: URATLAN, (ur-atlan) mn. tt. uratlan-t, tb. URAZ, (ur-az) áth, m. uraz-tam, —tál, —ott, par. -z. Valakit úr névvel czímez, úrnak vagy ,uram' nak nevez. A parasztok nem szokták egymást urazni, hanem kendezni. Hasonló képeztetésüek: téz v. tegez, komáz, szamaraz, gazemberez stb. mal." Az Akadéma Évkönyveinek VI. kötetében (287. lapon) Esterházi Gábor levelében eléjönnek ok. 1) A minek ura, bizonyos birtokosa nincsen; Rajky uram, Daróczy uram, Szécsy uram, Thuróczy bitangra hagyott. Uratlan jószág. 2) Férjetlen. UratImre uram. Eléjön ugyanott megszólításként magá- lan menyecske, ki férjét elhagyta, vagy attól elhaban is: „Az mi Uram! az Kegyelmed fia dolgát illeti." gyatott. Mert Uram! bizon kárt vall Kegyelmed." "Azért Uram! megitélheti Kegyelmed" stb. Am. a franczia Monsieur.) Ezen szó Cinnanus görög iró szerént a XII. század elején, és Tullius amannak forditója szerént a magyaroknál a király utódjának czíme volt. Az utóbbi szavai: : Stephanum vero, seniorem dico, Uram faciunt, quod nomen successorem Regni apud Hunnos significat." Mai napság leginkább csak czímezéseknél használják: Nagyságos uram! Kegyelmes uram! Régen használták s ma is haliható: Nagyjó uram! Némely vidéken divatoznak kivált az öregebbeknél ezen és hasonló megszólításak: Úr barátom uram; Úr bátyám uram! URAS, (ur-as) mn. tt. uras-t, v. —at, tb. —ak. 1) Akinek ura, avagy férje van; ellentéte: uratlan. 2) Úri szokásu, módu, viseletü, természetű; szokottabban úrías; ellentéte: parasztos, pórias, köznépies. URASÁG, (ur-a-ság) fn. tt. uraság-ot, harm. —a. 1) Úri rangu, hatalmu, birtoku állapot. Uraságra vágyni, jutni. Az uraságot könnyü meg. szokni, de nehéz elhagyni. (Km.). Uraságról szolgaságra, koldusságra jutni. Uraság is bajjal jár. (Km.). Nem állandó az erőszakos uraság. (Km.). Uraság oly dolog, mely sok gondon forog. (Km.). 2) Jelenti magát az urat, az uri személyt, különösen, kinek nagyobb földbirtoka van. A földes urasághoz folyamodni. Méltóságos uraság. Az uraság meglátogatta jószágait. 3) Tiszteletczim, az ujabb kegyed v. ön értelmében. Kérem uraságodat. Már rég nem láttam uraságtokat. Már a XVI-ik században használtatott, pl. „Emlékezhetik uraságod, miképen kenyergettem im némely nap uraságodnak." „Ezel uraságodnak magamat ajánlom. Te uraságod szolgája Marotty László." (Szalay Ág. 400 m. I. 351, 352 11.). A nőnemet illetőleg megfelel neki asszonyság. URAZÁS, (ur-az-ás) fn. tt. urazás-t, tb. -ok, -a. Szólítás, mely által valakit úrnak ezimezünk. V. ö. URAZ. harm. szr. URBÁN 1. ORBÁN. URBANÓ, BENYÓ—, falu Trencsén m., helyr. Urbanó-ra, N, -ról. URBÁRIOM latinos fn. tt. urbáriomot. Lásd URKOL; URKOS; UROK 1. HURKOL; HURKOS; HUROK. A mongol nyelvben is: uraka. UROMK, UROMKHOZ a régi halotti beszédben; 