323

TITOKBAN-TITOKNOK

TÍTOKNOKI-TIV

324

delmi, elnöki, fönöki, államtitoknok. Tudós társasági, színházi titoknok. Mennyiben e szó többes számban, titoknokok, titoknokoknak, rút hangzatu, helyette inkább a rövidebb és a dolgot szintén megütő, s nyelvünk természetével nem ellenkező titkár szót használják. Némelyek titnok rövidítést ajánlottak, de ez nem kapott lábra.

koztatás után hiszünk, de azokat elménkkel meg | belügyeit, levelezéseit mint titkos irnok viszi. Fejenem fogjuk, milyenek a Szentháromság, az Isten megtestesülésének titka stb. 2) Szükebb ért. oly ismereti tárgy, melyről csak kevesen tudnak, mely élesebb elmetehetséget, s mélyebb tanulmányozást igényel, mely a nagy közönség előtt rejtélyes, csudaszerü, vagy babonás színben tünik elé. 3) Még szükebb ért. bizonyos zárt körhöz, testülethez tartozó személyek előtt ismert dolog, melyet azok a nyilvános- TITOKNOKI, (tit-ok-nok-i) tt. mn. titoknoki-t, tb ság, és köztudomás elől rejtegetnek. Államtanács tit- -ak. Titoknokot illető, ahhoz tartozó, arra vonatkai. Családi titok. Tolvajezimborák titkai. 4) Legszo-kozó. Titoknoki hivatal, fizetés, jelentés, tudósítás. Másrosb ért. oly tudomás, melyet valaki kizárólag ma- kép és rövidebben: titkári. gának tart, azt mások előtt elhallgatja, senkivel nem közli; honnan mihelyest valami felől többen tudnak, az szoros értelmű titok lenni megszünt. Egy, titok, kettő, tanács, három, Isten adta világ. (Km.). Rejtegetni, elhallgatni, elárulni, kibeszélni a titkot. Kikutatni, felfödözni, megtudni a titkot. 5) Alattomos, rejtélyes állapot, vagy rejtekhely. Titokban tenni valamit. Titokban tartani valamit. Titokban valakit magánál tartogatni.

TITOKNOKSÁG, (tit-ok-nok-ság) fn. tt. titoknokság-ot, harm. szr. —a. Titoknoki hivatal, vagy állás, vagy rang. Titoknokságért folyamodni, azt elnyerni. Máskép: titkárság. V. ö. TITOKNOK.

TITOKSZERÜ v. —SZERŰ (titok-szerű) ösz. mn. Rejtélyes minőségü, mi olyas dolgokat foglal magában, melyekről tudomásunk nincs, vagy melyeket magunknak megfejteni nem birunk.

TITOKSZERÜLEG v. -SZERÜLEG, (titok

TITOKSZERŰSÉG v. -SZERŰSÉG, (titokszerűség) ösz. fn. Titokszerű vagy rejtélyes tulajdonság.

TITOKSZOBA, (titok-szoba) ösz. fn. Az előkelők s gazdagok lakosztályában külön használatra szolgáló szoba, melyben valaki ha magánosan akar lenni, elvonulni, mint iró dolgozni szokott, irományait, könyveit, s némely titkaságait tartja, és csak meghittebb barátjai látogatását fogadja. (Cabinet). A Nádor codexben: titokház: „Es a mise a mikoron meghvégeztetött volna, felmene titokházában, nagy sirva keáltván úr Istenhöz." (487. 1.)

Minthogy a titok általán mindenre alkalmazható, aminek tudomása előlünk el van rejtve, s mint-szerűleg) ösz. ih. Titkos módon, rejtélyes dolgokkal egy elkorlátolva: valószinűnek látszik, hogy a tilt, kapcsolatban. tilos, tilalom, tiloszik szókkal egy eredetű, melyekkel alapfogalomban megegyezik, mennyiben a titok mint a tilalom valamit mások elől elzár, eltávolít, eltilt. Ezen alapfogalommal egyezik a latin arcanum, az arceo szótól, vagy secretum a secerno-tól. (Fabri Thesaurus Eruditionis (Scholasticae). E szerint a titok gyöke tit nem egyéb, mint vagy a tilt igének egyszerű alakja, az I hangnak kihagyásával, vagy pedig a til gyökben levő átváltozott t-vé, mint a régies ‚képmutaló ma,képmutató, vagy megfordítva a régies,porosztó ma,poroszló szókban. Hasonló ezek hez,melencze és,medencze' t. i. ebben t helyett a legközelebbi rokon d áll. Lehet a til és tit gyökök között oly viszony is mint sül és süt, nyil(ik) és nyit között. Vámbéry szerént ujgur nyelven a tit-mak (tilt-ani, meggátolni) íge törzse csakugyan tit. V. ö. TIL; TILT. Egyébiránt legközelebb áll a tit gyökköz az orosz taity (Gyarmathi). Budenz J. pedig a ,titok szóval több finn stb. szókat egyeztet: finn kätke- | elrejteni, kätkö, rejtek, lapp čäke-elrejteni (abscon- TITOKTARTÓ, (titok-tartó) ösz. mn. Aki a dere, occultare), čäko (celatum, arcanum), čäkon titkot magának tartja, tovább nem mondja, másokkal le (in occulto est); čākos (occultus), finnlapp čiekka- | nem közli. elrejteni, čiekko, čiekkos rejtekhely; mordvin käšeelrejteni stb.

