Oldalképek
PDF
ePub
[blocks in formation]

TINTAFOLTOSAN, (tinta-foltosan) ösz. ih. pogó, vagy, minden czél nélkül idestova járó kelő. Tintával beszennyezve, becsepegtetve. Máskép tepetupa.

TINTAKŐ, (tinta-kő) ösz. fn. Vörös, sárga, szürke, fehér vagy fekete szinű könem, mely vasgáliczot kevés rézzel, és horganynyal vegyitve tartalmaz, és ha nyalják, tintaíze van.

TINTAPECSÉT, (tinta-pecsét) 1. TINTAFOLT. TINTÁS, (tinta-as) mn. tt. tintás-t v. at, tb. -ak. 1) Tintától foltos, szennyes, mocskos. Tintás ujjak, ruha, padló. Aljas népnyelven és gúnyosan tintás seggü, am. diák vagy más irással foglalkodó személy. 2) Amiben tintát tartanak. Tintás üveg.

TINTATARTÓ, (tinta-tartó) 1. KAKAMÁRIS. TÍNY, alsó Nyitra völgyében divatos tájszó, am. magasabb karókból, hasogatványokból készített kerítés.

TIP, (1), hiányos fn. mely csak vá, áthasonulva pá viszonyítóval divatozik; tippá tenni valakit, azaz, lábakkal öszvetaposni, zúzni, pocsékká tenni. Ettől erednek tipod, tipor, tiporczol, tipos, továbbá bizonyos árnyalattal a székely tippadt, tippanós, tiponyó. Egyébiránt nem más, mint a lábtalpra vonatkozó tap, top, tep változata, honnan a föntebbi tipor, tipod stb. s némi hangváltozattal : tapos, topog, teper rokon érteményü származékok. V. ö. TAP.

TIP, (2), elvont gyöke tip 'g, tipis, tipiczkel szóknak. Abban különbözik a föntebbi tip szótól, hogy emebből mély, a második számu tip-ből pedig magas hangu szók erednek.

TIPANYÓS, (tip-any-ó-s) mn. A székelyeknél am. tésztalágyságu; 1. TIPPANÓS.

[ocr errors]

TIPASZÓ, puszta Heves m.; helyr. Tipaszó-ra,

-ról.

TIPĖG, (tip-ċg) gyak. önh. m. tip ́g-tem, -tel, -ett. Egy helyben maradva, vagy lassu léptek kel haladva, s aprózva tapossa a földet. Tipegtopog, mint a tojó galamb. (Km.). Az inagyöngült vén ember tipegve jár. Máskép: tipes, csagataj nyelven: dipsz-er. (Abuska 61. 1., az er részesülő féle végzet). V. ö. TAP. TIPÉGÉS, (tip-ég-és) fn. tt. tipégés-t, tb. —ék, harm. szr.e. Aprózott tapogás, topogás, lépegetés. TIPEGTOPOG, (tipeg-topog) ikerített önh. 1. TIPEG és TOPOG.

TIPĖS, (tip-ės) önh. m. tipi̇s-tem, —tél, —étt, par. tipess. L. TIPĖG; v. ö. TAPOS.

TIPĖSTAPOS, (tipės-tapos) ikerített önh. A földet talpával majd gyöngébben majd erősebben nyomdosva mozog, lépeget.

TIPICZKEL, (tip-icz-k-él) gyak. kies. önh. m. tipiczkelt. A földet igen aprón taposva mozog, pl. a járni tanuló gyermek, vagy a kertész, midőn a földet lábával nyomdossa.

TIPICZKĖLĖS, (tip-icz-k-él-és) fn. tt. tipiczkelés-t, tb.ek, harm. szr. —e. Cselekvés, midőn valaki tipiczkel.

TIPOD, (tip-od) 1. TAPOD.

TIPOLY, fn. tt. tipoly-t, tb. -ok. Féregnem, melynek hosszu lábai vannak, szárnyai részint szétállanak, részint testét födik, s a legyek seregébe tartozik. (Tipula). Bükktipoly (tipula fagi). Fenyőtipoly (tipula pini).

TIPONYÓ, (tipp-an-ó) mn. tt. tiponyót. Székely szó. L. TIPPANÓS.

TIPONYODIK, (tipp-an-od-ik) km. tiponyodtam, -tál, —ott. Székely szó. L. TIPPAN, (2).