1. ÚR alatt. UROZ, régies, pl. a Debr. Legendáskönyvben, Müncheni codexben oroz helyett; de ugyanitt eléjön URASÁGHÁZ, (uraság-ház) ösz. fn. Általán,oroz' is. minden ház, mely valamely földbirtokos uraságé, különösen, melyben maga vagy tisztjei laknak. URASÁGI, (ur-a-ság-i) mn. tt. urasági-t, tb. —ak. Uraságot illető, ahhoz tartozó, arra vonatkozó. Urasági épületek, rétek, erdők, ökrök, juhok. Urasági jog, hatalom. V. ö. URASÁG, 2) URASAN, (ur-as-an) ib. Úri módon, urak szokása szerint; finoman, némi nemes büszke magatartással. Urasan öltözködik, jár, él. Urasan tartja, viseli magát. Máskép: úriasan. URASKODÁS, (ur as-kod-ás) fn. tt. uraskodás-t, tb. —ok. Uras magaviselet v. életmód. URASKODIK, (ur-as-kod-ik) k. m. uraskodtam, -tál, ―ott. Urasan viseli magát, uras életmódot folytat. Arról mondják, ki ahhoz kellő vagyonval nem bir. URAT, úr szó tárgyesete; 1. ÚR. AKAD. NAGY SZÚTÁR, VI, KÜT. URSÁG, régies, pl. a Müncheni, Bécsi codexekben, orság azaz orzás helyett; de eléjön,orság' is. URSZÁD, falu Bihar m.; helyr. Urszád-ra, — on, ―ról. URUS v. URUSEMBER v. URUSOS; URUSOL; URUSSÁG székelytájszók, 1. ORVOS; ORVOSOL; ORVOSSÁG. URV a Nádor-codexben am. orv. URVOS; URVOSOL, régies szók, pl. a Debr. Legendáskönyvben, Müncheni, Bécsi codexekben, orvos, orvosol helyett. USDI, (us-di) indulatszó, s am. menj szaporán, szaladj, fuss, lódulj. Usdi, vesd el magad! Öszvetett szó azon us v. os gyökből, melytől uson v. oson származott, és azon di szócskától, mely a te-vel azonos; tehát am. us te. Hasonló módon képződtek a gásra biztató ezen szók is: hajdi―haj-te, iszkurdi= 38 moz iszkolj te! Némelyek a sza, sze szócskát is hasonló eredetünek tartják. V. ö. SZA (2), illetőleg SZE (1). URKUN, Béla király Névtelen Jegyzőjénél Őse (Eusee) fia, kit Zsolt fejdelem az Ottó német király ellen küldött hadsereg egyik vezérévé tett. Máskép: Irkund. Szabó K. ur és kún magyar szók összetételének véli. Nem lehetne ellene kifogás, ha a többi nevek nagy részét is tudnók a magyarból elemezni és értelmezni. Mi, valamint több ősrégi tulajdonneveket és más szókat, mint Turzol, Tulma, Tuhutum, Uszubu, ukkon (pohár) stb. ezen utóbbi füzetekben a mongol-mandsu nyelvekből értelmezünk (s a pótlékban a hún és avar nevekkel együtt legnagyobb részben szintén ezen nyelvekből fogunk kisérletet tenni az értelmezésre): úgy az Urkun névnél is megérintjük, hogy urgun mandsu nyelven am. öröm; kedv; szerencse kivánás; és örvendő, víg (Freude, Lust; Glückwunsch; erfreut, fröhlich.) URNŐ 1. ÚRNŐ. URODALMI, (ur-od-al-om-i) mu. tt. urodal mi-t, tb. —ak. Urodalmat illető, ahhoz tartozó, arra vonatkozó. Urodalmi igazgatás. Urodalmi tisztek. V. ö. URODALOM. roncsolék stb., melyet az árviz magával viszen. Partra hányt uszadék. 