538

TÜSTÖNTÜBÖL-TŰSZŐ.

TÜSZSZ-TÜTÜ.

453

TÜSZSZ, vagy TÜSZ, vagy TÜSSZ, természeti hangutánzó gyöke tüsszen, tüsszög, tuszköl stb. szóknak.

TÜSZSZENÉS, (tüssz-en-és) fn. tt. tusszenés-t, tb. -ek, harm. szr. -e. Azon rendkivüli sajátságos hang, mely az orron kitör, midőn valaki tüsszen.

TÜSZSZENT, (tüssz-en-t) áth. képzővel de önhatólag használtatik, mint némely más hangutánzó gyökü igeszó. 1. TÜSZSZEN. Egyébiránt néha miveltető értelme is van, honnan tüsszentő por, ami eszközli, hogy valaki tüsszenjen.

szerre. Tustént menj innen, pillanatig se maradj itt. Tüstént térj vissza. A mint pénzem lesz, tüstént lefizetem adósságomat. Néhutt, nevezetesen Somogyban, Kemenesalon, Ormánságban így is mondják: üstöllést, us- TÜSZSZEN v. TÜSSZEN, (tüssz-en) önh. m. tüstellést, istöllést, melyek alkalmasint,tüstént szónak szen-t. A szagló idegek csiklandozása következtében az ferdítései. (Vas József. Dunántúli Nyelvjárás). Kresz-orrizmai görcsösen öszvehuzódnak, s ez által az orrlinericsnél eléjön ezen tüst (1. végül). kakon a levegő erős kitörő hangon ömlik ki. PorA‚tüsténť szónak eredetére nézve a véle-dohánytól tüsszenni. Nagyot tüsszenni. Máskép: prüsszen mények különbözők. Némelyek szerént a tő, ille- | trüszszen. tőleg tős szóból képződött volna: tõstént, azaz bizonyos meghatározott időnek mintegy tövéből kifakadva. Mások azt vélik, hogy törzse tűz igeszó, mennyiben időkijelölésre vonatkozik, pl. kitűzni az időt; mi szerint tüstént annyi volna mint tüztönt, kitűzött időben. Ismét mások szerént alapját a tüz főnév teszi, s am. hevenyében, melegében (in flagranti); úgy vélekedvén, hogy hasonló alapfogalom rejlik a rögtön v. röktön szóban is, melynek gyöke❘ rök a rököny, rökönyödik szók gyökével látszik egyezni. Végre némelyek szerént az nem más mint füstént ,füst szótól, mely törökül tütün, tütszü (fumée),,füs-zonyos növényekből készitett por, mely az orrba tént pedig am. füstként (1. —ÉNT). Mi tüz szóból képeztetését illeti: a tüz gyökből először t határzó képzővel lehetett tüz-t v. tüs-t, miként mindjárt, mihelyt szókban, azután ent öszvetett képzővel : tüztént, tüstént. Ha a Kresznericsnél eléforduló ezen tüst v. helyesebben ezentöst visgáljuk (melyről azonban szokása ellenére nem mondja hogy hol van használatban): bizvást állíthatjuk, hogy az más képeztetéssel am. ezennel vagyis ezen-t (a székelyeknél is divatos), ebből lett további származtatással: ezent‐ės, v. ezent-ös, ebből ismét ezentös-t, mit kegyelmest, keservetőst, kivánatost, méltóságost, sietetōst és számtalan régi, valamint a mai örömest igehatározóban.

TÜSTÖNTŰBŐL, 1. TŐSTÖNTŐBŐL. TÜSZEJ, a székelyeknél divatos, kissé összevonva a tűzhely szóból; 1. ezt.

TÜSZKÖL; TÜSZKÖLÉS 1. TÜSZSZÖG,TÜSZSZÖGÉS.

TÜSZSZENTÉS, 1. TÜSZSZENÉS.

TÜSZSZENTŐPOR, (tüsszentő-por) ösz. fn. Bi

fölszíva tüsszenést okoz. pl. a pordohány.
fölszíva tüsszenést okoz. pl. a pordohány.

Általán

TŰSZSZENTŐSZER, (tüsszentő-szer) ösz. fn. szer, mely az orrot érintve, vagy abba fölszíva, tüsszenést okoz.

