Oldalképek
PDF
ePub

23

TAKÁCSCSÉVE-TAKAR

TAKÁR TAKARÉK

24

kák, fésüfogak gyanánt párhuzamosan öszveállítva, | Ruhába, papírba takarni valamit. Arczát fátyollal tamelyek között a felhúzott vonalak elnyúlnak. karni. Szemeit tenyerével eltakarni. Az ágyat lepellel, télen a gyönge növényeket szalmával, ganojjal betakarni. Valamit letakarni, am. takaróját, leplét, födőjét levenni. Föltakarni valamit, takaróját fölvenni. Kita

TAKÁCSCSÉVE, (takács-cséve) ösz. fn. Csőalakú eszköz, melyre a szőni való fonalakat feltekerik; máskép: csürlő, csörlő. TAKÁCSCSÓNAK, (takács-csónak) ösz. fn.karni, takaróból kivenni, kitüntetni. Mondjuk magá

L. VETÉLŐ.

TAKÁCSI, falu Veszprém m.; helyr. Takácsi-ba, —ban, —ból.

TAKÁCSINAS, (takács-inas) ösz. fn. Ki a takácsságot mint újoncz tanúlja.

TAKÁCSKÖTÉS, (takács-kötés) ösz. fn. Saját ságos kötés, mely által a takácsok a munka alatt elszakadt fonalat csomóra fojtják.

TAKÁCSLEGÉNY, (takács-legény) ösz. fn. Czéhbeli iparos, ki mint fölszabadított legény a takácsmesterséget gyakorolja.

TAKÁCSMÁCSONYA, (takács-mácsonya) ösz. fn. Növényfaj a mácsonyák neméből; levelei nyeletlenek, öszvenőttek, egyenetlenül fürészesek; virágbunkói tojásdadok, karikába hajlott szurós csészemurvákkal körülvéve; vaczokpolyváji horgas végüek. Máskép köznyelven: bogácskóró, takácsvakaró. (Dipsacus fullonum).

TAKÁCSMESTER, (takács-mester) ösz. fn. Személy, ki a takácsságot kitanulta, s mint mester az illető czéhegyesület tagja.

TAKÁCSMESTERSÉG, (takács-mesterség) ösz. fn. A kézmívességnek azon neme, mely szövéssel foglalkodik, továbbá ügyesség az ilyetén mívek, vagyis szövetek készítésében.

TAKÁCSMUNKA, (takács-munka) ösz. fn. 1) A szövéshez tartozó minden munka. 2) Kész mív, vagyis szövet, melyet takács készített.

ról a födő eszközről is. Holt testét hideg föld takarja. A napot felhök takarják. Átv. valamit titkol, rejteget. 2) Életszükségre vagy kényelemre való holmit, pl. eleséget, pénzt gyüjt, s azt mintegy elfödi, bizonyos helyen elrejti, hogy veszendőség vagy kár ellen megőrizze. Szénát takarni. Sok pénzt, kincset öszvetakarni. Jobb magának hamut, mintsem másnak lisztet takarni. (Km.). Ezen alapfogalomból értelmezendők a takarit, takarék, takarékos, takarékosság, takarmány.

E szónak gyöke tak, mint származékaiból kitünik, fedezőt, burkot, hüvelyt jelent, s legközelebb áll hozzá a tok főnév, továbbá a vékonyhangú tek, mint a burokalakú tekenő gyöke és dug ige. Rokon vele Vámbéry szerént a csagataj takar am. takaró, lepel, zsák; honnan takardsuk zsákocska; továbbá taghar am. tarisznya. Ide sorozható a latin tego, teges, tectum, tegumen és a német decken, Dach. V. ö. TAKÁCS.

TAKÁR, (tak-ár) ösz. fn. A húgycsövön akár vizelettel vegyülve, akár külön kiömlö takonyféle kóros nyálkafolyadék.

TAKARÁS, (tak-ar-ás) fn. tt. takarás-t, tb. ok, harm. szr. a. Általán cselekvés, mely által valamit takarunk, födünk, burkolunk, illetőleg elrejtünk stb. Különösen, gyüjtés, a beszerzett vagyonnak megőrzése. Szénatakarás. Megtakarása a pénznek. V. ö. TAKAR.

