43

TÁLNYÉR-TALPALÁS

TALPALAT-TALPHÍD

44

vető gúnyneve az oly embernek, ki az urak, gazda- | kája, midőn a lábbelit talpalják. 2) Erős gyalogolás, gok körül hizeleg, s azok kegyéből éldegel. TÁLNYÉR, 1. TÁNYÉR.

TALÓKÁS, 1. TALYÓKÁS.

helyr. —falvá-ra, —n, —ról.

siető távozás. V. ö. TALPAL.

TALPALAT, (tal-p-al-at) fn. tt. talpalat-ot, harm. szr. -a v. -ja. 1) A talpalás eredménye,

TALOSFALVA, erdélyi falu B. Szolnok m.; valamely lábbelinek talpalt része. 2) Egy talpnyi mérték. Talpalatnyia sincs v. talpalatnyival sem bir, semmi (fekvő) vagyona sincs.

TALPALÓ, (tal-p-al-ó) fn. tt. talpaló-t. 1) A nadrág kengyele, mely t. i. a talp alá nyúlik. Képeztetésre olyan, mint a szügyet kerítő szügyelő, a nyakat övedző nyakló, s a haskötő hasló. Némely tájbeszédben: talpalló. 2) L. TALABOR.

TALPAS, (1), (tal-p-as) mn. tt. talpas-t vagy —at, tb. —ak. 1) Talppal ellátott, különösen nagy talpú, izmos lábu. Tenyeres talpas legény. 2) Ki talpnemű járművön szállít holmit, kivált faárukat, vagy ki ily fákkal kereskedik. Talpas tótok. Révkomáromi talpas kereskedők.

TALP, (1), (tal-p) fn. tt. talp-at, harm, szr. —a. 1) Általán azon alap, melyen bizonyos testek állanak, vagy azoknak alsó lapja, feneke. Keréktalp, szántalp, oszloptalp, eketalp, háztalp. 2) Különösen az állati lábnak alja, fenéklapja. Széles, keskeny talp. Lúdtalp, | átv. am. a lúd talpához hasonló tertyedt lapos talp. Szeg, tövis ment a talpába. Talpával nagyot toppantott. Viszket a talpa, szeretne tánczolni. Csak a talpát nyalja mint a medve. (Km.). nem szeret dolgozni. Tetétől talpig, am. egészen, egész testében. Talpig becsületes ember. Talpon áll, menésre készen van. Talpra legények! Átv. ért. ember a talpán v. talpra esett ember, am. derék ember, aki megáll a lábán. 3) A lábbelinek azon vastagabb anyagból készített része, mely közvetlenül a talp alatt van, s a földet érinti, továbbá maga az anyag is. Csizmatalp, sarutalp, bocskortalp. Elkopott a talpa. Csizmám talpát sem törölném hozzá. Fontos talp, a legvastagabb, s talpnak való bőr. Fa talp. 4) Lásd: TALAP. 5) Egymás mellett keresztfák segitségével TALPAZ, (tal-p-az) áth. m. talpaz-tam, -tál öszveszegezett gerendákból, kivált fenyőszálakból -ott, par. —z. Valaminek talpat csinál. Talpazni a álló vizi mű, hogy rajta valaki magát a vízen fenn-kereket, az ekét, a szánkát. V. ö. TALP. tarthassa, pl. mosás vagy vízmerítés stb. végett, vagy arra valamely málhaterhet rakhasson, azon egyet mást szállíthasson. Deszkákat, zsindelyeket, léczeket, dongákat stb. talpakon szállítani. Talpakra állított fürdőház. 6) Némelyek használják a hoszmértékeknél, a lábmérték (Schuh) elnevezésére is; 1. TALPALAT, 2).

TALPAS, (2), (tal-p-as) fn. tt. talpast, tb. ok. 1) Talp nevű szálon vagy tutajon járó vagy működő ember. 2) Gyalog katona, bakancsos. 3) A medve tréfás neve. 4) Talpacs; 1. ezt.

TALPAS, (3), falu Arad m.; helyr. Talpas-ra, -on, -ról.

TALPAZÁS, (tal-p-az-ás) fn. tt. talpazás-t, tb. -ok, harm. szr. -a. Cselekvés, különösen faragó munka, melylyel valamit talpaznak. V. ö. TALPAZ. TALPAZAT, (tal-p-az-at) fn. tt. talpazat-ot, harm. szr. —a v. -ja. Valamely mű talapjának, pl. az oszloptalpnak egész szervezete; szokottabban : talapzat.

