TIKSZÓ, TIKSZÓKORON régiesen am. kakasszó, kakasszó idején 1. TYÚK alatt.

TILALMAZ, (til-al-om-az) áth. m. tilalmaz-tam, —tål, —ott, par. -. Tilalomféle nyilatkozat által erélyesen kijelenti, hogy ezt vagy azt tenni, elkö

TIKTAK, (tik-tak) ikerített fn. tt. tiktak-ot, harm. szr. —-ja. A székelyeknél am. hitvány, hányt-vetni nem szabad. Tilalomfák által tilalmazni a vadávetett ember. (Ferenczi János).

TIKTARA, (tik-tara) ösz. fn. 1. TIKSZĖM, 2). TIKVAKOS, TIKVAKSI, (tik-vakos vagy —vaksi) ösz. mn. Győr tájékán am. oly ember, ki éjjel nem lát, vagy, mint máskép mondják, kinek farkassötétsége van.

szatot. Törvények által tilalmazni valamit. Tilalmazni, eltilalmazni valamely erdőt, határt, azaz, tilalomjelekkel, tilalomfákkal stb. ellátni határszéleiket. V. ö. TILALOM; TILALMAS (1), (2).

TILALMAZÁS, (til-al-om-az-ás) fu. tt. tilalmazás-t, tb. ok, harm. szr. —a. Erkölcsi rendelés, TIKVÁN, KIS, NAGY- faluk Krassó m.; törvényhozás, mely által tilalmaznak, vagy tilalomjellel ellátnak valamit. V. ö. TILALMAZ.

helyr. Tikván-ba, —ban, -ból.

-

TIKVAKSI 1. TIKVAKOS.

TIKVERŐ; TIKVERŐS; TIKVERŐZ lásd: TYÚKVERŐ stb.

TIL, (1), természeti hangszó, melylyel a magyar nyelvjárás bizonyos vékony éles hangu fuvó szernek, az úgy nevezett tilinkónak hangját tili lili

utánozza.

TILALMI, (til-al-om-i) mn. tt. tilalmi-t, tb. -ak. Tilalomra vonatkozó, azt illető. Tilalmi parancs, rendelet. Tilalmi idő. Tilalmi jel. Tilalmi tábla.

TILALOM, (til-al-om) fn. tt. tilalm-at, harm. szr. a. Az erkölcsi törvényes hatalom erélyes és határozott nyilatkozata, mely által valamit tenni tilt, vagyis korlátot jelöl ki, melyet áthágni nem

szabad. Isteni, emberi tilalom. Kihirdetni a tilalmat. Tilalom ellen cselekedni. A tilalom a cselekvési vágyat akaratot visszatartóztatja, valamint egyik ellentéte a parancs az akaratot tevésre kényszeríti, az engedély pedig az akaratnak szabad tért nyit.

Törzse az önállóan nem divatos tilal ige, mint általán az alom elem alakú fönevek jobbára hasonló törzsökből származtak. V. ö. -ALOM, ELEM, névképző.

TIL, (2), elavult név- és igegyök, melyből tilalom, tilos, tilt és a régies tiloszik származtak, s melyek mindnyájan némi erkölcsi távolításra vonatkoznak, mennyiben ami tiltatik, vagy tilos, tilalmas, koznak, mennyiben ami tiltatik, vagy tilos, tilalmas, ahhoz közeledni nem szabad, attól távolodni, tartózkodni kell; s a régies tiloszik épen am. tartózkodik. Ezen alapeszméből kiindulva legvalószinűbbnek látszik, hogy a til nem egyéb, mint hangzóváltozattal módosított tal, tol; amabból t miveltetővel lett til-t, mint a kel, telik, alik, válik igéből kelt v. költ, telt v. tölt, alt v. olt, vált. E szerint a til mint elavult főnév annyit tenne mint távol, honnan tilos TILALOMFA, (tilalom-fa) ösz. fn. Határszéam, távolos és tilt am. távolít, távollá tesz. Például leken fölállított czölöp, czobor, mely vagy már maezen értelmet fejezi ki a régi halotti beszédben: De tilutoá őt igy (egy) fa gyimilcsétől" azaz erköl-gában tilalomjelül szolgál, vagy táblával van ellátva, mely a tilalmat köztudomásul hirdeti. Vadászati tilalomfa. Utat, erdőt elzáró tilalomfa. Tilalomfán üldögelő sas.