TÜSZSZÖG v. TÜSSZÖG, (tüsszög) gyak. önh. m. tüszög-tem, — tél, —ött. Többször, gyakran tüsszen. Mondják haragos emberről is, midőn mérgében fúj. TÜSZSZÖGÉS, (tüssz-ög-és) fn. tt. tüsszögés-t, tb. ek, harm. szr. -e. Többszörös, gyakori tüsz

szenés.

TÜSZSZÖGTET, (tüssz-ög-tet) mivelt. m. tüssszögtet-tem, -tél, étt, par. tüsszögtess. Tüsszögésre ingerel, késztet, kényszerít. A pordohány, a nátha tlsszögteti az embert.

TŰSZÚRÁS, v. —SZURÁS, (tű-szúrás) ösz. fn. Szurás, bökés, melyet valamely testen tűvel tesznek; továbbá tűvel tett egyegy öltés a varrásnál. TÜSZÚRAT v. -SZURAT, (tű-szúrat) ösz.

TŰSZŐ, TÜSZŐ, fn. tt. tüsző-t. 1) Széles bőröv, erszényféle öblös üreggel ellátva, milyet hazánkban fn. Tüszurás eredménye, végrehajtott tűszurás.

a tótok, és a magyarok közől a palóczok, derékon átkötve viselnek. Ebben hordják a pénzt, vagy más apróságokat ; néhutt máskép: tüszü, és gyüszü; hangát vetéssel: szütyü. Tanácscsal nem telik a tüsző (km.), nem elég a tanács, hol anyagi v. pénzsegitség kellene. 2) A növénytanban egyetlen termőlevélből képződött olyan toktermés, mely a szár vagy kocsán felől való oldalán egy felül feslik föl; ilyen termése van a sark virág (delphinium-)nak.

Magyar elemzéssel, minthogy a tüsző oly készület, melybe holmit bele szoktak tűzni, azaz, szúrni, dugni, tehát am. tűző; továbbá gyűszű alakban lágyított kiejtés, mint tükör helyett gyükör. Egyébiránt keleti török nyelven tüse Zenkernél am. mell (poitrin, Brust); tehát tüsző v. tüszü (tüsze-ü) eszközt jelentene, melyet a mellen, derékon szoktak hordani.

TŰSZÜ 1. TŰSZŐ.

TŰTARTÓ, (tü-tartó) ösz. fn. Tok, melyben tüket szoktak tartani.

TŰTOK, (tü-tok) 1. TŰTARTÓ.

TÜTTÖS, (1), (tütt-ös azaz tüd-ö-ös, valamint májos [hurka] am. máj-as); fn. tt. tüttös-t, tb. —ök, harm. szr. —e. Rövid, zömök, vastag hurka, a leölt disznónak főleg vagdalt tüdővel töltött kis gyomra; különbözik tőle: gömböcz, azaz, töltött nagy gyomor. Törzse: tütt lehet annyi is mint tőtt vagyis tölt. A kövér gömbölyű kis gyermekről is mondják, hogy olyan mint a tüttös.

TÜTTÖS, (2), faluk Zala m.; helyr. Tüttös-ön,

―re, -ről.

TÜTTÜS, 1. TÜTTÖS, (1).

TÜTÜ, fn. tt. tütüt, tb. -k. Gyermeknyelven jelent italt, különösen vizitalt, mint a papa ételt, a

535

TÜVES-TÜZ.

TÜZ.

536

pupa kenyeret. Úgy látszik az it-al első részének, zához menni, s annak konyhai, gazdasági készületét, megkettőzéséből (it-it) származott, mint több más szó mibenlétét megtudni, mielőtt a kért leányt neki ada gyermeknyelvben. Tréfás népnyelven, borital. Sze- nák. 2) Szorosb ért. különféle égő testek, vagy gyujreti a tütüt. tás által okozott tünemények. A katonának tűzbe kell mennie, azaz, elsütött puskák, álgyúk golyói közé. Két tűz közé szorulni, az ellenség lödözésének elül hátul vagy több oldalról kitéve lenni; átv. ért. legnaÁtv. 1) Világosság,

TÜVES, (tü-v es) mn. tt. tüves-t, v. et, tb. —êt, -ek. 1) Tüforma, szurós, bökös, hegyes szálkáju, tövises, tüskés. Tuves borona; tüves alma (datura stramonium), tüves csiga, hal. (Eléjönnek Sándor István-gyobb veszélyben forogni. nál). Tüves fenyü, tülevelü fenyü; máskép: tüs. 2) L. TÖVES.