E szónak legegyszerűbb gyöke al, melyből p v. ap képzővel lett alap, t előtéttel : talp és talap, melyek. TALPBÖR, (talp-bőr) ösz. fn. Kikészített vasazonban némileg különböznek egymástól. A mongol- tag, tömör, kemény ökörbör, melyből az erősebb lábban ula am. talp (die Sohle). Egy eredetű és rokon beliek, saruk, bakancsok talpait csinálják; máskép: fogalmú vele a magyarban: alabor és talabor. Roko-fontos talp. Szélesb ért. talpnak használt vékonyabb, nok még Budenz J. szerént a finn talla valamire al de szilárd bőr, pl. a könnyű topánok, czipők talpkalmazott lap, lemez, az észt tal (Fusz-, Schuhsohle); bőre. Vámbéry szerént a csagataj tap (lábnyom), az oszmanli taban (talp). Képeztetésre hasonlók hozzá a szintén helyre vonatkozó közep, ülep, terep, telep.

TALP, (2), falu Bihar m.; helyr. Talp-ra, -on, -ról.

TALPACS, (tal-p-acs) fn. tt. talpacs-ot. 1) Göcsejben am. talpait erősen rakó, izmos széles talpu. 2) A magyar gyalogkatonák régi neve, ma bakancsos, v. hajdu, tréfásan : fika, baka. Eredetileg talpas, mint ordacs ordas, bogács bogás stb. A barkóknál Gömörben csakugyan ,talpas' divatozik.

TALPAL, (tal-p-al) áth. és önh. m. talpal-t. 1) Áthatólag am. valamely lábbelinek talpat csinál. Csizmát, sarut, bakancsot talpalni. 2) Önhatólag am. erősen, sietve gyalogol. Talpal, mint a ásárra siető varrga. Eltalpalt, elhordta magát, ellábalt.

TALPÁLÁS, (tal-p-al-ás) fn. tt. talpalás-t, tb. -ok, harm. szr. -a. 1) Csizma diák, varrgák mun

TÁLPESZÉR, (tál-peszér) ösz. fn. Szabó Dávidnál am. tobzódó, nyalakodó.

TÁLPESZÉRKEDIK, (tál-peszérkedik) ösz. k. Tobzódik, nyalakodik. Eléfordul Szabó Dávidnál.

TALPGERENDA, (talp-gerenda) ösz. fn. Talpul v. talapul szolgáló gerenda.

TALPFA, (talp-fa) ösz. fn. 1) Általán vastag deszkák, vagy gerendák, melyeket talpul használnak, pl. a vaspályákon. 2) Szálfák, melyek talppá kötve szállittatnak.

TALPHAJÓ, (talp-hajó) ösz. fn. Kenessey Albert szerént ládaforma lapos, nagy usza (Flott), melyet a hajók tősjavitásához, majd az árboczoknak a hajóban fölállitására hasznáinak. (Bullen vagy Kiellichter). Ehhez hasonló, de kisebb a talpnaszád. (Pont, Prahm).

TALPHÍD, (talp-híd) ösz. fn. Híd, mely több öszvekötött talpszerkezetből áll,

TÁLYOG, (tály-og) fn. tt. tályog-ot, harm. szr. -a v. -ja. Eves fakadás, vagy daganat az állati TALPKORCSOLYA, (talp-korcsolya) ösz. fn. testen, mely vér folyásával vagy szétömlésével jár; Fakészítmény, melyen a talpkötőhelyről a kész tal-különösen a szarvasmarha ebbeli betegsége; máskép: pakat a folyóra csusztatják.

TÁMAD, önh. m. támad-tam, — tál, —t v. —ott. TALPSIMÍTÓ, (talp-simító) ösz. fn. Fából csi- 1) Fekvő, nyugvó helyéből vagy bizonyos mélységnált eszköz, melylyel a varrgák és csizmadiák a láb-ből, rejtekből fölkel, fölemelkedik, némi magasságra beliek talpát simára csiszolják. nyúlik, vagy száll. Támad a nap, hold, támadnak a csillagok, midőn a látkör fölé emelkednek.

47

TÁMADÁS-TAMARIK

TAMARIND-TÁMASZGERENDA

48

TAMARIND, fa. tt. tamarindot: Lásd: TAMA

RINDFA.