esileg parancsszóval eltávolítá. Az i és o váltakoznak irt ort, bibircsó boborcsó, gyilk gyolk stb. szókban is. Egyébiránt rokon vele Vámbéry szerént az ujgur titmak és csagataj tijmak am. tilt-ani. Budenz J. szerént a finn kieltä-, észt keel-, lív kieldo- am. tilt-ani. TILAJ, falu Szala, puszta Borsod m. KISpuszta, NAGY-, falu Vas m.; helyr. Tilaj-ba, -ban, —ból.

TILALOMÁROK, (tilalom-árok) 1. TILÁROK.
TILALOMCSUTAK, (tilalom-csutak) 1. TIL-

CSUTAK.

TILALOMJEL, (tilalom-jel) ösz. fn. Akármiféle jel, mely által köztudomásul adatik, hogy valami tiltva van, pl. keresztben fölállított két karó az elzárt út, vagy ösvény elején.

TILALOMPARANCS, (tilalom-parancs) ösz. fn. A széles értelemben vett parancsnak azon neme, mely TILALMAS, (1), (til-al-om-as) mn. tt. tilalmas-t valamit tilalmaz, vagyis a cselekvő akaratnak gátot v. —at, tb. —ak. Amire tilalom van vetve, kimond-vet. Különben a szoros értelmi parancs szabatosan va, vagyis amitől vágyunkat, akaratunkat, illetőleg véve a tilalomnak ellentéte. V. ö. PARANCS. cselekvési erőnket visszatartani, s mintegy eltávo- TILALOMTÁBLA, (tilalom-tábla) lásd: TILlítani kell, amit tenni nem szabad. Tilalmas erdő, | melytől a szabad bejárás, legeltetés el van zárva. Tilalmas út, melyet nyilvános közlekedésül használni

nem szabad. Tilalmas a vadászat. A tilalmas alma mindenkor jobb izů. (Km.). V. ö. TILALOM.

TILALMAS, (2), (til-al-om-as) fn. tt. tilalmas-t, tb. ok. Tiltott hely, t. i. erdő- vagy legelőrész, melyet a sarjadék, vadállomány, illetőleg fü tekintetében ember és állat elől árokkal, keritéssel, vagy csak kitűzött jegyek által tilalom alá helyeznek. Félénk szív nem megy a tilalmasba. (Km.). L. TILOS, (2).

TÁBLA.

TILÁROK, (til-árok) ösz. fn. A tilalom alatt levő helyet pl. erdőrészt bekeritő árok.

TILATLAN, (til-atlan) mn. tt. tilatlan-t, tb. -ok. Ami nem tilos, amit tenni szabad, meg van engedve. Az elavult til v. tilik származéka. V. ö. TIL gyök.

TILATLANUL, (til-atlan-ul) ih. Tilalom nélkül, szabad akaratra hagyva.

TILCSUTAK, (til-csutak) ösz. fn. Egyes rudak vagy (erdőkben) fák tetejére kötött szalma- vagy

295

TILD-TILO

TILÓL-TILPRÉS

296

rőzsecsutakok, melyekkel a tilalmas helyek jelez- am. darab. Eléjön a francziában is tiller v. teiller tetnek. am. tilólni és tillote v. tillotte v. tillole am, tiló.

TILD, falu Bars m.; helyr. Tild-ra, - on, — ról. TILFA, (til-fa) ösz. fn. 1) L. TILALOMFA. 2). A posztósok és kalapgyártók ivalakú faeszköze, húrokkal ellátva, melylyel a gyapjút verik és tisztogatják. V. ö. TILÓ.

TILHATÁR, (til-határ) ösz. fn. Tilalmi határ, valamely város környéke, meddig annak hatósága terjed; a német,Bannmeile és franczia,banlieue' magyaritására használják. Az Erdészeti szótárban am. a tilalmas erdőtérek határa.