TIPOR, (tip-or) áth. m. tiport v. tiprott, htn. —ni v. tiprani. Lábaival, talpaival erősebben nyomkod, tapos és öszvezúz, öszvetördel valamit. Letiporni a virágokat, növényeket, füvet, vetést. A lovak eltiporták a gyermeket. A sárba beletiporni valamit. Kitiprom a lelkedet. Öszvetiporlak mint a férget. A göcseji szójárásban: tapor; némely más tájak szerént: teper. V. ö. TAPOS, TEPER.

Képzője or illetőleg az alapszónak hatását növeli, mint a kotor, gyötör, habar, csavar, zavar, kavar s több igében. Egyébiránt Vámbéry Á. szerént csagataj nyelven is tipre-mek v. tepre-mek am. tipor-ni és tep-mek am. tapodni.

TIPORCZOL, (tip-or-cz-ol) önh. m. tiporezol-t. Tipegtopog, különösen hidegben, hogy a lábai meg ne fázzanak. Göcseji tájszó. V. ö. TOPORZÉKOL. TIPP elvont gyöke tippad és tippan szóknak ;

1. ezeket.

TIPPAD, (tipp-ad) önh. m. tippad-t. A székelyeknél am. tapad, ugyanott másképen: teped.

[ocr errors]

TIPPAN, (1), fn. tt. tippan-t, tb. ok. Sok családu növénynem a háromhímesek seregéből és kétanyások rendéből; csészéje egy virágu, polyvája kettő; bokrétájának ondója kettő, hol kalászos, hol kalásztalan. A bokréta a csészéből kiér, s virágzáskor szétnyilik. Virágzása bugás. (Agrostis). Nevét talán a székely tippan szótól, mely am. tapadós lesz. Innen egyik faja köznéven is harmattartó: növénytani néven : harmattartó tippan. (Agrostis spica venti). TIPPAN, (2), (tipp-an) önh. m. tippan. A székelyeknél am. tésztásul, tésztásodik, lágygyá vagy tapadós lesz. Gyöke tipp egyezik tęp gyökkel a szintén székely,teped' szóban, mely általánosb szójárás szerént: tapad. V. ö. TIPPANÓS.

TIPPANÓS, (tipp-an-ó-s) mn. tt. tippanós-t v. -at, tb.ak. Keletlen, lágy, záklás, szalonnás, czopákás tésztáju, tapadós v. ragadós, pl. Kríza J. szerént a kenyér, ha nincs tökéletesen megsülve s ragadósan, csirízesen marad; mondják a sárról is. Székely szó. V. ö. TIPPAN.

TIPRÁS, (tip-or-ás) fn. tt. tiprás-t, tb. —ok, harm. szr. a. Erősebbféle taposás, mely által valamit öszvezúzunk, törünk, nyomunk stb. V. ö. TIPOR.

305

TIPRAT TISZA

TISZA -- TISZÁN TÚL

306

TIPRAT, (tip-or-at) mivelt. m. tiprat-tam, - tál, | el. Tiszán innen, a Tisza jobb partján, Tiszán túl, a -ott, par. tiprass. Eszközli, parancsolja, okozza, hogy Tisza bal oldalán. Lassan foly a Tisza, boldog a ki más embernek vagy állatnak lábai, vagy valamely issza. (Km.). A Tisza és a Duna, mint hazánk fő fojármű talpai tiporjanak, öszvezúzzanak, törjenek lyamai nagyban szerepelnek a népdalokban. valamit. Kendert, szőlőt tipratni a munkásokkal. A veTiszaháti kis leány, tést letipratni, a gyermeket, apró barmokat eltipratni a lovakkal. V. ö. TIPOR.

TIPRÓDÁS, (tip-or-ó-od-ás) fn. tt. tipródás-t, a. Lábakkal gyakorlott nyom

tb. ok, harm. szr.

kodás, taposás.

www

TIPRÓDIK, (tip-or-ó-od-ik) belsz. m. tiprodtam, — tál, ott. Nagyobb erővel, illetőleg kártékony indulatból, rontásra törekvő czélból gyakorolja a tiprást, taposást. A földhöz sujtott birkozó társ mellén térdekkel tiprödni. Ne tipródjatok a kerti veteményeken.

TIPRÓZSÁK, (tipró-zsák) ösz. fn. A szüretelöknél szőlővel töltött zsák, melyből tiprás által nyomják ki a szőlőlevelet. Máskép: taposózsák.

TIRIBES, puszta Heves m.; helyr. Tiribes-re, -n, -ről.

TIRANN, idegen fn. tt. tirann-t, tb. - ok. L. ZSARNOK.

TIRIA, fn. tt. tiriát. A székelyeknél am. terjék; 1. ezt. A gyermek ha nem alszik, adj neki tiriát. (Kríza J.).