TÜVESFA, (tüves-fa) ösz. fn. 1) L. TÜSFA. 2) L. KÖKÉNYFA.

TÜVESHAL, (tüves-hal) 1. ORSÓHAL.

TŰVESZTÉS, (tű-vesztés) ösz. fn. Fiatal erdei fenyünél eléforduló kórállapot, melyben a tűlevelek megvörhönyesednek s lehullanak, minek következtében a fenyük egészen ki is vesznek.

TÜVIS 1. TÖVIS.

fény. Az ég csupa tüz volt. Drága kövek tüze, ragyo-
gása, tündöklése. Csupa tüz a szeme, fényes, élénk
pillantásu. Szent Antal tüze. 2) Melegség, forróság.
Orczájába ment a tüz. 3) Heves indulat; élénk érze-
lem, vérforgás. Tüzbe jönni. Tüzbe hozni. Tüzet nem jó
tüzzel oltani. (Km.). Tüzre ne önts olajat. (Km.). Ez a
fiú teli van tüzzel. Sok a tüz benne. Ne oly nagy tűzzel.
Tüzről pattant gyerek, legény, leány. A ló úgy jó, ha túz
van benne. 4) Különösen a költészetben am. szerelem.
„Azért mivel méltó vagy,
Tüzem hozzád égig nagy.

Feláldozom véremet

Tűz, láng hív szívemet."

Népdal.

5) Szellemi erő. Tűz ész, tüz eszü ifjú; továbbá szesz bizonyos italokban, pl. borban. Tűz és víz gyakran némi ellentétbe állittatnak. Tüznek, viznek neki menni.

Elül viz, hátul tüz.

„Egy tűz van csak erős és egy víz árja hatalmas,
Mely sziveket gyújt, mely szívbeli lángokat olt.
Mindkettőt szemeidbe, óh némber! az istenek
adták:

Mennyei szikra amaz, mennyei harmat emez."
Vörösmarty.