TITOKBAN, (tit-ok-ban) marasztaló raggal ígehatárzóként használt szó. Alattomban, suttonyban, mások tudomása elől elrejtve; ellentéte: nyilván, mások tudtára, szemeláttára, fülehallatára stb. Titokban tartózkodni valahol. Titokban tenni jót. V. ö. TITOK.

TITOKHÁZ, (titok-ház) 1. TITOKSZOBA. TITOKNOK, (tit-ok-nok) fn. tt. titoknok-ot, harm. szr. a. Már Szabó Dávidnál is eléjön. Általán megbizott személy, ki valakinek titkos ügyeit kezeli. Különösen tisztviselő, ki valamely fejedelem, vagy förangu úr, vagy főhivatalnok, vagy testület

|

TITOKTALAN, (tit-ok-talan) mn. tt. titoktalan-t, tb. —ok. 1) Amit titok gyanánt nem rejtegetnek, nyilvános. 2) A kinek titka nincsen. V. ö. TITOK.

TITOKTARTÁS, (titok-tartás) ösz. fn. A rejtegetésnek és hallgatásnak azon neme, mely által valamit mások tudomása elől elzárunk.

TITOKTELI v. -TELJES, (titok-teli v. teljes) ösz. mn. 1) Akinek sok titka van. 2) Rejtélyes mivoltu, a mi sok olyast foglal magában, miről világos tudomásunk nincsen.

325

TIVADAR-TÍZ

TIZED-TIZEDĖS

326

TIVADAR, (1) v. TIVADOR, TÓDOR; férfi | tük viszonyba hozni, minthogy azon ige mindkét erekn. tt. Tivadar-t, tb. ok. Theodorus. Görög ere- deti jelentése (helyez; csinál) a kézre (rendszerént detű szó s am. Isten ajándoka. mind a két kézre) vagyis az ujjakra vonatkozik. Sőt TIVADAR, (2) faluk Bereg és Ugocsa m. helyr. az sem volna épen képtelenség, ha a kést hangok Tivadar-ra, -on, —ról. fölcseréltével a kéz szót vennők a tiz-nek is alapúl,

TIVADARCZ, falu Vas m. helyr. Tivadarcz-ra, mint ez köp székely töp, töpörödik székely köpörödik, -on, -ról.

TIVIS, TIVISK, régiesen am. tövis; 1. ezt. TIVONYOS, fn. tt. tivonyos-t, tb. -ok. A Tájszótárban Szabó Elek szerént székely szó s jelentése: fejér népen erőszakot tevő buja lator férfi. Eredete homályos.

TIVORNYA, fn. tt. tivornyát. Sándor István szerént taberna vinaria, azaz, borkorcsma, csapszék. Szokott érteményben ivók, dőzsölők zajos, lármás mulatsága. Ugyan ily értelemben használtatnak e rokonhangu szók: devernya, dávorikolás, dáridó, dálibó, dorbézolás, dombérozás, dinomdánom. Alig lehet kétség benne hogy tivornya és devernya szókat a diákos emberek a latin taberna után hozták nyelvünkbe s mint több más latin szó, a nép között is különfélekép módosúlva elterjedt.

kövér tövér szókban is történik. (L. Budenz József szóegyeztetéseit TILT, TITOK, TOROK, TÖPÖRÖ DIK szók alatt). Ezért merészeltük az öt szót is ököl szó ök gyökével, sőt az egész ökl törzszsel is rokonítni; minthogy valamint a k-nak úgy az l-nek is t-vé változtáról példák hiányában nem vagyunk (poroszló porosztó, képmutaló képmutató).

