Oldalképek
PDF
ePub

3

-T

-T-TA

4

=

vábbá némely mássalhangzón végződőkhöz taraj-t, | meg száz szóban. Ellenben a mai divat szerént száhajnal-t, ösvény-t, kar-t, kár-t, bor-t, kakas-t, arasz-t, mos oly szó fordúl elé a köz életben, melyek a fönköles-t; segéd önhangzókkal ház-at, dob-ot, öl-et, tebbi elv ellenére már általános szokásba jöttek, pl. kert-et, gyöngy-öt stb. stb. L. TÁRGYESET. Az egész toj-ás, rak-ás, kel-és, gyű-lés, ül-és stb. melyeket ki nem szótár folyamában minden fő- és melléknév után a küszöbölhetünk. Fordúl még elé némely neveknél tárgyeseti rag följegyezve találtatik; s a hol a többes- a köz beszédben bizonyos t végezet, mely nem anyben a tárgyesettől eltérés van, minthogy a többesi nyira képző mint csak toldalékhang, mint rubin-t, rag mindig önhangzóval jár, ez is meg van érintve. esperes-t stb., melyek idegen szók, de eléjön tiszta -T, (3), igen szapora igeképző, s rendszerént magyar szóban is, pl. válasz-t (válasz helyett), melyátható igéket alkot, pl. elvont gyökökből: sü-t (ellen-nek ilyenkor tárgyesete: választ-ot. Ezeket irói nyelvtétben sül szóval), on-t om-t (ellentétben om-l-ik ben kerülni kell. szóval); továbbá önható igékből : dobban-t, durran-t, -T, (5), igehatározói rag, mint szemlátomás-t, cseppen-t, rezzen-t; -asz -esz képzővel együtt sokszor mindjár-t v. mindjárás-t, oldal-t; örömes-t, egyenes-t, viszonyban áll az -ad, -ed önható igéket alkotó kép-képes-t, meges-t, mely alak (melléknevekből) a régiekzővel, pl. horp-asz-t (önhatólag : horp-ad), mer-esz-t nél sokkal gyakrabban fordúl elé, pl. a Benigna (önh. mer-ed), szak-asz-t (önh. szak-ad), hal-asz-t (önh. asszony imakönyvében th-val: kivánatos-th (=kihal-ad), szél-esz-t (önh. szél-ed), támasz-t (önh. támad), | vánatosan), méltóságos-th, ajétatos-th, reszkettetős-th, eresz-t (önh. er-ed) stb. stb.; más önhatókból is gyak- | rettenetös-th stb.; s hanggal egyesül ezekben : bizvá-st ran önhangzóval párosulva, pl. mozg-at, zörg-et stb. | (bízva-ast), folyvá-st, oldalvá-st stb. stb.; továbbá alkot áthatókból miveltetőket, pl. ir-at, kér-et, szed-et; igen sokszor kettőztetett t-vel tat, tet képzőkben, pl. süt-tet, munkál-tat, olvas-tat stb. stb. Különös figyelmet érdemel az i-vel párosult t, tan-it, ép-it, ker-it (kör-ít), igaz-it, boldog-it; amely it régiesen ót, ojt, ujt, magas hangon őt, öjt, üjt, és mind mély, mind magas hangon ejt, ét alakokban mutatkozik; s ezért alaposnak látszik azok véleménye is, kik ezen it (ót, öt stb.) képzőket már az önhatókat alkotó úl, ül (régiesen ól, öl) igékhez járultaknak, illetőleg a két rendű képzőket egybeolvadottaknak tekintik, pl. tan-úl v. (régiesen) tan-ól-ból lett elsőben tan-úl-t v. tan-ól-t, ebből az l-nek rokon j-vé változtával tan-uj-t v. tan-oj-t, annak egészen elhagytával: tan-út tan-ót s az ó, é-vé (mint bám-ó, bám-é szóban) átváltozván: tan-éj-t, tan-é-t. Mind ezek a tesz igére vitethetők, mely a legtöbb ragozásban és képzésben csak te törzsként szerepel, pl. te-end, te-het, te-tt, tön (te-ön), te-vů (te-ő). Lásd bővebben: Előbeszéd 131-135. 11.