TAMARINDFA, (tamarind-fa) ösz. fn. Keletindiai fa, mely hüvelyes gyümölcsöt terem, s ennek belét az oda való lakosok ételekbe fűszerül, egyszersmind bizonyos nyavalyák ellen gyógyszerül hasz nálják. (Tamarindus indica).

Amely szél hirtelen támad, hirtelen el is szokott enyészni. (Km.). Krisztus úrunk halála után harmadnapra föltámadt. Egykor mindnyájan föltámadunk. 2) Ered, keletkezik, s mintegy eddig látatlan, észre nem vett állapotából elétünik, létet nyer, valósággá lesz. A tengeren, folyóvizeken néha új szigetek támadnak. Kelés, daganat, bibircsó támadt a testén. A városban tűz támadt. Ebből nagy neheztelés, harag, per, viszálkodás, és ellen- TAMÁS, férfi kn. tt. Tamás-t, tb. —ok. Az ségeskedés támadhat. Háboru támadt. 3) Ellenszegülve apostolok egyikének neve: Thomas, kinek az aposmás ellen emelkedik. Rátámadni valakire. Megtámadni tolok cselekedetében följegyzett kétkedésére vonataz ellenséget. Ellene támadni a törvényes hatalomnak.koznak e közmondatok: Tamás vagyok benne. Hitetlen Valaki mellett támadni, régiesen am. védelmére kelni, v. hihetetlen Tamás. pl. a N. Lajos idejebeli régi esküformában: Szűz Mária melletted, te végnapodon Szent, Fiának elötte úgy támadjon." V. ö. TÁM, (2); és TÁMASZ.

Héber eredetű s jelentése: kettős, iker, ON (geminus, duplex fuit) gyöktől.

TAMÁSDA, falu Bihar m.; helyr. Tamásdá-ra, -n, - ról.

helyr.

TAMÁSFALU, faluk Szepes és Torontál m.; falu-ba, -ban, -ból.

TAMÁSFALVA, (1), falu Gömör m.; helyr.

TÁMADÁS, (tám-ad-ás) fn. tt. támadás-t, tb. - ok, harm. szr. -a. 1) Fölkelés, emelkedés, különösen égi testekre és tüneményekre vonatkozólag. Nap, hold, csillagok támadása. Szél-, vihar-, förgetegtámadás. Föltámadás. 2) Eredés, keletkezés. 8) Ellenszegülőfalvá-ra, -n, -ról. fölállás, zendűlés, neki rohanás. V. ö. TÁMAD. TÁMADAT, (tám-ad-at) fn. tt. támadat-ot, és Orbai székben; helyr. —falvá-ra, -n, -ról. harm. szr. —a. Széles ért. támadás, mint végrehajtott tény, elvont értelemben. Különösen (nap-)támadat, am. napkelet.

TÁMADÉK, (tám-ad-ék) fn. tt támadék-ot, harm. szr. a. Tulajdonkép, ami valamiből támadt, eredt, keletkezett, mint maradék, ami megmaradt, faradék, amit lefaragtak; folyadék, ami foly stb. Kresznerics idézete szerént am. támaszték, de ezen értelem az itteni ad képző természetével nem egyezik.

TÁMADÓ, (tám-ad-ó) mn. és fn. tt. támadó-t. Általán ami támad, ez igének minden értelmében. Támadó nap, hold, csillagok. Támadó szél, förgeteg. Támadó háboru. Támadó csapatok, hadseregek. Felsőség ellen támadó alattvalók. Mint önálló főnév, jelent zendülőt, lázadót. A támadókat szétverni, legyőzni. V. ö. TÁMAD.

TÁMADÓLAG, (tám-ad-ó-lag) ih. Másba belekötve, háboruságot kezdve, más ellen fölkelve. Ellentéte védőleg.

:

TAMÁSFALVA, (2), erdélyi faluk Kolos m.

TAMÁSFÖLD, puszta Sopron m.; helyr. -föld-re, -ön, -ről.

TAMÁSI, mváros Tolna, falu Sopron, puszták Gömör, Somogy m.; BAKONY-, puszta Veszprém m.; DRÁVA-, falu Somogy m.; helyr. Tamási-ba, -ban, ból. L. TAMÁSSI

TAMÁSPATAKA, erdélyi falu Hunyad m.; helyr. -pataká-ra, -n, -ról.

