53

TANÁCS

TANÁCSADÁS-TANÁCSKOZIK

54

beveheted mégis a más tanácsát. Tanácsra hallgass, idö- testület. Mindkét értelemben az eredetileg melléknév töl várj. Könynyebb tanácsot adni mint venni. Rosz főnevi fokra emelkedett, mi nyelvünkben igen sok tanács fejedre fordúl. Tanácscsal tégy mindent, soha oly szóban divatozik, melyek valamivel foglalkodó, meg nem bánod. Sok tanácskozó tanácsot se nem ad, bánó személyt jelentenek, mint : lakatos, asztalos, se nem vesz. Jó tanács sosem késő. Magadnak köszönd | irhás, nyerges, gulyás, dudás stb. Ilyféle a biráskodik meg a jó tanácsot, azaz, jó a tanács, de legtöbbet érigében lappangó birás is. A d, t és lágyitott cs elébe a magad iparkodása. 2) Két vagy több személy ér- igen könnyen furakodik az hang, mi több más tekezése, eszmecserélése, mely által bizonyos teen- szóknál is eléfordúl, mint szemölcs, gyümölcs, ezek dökről fölváltva eléadják véleményeiket, s határo-helyett szemőcs, gyümöcs, de ép oly könnyen ki is zatot hoznak, vagy hozni szándékoznak. Tanácsot marad, mint vót, hód, böcs ezek helyett volt, hold, ülni, tartani, folytatni, bevégezni. A birák is okosabbak, bölcs. midőn a tanácsból kijönnek. (Km.). Tanácsban ész, harczban erő használ. (Km.). 3) Az ilyképen, és végből értekező személyek testülete. Ország tanácsa. Helytartó tanács. Városi, falusi tanács. Öszvehíni, szétoszlatni a tanácsot. Valamely ügyet a tanács elé terjeszteni. TANÁCSADÓ, (tanács-adó) ösz. fu. Személy, „Hogy zsidók elhajlottak (= elpártoltak) egy tanács- ki valakinek bizonyos ügyben tanácsot ad, valamit [ba, javasol, bizonyos eljárási, cselekvési módot akár jó, akár rosz szándékból terjeszt elé. V. ö. TANÁCS.

Nem akarnak adót adni Rómába."

Versezet 1552. évből. (Régi Magyar Nyelvemlékek.
II. K. 87. 1.).

Istenek tanácsa.

Villogj te nékünk, mennyei jó tanács!

S vezérlj az éjnek kétes homálya közt."
Kazinczy F. (Tusakodás).

Papok fejedelme kedeg es mind tanálcs" (egész tanács). Régi M. Passio. (11. lap). 4) Régiesen am. tanácskozás, pl. „Tahát Ozias a tanálcs megvégezvén (azaz, a tanácskozást elvégezvén) vivé őtet ő házába." Bécsi codex. „Adjuk emlékezetre, hogy mi egyaránt való elvégezett tanácsból." Sajó-Szentpéteriek végezése. 5) Szintén a régieknél tanácstag, azaz, valamely tanácskozó testülethez tartozó egyes tag vagy személy. A Sajó-Szentpéteriek végezése így kezdődik : „Mi Gergely deák főbiró, esküttek és minden tanácsok, polgárok." Egy 1517-diki peres irományban áll: „Tisztölendő biró uram és nemös tanács uraim." (Régi Magyar Nyelvemlékek. II. Kötet. Vegyes tárgyu stb. 15. 1.). Hogy az utóbbi példa itt nem összetett szó (tanácsúr,,tanácsos' v.,tanácsbeli, helyett), onnan tetszik ki, mert elválasztva mondja v. írja tanács uraim, mint szintén mondjuk,tanáesos' vagy,tanácsbeli uraim. Így Sennyey István Mehemet egri pasához 1627-ben irt levelében magáról mondja: „Mi Sennyey István püspök, a hatalmas és győzhetetlen római császárnak, magyarok királyának tanácsa" (azaz tanácsosa).

