253 TERMÉSZETADOM.-TERMÉSZETÉSSÉG TERMÉSZETADOMÁNY, (természet-adomány) ösz. fn. A természet utján közvetlenül nyert jeles tulajdonság, pl. az egészséges emberi test, kitünő ész, szívjóság stb. TERMÉSZETBELI, (természet-beli) ösz. mn. A természetből való. TERMÉSZETBUVÁR, (természet-buvár) ösz. fn. Személy, ki a természetben eléforduló eseményeket, változatokat, tüneményeket fürkészi, kutatja, s azok törvényeit és származását kitanulni törekszik, s ha ezt némi sikerrel teszi és végrehajtja, természettudós a neve. TERMÉSZETELLENI, (természet-elleni) ösz. mn. Ami a természet törvényeibe, s annak rendes működési folyamába ütközik; ami a természet erejét, hatását mintegy elrontani, megsemmíteni törekszik. Természetelleni növelés, erkölcsök, életmód, állapot. V. ö. TERMÉSZET. TERMÉSZETELLENILEG, (természet-ellenileg) ösz. ih. A természet rendébe, törvényeibe, működési módjába ütközve, természet ellen. TERMÉSZETFÖLÖTTI-TERMÉSZETISÉG 254 TERMÉSZETFÖLÖTTI, (természet-fölötti) ösz. mn. A természet határait túlhaladó; mit a természet rendes törvényeiből megfogni, értelmezni nem lehet. Természetfölötti erő, hatalom. Különbözik tőle a természetelleni és természetlen. Mondjuk továbbá oly ismeretekről, melyeket nem érzékek, hanem az észnek elvonó tehetsége által szerzünk. Ide tartoznak keresztény értelemben azon igazságok, melyeket a korlátolt emberi ész meg nem fog, hanem azokról azt hiszi, hogy isteni közvetlen nyilatkozatból tudja. Természetfölötti hitigazságok. TERMÉSZETGYÜJTEMÉNY, (természet-gyüjtemény) ösz. fn. A természet országaiból öszveszedett testek gyüjteménye, pl. állat-, növény-, ásványgyüjtemény. TERMÉSZETHISTÓRIA, (természet-história) ösz. fn. Az úgy nevezett természet országaihoz tartozó lények, ú. m. állatok, növények, ásványok stb. leirása, alakjaik s egyéb tulajdonságaik szerint; helyesebben természetrajz. TERMÉSZETHISTÓRIAI, (természet-históriai) ösz. mn. Természethistóriát illető, ahhoz tartozó, arra vonatkozó. Természethistóriai isméretek, érteke TERMÉSZETHIVŐ, (természet-hivő) ösz. mn. és fn. Aki a természeti vallást követi, s az isteni nyilatkozásban nem hiszen. TERMÉSZETHŰ, (természet-hű) ösz. mn. A természettel nagyságban egyező; a természet törvényeit követő. Természethű kép. Természethů életmód. Az utóbbi érteményben másképen: természetszerü. TERMÉSZETÉS, (ter-ém-ész-et-ės) mn. tt. természetés-t v. —et, tb. —ek. 1) Ami valami dolognak eredeti szerkezetén, mivoltán alapszik, azzal meg-zések. egyezik. Az éhség, szomjuság természetes vágyaink. Mi TERMÉSZETHÍVEN, (természet-híven) ösz. természetesebb, mint erős munkában elfáradni? Termé-ih. A természettel nagyságban vagy életmódban szetes müködései az emberi testnek. A szeretet saját gyer-egyezőleg. V. ö. TERMÉSZETHŰ. mekei irányában az anyának természetes tulajdonsága. Természetes halál, mely a természet törvényei szerint egykor szükségkép bekövetkezik. Ennek természetes oka van. 2) Néha használjuk bizonyító, erősítő kifejezésül. Természetes, hogy te is meghalsz. Az természetes, úgy van, úgy kell lennie. 3) Ami bizonyos dologgal egyszerre támad, együtt létezik. A szülék, gyermekek és testvérek egymással természetes öszveköttetésben vannak. A füst természetes jele a gyuladásnak, égésnek. 