−T, (4), mint névképző magában csak ritkán fordul elé, pl. boj-t (boly-t), cson-t (= csom-t), roj-t, ros-t, ker-t stb. hanem dús gazdagságban önhangzóval párosúlva s igeneveket alkotva jelenik meg; pl. mond-at, gondol-at, akar-at, pillan-at v. pillant-at, áldoz-at, keres-et, öltöz-et, élet, tekint-et, emlékez-et stb. stb. néha tompább önhangzóval is: állap-ot, nyug-ot. Ezen igeneveknél némi ellentétben áll az ás és igenévképzővel mint mond-ás, gondol-ás, akar-ás, pillant-ás, áldoz-ás, keres-és, élés, öltöz-és, tekin-t-és, emlékez-és, állap-ás (állap-ik igétől), nyug-ás (v. nyug-v-ás) stb. T. i. | az ás és névképzővel alkotott igenévben a cselekvés v. működés (illetőleg szenvedés) folyamatban levőnek, és ami födolog, a működő alanynyal együtt gondoltatik; az at et (ot) névképzővel alkotott igenévben pedig az mint már inkább a cselekvés eredménye befejezettnek és az alanytól elvontnak, önmagában álló tárgynak tekintetik. Ezekben a régiek szabatosabbak valának, pl. fogyatkoz-at, bővölköd-et és száz

TA, messzeségre vonatkozó egyszerü gyökelem, melyből a további helymutató a képzővel lett ta-a, mely különösen Baranyában és alsó Somogyban divatos, öszvehúzva az országos gyermekszó tá, kettőztetve tátá (v. táti), azaz, valahova el, messze, pl. tátá menni v. tátába menni, tátá v. tátába vinni a gyereket, am. elutazni, elmenni, elvinni; máskép: tacs v. tács, pl. midőn a dajka így szól a kisdedhez: menjünk tács! Hihetőleg innen származott azon ruha neve is (tacska), melylyel a falusi nők magukhoz kötik a kisdedet, | midőn valahová, pl. a mezőre magukkal viszik. Persa nyelven tá határvető elüljáró (usque ad), pl. ez szer tá pá (tetőtől talpig); jelenti ezt is: míg (donec, dum, quamdiu); sínai nyelven is táo am. usque ad, és pervenire. (Schott). Ezen ta gyökből származtak a) a múlt esztendőre vonatkozó ta-val, azaz, (legközelebb) eltölt vagy mult évvel, mint hol-val, nap-val (nappal), éj-vel (éjjel), reg-vel (reggel), ösz-vel (őszszel), tavasz-val (tavaszszal), t. i. ezekben a val vel megfelel e kérdésre: mikor?; b) a messzehelyre utaló taa v. tá, mely hangzóval kezdődő ragok előtt v hangot vesz föl köz szokás szerént: távul, távol, távolit, távolság, távozik, távozás; c) a helyéről valamit folytonosan odább nyomó, mozdító tal (= tol) melyből taliga és talicska származtak; továbbá az egyes vagy szakadozva gyakorlott nyomást, lökést, mozditást jelentő tasz, taszít, taszigál; d) a több irányban szétterjedő, szétnyiló, szétmenő távolságot jelentők: tág, tál, tályog (vértál), tár (ige), tát; mely értelemben rokon hozzá azon sza sze, melyből szana-szét eredtek; e) az egyensulyi középponttól, egyenes vonaltól távozó, ideoda biczegő, hajló tántor, tántorog, tántorodik, tántorit (hová talán magát a táncz szót is sorozhatjuk), a midőn alapfogalomban és hangban hasonló e gyökhöz a félrehajlási csa, honnan csák, csákó, csákány, csáklya, csámpa stb.; továbbá: sa ezen származékokban: sanda félre néző, sánta biczegve félre lépdegelő; f) az alulról fölfelé távozó, illetőleg emelkedő tám, támad, támaszt, melyhez hangváltozattal rokon gyám, gyámol, gyȧ

5

-TA-TÁBLA

TÁBLABIRÓ TÁBLAMŰ

6

molit szók gyöke gya. Ezen ta máskép: to, honnan e | Nagy táblához ülni. Törvényszéki, tanácsteremi, országváltozatok : taa toa, tal tol, taliga toliga, taszit toszit, gyülési, alsó, felső tábla, (mely nevek alatt az egész sőt némely származékokban csak e második divato- alsó, felső házat értjük). Pesti, Marosvásárhelyi kirázik: tob (dob), tova, tovább, tolong, told, toldúl. Néha | lyi tábla (= törvényszék). Szabótábla, melyen szabnak, tu-ba megyen által, mint: tuszkol, tuszkál, tusa, tusa- vasalnak. 3) Átv. lap, levél, melyen holmit följegyezkodik, túl. nek. Nemzedéki, időszámlálási, történeti, viaszos táblák. Rajztábla. 4) Földmivelők nyelvén, táblához hasonló | alakú különkülön földosztály. Tábla szőlő, tábla föld. Két táblát buzával, hármat rozszsal bevetni. 5) Képes kifejezéssel, valamit a sziv táblájára vésni, am. hálaemlékezetben tartani.