TILI, női kn. tt. Tili-t, tb. —k, kicsiny. Tilike. Ottilia.,Otto' szóval együtt a régi német ót (mongolul: ed = vagyon) szótól származtatva am. vagyonos, szerencsés.

TILÓL, (til-ó-ol) áth. m. till-t. A kendernek vagy lennek szárait tilóval tördeli, hogy fonálszálai a pozdorjától elváljanak. Tájdivatosan : tilol.

TILÓLÁS, (til-ó-ol-ás) fn. tt. tilólás-t, tb. ok, harm. szr. -a. Kézi munka, midőn tiló nevű eszköz segítségével a kendert vagy lent törik. V. ö. TILÓL.

TILÓLT, (til-ó-ol-t) mn. tt. tililt-at. A mit tilóval megtörtek és pozdorjájától megtisztítottak. Tilölt len, kender. A tilőlt kendert meggerebenezni.

TILOS, (1), (til-os) mn. tt. tilos-t v. -at, tb. -ak. Ami meg van tiltva, ami nem szabad, amit az áthágás ellen elzártak, elkorlátoltak. Ide tilos a bemenet. A mi határunkban tilos a vadászat. Tilos erdő, melyben fát vágni vagy barmokat legeltetni nem szabad. Máskép: tilalmas; és valamint ez, úgy tilos is használtatik főnévül, amidőn tárgyesete: tilos-t, többese ok. L. TILOS, (2).

:

Gyöke közvetlenül az elavult til ige, melyből os képzővel lett tilos, mint pirit, takar, vakar, magaszt igékből, piritos, takaros, vakaros (vakares), magasztos. TILOS, (2), (til-os) fn. tt. tilos-t, tb.

TILIBÓGYI, (tilim-bógyi?) mn. tt. tilibógyit. Kriza J. szerént a székelyeknél am. ügyetlen, féleszü. TILIDŐ, (til-idő) ösz. fn. Tilalmi idő, t.i. azon időtartam, melyre v. meddig a tllalmazás kiterjed. TILIMÍT, (tilim-ít) áth. m. tilimit-ott, par. 8, htn. ni v. eni. A székelyeknél am. csendesít, csillapít, esitit, csígat. A ,tilim' törzs csendet jelenthet. Az Abuskában (Vámbéry csagataj-török szć-Hely, térség, melyre menni, vagy hol bizonyos dolgyüjteményében) tin- gyök csendesedést, csillapodást jelent, pl. tin-ib am. csillapodván, tin-dür-üb lecsendesitvén, csillapitván.

TILINKA, fn. tt. tilinká-t. Vékonyhangu pásztori vagy gyermeksíp, pl. milyet a lehámzott fűzfa héjából csinálnak. Természeti hangutánzó. Eléjön ez alakban mint székely szó Gyarmathi Sámuelnél és Szabó Dávidnál. Általánosb kiejtés szerént : tilinkó. A tilin v. tilink törzs bangutánzónak látszik. Vullers

persa szótárában ez áll: „Tiling (Si) digitis pulsare instrumenta musica daf (tympanum manuale) et dájirah (ugyanaz) dicta vel similia."

TILINKÁZ, (tilinka-az) önh. m. tilinkáz-tam, -tál, -ott, par. -z. Tilinkaféle kis sípot fúj. TILINKÓ; TILINKÓZ lásd: TILINKA; TI

LINKÁZ.

ok.

dokat végezni nem szabad. Tilosba menni. Tilosban vadászni, legeltetni, fát vágni. A tilosban kapott vadászt, lovászt megzálogolni. Szeret a tilosba járni, bizonyos tekintetben kihágni, a törvényt megszegni. Tilosba is bevág a kasza. (Km.). V. ö. TIL, gyök.

TILOS, (3), máskép: ÖR, falu Somogy m.; helyr. Tilos-ra, —on, -ról.