TŰZ, (1), fn. tt. tüz-et, harm. szr. ―e. A régieknél gyakran tíz, pl. Sz. Krisztina életében. 1) Köz életben az égő testek állapota, midőn lángot vagyis fényt és hőséget fejlesztenek ki; s az égés folyamában mind önmagok fölemésztetnek, elhamvasztatnak, mind, ha a láng táplálékot kap, ez tova harapódzva ami égékenyt ér, azt szintén fölemészti. A tűznek legkisebb részecskéjét szikrának, sziporkának, tüzes pernyének, s az clégett, de még mindig láng fényü és hőségü testet parázsnak, parázstüznek, égő vagy eleven szénnek hivjuk. Tüzet csinálni, gyujtani, éleszteni, gerjeszteni, piszkálni, szítani. A tüz az épület belsejében támadt v. keletkezett. Tüzet rakni. Tűzbe, lángba borult. Az egész város tűzben áll. Lobog, szikrázik, pattog, zsizseg, zsizsereg, sustorog, sustorékol, szikrázik a tüz. Aczéllal, kovával taplóba tüzet ütni. Égö, parázsos, izzó, pislogó, hamu alatt lappangó tűz. Lohadó, hamvadó, ki- Hosszú önhangzójánál fogva alapos azon nézet, alvó tűz. Tábori tüz. Tüzet oltani, elfogni. Tüzzel nem hogy gyökeleme tü egyezik mély hangon a to (tova, jó játszani. (Km.). Könnyü melegedni, ki a tüz mellett ül. tol szókban rejlő) gyökelemmel, mint Lugossy Jó(Km.). Tüznél sütni, főzni, melegedni. Tüzhöz tenni a zsef tartja, és így a tova harapózás fogalmát fogfazekat. Tüz, tudomány eledelt kiván (Km.). Túz, víz, lalja magában. Lugossy J. a,lang' szót is a,leng' vigyázz. (Km.). Tűz használ fázónak, de árt izzadónak. szóval hozza párhuzamba; figyelmet érdemelnek (Km.). Egy tűznél több fazék is felforr. (Km.). Úgy ég alább a persa szók. A rokon nyelvek azt tanusitják, a tűz ha tesznek rá. (Km.). Vas nyakat is meglágyít a hogy ha némely szók az utóhanggal (z) nem mindig tüz. (Km.). Mint, rakod tűzed, úgy forralod vized. (Km.). egyeznek is, de a to, tu, tü stb. elemeket azokban Kiki a maga fazeka mellé szítja a tüzet. (Km.). Füstből rendszerént föltaláljuk; ilyen szók a mongolban, tüzbe esett. (Km.). Kénkötűz, kéntűz a kénnek égése; tüli- v. tüle- igetörzs am. éget-ni, gyujta-ni (brûler, átv. ért. igen erős, igen emésztő tűz. Tüzzel, vassal allumer, mettre le feu) és az utóbbi mint név am. pusztitani az ellenséget. Tüzzel, vassal rajta lenni va- láng; ugyan csak a mongolban tügüczek am. tűz (branlamin, átv. minden erővel. Tüzre való boszorkány. don, tison); a mandsuban: tuva = tűz; továbbá Tüzet hányó v. okádó hegyek. Örök tűz soha ki nem Budenz J. szerént a finn és észt tule (nominat. tuli), alvó tűz; különösen a pokol tüze. Mennyei v. égi tüz a lív tul, lapp toll, tolla, finnlapp dolla, cseremisz tul, a csillagokról, mindenek fölött a napról mondják; hegyi cseremisz tul, tol, mordvin tol, vogul tol, tuol, átv. ért. az ember szellemi része. Pokoli tűz átv. igen votják til; osztják tût, szurguti osztják tûget, déli vonagy, égető tűz. Görög tüz, mesterségesen csinált lát- gul taut, tât, toat, valamennyien am. tüz. Ide ványos, tüneményes tüz. Szalmatüz, hirtelen föllobbanó sorozandók a persa nyelvből: tas, á előtéttel : átis s hamar elmuló lelkesedés. Futosó tűz, bolygó tűz, (ignis; lux, splendor; ira, animi levitas et mobilitas; tüzes ember. Tisztitó tüz (purgatorium). Háztűz, kony- amore incensus; ignis amoris stb.), tigin (ignis) tólis v. hai gazdaság; gyakran áll az egész gazdaság érte-tólas (flamma), taƒ (aestus, calor; splendor, lux), taft ményében pl. háztűz-nézni, azaz, a kérő legény há- (calor, estus; celeritas. Vullers). Vámbéry Á. fel

|

|

|

|

TŰZ, (3), áth. m. tüz-tem, -tél, ött, par. -z. Bizonyos czélra v. czélul kijelöl, kitesz, meghatároz, leginkább ki igekötővel. Határidőt, napot, órát tűzni ki. Zászlót tűzni ki. Pályakérdést tűzni ki. Jutalmat tűzni ki. Valakit választás végett elnökül tüzni ki. Gúnytárgyul tűzni ki. Kérdésbe jöhet, vajjon ezen igeszó egy eredetü-e a (2-)ik szám alattival? Nekünk tb. ugy látszik, mintha itt a té-sz tájdivatosan : tö-sz igének tö gyöke szerepelnc, vagyiz tüz annyi volna mint tö-öz, valamint gyakorlatosan tesz. Vámbéry A. Szótárában eléjön uigur nyelven: tüz-mek (az uigur irásjegy szerént inkább tusz-mek) am. rendez-ni, soroz-ni (ordnen, reihen.)

TÜZDEL, (tű öz-öd-el) gyak. áth. m. tüzdel-t. Többször, gyakran, folytonosan tüz, azaz tüvel himezget, varrogat, szurdal, akaszgat. Szalonnát tűzdelni-spékelni. Tájdivatosan : tüdzel. V. ö. TÜZ, (2). TŰZDELÉS, (tü-öz-öd-el-és) fn. tt. tűzdelés-t, -ek, harm. szr. -e. Gyakori vagy folytonos tüzés. V. ö. TŰZDEL. TŰZDELET, (tü-öz-öd-el-et) fn. tt. tüzdelet-et, harm. szr. Uigur -e, v. -je. Amit tüzdeltek valahová. Szalonnatüzdelet. TÜZDELT, (tü-öz-öd-el-t) mn. tt. tüzdelt-et. Ami tűzdelve van. Tüzdelt marhasült. Tüzdelt borjúszelet.