-TA, magas hangon -TE, (1), öszvetett igehatárzó-képző, mely megfelel e kérdésre : mikor? pl. hajdan-t v. hajdan-ta, régen-te, napon-ta, éjen-te, a székelyeknél: füen-te, legény-te, leány-ta.

-TA, TE, (2), a sokszorozó igehatározók

hoz járul; 1. —SZÉRTE.

Közvetlenül a latin tabula után képeztetett,

—TA, —TE, (3), névképző, pl. vi-ta, ha-ho-ta, mely számos más európai nyelvekben is feltaláltatik, faj-ta, cseme-te, szövő-te. ‚Te-sz' ige gyöke.

[ocr errors]

TÁ, 1. TA alatt.

TAA, 1. TA alatt.

TAAP, (Táp), falu Győr m.; helyr. Táp-ra, on, -ról.

TAÁP-SZ. MIKLÓS, falu Győr m.; helyr. -Sz. Miklós-ra, —on, —ról.

ú. m. a spanyol nyelvben szintén tabla, az olaszban tavola, a csehben tabule, tabulke, a francziában s angolban table (természet szerént az illető nyelvbeli kiejtéssel), német-, holland-, oroszban tafel, svédben taffel, tafla stb. sőt a persában is: tablah. (discus vel tabula lignea. Vullers). Adelung azt mondja róla, hogy e szónak (a németben) igen régi kora azt mutatja, hogy az a latinnak inkább oldalrokona mint származéka, s eredhet vagy a tulajdonképeni tრtörzstől, mely hosszasági és szélességi kiterjedés fogalmát látszik magában rejteni, vagy az elavult tafen TABAJD, falu Fehér m.; helyr. Tabajd-ra, (levelekre szelni) igétől. Az első értelemben egyező on, ―ról.

-ról.

TAB, mváros Somogy m.; helyr. Tab-ra,

-on, TÁB, ALSÓ-, FELSŐ-, puszták Nógrád m.; helyr. Táb-ra, —on, -ról.

[blocks in formation]

volna a magyar táv szóval.

TÁBLABIRÓ, (tábla-biró) ösz. fn. A magyar alkotmánynak 1848. előtti korában, a főispáni hivatal által kinevezett s meghitelt, megyei különösen törvényszéki ülnök. Hasonló czimet viseltek a papi nemesszékek ülnökei is. Több tek. nemes vármegyék táblabirája. Vajkai, Verebélyi, Bácsai, Füssi, Vecsei nemesszékek táblabirája.

TÁBLABIRÓI, (tábla-birói) ösz. mn. Táblabi rót illető, ahhoz tartozó, arra vonatkozó. Táblabirói czim, hivatal, fizetés.

TÁBLABIRÓSÁG, (tábla-biróság) ösz. fn. Táb labirói rang, hivatal, czim.

TABÉRTOS, mn. tt. tabértos-t v. -at, tb. -ak. Kemenesalon am. tág, terjedt, terepes, pl. tabértos száj. Alaphangra és alapfogalomra hasonló a TÁBLAI, (tábla-i) mn. tt. táblai-t, tb. -ak. terjedésre vonatkozó tág, tát, távol szókhoz. Mi alakját illeti, gúnyos jelentésénél fogva egyezik a szinte Bizonyos táblát, különösen országgyülésit, és felsőbb gúnyos lámpértos, hóbortos, csipertes melléknevekkel. törvényszékit illető, ahhoz tartozó. Alsó táblai tárTABIÁS, erdélyi falu Meggyes-székben, helyr.gyalások a néhai országgyüléseken. Királyi táblai biró.

Tabiás-ra, -on, —ról.

TABIT, fn. tt. tábit-ot. Habos selyemszövet. Párizpápainál: sericum undulatum. Szabó Dávidnál: habos csemelet. Elavúlt s idegen eredetű szó. Faludinál tábat. Francziául: tapis, Heyse szerént: gewässerter Doppeltaffet, Silbermohr, a persa utabi szótól, mely szerénte am. kostbarer Seidenstoff.

TÁBLAKŐ (tábla-kő) ösz. fn. 1. PALA. TÁBLALEGÉNY, (tábla-legény) ösz. fn. A szabóműhelyben első legény, ki a szabáshoz ért, s ebben valamint a munkák kiosztásában az illető mester képét viseli, vagy öt pótolja. Özvegy szabóné táblalegénye.