TIZED, (1) (tiz-ed) osztószám, mely 1) megfelel e kérdésre hányad? s jelent tíz hasonló részre osztott egészből egy részt. Az osztrák forint tized része tíz krajezár. Tized magával, azaz, ő maga, és kilencz társa. Különösen jelent ily részletü járandóságot, melyet nálunk régebben némely terményekből vagy más jövedelemből adóképen adni, illetőleg fizetni szoktak; latínos elnevezéssel: dézma. Papi tized. Tizedet adni a gabonából, borból, etltörölni, megváltani a TIVORNYÁZ, (tivornya-az) önh. m. tivornyáz-tizedet. Követelni, megvenni a tizedet. 2) Időszakra altam, —tál, —ott, par. tivornyáz-z. Ivás közben zajo-kalmazva : évtized am. tiz évet magában foglaló idősan dőzsöl, kiáltoz, dinomdánomoz. Máskép külön- szak. 3) A katonaságnál tíz személyből álló csapat. féle tájszokások szerint: devernyál, dározikol, dári- 4) Némely nagyobb községekben igy nevezik a vádóz, dálibóz, dombéroz, dorbézol. V. ö. TIVORNYA. ros egy-egy kerületét, honnan tizedes oly községi TIVORNYÁZÁS, (tivornya-az-ás) fn. tt. tivor-szolga, vagy hajdu, ki az illető tizedben a város

nyázás-t, tb. —ok, harm. szr. —a. Dőzsölés, dorbézolás, devernyázás, dávorikolás stb. V. ö. TIVORNYÁZ.

TÍZ, (1) régiesen am. tüz; 1. ezt.

rendeleteit kihirdeti, s más kötelességeket végez. E nevezet onnét is származhatott, hogy ily nagyobb községekben a hasonló szolgai személyzet tíz legényből vagy tagból állott.

A d-vel egyező képzők vannak a szürjän daszäd, és votják daszati szókban is (mindkettő am. tized-ik).

TIZED, (2) sorszám; 1. TIZEDIK.

TIZED ALJA, Szabó Dávidnál am. tíz sze

TİZ, (2) sarkszámnév, tt. tíz-et. Kétszer öt, vagy ötször kettő, vagy is tárgyhoz kötve, azon szám, mely két kezünk, vagy két lábunk öszves ujjainak megfelel. Úgy tudja, mint a tíz újját. (Km.). Tíz újjon tiz köröm. Kétszer tiz=húsz. Háromszor tíz harmincz, régiesen: harmicz. Tizszer tiz=8záz. Tizszer száz mélyből álló katonaság. ezer. Tizszer ezer=tízezer. Különféle viszonyragokkal: tizen vagyunk; tizen fölül voltunk; tízszer annyi; tized rész; tizedik ház a szöglettől; tizenként jönnek; tízével adják a tojást; tizszeres kárpótlás, büntetés; tizszerte drágább.

Egyezik vele közelebbről a finn-ugornyelvek közől a szürjän és votják dasz, az indoeurópai nyelvek közől a szanszkrit daçan, czigány des, oskét desz, densz, örmény taszn, hellen déxa, latin decem, kelt dec, litaui dészim-ti, régi szláv deszengt(i), magyarhoni szláv deszat, ggeszet, gyeszaty, dzesecz stb. Ekevésből is az tetszik ki, hogy eredete, illetőleg alapértelme a legrégibb ős korban tünik el. Némely nyelvészek, különösen Benfey, Heyse stb. a szanszkrit daçan szót a daç gyöktől származtatják, mely mutatást (t. i. kézzel, újjakkal mutatást is) jelent, innen rokonitják a görög dɛxx-t a dɛíxvvμι (mutatok) igével, s a latin decem-et a digitus névvel stb.

TIZEDBÚZA, (tized-búza) ösz. fn. Búza, melyet a régi urbér vagy törvény szerint tized fejében az illető uraságnak vagy papnak adni szoktak. L. TIZEDGABONA.

TIZEDĖL, (tiz-ed-el) áth. m. tizedel-t. 1) Valaminek tized részét, különösen a tizedféle járandóságot kiveszi. Gabonát, bort tizedelni. 2) Bizonyos czélra az egésznek csak tized részét használja, vagy válogatja vagy vonja ki.

TIZETĖLĖS, (tiz-ed-él-és) fn. tt. tizedélés-t, tb. —ek, harm. szr. e. Cselekvés, mely által valamit tizedelünk. V. ö. TIZEDÉL.

TIZEDELŐ, (tiz-ed-él-ő) fn. tt. tizedélő-t. Személy, ki a tizedféle járandóságokat beszedi vagy beszedte. Urasági, papi tizedelő.