[ocr errors]

TAKARATLAN, (tak-ar-atlan) mn. tt. takaTAKÁCSMÜ, (takács-mü) ösz. fn. Lásd: TA-ratlan-t, tb. ok. Ami nincs betakarva; födetlen, KÁCSMUNKA, 2). leplezetlen, a szabad levegőnek kitett. Takaratlan TAKÁCSOLÁS, (takács-ol-ás) fn. tt. takácsonyak, mell. Takaratlan ágy. Határozóként am. takaró lás-t, tb. ok, harm. szr. -a. Szabó Dávidnál am. nélkül, be- v. el nem takarva. szövés.

TAKARATLANUL, (tak-ar-atlan-úl) ih. El TAKÁCSSÁG, (takács-ság) fn. tt. takácsság-ot, nem takarva, födetlenül, lepletlenül, burok nélkül. harm. szr.a. 1) Mesterség, melyet a takácsok Télen a takaratlanul hagyott gyönge növények elfagytak. üznek. Takácsságot tanulni, űzni. 2) Valamely hely- Szénája takaratlanul rohadt el a réten. V. ö. TAKAR. ben, városban a takácsok öszvesége. TAKARCS, (tak-ar-cs) fn. tt. takarcs-ot. 1) NöTAKÁCSVAKARÓ, (takács-vakaró) lásd: TA-vénytanban, némely gyümölcsök, pl. dió, mondola KÁCSMÁCSONYA. héja, tokja. 2) Csalóközi tájnyelven, am. töltött káposzta, szárma. V. ö. TAKART.

TÁKAJAK, (ták-ajak) ösz. fn. Növénynem a kétföbbhímesek seregéből és magrejtősök neméből; TARARÉK, (tak-ar-ék) fn. tt. takarék-ot, harm. csészéje öt fogú; bokrétája csaknem gömbalaku, ka-szr. -ja. 1) Födél, burok, tok, melybe valamit tarimája kurta; felső ajaka két metszetü, alsó ajaka közép karéja letüremlett, innen a neve. (Scrophularia). Nevezetesebb fajai: bodza tákajak, (ser. nodosa), mely másképen köznyelven: fekete cseresznye, fekete bodza, torokgyékjű, varju mogyoró; továbbá vizi tákajak (ser. aquatica); tavaszi tákajak (scr. vernalis); sallangós takajak (scr. laciniata).

TAKAR, (tak-ar) áth. m. takar-t. 1) Valamit bizonyos fődéllel, lepellel, vagy akármiféle testtel borit, beföd, beburkol, illetőleg a szemek elől elrejt.

karnak, pl. takarékpapiros. Ez értelemben kevesbbé divatos. Eléjön Szabó Dávidnál is. 2) Öszvegyűjtött s elrejtett, biztos helyre tett holmi jószág, eleség, pénz. Takarékpénztár. Takarékgabnatár. Innen származtak takarékos, takarékosság. Képeztetésre hasonlók hozzá: habarék, kavarék, keverék, zavarék.

:

TAKARÉKERSZÉNY, (takarék-erszény) ösz. fn. Erszény, melybe valaki megtakaritás végett pénzt rakosgat, vagyis az időnként megtakarított pénzt berakosgatja.

25 TAKARÉKGABNATÁR-TAKARGAT

TAKARGATÁS - TAKARMÁNY

26

TAKARÉKGABNATÁR, (takarék-gabua-tár) | föd, beburkol, leplez valamit. Testét a hideg ellen taösz. fn. Tár, melybe megtakarított vagy megtakari- kargatni. Az elszállítandó holmit papirba, szalmába tatásra szánt gabonát tartanak. kargatni. A gyönge kerti növényeket a dér ellen betakargatni. 2) Holmit gyüjtöget, jövendő szükségre

TAKARÉKMILLYE, (takarék-millye) ösz. fn. Millye (pikszis), melybe megtakaritás végett időn-eltesz. Pénzt, eleséget takargatni. Télre való szénát taként pénzt rakosgatnak. kargatni. Néhány ezer forintot öregségre megtakargatni

TAKARÉKOS, (tak-ar-ék-os) mn. tt. takarékos-t V. -at, tb. —ak. Ki a szerzett vagyont megőrizi, ki böven nem költ, nem pazarol; gondosan gazdálkodó. Különbözik a zsugoritól, fösvénytől, mennyiben a takarékos helyes mértékben költekezik, s nem vonja meg magától a szükségeseket. Átv. takarékos épület, lakás, ruházat, asztal, azaz, egyszerü, czélirányos, de nem fényüző. Régiesen máskép: takaros.

TAKARGATÁS, (tak-ar-og-at-ás) fn. tt. takargatás-t, tb. -ok, harm. szr. -a. Cselekvés, mely által holmit takargatunk; födözgetés, burkolgatás, leplezgetés stb. V. ö. TAKARGAT.