TAMÁSSI, falu Nógrád m.; helyr. Tamássi-ba, -ban, — ból.

TAMÁSTELKE, puszta Gömör, erdélyi falu Hunyad m.; helyr. telké-re, —n, —ről.

TAMÁSVÁRALJA, falu Ugocsa m.; helyr. - Váraljára, -n, -ról.

TÁMASZ, (tám-asz) fn. tt. támasz-t, tb. ok, harm. szr.-a. Általán minden szilárd anyagu, vagy szerkezetü test, állvány, dúcz, karó, oszlop, czobor stb. mely más testet, rakványt, partot, falat, épületet TÁMADÓLAGOS. (tám-ad-ó-lag-os) mn. tt. tá- stb. a hanyatlás, dőlés, esés, leomlás ellen föntart. madólagos-t v. —at, tb. —ak. Mondjuk oly ellenszegü- A falat, kazalt támaszokkal megerősíteni. Átv. oltallésről, háboruról, melyet valaki más ellen kezd. Ellen- mazó erő, véderő, segítség, melyben valaki bízik, téte védőleges, mely által a megtámadt fél az ellent melytől fönmaradása függ; gyám, gyámol. Ország visszaverni, s magát oltalmazni törekszik. Támadó-támasza, oszlopa. Te vagy a mi támaszunk. Pártjának lagos háborút viselni. Támadólagos ütközetet rendezni. | legerősebb támasza veszett el benne. TÁMADÓS, 1. TÁMADÓLAGOS. TAMÁND, puszta Arad m-; helyr. Tamánd-ra,

-on, -ról.

TAMARIK, fn. tt. tamarikot. Az átánok neméből való csernövénynek, idegen nyelvből átvett népies neve; himszálai a tövön öszvenőttek, bibéje szárat lan; virágai pongyola fürtökben. Van oly fajtája is, mely minden évben új szárakat hajt a gyökérről, máskép szinte népies nyelven: tamariska v. átánfa; növénytani neve Diószegi-Fazekasnál : tizhimes átán, (Tamarix germanica).

Képeztetésre hasonlók hozzá : szakasz, válasz, rekesz, eresz stb.

TÁMASZDORONG, (támasz-dorong) 1. TẢMASZTÓDORONG.

TÁMASZFA, (támasz-fa) ösz. fn. Támaszul szolgáló rúd, ágas stb. fából. L. TÁMASZTÓFA.

TÁMASZFAL, (támasz-fal) ösz. fn. Az épület, vízpart stb. szilárdítására, vagy dölése ellen emelt mellékfal.

TÁMASZGERENDA, (támasz-gerenda) ösz. fn, Támaszul szolgáló gerenda, pl. épitészetben,

TÁMASZKODÁS, (tám-asz-kod-ás) fn. tt. tá- [ják; továbbá azokat is, melyekkel a hajót épités maszkodás-t, tb. ok, harm. szr.a. Nehezkedés alatt föltámasztják. (Kenessey A.). neme, midőn valaki bizonyos szilárd állásu testnek neki veti magát. L. TÁMASZKODIK.

TÁMASZKODIK, (tám-asz-kod-ik) k. m. támaszkod-tam, —tál, —ott. Fáradság miatt nyugtatásul, vagy csupa kényelemből testét valamely szilárd TÁMBÁLÓDÁS, (tám-b-ál-ó-od-ás) fn. tt. támhelyzetű testnek neki veti, ránehezkedik, s mintegy | bálódás-t, tb. — ok, harm. szr. -a. Nehéz erőködéstámaszaul használja. Fának, falnak asztalnak támasz-sel járó kapaszkodás v. munka. V. ö. TÁMBÁLÓDIK. kodni. Könyökével a szék karjára támaszkodni. Neki támaszkodni a szekéroldalnak. Botra, puskára támaszkodni. Más vállára támaszkodni. Dülö falhoz támaszkodik. (Km.). Átv. másnak oltalmára, védelmére, segítségére számít, vagy szorúl; mástól várja, hogy tegyen érte valamit. Rám ne támaszkodjatok, mert magam is szegény vagyok.

