rendeletek. Új barátság, új szerelem, új haray. Új szokás, divat, izlés. A legújabb divat szerint. Új fejedelem, ki most kezd uralkodni. Új tisztviselők. Új szövetség, mely az ó után következett. Új világ, új események, történetek, hirek. Többször viszonylagos jelentésü, mennyiben minden utóbbi az előbbihez képest új, s ez ismét az utána következőre nézve ó. A helynevek Újmajor, Újtelek, Újfalu, Újlak, Újvár, Újváros,n, Új-Arad stb. szintén ezen viszonyból származtak.

Szükebb és átv. ért. a tárgyak egyes tulajdonságaira is vonatkozik, mennyiben azokat csak nem rég vették föl. Valamely régi művet újjá alakítani, olyanná tenni, mintha új volna. A könyvnek új táblát csinálni. Néha am. nem kopott, viseletlen, pl. újnak mondható a ruha, ha régebben készitették is, de még senki sem viselte. Továbbá mennyiben az új rendesen jobb, épebb szokott lenni az ónál, a réginél: innen mellékértelemben jobbat is jelent, kivált erkölcstani, s bibliai nyelven: Új emberré lenni. Vetkezzél ki az ó emberből, s öltözzél újba. Új életet kezdeni. Közmondatok: Új szita szegen lóg v. függ; az újat jobban szokták becsülni, kimélni. Új söprü jobban söpör, az uj tisztviselő, új gazda, új cseléd pontosabb. Bámészkodik, mint borju az új kapura. Egy avult zsákból két új tarisznya.

E szónak hangzója általánosabb szokás szerint hosszu ú származékaiban is, ámbár némely tájakon, kivált túl a Dunán röviden szeretik ejteni, minélfogva a költőnek szabadságában áll így is használnia. V. ö. Ú betű.

Mandsu nyelven: ice, icengge. Budenz J. szerént finnül uute (nomin. uussi), észt nyelven: uus,

ÚJBARACS, puszta Fehér m.; helyr. Újbaracs-ra,

-on, ―ról.

ÚJBÁRD, falu Máramaros m.; helyr. Újbárd-ra, -on, -ról.

ÚJBAREST, falu Zaránd m.; helyr. Újbarest-ra,

-on, -ról.

ra,

ÚJBAROK, puszta Fehér m; helyr. Újbarok-on, -ról.

ÚJBARS, falu. Bars m.; helyr. Újbars-ra,

-on, -ról.

ÚJBECSE 1. TÖRÖKBECSE.

ÚJBÉLA, falu Szepes m.; helyr. Újbélá ra,

-n, -ról.

ÚJBESSENYŐ, falu Temes m.; helyr. Újbessenyő-re, —n, —ről.

ÚJBESZÉD 1. UJJBESZÉD.
ÚJBEZNÓCZ, falu Vas m.; helyr. Újbeznócz-ra,

-on, -ról.

ÚJBISZTRICZ, falu Trencsin m.; helyr. Újbisztricz-re, en, -röl.

ÚJ-BODROG, falu Temes m.; helyr. Újbodrog-ra, -on, ról.

ÚJBÓL, JJBÓL, (új-ból) ih. németes; lásd

ÚJOLAG.

ÚJDAD, UJDAD, (1), (új-dad) mn. tt. újdad-ot. Korra, időre, eredetre nézve újacska, nem régi, olyan mint kisded, édesded, kerekded, rövided.

ÚJDAD, UJDAD, (2), (ujj-dad) 1. UJJDAD. ÚJDALMAND, Puszta Tolna m.; helyr. Újdalmand-ra, —on, - ról.

ÚJDÁVIDHÁZA, falu Beregh m.; helyr. Újdávidházá-ra, —n, — ról.

ÚJDIVATÚ, (új-divatú) ösz. mn. Ami most, imént, nem rég jött használatba, szokásba, viseletbe. Új divatu butorok, ruhák. V. ö. DIVAT.

ÚJDONAN, ÚJDONNAN, (új-don-an v. új don-n-an) ih. Egészen új alakban, amint legujabban készült, eredt stb. Néhutt: újra, ismét, megint. E ruha újdonan sem ért annyit, mennyit most ócska korában kérsz érte. Kétszeri elűzés után újdonan visszajött. Nagyítva újdonan új, máskép: újdonatt azaz új-BÖZÖD, CSICSÓ-, DABJON, GYERGYÓ donant új.

ÚJHUTA, faluk Borsod és Szathmár m. helyr. Újhutá-ra, -n, -ról.

ÚJÍT, ÚJIT, UJÍT, UJIT, (új-ít) áth. m. ujit-ott, par. —8, htn. —ni, v. —ani, 1) Oly dolgokat hoz létre, gyakorlatba, melyek eddig szokásban nem voltak. Nyelvet újítani, azaz, egyes új szókat, új kifejezéseket, szószerkezetet behozni. A polgári, katonai kormányban újítani holmit. 2) Valamely régibbb dolgon oly válozásokat tesz, melyek azt mintegy újjá alakítják. Régi házat, kopott butorokat újítani, megújítani. 3) Ismételve tesz vaalamit. Előbbi kivánságomat megújítom. Az elvesztett pert megújítani.

ÚJÍTÁS, UJÍTÁS, (új-ít-ás) fn. tt. újítás-t, tb. ―ok, harm. szr. —a. Cselekvés, mely által valamit újítunk. V. 8. ÚJÍT. Nyelvújítás, házújítás. Tisztújítás, perújítás.

ÚJÍTÁSI, UJITÁSI, (új-ít-ás-i) mn. tt. újítás-it, tb. —ak. Ujításra vonatkozó, azt illető Nyelvújítási viták. Tisztújítási zavargások. Perújítási kereset. Perújítási alperes. Újítási szerződés.