2) L. USZADÉKFÖLD. USZADÉKFÖLD, (uszadék-föld) ösz. fn. Árvíz által hordott, s bizonyos helyen lerakott iszap, agyag, homokföld. Uszadékföldben termett vessző. melynél fogva az árvíz által hozott, s lerakott föld, USZADÉKJOG, (uszadék-jog) ösz. fn. Jog, és egyéb anyag annak birtokává leszen, kinek telkén megállapodott. USZAFA, (usza-fa) 1. USZAMFA. USZAFOLYÓ (usza-folyó) 1. USZAPATAK. tásra szolgáló vizeken a viz felfogására. tatásra szolgáló vizeken rácsos gát, mely a vizet átUSZAGÁTOR, (usza-gátor) ösz. fu. A fauszbocsátja, de a fát felfogja. (Schwellung, Klause). USZAJT, (usz-aj-t) áth. m. uszajt-ott, htn. —ni v. —ani, par. -8. 1) A hajósoknál általában valamely nyomás sulyát gyöngíti, különösen a mélyen gázló hajó terhéből valamit kiszed, hogy ezáltal a hajó könnyebbedjék, és a sekélyes helyeken biztosabban átmehessen. (Lichten, leichten). 2) L. USZTAT. szr. USZALÉK, (usz-al-ék) fn. tt. uszalék-ot, harm. —a v. —ja. L. USZADÉK. USZÁLY, (usz-ály) fn. tt. uszály-t, tb. —ok, harm. szr. a. 1) A hosszu köntösnek, kivált női URODALOM, (ur-od-al-om) fu. tt. arodulm-at, harm. szr. -a. Nagyobb terjedelmű, s több részekből álló urasági földbirtok, mely bizonyos középponti kormány által igazgattatik. Némely nagy birtokosoknak több urodalmok van. Az esztergomi érsekséghez tartozó érsekujvári, gútai stb. urodalmak. Her-diszruhának azon része, mely a sarkak után messze czeg Eszterházy urodalmai. elnyúlik, s menés közben mintegy a menő után úszik. Az innepélyes diszruha uszályát inas v. apród hordozza úrnője után. 2) Kenessey Albertnél a vontató hajó után kötött s árukkal, tüzi fával stb. rakott hajó. (Schleppboot). USSANT v. USSINT, (uss-an-t v. uss-in-t) önh. m. ussant- v. ussint-ott, htn. -ni v. - ani, par. L. OSON, OSONT. -8. USZ! ebeket biztató, vagyis azokat kártékony állatok s ily emberek megtámadására sürgető indulatszó. Néha kettőzve: usz usz! Származékai: uszu, uszít, uszítás. néhutt: husz, huszít. Rokonnak látszik az os-on szó gyökével. USZ, USZIK, J. ÚSZ, ÚSZIK. A mely származékokban állandóan rövid u van, azokat itt adjuk elé, pl. usza, uszadék, uszály, uszkár, uszoda stb., a melyek itt nem soroltatnak el, azokat lásd hosszu Ú alatt. USZA, (úsz-a vagy úszó) fn. tt. uszát. Kenessey A. így nevez minden oly vizi tárgyat, készüléket vagy épitményt, mely a vizen felül van, akár áll az, akár mozog, pl. fa, deszka, szál a víz szinén, továbbá: ladik, dereglye, tutaj, naszád, hajó, komp, vizi malom stb. (Flott, flottes Objekt). USZAÁROK, (usza-árok) ösz. fn. Árok, melyen fát usztatnak. (Floszgraben.) USZACSAPAT, (usza-csapat) ösz. fn. bor v. sereg egy osztálya. (Geschwader.) USZÁLYHORDOZÓ, (uszály-hordozó) ösz. fn. Inas vagy apród, ki a diszköntös uszályát fölemelve viszi ura v. úrnője