213 TENGĖRIHAGYMA-TENĖRIOROZLÁN

TENGÉRIORSÓ-TENGERJÁRÓ

214

TENGĖRIHAGYMA v. —HAJMA, (tengeri- | márnál (tengeri lónál) nagyobb és mérgesebb; a nyaka körül serénye van mint a közönséges orozlánnak. (Seelöwe).

hajma) ösz. fn. Sándor Istvánnál a,csilla' (scilla)

neve.

TENGĖRIHAJÓ, (tengeri-hajó) ösz. fn. Legnagyobbszerü hajó, mely a tengereken jár.

TENGĖRIHARCZ, (tengeri-harcz) ösz. fn. Egyes harcz a tengeri háború idején. TENGĖRIHOJSZA, (tengeri-hojsza) ösz. fn.

L. HOJSZA.

TENGÉRIHÓLYAG, (tengeri-hólyag) ösz. fn. Állatfaj a puhányok neméből, melynek hengerded teste bőrszivosságu, vagy húsos. (Holothuria).

TENGÉRIKAPITÁNY, (tengeri-kapitány) ösz. fn. Tengerihajó kapitánya.

TENGÉRIORSÓ, (tengeri-orsó) ösz. fn. Tengerben lakó orsóhal, melynek igen izletes húsa van. (Petromyson marinus).

TENGĖRIPARIPA, (tengeri-paripa) ösz. fn.. Faludynál am. hajó.

TENGERIRABLÓ, (tengeri-rabló) ösz. fn. Azon rablók közől való gonosztevők, kik a tengereken (rabló hajókkal) űzik fosztogató mesterségöket, különösen a kereskedelmi hajókat támadván meg; egyszerű szóval : kalóz.

TENGERIRÁK, (tengeri-rák) ösz. fn. A folyórákhoz hasonló, de ennél sokkal nagyobb rákfaj, néha másfél röfnyi hosszú, s tiz fontnyi nehézségü. (Cancer gammarus). Az éjszaki tengerben nagy számmal tenyészik.

TENGĖRIKÉRÉG, (tengeri-kérég) ösz. fn. Le-vizi veles korallfaj, mely némely tengeri növényekre vagy más testekre szokott tapadni. (Flustra, Eschara). TENGĖRIKERESKĖDĖS, (tengeri-kereskėdės) ösz. fn. A tengereken űzött vagy üzetni szokott ke

reskedés.

TENGĖRISTEN, (tenger-isten) ösz. fn. A göröglatin mythologiában egyik főisten, kinek uralma különösen a tengerekre terjedt ki, azaz Neptun. Alattosai valának ennek a szélesb értelemben vett kisebb istenek és istennők, kik a tengereken laktak, TENGERIKÓRSÁG, (tengeri-kórság) 1. TEN-ú. m. Okeanosz és neje Tethys, Nereus és ennek neje GERIBETEGSÉG.

TENGERIKIKÖTŐ, (tengeri-kikötő) ösz. fn. L. TENGERRÉV.

TENGERIKŐ, (tengeri-kö) ösz. fn. Gyantakő, melyet a tengerből hálóval szoktak kihúzni. TENGERIKÖLES, (tengeri-köles); TENGĖRI KŐMAGVUFŰ, 1. MADÁRKÖLES.

TENGĖRIKUTYA, (tengeri-kutya) lásd: TEN

GĖRIBORJU.

TENGĖRILANT, (tengeri-lant) ösz. fn. Fecskehal faja. (Tryglalyra). V. ö. FECSKEHAL.

Doris, 50 leányával a jósló néreidekkel; továbbá Triton Neptúnnak Amphitritével a néreidek egyikével

nemzett fia és több más tritonok stb.

TENGÉRISTENNŐ, (tenger-isten-nő) ösz. fn. L. TENGĖRISTEN alatt.

TENGĖRISÜL, (tengeri-sül) lásd: TÜSKÉS

FÉREG.

TENGÉRISZŐLŐ, (tengeri-szőlő) ösz. fn. CserIst-kép: veresszőlő, ámbár van fehér és sárgás gyümöljenövényfaj népies neve a ribiszkék neméből; máscsü fajtája is. (Ribes rubrum).