TÁMASZTÉK, (tám-asz-t-ék) fn. tt. támaszték-ot, TÁMOGAT, (tám-og-at) gyak. áth. m. támogat-a. Szilárd alkotvány, vagy eszköz, pl. tam, tál, -ott, par. -támogass. Gyakran, vagy oszlop, fal, dúcz, melylyel valamit megtámasztanak, folytonosan, vagy több támaszszal erősít, szilárd álmely dőlés, hanyatlás, esés ellen akadályt vet. Kü-lásuvá, az omlás, dőlés, hanyatlás ellen biztossá tesz lönbözik tőle: támasz, mennyiben ez átv. erkölcsi valamit; vagy álló helyzetbe rakosgat. A falat dúértelemben is vétetik, a támaszték pedig csak anyagi czokkal támogatni. Tekebábokat támogatni. A gyümölcssegédre, föntartó műre vonatkozik. töl terhelt ágakat megtámogatni. Az áztatóból kiszedett kenderkévéket föltámogatni. Átv. bizonyos állítást, vádat, mentséget, kérelmet okokkal, tanukkal stb. megerősít, hitelessé tesz. Továbbá, valamely ügyet segítségével előmozdít, véd, oltalmaz.

51

TÁMOGATÓ-TAN

TÁN TANÁCS

52

Falnak, kazalnak, épületnek támogatása. Ügynek, kére- tudunk, vagy miről tudomást szerezhetünk. E szerint lemnek okszerű erélyes támogatása. V. ö. TÁMOGAT. aki tanit, az másokkal új ismereteket, eszméket köTÁMOGATÓ, (tám-og-at-ó) mn. és fn. tt. támo-zöl, aki tanúl ismereteket szerez; a tanú bizonyos

dolgokról tapasztalati tudomással bír; tana, tanács, eszmecserélő, ismereteket közlő értekezés; akik tanácskoznak, ismereteiket viszonyosan közlik, s egymáshoz képest fontolgatják; aki valamit tanácsol, az bizonyos tudomását, ismeretét, belátását, mint czélirányosat javasolja. Szükebb ért. jelent oly ismereteket, melyek bizonyos szakhoz tartoznak, s megfelel neki jobbára a hellen -logia, és a német Lehre,

gató-t. 1) Aki vagy ami valamit támogat. 2) Támasz nemü eszköz, melylyel valamit hanyatlás, dőlés, omlás, esés ellen támogatunk, erősítgetünk; támaszték. 3) Személy, aki valamit anyagi vagy erkölcsi erővel védelmez, elősegít. Különösen, ki a tekebábokat a játszók számára fölállítgatja, fölrakosgatja. TÁMOGATVÁNY, (tám-og-at-vány) fn. tt. támogatvány-t, tb. —ok, harm. szr. —a. L. TÁMOK. TÁMOK, (tám-ok) ösz. fn. Azon ok, melyre bi-pl. nosologia, Krankheitslehre, kórtan; cosmologia, Weltzonyos állításunk igazságát, vagy kérésünk, követelésünk, mentségünk helyes voltát alapítjuk, szóval mely által másokat valamiről észszerüleg meggyőzni törekszünk. Szigorúan véve különbözik tőle : indok, mely az akaratot bizonyos cselekvésre indítja, vagy indí- | totta, vagyis ami okul szolgált arra, hogy valamit cselekedtünk. A támok tehát az észre, az indok pedig az akaratra hat. Egyébiránt a törvénykezésben az itélet indokának mondják, mely a birót az itélet-mongol tani-khu am. tanúl-ni, ismerni (apprendre, hozásra inditá, s melyben biráskodásának okát adja. TÁMOKOL, (tám-okol) ösz. áth. Valaminek igaz voltát, észszerüségét meggyőző okoskodással erősíti. V. ö. TÁMOK. Különbözik tőle némileg indokol, azaz, okát adja, miért kelljen, vagy kellett valamit cselekedni.

TÁMOLG, 1. TÁMOLOG.

TÁMOLGÁS, TÁMOLYGÁS, (tám-ol-og-ás) fn. tt. támolgás-t, tb. ok. Szédelgő módjára ideoda hajladozó menés, járás, tántorgás; máskép: csámolgás. V. ö. TÁMOLOG.