TIZEDÉS, (1) tiz-ed-ės) mn. tt. tizedes-t, v. -et, | tb. —ek. Ami egy vagy több tizedrészt foglal magában. Tizedes számok, ú. m. 1/10 2/10 3/10 (0.1,0.2,0.3) stb. A magyarban mi a tíz számnevet a tész v. te- 1/100 /100/100 (0.01,0.02,0.03) stb. Innen a számtanszén, (tájdivatosan: tész v. tészen) igével merészel-ban: tizedes számítás, tizedes törtszámok (decimalis.).

827

TIZEDES-TIZEDROZS

TIZEDSZEDŐ-TIZÉNHÉT

328

TIZEDSZEDŐ, (tized-szedő) ösz. mn. és fn. L.

TIZEDELŐ.

TIZEDĖS, (2) (tiz-ed-ės) fn. tt. tizedés-t, tb. — ék, harm. szr. e. 1) Némely nagyobb községekben községi szolga, vagy hajdu, ki egy-egy tized nevü TIZEDSZER, (tized-szer) ösz. számnévhatárzó. kerületben, vagy mint rendszerént tíz tagból álló 1) Ugyanazt tizedik ízben ismételve. Tegnap már tiszolgaszemélyzet egyes tagja a tanács rendeleteit | zedszer irtam neki. Ma már tizedszer mentem ki. 2) A kihirdeti, bemondói tisztet végez, előfogatokat rendel sorolás, elszámlálás rendében a kilenczedik pont után stb. 2) A katonaságnál tíz legényből álló csapat következve. elüljárója, idegenből kölcsönzött néven káplár. TIZEDFIZETŐ, (tized-fizető) ösz. fn. Személy ki bizonyos terményekből, illetőleg jövedelemből tizedféle tartozással adózik.

:

TIZEDFÖLD, (tized-föld) ösz. fn. Urbéri telek, melynek terményeiből tizedet kellett, vagy kell adni. TIZEDGABONA, (tized-gabona) ösz. fn. Gabona, mely a termesztett gabonának (búzának, rozsnak stb.) tized részét tette, és a földes úrnak vagy illető papi személynek járandóságul fizettetett.

TIZEDHÓ, (tized-hó) ösz. fn. Oktober hava; másképen: Mindszenthó, Mindszent hava, őszhó.

TIZEDIK, (tiz-ed-ik) sorszám, mely megfelel e kérdésre: hányadik? Jelenti azon sorszámot, mely a kilenczedik után következik. A szöglettől tizedik ház. Éltének tizedik évében meghalt. A régiek ik nélkül használták : capitulum tized" (Bécsi, Müncheni codexek).

TIZEDTÖRVÉNY, (tized-törvény) ösz, fü. Törvény, mely a tizedet illető urbéri ügyeket és viszonyokat tárgyazta.

TÍZEN, (tíz-en) ih. s am. oly számmal, mely tizet foglal magában. Rendesen csak személyekre vonatkozik. Tizen vagyunk. A vendégek közöl tízen elmentek. Mindöszve tizen maradtunk. Némely tájak szerént az i röviden is ejtetik. Különbözik tőle 1) a zárt é-vel ejtett tizen, melyben az én állapító névviszony rag, pl. tizen fölül; hány lovon jár? tízén. Tizen (tíz ujjon) vette, azaz lopta. 2) Az állandóan rövid i-vel ejtett tizen, a tizenegy-től tizenkilencz-ig számlálásban. Igy különböznek egymástól négyen és négyén, öten és ötön, heten és héten, kilenczen ės kilenczén, hárman és hármon, hatan és haton, nyolczan és nyolczon, huszan és huszon, százan és százon.

TIZENEGY, (tizen-egy) ösz. számnév. Tizen fölül még egy, azaz 10+1. Minthogy a tizen köz TIZEDIKSZER, (tiz-ed-ik-szer) ih. sorban a szokás szerint zárt é-vel ejtetik, valamint a huszon-egy tizedik helyen.

TIZEDJEGYZŐ, (tized-jegyző) ösz. fn. Urasági tiszt, ki a tizedféle járandóságokat felrója, és számba veszi.

nem huszan-egy: innen okszerűleg állíthatni, hogy az en alapitó viszonyrag, s tizen-egy am. tizen fölül egy, valamint huszon-egy = huszon fölül egy.

TIZENEGYEDFÉL, (tizen-egyed-fél) ösz. számTIZEDJOG, (tized-jog) ösz. fn. Jog, melynél név. Tiz egész és fél. Tizenegyedfél órakor, azaz, tiz fogva valaki bizonyos urbéri terményekből és jöve- óra után fél órakor, németesen: fél tizenegykor. Tidelmekből tizedet húz. A tizedjogot eltörölni, megszün-zenegyedfel esztendős, tiz esztendős és hat hónapos. tetni, és kármentesíteni.