TIRICS, némely apró madarak utánzott hangja. Hasonló hozzá a csiri, esirip.

TIRICSEL, (tirics-el) önh. m. tiricselt. Tiriesféle vékony szóval hangicsál. Mondják különösen pacsirtáról. Tiricsel a pacsirta. (Szabó D.).

TIRICSELÉS, (tiriçs-ėl-és) fn. tt. tiricslés-t, tb. -ek, haim. szr. -e. Tiricsféle hangon csiripelés. TIRIHOL, 1. TIRICSEL.

TIRINÁKÓ, mn. tt. tirinákó-t. A székelyeknél gúnyneve az ügyetlen, együgyű embernek. Egyébiránt a tiri mint gúnynév ismeretes a palóczoknál is nevezetesen Apátfalva vidékén és a Mátyusfoldön.

TIRINK, fn. tt. tirink-ét. A székelyeknél jelent máslást, mely megmarad az alborból, midőn a seprüről lehuzzák. A maga nemében oly ital, mint a Dunán túl divatos ficzkó, vagy seralja.

[ocr errors]

"

"

[ocr errors]

Gyere által a Tiszán,
Ha általjösz a Tiszán,
Megcsókollak a partján.“

Tisza! habod azért vidám,
Mert tebenned fürdött rózsám.“

Duna mellett van a házunk,
Kinyilt már a rózsa nálunk.“

A Tisza, a Duna beh zavaros,

Az én kis galambom beh haragos."
Népdalok.

Menjünk innen fakó lovam,

Tisza ide nem messze van,

A Tiszában megitatok,
A Dunáig meg sem állok."
Vörösmartytól.

Valamint több más folyó nevét, úgy a Tiszaét is a kuvasz és komondorebeknek szokta adni a nép. Tisza, Duncsi ne! A régi s középkori latin iróknál Tibissus, Tibiscus, Pachyssus, Tibisca, Tiscia, 8 ezek után alakult a magyaros Tisza németül Theisz.

TISZA, (2), erdélyi falu Hunyad m.; helyr. Tiszá-ra, -n, -ról.

TISZAFA,I. TERNYŐ. A tisza(fa) valószinüleg a latin taxus-ból módosult. Gyarmathi S. szerént vend, szerb és cseh nyelven tisz, illirül is tisza.

TISZAFAGOMBA, (tisza-fa-gomba) ösz. fn. Gombafaj, mely tiszafán szokott teremni. L. GALÓCZA.

TISZAFALVA, falu Zaránd m.; helyr. Tisza

[blocks in formation]

TIRIPIRILÚDLÁB, (tiripiri-lúdláb). A székelyeknél közmondatnemű kifejezés, melyet oly emberre alkalmaznak, ki valamivel sikeretlenül fogla-arra latoskodik, s tulajdon értelme: abból semmi sem lesz. TIRNAVA, falu Zaránd m.; helyr. Tirnavá-ra, -n, -ról.

TIRNAVICZA, falu Zaránd m.; helyr. Tirnaviczá-ra, --n, -ról.

TIRNOVA, falu Krassó m.; he'yr. Tirnová-ra, -n, -ról.

[ocr errors]

TISZA-VÁRKONY, I. VÁRKONY.

TISZA-VID, falu Bereg m.; helyr. Tisza- Vid-ra, -on, ―ról.

TISZÁN INNEN v. INNÉT, a Tiszának jobb oldalán, jobb partján.

TISZA, (1), folyó neve, tt. Tiszát. Nagyságra TISZÁNINNENI, (Tiszán-inneni) ösz. mn. A második, s hajókázható folyóvíz Magyarországban, Tiszának jobb oldalán fekvő, létező. Tiszáninneni kemely felső Mármarosban két forrásból fakad, s mi-rület. Tiszáninneni vármegyék: Abaúj, Borsod, Sáros, után több kisebb nagyobb folyót fölvett, Tittelnél Zemplén stb. a Dunába ömlik. Tisza melléke v. Tisza vidéke azon földterület, mely a Tisza jobb és bal partján terjed dalán.

AKAD. NAGY SZÓTÁR. VI. KÖT.

TISZÁN TÚL, a Tiszának balpartján, balol

20

[blocks in formation]

TISZÁNTÚLI, (Tiszán-túli) ösz. mn. A Tiszának balpartján, baloldalán fekvő. Dunántúli kerület. Dunántúli vármegyék: Bihar, Szabolcs, Szathmár, Máramaros stb.