TAKARÍT, TAKARIT, (tak-ar-ít) áth. m. takarit-ott, par. -s, htn. -ni v. —ani. 1) Holmi életszükségekhez valót, pl. eleséget, pénzt öszvegyüjt, s mintegy a romlás, veszendőség ellen biztos helyen. TAKARÉKOSAN, (tak-ar-ék-os-an) határzó. cltakar, beföd. Pénzt, eleséget takarítani. Szénát takariOkosan gazdálkodva, nem fényüzőleg, nem pazarol-tani. A learatott gabonát betakarítani. 2) Ami elszórva, va, hanem kimélve a vagyont, pénzt, költséget. Ta- széthányva feküdt, halomra söpri, gyüjti. Öszvetakakarékosau élni, ruházkodni. rítani az elszórt szalmát, szemetet, ganėjt, gizgazt. Kitakarítani a szobát, am. a benne levő szemetet öszveseperni, azután kivinni. Innen annyit is teszen, mint tisztit, csinosit, s ez értelemmel függ öszve a takaros, azaz, csínos, tiszta. 3) Valamit szem elől eltüntet,

TAKARÉKOSKODÁS, (tak-ar-ék-os-kod-ás) fn. tt. takarékoskodás-t, tb. ok, harm. szr. —a. Helyes mértéket tartó gazdálkodás.

TAKARÉKOSKODIK, (tak-ar-ék-os-kod-ik) k. m. takarékoskod-tam, -tál, —ott. Takarékosan gaz-elsikkaszt, elvisz. Alattomban több holmit eltakarított. dálkodik; időről időre megtakarít valamit; nem költi 4) Halottra vonatkozólag am. eltemet. A csatában elel minden jövedelmét. hullott vitézeket egy nagy sirba takarítani. Meghalt biz ö, már el is takarították.

TAKARÉKOSSÁG, (tak-ar-ék-os-ság) fn. tt. takarékosság-ot, harm. szr. -a. A jövedelem és kiadás közötti helyes arányu mértéktartás; jövendőről gondoskodó gazdálkodás; az élet szükségeinek és kényelmeinek kielégítésében követett egyszerüség. A takarékosság legjövedelmezőbb. (Km.). Késő a takarékosság, mikor üres az erszény. (Km.).

TAKARÉKPAPIROS, (takarék-papiros) ösz. fn. Durvább anyagú vastag papíros, melybe holmit beburkolni, begöngyölgetni szoktak. Szélesb ért. takarónak használt akármily papiros.

TAKARÉKPÉNZ, (takarék-pénz) ösz. fn. Kiadástól megkímélt pénz, melyet valaki jövendőre félretesz.

Ezen igében az it képző az alapigének értelmét mintegy hatályosabbá teszi, legalább ily viszony látszik rejleni a hasonló csavar és csavarit, peder és pederit, teker és tekerit, csikor és csikorit, kapar és kaparit, vakar és vakarít között.

TAKARÍTÁS, TAKARITÁS, (tak-ar-ít-ás) fn. tt. takarítás-t, tb. ok, harm. szr. a. Cselekvés, melynél fogva holmit takarítunk; illetőleg, begyüjtés, beszerzés, gazdálkodás. Továbbá, tisztogatás, söprés, meszelés stb. L. TAKARÍT.

TAKARÍTATLAN, TAKARÍTLAN, (takar-it-atlan) mn. tt. takarítatlan-t, tb. ok. 1) Amit be nem takarítottak, öszve nem gyüjtöttek, csürbe nem raktak. Takarítatlan széna, gabona. 2) Szeméttől, gizgaztól ki nem tisztított, ki nem söpört, nem rendezett. 7 akaritatlan szoba. Határozóként am. fel vagy be nem takarítva.

TAKARÉKPÉNZTÁR, (takarék-pénz-tár) ösz. fn. 1) Magánpénztár, melyben valaki jövedelmének megtakarított részét jövendőre elteszi. 2) Nyilvános intézet, melybe megtakarított akármily csekélymennyiségű pénzét kiki beteheti, attól mérsékelt kamatot TAKARÍTMÁNY, (tak-ar-it-mány) fn. tt. takahúz, s midőn tetszik, vagy legott, vagy ha az öszveg|rítmány-t, tb. ok, harm. szr. -a. Megtakarított nagyobb, bizonyos felmondott időre kiveheti. valami, pl. cleség, pénz.

TAKARÉKPERSELY, (takarék-persely) lásd: TAKARÉKERSZÉNY.