TIZEDKÉVE, (tized-kéve) ösz. fn. Minden tíz kéve közől egy, mely tized fejében az illető uraságnak vagy papnak járt.

TIZEDKÖNYV, (tized-könyv) ösz. fn. Hivatalos jegyzőkönyv, melyben a tizedfizetők nevei, a bevett tizeddel együtt fölirvák.

TIZEDMENTES, (tized-mentes) ösz. mn. 1) Személy, ki a szokott urbéri tized alól föl volt vagy van mentve. 2) Telek, melynek terményeitől tizedet adni nem kellett, vagy nem kell.

TIZEDPAJTA, (tized-pajta) ösz. fn. Urasági pajta, hová a tized fejében beszedett gabonát betakarították.

TIZEDPÉNZ, (tized-pénz) ösz. fn. Pénz, melylyel a természetben adandó tizedet megváltani szokták.

TIZEDPER, (tized-per) ösz. fn. Per, mely az uraság és illető hűbéres között a tized ügyében keletkezett.

Tizenegyedfél mázsa, tiz mázsa és ötven font. V. ö.
NEGYEDFÉL, NYOLCZADFÉL, ÖTÖDFÉL.

TIZENEGYEDIK, (tizen-egyedik) ösz. sorszámnév. Sorban, rendben a tizedik után következő. A szöglettől tizenegyedik ház. Ma van tizenegyedik napja, hogy utra indultam.

TIZENHÁROM, (tizen-három) ösz. Számnév, mely egy tizest, és háromszor egyet foglal magában; tizen fölül még három, 10+3. Tizenhármon kivül mind elvesztek. Határozóilag e kérdésre hányan? felelet: tizenhárman. Sorozva: tizenharmadik.

TIZENHÁROMVÁROS, falu Vasm. helyr. város-ba, -ban, -ból.

TIZENHAT, (tizen-hat) ösz. számnév. Tizen fölül még "hat, azaz, 10+6. Tizenhatan vagyunk. Tizenhaton fölül voltunk. Tizenhatszor feldőltünk. Tizenhatos szám. Tizenhatával adni valamit. Tizenhatonként elosztani, beszállásolni a katonákat. Tizenhatodfél mázsa am. tizenöt és fél. Tizenhatodrét, Tizenhat szepesi város.

TIZEDRENDELET, (tized-rendélet) ösz. fn. A TIZENHET, (tizen-hét) ösz. számnév. Tizen régi urbéri szabályzat rendeletei a tizedféle járandó- | fölül még hét, azaz 10+7. Nem adom tizenhétén alul. ságokra nézve. Tizenheten vagyunk. Tizenhétszer ki és bement. Tizen

TIZEDROZS, (tized-rozs) ösz. fn. L. TIZED- hetes szám. Sorban tizenhetedik. Tizenhetedfél osztrák forint am. tizenhat forint és ötven krajczár.

GABONA.

TIZENKÉT, (tizėn-két) ösz. számnév. Tizen fölül még kettő, 10+2. Élünk vele, midőn a viszonynevet közvetlenül megelőzi. Tizenkét ember, tizenkét óra, tizenkét mázsa. Különben kettő. Tizenkettőig számlálni. V. ö. KÉT, KETTŐ. Különféle viszonyokban: tizenketten vagyunk; tizenkettőn alul soha sem voltunk; tizenkétszer lemásolni valamit; tizenkettedik v. kettődik; tizenkétrét, tizenketted v. kettödfél; tizenkettejével.

TÍZNAPI, (tiz-napi) ösz. mn. Tíz napig tartó. Tíz napi útazás.

TÍZNAPOS, (tíz-napos) ösz. mn. Tíz napot töltött. Tiznapos gyermek, borjú, csibe, malacz, csikó. TÍZOSZLOPOS, (tíz-oszlopos) ösz. mn. Tíz oszlopon álló, vagy tíz oszloppal diszített. Tizoszlo| pos tornácz, csarnok, homlokzat. V. ö. OSZLOP. TÍZPARANCSOLAT, (tíz-parancsolat) ösz. fn. Mózses II. könyvének 20-dik részében foglalt parancsolatok, melyeket a Isten Sinai hegyen Mózses

TIZENKÉTHÍMES. TIZÉNKETTŐ, (tizen-kettő) 1. TIZENKÉT, által a zsidónépnek kihirdettetett, s melyek részint és v. ö. KETTŐ.