után. Átv. gúnyos ért. ki bizonyos tekintélyes személy tetteit alárendelt módon s szolgailag követi. USZÁLYKÖNTÖS, (uszály-köntös) ösz. fn. Hosszu, mintegy farokra nyuló, vagyis uszálylyal ellátott köntös. V. ö. Uszály, 1). USZÁLYOS, (usz-ály-os) mn. tt. uszályos-t v. ―at, tb. —ak. Uszálylyal ellátott. Uszályos köntös, diszpalúst. V. ö. USZÁLY, 1). USZÁLYRUHA, (uszály-ruha) ösz. fn. 1. USZÁLYKÖNTÖS. USZÁLYTARTÓ, USZÁLYVIVŐ (uszály-tartó v. —vivő) 1. USZÁLYHORDOZÓ USZAM, (úsz-am) elvont törzs, melyből uszamik, uszamás, uszamodik, uszamodás származtak. HaUsza-tá-sonlók hozzá a szintén mozgásra, haladásra vonatkozó iszam, ficzam, csuszam, sikam, folyam, futam, iram stb. USZACSATORNA, (usza-csatorna) ösz. fn. Mesterségesen készitett, fausztatásra szolgáló csa torna. USZADÉK, (usz-ad-ék) fn. tt. uszadék-ot, harm, Szr, a. 1) Mindenféle gizgaz, szemét, iszap, fatörzs USZAMÁS, (usz-am-ás) eléjön Molnár Albertnél, Szabó Dávidaál; I. ÚSZÁS. USZAMEDER, (usza-meder) ösz. fn. Az uszafolyók, patakok medre. (Flossbett.) USZAMFA, (uszam-fa) ösz. fn. Kötetlen állapotban usztatva szállitott rövidebb és kisebb méretü pl. hasábfa. (Schwemmholz, Triftholz). USZAMIK, (usz-am-ik) eléjön Szabó Dávidnál; 1. ÚSZIK. Egyébiránt oly viszonyban vannak egymással, mint foly és folyamik, fut és futamik, csúsz és csuszamik. USZAMODIK, (usz-am-od-ik) k. m. uszamodtam, ―tál, — ott. Uszásnak indúl, úszni kezd. Neki uszamodott a Dunának. Hasonlóan kezdetre vonatkoznak: csuszamodik, futamodik, folyamodik, élemedik, iramodik, iszamodik, ficzamodik stb. USZATÁBORNAGY, (usza-tábor-nagy) ösź. fa. Minden tengeri méltóság legfőbbje. (Grosz Admiral). USZATÁBORNOK, (usza-tábornok) ösz. fit. Uszatábor paranesnoka. (Admiral der Flotte). USZATÓ, (usza-tó) ösz. fn. Az uszagát által magasabbra emelkedett víz. V. ö. USZAGÁT. USZAVÁM, (usza-vám) ösz. fn. A tutajoknak idegen gátakon való átbocsátásaért fizetni szokott vám. USZAVÍZ, (usza-víz) 1. USZAPATAK. USZFA 1. USZAMFA. USZÍT, USZIT, (u-szu-it) áth. m. uszit-ott, par. —s, htn. --ni, v. —ani. Az ebet uszu ! v. usz ! szóval támadásra sürgeti, biztatja. Farkasra szí tani a komondorokat. Ne uszitsd a kutyát. (Km.). Előlehelettel: huszít. USZÍTÁS, USZITÁS, (u-szu-ít-ás) fn. tt. uszít USZÁNY, (usz-ány) fn. tt. uszány-t, tb. -ok, harm. szr. —a. 1) Növénynem a négyhímesek seregéből és négyanyások rendéből; csészéje nincs; bokrétája négy szirmú; bibéje négy, tompa; vizben lakik. (Potamogeton). Sokféle fajai vannak, különösen 1. USZÁNYFŰ. 