E szóban, mint jelentései gyaníttatják, egy részről az al egyszerű gyök rejlik, tehát eredetileg al-aj, melyből t előtéttel lett talaj, mint alabor talabor, alap talp, valaminek alja, alapja; más részről pedig a teljes, tömött fogalma. V. 8. TAL elvont törzs. TALAJGYÉKÉNY, (talaj-gyékény) ösz. fn. Gyékény, melyet a talajra, azaz, padolatra terítenek. TALAJKOCZKA, (talaj-koczka) ösz. fn. Koczkaalakban a szoba, vagy terem talajának kirakása vagy pallózására szolgáló, simára gyalult deszkaszeletek. TALAJOS, (talaj-os) mn. tt. talajos-t v. -at, at, tb. —ak. Talajjal ellátott, padolatos. Talajos szoba, szobor. V. ö. TALAJ. add tudtomra. Ne bántsd azt a lovat, meg talál rúgni. Ha sokáig nem találand jönni, én nem várok rá. 7) Megtalálni valakit, régiesen am. megkérni, megkeresni. L. MEGTALÁL. 4). 8) Munkával stb. találni, szintén régiesen am. keresni. Ezt kegyig nem munkámmal találom, hanem mulatságommal." Pesti G. (CXVII. mese). 9) Némely mondatban am. egyezik, összeüt. Az órád talál-e az enyimmel? Nem talál a szinnel. (B. Lakos). Tájdivatosan : tanál. Értelemben jobbára egyezik vele a lel, s alapfogalomban mindkettő azt fejezi ki, hogy az alany az illető tárgygyal bizonyos érintkezésbe, vagy kapcsolatba jön, mintegy rájön, rájut, rámegy; minél fogva a tal gyök ide is illik. V. ö. TAL elvont gyök. Különösen a mennyiben talál azt teszi : valaminek vél, tart, némileg egyezik vele alajt, Molnár szerént alét, a székelyeknél alitt, azaz, alit (supponit, arbitratur, putat), honnan, jónak alajtani v. alétani, vagy találni valamit, rokon jelentésüek. Egyébíránt v. ö. LEL. TÁLAL, (tál-al) önh. és áth. m. tálal-t. A főTALAJSZŐNYEG, (talaj-szőnyeg) ösz. fn. Ta-zött, sütött, vagy hideg ételnemüeket tálba önti, TALAJOZ, (talaj-oz) áth. m. talajoz-tam, — tál. -ott, par.. Talajjal ellát; állványt tesz, épít valami alá. Talajozni a szobát, a szobrot. TALAJOZÁS, (talaj-oz-ás) fn. tt. talajozás-t, tb. ok, harm. szr. —a. Padlatozás; valaminek állványul szolgáló alappal ellátása. lajt, azaz, padolatot beterítő szőnyeg. valamire szűri, rakja, hogy az asztalra föladja. Kész a leves, tálalni lehet. Kitálaltak senki sincs, körülülték semmi sincs. (Km.). Átv. ért. kitálalni valamit, am. titokban tartandó valamit, vagy szivének rejtett, elnyomott érzését köz tudomásra hozni, kiböffenteni. TALÁLÁS, (tal-a-al-ás) fn. tt. találás-t, tb. —ok, harm. szr. -a. Rájutás, rájövés, lelés, midőn akár véletlenül, akár keresés után rátoppanunk valamire, vagy a kitűzött czélt megérintjük. Föltalálás, eltalálás, megtalálás, kitalálás. Szent kereszt föltalálása. V. ö. TALÁL. TÁLALÁS, (tál-al-ás) fn. tt. tálalás-t, tb. —ok, harm. szr. —a. A kész ételnek tálba töltése, berakása, a végett, hogy asztalra adassék. V. ö. TÁLAL. TALÁLÉKONY, (tal-a-al-ék-ony) mn. tt. találékony-t v. —at, tb. ak. Kinek különös észbeli tehetsége, s gyakorlati ügyessége van holmi rejtélyes dolgokat kinyomozni, megfejteni, vagy czélszerű ötleteket, új meglepő műveket eléidézni; ki bizonyos körülményektől szorongatva zavarba nem jő, sőt menekvésre rést, módot ejt; máskép : leleményes. Találékony ész. Találékony gépész. Találékony hadvezér. TALÁL, (tal-a-al) áth. és önh. m. talál-t. 1) Valamely elveszett, vagy rejtett tárgyat keresve, vagy véletlenül rábukkanva lel, s mintegy birtokába ejt. Pénzt, gyürüt találni az