TAKARÉKTÁR, (takarék-tár) 1. TAKARÉKPÉNZTÁR; TAKARÉKGABNATÁR.

TAKARÉKTÜZELŐ vagy TAKARÉKTÜZHELY, (takarék-tüzelő v. tüz-hely) ösz. fn. Tüzelő hely vasból, vagy vasból és téglából összeállitva, melyben a tűz födött helyen ég, és amely ez által a tüzelőszer megtakaritását eszközli, takarék főző.

TAKARGAT, (tak-ar-og-at) gyak. áth. m. ta

kargat-tam, -tál, ott, par. takargass. 1) Gyakran,

TAKARÍTÓ, (tak-ar-ít-ó) mn. és fn. tt. takaritó-t. 1) Aki takarít, vagy a mivel takarítanak. Szénatakarító munkások. Szobatakarító inas. 2) Mint főnév jelent fejrevaló kendőt, mely az arczot a nap sütése ellen takarja.

[ocr errors][merged small][merged small][merged small][merged small]

vagy folytonosan, vagy minden oldalról takar, be-mány-t, tb. -ok. A házi barmok, ú. m. ökrök, tehe

27 TAKARMÁNYÁRUS—TAKARMÁNYVETÉS

TAKARÓ-TAKARÓDZIK

28

nek, juhok, lovak tartására begyűjtött eleség, vagyis TAKARÓ, (tak-ar-ó) mn. és fn. tt. takaró-t. széna, szalma, sarjú stb., máskép: szüleség, és zöld, szá- | Általán, akármily szövet, pl. posztó, vászon, pokraz, nyári, téli takarmány. Szálas takarmány, mint, szé-rócz, szőnyeg, vagy szövetből varrott lepel, melylyel na, szalma, kukoriczaszár. Rázott takarmány, vagyis, valamit takarunk, födünk. Ágytakaró, lótakaró, nyeregárpa-, zab-, búzaszalmával kevert széna. Szemes ta-takaró. Meddig takaród ér, addig nyujtózkodjál. (Km.). karmány, mint, árpa, zab, kukoricza. Kifogyni a ta- TAKARODÁS, (tak-ar-od-ás) fn. tt. takarodás-t, karmányból. A gyönge kukoriczaszárt takarmányul lekaszálni.

TAKARMÁNYÁRUS, (takarmány-árus) ösz. fn. Ki takarmánynyal kereskedik.

tb. —ok, harm. szr. —a. 1) A lekaszált vagy learatott terménynek öszvegyüjtése, s behordása, csürbe rakása. Sietni, elkésni a takarodással. 2) Némi erkölcsi kényszerítés által okozott elmenés, eltávozás, pl. a katonák takarodása, midőn az estveli dobot megverik. V. ö. TAKARODIK.

TAKARODIK, (tak-ar-od-ik) k. m. takarod-tam, —ott.

TAKARMÁNYBALTACZIM, (takarmány-baltaczim) ösz. fn. Növényfaj a baltaczimek neméből, szára felálló, nyulánk; levelei szárnyasak, levelkéi ék formák, kopaszak; virága hosszú füzéres, pirosló;tal, ott. 1) Tájdivatosan, lekaszált, vagy learaköz nyelven másképen: szamárhere, spanyol lóhere, tott jószágát öszvegyüjti, s haza hordja. Siessünk tavarjuborsó. (Hedysarum onobrychis). karodni, hogy az árvíz el ne söpörje szénánkat. 2) Általában bizonyos erkölcsi kényszerítés következtében valahonnan eltávozik, s kellő helyére vonúl, haza megy stb. Estveli dobolásra a katonák laktanyáikba,

TAKARMÁNYCSŰR, (takarmány-csür) ösz. fn. Csür, melybe a takarmányt berakják, szénapajta. Az ágasokon álló, minden oldalról szellős, és csak tetővel ellátott szénacsürt némely vidékeken kalapnak nevezik.

TAKARMÁNYFA, (takarmány-fa) ösz. fn. A legelőkön tenyésző cserjefák, melyek leveleit a barmok lerágdossák, s mintegy takarmányul megeszik. TAKARMÁNYFŰ, (takarmány-fü) ösz. fn Mindenféle fű, melyet a barmok vagy lábán legelnek, vagy a mezei gazdák lekaszálva begyüjtenek.