[blocks in formation]

TISZTA, (tisz-t-a) mn. tt. tisztát. 1) Minden olynemű tapadékrészektől ment, melyek a testet mocskossá, szennyessé, homályossá teszik. Tiszta ruha, melyben szennyfoltok nincsenek. Tisztává mos

TISZINA, puszta Somogy m.; helyr. Tisziná-1a, ni, tisztára kiporolni, kikefélni a ruhákat. Tisztát venni

-n, -ról.

TISZÓLCZ. mváros Gömör m.; helyr. Tiszolczra, -on, -ról.

magára. Fejér ruhára vonatkozva am. ki van mosva. Édes anyám adj tisztát rám, szennyes minden üngöm, gatyám. (Népd.). Tiszta edények, evőszerek, jegyverek, melyeket csiszolás, dörzsölés által fényessé, ragyogóvá tettek, melyekről a mocskot, rozsdát stb. lezsúrolták. Tiszta szoba, ház, folyosó, udvar, utcza, melyeket szemet, por nem disztelenít. Tiszta üveg, tükör. Tiszta papir. Tiszta test, bör, azaz, mocsoktalan, szeplőtelen, pörsedéktelen stb. Tiszta mesterség, mely a vele bánót be nem szennyezi. Tiszta munka, melyen a dolgozónak keze szennye nem látszik. Tiszta irás, nem tintafoltos, nem törléses. Egyik kéz a másikat mossa, s mindkettő tiszta marad. (Km.). Ide vele, ha tiszta, ha nem tiszta, vidd vissza. (Km.). 2) Derült, vi

TISZT, (tisz-t) fn. tt. tiszt-et, harm. szr. -e v. -je. 1) Hivatali állapot és rang, mely az illető személynek a társadalomban, vagy bizonyos testületben mások fölött némi fényt, díszt, erkölcsi becset, hatást kölcsönöz. Nehéz a szegénynek tisztre hágni. (Km.). Magas tisztre vágyni, törni, jutni, felkapni. Tisztet viselni. Tisztét letenni. Tisztéből kitenni valakit. 2) Az emlitett hivatallal, ranggal járó teendők, kötelességek és jogok. Tisztében eljárni. Tisztét teljesíteni. Ez tisztemben álló dolog. Ez tisztemhez nem tartozik, tisztemmel nem egyezik. Tiszt szerint cselekedni. Tisztéről elfeled-lágos, fényes, nem homályos, mintha kicsiszolták kezni, Tiszte ellen véteni. Ha fölvetted a tisztet, el is járj volna. Tiszta szemek. Tisztaság. Tiszta idő. 3) Egybenne. (Km.). Köntöst a testhez, tisztet a tehetséghez kell nemű alkatrészekből álló, idegenféle állománynyal szabni. (Km.). „Mi is azért ő felsége után szeretettel nem vegyült, nem zavaros. Tiszta bor, viz, melyet kérjük s intjük is tisztönk (írva: tisztiönk) szerént más folyadékkal nem kevertek, nem seprűs, nem kegy(elme)teket." Gr. Eszterházy M. nádor 1643-ban. szemetes. Tiszta búza, nem kevert, nem kétszeres. (Magyar Tört. Tár 179. 1.). 3) Maga azon személy, Tiszta gabona, nem polyvás nem konkolyos stb. ki bizonyos ranggal díszített és kötelezettséggel járó Tiszta, mint a galamb szedte búza. Tiszta liszt, nem hivatalt visel. Országkormányi, hutósági, polgári, uro-korpás, vagy melyet tiszta buzából örlöttek. Tiszta dalmi tiszt. Különösen, a hadseregben a közvitézek erdő, vetemény, melyben idegennemű cserje, gaz, fölött kisebb nagyobb rangban álló személy. Katona-gyom, burján nem tenyészik. 4) Mondjuk térről, tiszt, hadi tiszt. Altisztek: szabados, tizedes, őrmester. Feltisztek hadnagy, százados v. kapitány. Törzstisztek: őrnagy, alezredes, ezredes. Huszár, vértes, dsidás, gyalog, vadásztiszt. Tüzér-, utász-, mérnöktiszt.

helyiségről, öbölről, midőn üres, mennyiben minden idegennemű tartalék távol van tőle. Tiszta a túl, ha mindent kiettek belőle. Tisztára kiüríteni a palaczkot, hordót, zsákot. Tisztára eltakarodtak, senki sem maradt ott. 5) Átv. ami bizonyos tekintetben egynemü tulajdonságu, nem vegyes, nem abajdócz. Tiszta magyar, nem kores, nem zagyva beszédü, ki a magyaron kivül más nyelvet nem beszél. (Csupa német,