Jászay Pál azon támoknál fogva, hogy némely régiek így is irták: tanálcs, úgy vélekedik, miszerint öszvetett szó volna tan-álcs v. tana-álcs, azaz, tana-ács, ki tanát ácsol, csinál; de véleményünk szerint a tanács, elemezve tana-as, melyből lett tanás, s ebből az s-nek cs-re mint szervileg rokonára történt átváltoztával tanács, mint : boga bogás bogács, (bogás kóró), kenös (ir) kenőcs, kohás kohács kovács, ordas ordacs stb. Tudniillik midőn a tanács értekezést jelent, am. tanás beszéd, eszmecsere, s midőn személyre vonatkozik, szinte tanás, t. i. tanás ember, személy,

TANÁCSADÁS, (tanács-adás) ösz. fn. Cselekvés, vagyis akár szóval, akár irásban közlött javaslás, melyet a végett tudatunk, s illetőleg ajánlunk, hogy azt valaki teendői körül kövesse. V. ö. TANÁCS.

TANÁCSBELI, (tanács-beli) ösz. mn. és fu. Bizonyos tanácsnak, mint igazgató, intézkedő testületnek tagja. Tanácsbeli urak. Öszvehini a tanácsbelieket. Valakit közzülönk vagy biránkot, vagy esküttinket vagy valamely tanácsbeli embert és község közzül valót.“ (Szentpéteriek végezése). Máskép: tanácsnok.

TANÁCSGYÜLÉS v. -GYÜLÉS, (tanácsgyűlés) ösz. fn. Gyülés, melyet a tanácsnak, mint testületnek tagjai tartanak, hogy az illető ügyekben értekezzenek, s határozatot hozzanak. V. ö. TANÁCS.

TANÁCSHATÁROZAT, (tanács-határozat) ösz.

fn. Inditvány, vélemény, javaslat, rendelet, válasz stb., melyben az illető tanács tagjainak többsége viszonyos eszmecsere, és fontolgatás után végleg megállapodott, s azt jegyzőkönyvbe igtatni rendelte.

TANÁCSHÁZ, (tanács-ház) ösz. fn. Nyilvános, vagy községi épület, melyben az illető tanács tagjai öszvegyülni és tanácskozni szoktak. Országos, városi, falusi tanácsház.

TANÁCSJEGYZŐ, (tanács-jegyző) ösz. fn. Hivatalnok, ki a tanácskönyv szerkesztésével foglal kodik. (tanács-jegyző

TANÁCSJEGYZŐKÖNYV, könyv) 1. TANÁCSKÖNYV.

TANÁCSKODÁS; TANÁCSKODIK, 1. szokottabban TANÁCSKOZÁS; TANÁCSKOZIK.

TANÁCSKOZÁS, (tan-ács-koz-ás) fu. ft. tanácskozás-t, tb. —ok, harm. szr. -a.. Két vagy több személynek értekezése, fontolgató beszéde, hogy elhatározzák, mit és hogyan kelljen bizonyos ügyben tenniök.

TANÁCSKOZAT, (tan-ács-koz-at) fn. tt. tanácskozat-ot, harm. szr. —a v. -ja. Tanácskozás, elvont értelemben.

TANÁCSKOZIK, (tan-ács-koz-ik) k. m. tanácskoz-tam, -tál, —ott, par. --zál. Másod vagy többed magával bizonyos ügyben, s teendők meghatározása végett tanácsot tart; különösen mint hivatalos tes

55

TANÁCSKOZMÁNY – TANÁCSOS

TANÁCSOSI TANÁCSÜLÉS

56

tület tagja a tisztéhez tartozó kérdések, javaslatok, v. királyi hivatalnokot, ki a kormánytanácsnak valóinditványok, szóval, ügyek fölött értekezik. V. ö.ságos vagy czimzetes tagja. Királyi tanácsos. Udvari TANÁCS. tanácsos. Valóságos belső titkos tanácsos.

TANÁCSKOZMÁNY, (tan-ács-koz-mány) fn. tt. tanácskozmány-t, tb. —ok. 1) Tanácskozás, elvont értelemben. 2) Néha jelenti magát a tanácskozó gyülekezetet vagy testületet.

TANÁCSOSI, (tan-ács-os-i) mn. tt. tanácsosi-t, tb.ak. Tanácsost illető, ahhoz tartozó, arra vonatkozó. Tanácsosi rang, czim.