[merged small][ocr errors][merged small]

Gulya, ménes takarodik." (Népd.). Némi gúnyos érintéssel am. elkotródik, elhordja magát. Takarodjál (tágulj) innen. Érezvén a kolbászbűzt, mind eltakarodtak a jó madarak. Ha ki nem takarodtok, legott kivettetlek benneteket.

TAKARMÁNYLOMB, (takarmány-lomb) ösz. E másod pont alatt a takar törzsök átvitt értefn. Különféle erdei fáknak takarmányul használt lemben vétetik, t. i. aki valahonnan kényszerülve lombja. eltakarodik, úgy teszen, mint az útra készülő, ki TAKARMÁNYMESTER, (takarmány-mester) holmijét öszvetakarja. Innen a német nyelvben is ösz. fn. Udvari tiszt, ki a fejedelmi lovak takarmá-packen, einpacken am. takarni, öszvetakarni, és packe nyáról gondoskodik. Továbbá, ki a katonaság lovainak élelmezésére fölügyel.

TAKARMÁNYOZ, (tak-ar-mány-oz) önh. m. takarmángoz-tam, tál, -ott, par. z. Takarmányt gyüjt, szerez. A hadsereg számára takarmányozni.

TAKARMÁNYOZÁS, (tak-ar-mány-oz-ás) fn. tt. takarmányozás-t, tb. —ok, harm. szr. —a. Takarmánynak gyüjtése, beszerzése, különösen a katonaság számára.

dich! am. takarodjál (hord el vagy szedd fel a sátorfádat). Mennyiben az eltakarodó az elébbi helyet mintegy tisztán hagyja, azt is szoktuk róla mondani, hogy eltisztul, nem szemetez itt többé. V. ö. TAKARÍT.

TAKARODÓ, (tak-ar-od-ó) mn. és fn. tt. takarodó-t. 1) Ami vagy aki takarodik. 2) Mint főnév, széles ért. jeladás, melyre bizonyos estveli órában a távollevőknek, vagy itt ott elszéledt lakosoknak haza kell menniök, pl. némely községekben az úgy neveTAKARMÁNYRÉPA, (takarmány-répa) ösz. zett korhely harang meghuzása, hogy az utczai csafn. Répafaj, melyet takarmányul vagyis marhák ele-vargók, vagy kocsmákban mulatók haza takarodja

deleül szoktak használni.

TAKARMÁNYSZALMA, (takarmány-szalma) ösz. fn. Különféle gabonák takarmányul használt szalmája, milyenek a zab-, árpa-, búza-, kölesszalma, sőt az apróra vagdalt rozsszalma is.

TAKARMÁNYTARTÓ, (takarmány-tartó) ösz. fn. Ketrecz az akolnak, ólnak valamely szögletében, hol az etetni való takarmányt tartják, szénatartó, néhutt egyszerüen : ketrecz.

TAKARMÁNYVETÉS, (takarmány-vetés) ösz. fn. Holmi mesterséges takarmánynak termesztése, elvetett magból, milyen a mohar, lóhertermesztés, vagy a sürüen vetett, és zöldében lekaszált kukoriczának szára : csalamádé.

nak. Ez adta meg neki a végső takarodót. (Km.). Néhutt a munkásoknak is csengetnek takarodót, hogy munkájokat abban hagyva éjszakai nyugalomra eltávozzanak. 3) Szoros ért. a katonákat szállásaikra, laktanyáikba hazaszólító estveli dobolás, vagy trombitálás. Takarodót dobolni, trombitálni, fújni. Takarodó lövés.

TAKARÓDZÁS, (tak-ar-ó-od-oz-ás) fn. tt. takaródzás-t, tb. -ok, harm. szr. -a. Cselekvés, mely által saját testünket bizonyos lepellel betakarjuk, befödjük, különösen a lég viszontagságai ellen. V. ö. TAKARÓDZIK.

TAKARÓDZIK, (tak-ar-ó-od-oz-ik) k. m. takaródz-tam, -tál, -ott, par. -zál. Testét valamely

[merged small][merged small][merged small][merged small][ocr errors][merged small][merged small][merged small]

TAKARÓDZÓ, (tak-ar-ó-od-oz-ó) fn. tt. takaródzó-t. Mindenféle felső lepel, ruhanemű, melylyel testünket a hideg ellen, vagy alváskor befödjük.sit-ott, par. Addig nyujtózzál, meddig a takaródzód ér. (Km.).

TAKARÓHÁJ, (takaró-háj) ösz. fn. Lásd:

CSEPLESZ.