TÁBLAPAPÍR v. -PAPIROS, (tábla-papiros) ösz. fn. Vastag, tömör, kemény papiros, melyet holmi

táblaféle műnek, eszköznek használnak.

TÁBLÁS, (tábla-as) mn. tt. táblás-t v. -at, tb. ak. Táblával ellátott, fölszerelt. Táblás tanterem. Táblás padolat. V. ö. TÁBLA.

TÁBLA, fn. tt. táblá-t. 1) Széles ért. lapos, és aránylag vékony rétü tömör test, mely rendesen négyszögletű, s mesterség által különféle használatra képeztetik olyanná. Anyagra nézve : vastábla, aranytábla, fatábla, üvegtábla, kötábla, palatábla. Czélra nézve ablaktábla, kályhatábla, padlótábla, számvetőTÁBLAMŰ, (tábla-mű) ösz. fn. Koczkásan kitábla, irótábla, könyvtábla, tilalomtábla, gyurótábla stb. metszett, s kisebb nagyobb mesterséggel öszveszerke2) Asztal. Éttábla, terített tábla. Úri, vendégi tábla. | zett deszkadarabokból álló mű, nevezetesen padolat.

7

TÁBLÁZ-TÁBORKÓRHÁZ

TÁBORKORONA-TÁBORSZÉM

TÁBORKORONA v. -KOSZORU, (tábor-koropa v. —koszoru) ösz. fn. Díszkorona, a régi római katonáknál, kik az ellenség táborába először betörtek. (Corona castrensis, v. vallaris).

TÁBLÁZ, (tábla-az) áth. m. tábláz-tam, -tál, - ott, par. -z. 1) Táblaféle szabásu koczkákkal ellát, kirak. Táblázni a padolatot. 2) Bizonyos terjedelmű földet táblákra feloszt. 3) Hirdető, tudósító, tilalmazó táblával lát el valamit. Kitáblázni a határt, melyen tilos a vadászat. 4) Hatósági hivatalos könyvbe bizonyos adósságot bejegyez. Házára több ezernyiség ellen indítása, szállítása. adósságot betábláztak. A lefizetett kölcsönt kitáblázni.

TÁBLÁZÁS, (tábla-az-ás) fn. tt. táblázás-t, tb. -ok, harm. szr. -a. Cselekvés, mely által valamit tábláznak. Padolattáblázás. A határnak kitáblázása. Adósság betáblázása, kitáblázása. V. ö. TÁBLÁZ. TÁBLÁZAT, (tábla-az-at) fn. tt. táblázat-ot,

harm. szr.

[ocr errors]

TÁBORKÜLDÉS, (tábor-küldés) ösz. fn. Tábort képző hadseregnek bizonyos helyre, vagy ellenTÁBORLÁS, (tábor-ol-ás) fn. tt. táborlás-t, tb. -ok. L. TÁBORLAT, és TÁBOROZÁS.

TÁBORLAT, (tábor-ol-at) fn. tt. taborlat-ot, harm. szr. —a. Táborilag szerkezett hadsereg járata, működése, különösen valamely hadi erősségnek megszállása.

-a. Táblaalakú deszkakoczkákból szerke- TÁBORLATI, (tábor-ol-at-i) mn. tt. táborlati-t, zett kirakat. Padolat táblázata. Viaszos, tarkatáblázat. | tb. -ak. Táborlatra vonatkozó, azt illető. Táborlati TABOD, puszta Tolna m.; helyr. Tabod-ra, üteg. Táborlati gátak. Táborlati tanya. -ról.

-on,

-on,

TABÓD, puszta Tolna m.; helyr. Tabód-ra,

— ról.

TÁBOR, (1), fn. tt. tábor-t, tb. — ok, harm. szr. a. 1) Szabad ég alatti tér, melyen a hadsereg sátorokban, vagy más ideiglen állitott hajlékokban megtelepedik, tanyát üt, s rövidebb vagy hosszabb ideig tartózkodik. Kijelölni, kimérni, bekeríteni, körülárkolni, megerősíteni a tábort. Táborba szállani. Tábort verni, ütni. Tábort járni. A tábort elhagyni. A táborból kiütni. 2) Az ily nyilt téren tanyázó hadsereg. Megtelepíteni, megindítani a tábort. Rajta ütni a táboron. Egész táborral megtámadni az ellenséget. A tábort szükséges szerekkel, élelemmel ellátni. 3) Átv. pusztító, kártevő, vándorló állatsereg. A vidéket ellepte a sáskák tábora. Eléjön általán a szláv nyelvekben. Törökül és mongolul: ordu, mely fordított alakban volna : du-or, du-v-or. Ha a magyarból elemezni szabad, és alapfogalmul azt veszszük föl, hogy a tábor terjedt, tág, nyílt helyet jelent, úgy törzse (táb) egyező a távol, tág, tát, tár terjedésre vonatkozó szók törzsével : tá vagy táv. A magyarban rokon hozzá még gyökbetükben tanya, és a Kemenesalon divatos tabértos, am. tág, terepes; Táb helynevek is vannak Nógrád megyében. TÁBOR, (2), major Sopron m; helyr. Tábor-ra,