TANÁCSOZ, (tan-ács-oz) áth. m. tanácsoz-tam, TANÁCSKÖNYV, (tanács-könyv) ösz. fn. ―tál, ―ott, par. —z. A régieknél, pl. a Debreczeni Jegyzőkönyv, melyben a tanács mint testület vagyis Legendáskönyvben, Nádor-codexben am. tanácsol. tanácskozmány tárgyalásai, illetőleg valamely biró- L. ezt. S ez szent Juliána asszon kétölködvén ezön, ság tanácskozásai, s az ezek folytán hozott határo-ha Istennek angyala volna, ki ezöket őneki tanázatok irásba foglalvák; és sokszor a tanácskozások- csoznája." (Debr. Leg. 193. 1.). ban és határozatok hozatalában résztvevő személyek is megnevezvék.

TANÁCSLAS, (tan-ács-ol-ás) fn. tt. tanácslás-t, tb. ok, harm. szr. a. Utasító eszme- vagy vélemény- vagy javaslatközlés, melynél fogva valakinek ajánljuk, hogy a mi belátásunk szerint cselekedjék. Tanácslásodat elfogadom.

TANÁCSLAT, (tan-ács-ol-at) fn. tt. tanácslat-ot, harm. szr. —a. Maga azon utasitvány, vagy teendő dolog és annak módja, melyet tanácskép ajánlunk valakinek, vagyis, a tanácslásnak tartalma.

TANÁCSLÓ, (tan-ács-ol-ó) fn. tt. tanácsló-t. Személy, ki valamely ügyben másnak tanácsot ad, vagyis valamit tanácsol, teendő gyanánt ajánl. Jó, bölcs, rosz, oktalan tanácsló.

TANÁCSREND, (tanács-rend) ösz. fn. Taná

csosok kara, testülete.

Akkoron áldozni vér-esküre mentek
Buda, Etel és a többi tanács-rendek."
Arany J. (Buda halála).

TANÁCSSZÉK, (tanács-szék) ösz. fn. Átv. Hi vatalosan működő tanácstestület, mint igazgató hatóság. Valamely ügyet a tanácsszék elé terjeszteni, a tanácsszéken tárgyalni. Különbözik tőle törvényszék, mint birák itélethozó testülete, gyülése vagy hatósága.

TANÁCSSZOBA, 1. TANÁCSTEREM.

TANÁCSSZOLGA, (tanács-szolga) ösz. fn. A tanácsi hatóságnál, mint olyannál szolgálatot tevő személy, pl. ajtónálló, bemondó stb.

TANÁCSNAP, (tanács-nap) ösz. fn. Határozott TANÁCSTAG, (tanács-tag) ösz. fn. A tanácsnap, vagy napok, melyeken valamely tanácstestü-nak, mint közhatósági testületnek tagja, tanácsnok, let tagjai tanácskozás végett hivatalosan öszveülni tanácsbeli, vagy tanácsos. szoktak.

harm. szr.

TANÁCSNOK, (tan-ács-nok) fn. tt. tanácsnok-ot, -a. Széles ért. minden tanácstestület tagja, ki e czimet hivatalánál fogva viseli. Szorosb és szokottabb ért. a városi községtanács tagja (senator); s ez értelemben a köz szokás megkülönbözteti a tanácsos-tól (consiliarius).

--

TANÁCSTALAN, (tan-ács-talan) mn. tt. tanácstalan-t, tb. ok. 1) Tanácsi testület hiával levő. Tanácstalan község. 2) Amit tenni nem tanácsos, nem czélirányos, nem jó; ellentéte : tanácsos. 3) Aki magának tanácsot adni nem tud, aki előre meggondolás nélkül cselekszik. Ügyefogyott tanácstalan ember. Tanácstalan szeleburdiság. Határozóként am. tanács néltanácstalanul.

TANÁCSTALANSÁG, (tan-ács-talan-ság) fn. tt. tanácstalanság-ot, harm. szr. —a. Tanácstalan állapot, meggondolatlan, megfontolatlan cselekvésmód. TANÁCSTALANUL, (tan-ács-talan-ul) ih. Tanácsot nélkülözve, tanács nélkül; megfontolatlanul, vaktában.