2) A hajósoknál a víz szinén libegő szálfa vagy czölömp vagy hordó stb. mint jegy valamely horgony fekvése, szikla vagy záto-ás-t, tb. ok, harm. szr. a. Biztatás, nógatás, nyos hely stb. fölött. (Boye, Flotten, Kenessey A.) sürgetés, melylyel ebet uszítanak. V. ö. USZÍT. vizi bogár neve, melyek a vizek, különösen tavak, USZKA, (1), (usz-og-a) fn. tt. uszkát. Többféle mocsárok fölszinén a vizet súrolva, vagy rajta úszva lebegnek. Máskép: uszár. E szóban a k nem egyéb mint a gyakorlatos USZÁNYFŰ, (uszány-fü) ösz. fn. Növényfaj népies neve az uszányok neméből; fenlábbó levelei tojáshosszúk, nyelesek, hegyesek, kerek vállúk, nagy láncsás fényes pálhákkal Uszó levelei szálasak, s a viz szinére érvén kiszélesednek. Máskép szintén köznépiesen: békatutaj, békaszölö; növény-képző g-nek változata, eredetileg uszoga azaz uszogó, tani néven: békatutajuszány. (Potamogeton natans). mint bugyogó bugyoga bugyka; locsogó locsoga locska USZÁNYHAJÓ, (uszány-hajó) ösz. fn. A lo- fecsegő fecsege fecske, és sok más. vakkal vontatott hajócsapatban a hátulsó hajó, pl. ha két hajó van, a 2-ik, ha három, a 3-ik. (Schwemmer.) USZÁNYKÖTÉL, (uszány-kötél) ösz. fn. Azon kis kötél, melyet az uszányra a végett kötnek, hogy általa az uszány (czölömp stb.) könnyebben fogható legyen, vagy hogy ahhoz valamit könnyen lehessen kötni. USZAPATAK, (usza-patak) ösz. fn. A fának kötetlen állapotban usztatására szolgáló patak vagy kisebb folyóviz. (Flossbach, Floss wasser, Triftbach.) USZÁR, (usz-ár) ösz. fu. Vizeken, leginkább tavakon uszkáló bogárfaj. USZARAJ, (usza-raj) ösz. fn. Az uszatáborénál kisebb uszamennyiség. (Flottilje). ÚSZÁS, (úsz-ás) fn. tt. úszás-t, tb. ok, harm. szr. -a. 1) Cselekvés, midőn az ember, vagy más állat önszántából és erejevel úsz. Uszást tanulni. Uszásban elfáradni, görcsöt kapni. 2) Szenvedő állapot, midőn valamely lelketlen test a folyadék erejétől mozgatva úszik. V. ö. ÚSZ; ÚSZIK. USZASEREG, (usza-sereg) 1. USZATÁBOR, USZASZT, (usz-aszt) áth. m. uszaszt-ott, htn. —ni, v. —ani, par. uszaszsz. 1. USZAJT. USZATÁBOR, (usza-tábor) ösz. fn. Hajók és naszádok, majd talpak különzött és együttes nagy száma, különösen valamely hatalmasság összes hajói. (Flotte, Kenessey A.). USZKA, (2), falu Szathmár m. helyr. Usz ká-ra, -n, -ról. USZKÁL; USZKÁLÁS 1. ÚSZKÁL; ÚSZ KÁLÁS. 599 USZONY-UTÁL. UTALVÁNY-UTÁN. 600 UTALVÁNY; UTALVÁNYOZ stb. 1. ÚTALVÁNY; ÚTALVÁNYOZ sth. UTÁN, (ut-a-an v. ut-ó-an?) névutó. Személyragozva: után-am, ad, -a, -unk stb. rẻgiesen és a népies kiejtésben ma is: utánnam, után vagy hordót tartja. (Baak v. Buje. A fenn libegő test neve: uszány, s ha az hordó: uszor. Kenessey A.). USZONY, (usz-ony) fn. tt. uszony-t, tb. —ok. A halak uszószárnya; a hasnál hasi, a háton háti uszony. USZOR, (1), (usz-or) fn. Hajósoknál hordó v. nad, utánna stb., mintha a törzs,utánn' volna; mely bödön, mint uszány; 1. ezt. -on, USZOR, (2), falu Pozsony m.; helyr. Uszor-ra, - ról. kettőztetés alkalmasint a megnyujtott á következménye. A mutató