-on, -ról.

TÁBORHELY, puszta Győr m.; helyr. Tábor hely-re, —ên, —rül.

TÁBORI, (tábor-i) mn. tt. tábori-t, tb. —ak. Tábort illető, ahhoz vagy abba tartozó, arra vonatkozó. Tábori élet; tábori ágy; tábori asztal; tábori pap; tábori oltár ; tábori orvos; tábori sátorok; tábori jelszó ; tábori lobogó; tábori székek, ágyúk, eszközök, készületek. TÁBORJÁRÁS, (tábor-járás) ösz. fn. A táborból fölkerekedett hadseregnek tovább vonulása. TÁBORKAR, (tábor-kar) ösz. fn. Valamely

ezrednek öszves föbb tiszti kara.

TÁBORKARI, (tábor-kari) ösz. mn. Táborkarra vonatkozó, ahhoz tartozó. Táborkari állomás, százados, ornagy.

TÁBORKÓRHÁZ v. -KÓRODA, (tábor-kórház v. —kóroda) ösz. fu. A táborhoz tartozó kórház.

|

TÁBORLÁZ, (tábor-láz) ösz. fn. Erős rohamú láz neme, mely kivált nyári hónapokban a táborozó hadseregekben szokott pusztítani.

TÁBORLÓ, (tábor-ol-ó) mn. tt. táborló-t. Táborral valamely hadi erősséget megszálló. Táborló lövöcs. Táborló sereg. Táborló tüzérség. Táborló tűztelep. TÁBORNAGY, (tábor-nagy) ösz. fn. Általán több tábornak, illetőleg öszves hadseregnek főparancsnoka. (Feldmarschall). Altábornagy. (Feldmarschall-lieutenant).

TÁBORNAGYHELYETTES, (tábor-nagy-helyettes) ösz. fn. Másodrangu tábornagy.

TÁBORNAGYI, (tábor-nagyi) ösz. mn. Tábornagyra vonatkozó, azt illető. Tábornagyi rang, méltóság.

TÁBORNOK, (tábor-nok) fn. tt. tábornok-ot, harm. szr. -a. Általán megfelel neki az idegen general, mint egy külön tábort képező hadseregnek vezére, fönöke. Lovassági, gyalogsági tábornok stb.

[ocr errors]

TÁBORNOKI, (tábor-nok-i) mn. tt. tábornoki-t, tb. -ak. Tábornokra vonatkozó, azt illető. Tábornoki rang, állás. Tábornoki kar. Tábornoki test. TÁBORNOKSÁG, (tábor-nok-ság) fn. tt. tábornokság-ot, harm. szr. —a. 1) Tábornoki állás v. rang. 2) Tábornokok összesége.

TÁBOROL, (tábor-ol) áth. és önh. m. táborol-t. Táborral valamely hadi erősséget megszáll. Körül

[blocks in formation]

9

TÁBORSZER-TACSKOLÓDÁS

TACSKOLÓDIK— TAG

10

TÁBORSZER, (tábor-szer) ösz. fn. A táborhoz nek ütés, nyomkodás által megzuzása, megtörődése. tartozó, illetőleg a hadviseléshez megkivántató min-V. ö. TACSKOLÓDIK. dennemű szerek és készületek.

[blocks in formation]

TACS, (1), hangutánzó gyök tacsak törzsben s ennek tacsakos és tacskolódik származékaiban.

TACS, (2), fn. tt. tacs-ot. Kenessey Albert Hajózási Műszótárában am. csat kötélből vagy kötélen (Klampf); továbbá: vetőkötél (Fangseil); melyről a jeles szerző azt mondja: „Győr megyében hallottam e szót, valamint tacsolni, tacsot vetni és tacsvetést is. Tacs úgy mond valószinüleg csak a csat változata (mint ez czölönk és kölöncz-czel történik); t. i. ha a vetőkötéllel valamit halászunk, erre csatot kell

[ocr errors]

csinálnunk."