TANÁCSNOKI, (tan-ács-nok-i) mn. tt. tanács-kül, noki-t, tb. -ak. Tanácsnokot illető, arra vonatkozó, ahhoz tartozó. Tanácsnoki hivatal, kötelesség, czim, rang. TANÁCSOL, (tan-ács-ol) áth. m. tanácsol-t v. tanács-lott, btn. -ni v. tanácslani. Valamit tanácsképen javasol, inditványoz; különösen jó akaratból, részvétből, barátságból intés, utasitás gyanánt, mint másnak javára, hasznára szolgáló valamit ajánl. Azt tanácsolták neki, hogy.... A betegnek különféle gyógyszert tanácsoltak. Ezt ugyan nem jól tanácsoltad. TANÁCSOLÁS; TANÁCSOLÓ, 1. TANÁCSLÁS; TANÁCSLÓ.

TANÁCSTARTÁS, (tanács-tartás) ösz. fn. Tanácskozó értekezés, eszmeváltás, meghányásavetése a felvett ügynek; különösen a hatósági tanácsnak hivatalos működése.

TANÁCSTEREM, (tanács-terém) ösz. fn. TeTANÁCSOS, (1), (tan-ács-os) mn. tt. tanácsos-trem, melyben a hatósági tanácstestület gyüléseit tarV. - at, tb. -ak. Mondjuk oly valamiről, mit tenni tani szokta.

jónak, czélirányosnak, bizonyos baj, vész, kár ellen TANÁCSÚR, (tanács-úr) ösz. fn. Némely réovószernek tartunk. Tanácsos lesz innen tovább áll-gibb iratokban am. tanácsos (consiliarius). „Egy tununk. Nem tanácsos vele tréfálni. Az ellenséggel társpo- datlan tanácsár olyan egy országban mint egy üres harat inni nem tanácsos. (Km.). hordó a pinczében." Mikes Kelemen (LXII. levél). TANÁCSOS, (2), (tan-ács-os) fn. tt. tanácsos-t, TANÁCSÜLÉS, (tanács-ülés) ösz. fn. A hatótb. ok, harm. szr. -a. A latin, nálunk régtől di-sági tanácstagok öszveülése, az illető ügyek tárgyavatozó consiliarius szónak felel meg, s jelent császári, lása végett. V. ö. TANÁCSSZÉK,

dásféle, bokázó, mártogató magyar táncz. Pásztori, kanásztáncz. A régieknél: hajdutáncz, fegyvertáncz. Egyes, páros v. kettős táncz, körtáncz. Gyertyatáncz. Koldustáncz. Mennyekzői, vánkostáncz. Zsivány v. bujnyiktáncz. Palotás táncz. Tánczot járni, lejteni, rakni, ropni, hegyezni, aprózni. Tánczba ugrani, tánczra perdülni, kerekedni. Három a táncz, t. i. először lassú, azután czifrázó, végre fris, mint hajdan a toborzók járták, s ehhez voltak alkalmazva a tánczzenék. Közmondatok: Könnyü Katót tánczba vinni. Néha regvel táncz, estve pedig láncz. Nem sokat hajt a táncz a konyhára. Eljáratták vele az ebek tánczát, megverték, megugratták. Átv. baráttáncz, béketürés, vak engedelmesség.

TÁNCZLÉPÉS, (táncz-lépés) ösz. fn. Bizonyos idomú és lejtési lépések, milyek a különböző táncznemek kellékeit teszik. Magyar, franczia tánczlépés.

TÁNCZMESTER, (táncz-mester) ösz. fn. Mester, ki másokat bizonyos táncznemekre tanít, idomít. Magyar, franczia, színházi tánczmester. Néhutt, pl. Érsekujvárott a népies innepélyü pünkösdi tánczban am. előtánczos, ki a tánczkörtől különválva, vagyis a kör közepén lejti párjával a tánczot, s kinek lejtéseihez alkalmazkodnak a többiek. Tudnivaló, hogy erre a legügyesebb tánczost és tánczosnőt jelölik ki. TÁNCZMESTERSÉG, (táncz-mesterség) ösz. fn. Mesterség, melynek kelléke bizonyos szabályok szerint szép, bájos, deli, ügyes testtartással, és taglejtésekkel tánczolni.

TÁNCZMULATSÁG, (táncz-mulatság) ösz. fn. Mulatság, vigalom, mely főleg az öszvegyült társaság tagjai által lejtegetett tánczokból áll; máskép: tánczvigalom.