utczán. Ásás közben kincset talált. Talál az, aki keres. (Km.). Vak is talál olykor egy garast. (Km.). Amit kerestél, megtaláltad. Föltalálni az eltévelyedett juhot. Eczetes korsó megtalálta dugóját. (Km.). Zsák megtalálta foltját. (Km.). Ha ma egy órát hiába elmulasztottál, holnap egész nap azt fel nem találod. (Km.). Az új világot Columbus találta föl. Néha felható ragu viszonynevet vonz, 8 am. bukkan, rájön, ráakad. Rátalált az elveszett jószágra. Emberére talált bennem. Jóra találtál, csak higyj neki. A könyvtárban nevezetes fontosságu régi kéziratra találtam. Rátaláltam a bökkenőjére. 2) Bizonyos kitüzött czélt, pontot ér, elér, érint, illet, megüt. Egy lövésre tiz verebet találni. A fecskét röptében eltalálni. Ha el akarod találni a czélt, fölebb irányozz. Az ágyugolyó mellen találta őt. Fejben, nyakon, derékon, hátban találni valakit. Hát téged mi talált azaz, mi lelt, mi ért? Sok baj talált engemet. Nagy nehezen oda találtam. Megtalálta amit keresett, (rosz) tettének következményeit hordozza. 3) Elmeműködés által bizonyos rejtélyt megfejt, fölvilágosít; új eszmét vagy müvet hoz létre; a dolgot kellőleg fogja föl. Kitalálni a mesét. Új gépet találni. Találd el mit gondoltam. (Szabó D.). Eltalálta szarva között a tögyét. (Km.). Föltalálta TALÁLGAT, (tal-a-al-gat) gyakorlatos áth. magát, nem jött zavarba. Ő sem találta föl a puska-m. találgat-tam, —tál, -ott. 1) Gyakran talál. 2) port. 4) Elő v. előltalálni valakit, am. találkozni vala-Valamit el- vagy kitalálni, megfejteni akarván, több kivel. Találá elől az eb az orozlánt." Pesti Gábor odavágó körülményt, cselekvényt megkisért, megnemeséi. (CXVII. mese). 5) Vél, gondol, valaminek tart. vez. A rejtvényt találgatni. Nevet találgatni. Úgy találom, ez legjobb lesz. Tanácsodat nem találom jónak. Czélirányosnak találta. 6) Fölcserélhető a talán vagy történetből, véletlenül határozókkal, mely esetben a határtalan módu viszonyige határos módba jő, pl. Ha hozzád találna menni (ha talán hozzád wenne), AKAD. NAGY SZÓTÁR VỊ. KÖT, TALÁLÉKONYSÁG, (tal-a-al-ék-ony-ság) fn tt. találékonyság-ot, harm. szr. -a. Képesség, tehet ség, ügyesség, melynél fogva valaki találékony Gyors, éles eszü, zavarba hozhatlan találékonyság. V. ö TALÁLÉKONY; és LELEMÉNYESSÉG. TALÁLGATÁS, (tal-a-al-gat-ás) fn. tt. talál gatás-t, tb. ok. Cselekvés, midőn valamit találgatunk. TALÁLHATATLAN, TALÁLHATLAN, (tala-al-hat-atlan) mn. tt. találhatatlan-t, tb. -ok. Amit 35 TALÁLHATLAN-TALÁLMÁNYOSSÁG találni nem lehet, akár nagy rejtélyessége, akár nagy ritkasága, távolsága, vagy más ok miatt. Megtalálhatlan, eltalálhatlan, kitalálhatlan, föltalálhatlan. TALÁLHATLAN, 1. TALÁLHATATLAN. TALÁLHATÓ, (tal-a-al-hat-ó) mn. tt. található-t. Akit v. amit bizonyos helyen, időben, vagy móddal találni, megtalálni lehet; ami valahol létezik s hozzá juthatni; megfejthető stb. V. ö. TALÁL. Ő minden estve a kávéházban található. Ezen fünsmek és állatok nálunk nem találhatók. Kitalálható rejtély. Elta lálható czél. TALÁLKA, (tal-a-al-ka) fn. tt. találká-t. Némelyek által a légyott értelmében használt szó. L. LÉGYOTT. TALÁLÓ, (tal-a-al-6) mn. és fn. tt. találó-t. 1) Aki valamit keresve, avagy véletlenül meglel, valamely új dolgot hoz létre, tudomásra. 