TÜZELG 1. TÜZELÉG.

dőn valaki a vadászaton vagy lövész csatában tüzet | val egy eredetü). Tüzes áldozat. Tuzes ember, bolygó ad. Tüzelésre fogni a fegyvert, czélba lövésre irá- tüz. Tüzes adta! mennykőadta (káromkodó szó). 2) nyozni. 3) Átv. izgatás, bujtogatás, mely a kedélyt Tüzhöz hasonló szinü. Tüzes ég, csillagos ég, fölső bizonyos tettre buzdítja. V. ö. TÜZEL. ég. Tüzes liliom. Tüzes felhö. Tüzes kigyó. 3) Tüzhöz hasonló forróságu. Tüzes arcz; tüzes fekély; kelés. 4) Átv. ért. szeszes, erős, vérizgató. Tüzes bor, ital. Továbbá a maga nemében fölötte élénk, erős indulatú, forró szenvedélyű. Tüzes legény, tüzes menyecske. Tüzes csók, tüzes szerelem. Tüzes tekintet, szem. Tuzes beszéd. Adják e nevet lovaknak is. Tüzes ne! 5) A székelyeknél eléjön tizes v. tizes helyett is, midőn jelentése: tíz egyenlő darab szántóföldből álló táblarész. (Szabó Elek.)

TÜZELGÉS, (tüz-el-ég-és) fn. tt. tüzelgés-t, tb. -ek, harm. szr. -e. 1) Állapot midőn valaki tüzet vagy tüzeket bocsát magából. 2) 1. TÜZESKEDÉS. V. ö. TÜZELÉG.

TŰZELLENĖS, (tűz-ellenės) ösz. mn. Ami a tűz erejének, pusztitásának ellent áll; ami az égés ellen biztosít. Tüzellenes fal, boltozat.

TŰZELLENZŐ, (tűz-ellenző) ösz. fn. Ellen zőféle készület pl. spanyolfal, deszkatábla, mely a tűz melegét távol tartja, mérsékli. Kályha melletti tüzellenző.

TŰZÉS, TŰZÉS, (tűz-és) fn. tt. tűzés-t, tb. -ek, harm. szr. -e. 1) Tűvel varr, hímez. 2) Valaminek tűvel vagy hasonló eszközzel megerősítése. TŰZELME, (tűz-elme) 1. LÁNGELME, il- 3) Összekapás. 4) Ki-, megjelölés, meghatározás. letőleg LÁNGÉSZ. V. ö. TÜZ, (2); és (3).

TÜZELŐ, (tüz-el-ő) ösz. mn. és fn. tt. tuzelő-t. 1) Aki tüzel. 2) Tűzi v. égő szer, melylyel tüzelnek vagy tüzelni szoktak. Tüzelő szer, tüzelő anyag. Fogytán van a tüzelő; máskép: tüzelék. 3) Tűzhely, tüzelőhely.

TÜZESBETEGSÉG, (tüzes-betegség) ösz. fn. Forrósággal egybekötött betegség. Szinére nézve a tüzhöz hasonló betegség, mint a vöröses szinü bőrkütegek.

—e.

TÜZESEDÉS, (tüz-es-éd-és) fn. tt. tuzesedés-t, TÜZELŐANYAG, TÜZELŐSZER, (tüzelő-tb.-ék, harm. szr.-e. Állapot, midőn valami tüzes anyag v. —szer) 1. TÜZELŐ 2). leszen, midőn melegedni, égni, szikrázni kezd. TÜZÉR, TÜZÉR, (tűz-ér) fn. tt. tüzért, tb. TÜZESĖDIK, (tüz-es-éd-ik) k. m. tuzesed-tem, -ek, harm. szr. e. Álgyús, pattantyús. TÜZÉRI, TÜZÉRI, (tűz-ér-i) mn. tt. tüzéri-t, tb. TŰZÉRI, TÜZÉRI, (tűz-ér-i) mn. tt. tüzéri-t, tb.tél, ett. 1) Tüzessé leszen, gyulékony elemei -ek. Tüzért illető, arra vonatkozó. Tüzéri állomás, égni kezdenek, tüzet fog, lángra kap. Tuzesedik a kohóba tett vas. 2) Szesze, ereje növekedik. Forrás Tüzéri szabályzat. Tüzéri készlet. által és után tüzesedik a bor. 3) Élénk, szenvedélyes, indulatos mozgásba jön. Tüzesedik a vére. Egészen neki tüzesedett. V. ö. TÜZES.