névmást nak nek viszonyraggal is vonzza: az után v. annak utána; ez után v. ennek USZOVÁNY, (usz-o-vány) fn. tt. uszovány-t, utána, miután v. minek utána. Más viszonynevek is tb. ok. Jelenthet általán valamely úszó, vagy uszó fölveszik ezen ragozást, midőn a névutó a mondatminőségü, vagy uszást utánzó alaku testet. Különö- ban rendesen előre tétetik. Utánok néz a szép nőknek sen Faludi Ferencznél uszován am. lefolyó, bő ruha (a szép nők után néz). Utána nyomúl az ellenségnek (Nemesasszony; Téli Éjtszakák). Gyöngyösi István- (az ellenség után nyomul). Utána lát dolgának. Láss nál eléjön: „Fejérkék a lova, úszovan festették“ utána már egyszer a dolognak (láss a dolog után). (Phoenix. III. k.); talán am. uszóan? azaz uszó ha- Ellenben az ily szószerkezetet: embernek utána (nem bokkal, hullámzatosan. előtte), ellenségnek utána, dolgának utána, inkább USZ-PEKLIN, falu Sáros m.; helyr. Peklin-be, csak akkor használjuk, ha az ‚utána szó első tag-ben, -ből. ján fekvő hangsulyt nagyon ki akarjuk emelni. USZ-SALGÓ, falu Sáros m. ; helyr. Salgó-ra, Jelentésére nézve bizonyos térvonalnak vagy időme-n, -ról. USZSZAKÁL 1. ÚSZSZAKÁL. USZTAT; USZTATÁS lásd ÚSZTAT; ÚSZ TATÁS. USZUBU, Béla király Névtelen Jegyzője a XIX, XLVIII. s következő fejezetekben,, e néven (Uszubu) előkelő nemzetségü vitézt emlit, ki Álmos vezér után a scythiai földről nagy sok néppel jött vala ki s kit Velekkel együtt Árpád Mén-Marót biharı ve zérhez követül, majd ellenségül küld, s ezt legyőzvén, a vele kötendő békét Árpádnál előmozditja s végre nagy hű szolgálataiért Árpádtól Veszprém várát kapja tartományaival együtt. Szabó Károly Öcsöb nek írja, mert, úgymond, „jegyzőnk az öt u-val, a es hangot s-sel fejezi ki. Azonban,Surcusar' s több más szóban Szabó K. sem irja az ut ö-nek, és az s-et es nek. Usabun mandsu nyelven am. valamibe bonyolult, másért szenvedő; és bonyolultság, zavarodás (in etwas verwickelt, für einen Andern leidend; Verwickelung, Verlegenheit.) UT, fn. 1. ÚT. Származékai részint röviden, részint hosszan használtatnak, amazokat, ha az u állandóan rövid. 1. a rövid U, az utóbbiakat a hosszu Ú alatt. UTAJÁN, (ut-ó-ján) a székelyeknél am. utól; legutaján am. legutól. (Kriza J.) UTAL; UTALÁS; 1. ÚTAL; ÚTALÁS. UTÁL; UTÁLÁS; UTÁLAT stb. 1. ÚTÁL; ÚTÁLÁS; ÚTÁLAT stb. netnek azon pontját határozza meg, melyen valamely tárgy vagy esemény egy másikat követ, s annak mintegy nyomában és ösvényén van; honnan közvetlen ellentéti viszonyban áll vele előtt, pl. ha Pál Péter után megy, úgy Péter Pál előtt jár vagy járt. A vadludak a gunár után röpülnek. A ki bogár után indúl, ganajra jut. (Km.). Ne fuss oly szekér után, mely föl nem vesz. (Km.). Lovak után, ökrök után menni, azaz, a mezőn lovakat, ökröket őrizni. Dél