TENGERILÓ, (tengeri-ló) ösz. fn. Sándor vánnál am. rozmár. (Rosmarus, Wallross). Lásd: ROZMÁR.

TENGĖRIMAKK, (tengeri-makk) ösz. fn. Sok héju kagylófaj, melyben úgy nevezett kövültesiga lakik. (Balanus).

TENGERIMALACZ, (tengeri-malacz) 1. TEN

GÉRIDISZNÓ.

TENGERIMÁLYVA, (tengeri-mályva) ösz. fn. Némely régiebb iróknál a hibik (hibiscus) neve.

TENGĖRIMEDVE, (tengeri-medve) ösz. fn. Tengeri emlős állatfaj a fókák neméből, rövid hegyes fülekkel s hosszu bozontos farkkal, mintegy nyolcz kilencz lábnyi hosszuságu. Különösen az éjszaki tengerben lakik Amerika és Ázsia között.

TENGERIN, falu Baranya m.; helyr. Tengerin-be, ben, böl.

TENGĖRINYÚL, (tengeri-nyúl) ösz. fn. Állatfaj a nyulak neméből, melynek fülei jobbadán csupaszak, és rövidebbek, s csánkjai kisebbek, mint a közönséges nyúléi. Egyik mellékfaja a nálunk ismeretes házi nyúl. (Lepus caniculus).

TENGERITEGEZ, (tengeri-tegez) ösz. fn. Tengeri féregfaj az állatnövények neméből. (Tubularia). A német Seeköcher után van betü szerint fordítva.

TENGĖRITIK v. TENGĖRITYÚK, (tengeritik v.-tyúk) ösz. fn. Molnár Albertnél am. pulyka.

TENGERITOLL, (tengeri-toll) ösz. fn. Tengerben uszkáló féregfaj, mely alakra nézve tollhoz hasonló. (Pennatula). Egyik fajtája fénylő tengeritoll, mely sötétben fénylik. (P. phosphorata).

TENGĖRITOLVAJ, (tengeri-tolvaj) 1. TEN

TENGÉRÍZ, (tenger-íz) ösz. fn. A tenger vizének és a tengeri állatok husának sajátságos ize. TENGERJÁRÁS, (tenger-járás) ösz. fn. 1) Uta

TENGÉRIOROZLÁN, (tengeri-orozlán) ösz. fn. zás, hajózás a tengeren. 2) Tengerár és apály.

Négy lábu állat, mely a tengerben és tengermellé

TENGERJÁRÓ, (tenger-járó) ösz. fn. Utas,

kén szokott tartózkodni; a tengerikutyánál és rozhajós, ki tengereken jár.

TENGERTÁRULAT, (tenger-tárulat) ösz. fn. TENGERNAGYHAJÓ, (tenger-nagy-hajó) ösz. A tengernek a szárazba mélyedése, mely kisebb az fn. Hajó, melyen a tengernagy tartózkodik, s mely-öbölnél s nem is nyúlik be annyira a szárazba mint ről ez osztja parancsait. az öböl. Talán inkább tengerkany arulat-nak lehetne nevezni.

TENGET, (ten-ég-et) gyak. áth. m. tenget-tem, -tél, -ett, par. tengess. Életét szükölködve, nyo-1. moruan húzza, szegényül táplálja magát. Inkább tengetném életemet alamizsnával. (Faludi). Alig képes életét napról napra tengetni. V. ö. TENG.

TENGETÉS, (ten-ég-et-és) fn. tt. tengetés-t, tb. -ek, harm. szr. —e. Szegényes, szükölködő, nyomorú táplálás.

TENG-LENG, iker. önh. m. tengett-lengett, htn. tengeni-lengeni. L. TENG.

TENGÖD, falu Tolna m.; helyr. Tengüd-re, —en, —ről.

TENGŐDÉS, (ten-ég-ö-öd-és) fn. tt. tengődés-t, tb.ek, harm. szr. -e. Folytonos, tovább tovább buzódó tengés; élődés. V. ö. TENGÉS.