TAKAROS, (tak-ar-os) mn. tt. takaros-t v. —at, tb. —ak. 1) Tiszta, csinos viseletű. Takaros leány, menyecske. 2) Mondjuk épületről, s annak egyes részeiről is. Takaros ház, szoba, konyha, azaz, tiszta, nem szemetes. 3) A régieknél találjuk,takarékos' helyett is. „Az félelmes magát okosnak híja, az fösvény takarosnak.“ XVI. századbeli erkölcsiratok. (Magyar Prózairók. Toldy F. kiadása. 288. 1.). Azon néhány szók osztályába tartozik, melyek tulajdonságot jelentő képzővel igékből alakultak, milyenek, piritos (de amely néhutt piritós), vakaros, magasztos stb. V. ö. TAKAR.

TAKAROSAN, (tak-ar-os-an) ih. Csinosan, tisztán. Takarosan jár, viseli magát. Takarosan bebutorozott, elrendezett szobák.

TAKAROSSÁG, (tak-ar-os-ság) fn. tt. takaros ság-ot, harm. szr. —a. Csinosság, tisztaság a viseletben, vagy lakásban.

TAKAROSZIK, 1. TAKARODIK. Amaz csak a mutató mód jelen idejében van néhutt divatban, egyebütt ugyanaz a‚takarodik' igével.

TAKARÓZÁS; TAKARÓZIK, 1. TAKARÓDZÁS; TAKARÓDZIK.

TAKART, (tak-ar-t) mn. és fn. tt. takart-at, midőn fn. —ot. 1) Ami be van takarva, letakarva. Ruhába takart kenyér. 2) Némely tájakon am. töltött káposztaféle étek, vagy szárma.

[ocr errors]

-s, htn. —ni v. - ani. Taknyossá tesz; takonyféle betegséget idéz elé. El-, megtaknyosít. Egy taknyos ló többet megtaknyosít.

TAKNYOSÍTÁS, TAKNYOSITÁS, (tak-onyos-ít-ás) fn. tt. taknyosítás-t, tb. — ok, harm. szr. — a. Cselekvés, mely által bizonyos állatok taknyosokká tétetnek. V. 8. TAKNYOS.

TAKNYOSODÁS, (tak-ony-os-od-ás) fn. tt. taknyosodás-t, tb. -ok, harm. szr. -a. Egészségi változás, midőn a ló vagy juh taknyossá leszen.

[ocr errors]

TAKNYOSODIK, (tak-ony-os-od-ik) k. m. taknyosod-tam, tál, ott. Takonyféle beteges folyás fejlik ki benne. Taknyosodnak a lovak, juhok, a náthások.

TAKNYOSSÁG, (tak-ony-os-ság) fn. tt. taknyosság-ot, harm. szr. —a. Taknyos állapot, vagy tulajdonság, illetőleg betegség.

TAKNYOSÚL, (tak-ony-os-úl) önh. m. taknyosult. L. TAKNYOSODIK.

TAKNYOSULÁS, (tak-ony-os-úl-ás) fn. Lásd: TAKNYOSODÁS.

TAKÓ, KIS—, NAGY—, puszták Győr m.; helyr. Takó-ra, —n, —ról.

TÁKOL, (ták-ol) áth. m. tákol-t. Valamit imigyamúgy öszvefoltoz, áklál, férczel; tákkal megtold. V. 8. TÁK.

[ocr errors][merged small]

TÁKOLÁS, (ták-ol-ás) fn. tt. tákolás-t, tb. — ok, harm. szr. —a. Valaminek tákkal megtoldása; foltozás, áklálás, férczelés.

TÁKOLT, (ták-ol-t) mn. tt. tákolt-at. Tákkal toldott, foltozott. Tákolt bocskor. V. ö. TÁK.

:

TAKONY, (tak-ony) fn. tt. takony-t v. takny-ot, TAKARÚL, (tak-ar-úl) önh. m. takarúl-t; TA- tb. taknyok. Ragozásban a hangugratók szabályait KARÚLÁS, (tak-ar-úl-ás); TAKARÚLÓ, (tak-ar-követi taknyom, taknyos, taknyoz. 1) Szivós nyálka, úl-ó), lásd: TAKARODIK; TAKARODÁS; TAKA- mely a mirígyekben fejlik ki, az orrban öszvegyül, RODÓ. s annak üregét sikamló nedves állapotban tartja. Lóg a taknya. Kiütötték orrából a taknyot. Így ne

TAKARVÁNY, (tak-ar-vány) fn. tt. takarvány-t, tb. —ok, harm. szr. —a. Molnár A. szerint am. ösz-veztetnek némely más állatok testéből kifejlő nyálvegyüjtött, megtakart vagyon, kincs, pénz. Eredetre kás nedvek is. 2) Bizonyos betegség következtében egy, de az alkalmazásban szükebb jelentésü a takar- a lovak és juhok orrából folyó nyálka. mány szó, mely csupán barmok számára gyüjtött szüleséget jelent.