TILOSZIK, (til-o-szik) régi k. az ,aluszikʻ, ,esküszik' igék hasonlatára; első m. tilovám, tilovál,

ilovek (a Nádor-codexben), tilovánk stb.; 2-od m. tilottam, tilottál, tilott, tilottunk stb. jövő : tilovandom, tilovandol, tilovandik, tilovandunk; kapcsoló mód: tilógyam, tilógyál, tilógyék, tilógyunk stb. Am. a mai tiltatik. És evék az tilott gyimilestől (gyümölcsből). Régi Halotti Beszéd. „És paradicsomba őket béhelheztette volna, parancsolván őnekik, hogy ne ennének az megtillott gyemelesbe." Katalin prózai Legendája. (Toldy F. kiadása 218. L.). „Ha penig

TILÓ, (til-ó) fn. tt. tiló-t. Lábakon álló keskeny váluforma eszköz, egyik sarkán szegbe illesz-len te k(egyelmed) nem akarja, bátor abban jártett, s föl-alá mozgatható nyellel ellátva, melylyel az áztatás után megszáradt kendert és lent markokra fogva tördelik, hogy a pozdorjától megtisztítsák. Átv. öszvetéve: nyaktiló, a francziául úgy nevezett guillotine, az emberek lenyakazására használt gép.

:

jonk el, kit ismétlen az törvény hoz, de azért az hajdinátul és az földektül te k. es (is) eltilógyék.“ Levél 1550-ből (Szalay Ág. 400 m. 1.). „Izentél volt ennekem, hogy az földektől eltilógyam." (Ugyanott. 1559-ből). A Nádor-codexben am. tartózkodik. „ ό E szó, mint alakjából kitünik, eredetileg ré- álnak (alább álnok) és hitetlen Júdás, ki nem szészesülő az elavult til igéből, mely valószinüleg nem gyönléd annyának egygyetlen egy fiát ily kemény egyéb, mint a tal tol s talán lágyítva gyal, honnan kénra elárulni. Azért nem tilovék meg a veszedelemgyalu am. famívesek azon szerszáma, melylyel a fá-nek fia ő gonosz és álnok szándokáról" (155. l.). nak fölületéről szijácsokat, szilagokat szelnek mint- V. ö. TIL, (2). egy tolnak le; hasonlóan a tiló is am. taló toló, mert vele a kender- és lenszálakról a pozdorját letolják. Vámbéry szerént csuvas nyelven: tila, szintén am. a magyar tiló; továbbá csagataj nyelven til-mak am. tör-ni, darabol-ni, s tilim, valamint az oszmanli dilim

TILOZ, (til-oz) 1. TILALMAZ.

TILPRÉS, TILSAJTÓ, (til-prés v. -sajtó) ösz. fn. Tilalmi sajtó, bérsajtó, melyen bizonyos vidék lakosai bér mellett sajtólhatnak. A német, Baunkelter' után magyarított szó.

297

TILT-TILTÓTT

TILU-TIMÁRBAK

298

TILÚL, TILULÁS, 1. TILÓL; TILÓLÁS.
TIM, fn. mely önállólag nem, csak öszvetéte-

TILT, (til-t) áth. m. til-tott, par. —s, htn. —ni TILU, 1. TILÓ. E szók véghangzója változav. ani. 1) Korlátot von vagy jelöl ki, melyet át- tosan fordul elé, mint némely más eszközök nevei, hágni nem szabad, vagyis bizonyos helyiségtől eltá- | pl. válu váló, vésü véső, seprü seprő, gyeplü gyeplő stb., volít. A határt a vadászok, a rétet, erdőt a legelő bar- melyekben az első alak inkább önálló főnevet, a mámok elől eltiltani vagy a vadászokat a határból, a bar-sik melléknevet vagy részesülőt képez. mokat az erdőből kitiltani. A kóborló idegeneket kitiltani a városból. 2) Szélesb ért. jogszerü hatalomnál fogva s büntető fenyegetés mellett kimondja és rendeli, | lekben divatozik: timany, timércz, timföld, timkő, timsó, hogy valamit cselekedni, elkövetni nem szabad. A Ide tartozik a timmal dolgozó timár neve is. Ereszerencsejátékok némely nemeit tiltják a törvények. Ezt deti jelentésére nézve mennyiben a tim illetőleg timsó az ész és az Isten törvénye tiltja. „Megtiltván (ma: el-más sóktól főleg abban különbözik, hogy öszvehuzó, tiltván) az ördögöket, hogy engömet ne illessenek." öszveszorító, s mintegy tömegesítő erővel bír, azt (Nádor-cod. 88. 1.). A rendőri szabályok tiltják az éjjeli | lehet vélni, hogy a tem v. töm igével rokon, vagy dorbézolást. Megtiltani, eltiltani valamit. Letiltani valakit az ügyvédi gyakorlatról. Az erkölcstelen könyveket, a fegyverviselést betiltani, használat elől elzárni. A székelyeknél tit.