Véleményünk szerint e szónak eredeti első jelentése az erkölcsi fényre, kitüntetésre, ékességre vonatkozó dísz, (decus, ornamentum), melyből t utótéttel lett diszt, s keményebb hangoztatással tiszt. (V. ö. TISZTELENÍT). Tudniillik szokása nyelvünk-merő tót). Tiszta magyar irály, idegen szókkal és szónek az sz, s, cs véghangu gyököket és törzsöket t-vel lásmódokkal nem kevert. Tiszta magyar helység, melyvagy k-val megtoldani, mint : válasz választ, arasz ben csak magyar ajkuak laknak. Szintén átv. ért. araszt, eresz ereszt, mész meszet, máz maszat, tövis tövisk, tiszta hang, tiszta torok, mely, mint képesen mondják, viasz viaszk, varacs varacsk, lucs lucsk, lust stb. Továbbá nem rozsdás, nem rekedt. Tiszta haszon, tiszta jövedea d keményebb t-re szeret változni, mint : dobzódik lem, mely a költség lehuzása után marad. Tiszta nyetobzódik, dukmál tukmál, duska tus, dok tok, dombéroz reség, minden kiadások után fenmaradó nyereség. tombol, devernya tivornya, derécsel terécsel, dömöszöl tö- Tiszta suly, minden idegen suly, pl. zsák, láda, gönmöszöl stb. A tiszt tehát, mennyiben a disz gyökből gyölék eltávolításával eléállott suly. 6) Észre voszármazik, észtani rendben jelent először diszt adó, natkozólag, ami világos, mindenki által fölfogható erkölcsi becscsel járó társadalmi állást, rangot, hon-homálylyal nem födött. Tiszta igazság. Tiszta eszű, nan a tisztes, tisztesség, tisztel, tisztelet, tisztelendő szár- fölfogásu ember. Tiszta észből meritett ismeretek. 7) Ermazékok; másodszor, azon állással járó kötelessé-kölcsi ért. amit bűnök, vétkek be nem szennyeztek, get; harmadszor, átv. érteményű, melynél fogva az állapottal az állapotot viselő személy azonosíttatik, s ez nyelvünkben nem ritkaság, pl. tanács, consilium, és consiliarius; méltóság dignitas és dignitarius; hatóság, potestas és magistratus; or vigilia és vigil; őrizet custodia, és militia custodiaria. V. ö. DÍSZ, és

TISZTA.

ártatlan lelkü, szemérmes kedélyü. Tiszta sziv, lélehindulat, szándék. Tiszta élet, hűség, szeretet. Szüzies tiszta szerelem. Szeretlek én Istenem tiszta szívemből.

A fentebb elsorolt érteményekből kitűnik, hogy a tiszta tulajd. érzéki vagy anyagi jelentése a testek látható minemüségére vonatkozik, melynél fogva azok minden idegennemű vegyülék, keverék, tapa

[blocks in formation]

dék nélkül sajátszerü külsejokben, tüneményeikben ötlenek szemeinkbe. Minthogy továbbá a testek jobbára vagy gyakran részint más testrészek odatapadása, részint közbevegyülése által mocskosak, illetőleg homályosak, zavarosak lesznek, s valódi szinöket különféle csiszolás, dörzsölés, vagyis az idegennemű részek eltávolítása, elválasztása által nyerik vissza: innen okszerüleg állíthatni, hogy eredeti magyar fölfogás szerint a tiszta szóban a csiszolás, dörzsölés alapfogalma rejlik, s gyöke tisz egy azon csisz gyökkel, melyből csiszol, csisza (kö), csiszár, csiszárol származtak, s az illető testek tisztitására, fényesítésére vonatkoznak. Ezen csisz v. tisz gyökből származott az elavult ige tisz-t, mint a vesz, osz, fosz, rej, fej, him, hám, rom gyökökből veszt, oszt, foszt, rejt, fejt, hint, hánt, ront. Mi szerint tiszta módositott részesülő tisztó helyett, mint, hinta hintó, sánta sántó, sunyda sunydó, csisza csiszó, serteperte sertöpertö, hetlekotla hetlökotló és több más.

Alapfogalomban rokona disz, mennyiben részint külső, részint erkölcsi csint, fényességet jelent, honnan disztelen am. külsőleg vagy erkölcsileg csúnya, mocskos, tisztátalan. Azonban abban különbözik a kettő egymástól, hogy a dísz és ezzel azonos tisz származékai mint diszes, tisztel stb. magas képzöket és ragokat vesznek fel, ellenben tiszta és az ebből eredett szók mély önhangzókkal járnak, valamint az ezzel azonos csisz és származékai csiszol, csiszár stb. is.