2) Ami bizonyos czélt, tárgyat kellőleg érint. Jól találó fegyver, vadász. Találó élez. TÁLALÓ, (tál-al-ó) mn. tt. tálaló-t. Aki tálal, vagy ami tálalásra vonatkozik. Tálaló szakács. Tálaló asztal, kanál, edények, eszközök. TALÁLÓLAG, (tala-al-ó-lag) ih. Bizonyos czélt, tárgyat kellő módon érintve. V. ö. TALÁLÓ. TALÁLOMRA, (tal-a-al-om-ra) ih. A véletlenre támaszkodva, magát az eshetőségre bizva. TALÁLOMSZERÜ vagy -SZERŰ, (találomszerű) ösz. mn. A véletlenre támaszkodó, az eshetőségen alapuló. TALÁLKOZÁS, (tal-a-al-koz-ás) fn. tt. találkozás-t, tb. ok, harm. szr. —a. Öszvejövés neme, TALÁLÓS, (tal-a-al-ó-os) mn. tt. találós-t vagy midőn ketten vagy többen bizonyos helyen és időben -at, tb.ak. 1) Találmányos, leleményes, ki valaakár véletlenül, akár előre kitűzve megjelennek. Vé- minek föltalálásában különös ügyességgel bír. Találetlen, váratlan találkozás. V. ö. TALÁLKOZIK. lós eszű ember. 2) Rejtélyes, aminek milétét csak taTALÁLKOZIK, (tal-a-al-koz-ik) k. m. találkoz-lálgatva lehet megtudni. Találós mese. TALÁLÓSDI, (tal-a-al-ó-os-di) fn. tt. találósdi-t. Játék neme, melyben a rejtélyes tárgynak nevét annak némely eléadott tulajdonságaiból kell kitalálni. Eszónak di képzője általán játékneveket alkot, mint: szembekötösdi, katonásdi, bujósdi stb. TALÁLÓSSÁG, (tal-a-al-ó-os-ság) fn. tt. talá tam, tál, ott. 1) Akár keresve, akár véletlenül elékerül, elétünik, birtokunkba jut; van, létezik. Tiz legény között csak egy katonának való találkozott. A nagy úrnak is találkozik ura. (Km.). Senki sem találkozott, ki vállalatomban társ akart volna lenni. 2) Val vel ragú viszonynévvel am. valakivel öszvejön. Utczán, városon kivül találkozni valakivel. Ma négy régi barátom-lósság-ot, harm. szr. a. L. TALÁLÉKONYSÁG. mal találkoztam a szinházban. 3) Átv. mondjuk más tárgyakról is, melyek bizonyos tekintetben érintkeznek, s egymással némileg egyeznek. A nagy elmék találkoznak. Némely események időre nézve furcsán találkoznak. Ez igének középképzője koz, öszve van téve a gyakorlatos og és oz képzökből, melyek együvé vadása által a g keményebb k-ra változott. TALÁLTATIK, (tal-a-al-tat-ik) szenvedő ige, melyet rendszerént csak harmadik személyben hasz nálunk, midőn ezt jelenti: van, létezik, valahol tartózkodik. Kevés oly ember találtatik mint ỏ. Találtatnak emberek kik.... Oda bujdosom, hol emberek nem találtatnak. 20 a 100-ban 5-ször találtatik. Néha am. bizo ol-nyos tulajdonságunak ismertetik. Minthogy ártatlannak találtatott, elbocsáták. Egyébiránt ez utóbbi értelemben első és második személyben is divatozik. TALÁLKOZÓ, (tal-a-al-koz-ó) mn. és fn. tt. találkozó-t. 1) Aki vagy ami találkozik. 2) L. TALÁLTATÓ. 3) L. TALÁLKA. Ami valahol van, létezik, tartózkodik, hol mintegy TALÁLTGYERMEK, (talált-gyermek) ösz. fn. TALÁM, tájdivatos kiejtés. L. TALÁN. TALÁLMÁNY, (tal-a-al-mány) fn. tt. találmány-t, tb. ok, harm. szr. -a. Általán minden, amit valaki talált, amire akár véletlenül, akár kere- L. LELENCZ. sés, kutatás után rájött, ráakadt. Különösen, valamely új ismeret, vagy mű, melyet valaki saját esze, és ügyessége által, mint eddig rejtélyben létezett valamit napfényre hoz, vagy eléállít. Elme találmány. A természetbuvárok, gépészek, erőmívesek találmányai. V. ö. LELEMÉNY. TALÁLMÁNYOS, (tal-a-al-mány-os) mn. tt. találmányos-t v. -at, tb. -ak. Ki különös észbeli tehetség, vagy ügyesség által új, eddig isméretlen dolgokat födöz fel, vagy alkot. Találmányos