után alunni. Éjfél után ütött egyet. Hajnal után, nap kelte után. Holnap után kis kedden. Husvét, pünkösd után. Egy év után. Mikor időre vonatkozik, fölcserélhető a mulva névutóval, de csak a szokás által megállapitott esetekben, pl. egy hét, két hó, három év mulva. Sok idő, több század mulva. Követi az időben elmult, előrement, megtörtént cselekvéseket, eseményeket is. Kaszálás, aratás, szünet után. A nagy árvíz, tűzveszély, döghalál után. Néha valamihez tartozó függelékre, vagy valamiből származó járulékra is vonatkozik. Ezen ház után szőlők és szántóföldek is járnak. Ezt mind hivatala után szerezte. Más emberek után él. Sajátságos kifejezések: Dolga után lát v. néz v. jár, dolgát folytatja, űzi, fárad benne. Utána van valaminek, rajta van, müködik benne. Fölveszi a ra viszonyragot is. Holnap utánra halasztotta az elutazást. A vadászatot dél utánra rendelte. Ellentéte ! előtt. V. ö. UTÓ. Alapértelménél fogva tér- vagy időbeli folyto nos menetű, fonalú sorozatra vonatkozik, minél fogva némelyek azt tartják, hogy gyöke a haladási térvonalt jelentő ut v. út. S elemezve, út-a-an, azaz, után v. útán, vagyis utján, pl. midőn mondjuk: apja után megy, czt teszi, az apja utján, azon az uton, nyomon, melyen az apja ment; egy év után, azon utat, időmenetet folytatva, melyen már egy év elhaladt; más után tenni valamit, folytatni azt, a mit más tett, vagy ahhoz hasonlót tenni, s mintegy az általa mutatott utat követni. Minthogy az út tájdiva. UTÁNKÖT, (után-köt) ösz. áth. A hajósoknál, valamely vontatandó hajót a vontató hajóhoz akaszt. (Anhängen). Különbözik: utáncsatol. UTÁNLÁTÁS, (után-látás) ösz. fn. L. UTÁNNÉZÉS alatt. UTÁNMÉR, (után-mér) ösz. áth. Valamely tárgyat, mely már meg van mérve, teljes meggyőződést szerzendő, újolag megmér. UTÁNMETSZ, (után-metsz) ösz. áth. 1) Vala UTÁNCS, (után-cs) fn. tt. utáncs-ot, harm. szr. -a. Némelyek így hívják az urangutangot. L. EM-mely eredeti metszett képhez, vagy másnemü műhöz hasonlót vés, készít. 2) Valamely metszett képet, mely másnak tulajdona, jogtalanul lemásol nyerészkedés végett. BERMAJOM. UTÁNCSATOL, (után-csatol) ösz. áth. A hajósoknál valamely vontatandó hajót egy másik már vontatotthoz vagy vontatásban levőhöz köt v. akaszt. (Aufklampfen.) UTÁNCSINÁL, (után-csinál) ösz. áth. L. UTÁNOZ. UTÁNEREDÉS, (után-eredés) ösz, fn. Eredés, vagy is megindulás, menés valaki más után. UTÁNFA, (után-fa) ösz. fn. Erdészek nyelvén, a vágás után itt-ott lábán hagyott, szebb növésü, s különös czélra pl. mag általi tenyésztésre, vagy épitkezési anyagnak föltartott fa. UTÁNMETSZÉS, (után-metszés) ösz. fn. Cselekvés, midőn valaki bizonyos metszett kép vagy más mű hasonlatára metsz, vés. V. ö. UTÁNMETSZ. UTÁNMETSZET, (után-metszet) ösz. fn. Metszett