4) A mesterkéltnek, erőtetettnek ellentétese. Természetes ember, tettetés nélküli, nyilt, őszinte, a müvelt-mészeti események, tünemények, változások. Ennél fogva ség máza által eredetiségéből ki nem vetkőzött; különösen, gyermeleg. Természetes beszéd, nyilatkozat. Természetes arczszin, nem festett. Természetes haj, nem paróka. Természetes bor, nem kotyvasztott. Természetes mozgás, járás. 5) Túl a Dunán, nevezetesen Gö-zás, mely a természet törvényeiből szükségkép száresejben, am. indulatos, akaratos. V. ö. TERMÉ SZETI. TERMÉSZETÉSEN, (ter-em-ész-et-és-en) ih. 1) A dolognak természetéből, szervezetéből folyva, következve, a természet törvényei szerint; úgy mint a természeti ösztön, hajlam hozza magával. Természetesen élni, halni. 2) Bizonyitó, erősítő jelentésü. Természetesen! azaz nem különben, úgy, tudnivaló, hogy... 3) Nem mesterkélve, nem tettetve; őszintén, erőtetés nélkül. Természetesen beszélni, viselni magát. Természetesen lépni. TERMÉSZETESSÉG, (ter-em-ész-et-és-ség) fn. tt. természetésség-ét, harm. szr. —e. Állapot vagy tulajdonság, melynél fogva valamit természetesnek mondunk; tartunk. V. 8. TERMÉSZETES. TERMÉSZETI, (ter-em-ész-et-i) mn. tt. természeti t, tb. -ek. 1) Bizonyos viszonynál fogva a természethez tartozó, arra vonatkozó, azt illető. Ter különbözik tőle a természetes, mely valaminek szoros belső viszonyát, öszveköttetését jelenti a természettel, vagyis ami valamivel szükségkép létezik, vagy belőle foly; honnét természetes esemény, tüneményválto mazik vagy azokkal egyezik. 2) Ismeretekre és erkölcsi tárgyakra vonatkozólag, amit a velünk született ész törvényeiből vagy lelkünk bel sugalmából tudunk, ami nem külsőleg viszonylik velünk. Termé szeti jog, törvény, erkölcstan. Természeti vallás, mely értelemben különbözik tőle a természetfölötti, az Isten nyilatkoztatta vagy alapította (positiv) vallás stb. V. ö. TERMÉSZETES. TERMÉSZETILEG, (ter-ém-ész-et-i-leg) ih. Természeti módon; úgy, mint a dolog természete hozza magával; nem mesterkélve. TERMÉSZETISÉG, (ter-ém-ész-et-i-ség) fn. tt. természetiség-ét, harm. szr. --e. Természeti tulajdonsága vagy állapota valaminek. Az emberi ösztön természetisége. Az atyai szeretetnek természetisége. Különö 255 TERMÉSZETISME-TERMÉSZETTAN TERMÉSZETTANI-TERMESZT 256 sen tettetés nélküliség, szendeség, gyermetegség, [ nyeit tárgyazza, s mely tudományos rendszerbe fogmesterkéletlenség. A ferde műveltség, mesterkélt társa- lalva természettudománynak mondatik. Súlyos, súlydalmi szabályok kivetkőztetik az embert természetiségéből. talan testek természettana. 2) Könyv, melyben ezen TERMÉSZETISME, (természet-isme) ösz. fn. isméretek adatnak elé. Ismeret, melyet valaki kutatás, vizsgálódás által a természet országaihoz tartozó tárgyakról szerzett. TERMÉSZETISMERET, lásd: TERMÉSZET ISME. TERMÉSZETISMERŐ, (természet-ismerő) ösz. fn. Személy, ki természetismerettel bir. V. ö. TERMÉSZETISME. TERMÉSZETTANI, (természettani) ösz. mn. Természettant illető, ahhoz tartozó, arra vonatkozó. Természettani munkák, kisérletek. TERMÉSZETTÁR, (természettár) ösz. fn. L. TERMÉSZETGYŰJTEMÉNY. TERMÉSZETTUDOMÁNY, (természet-tudomány) ösz. fn. Természettani isméretek, tudományos rendszerbe