eszű ember, gépész. V. ö. LELEMÉNYES. -ra, —ról. TALAMÉR, férfi kn. tt. Talamér-t, Latínosan: Tholomirus. (Ptolemäus?) TALÁMOZ, (tal-a-an-oz) önh. m. talámoz-tam, -tál, ott. par. --~. Talámmal szól, felel. Ne talámozz. (Szabó D.). ran -TALAN, magas hangon-TELEN, igen termékeny melléknévi és igehatározói képző, gyak— atlan, — etlen, s önhangzók után rendszerént TALÁLMÁNYOSSÁG, (tal-a-al-mány-os-ság)—tlan, —tlen alakban, tagadó, néha fosztó, helyesebben nélkülöző, de mindig ellentétes jelentéssel, t. i. a törzs vagy tőszó ellenében tagadó vagy nélkülöző értelemmel bír. E képzőt -ATLAN, -ETLEN czikk alatt meglehetős bőven tárgyaltuk, s LAN, fn. tt. találmányosság-ot, harm. szг. a. Tulajdonság, tehetség, ügyesség, melynél fogva valaki új, eddig rejtélyes dolgokat hoz létre, új ismereteket födöz fel. V. ö. LELEMÉNYESSÉG, -- -LEN alatt is megérintettük, itt pótlásul és bővebb felvilágosításul még némelyeket elmondani szükségesnek tartunk. Mindenek előtt tudnunk kell, hogy mily szókhoz szokott járulni, ú. m. melyekkel elvont főnevekké alakulnak, mint : dologtalanság, fajtalanság, hasztalanság, arczátlanság, szerencsétlenség, valótlanság, tudatlanság, véletlenség, lehetetlen E képzők eredetére nézve a vélemények külön Mind ezek, mint föntebb érintők, annak helyén igehatározókul is állhatnak, de e minőségben tetszés szerént föl is vehetik az ul, ül igehatározói képzőket, pl. magtalanul, barátságtalanul, (,számtalan a szor 1) Főnevekhez, pl. magtalan, barátságtalan, do- képzőt kedveli : számtalanszor), szükségtelenül, végtelogtalan, fajtalan, sajtalan v. sótalan, zabolátlan, számta- | lenül, tisztátalanul, boldogtalanul, szokatlanul, szüntelelan, álmatlan, csintalan, haszontalan v. hasztalan, bizony- | nül stb. Rendszerént fölveszik a ság, ség képzőket is, talan, páratlan, kovásztulan, szagtalan, uratlan, fogatlan, arczátlan, rakonczátlan; békételen, becstelen, egészségtelen, szükségtelen, végtelen v. végetlen, idétlen, szerencsét len, éktelen, gyermektelen, fegyvertelen, nemtelen, szem-ség stb. stb. telen, meztelen v. mezitlen, helytelen, istentelen, kénytelen, névtelen, nőtelen, szertelen, törvénytelen, fejetlen, feneket-bözők. Ha magát a magyar nyelvet veszszük szemlen, lelketlen, figyelmetlen, szemérmetlen, kegyetlen, eszte- ügyre, kétségtelen, mint -ATLAN, ETLEN len v. eszetlen, erőtelen v. erőtlen stb. stb. Mind ezek- czikkben is eléadtuk, és kitünő magyar irók példáben a törzs mint főnév fogalmának nélkülöző vagy ira is hivatkozánk, hogy a magyar nyelvérzés a -lan, ellentétes állapotát fejezi ki, akár tulajdon, akár -len szótagban találja az ellentétes vagy tagadó, néha átvitt értelemben; és (igehatározóként),nélkül vagy ha jobban tetszik, a fosztó értelmet, és ezen vagy (melléknévként) nélkül való, nélküli szókkal a alapon azt a nem, vagy (—LAN, —LEN czikkben) legtöbb esetben, főleg tulajdon értelemben fölcserél- az ellen szó módosulatának tekintettük, melyek minhető, pl. dologtalan dolog nélkül és dolognélküli, denike kifejezi a fönt eléadott jelentést, egyedül maga barátságtalan = barátság nélkül és barátságnélküli; az egyszerü el gyökszó is bír távozó vagy távoztató gyermektelen gyermek nélkül és gyermeknélküli; értelemmel is. Azonban nem tagadhatjuk, hogy ahol fegyvertelen fegyver nélkül és fegyvernélküli; sze- összevont vagy