ÚJÍTGAT, UJITGAT, (új-ít-og-at) gyak. áth. Újítgat-tam, tál, ott, par. újitgass. Gyakran folytonosan, vagy lassan lassan újít valamit, vagy holmit. V. ö. ÚJÍT.

ÚJÍTGATÁS, UJITGATÁS, (új-ít-og-at-ás) fn. tt. újítgatás-t, tb. —ok, harm szr. a. Gyakori, folytonos, vagy aprolékos újítás. V. 8. ÚJÍTÁS.

ÚJKÍGYÓS, falu Békés m.; helyr. Újkígyós-ra,

―on, -ról.

ÚJKISPACZAL, falu Közép-Szolnok m.; helyr. - Kispaczal-ra, —on, —ról.

ÚJ-KONDA, puszta Tolna m.; helyr. Újkondá-ra, --n, -ról.

ÚJKOR, (új-kor) ösz. fn. A jelent közvetlenül megelőző vagy ehhez, előbbi korhoz hasonlítva, közelebb álló kor.

ÚJKORI, (új-kori) ösz. mn. Új v. újabb korból való, arra vonatkozó. Újkori események. Újkori történelem.

ÚJKURD, puszta Tolna m.; helyr. Újkurd-ra,

-on, —ról.

ÚJLAK, mváros Nyitra, faluk Abaúj, Temes, Vas, Szala m.; BALATON-, Somogy, BELÉNYES-, Bihar, BODZÁS, Zemplén, HEGYKÖZ, Bihar, KIS-, Zemplén, MAGYAR-, OLÁH, SOMLYÓ, Kraszna, RINYA, Somogy, SÁRKÖZ—, Szatmár, SZAMOS-, KözépSzolnok, TISZA-, mváros Ugocsa m. erd. falu Kolos m.; helyr. Ujlak-ra, —on, -ról.

ÚJLEHOTA, falu Nyitra m.; helyr. Újlehotára, —n, —ról.

ÚJLUBLÓ, falu Szepes m.; helyr. Újlubló-ra,

ÚJMAJOR, több puszták neve Csongrád és Somogy m.; helyr. Újmajor-ra, —on, -ról.

ÚJÍTO, UJITÓ, (új-ít-ó) fn. tt. újító-t. Személy-n, -ról. ki bizonyos dologban eddig nem létezett szokásokat, divatot, rendet stb. hozott be. Nyelvújító, vallásujító, hitujító, rendszerujító, tanújító. Az újítók néha nagyon tévednek. Újítók ellen irt, s az ó rendszert védő munkák. Ki ismétel vmit. Újító fölperes.

ÚJÍTOTT, UJITOTT, (új-it-ott) mn. tt. újított-at. Amit új alakba öltöztettek, s némely változtatások által mintegy újjá képeztek, kijavitottak, megigazítottak, szebbé tettek stb. Újított kormányrendszer. Újított butorok. Újlott per. Némelyek a perújításban hibásan szokták mondani: újított fél, újított alperes; hibásan azért, mert a peres felet nem újítják meg, hanem a pert. Helyesebb: perujítitási V. újítási alperes. V. ö. ÚJÍT.

ÚJJ 1. UJJ (2);

ÚJJÁ ALAKÍT, eszközli, hogy valami új legyen, vagy új alakot vegyen magára.

ÚJJÁALAKITÁS, (újjá-alakitás) ösz. fn. Cselekvés midőn vki vmit újjá alakít.

ÚJJÁ ALAKÚL, új alakot vesz magára. UJJÁALAKÚLÁS, (újjá-alakúlás) ösz. fn. Állapot, midőn vmi újjá alakúl.

ÚJJAS; ÚJJATLAN 1. UJJAS; UJJATLAN. ÚJJÁSZÜLETÉS, am. megújulás; keresztény vallási s bibliai nyelven am. jobbulás, jobbá levés. ÚJJÁTÉK 1. UJJÁTÉK v. UJJASDI. ÚJKÉCSKE, falu Pest m.; helyr. Újkécské-re,

ÚJMALOM, puszta Somogy m.; helyr. Újmalom-ba, —ban, -ban.

ÚJMALOMSOK, falu Györ m.; helyr. Újmalom. sokra, -on, -ról.

ÚJMARJA, puszta Bihar m.; helyr. Újmarjá-ra,

-n, -ról.

ÚJMIHÁLYFA, falu Vas m.; helyr. Újmihályfá-ra, -n, -ról.

ÚJMINDSZENT, falu Baranya m.; helyr. Újmindszent-re, -én, -ről.

ÚJMISE, (új-mise) ösz. fn. Miseáldozat, meĺyet az ujonnan fölszentelt pap először nyújt be a Mindenhatónak; máskép: zsönge mise. (Primitiae). ÚJMÓDI, (új-módi) 1. ÚJDIVATÚ.

ÚJMOLDOVA, mváros Krassó m.; helyr. Újmoldová-ra, —n, —-ról.

ÚJNÉMETI, falu Közép-Szolnok m.; helyr. Újnémeti-be, ben, —ből.

ÚJNEMŰ, v. -NEMÜ, (új-nemű) ösz. mn. Ami a maga nemében eddig nem létezett, szokásban nem volt. Újnemű gépek, szerszámok. Továbbá, ami eddig ismeretlen volt. Újnemű mövények, állatok fölfödözése. ÚJNÉP, falu Somogy m.; helyr. Újnépre, —ên,

-ről.

ÚJNYELV, (1)j (új-nyelv) ösz. fn. Akár elszármazás, akár irodalmi művelés, gazdagítás által némileg átalakult nyelv.

ÚJNYELV, (2) i. UJJNYELV.