foglalva. TERMÉSZETTUDOMÁNYI, (természet-tudományi) ösz. mn. Természettudományt illető, arra vo TERMÉSZETJOG, (természet-jog) ösz. fn. Egyedül az eszményi ember természetéből, tekintet nélkül a fennálló társadalmi életre, az észből, az ész kivánalmai szerént kifejtett jog, melyet észjog-natkozó. nak is hívnak, s melyhez mint eszményhez a tevőleges jog lehetőleg közeledni törekszik. TERMÉSZETJOGI, (természet-jogi) ösz. mn. Természetjogra vonatkozó, természetjogból merített. Természetjogi igazságok, tételek, állítmányok. TERMÉSZETLEIRÁS, (természet-le-irás) ösz. fn. A természeti testeknek, t. i. a természet országához tartozó lényeknek alakjaik s egyéb tulajdonságaik szerénti ismertetése; másképen: természetrajz. TERMÉSZETLEN, (ter-em-ész-e-tlen) mn. tt. természetlen-t, tb. -ek. A természetnek szokott rendét, törvényeit nem követő, vagy azokkal ellenkező; továbbá a dolognak természetéhez nem illő, nem alkalmazott; erőtetett. Természetlen állás, állapot. Természetlen dolog, midőn az anya gyülöli, vagy épen meg- | öli gyermekét. Ellentétül v. ö. TERMÉSZETES. Határzóként am. természetlenül. TERMÉSZETLENSÉG, (ter-em-ész-etlen-ség) fn. tt. természetlenség-ét, harm. szr. e. Természetlen állapota vagy tulajdonsága valaminek. V. ö. TERMÉSZETLEN. TERMÉSZETLENÜL, (ter-ém-ész-et-len-ül) ih. A természetnek rendes törvényeit nem követve, vagy azokkal ellenkezve. TERMÉSZETORSZÁG, (természet-ország) ösz. fn. A földi testek mindensége, a természettudósok által három osztályra különítve, melyeket országnak neveznek, vagyis az állatok, növények és ásványok országa. TERMÉSZETRAJZ, (természet-rajz) 1. TERMÉSZETHISTÓRIA. TERMÉSZETSZERÉNTI, (természet-szerénti) .ösz. mn. A természettel, a természet törvényeivel egyező; természetes. Természetszerénti életmód. 、 TERMÉSZETSZERŰ v. -SZERÜ, (természetszerű) ösz. mn. A természettel egyező; a természeti lények tulajdonságaival biró; természetes. TERMÉSZETSZERŰLEG v. -SZERÜLEG, (természet-szerűleg) ösz. ih. A természettel egyezőleg; természetesen. TERMÉSZETTAN, (természet-tan) ösz. fn. 1) Tan, mely a természetben eléforduló eseményeket és változatokat, továbbá azok okait és törvé TERMÉSZETTUDÓS, (természet-tudós) ösz. fn. Tudós, ki a természet országába tartozó tárgyakról alapos, rendszeres ismeretekkel bir. TERMÉSZETVIZSGÁLÓ, (természet-vizsgáló) ösz. fn. Tudós, ki a természetben eléforduló eseményeket és változásokat vizsgálja, kutatja, s azok törvényeit és származását megfejteni, fölvilágosítani törekszik; másképen: természetbuvár. TERMÉSZIK, (ter-ém-ész-ik) Elavult közép ige, melyből a köz ismeretű természet, és származé kai eredtek, valamint a még élő enyészik, tenyészik igékből lett enyészet, tenyészet. (Hasonlóan létezett hajdan merészik a mer igegyöktől: „És senki nem merészik vala ellenek állani." Bécsi cod. Hester IX. fej.). Ész képzőjénél fogva az alapfogalomnak vagyis termő állapotnak és erőnek bizonyos gyakorlatát, folytonosságát s az ik némi szenvedést vagy kényszerüséget fejezvén ki, az egész azt jelentené: belső kényszerüség vagy szükségességnél fogva termő állapotban létezik. TERMESZT, (ter-ém-esz-t) áth. m. termeszt-étt, par. termeszsz, htn. —ni v. —eni. Munka, szorgalom által eszközli, hogy bizonyos növények teremjenek, sarjakat