TIZENKILENCZ, (tizen-kilencz) ösz. számnév. Tízen fölül még kilencz, 10+9. Egyik tizenkilencz, másik egy hián húsz (km.) azaz, egyik olyan, mint a másik. Tizenkilenczen ültek az asztalnál. Tizenkilenczen alul vagy fölül, vagy kivül. Tizenkilenczedfél, tizennyolcz és fél. Tizenkilenczszer. Tizenkilenczedik, sorban a tizennyolcz után következő. V. ö. | KILENCZ.

TIZENNÉGY, (tizen-négy) ösz. számnév. Tizen fölül még négy, 10+4. Tizennégyen gyültünk öszve. Tizennégyen fölül ritkán ültünk együtt. Tizennégyen kivül az egész hadcsapat elveszett. Tizennegyedfél, tizennégy és fél. Tizennegyedszer, tizennegyedik izben, V. ö. NÉGY.

az Isten, részint a felebarátok iránti tartozó kötelességekre vonatkoznak.

=

TÍZSZER (tíz-szer) sokszorozó szám, és határzó, mely megfelel e kérdésre: hányszor ? hány izben? Valamit külön-külön tíz izben egymáshoz adva, vagy ismételve, vagy cselekedve stb. Tizszer tiz forint száz forint. Tízszer irni valakinek. Tizszer ki és bemenni. Midőn hasonlatul használtatik, fokozati rag gyanánt te toldalékot vehet föl, pl. tizszerte nagyobb, tízszerte drágább.

TÍZSZĖRĖS, (tíz-szérés) ösz. mn. Ami a maga nemében tiz izü, vagy tíz izben ismételt; bizonyos mennyiséghez mérve tíz annyi. Tizszeres fáradságba került. Tizszeres visszafizetés, kárpótlás.

TIZSZERESEN, (tíz-szérésen) ösz. ih. Bizonyomennyiséghez mérve tizannyiszor. Tartozását tízszeresen megfizette.

TÍZSZÉRÉZ, (tíz-széréz) ösz. áth. Valamely

TIZENNYOLCZ, (tizen-nyolcz) ösz. számnév. Tizen fölül még nyolcz, 10+8. Tizennyolczan vettek részt a büntettben, s mind a tizennyolczon végre hajtották a halálos itéletet. Tizennyolczadik, tizen-mennyiséget kilenczser annyival szaporit, valamit nyolczadszor stb. V. ö. NYOLCZ, NYOLCZAD stb. még kilencz izben ismétel. Tízszerezni a megigért bért. TIZENÖT, (tizén-öt) ösz. számnév. Tizen fölül Tízszerezni bizonyos számot, az az, tízzel sokszorozni, még öt, 10+5. Tizenöten, versenyeztek vele, s mind vagy tizszer öszveadni. a tizenötön kifogott. Tizenötödik, tizenötször, tizenötös, tizenötödfél, tizenötöd magával. V. ö. ÖT.

TÍZSZÉRÉZÉS, (tíz-szérézés) ösz. fn. Cselekvés, mely által valamit tízszerezünk. V. ö. TÍZSZEREZ.

alatt.

TÍZSZERTE, (tíz-szerte) ösz. ih. L. TÍZSZER

TÍZSZÖG, (tíz-szög) ösz. fn. Test, vagy építmény, melynek tíz szöge van. Tizszöget képző vármű. TIZSINA. falu Trencsin m.; helyz. Tizsiná-ra ; -n, -ról.

TÍZES, TIZES, (tiz-es) mn. tt. tizes-t, v. -et, tb. -ek. Ami bizonyos nemü egységekből tizet foglal magában. Tizes malom, mely tíz kövön öröl, tíz kereket hajt. Tizes vászon, tíz nyüstös, jobbféle vászon. Mint önálló főnév (tárgyesete: tizes-t, többese: —ek) | jelent pénznemet, mely 1) tiz krajczárt, fél húszast ér. Egy tizesen adni, venni valamit. 2) am. tizforintos bank v. pénzjegy. Számtani ért. oly szám, mely kereken egy vagy több tizet foglal magában, a kilenczvenigról. bezárólag, azaz, 10, 20, 30, 40, 50, 60, 70, 80, 90. A több számjegyből álló sorozatban jobbról bal felé a második helyen lévő számjegy, pl. ebben 3546, a 3 ezeres, az 5 százas, a 4 tizes, a 6 egyes. TÍZFÉLE, (tíz-féle) ösz. mn. Tíz különböző tárgyból álló. Tizféle ételt adtak fel az ebéden.