TÁNCZMŮ, (táncz-mü) ösz. fn. Színpadi eléadás

TÁNCZMÜVÉSZ, (táncz-müvész) ösz. fn. A táncz mesterségében müvészileg kiképzett egyén.

TÁNCZMÜVÉSZET, (táncz-müvészet) ösz. fn. Kitünő képzettség a táncznemu mozdulatokban, milyenek főleg a színpadokon adatnak elé.

A táncz kisebb nagyobb módosúlattal majd minden európai nyelvben megvan; németül: Tanz, angolul dance, olaszul : danza, francz. danse, románul dantiu, a szláv nyelvekben tanecz, tancze, taniecz; a sémi nyelvekben is héberül : ducz (saltare, exultare), és arabul: dász. Adelung szerint e szóban a mozgás alapfogalma rejlik, s azt a német tändeln, a svéd danka (= ideoda csapong), s a hellen dórnois a tánczmüvészetben, vagy ily eléadásra szánt mű. (heves mozgás) szókkal hasonlítja öszve. Nyelvünkben pedig alapfogalomban hasonlók a támolyog és tántorog, magas hangon denczel, dönczöl, mint ideoda mozgásra vonatkozó igék; amivel nem azt akarjuk mondani, hogy a táncz' szó ezek törzséből származott, hanem hogy ennek közös elemei nyelTÁNCZOL, (táncz-ol) önh. m. tánczol-t. Tánvünkben is megvannak. Régi nyelvemlékeinkben kü-czot jár, lejt. Szépen, nyalkán, hegyesen, ügyetlenül lönösen a Müncheni codexben szökés, szökdösés, Mol- tánczolni. Topogva, csoszogva, ugrándozva, bukdácsolva, nár Albertnél is : szökés, szökdécselés, szököllés szókkal | dölögve tánczolni. Magyart, németest, francziást tánczolni. fejeztetik ki;,tánczolni' helyett is szökni, szökdécselni, A mint huzzák, úgy tánczolj. (Km.). Roszúl hegedülnek, szökdösni szókat találjuk; 1. ezeket. Ropni ige pedig ebül tánczolunk ma (km.), azaz, veréssel fenyegetnek. ,tánczolni értelmében ma is divatos; 1. ROP. Csak a mint vonják, úgy kell tánczolnunk." Mikes Kelemen (XII. levél). V. ö. TÁNCZ. TÁNCZOLÁS, (táncz-ol-ás) fn. tt. tánczolás-t, tb. ok, harm. szr. -a. Azon élénk vidám kedvü mozgások lejtése, melyeket táncznak nevezünk. V. ö. TÁNCZ.

Emlitést érdemel még hogy a régi árja nyelvek között a zendben tancs, máskép tacs, tak, am. teker, forgat; és tekereg, forog, melynek a szanszkritban tak és tancs, a persában pedig tákh-tan felel meg (Vullers persa szótára alatt).

TÁNCZESTÉLY, (táncz-estély) ösz. fn. Estveli házi mulatság, melyben tánczolnak is.

TÁNCZGYAKORLAT, (táncz-gyakorlat) ösz. fn. Gyakorló mozgás a tánczolási ügyesség meg szerzésére, avagy további kiképzésére.

TÁNCZHÁZ, (táncz-ház) ösz. fu. Nyilvános ház illetőleg terem, melyben köz tánczmulatságokat

szoktak tartani.

TÁNCZISKOLA, (táncz-iskola) ösz. fn. Iskola, melyben tánczleczkéket adnak.

TÁNCZJÁTÉK, (táncz-játék) ösz. fn. Egynek vagy többeknek színpadi eléadása a tánczmüvészetben. TÁNCZKÖR, (táncz-kör) ösz. fn. A tánczoló személyzet által alakított kör vagy különkülön bokor.

TÁNCZOLÓ, (táncz-ol-ó) mn. és fn. tt. tánczoló-t. Aki tánczot lejteget, jár. Tánczoló legények, leányok. TÁNCZÓRA, (táncz-óra) ösz. fn. Óraszámra kiszabott idő, melyben tánczleczkét adni, vagy tánczgyakorlatot tartani szoktak.

v.