rövidült alakban fordúl is elé ezen rencsétlen = szerencse nélkül és szerencsenélküli stb. képző, tudtunkra egyetlen régi szó (mértéklen) kivéstb.; az ellentétes fogalmat is többnyire ugyanazon telével, mindenkor megtartja a t hangot, vagyis csak tőszóból alakított melléknévvel, illetőleg igehatáro- ott él az általános szokás röviditéssel, ahol már t zóval kifejezhetjük, pl. dologtalan ellentéte dolgos, hang különben is létezik, pl. hitlen (régi szó),hitetlen' barátságtalan ellentéte : barátságos, gyermektelen ellen helyett, korlátlan,korlátolatlan v.,korláttalan v. téte gyermekes, fegyvertelen ellentéte fegyveres stb.,korláttlan' helyett, büntetlen,büntetetlen helyett, tehát az előbbiek az utóbbiaknak itt is tagadóivá | okvetlen,okvetetlen helyett stb. lesznek. = = = Mind ezek oda vezérlének bennünket, hogy 2) Melléknevekhez, pl. tisztátalan, boldogtalan, ezen képzőben a t hangot is egyik alkatrésznek tebátortalan, szaporátlan, igaztalan (Simai Kristófnál) | kintsük ugyan, mindazáltal a tagadás vagy ellentét valótlan (Prágainál), hütelen. Ezekben egyszerüen a fogalmát legjobb iróink nyelvérzése és a nép nyeltőszó tagadása vagy ellentéte foglaltatik : nem tiszta, vében is használt több szó nyomán annak csak az nem boldog, nem bátor, nem szapora, nem való, nem hú; | utóbbi -lan, -len, (= ellen) részében hiszszük rejleni, s itt még csak azt jegyezzük meg, hogy ezek bizony- épen úgy mint a nélkül szóban a ‚kül' (= kivül) sága mellett nincs alapja azon véleménynek, hogy rész teszi a szűkölködést vagy hiányt (v. ö. NÉLKÜL); ezen képzők melléknevekhez nem járulhatnának s s ekképen a -ta, -te (v. -at, -et) vagy a név- és igeaz újabbkori egyenlőtlen (= nem egyenlő), kedvezőt- szóhoz tartoznék, (v. ö. —ATLAN), vagy pedig az len (nem kedvező), népszerűtlen stb. alakítások nem egyéb mint a nál-, nel-nek megfelelő -ta, -te helyhelytelenek volnának. képző vagy épen maga az ott szó (v. ö. LAN. (2),). | Figyelmet érdemel a mongol nyelv is, mely ben a -talan, -telen képzőnek vagy a nélkül névutónak | 3) Igékhez, v. ha tetszik, igenevekhez, pl. szokatlan, tudatlan, ingatlan, háládatlan (= hála-adatlan), váratlan, ártatlan, vigyázatlan, osztatlan, hivatlan ; szüntelen | ügei (= szegény, szűkölködő; nincs) felel meg mind v. szünetlen, főtelen v. fötlen, födetlen, véletlen, kéméletlen, sértetlen, okvetetlen stb. Mind ezekben tagadó vagy ellentétes értelem fejeztetik ki: nem szokott, nem tudó, nem ingó, nem háládatos, nem várt, nem ártó, nem vigyázó; nem szűnő, nem fött, nem födött, nem vélt stb. Különösen igen gyakori ezen képző a tehető igéknél, pl. állhatatlan (= nem állhatatos),"halhatatlan (= (= nem halandó), csalhatatlan (helyesebben csalódhatatlan V. csalatkozhatatlan nem csalatkozható), hajthatatlan (nem hajtható), múlhatatlan (= nem múlható v. mulasztható), lehetetlen ( nem lehető), hihetetlen, győzhetetlen, mérhetetlen, menthetetlen stb. nevek mind igék után, s melyekhez még gyakran si szótag is járul, pl. uka-si ügei ok-ta-lan; és ok-talan-ul, szedki-si ügei (szedkil fn. am. kedély, gondolat) gondolhat-at-lan, vagy képzelhet-et-len, bolo-si ügei való-ta-lan, lehet-et-len, itek-si ügei hihet-et-len; si nélkül: nere ügei névtelen v. nev-etlen, innen nere ügei khorogon névtelen ujj. Ugyanazon (ügei) szó, mint érintők, néha am. nincs, pl. nidür morin ügei