TIZSITE, falu Sáros m.; helyz. Tizsité-re, -n,

TO, v. TA; a nép nyelvén élő, s azon egyszerű szók egyike, melyekkel a barmokat űzni, hajtani, terelni, vagyis odább menésre szólitani szokták. Különösen a szarvasmarhákat, ugymint ökröket, teheneket, borjukat űző, nógató fölkiáltás, melynek megfelel a lovat nógató czo! Midőn a baromnak így szólnak: to te! v. tola te! és tola be, tala be! am. mozdulj innen v. menj odább; és menj tova be!; far to v. far to te! azaz, farral odább mozdulj, fordulj. Alapfogalomban tehát odább mozdulásra vonatkozik. Ezen fogalom és gyök rejlik a következő szókban, mint származékaiban: toa v. taa, mint BaTÍZLAPÁTOS, (tiz-lapátos) ösz. mn. Mondják ranyában ejtik, azaz, odább fekvő helyre, szokottabhajóműről, dereglyéről, melyet tíz evezővel hajtanak. ! ban: tova, honnan tovább, továbbá (régiesen és tájdi

TÍZKRAJCZÁROS, (tíz-krajczáros) ösz. mn. 1) Tíz krajczárt érő. Tízkrajczáros ezüst v. papiros pénz. Amit tiz krajczáron adnak, vagy vettek. Tizkrajczáros pipa, pohár.

TÍZLÁBU, (tíz-lábu) ösz. mn. Aminek tíz lába van. Tizlábu bogarak, férgek.

331

τό

TÓ-TOB

332

A tó és tenger alapfogalomban rokonok, miszerint nagyobb kiterjedésü, s látszólag álló viztömeget jelentenek. Innen van, hogy némely nyelvekben csekély különbséggel azonos nevekkel birnak, p. a német der See tó, die See tenger. Valószinü, hogy valamint a tenger a tenyér és tenyész szókkal mint szétterjedésre vonatkozókkal egy eredetű: hasonlóan a

vatosan : toábbá), táv, honnan : távol, távolít, távolság, ( hov, hau, hav; lỏ lou, lov; cső csöü, csöv; kő köü, távolodik, távozik; taval (ta-val) elmult távol időben; köv, stb. tob, lágyan dob, kezébe fogott valamely testet magától bizonyos távolságra odább hajít, vet, röpít, eldob, kidob, földob, ledob, bedob; tol, v. tal, valamit neki feszített erővel odább nyom, csúsztat, szorít; honnan e származékok: toliga v. taliga, tolicska v. talicska, oly járművek, melyeket tolva szoktak odábbozni, tolakodik, tolong, told, toldoz, toldul v. tódúl, toldit v. tódit, tolóka am. tolóágy, tolú v. talu v. toll; tosztó a tág, tát, tár, távol, tétova, vagyis a to v. ta helyi v. tasz, toszit v. taszít, toszigál v. taszigál, toszogat, távolságra vonatkozó szókkal áll származási vituszkol, totolász tovább-tovább tapogatódzik; tojás, szonyban. tojik; túl, bizonyos határvonalnak amonnan, vagyis tőlünk távolabb fekvő oldalán, elemezve: to-úl (mint al-úl, föl-ül, kiv-ül, bel-ül, el-ül, hát-úl). Átv. ért. a távolság, távollét alapfogalma és a ta v. to gyök rejlik ezekben is tagad, azaz, valamiről azt mondja, hogy a valóságtól távol van; tuszkol azaz taszigál; tukmál, valakire valamit rátol.

Egyezik velők az uralaltáji nyelvek közől a szamojed to, toa, tu, tuú, a tengert jelentő werchoturi ut, utä; Budenz J. szerént az osztják teu, touk, tokh, votják të, vogul tuo, tur, finn szuó, észt 8200, lív szuo. Ide sorozhatók a sínai sèu (lacus), sùi (aqua), továbbá a török szu és mongol uszun, melyek általában vizet jelentenek. Sőt hasonlók hozzá a német Alapértelmökre nézve ide tartoznak azon ro- Teich és See is. Némely helynevekben magyar nyelkonhangu gyökszók, és származékaik, melyek bizo-ven is szó, mint a Szikszó, Szárszó, Berekszó (azaz Sziknyos iránytól eltérő odább menést, hajlást, elválást tó, Szár-tó, Berek-tó) helynevekből gyaníthatni. V. ö. jelentenek, mint: té, honnan té-tova, tél-túl, téved, té- | TENGER. velyeg, téveszt, tép; sza sze, honnan szana-szét, szél (margo), széled, szédeleg, szédít, szédül, szór; csa, sa, ta, honnan csák, csákó, csáklya, csámpa, sanda, sánta, tántorog, tág, tár, tát. Mind ezeket részletesen 1. saját rovataik alatt.