„Titnak rózsám, titnak tölled,
Titkon se beszéjek veled."

Székely népdal.

A régieknél is a viszonyszó részint tól, tól, részint ról, 1ől raggal jár. „De tilutoá őt igy (egy) fa gyimilesétől" azaz, rendelé, hogy egy fa gyömölcséből ne egyék. (Régi Hal. beszéd). „Azért méltán tiltja Krisztus ez szentségnek vételét az iregygyektől" (irigyektől. Nádor-codex 1. lapon). „És kezdég (kezdék) ütet fegyelmeznie és róla tiltania" (U. o. 84. 1.).

azonos. V. ö. TIMANY.

TIMAFALVA, erdélyi falu Udvarhely sz.; helyr. falvá-ra, -n, -ról.

TIMALYKÓ, 1. TOMOLYKÓ.

TIMANY, (tim-any) fn. tt. timany-t, tb. —ak v. ok. Az elemi vagyis egyszerü testek egyike, s tulajdonkép a földek érczeinek egyike. (Aluminium). A természetben élenynyel egyesülve találtatik, s azon testet alkotja, melyet agyagföld-nek hívunk. Mint ilyen igen nevezetes és elterjedt alkatrészét teszi a földkéregnek, és számos ásványban mint lényeges alkatrész találtatik. Nevét onnét nyerte, hogy a timsónak (alumen) alkatrészét teszi. Összetételekben: tim, mint timéleg, timföld stb.

TIMÁR, (1), (tim-ár) fn. tt. timár-t, tb. -ok, harm. szr. -a v. -ja. Széles ért. mesterember, ki különféle állatok nyers bőreit bizonyos csávalében áztatva megpuhítja, szőreiktől megtisztítja, s úgy ké

Mennyiben a tiltás az akarati törekvésre tagadólag, akadályozólag hat, ellentéte részint a szoros értelemben vett parancsol ige, mely bizonyos cselekvésre kényszerít, részint az enged ige, mely a cselek-szíti el, hogy némely használatra alkalmasak legyevést a cselekvőnek önkényére hagyja. Elemzésére nézve 1. TIL, (2).

TILTÁBLÁ, (til-rábla) ösz. fn. Tilalmi tábla, t. i. a tilalmas helyet jelező tábla.

TILTAKOZÁS, (til-t-a-koz-ás) fn. tt. tiltakozás-t, tb. — ok, harm. szr. a. Ellenmondó nyilatkozás, mely által valami ellen tiltakozunk. V. ö. TILTAKOZIK.

TILTAKOZIK, (til-t-a-koz-ik) km. tiltakoz-tam, -tal, ott, par. -zál. Jogait sértő, akár végre hajtott, akár csak szándokolt cselekvés, illetőleg kihágás ellen óvást teszen.

TILTAKOZMÁNY, TILTAKOZVÁNY, (tilt-a-koz-mány, til-t-a-koz-vány) fn. tt. tiltakozmány-t, tb. —ok, harm. szr. —a. Cselekvény, mely tiltakozást foglal magában.

TILTÁS, (til-t-ás) fn. tt. tiltás-t, tb. -ok, harm. szr.a. Jogszerü hatalom nyilatkozása, mely által valamit tilt. Igekötőkkel : eltiltás, kitiltás, letiltás, megtiltás. V. ö. TILT.