TACS, (3) v. TÁCS, (1), rag nélkül divatozó gyermeknyelvi szó, s am, tova, messze, el. Menjünk tács! Elment tács! Máskép: tátá, táti. V. ö. TA.

[ocr errors]

TACSKOLÓDIK, (tacs-ak-ol-ó-od-ik) belsz. m. tacskolód-tam, tál, ott. Ütődés, csapódás által megtörődik, öszvezuzódik, pl. a gyümöles. Törzse tacsk hangutánzó, s am. pacsk,pacskolódik szóban. Székely tájszó. A Tisza mellett: zöcskölödik.

TÁCSÓ, (tács-ó) mn. tt. tácsó-t. A székelyeknél am. ügyetlen, szájtátó v. tátott száju, mamlasz, ostoba; máskép ugyanott ánkucza. Azon gúnyszók osztályába tartozik, melyek szájtátó ostobaságra, bámulásra vonatkoznak, milyenek: táté, tájbász, tatri, melyekben alaphangok: ta, tá. V. ö. BÁ, BÁMÉ.

TÁCSOG, (tács-og) önh. m. tácsog-tam, -tál, -ott, A székelyeknél am. szájtátva bámészkodik, ámolyog. TACSOGÁS, (tács-og-ás) fn. tt. tácsogás-t, tb. - ok. Szájtátva bámészkodás. V. ö. TÁCSOG. TÁCZ, falu Fehér m.; helyr. Tácz-ra, — on, —ról. TÁCZA, 1. TÁLCZA.

TÁDÉ, TADUS, férfi kn. tt. Tádé-t, Tadus-t. Thaddaeus, mely síriai nyelven am. okos.

TAFOTA, fn. tt. tafotá-t. Könnyebbféle selyemszövet, melynek szálai legkevesbbé tömöttek. Melléknevül használva am. ilyen szövetből való. Tafota ruha, kendő, kárpit. Átv. tafota alma, világos, mintegy átlátszó, sima héju almafaj. Tafota gyomrú kényes ember. (Káldi Innep. préd. 67. 1.). Idegen eredetü | szó. Németül : Taffet, olaszul: taffetta, spanyolul: tafetan, francziául: taffetas, melyeket a nyelvészek a persa taftah szótól származtatnak, ez pedig Vullers szerént selyem szövetféle (genus telae sericeae TÁCSA, (tál-csa) fn. tt. tácsát. Kis tál, kisfa- vel serici), táf-tan igétől, melynek egyik jelentése: tál. Tájszótár.

TÁCS, (2), elvont törzs tácsó és tácsog székely szókban; egyezik t előtét nélkül ács (= áncs, ámes) törzszsel ácsorog szóban.

TÁCS, (3), erdélyi falu a beszterczci kerület ben, helyr. Tács-ra, on, -ról.

TACSAK, (tacs-ak) önállólag nincs szokásban, hanem csak,takacsos' és,tacskolódik szókban mint törzs szerepel.

torquere filum.

TAFOTÁS, (tafota-as) mn. tt. taĵotás-t, tb. —ak. Tafotával ellátott, béllelt, szegélyzett. Tafotás mente, dolmány.

TACSAKOS, (tacsak-os) mn. tt. tacsakos-t v. TAG, (1), fn. tt. tag-ot, harm. szr. —ja. 1) Az - at, tb. -ak. Balatonmelléki tájszó am. lucskos, állati testnek mintegy kisarjadzó része, melyet egy pocskos, latyakos; néhutt: hangáttétellel: csatakos. más részszel, illetőleg a deréktesttel csukló, vagy íz TACSKA, (tacs-ka) fn. tt. tacskát. 1) Pólya, köt öszve, milyenek a lábak, kezek, karok, ujjak stb. kendő, vagy lepedő, melylyel a falusi nők a kisde- Marhatag. Nagy tagu. Erős, izmos, vastag, vékony tagok. det magukhoz kötik, midőn a háztól távol, pl. a me- Minden tagja fáj, reszket bele. A fenerágta tagot elvágni. zőre mennek. Gyöke a kirándulásra vonatkozó gyer- Férfitag, máskép: nemző-tag v. vessző. Szarvastag, meknyelvi tacs. V. ö. TA, és TACS, (3), TÁCS, (1). szarvasczomb. 2) Szélesb ért. minden felbonczolt, 2) Bodrogközben am. targoncza, talicska, hihetőleg darabokra, izekre választott rész, honnan tagolni, összehúzva talicska szóból. feltagolni az ökröt, am. részekre, konczokra vagdalni. TACSKÁND, puszta Vas m.; helyr. Tacskánd-3) Átv. bizonyos testülethez, egyesülethez tarozó

ra,

-on, -ról.