TÁKEMBER, (ták-ember) ösz. fn. A székelyeknél am. haszontalan, erélytelen, mintegy a ták. hoz hasonló ember.

E szónak, mint undorító tárgyat jelentőnek, a finom társalgási, vagy nemesb irói beszédben nincs helye.

Mi gyökének eredeti jelentését illeti, talán a takar igével rokon, mennyiben a takony az orrüreg TAKNYOS, (tak-ony-os) mn. tt. taknyos-t vagy belső falait takarja; vagy talán am. dagony, azaz, a -at, tb.ak. 1) Takonytól mocskos, takonynyal mirigyből és orrból kidagadó nyálka, s hasonló hozzá bekent. Taknyos kendő, taknyos orr. 2) Kinek v. mi-a dagonya, mely Bodrogközben marha által fölvert, nek orrából foly a takony. Taknyos gyerek. Különö- | földagasztott sarat jelent. Egyezik vele Révai szerint sen takonyféle betegségben levő. Taknyos ló. V. ö. (Ant. Lit. Hung. 83. 1.) az észtheknél divatos tat. TAKONY. TAKONYÁR, (takony-ár) 1. TK ÁR.

[blocks in formation]

TAKONYHÁRTYA, (takony-hártya) ösz. fn. Takonymirigygyel ellátott hártya, mely az orrüreg oldalait takarja.

TAKONYMIRÍGY, (takony-mirígy) ösz. fn. Mirigyek az emberi s más állati testben, melyek takonyféle nyálkát választanak el; különösen az orrnak felső részében létező ilyetén mirigyek.

TAKONYPÓCZ, ösz. fn. 1. TAKONYPÖCZ. TAKONYPŐCZ, (takony-pöcz) ösz. fn. Pórias gúnynév, melylyel a taknyos gyereket csúfolják. | Eredj te takonypöcz. Más kiejtéssel: takonypócz. Különösen mondják, midőn a gyerekek az öregebbek dolgaiba avatkoznak s ezeknél okosabbak akarnak lenni. E szónak második alkatrésze egy eredeti a pőcze szóval, mely árnyékszéket, és ennek csúnya | tartalmát jelenti. A takonypőcz tehát am. takonytartó. Hasonló pórias gúnynevek : takonyfészek, takonyvári, takonyházi. V. ö. PÖCZE.

-ról.

TAKOS, falu Bereg m.; helyr. Takos-ra, -on,

TÁKOS, (ták-os) mn. tt. tákos-t v. -at, tb. -ak. 1) Tákkal ellátott, tákkal foltozott. 2) Lásd: TÁKEMBER.

TÁKOZ, (ták-oz) áth. m. tákoz-tam, —tál, -ott, par. -z. Valami ruhaneműt foltoz, nagyjából öszveférczel, öszveáklál. V. ö. TÁK.

TÁKOZÁS, (ták-oz-ás) fn. tt. tákozás-t, tb. -ok, harm. szr. -a. Ilyen-olyan foltozás, férczelés, abdálás, áklálás. V. ö. TÁKOZ.

[blocks in formation]

TAL, elvont gyök talaj, talál, talap, talp stb. szókban és származékaiban. Rokon a felhangú tele, tölt szók tel, töl törzsével, melyekben még további elemzéssel kétségtelenül mind a te, tö, mind az el egyes ízek valami teljeset, tömöttet jelentenek. Tökéletesen összeüt ezen értelmezéssel a hangokban is egyező szanszkrit tala (solum, fundus. Bopp. Vielleicht von sztar, ausdehnen. Böthlingk) és talima (Fuszboden). TÁL, (1), fn. tt. tál-at, harm. szr. — —a, kicsiny. tálacska v. tálka v. tálcza. Terebélyes karimáju, illetőleg tertyedt nyilásu, öblü evőedény, melynek szélessége aránylag nagyobb, mint magassága, s ebben különbözik a bogrács, fazék, csupor, bögre-féle edényektől. Arany-, ezüst-, czin-, porczelán-, cserép-, fatál. Leveses, húsos, becsináltas tál. Kerek, hosszukás tál. Tálba nyúlni. Tálból kimerni, kiszedni az ételt. A kalánt elébb | viszik a tálba, azután a szájba. (Km.). Más tálában kanalazni. Az‚étel szóval öszvetéve am. fogás vagy féle. Két tálétel, két fogás, két féle.