Egyezik a tiszta szóval a szláv csiszti, melylyel ismét egy gyökü a tiszkám, teszkám azaz tuszkolom, taszigálom, mennyiben a csiszolás és dörzsölés a dolog természeténél fogva ideoda nyomuló toszigálással jár. V. ö. TA, TASZ, TASZIT, TO, TOSZ, TOSZIT.

TISZTA-BEREK, falu Szatmár m.; helyr. TiszaBerek-re, en, —ről.

[ocr errors]
[ocr errors]

TISZTABÚZA, (tiszta-búza) ösz. fn. Így nevezik a búzát, midőn abban semmi más gabonafaj (a mezőn), vagy gabonaszem (kicsépelt és rostált állapotban) főleg pedig rozs nem találtatik. Átv. ért. feddhetetlen jellemü ember. De az (a fő szolgabiró) nem tiszta búza, elbocsátta (bocsátotta) vala őket (a gonosztevőket). Szalay Ág. 400 m. levél (364. 1.). TISZTÁDONTISZTA, (tisztádon-tiszta) ösz. mn. Egészen tiszta, igen tiszta; minden szennytől, | mocsoktól, idegen vegyüléktől ment. Túlozva nagyitó kifejezéseink egyike, milyenek: csupádon-csupa, újdonuj, ódonó, merevenmerő, telidesteli, régesrégi, egyesegyedül stb.

|

[blocks in formation]

az idegen részeket eltávolítja s ez által azt finommá teszi. Czukrot tisztálni.

TISZTÁLÁS, (tisz-t-a-al-ás) fn. tt. tisztálás-t, ok, harm. szr. —a. Cselekvés, mely által valamit tisztálunk. V. ö. TISZTÁL.

tb.

--

TISZTÁLAT, (tisz-t-a-al-at) fn. tt. tisztálat-ot, harm. szr.—a v. —ja. 1) L. TISZTÁLÁS. 2) A tisztálás eredménye.

TISZTÁLKODÁS, (tisz-t-a-al-kod-ás) fn. tt. tisztálkodás-t, tb. ok, harm. szr. a. Cselekvés, midőn valaki tisztálkodik

TISZTÁLKODIK, (tisz-t-a-al-kod-ik) km. tisztálkod-tam, — tál, - ott. Magát tisztára mossa. Tisztán öltözködik.

TISZTÁLMÁNY, (tisz-t-a-al-mány) fn. tt. tisztálmány-t, tb. ok, harm. szr. --a. Ami tisztálás által létesült. Szesz tisztálmánya. Czukortisztálmány. TISZTÁLÓ, (tisz-t-a-al-ó) mn. és fn. tt. tisztálót. Aki tisztál; vagy ami által, aminek segitségével tisztálnak.

TISZTÁN, (tisz-t-a-án) ih. 1) Tiszta vagyis szennyetlen, mocsoktalan állapotban, kimosva, kicsiszolva, fényesítve stb. A kölcsönözött edényeket, evőszereket tisztán visszaadni. 2) Minden idegen részek vegyüléke nélkül. Tisztán inni a bort. 3) Átv. ért. egészen, épen; különösen Ormánságban Baranyában. Tisztán olyan.

TISZTÁS, (tisz-t-a-as) mn. tt. tisztás-t v. -at, tb.ak. 1) Idegen vegyitékü részektől ment, a maga nemében híg, salaktalan, söprütlen stb. Tisztás liszt, melyben korpa nincsen. Tisztás égettbor. 2) Főnévileg (tárgyesete: tisztás-t, tb. ok). Mondják erdőről, melynek egyes részeiben fák nincsenek, mert vagy kivágták azokat, vagy nem termettek, nyilt hely az erdőben.

[ocr errors]

TISZTASÁG, (tisz-t-a-ság) fn. tt. tisztaság-ot, harm. szr. —a. 1) Mocsok, szenny nélküli tulajdonsága vagy állapota valaminek. Szobák, bútorok, edények, öltözékek tisztaságára ügyelni. A tisztaság második egészség. (Km.). 2) Erkölcsi ért. lelki, szívbeli tisztaság; szűzies tisztaság, azaz, szemérmes élet. A Bécsi codexben tisztaség; így kazdagség, magasség stb.; v. ö. -SÁG, -SÉG képző.

TISZTASÁGOS, (tisz-t-a-ság-os) mn. tt. tisztaságos-t v. at, tb. -ak. Képzési tulzással a régieknél, pl. a Nádor-codexben am. tiszta, igen tiszta.