TACSKÓ, fn. tt. tacskó-t. 1) Kis fajtáju fütyésző vadászeb. Mint a tacskók ugyan fölfütyészik. (Molnár A.). Tacskók mindent fölfityésznek. (Káldi). Alkalmasint a német Dachshund után alakult. 2) Átv. gyereknek szokták mondani, midőn megvetőleg vagy némileg feddve szólnak hozzá; innen Kríza János szerént a székelyeknél am. kölyök, poronty. Eredj te tacskó! TACSKOLÓDÁS, (tacs-ak-ol-ó-od-ás) fn. tt. tacskolódás-t, tb. ok, harm. szr. a. Valamely test

[ocr errors]
[ocr errors]

személy. Család, nemzetség, nemzet tagja. Egyházi, polgári társulat tagja. A magyar tudományos akadémiának igazgató, tiszteleti, rendes, levelező tagja. A Kisfaludytársaság tagja. Több tudományos, gazdasági stb. társulat tagja. Tanács, törvényszék, hatóság tagja. 4) Földbirtokra vonatkozva, am. bizonyos, terjedelmü földdarab, mely valamely egésznek (egész határnak) mintegy tagját teszi. Egy tagban ezerhold szántóföld, rét és legelő jutott neki. Tagerdő. 5) A szószerkezetben egyegy ízt jelent, melyet öszvetéve szótag-nak nevezünk.

11

TAG-TAGAD

TAGADÁS-TAGÁR

12

Alaphangra, és fogalomra legközelebb áll hozzá: neinen, t. i. amaz a ne, emez a nein tiltó tagadó gyöszak, mely szintén valamely egésznek egyes részét köktől. Hasonlóan a magyar tagad gyöke lenne azon teszi, honnan tagolni, am. szakokra osztani, válasz-ta, mely távolodásra vonatkozik, miért midőn valamit tani valamit, továbbá tagló és szakócza körülbelül | tagadunk, így is szoktunk szólani : távol legyen töhasonló vágóeszközt jelentenek. Oszmanli-török nyel- | lem, hogy ezt cselekedtem volna. A gyökszótag és az ad ven tike rész, darab, pl. tike tike, darabonként, tikele- képző közé úgy csúszott be a g, mint a tegez v. teget mek, taglal-ni, szétdarabol-ni. (Vámbéry). igébe, melynek gyöke a második személynévmás te. TAG, (2), elvont gyöke tagad igének és szár- Végre megjegyzendő, hogy ez igében az ad képző mazékainak; 1. TAGAD.

-TAG, magas hangon: -TEG, (1), mint melléknévi összetett képző kiegészítve am. —atag, -eteg; 1. ATAG, -ETEG. ,Veszteg és szörnyeteg szókban némi eltérés látszik; 1. ezeket.

nem ön-, hanem átható erővel bír, mi több más szónál is eléfordúl, pl. ragad (rapit), fogad, feled. Csagataj nyelven Vámbéry szerént tang-mak.

TAGADÁS, (ta-g-ad-ás) fn. tt. tagadás-t, tb. - ok, harm. szr. — a. Nyilatkozás, mely által valamit tagadunk, ez igének minden értelmében. Vak

-TAG, magas hangon : —TEG, (2). Ritka használatu igehatározói összetett képző, pl. viszon-merő, szemtelen tagadás. Eltagadás, megtagadás, kitagat-ag, ezen-t-eg, melyekben az ag eg inkább csak toldalék, mint ottan-ag, itten-eg szókban is.

dás. Törvényben tagadás jó. (Km. Si fecisti nega). Mi tagadás benne, azaz, nincs mit tagadni, valljuk meg az igazat. V. ö. TAGAD.

TAGADHATATLAN, (ta-g-ad-hat-atlan) mn. tt. tagadhatatlan-t, tb. —ok. Amit tagadni nem lehet, napnál világosabb, köztudomásu, ami bizonyosan megtörtént. Tagadhatatlan tény. Az tagadhatatlan, hogy..... Határozóként am. tagadhatatlanul.