TŰZERÖ, (tűz-erő) ösz. fn. 1) A tűznek belereje. 2) Valamely gépműnek tüzelési vagy tűzbirási képessége.

TÜZÉRSÉG, (tűz-ér-ség) fn. tt. tüzérség-ét, harm. szr. —e. 1) Ágyusok v. pattantyusok testületileg véve. 2) A tüzérek által gyakorlott mesterség. Tüzérséget tanulni.

TÜZÉRSÉGI, (tűz-ér-ség-i) mn. tt. tüzérségi-t, tb.ek. Tüzérségre vonatkozó, azt illető. Tüzérséyi gyakorlatok.

TÜZÉRSZER, (tüzér-szer) ösz. fn. Mindennemű szer és eszköz, melyek a tüzérséghez megkivántatnak.

TÜZESEN, (tüz-es-en) ih. 1) Égve, lángolva, szikrázva, parázsosan, tűzzel telve. 2) Vörösen, mint a tűz. Tüzesen szállt le a nap. 3) Indulatosan, élénken. Tuzesen szeretni. Tüzesen beszélni, szavalni. Tüzesen hozzálátni valamihez. V. ö. TÜZES.

TÜZESHAMU, (tüzes-hamu) ösz. fn. Hamu, melyben tűzrészecskék vannak. TŰZESÍT, TÜZESIT, (tüz-es-ít) áth. m. tlize-ni v. sit-étt, par. -8, htn. ―eni. Tüzessé tesz, hevít, melegít. Vasat tuzesíteni. A bor tüzesíti a vért.

Átv. élénk mozgásba hoz, buzdít, izgat. Föltüzesiteni

a kedélyeket. V. ö. TÜZES.

TÜZESÍTÉS, TÜZESITÉS, (tüz-es-ít-és) fn. tt. tüzesítés-t, tb. —ék, harm. szr. —e. Cselekvés, mely által valami, vagy átv. ért. valaki tüzessé tétetik. V. ö. TÜZES.

TŰZÉRTÉK, (tűz-érték) ösz. fn. A fanemek viszonylagos hévfejlesztő képessége; pl. a bükkfát mértékegységül véve a nyírfa tűzértéke 0,82 (0 egész 82/100-ad rész), a nyárfáé 0,60. (Erdészeti M.) TÜZES, (tüz-es) mn. tt. tüzes-t v. -et, tb. —ek. 1) Ami ég, szikrázik, lángol, lobog; parázsos. Tüzes vas; tüzes vassal sütögetni valamit. Tuzes fogó ; TÜZESKEDÉS, (tüz-es-kėd-és) fn. tt. tüzeskétüzes kanócz; tüzes lapda vagy golyó; tüzes szén; dés-t, tb. —ek, harm. szr. -e. Kedélyi állapot, mitüzes falszök; tüzes perje, hamu. Tüzes (tengeri) tol- dön valaki hirtelen föllobban, heveskedik, rendkivaj Molnár Albertnél és Szabó Dávidnál. (Alkal- vüli élénkséggel, sebességgel működik, beszél stb. masint a piratát akarták érteni alatta, nem tudván, TÜZESKÉDIK, (tüz-es-kėd-ik) k. m. tüzeskedvagy nem figyelvén reá, hogy pirata nem a núo (tüz) tem, -tél, ett. Kedélye, tűz módjára, föllobban, névtől, hanem zsgá∞ igétől jön, mely am. vállalkozni, vére sebes mozgásba jön, s ennek következtében mószerencsét próbálni; miért helyesebben ma kalóz-nak dot, mértéket nem tartva hirtelenül, hehehurgyán illetőleg tengeri kalóz-nak hivjuk, mely a kaland szó-beszél, cselekszik, intézkedik stb.

|