TILTOTT, (til-t-ott) mn. tt. tiltott-at. Amit áthágni vagy amit tenni nem szabad, megengedve nines; máskép: tilos, tilalmas. Tiltott játék, mulatság. Tiltott eledelek, melyeket orvosi vagy egyházi rendeletből enni nem szabad. Tiltott gyümölcs, saját és átv. értelemben.

nek. Különbözik tőle: szücs, ki a bőröket szőröstül gyapjastúl készíti ki. Szorosb ért. amaz mészszel, cserből, gubacsból és timsóból csinált csávával dolgozik, s idomítja a böröket. Mennyiben a németek által gyakorlott mód szerint készíti műveit, német timár a neve, különböztetésül az ősi honi módon dolgozó magyar timár-tól, vagy cserző vargá-tól ki sarunak s bocskornak való durvább munkákat gyárt lỏ, tehén és ökörbőrből. Ide tartoznak (törökből kölcsönzött szóval) az úgy nevezett tobakok, kik juh és kecskebőrböl fehér kutyaganajjal és szömörczével kordoványt, szattyánt és irhabőrt gyártanak; továbbá a fehértimárok, kik különösen őz és szarvasbőrökét készítenek ki.

A szoros értelemben vett timár a tim-tól, azaz timföldtől, timsótól vette nevét, mely a timárcsávának egyik lényeges kellékét teszi; tehát timár eredetileg am. timsóval csáváló (Gyarmathi Sámuel). Közel áll hozzá hangokban is a franczia tanneur (Lohgerber), melyet tan (angolul: tan), tanner stb. szókkal együtt Regnier a középkori latin tannum (Gerberlohe, Lohe) szótól származtat.

TIMÁR, (2), falu Szabolcs, puszta Fehér m.; helyr. Timur-ra, -n, -ról.

TIMÁRBAK, (timár-bak) ösz. fn. Lejtősen álló pad, melyen a timárok a nyers böröket vakarják, tisztítják, puhítják. Máskép: timárfa,

TIMÁRCSER, (timár-cser) ösz. fn. Beáztatott | nek részei a kormányfél, köldökök, kormánylapát és cserhéjból s gubacsból készített csáva, melyben a kormányrúd vagy kormánykerék s mely egészben timárok a nyers bőröket áztatni s puhítani szokták. együtt a hajó irányadásának eszköze. A magyar haTIMÁRFA, (timár-fa) 1. TIMÁRBAK. jósnép az olasz timone után nevezi így, ez pedig a TIMÁRFÜ, (timár-fü) ösz. fn. Népies neve az latin temo szóból alakult. eczetszömörcze (rhus coriaria) nevü növénynek, melyet szintén népiesen eczetfá-nak is neveznek.

TIMMEG, (timm-ég) önh. Folytonosan vagy mn. Némely tulajdonságaira nézve a timsóhoz halassanlassan csökken, sanyarog, elvész.

TINCS, (tim-cs azaz töm-cs) fn. tt. tincs-et. Szőr- vagy fonalszálakból való kisebb nagyobb fürt, TINÓ, (tin-6) fn. tt. tinó-t, harm. szr. --ja v. vagy csomó, maroknyi tömeg. Egy tincs kender, len; tinaja. Széles ért. minden kiherélt bikaborju, kétéves egy tines haj, ször, gyapjú, vessző. Egy tincs haját ki-korától mintegy negyedfű koráig, midőn tudniillik szakasztották. Hangzóváltozattal: tencs, pl. Szabó Dávidnál,matring szó alatt. Másképen ugyan ő nála esel, cseréb.

TINCSEL, (tim-cs-él) áth. m. timesél-t. A szé-oszmanli török nyelven : dana. kelyeknél különféle értelemben divatozik. 1) Az áz- TINO-BINÓ, ikeritett fn. Jelen több tinót tatott kenderszálakat száraikról lefejti, tehát mint együtt. Hasonló alkatu hozzá a japáni fito-bito, a egy kis tincsekre szedi. 2) A fonalcsomót kisebb | fito (=fi, férfi) szó többese. A székelyeknél Kríza J. fürtökre, vagyis tincsekre választja. 3) A fát apró szerént am. apró marha. részekre hasogatja, s kötésekbe szedi. V. ö. TINCS. 4) Hizlal, kövérít. Ez érteményben is egyezik a tines Szóval, mennyiben hizlalni annyit tesz, mint a testet tömötté tenni. Szintén ettől származik a rokon érte- | ményü tincsődik.