énnek (em) lov(am) nines; tehát a ,nincs szóval a föntebbi példák is kifejezhetők. Egyébiránt akik a -ta, -te szótagot tartják lényeges alkatrésznek, ebben a tova, tájdivatosan toa, ta értelmet vélik rejleni; sőt némelyek úgy gondolják, hogy a -lan, -len rész ben nagyobb nyomatosságból az el szó is szerepel tehát ta-lan am. to-el. Rokon nyelveket tekintve az imént eléadott véleményhez közelebb némelyek a -talan, -telen képzőt a finn -ton, -tön (ttoma, ttöme) hiányt, fogyatkozást jelentő képzővel egyeztetik, mely úgy látszik, hogy a tta, tte nélkülöző esettől származtatható (miként másutt is megérintők), azonban ez csak főnevekből alkot mellékneveket, legalább Fábián István nyelvtanában más származtatást nem találunk (ellenkezőleg mint föntebb a mongol nyelvben foglalt példák). Ha idegen nyelvekhez kell folyamodnunk, a magyar -talan képzővel legtökéletesebben egyezik a keleti török vagyis csagataj talan, mely am. rabló, rablás, talamak igétől, mely Zenker szerént am. rabolni (piller, faire du butin, németül: plündern, Beute machen). TALÁN, (tal-a-an) ih. Élünk vele, midőn azt akarjuk kijelenteni, hogy valamit bizonyosan nem tudunk, hanem csak hihetőnek, valószinünek tartunk, azt gondoljuk, gyanítjuk, véljük, hogy úgy van; továbbá, midőn több vélemény között mintegy találgatunk valamit. Talán a fejed fáj. Talán meghűléstől származott a baj, vagy talán megterhelted a gyomrodat. Talán Pétert, vagy talán Pált kérhetnők meg. Talán haragszik, vagy talán beteg, hogy nem jön hozzánk. V. ö. NETALÁN. Tájdivatosan talám, taláng, összehúzva: tám, tán, s kettőztetve: talántán. Alapfogalomban egyezni látszik a ,talál' igével, mennyiben amaz is találgatásra vonatkozik, s mindkettő törzse: tala. Az is lehető, hogy az egész,talán szó össze van olvadva ebből: találván. V. ö. TALÁL, (6). TALÁNG, 1. TALÁN. TALÁNTÁN, (talán-tán) kettőztetett ih. mint a nép szájában: azutánosztán. A régieknél gyakran talántál, pl. a Müncheni codexben: „Hanemha talántál (nisi forte) mü menjönk el és vegyünk enniek mend e népnek. (Lukács. IX.). Így a Bécsi codexben is Mert talántál (forsitan) elmetszi ő haragját." (Judith. VII.). : " TALÁNY, (tal-a-any) fn. tt. talány-t, tb. — ok, harm. szr. -a. Homályos és képes jellemzésekkel körülirt, s beburkolt értelem, vagy fogalom, illetőleg föladat melyet a benne rejlő értelemmel öszvehasonlítva kell megfejteni. Talányokat csinálni, föladni, megfejteni. Talányokban beszélni, példázgatni. V. ö. REJTETTSZÓ. Továbbá, minden homályos, rejtélyes dolog, melyet eszünkkel meg nem foghatunk, minek okát, czélját, öszvefüggését nem látjuk. Ez rám nézve talány. TALÁNYOS, (tal-a-any-os) mn. tt. talányos-t v. -at, tb. -ak. Talányhoz hasonló, homályos, rejtélyes, nehéz megfejtésű, vagy épen megfoghatatlan. Talányos magaviselet, melyből a cselekvőnek czélját kitalálni lehetetlen. TALAP, (tal-ap) fn. tt. talap-ot, harm. szr. —ja. Szilárd, tömör testből csinált emelvény, melyre vala mit állítanak, pl. az emlékszobrok, épületoszlopok talapja. E szóban az egyszerű al gyök rejlik, melynek származékai alap, t előtéttel talap, öszverántva talp, alapfogalomban egyeznek. V. ö. TAL elvont törzs, továbbá TALP, és TALAJ. TALAPATKA, falu Vas m; helyr. Talapatká-ra, n, —ról. TALAPKÖ, (talap-kő) ösz. fn. Szoros értelemben vett talapul szolgáló