kép, vagy másféle mű, mely egy másiknak másolata. midőn valaki valamely dolognak utána néz, vagyis UTÁNNÉZÉS, (után-nézés) ösz. fn. Cselekvés, felügyeletképen megtekinti, hogyan foly a dolog. Különbözik: utánlátás; mert aki valamely dolognak utána lát, az ezt maga viszi véghez, a ki pedig UTÁNFIZETÉS, (után-fizetés) ösz. fn. Fizetés, utána néz, az a más vagy mások dolgára ügyel. melyet azután teljesit valaki, midőn a (hajón, pos- UTÁNNÖVÉS, (után-növés) ösz. fo. Növés, tán, vaspályán) küldött árut már megkapta. Helye-mely az előbbi sarjadéknak kiveszése vagy kiirtása sebb s a fogalomnak jobban megfelel, mint a né- után keletkezik; továbbá oly növés, mely a többi met Nachnahme' után alakított utánvét v. utánvé- | hasonló nemüeknél későbben tűnik elé. UTÁNNYOM, (után-nyom) ösz. áth. 1) Nyomdában az első kiadás bevégeztével valamely müvet másod, harmad stb. izben kinyom. 2) Valamely müvet, mely másnak tulajdona, jogtalanul, mintegy orozva saját nyerekedésére kinyom. UTÁNNYOMÁS, (után-nyomás) ösz. fn. Nyom dai működés, midőn valamely müvet akár jogosan, akár jogtalanul utánnyomnak. V. ö. UTÁNNYOM. UTÁNNYOMAT, (után-nyomat) ösz. fn. Utánnyomás által készített nyomdai mü. V.ö.UTÁNNYOM. UTÁNNYOMÓ, (után-nyomó) ösz. fn. Személy, UTÁNJÖVŐ, (után-jövő) ösz. mn. A ki más vagy mások után jö; különösen a nemzedékre viszonyomdász, könyvkiadó, műárus, ki valamit utánnyítva, mely a most élőket fogja követni. UTÁNKAPKODÁS, (után-kapkodás) ösz. fn. Cselekvés, midőn valaki valami után kapkod, midőn azt annyira kivánja elérni, hogy mintegy kézzel nyúlkál feléje. UTÁNKELTEZ, (után-keltez) ösz. áth. Valamely okmányra egy előbbi keletet későbben ír reá. (Postdatiren). UTÁNKELTEZÉS, (után-keltezés) ösz. fn. Cselekvés, midőn valaki valamely okmányra egy előbbi keletet, későbben ir reá. Az utánkeltezés gyanussá teszi az okmányt. UTÁNKÉP, (után-kép) ösz. fn. Kép, melyet valaki egy másik eredeti után másolt le, másolati kép. UTÁNKÉPEZ, (után-képez) ösz. áth. Valamely eredeti képhez hasonló mást készít. nyomva ad ki. V. ö. UTÁNNYOM. UTÁNNYOMTAT; UTÁNNYOMTATÁS 1. UTÁNNYOM; UTÁNNYOMÁS. UTÁNNYOMÚL v. -NYOMUL, (után-nyomúl) ösz. önh. Bizonyos úton előre mentnek nyomát némi erőfeszitéssel, sietéssel, s mintegy üzve követi, hogy utólérje. UTÁNNYOMÚLÁS v. —NYOMULÁS, (utánnyomúlás) ösz. fa. Utólérés végett nagy sietéssel való haladás valaki után. UTÁNOZ, (után-oz) áth. m. utánoz-tam, ―tá', -ott, v. utánz-ottam, ottál, -ott; htn. -ni, v. utánzani, par. utánozz. 1) Valakinek szokásait, viseletét, módját követi, fölveszi, hogy hozzá hasonlónak lássék. Utánozni az idegen divatot, a nagyurak fényűzését. Utánozni valakinek kiejtését, járását, mozgását. A szinész némelykor élő személyt utánoz. Gunyból, nevetség |