TISZTÁSAN, (tisz-t-a-as-an) ih. Tisztás minőségben; tiszta állapotban; tisztán.

TISZTÁTALAN, (tisz-t-a-talan) mn. tt. tisztá talan-t, tb. ok. 1) Mocskos, szennyes, mosatlan, TISZTÁL, (tisz-t-a-al) áth. m. tisztál-t. 1) Va- mosdatlan. Tisztátalan test, fej, arcz, kezek. Tisztátalan lamely folyadéktól szürés vagy csepegtetés által az lak, butorok, öltözékek. Tisztátalan edények, evőeszközök. idegen anyagú seprűs részeket elválasztja. A seprüs 2) Idegenszerű részekkel, salakkal, seprüvel stb. veeczetet ruhán által, a homokos folyóvizet csepegő kövön gyített. Tisztátalan italok, ételek. Tisztátalan buza, bab, tisztálni. A pálinkát második lejártatás által tisztálni. liszt. 3) Átv. ért. ami az embert erkölcsileg beszeny2) Szemes, magvas jószágtól az ondót, polyvát, s nyezi, szemérmetlen, buja, trágár. Tisztátalan élet, idegen részekből álló salakot elválasztja. Tisztálni az | személy. Tisztátalan beszéd. Tisztátalan gondolat, vágy örleni, vetni való gabonát. 3) Bármely vegyes anyagból | szándék,

311

TISZTÁTALANÍT TISZTECSKE

TISZTEJT TISZTELENÍT

TISZTEJT 1. TISZTÍT.

312

TISZTÁTALANÍT, TISZTÁTALANIT, (tisz- | katonai testületben az olcsárlás vagy gúny némi árt-a-talan-ít) áth. m. tisztátalanit-ott, par. -8, htn. nyéklatával. -ni v. ani. Tisztátalanná tesz, tulajdon és átv. értelemben véve, azaz, mocskosít, szennyesít, idegen salakkal vegyít, zavar vagy erkölcsileg megfertőztet. V. ö. TISZTÁTALAN.

TISZTÁTALANÍTÁS, TISZTÁTALANITÁS, (tisz-t-a-talan-ít-ás) fn. tt. tisztátalanítás-t, tb. ok, harm. szr. —a. Cselekvés, mely által valami tisztátalanná tétetik. V. ö. TISZTÁTALAN.

TISZTÁTALANKODÁS, (tisz-t-a-talan-kod-ás) fn. tt. tisztátalankodás-t, tb. —ok, harm. szr. —a. Gyakorlatos cselekvés, midőn valaki tisztátalanul viseli magát; illetőleg mocskos ruházkodás. 2) Szemérmetlen, parázna életmód gyakorlása.

TISZTÁTALANKODIK, (tisz-t-a-talan-kod-ik) gyak. k. m. tisztátalankod-tam, tál, ott. 1) Testét, öltözetét, lakását szokása szerint mocskosan, disztelenül tartja. 2) Szeméremsértő, parázna, buja életet gyakorol.

TISZTÁTALANUL, (tisz-t-a-talan-ul) ih. 1) Mocskosan, szennyesen, piszkosan, szurtosan, mosatlan, mosdatlan állapotban. 2) Szemérmetlenül, buján, paráznán. TISZTÁTLAN; TISZTÁTLANSÁG; TISZTÁTLANUL 1. TISZTÁTALAN, TISZTÁTALANSÁG, TISZTÁTALANUL.

|

TISZTEL, (tisz-t-el) áth. m. tisztelt. 1) Valakit bizonyos erkölcsi tulajdonságai miatt becsben, kegyeletben tart, s becsülését a bevett illem külső jelei által kimutatja. Az érdemes, jámbor embereket tisztelnünk kell. Süvegvetve, üdvözölve, köszöntve megtisz| telni valakit. A szenteket, a szentek képeit és maradványait tisztelni. Alázatosan megtisztelem az urat. Ezen embert tisztelem, becsülöm. 2) Valakit akármily felsőbbségi viszonyánál fogva kegyel, s némi hódolat által kitüntet. Atyádat anyádat tiszteljed. A jó alattvaló tiszteli urát, fejedelmét, elüljáróit. A tanitvány tiszteli tanitóját. A kinek szárnya alatt nyugszol, azt tiszteljed. (Km.). V. ö. TISZT.

TISZTELÉG, (tisz-t-él-ég) gyak. önh. m. tisztélég-tem, tél v. tisztelyettem, tisztelgettél, tisztelgett, htn. -ni v. tisztelgni, v. tisztelgeni. L. TISZTELTISZTELEGJ! hadi vezérszó, am. a fegyver

KEDIK.