hajtsanak, gyümölcsözzenek stb. Két tényező kivántatik hozzá: elsőben, hogy magában a földben is meglegyen a termő erő; másodszor, hogy az eléállitáshoz emberi munkásság is járuljon. Gabonát, dohányt, kendert, lent, zöldséget, takarmányt termeszteni. Burgonyát, répát, repczét termeszteni. Napi szükségekre, kereskedésre való növényeket termeszteni. Törzse terem ige, de amelynél ezen származék szükebb érteményü, minthogy kizárólag csak növényekre vonatkozik. Alakra az eszt, aszt képzőjü igék osztályába tartozik, azon különbséggel, hogy megfelelő ed, ad önható alakja (termed) nincsen, mint a dermeszt, förmeszt, mereszt stb. igékkel viszonyló dermed, förmed, mered; t. i. önhatólag már az egyszerű terem szót használják vagy tájdivatosan különösebben a székelyeknél divatos termik közép igét. Így a mulaszt, omlaszt, ömleszt, kopaszt átható igékkel is a mulik, omlik, ömlik, kopik állnak viszonyban. Egyéb iránt v. ö. TEREMT; TENYÉSZT; TERMEL. 257 TERMESZTÉS-TERMÉTT TERMETTSÉG-TERNYE 258 TERMESZTÉS, (ter-ém-esz-t-és) fn. tt. termesz-, termett legény. Katonának, papnak, ügyvédnek, szinésztés-t, tb. -ek, harm. szr. -e. Gazdászati, illetőleg nek termett fiú. V. ö. TERĖM, (1). kertészeti iparra vonatkozó cselekvés, mely által bi- TERMETTSÉG, (ter-em-ett-ség) fn. tt. termåttzonyos növényeket, gyümölcsöket termesztünk. Ga-ség-ét, harm. szr. -e. 1) Termés által létrehozott bona-, repcze-, len-, kender-, répa-, hajmatermesztés. bőség, sokaság. 2) Ügyesség, képesség, melyet valaki Olaj, bor-, gyümölcstermesztés. V. ö. TERMESZT. mintegy természeténél fogva bir. Nagyra termettség. TÉRMEZŐ, (tér-mező) ösz. fn. Nyílt egyenes TERMIK, (ter-ém-ik) k. m. term-étt. A székelyeknél am. az önh.,terem'; 1. TERĖM, 1). TERMESZTMÉNY, (ter-em-esz-t-mény) fn. tt. termesztmény-t, tb. -ek, harm. szr. e. Mindenféle sik, tág mező, térség, lapály. Szabó D. szerént másnövény, s azok sarjai, gyümölcsei stb. melyeket ipa-kép: orgovány föld. rilag sarjasztanak, növesztenek, pl. gabona, burgonya, len, dohány, szőlő stb. Szabatosan véve különbözik tőle a széles érteményü termény, mely utóbbi nem csak emberi munkásság által növesztetett, hanem a nélkül is vadon termő növényeket, sarjakat, gyümölcsöket jelent, milyenek: gubacs, toll, tapló stb. Jobb hangzással: termesztvény. TERMESZTŐ, (ter-em-esz-t-ő) mn. és fn. tt. ermesztőt. Aki munka, szorgalom által emberi és állati táplálásra szolgáló és más a társadalomban hasznos, szükségre és kényelemre fordíttatni szokott növényeket termeszt. Dohánytermesztő kertészek, gányok. Átv. ért. gabonatermesztő ország, bortermesztő vidék. Mint főnév jelent földmivest, szőlőmivest, kertészt. A termesztőktől nyerekedésre bevásárolni a gabonát, zöldséget. Hol kevés a termesztő, és sok a fogyasztó, ott a termények ára nagy. TERMESZTVÉNY, (ter-ém-esz-t-vény) fn. tt. termesztvény-t, tb. -ek, harm. szr. -e. L. TERMESZTMÉNY. TERMŐ, (ter-ém-ő) mn. tt. termőt. 1) Önhatólag véve ami magból, töröl stb. nő, sarjadzik, azaz növő, sarjadzó, tenyésző. Mezőn, kertekben termo virágok. Vadan termő növények. Buján termő füzesek, burjánok. 