TENGŐDIK, (ten-ég-ö-öd-ik) belsz. m. tengüdtem-tél, ött. Folytonosan, napról napra teng, szükölködve, nyomorogva élődik. Száraz kenyéren és vizen tengődik. „Mi itt csak tengődünk lengődünk, mint szegény bujdosók.“ Mikes K. Törökországi Levelei. (LXXIII. 1.). V. ö. TENG-LENG.

TENK, (1). E szóról Kresznerics így ir: Magán nálunk nincs szokásban; perzsa nyelven: tenki (Zenkernél : teng) annyit tesz, mint angustus, arctus, azaz szük, szoros (Zenkernél: eng, eingeengt, eingeschränkt, bedrängt in seinen Umständen), honnan tenkinaj am. szorultság. (Zenkernél: tengáj Enge, Beengung; Betrübnisz stb.) Hasonlóképen a török nyelvben tenki (Zenker szerént tengi = Enge, Beengung stb. szintén perzsa szó) ugyanazt jelenti. Tehát ezekből származtatja : tenkre tenni valakit redigere ad angustiam, ad incitas. Mi e szónak a magyarban elfogadható eredeti jelentésére nézve hasonló véleményben vagyunk, miről lásd: TÖNK; és v. ö. TENY és TEN; TENG.

TENK, (2), puszta Heves m.; helyr. Tenk-re, —én, — rôl.

TÉNK, régiesen am. tevénk; v. ö. TESZ vagy

TESZEN.

TENKE, mváros Bihar, puszta Heves m.; helyr. Tenké-re, -n, —ről.

TENKELY, 1. TÖNKÖLY.

TENTÁS v. TÉNTÁS; TÉNTÁZ v. TÉNTÁZ, TINTÁS; TINTÁZ.

TENTÉL, önh. m. tentélt. Gyermeknyelven am. alszik. Elaltatáskor a dajka énekelni szokta : tentélj bubus, tentélj!

TENTENEVÉR, alkalmasint az elsőbb hangoknak megkettőztetésével am. az egyszerű,denevér', mely másképen: tenevér; egyébiránt létezik tájdivatosan : tündenevér (idősb Mándy P.) és tündelevény is. L. DENEVER és TÜNDEVÉNY.

TENY és TEN, elvont elavult gyökök, melyekből két rendbeli szócsalád származott. 1) Valamely szélesen elterjedő, vagy terjedékeny tárgyra vonatkoznak : tenger, nagy kiterjedésü víztömeg, és átv. ért. sokaság (de ez némelyek szerént am. temger, tömger); tenyér (de amely ismét mások szerént: terény) a kinyitott kéznek lapja; kétségtelenül ide tartozik: tenyészik, azaz a növényi vagy állati egyén ivadékok, sarjak által terjed, szaporodik, sokasodik. Szélesb ért. rokona azon te v. té, mely térbeli széledésre, távolodásra, ideoda irányzásra vonatkozik a tétova, tébolyog, tékozol, tévelyeg, tép, tér származékokban. A fennemlített gyök- és családszókban rendesen nyilt e hangzik. 2) Az állati vagy növényi életnek növésben elmaradt, épen nem gyarapodó állapotát jelentik: teng, tenget, tengödik. Rokon hangváltozattal alapfogalomban egyeznek vele: seny, honnan senyv, senyved, vagyis teste romlik, öszvemegy, soványodik; sin, honnan sindik, sindevész, sinynyed, lassankint fogy, vész, soványodik, növésben elmarad; csin, melyből csingér, sovány, száraz, aszott testü; csünik, a növésben késik, megfogy, elmecsevész. Ezekben alaphangzó részint a vékony i, részint ennek legközelebbi változata az élesebb ejtésü è.

Egészen, azaz mindkét értelemben egyezik a hindu származéku nyelvekbeli tan, ten gyökkel, ú. m. a szanszkrit tan gyökből ered: tanvat, am. terjedő és tanus vékony, gyönge; hasonlók a latin tendo és tenuis, görög τείνω, τανύω ές ταναός, német : dehnen és dünn stb. V. ö. TENYÉR és TENYÉSZIK.