TÁNCZOS, (táncz-os) mn. és fn. tt. tánczos-t at, tb. —ak. Aki tánczolni szokott, tud, szeret. Tánczos legény, leány. Tánczos leányból ritkán válik |jámbor asszony. (Km.). Midőn önálló főnevül használtatik, tárgyesetet, tb. ok. Kinek rendes foglalkodása, vagy mestersége a táncz, vagy ki tánezolva mulat. Szinpadi tánczosok. Elrendezni a tánczosokat.

TÁNCZOSKOLA, 1. TÁNCZISKOLA. TÁNCZTÁRSASÁG, (táncz-társaság) ösz. fn. TÁNCZLECZKE, (táncz-leczke) ösz. fn. Leczke, | Társaság, mely főleg tánczolás végett szokott öszvevagyis oktatás, melylyel valaki bizonyos táncz, vagy | gyűlni. tánczok lejtésére képeztetik.

TÁNCZTEREM, (táncz-terem) ösz. fn. Terem, TÁNCZLEJTÉS, (táncz-lejtés) lásd: TÁNCZ- mely tánczra van rendelve, és elrendezve. Nyilvános, városi, kocsmai tánczterem,

LÉPÉS.

TÁNCZVEZÉR, (táncz-vezér) ösz. fn. Ki elül szokott tánczolni, előtánczos.

TÁNCZVIGALOM, (táncz-vigalom) ösz. fn. 1. TÁNCZMULATSÁG.

TÁNCZZENE, (táncz-zene) ösz. fn. Időmértékekben és nemzeti szellemben valamely nemzeti tánczhoz alkalmazott zene, milyenek a palotás, csárdás; más nemzeteknél a keringő, polka, mazurka stb. TANDI, (tan-di) mn. tt. tandi-t, tb. -k v. -ak. Tátott száju, mamlasz. E szóban alaphang az ostoba bámulásra mutató, nyilt szájjal ejtett a v. á, és ám, am v. an, (ámul, ámmog, andalog szókban), melyek több előtétes hangokat vesznek föl, mint b-t: bá, bám, bámé, bamba, m-et : má, mám, málé, mamlasz, t-t: tácsó, tankó, tabértos, tájbász, táté, tatri, tantali, tantalog stb., melyek a köznép nyelvén mint gúnyszók divatoznak. Képeztetésre hasonlók e gúnynevek: oktondi, dundi, dömsödi, bonfordi, nyámándi, kortyándi stb.

TANÍT TANÍTÁSI

62

TANÍT, TANIT, (tan-ít) áth. m. tanit-ott, htu. —ni, v. — ani, par. 8. Mást vagy másokat bizonyos elméleti vagy gyakorlati ösmeretekbe illetőleg ügyességbe avat, bevezet. Fiúkat, leánykákat, ifjakat, meglett embereket tanítani. Midőn az illető tan vagy ügyesség tárgyát megnevezzük, ezt felható raggal határozzuk meg. Irásra, fogalmazásra, szavazásra, nyelvekre tanítani. Vivásra, lovaglásra, úszásra, rajzolásra tanítani a növendékeket. Néha a tanuló személyt tulajdonító s a tan tárgyát tárgyesetbe teszszük ; vagy szokottabban az igenevek helyett határtalan módot használunk, meghagyván tárgyesetben a személyeket. A növendékeknek vivást, lovaglást, rajzolást, nyelveket tanítani; vagy A növendékeket vívni, lovagolni, rajzolni tanítani. A kisdedeket először ülni, azután állni, későbben járni tanítják. Midőn semmi tantárgyat nem nevezünk, am. oktat, idomít, képesít. Maga is tanúl, ki másokat tanit. (Km.). Engem ne taníts. Néha am. tanítással foglalkodik. O már régen tanit. Harmincz éve, miolta tanitok. Igekötőkkel : Betanítani valakit TANDISÁG, (tan-di-ság) fn. tt. tandiság-ot, harm. bizonyos mesterségbe. Megtanították őt, mit kell tennie. szr. --a. Mamlaszság, szájtátiság. V. ö. TANDI. Majd megtanítlak! fenyegető kifejezés. Megtanítlak TANELV, (tan-elv) ösz. fn. Elv, melyből bi-keztyüben dudálni vagy fütyölni. (Km.). Rátanították, zonyos tanszakhoz tartozó ismereteket kivonunk, hogy ezt vagy azt tegye. A régieknél ma szokatlan vagy melyre azokat visszaviszszük. viszonyítás is jön elé, pl. Demaga Orsola Istentől ezen megtaníttaték, hogh e kerálnak akaratjáth megteljesétené." Nádor-codex. (456. 1.). Átv. ért. midőn oktalan állatokra alkalmaztatik, am. idomít, bizonyos ügyességre szoktat. Lovakat nyargalásra, hadi fordulatokra, ebeket némely mesterséges mozgásokra, madarakat sip mellett énekre tanítani.