2) Áthatólag, amiben valami terem, növekedik, sarjadzik. Gabonatermő föld. Szőlőtermő hegyek. V. ö. TEREM, ige. TERMÖÁG, (termő-ág) ösz. fn. Ág vagy sarj, melyen termő, azaz virágzó, s gyümölcsöző bimbók fakadnak. TERMÖBIMBÓ, (termö-bimbó) ösz. fn. Virágot illetőleg gyümölcsöt hozó bimbó bizonyos növényeken, pl. fákon. TERMŐFA, (termő-fa) ösz. fn. Fa, mely gyümölcsöt terem, vagyis szoros ért. vett gyümölcsfa, mert széles ért. minden fa a maga nemében termőnek mondható, mig ki nem szárad. TERMŐPARÁNY, (termő-parány) ösz. fn. Rendkivül piczi állatkák az úgy nevezett ázalagok neméből, melyek tisztátalan vizben milliomonként hemzsegnek, s nagyító csövön nézve mozgó parányokhoz, pontokhoz hasonlók. (Monas). TERMET, (ter-ém-et) fn. tt. termet-et, harm. Ezr. e. Szófejtésileg, s képzési hasonlat szerint véve annyit tenne, mint a termés által kifejlett testnek alkata, külseje, formája; de szokott szoros értelemben a köz életben főleg az emberi test alakjára vonatkozik. Alacson, magas, sugár, zömök termet. Kar-nek csu, nyulánk, vastag termet. Szép, helyes, deli, rút, idomtalan termet. Deli, jeles, ép termete. (Faludi). Kertünk alatt szánt egy eke, Egy szép legény áll mellette, A növénytanban az egész növény külseje. (Habitus). TERMŐRÉTEG, (termő-réteg) ösz. fn. A földfelső, mivelés alatt levő vagy mivelhető része. TERMŐRÜGY, (termö-rügy) 1. TERMŐBIMBÓ. TERMŐSÍT, TERMŐSIT, (ter-em-ő-s-ít) áth. m. termősített, htn. -ni v. —eni, par. s. Valamely földet vagyis földrészt mivelés által termővé tesz; némelyek szerént másképen: telekesit. TERMŐSÍTÉS, TERMŐSITÉS, (ter-ém-ő-s-ít-és) fn. tt. termősítés-t, tb. -ek, harm. szr. -e. Termővé tétel. V. ö. TERMŐSÍT. TERMŐZTET, (ter-ém-ö-z-tet) 1. TERMŐSÍT. TÉRNAGYSÁG, (tér-nagyság) ösz. fn. A tér fölületének széle, hossza együtt véve. Négyszögölnyi, négyszögmérföldnyi térnagyság. TERNEKÁG, falu Szala m.; helyr. Ternekág-ra, - ról. TERNOVA, falu Arad m.; helyr. Ternová-ra, -n, -ról. TERMETT, (ter-ém-étt) mn. tt. termett-ét. 1) Mondjuk életszerves, különösen növényi, de néha életszervetlen testekről is, mennyiben azt állítjuk TERNYE, (1), (ter-cny-e) fn. tt. ternyét. Diórólok, hogy teremnek. Alföldön termett búza. Kertben szegi-Fazekasnál növénynem neve, a négyföbbhímetermett vetemények, gyümölcsök. 2) Emberi testalkatra sek seregéből és táskások rendéből; némely hímszávonatkozólag am. bizonyos testi alakkal biró. Szépen lain belülről kis fogacska látszik; táskája vagy termett legény, szép növésü. 3) Átv. bizonyos czélra csorba, vagy ép végü, szirmai némely fajokban két alkalmasnak fejlődött, vagy képességgel bir vala- fogúk. (Alyssum). Ennek egyik faja népies néven a mire. Nagyra termett ifju. Világra termett ember. Lóra¦ ternyefü; 1. ezt. A ternyének legtöbb faja sátorozó, AKAD. NAGY SZÓTÁR, VI. KÖT. 17 259 TERNYE TERPED TERPEDÉS-TERPETINISZTRAGOR 260 TERPEDÉS, (ter-ep-ed-és) fn. tt. terpedés-t, tb. azaz szétterjedt virágfüzérü, t. i. habár a virágzat kocsányai különböző magasságból indulnak, végreek, harm. szr. e. A test alakjának változása, mégis egyenlő magasságra érvén egy sikban terül- midőn bizonyos részei szétnyúlnak, terpednek. V. ö. nek ki. Különösen ilyen minőségü a ternyefű is; te- TERPED. hát ez valószínüleg e tulajdonságtól vette nevét; s a ,ternye magában a növénytanban nemi névvé lett, mint több más növény nevével is történt. TERPEDÉKÉNY, (ter-ep-ed-ék-ény) mn. tt. terpedékeny-t v. -et, tb. -ek. Ami természeténél fogva könnyen terped, terpedésre hajlandó vagy al TERNYE, (2), faluk Sáros és Zólyom m.; kalmas. Terpedékeny lábak. helyr. Ternyé-re, -n, -ről. TERNYEFÜ, (ternye-fü) ösz. fn. Népnyelven am. fejér ternye, melynek virágai a szár- és ághegyeken sátorozók azután fürtösekké lesznek. (Alysum incanum). TERNYŐ, (ter-eny-ő) fn. tt. ternyőt. 