TÁG, (ta-ag) mn. tt. tág-at. Általán, a minek szélei, körvonalai, határvető korlátai aránylag távol esnek egymástól, minélfogva a közéjök foglalt tér elég nagy, széles, bő. Tág út, útcza, udvar, terem, szoba. Táy szekrény. Különösen, ami nem feszes, nem szoros, ami öblöt csinál vagy hagy. Tág csizma, nadrág, másképen: bő. Átv. tág lelkiesméret, mely az erényesség korlátain túl csapong, mely az erkölcsi tör-ság) fn. tt. tagadhatatlanság-ot. Valamely létnek, ese. vényt nem veszi szorosan, és sokat enged magának; tág fegyelem, nem szigorú, sőt igen is engedékeny.

Minthogy alapfogalomban a tág olyasmit jelent, melynek szélvonalai bizonyos középponttól távol esnek, innen okszerüleg állíthatni, hogy gyöke azon ta, mely több hasonló fogalmú szók alapját teszi, milyenek tát, tár, távolít. Képzője ag, melylyel egyesülve s öszveolvadva lett tág. V. ö. TA, és AG, EG, OG, ÖG képző. Idegen nyelvek között, Vámbéry | szerént tágúl szóval egyezik a csagataj-oszmanli török tagil szó, mely szerénte am. szétszóródik, elterjeszkedik.

TAGADHATATLANSÁG, (ta-g-ad-hat-atlan

ménynek bizonyossága, kétségbe hozhatatlansága.

TAGADHATATLANUL, (ta-g-ad-hat-atlan-ul) ih. Oly bizonyosan, oly világosan, oly köztudomásilag, hogy tagadni, kétségbe hozni lehetetlen.

TAGADHATLAN, 1. TAGADHATATLAN. TAGADÓ, (ta-g-ad-ó) mn. tt. tagadó-t. 1) Aki valamit tagad, meg nem vall. Büntetteit tagadó tolvaj, útonálló, gyilkos. 2) Ami tagadást foglal magában, Tagadó válasz, levél. Tagadó mondat. Tagadó szóképző. tagadó szócska, pl. nem, nincs, sehol.

TAGADÓLAG, (ta-g-ad-ó-lag) ih. Valamit tagadva, ellenkezőt állítva, nemet mondva. Tagadólag válaszolni.

TAGADÓLAGOS, (ta-g-ad-ó-lag-os) mn. tt. tagadólagos-t v. -at, tb.ak. Ami tagadólag mond valamit, vagy az állítmánynyal ellenkező viszonyú. Ellentéte : állítólagos.

TAGADÓMEGYES, falu Bihar m.; helyr.

TAGAD, (ta-g-ad) áth. m. tagad-tam, ―tál, -ott v. t. 1) Valamely állításnak ellenkezőjét vitatja, vagyis azt mondja felőle, hogy nincs úgy, hogy nem való, nem igaz, nem történt. A vádlott gonosztévő mindent tagad. Tagadom, hogy valaha láttalak. Az okoskodás előzményét megengedem, következményét tagadom. Ha tetted, ne tagadd. Aggszó de igaz, hogy be--Megyes-re, —én, -ről. tegséget, sántaságot, szegénységet senki el nem tagadhat. (Km.). 2) Azt állítja, vitatja, vagy kijelenti, hogy közte, és más valami között viszony nincsen, vagy ha volt, azt magától eltolja. Ez értelemben igekötőkkel használtatik. Eltagadta apját, anyját, rokonait. Kitagadta a fiát minden keresményéből. Eltagadta a hitét, nemzetiségét. Mindent megtagad tőlem, mit sem ad.

E szónak egyenes ellentéte vall, azaz, valamiről azt állítja, hogy úgy van, tehát aki valamit tagad, azt mondja, nincs úgy; de a vall és van ezt is teszi, habeo, tehát a tagad másod jelentése is am. valamiről azt állítja, hogy nem bírja, hogy nem az övé, hogy semmi köze vele. Ezek szerént a tagad alapfogalomban am. valamit nemel, latinul negat, németül ver

TAGADVA, (ta-g-ad-va) ih. Tagadás által, meg nem vallva, ellenmondva. A világ tagadva szaporodik. (Km.).

TAGALKAT, (tag-alkat) ösz. fn. Az állati test tagjainak egymáshoz viszonyló szervezete, minősége, kifejlett állapota, termete. Arányos, idomos, erős tagalkat.

TÁGAN, (ta-ag-an) ih. Szélesen, bőven; nem feszesen, nem szorosan.

TAGÁR, (tag-ár) ösz. fn. Bujakór neme, mely tisztátalan személylyel történt elhálás következtében támad, s a megromlott nemi magnak folytonos csepegésében áll. máskép: kankó, némelyek szerint: takár (takonyár. Gonorrhea).

« ElőzőTovább »