TANDÍJ, (tan-díj) 1. TANÍTÓBÉR.

TANEJT v. TANÉJT, 1. TANÍT.

TANESZKÖZ, (tan-eszköz) ösz. fn. Mindenféle eszközök, melyek valamely tan eléadására, és felfogására szükségesek, pl. a természettanban, mértanban a különféle rajzok, ábrák stb.

TANÉT, 1. TANÍT.

TANÉV, (tan-év) ösz. fn. Megnevezett év, melyben valamely iskolai tanitás foly.

Ezen igének régibb és eredetibb alakjai : tanót, tanójt, tanút, tanét, tanéjt. Különösen -út képzővel TANFOLYAM v. -FOLYAMAT, (tan-folyam használja ezt a Tihanyi codex irója: Hogy megtav. folyamat) ösz. fn. Valamely tan v. tudomány núhon minket." "Kiben minket megtanútha." Gyakeléadására a tanodákban meghatározott időtartam. ran ojt képzővel áll, pl. a Nádor-codexben: „Es a TÁNGÁL, önh. m. tángál-t. Győr és Pápa vi- kerály fia addig megkeresztelködnék, es a keresztien dékén am. tenget, imígyamúgy szegényesen, nyomo- hitben megtanojtanák.“ (457. l.). Sz. Krisztina élerúltan táplál. Csak úgy tángálja magát, életét. Innen, tében: „Mi tanojtottonk tegedet imádni az Istent." tángálódik, am. tengödik. Mint jelentéséből kitünik, (6. 1.). Továbbá ót képzővel a Müncheni codexben: alkalmasint annyi mint a magashangú tenget igének, Menjetek azért és tanóhatok (régi alak e helyett : (honnan : tengődik), mély hangú módosúlata. Egyéb-,tanótjatok' vagy,tanótsatok') menden nemzeteket"; iránt a mongolban tangkhai v. tangghai am. nyomo- eit v. ejt képzővel ugyanott Mert vala őket tarult, nyomorúságos (pitoyable). nejtó" (erat docens eos); ét képzővel ugyanott : Uram tanéh (régi alak e helyett,tanétj' v.,tanéts') münket imádkoznonk." Egyébiránt ezen észrevétel általán illeti az ít képzőjű igéket, miről részletesebben 1. T, 3), igeképző.

TÁNGÁLÁS, (tángál-ás) fn. tt. tángálás-t, tb. —ok, harm. sz. a. L. TENGETÉS; és v. ö. TÁNGÁL.

TÁNGÁLÓDÁS, (tángál-ó-od-ás) fn. tt. tángálódás-t, tb. -ok, harm. szr. —a. L. TENGŐDÉS; és v. ö. TÁNGÁL.

TÁNGÁLÓDIK, (tángál-ó-od-ik) belsz. m. tangálód-tam, tál, - ott. L. TENGŐDIK; és v. ö. TANGÁL.

TÁNGYER; TÁNGYÉRNYALÓ, tájdivatos szók. L. TÁNYÉR; TÁNYÉRNYALÓ.

TANINTÉZET, (tan-intézet) ösz. fn. Intézet, melyben bizonyos tudomáyokban oktatást adnak; tanoda.

n

TANÍTÁS, TANITÁS, (tan-it-ás) fn. tt. tanítás-t, tb. ok, harm. szr. a. Cselekvés, mely által valakit bizonyos ismeretekre, vagy gyakorlati ügyességre tanítunk. Lelki tanitás: a hittani ismeretekre. Továbbá, ilynemű munkával foglalkodás; életmód, pl. tanítással keresi kenyeret; megunta a tanítást. V. ö. TANÍT.

TANÍTÁSI, TANITÁSI, (tan-ít-ás-i) mn. tt. tanítási-t, tb. -ak. Tanitást illető, ahhoz tartozó, arra vonatkozó. Tanítási módszer, költség, idő.