kő. TALAPPÁRKÁNY, (talap-párkány) ösz. fn. Párkány, kerület, melyet a talap szélei képeznek, különösen az épületek szobrainak és oszlopainak talapját környező párkány. TALAPOZ, (tal-ap-oz) áth. m. talapoz-tam, -tál, ott v. talapz-ott, htn. -ni v. talapz-ani, par. -z. Talappal ellát, talappal fölkészít. TALAPOZÁS, TALAPZÁS, (tal-ap-oz-ás) fn. tt. talapozás-t, tb. —ok, harm. szr. —a. Talappal ellátás, talappal fölkészítés. TALAPZAT, (tal-ap-oz-at) fn. tt. talapzat-ot, harm. szr.a v. -ja. Valamely mütalap egész szerkezete. TÁLAS, (1), (tál-as) mn. tt. tálas-t v. —at, tb. – ak. Tálat vagy tálakat tartalmazó, tálak elhelyezésére, eladására stb. rendelt. Tálas szekrény. Tálas asztal. Tálas ház, piacz. TÁLAS, (2), (tál-as) fn. tt. tálas-t, tb. —ok. Konyhai, ebédlői polcz, vagy fiókos szekrény, hol a tálakat, tányérokat stb. tartják. TÁLBA- V. TÁLBANFŐTT, (tálban-főtt) ösz. fn. A székelyeknél 1) felpuffadt étel neme; 2) sóba fött marha hús. (B. Lakos). Az első esetben az úgy nevezett Koch-féle ételnek látszik; a 2-ikban pedig párolt húsnak. TÁLCSA, (tál-csa) fn. tt. tálcsá-t. Lásd : TÁL CZA, 1). TÁLCZA, (tál-cza) fn. tt. tálczá-t. 1) Kisebbféle tál, tálacska, tálcsa. 2) Tálhoz hasonló edény, melyen palaczkokat, poharakat, kávésedényeket, vagy holmi száraz eledeleket, pl. zsemlyét, kalácsot adnak az asztalra. Néhutt az kihagyásával tácza, mely alakban közelebb áll hozzá nem csak a franczia tasse, olasz tazza, német Tasse, hanem az arab-persa tász is, mely Vullers szerént am. vas potorium, scyphus, crater, patera. TÁLÉ, Balatonmelléki tájszó. L. TÁLYOG. TALENTOM, fn. tt. talentom-ot, harm. szr. —d. Eredetileg latin-görög szó, s jelent bizonyos sulymértéket és pénzöszveget. A magyar nyelvben bevett értelme elmebeli jeles tehetség. TALENTOMOS, (talentom-os) mn. tt. talentomos-t v. at, tb.ak. Jeles tehetségü. V. ö. TALENTOM. TÁLÉS, 1. TÁLYOGOS. TÁLGYU, (tál-gy-u) fn. tt. tálgyu-t. 1) Szélesb ért. kelevény, daganat, eves genyes fakadás a testen, máskép: tályog. 2) Golyvanemű csomós daganat a -- TALIÁN, mn. és fn. tt. talián-t, tb. ok. Az húz. Van egy rudú taligaszekér is, mely elé ökröket italiano szóból módosult. L. OLASZ. TALICSKA, (tal-ics-ka) kicsiny. fn. tt. talicská-t. Köz ismeretű kézi jármű, vagyis egy kereken járó, s két nyéllel ellátott láda, melytől a targoncza abban különbözik, hogy ennek csak hátsaraglyája van, de ládája nincsen. Talicskát tolni. Talicskával földet, követ hordani. Bakonyi talicskák. Csikorgó talicska. fognak, milyen néhutt a gulyások, ökörpásztorok tb. TALIZMÁN, fn. tt. talizmán-t, tb. -ok, harm. szr. -ja. Varázsszer, varázskép, varázsgyürü stb., melyekről a babonáshitüek azt tartják, hogy azok hordozása által betegségtől és más szerencsétlenség E szónak gyöke tal máskép: tol, melyből kettős kicsinyitővel lett tal-ics-ka, azaz, kis toló jármű, különböztetésül a nagyobb taligától. Egyébiránt úgy is elemezhetni, hogy törzse taliga, s ebből csa képzővel lett talig-csa, s átvetve talicska, mint faragcsál faracs-től megóvatnak. Idegen eredetű szó, spanyolul és kál faricskál, szökcse szöcske, hágcsó háskó, zsákcsó Talicskával ellátott, vagy dolgozó; aki holmit talicskán hord, szállít. Oly képeztetésü, mint : szekeres, kocsis, targonczás, hajós. francziául: talisman, olaszul : talismano, az arab: tiliszm, tilszam szótól, mely varázsképet