TÉNY, (te-v-ény) fn. tt. téný-t, tb. —ék, harm. szr. e. Az emberi akarat kifolyása által végrehaj

TENKES, puszta Baranya m.; helyr. Tenkes-re, tott cselekvény, mint lettdolog, tekintet nélkül an—in, —rål.

TENMAGAD v. TENNENMAGAD, ösz. személynévmás, többese tin- v. tinnenmagatok (mint enmagam, önmaga, többesben: minmagunk, önmaguk vagy megtoldva: enn- v. ennenmagam, ön- v. önnönmaga stb.). L. TE, TË személynévmás alatt.

nak milyenségére, s elvontan véve. A tényt eléadni amint történt. Tényeket hozni föl bizonyításul. A tény körülményeiről tudomást szerezni. Tényekből itélni. Öszveállítani a tényeket. Szabatosan megfelel neki a latin factum, s különbözik tőle : cselekvény v. cselekedet, latinul actio, actus. Ujabb alkotásu szó a té(sz) ige

TENN, TENNÉN, TENNÖN, 1. TE, TË sze- gyökből, mint a lesz)-ből lény, azaz tevény, levény. mélynévmás alatt. Kissé régebben máskép lett dolog.

TÉNYÁLLADÉK, TÉNYÁLLAPOT, (tényálladék v. -állapot) 1. TÉNYÁLLÁS.

TÉNYÁLLÁS, (tény-állás) ösz. fn. Valamely tény, mint lettdolog, részletes körülményeivel véve. (Species facti).

TÉNYBELI, (tény-beli) ösz. mn. Valamely tényt illető, arrra vonatkozó.

219

TÉNYE—TENYEREZ

TÉNYE, Nyitra völgyi tájszó, am. vadaskert árkolata, kerítése.

TENYEREZÉS-TENYÉSZETLENSÉG 220

TENYEREZÉS, (teny-er-ez-és) fn. tt. tenyerezés-t, tb.ek, harm. szr. e. Tenyérbe csapkodás ;

TENYÉRJÓS, (tenyér-jós) ösz. fn. Jós, ki a tenyér alkotásából, különösen annak barázdás vonásaiból jövendőt mond valakinek, pl. ha sokáig fog-e élni.

TENYÉRJÓSLÁS vagy -JÓSLAT, (tenyérjóslás) ösz. fn. Jóslás v. jóslat neme, mely a tenyér alkotását veszi jövendölése alapjául.

TENYÉR, (teny-ér v. ter-ény) fo. tt. tenyér-tv. ö. TENYEREZ. v. tenyeret, tb. tenyerek, szmélyr. tenyerem, tenyered stb. Ekét elveti ezekben is: tenyeres, tenyerez. A palóczoknál Szeder Fábián szerént a törzsben is: tenyer. A kinyitott kéznek lapja. Midőn kezünket öszveszorítjuk : öklöt alakítunk, ha pedig öblösen öszvehajtjuk, hogy bele valamit vegyünk vagy fogjunk, marok a neve. Tenyerét nyújtja, tartja, hogy tegyenek bele valamit. Széles, keskeny tenyér. Tenyérrel ütni, simogatni. A tenyereket öszvecsapni. Pöki a tenyerét, szokottabban: markát, azaz hetvenkedve valamit tenni készül. Viszket a tenyere, arról mondják, aki pénzt vár vagy reményl. Kend meg a tenyeret, meglátod elnyered. (Km.). Vagy: Kend meg a tenyerét, megnyered ügyedet. Nem használ ha aranyat hordasz is tenyereden. (Km.). Paczkával megverni a gyermek tenyerét. Feltörte tenyerét a kapa. Tenyere kérges lett az erős munkától. Tenyerén hordozza, gyöngéden ápolja, örzi; kedvez neki.

TENYÉRNÉZŐ, (tenyér-néző) 1. TENYÉRJÓS. TENYÉRNYI, (teny-ér-nyi) mn. tt. tenyérnyi-t, tb. -ek. Szoros ért. terjedelemre a tenyér nagyságához hasonló. Átv. a maga nemében igen kicsi terjedésü. Tenyérnyi hely, lepényke. Tenyérnyi ablak.