TÁMOLOG, TÁMOLYOG, (tám-ol-og) gyak. önh. m. támolog-tam, —tál, támolg-ott, htn. —ni v. támolga-ni vagy támolg ni. Testét ideoda hajtogatva megy, mozog, jár, mint a szédelgő, vagy részeg ember. Ideoda támolgott, oly részeg volt. Egyezik vele a tájdivatos csámolog, mit különösen szarvasmarháról, igás ökörről mondanak, midőn a legelőn, vagy a szekér előtt ideoda csapongva jár. Mint alapértelme | mutatja, gyöke a félre hajló távozást jelentő csa, tompább kiejtéssel ta. Ugyan ezen gyök rejlik a tántorog igében is. V. ö. TA, CSA. Alaphangra és értelemre rokon hozzá a német taumeln. Némelyek az l-et lágyítva mondják és írják : támolyog.

lehre, világtan. Hasonló szakismeretekre vonatkoznak : bölcsészettan, észtan, erkölcstan, természettan, növénytan, géptan, gyógytan, nyelvtan, hittan stb. Alkalmazható az ismeretek alárendelt szakaira is, pl. a nyelvtan részei: betütan, hangtan, ragozástan, szókötéstan stb. a bölcsészettanhoz tartoznak : észtan, lénytan, embertan, lélektan stb. V. ö. TANÁCS, TANU, TUD.

Hangokra és fogalomra legrokonabb hozzá a

connaître); honnan tani-ghul-khu, tan-ít-ni (régiesen tan-ót-ni, tan-ojt-ni stb.); ismertetni; továbbá rokonok a persa dán-isztan am. tud-ni; honnan dán-á (mint részesülő) am. tudó, tudós, bölcs; dán-is tudás; tudomány; a csagataj és oszmanli tani-mak, tud-ni, ismer-ni; honnan tanit-mak ismertetni, tanis-mak is merkedni; a sínai táo tan, tanítni (doctrina; docere); Budenz J. szerént a finn tunte- am. tudni megismerni, érezni; a mordvin tonadi- am. tanulni, tonaftï- am. tanítni; a cseremisz tühem- (am), a hegyi cseremisz tomen-, tumen (am) tanúlni stb.

TÁN, megröviditett ih. az eredeti talán he| lyett, melylyel a népnyelven öszvekötve is használtatik: talántán; 1. TALÁN.

TANA, (1), (tan-a) fn. tt. taná-t. Két vagy több személynek eszmecserélő beszélgetése, bizonyos teendők, elintézendő dolgok végett. Él a nép e szóval több vidéken tanakodás v. tanácskozás helyett. Tanát tartani, tanába menni. Néha rosz értelemben alattomos, valami roszat, titkos cselt koholó tanácsra alkalmazzák. Tolvajok tanája.

— ról.

TANA, (2), falu Vas m.; helyr. Tand-ra, -n,

TANÁCS, (tan-ács) fn. tt. tanács-ot, harm. szr.

TÁMOSZLOP, (tám-oszlop) ösz. fn. Valamely -a. Régiesen sokszor : tanáles. 1) Gyakorlati isme tárgynak, testnek támogatására szolgáló oszlop.

ret, melyet valakivel a végett közlünk, hogy bizo

TAMPOLOM, TAMPOLONY, TAMPLOM,nyos teendők körül ahhoz tartsa magát; okszerű, tájdivatos szók. L. TEMPLOM.

TAMPONT, 1. TÁMASZPONT.

javasló utasitás, irányadás. Tanácsot kérni, adni. Más tanácsát követni. Kár a jó tanácsra nem hallgatni. AdTAN, egykor elavult, de újra fölélesztett fn. nak tanácsot, de nem adnak kalácsot. (Km.). Okos, bolond tt. tan-t, tb. ok, harm. szr. -a. Származékai: tanács. Hamar tanács hamar bánás. (Km.). Szamártól tana, tanács, tanácsol, tanakodik, tanácskozik, tanit, ökörtanács. (Km.). Tanácscsal szolgálni. A tanácsot megtanu, tanuság, tanul, tanulság, tanulmány, tanitvány stb. bánni, megváltoztatni. További közmondatok Erdélyi Mind ezeket egy fogalom alá véve kitünik, hogy tan J. után semmire kellő a tanács, ha nincs követője. Talegszélesb ért. jelent eszmét, ismeretet, melyet lelki | nácsot ne adj ha nem kérnek. Tetszik a tanács, de izzaszt tehetségünk akár tapasztalás, akár gondolkodás, a munka. Bölcsebb a reggelre halasztott tanács. Hitvány vagy mindkettő által szerzett, vagyis mindent, amit | tanácsnak is néha jó a vége. Ha másnak tanácsot adsz,