Valószinűnek tartjuk, hogy e szó a távolságra, terjedésre, tágasra vonatkozó ta gyökből származott. Ugyanezen fogalmi rokonság létezik a latin patet, patulus és patera, patina között. Mandsu nyelven taili. A persában Vullers szerént szintén tál (am. discus seu paropsis ex aere, argento, auro, simili) s megfelel neki a szanszkrit tála (palma manus).

TÁL, (2), mint betegség neme, az öszvetett vér-tál szóban. L. TÁLGYÚ, TÁLYOG.

TALABE, (tala-be) ösz. indulatszó. Borjuhajtó

TAKSONY, faluk Pest és Pozsony m.; helyr. szó, midőn azt akarják, hogy valahová, pl. az udTaksony-ba, -ban, —ból. varba, akolba, ólba menjen. Becze talabe! Máskép: tolabe v. hajbe.

TÁKSZER, (ták-szér) ösz. fn. A székelyeknél Kríza J. szerént am. tatar portéka, tákhoz hasonló

szer.

TALABÉR, (1), (tala-bér) ösz. fn. Kresznerics szerint am. bér, melyet valamely elveszett jószág TAKTA, (1), folyó név; tt. Taktá-t. A Tisza megtalálójának fizetnek. (Pretium inventionis). Egyébmellék folyója Tokajon alul, mely néha egészen iránt jelenthetné a baromhajtók bérét is, mennyiben kiszárad. Ez képezi a Gomony vizével együtt a Ti-a tala tala! borjú-, illetőleg baromhajtó szó. szának azon nagy szigetét, melynek Taktaköz a neve.

TAKTA, (2), fn. tt taktá-t. Növénynem a sokhímesek seregéből és egyanyások rendéből; csészéje négy levelű, lehulló; bokrétája négy szirmú, lehulló; himszálai fölül szélesebbek; bogyója egy rekeszü; magvai fél kerekek. (Actaea). Nevezetesebb fajai : békabogyó és szárazbogyó takta.

[ocr errors]

TALABÉR, (2), 1. TALAMÉR.

TALABOR, fn. tt. talabor-t, tb. ok. A székelyeknél, váluformára kihornyolt fa, melyet lejtőn kerékkötő láncz helyett a kerék talpa alá vetnek, hogy ne foroghasson, és hogy megkiméljék azt a koráni elvásástól. (Kríza J.). Szabó D. szerint ugyan ezt jelenti az alabor, s úgy látszik, hogy al gyökénél fogva ez az eredeti alak, és amabban a t előtét. Továbbá, szinte Szabó Dávidnál am. terepély, pl. talabor kalap, széles karimáju. Nagy talabor kalapot tett a hely-fejére. Ez értelemben a terebély szónak vastaghangon

TAKTAFŰ, (takta-fű) ösz. fn. L. TAKTA, 2). TAKTAKENÉZ v. TÁKTAKINÍZS, falu Szabolcs m.; helyr. — Kenéz-re, —én, —ről.

TAKTAKÖZ, (Takta-köz) ösz. fn. mint név Szabolcs m.; 1. TAKTA, (1) alatt; helyr. Takta- ejtett módosulata. köz-ön, —re, -ről.

TALABORFALVA, falu Mármaros m.; helyr.

TALACS, falu Zaránd m; helyr. Talacs-ra, -on, -ról.

TAKÚL, TAKUL, (tak-úl) önh. m. takúl-t. Afalvá-ra, —n, — ról. · székelyeknél am. lódúl, takarodik, szem elől eltakarodik. Takúlj! Hihetőleg nem egyéb, mint tágúl; s általában mondjuk : tágulj! (latinul apage v. apage te v. apage sis, görögül is anaye). TAKÚLÁS, TAKULÁS, (tak-úl-ás) fn. tt. ta-a. Takarodás, lódúlás.

kulás-t, tb. ok, harm. sz. V. ö. TAKÚL.

TALAJ, (tal-aj) fn. tt. talaj-t, tb. -ok, harm. szr. -a. 1) Padolat, mennyiben a rajta állónak, járónak mintegy alapúl szolgál. 2) Amire valamit állítnak, pl. szobor talaja. 3) A gazdaságban am. a földnek külső mivelés alatti része. Agyagos, homokos, meszes talaj.

« ElőzőTovább »