jelent. TALKKÖ, (talk-kő) ösz. fn. Könem, mely kaviesföldből, agyagföldből és vasból áll, fénylő pikkely forma rétegei vannak, s kövéres tapintatú. TALLER, fn. tt. tallér-t, tb. -ok, harm. szr. TALICSKÁZ, (tal-ics-ka-az) önh. m. talicskáz- -a v. -ja. Ezüst érem, mely különböző időszakok tam, — tál, —ott, par. -z. Talicskát tol, talicskán és államok szerint másmás értékű. Az úgy nevezett hord, szállít valamit. Kertészek, kömivesek mellett ta- kemény tallér, Németországban harminczkét ezüst galicskázni. A gyermekek játékból talicskáznak Mondják rast ért; a birodalmi tallér harmincz császári garast így is talicskázik, mint, szánkázik, kocsizik, ladikázik. tett, s ezen értelemben veszi ma is nálunk a közTALICSKÁZÁS, (tal-ics-ka-az-ás) fn. tt. talics- nyelv, mely szerint a tallér alatt másfél forintot érkázás-t, tb. —ok, harm. szr. —a. Cselekvés, midöntünk, pl. száz talléros ló, am. 150 forintos. Különvalaki talicskát tol, vagy azon hord, szállít valamit. ben a két forintos ezüst pénzdarabokat is tallérokTALIGA, (tal-ig-a) fn. tt. taligá-t. Két kerekü nak nevezzük. E pénznemet Adelung szerént először kisebbféle jármű, majd egy, majd két rúddal ellátva. Joachimsthal nevű csehországi bányavárosban verGyalog tanga, melyet ember tol, vagy húz, máskép,: ték, honnan a németek eleinte Joachims-Thaler-, káré, kordé, László szekere. Lovas taliga, melyet ló majd egyszerüen Thaler-nek kezdték nevezni, s innen húz, milyeneken hajdan Győrött a dunai vizet hord- lett a magyar tallér is. ták, s más terhet is szállítottak. Koldusok taligája. Eketaliga, melyhez az ekerudat kötik. Taliga nem szekér. (Km.). Törökül: talika. (Zenker). TALLÓ, 1. TARLÓ. TÁLLÓ, fn. tt. tálló-t; göcseji tájszó. Lásd: TÁLYOG. E szónak gyöke tal, azaz, tol, melyből lett az elavult gyakorlatos ige: talog, s innen talogó, taloga,—on, TALLÓS, falu Pozsony m.; helyr. Tallós-ra, —ról. kicsinyezve taliga, vagyis toló, tolni való jármű. Így TÁLLYA, KIS-, falu Borsod m.; NAGY—, lett a gurog igéből guroga, guriga, továbbá hajog-ból falu Heves m.; helyr. Tállyá-ra, —n, —ról. L. TÁLYA. hajiga, hajigál. Ide tartoznak, melyekben a gyakorlatos g átváltozott k-ra, mint, karika, sántikál, szunydikál, ránczikál stb. TALIGARÚD, (taliga-rúg) ösz. fn. A taligának egy vagy két águ rúdja. TALIGÁS, (1), (tal-ig-a-as) mn. tt. taligás-t v. -at, tb.ak. Taligával ellátott. Taligába fogott. TALIGÁS, (2), (tal-ig-a-as) fn. tt. taligás-t, tb. -ok. Személy, ki taligával dolgozik. Taligásokkal hordatni a málhákat, buzás zsákokat. Különösen, ki lovas taligával fuvaroz. Debreczeni, váczi taligás. Györött taligások hordják a vizet, gabonát. Verik, mint taligás a lovát. (Km.). TALIGÁSLÓ, (taligás-ló) ösz. fn. Ló, mely taligát húz. Izzad, mint a taligásló. TALMÁCS, puszta Bihar m.; helyr. Talmács-ra, -on, —ról. TÁLMOSÓNŐ, (tál-mosónő) ösz. fn. Konyhai nőcseléd, ki a tálakat, illetőleg konyhaedényeket mosogatja. TÁLNOK, (tál-nok) fn. tt. tálnok-ot, harm. szr. -a. 1) Urasági szolga, kinek kötelessége a kitálalt ételeket asztalra feladni. 2) Szoros ért. a fejedelmi házaknál előkelő udvari tisztviselő, ki a konyhára és étteremre felügyel. 3) Udvari méltóságu személy, ki ily czimet visel. Királyi főtálnokmester. (Dapiferorum regalium magister). TÁLNYALÓ, (tál-nyaló) ösz. fn. Mások aszta lánál ingyenélő; tányérnyaló; kotynyeleskedő. Meg |