TISZTELENDŐ, tisz-t-el-end-ő) mn. tt. tisztė

TISZTÁTALANSÁG, (tisz-t-a-talan-ság) fn. tt. tisztátalanság-ot, harm. szr. a. 1) Tisztátalan tulaj-nek bizonyos megrántása és tartása által jelentsd donság vagy állapot, illetőleg mocskosság, szennyes- tisztelésedet, üdvözlésedet. ség, mosdatlanság, szurtosság, különösen a testre, öltözetre, lakásra, bútorzatra vonatkozólag. 2) Sze-lendő-t. Akit, vagy illetőleg amit tisztelni kell, vagy mérmetlen, buja, testfertőző életmód. illik. Minden érdemdús férfi tisztelendő. De különösen, és általán bevett szokás szerint az egyházi személyek czimnevéül használtatik, latinul: reverendus, venerandus. Fokozatosan nagyon tisztelendő, admodum reverendus; főtisztelendő, reverendissimus. A protestánsoknál ezek helyett nagytiszteletü és főtiszteletü czímnevek vannak szokásban. Egyébiránt régente a ,tisztelendő ezimet a világi, vagyis polgári hatóság tisztviselőinek is adták, a latin honorabilis értelmében, pl. 1517-ben egy perbeszédben megszólítás: Tisztölendő biró uram és nemes tanács uraim. 1558-ban Fóris Gáspár Löcse városa birájához így czimzé levelét,Ezen levél adassék az lőcsei főPellyó János és Török Imre, Nagyszombat küldöttei birónak, nekem tisztelendő jó uramnak." 1559-ben

TISZTAVÍZ, puszta Veszprém m.; helyr. —viz

re, -en, -ről.

[ocr errors]

TISZTÁZ, (tisz-t-a-az) áth. m. tisztáz-tam, — tál, ott, par. -3. 1) Tiszta ruhanemüvel ellát, öltöztet, behúz stb. Tisztázni a gyermekeket. Tisztázni az

ágyakat. 2) Szennyfoltos irományokat, törléses vagy rendetlenül följegyzett fogalmazatokat tiszta papirra, rendes, olvasható módon átír v. lemásol.

TISZTÁZÁS, (tisz-t-a-az-ás) fn. tt. tisztázás-t, tb. ok, harm. szr. -a. Cselekvés, mely által valamit tisztázunk. V. ö. TISZTÁZ.

[ocr errors]
[ocr errors]

a város tanácsához: Tisztelendő biró uram, nemes uram." 1560-ban a liszkai birák és polgárok a lőcsei biráknak és polgároknak: „Tisztelendő nemes biráknak és polgároknak adassék ez levél." (Régi Magyar Nyelvemlékek II. és III. k.). „És népek között TISZTÁZAT, (tisz-t-a-az-at) fn. tt. tisztázat-ot, tisztelendőbbek" (optimates. Bécsi cod. Dániel. III.). harm. szr. -a. Valamely irománynak, fogalma-,Menden városoknak lakozói, fejedelmi és tisztezatnak tisztára leirt példánya v. másolata. V. ö. lendőbbi" (honorati. Ugyanott. Judith. III.). TISZTÁZ 2).

TISZTELENDŐSÉGED, (tisz-t-el-endő-ség-ed) czímnév, melylycl az egyházi személyeket szólítani szokás. Képeztetésre olyan mint nagyságod, méltóságod, kegyelmességed.

TISZTELENÍT, (tisz-t-elen-ít) áth. m. tisztele

TISZTÁZMÁNY, (tisz-t-a-az-mány) fn. tt. tisztázmány-t, tb.ok, harm. szr. a. L. TISZTÁZAT. TISZTBELI, (tiszt-beli) ösz. mn. Tiszthez, mint hivatalhoz tartozó, arra vonatkozó; hivatalbeli. Tisztbeli kötelesség, eljárás, pontosság, ügyesség. Tiszte-nit-ett, htn. —ni v. --eni. A Régi Magyar Passióban letbeli társ. többször is eléfordúl,dísztelenít' értelmében. Es TISZTECSKE, (tisz-t-écs-ke) kics. fn. tt. tisz-öneki tisztelendő fénes ifiúnak arczáját nyavalyásticskét. 1) Csekély, alsó rangu kis hivatal. 2) Fiatal, ságos es ondokságos hagyapásokval (köpésekkel) maga nemében alacson rangu tiszt; különösen a tisztelenittik vala." (Toldy F. kiadása 89. 1.). „Ó en

[ocr errors]
« ElőzőTovább »