A to ta gyökkel rokonok Budenz J. szerént a finn tuo-(= az, latin iste, is), tuohon (oda), tuolla, tuossa | (ott), tuolta, tuosta (onnan), tuonne (oda tova); lív tuo (az, amaz), lapp tuo-, finnlap duo-, do- (az, iste, ille), tuoggo, duoggo (ott); mordvin to-, tona (az, amaz), tosa, toso (ott); cseremisz tu (az); osztják to, toma (az), totta, totti (ott); vogul to, tot (ott), tú (oda), túl (onnan), tont (akkor) stb. stb. A mongol mutató szókban is a gyakran távolt, távoltságot fejez ki pl. ејти ilyen, t-ejmü olyan; ejn így, ilyen, t-ejn úgy, olyan; ende = itt, emitt, t-ende amott stb. A távol helyiségre vonatkoznak a szláv tam, tade, dal, daleko, és a mult távol időt jelentő latin tum, tunc, dudum, hellén tóɛv (onnan), zózɛ (akkor); szláv dávno (régen).

=

=

=

ott,

Tó, (1), fn. tt. v. tavat; kicsinyezve tócsa, tócska, tavacska. 1) Nagyobb kiterjedésü állóviz, mely bizonyos területet kis tenger gyanánt lep el, s néha mérföldeket foglal el, milyenek hazánkban a Balaton tava és a Fertő, a kisebbnemű velenczei tó Fehérvármegyében, a palicsi tó Bácskában stb. Kákástó, nádastó, melyekben káka, vagy nád terem. Halakkal, vizimadarakkal bővelkedő tó. Tavon hajókázni. 2) Kisebb terjedelmű állóviz, mely néha kiszárad, máskép mocsár, tócsa, pocsolya, pocséta, láp. 3) Mesterségesen készített mederbe gyüjtött viz. Halastó, melyben halakat nevelnek. Molnártó, melybe télre a malmokat bekötik. Összehúzott szó a to-u v. ta-u, v. ta-v elemekből, mely tekintetben hasonlók hozzá: ¿ = ou, ov, au, av; só sou, sov, saó, sav; hó hou,

TÓ, (2), össze van húzva ebből: toa v. tova; Állj tó, menj tó. Erdélyben Toroczkó vidékén divatos. (Kriza J.)

TOA, (to-a) helyhatárzó. Baranyai tájejtéssel am. tova, messzére, távolra. Toa ment. Kinek jó szemei vannak, az toa lát. Katalin prózai legendájában edetoa (v. toá) am. ide-tova, ide s tova. (Toldy F. kiadása 216. 1.) Összehúzva tá, mely a gyermeknyelvben kettőztetve divatozik (pl. tátába ment, azaz, eltávozott); máskép: tacs. Hasonló változatokkal fordúl elé hoa, hova, há.

TOÁBBÁ, (to-a-abb-á v. to-a-abb-vá) némely régieknél, de mai tájdivat szerént is e helyett : továbbá. „Mester, mü mit tegyönk? És ő monda azoknak: Semmit toábbá, hanem mely szerzettetett tünektek, azt tegyétek." (Müncheni cod. Lukács. III.).

TÓÁLLÁS, (tó-állás) ösz. fn. Vizenyős helyek a legelőkön, réteken, szántóföldeken, hol az esővíz megáll, öszvegyül, s tavat képez, vagy a fenékviz fölveri magát.

TÓÁLLÁSOS, (tó-állásos) ösz. mn. Vizenyős, lápos, mocsáros. Tóállásos hely, mezőség. TÓ-ALMÁS, 1. ALMÁS alatt.

TÓÁSÓ, (tó-ásó) ösz. fn. Munkás, ki mesterséges tónak való medret ás.

TOB, (1), természeti hangot utánzó gyökszó, melyből tobor, toborz, toborzék, toborzékol, toborzó, toborzok származtak; keményebb ajakhanggal top, topor, toporzék, topol. Közbevetett m hanggal tomb, honnan tombol, tombolás, vagy lágyabb előhanggal: domb, dombéroz. Azon tompa hangot utánozza, melyet a szökdöső, ugráló tánczosok talpai adnak, midőn a földet, illetőleg a padolatot tapossák. Rokonai: tap, tep, tip, ezekben: tepetupa, tipitapi, tapos, tepiczkel, tipeg, tipor, és a szintén kiválólag tánczra vonatkozó top.