1) Lásd: TERNYŐTISZAFA. 2) A székelyeknél am. száraz, törpe növésü. TERNYŐFA, (ternyő-fa) lásd: TERNYŐTI SZAFA. TERNYŐTISZAFA, (ternyő-tisza-fa) ösz. fn. A tiszafák egyik faja, melynek levelei szálasak, laposak, két oldaliak, s himvirágának vaczka gömbö- | lyű. (Taxus baccata). Köznépiesen : ternyőfa, tiszafa. TERÖM, TERÖMIK, tájdivatosan és régiesen am. terem; 1. TERĖM, (1). 1. ezt. TERÖMT, régiesen és tájdivatosan am. teremt; TÉRÖNGET, (tér-öng-et); TÉRÖNGETÉS, (tér-öng-et-és) székely szók; am. téreget; téregetés, szokottabban terelget; terelgetés; 1. ezeket. TÉRŐRNAGY, (tér-ör-nagy) ösz. fn. Térparancsnok, őrnagyi ranggal. TÉRŐRPARANCSNOK, (tér-ör-parancsnok) 1. TERPARANCSNOK. TÉRŐRPARANCSNOKSÁG, (tér-ör-parancsnokság) 1. TÉRPARANCSNOKSÁG. TERPARANCSNOK, (tér-parancsnok) ösz. fn. Valamely erődített helyen s nagyobb katonai állomáson az őrségre és ennek felosztására ügyelő tiszt. Nem szabatos kifejezés. Helyesebb helyőrségi parancsnok, helyōrparancsnok. TERPARANCSNOKSÁG, (tér-parancsnokság) ösz. fn. Térparancsnoksági v. helyörparancsnoksági hivatal; helyőrparancsnoksági személyzet. TERPENTIN, 1. TERPETIN. TERPES, falu Heves m.; helyr. Terpes-re, - in, röl. TERPEST, falu Bihar m.; helyr. Terpest-re, -én, -ről. TERPESZKEDÉS, (ter-ep-esz-ked-és) fn. tt. terpeszkedés-t, tb. -ek, harm. szr. e. Az állati lábak mozgása, midőn egymástól távolodó irányban szétnyúlnak, s mintegy nagyobb tért képeznek magok között. Terpeszkedésben megszakadni. TERPESZKEDIK, (ter-ep-csz-kėd-ik) k. m. terpeszked-tem, tél, ett. Lábait egymástól szétvetve áll vagy nyujtózkodik, pl. hogy erősebben álljon, hogy birkozó társa földhöz ne vághassa stb. TERPESZT, (ter-ep-esz-t) áth. m. terpeszt-ett, par. terpeszsz, htn. —ni v. — eni. Terepessé, terpedővé tesz valamit, széthúz, szétfeszít, tertyeszt; különösen lábait szétveti. Száját elterpeszteni. Lábait kiterpeszteni. TERPESZTÉS, (ter-ep-esz-t-és) fn. tt. terpesztés-t, tb. -ek, harm. szr. e. Cselekvés, midőn valamit terpesztünk. V. ö. TERPESZT. TERPETIN, TERPENTIN, fn. tt. terpetin-t, tb. -ek, harm szr. -e v. -je. Mézgaféle folyadék, melyet több nemű tűlevelű fákból bemetszés által vonnak ki; vagy néha a kéreg fölrepedése által önmagától folyik ki. 1) Pisztáczterpetin, főleg a Cyprus és Chio szigeteken tenyésző pisztáczból a legjobb fajta; 2) Velenczei terpetin, a veresfenyü mézgájából finom fajta ez is; az úgy nevezett canadai balzsammal együtt. 3) Közönséges terpetin, folyó gyanta több nemü fenyüböl, ilyenek különösen a straszburgi (fejér fenyőből), bordeauxi, bostoni terpetinek. Eléfordúl ezen szó (terebinthina regéßirdos, réquirvos) különösen a latinban és görögben s ezek után a többi európai nyelvekben is. De szintén eléfordúl az a keleten, névszerént a persa nyelvben termentin alakban. TERPETINESZTRAGORR, (terpetin-esztragorr) 1. TERPETINSZTRAGOR. PISZTÁCZ. TERPETINFA, (terpetin-fa) 1. TERPETIN- TERPED, (ter-ep-ed) önh. m. terpedt. Széles ért. mondjuk rugalmas vagy tágulékony részü testről, midőn szét terjed, eltertyed, két vagy többfelé nyúlik, szétnyílik. Terped a széthúzott száj. Terped a kifeszített sátor, esernyő. Szorosb ért. terpednek a lábak, kezek, midőn két ellenkező irányban kinyulnak. Az uszó béka lábai elterpednek. Terped az ember, midőn szétveti lábait. Gyökre és alapfogalomra nézve 1. TERPETINISZTRAGOR. egyeznek vele a terebes, terebély, terepes, terepély, ter- TERPETINISZTRAGOR v. ISZTRAGORR, jed, tertyed és származékaik. V. ö. TÉR, fn. Molnár (terpetin-isztrag-orr) ösz. fn. Diószegi-Fazekas szeA. szerint latinul desidet, azaz lefelé száll, mennyi rént növényfaj az isztra gorok neméből; ernyői keben terpedés által az illető állatnak vagy testnek vés virágúk; levelei tenyeresek, s kétszerszárnyasan dereka alább esik, továbbá : torpet, azaz tesped, hasgattak, szegett szélük, érdesek, csíkosak; virága minthogy ami tesped, az rendesen szétmegyen, meg- veres csíkos. (Pelargonium v. geranium radula; nétágúl, rugalmasságát veszti, pl. peshedt alma, tök. | melyek szerént: geranium revolutum). : féle sűrű folyadék, melyet közönséges terpetingyan-nyos iránytól másfelé fordúl, hajlik. Igaz útra térül. tából vonnak ki. Némileg különbözik terpetinszesz. Félre térül. Hogy az istenekhez térölj es irgalmasTERPETINPISZTÁCZ, (terpetin-pisztácz) ösz.ságot nyerj." (Sz. Krisztina élete. 29. 1.). Térül forfn. A pisztáczok neméhez tartozó fa, mely különö- | dúl. (Pázmán Pr. 461.). Megtérült a borjú benne (km.), sebben Persiában, Arábiában, Syriában s Keletindiá- azaz megjuhászodott, lecsendesedett. (Szabó D.). ban tenyészik, s melynek mézgája igen erős illatu, Megtérül a kár, veszteség. és éles keserű izü. (Pistacia terebinthus). Némelyek szerént máskép: terpetinfa, pisztáczfa. TERPETINSZESZ, (terpetin-szesz) ösz. fn. Szeszféle finomabb folyadék, melyet a terpetinből párolás által készítenek. A párolás után hátramaradt rész adja azon gyantát, melynek görög-latinul colophonium a neve. TERÜLÉS, TERÜLÉS, (ter-ül-és) fn. tt. terůlés-t, tb. -ek, harm. szr. —e. Állapot, midőn valamely test terül. TÉRÜLÉS, TÉRÜLÉS, (tér-ül-és) fn. tt térülés-t, tb. -ék, harm. szr. -e. Fordulás, elhajlás, Megtérülése a kárnak. TERÜLET, TERÜLET, (ter-ül-et) fn. tt. terület-et, harm. szr. ---e. Bizonyos határok közé szorított térség, mennyiben valami különálló helyiséget, nevezetesen földbirtokot jelent. Ország, vármegye, vá TÉRSÉG, (tér-ség) fn. tt. térség-ét, harm. szr. -e. Nagyobb helyet foglaló tér; sikság, lapány. Alföldi, tiszavidéki térség. Hull a zápor az alföldi térségen. (Népd.). Mennyiben az illető gyökszónak nagy-ros, falu területe. Száz négyszögmérföldnyi terület. ságát vagy gyűsokaságát jelentik, hasonlók hozzá a síkság, hegység, völgység, rónaság, pusztaság, mezőség, posványság, tóság, erdőség, Bakonyság, Hanság, Nyirség stb. TÉRSZTYÁN, falu Szepes m.; helyr. Tersz tyán-ba, -ban, -ból. TÉRTET, (tér-tet) mivelt. m. tértet-tem, -tél, -¿tt, par. tértess. Eszközli, hogy valaki v. valami bizonyos irányát változtatva más irány felé forduljon; szokottabban terel vagy térit. : TÉRTI VEVÉNY. Oly vevény (vételről szóló irat), midőn a levélfeladó nemcsak a postahivataltól kap vétbizonyitványt, hanem ezért az átvevőtől a postán érkezett bizonyitvány is a feladó kivánságára kiadatik. (Retour-Recepisse). TÉRÜLFÉRÜL, (térül-férül) ikerített önh. A székelyeknél am. térül fordul. (Kriza J.). TERV, (ter-v) fn. tt. terv-et, harm. szr. -e. Átv. értelmi szó, s jelent alapfogalmat vagy alaprajzot, mely valamely készülőben levő vagy végrehajtandó műnek, egésznek mintegy vázolatát terjeszti elé. Épitendő templom, intézet terve. Bizonyos vállalathoz, képhez, beszédhez, költeményhez tervet készíteni. Tanterv, mely az eléadandó tanulmányok mennyiségét, s a tanítási rendszert terjeszti elé. Terv szerint végrehajtani valamit. Kivihető, kivihetetlen terv. Több réginek hasonlatára, mint: kedv, nedv, redv, orv, örv, sérv, senyv, enyv stb. alkotott új szó. TÉRVÁR, falu Torontál m.; helyr. Térvár-ra, - -on, — ról. TERTYED, (ter-ty-ed) önh. m. tertyedt. Alap- TERVEL, (ter-v-el) áth. m. tervelt. L. TERVEZ. értelemben egyezik a terjed igével, azon különbséggel, TERVEZ, (ter-v-ez) áth. és önh. m. tervez-tem, hogy amaz némi gúnyt foglal magában, s helytelen, tél, ett, par. —2. 1) Tárgyesetes viszonynévvel idomtalan terjedést, szétnyulást fejez ki, pl. tertyedt | am. valamely müvet tervben, azaz alaprajzban, vászáj, tertyedt szóejtés, mely a szavakat nyújtja. -Ajzolatban fogalmaz. Épületet tervezni. 2) Önhatólag, némely vidékek ejtése szerint majd gy, majd ty eszében holmi vállalatokat forgat, magában tanácshangra szokott változni, mint sarju sargyu, borju kozik. Sokat tervez, és keveset végez. borgyu, kalapja kalaptya stb. TERTYEDT, (ter-ty-ed-t) mn. tt. tertyedt-ét, tb. -ek. Idomtalanul szétterült, lapult, kinyúlt. Tertyedt talpu leány. Tertyedt orr. TÉRUT, (tér-út) ösz. fn. Nyilt, tágas út, mely aránylag nagy tért foglal el. TERÜ, fn. tt. terüt. 1) Térhely, téres hely. 2) A székelyeknél am. tereh v. teher. Orbán Balás munkájában is többször eléjön. TERÜL, TERÜL, (ter-ül) önh. m. terült. 1) Helyiségre vonatkozólag am. fölülete bizonyos távolságban szétnyúlik. Falunk határa két mérföldnyire terût. 2) Mondjuk testről, midőn tágul, szélesül, szétlapul, s ez által mintegy nagyobb tért képez vagy foglal el. Elterul a sodrófával nyujtott tészta. Kiterül a sátor, midőn kifeszítik. Szétterül az árviz. 8) Leesve, ledőlve, lefekve bizonyos tért beföd. Leterül a töböl kivágott fa. Földre, jégre terült. Estében hanyatt terült. TERVEZÉS, (ter-v-ez-és) fn. tt. tervezés-t, tb. —ék, harm. szr. e. Cselekvés, mely által valamit tervezünk. V. ö. TERVEZ. TERVEZET, (ter-v-ez-et) fn. tt. tervezet-et, harm. szr. —e. Több részekből álló terv, mint egész. TERVEZGET, (ter-v-ez-get) gyakoritó áth. m. tervezget-tem, tél, ett. Gyakran vagy folyvást tervez, terveket készít vagy készitget. TERVEZGETÉS, (ter-v-ez-get-és) fn. tt. tervezgetés-t, tb. ék. harm. szr. -e. Tervek készitgetése. -- TÉRVIDÉK, (tér-vidék) ösz. fn. Téres vidék. TÉRVISZONY, (tér-viszony) ösz. fn. Valamely térnek viszonya egy másikhoz vagy ugyanazon tér részeinek egymáshoz. TERVKOHOLÓ, (terv-koholó) ösz. fn. Némi gúnyos árnyéklattal olyan személy, ki felszólitatlanul terveket készíteni, s ajánlani szeret. |