TÉNYERŐ, (tény-erő) ösz. fn. Erőbeli tények végrehajtására szolgáló képesség.

TENYÉSZ, 1. TENYÉSZIK. Amazt különösen összetételekben használják, mint tenyészbika, tenyészhal, tenyészmén stb.

TENYÉSZBIKA, (tenyész-bika) ösz. fn. A gulyával, tehéncsordával járó hágóbika.

TENYÉSZCSŐDÖR, (tenyész-csődör) ösz. fn. Hágócsödör, melynek rendeltetése faját szaporítani. TENYÉSZDE, (teny-ész-de) fn. tt. tenyészdét. L. TENYÉSZINTÉZET.

TENYÉSZBAROM, (tenyész-barom) ösz. fn. Némely tájakon átvetve: terény, mintegy kiter- Barom, melyet különösen azért tartanak, hogy mint jesztett kéz ter gyöktől. A szokottabb s föntebb kitünőbb, faját szaporítsa, különböztetésül más czéjegyzett kiejtés szerint gyöke azon ten v. teny, mely-lokra, pl. igavonásra, hizlalásra szánt barmoktól. ből tenyészik mint széledésre, terjedésre vonatkozó szó is származott. Gyökben egyezik vele a szanszkrit tan (extendere, expandere); ezzel rokonítja, illetőleg ebből származtatja Bopp Ferencz a görög tárvμai, Tɛivo, latin tendo, goth tanja (tendo), régi német denju, orosz tonju (tenuo) szókat. Egészben egyezik,tenyér' szóval hangokban a görög évag (die flache Hand; és Fuszsohle; Grund, Boden. Griechisch-Deutsches Wörterbuch von Rost). Ugyanitt sivoo [infinitiv: 9εvεiv] van mint amannak törzse följegyezve, melynek jelentése: schlagen, hauen stb. Curtius pedig még ezeket rokonítja vele : szanszkrit: dhan-van (Bogen, Flachland), dhan-us (Bogen); ahd. (althochdeutsch) tenar (flache Hand), tenni (Tenne). Budenz J. felhozza rokonul a finn tantere (nominativus : tanner) szót, mely am. tér. V. ö. TENY v. TEN.

TENYÉRCSAPÁS, (tenyér-csapás) ösz. fn. 1) Ütés, midőn paczkával, lapoczkával stb. valakinek tenyerére csapnak. 2) Midőn valaki tenyerét másnak tenyerére csapja, mint az alkudozók, szerződők tenni szoktak, idegen kifejezéssel : parolázás. 3) Midön valaki tenyérrel üt, ver valakit. Tenyércsapásokkal büntetni a gyereket.

TENYÉSZÉB, (tenyész-eb) ösz. fn. Nőstényeb, melyet különösen a végett tartanak, hogy faját köly kök által szaporítsa.

TENYÉSZÉDÉS, (teny-ész-éd-és) fn. tt. tenyé szédés-t, tb. —ék, harm. szr. —e. A növénynek folytonosan terjedő sarjadozása, szaporodása, vagy az állati fajnak ivarok, ivadékok általi sokasodása.

TENYÉSZÉDIK, (teny-ész-éd-ik) k. m. tenyé széd-tem, tél, —ett. Mondjuk növényekről és állatokról, midőn sarjaikat, illetőleg ivadékaikat folytonosan szaporítják, sokasítják.

TENYÉSZÉS, (teny-ész-és) fn. tt. tenyészést, tb. -ek, harm. szr. —e. A növénynek vagy állatnak nemzési, fajzási állapota, a nemek, fajok további szaporodása, sokasodása.

TENYÉSZET, (teny-ész-et) fn. tt. tenyészet-ét, harm. szr. —e. Ami tenyészés által létre jött. Növényi, állati tenyészet. Két három évi tenyészet, azaz, sarjadék, ivadék. 2) Iparmunkálat, mely tenyésztéssel foglalkodik. Baromtenyészetre különös gondot fordítani.

TENYÉSZETI, (teny-ész-et-i) mn. tt. tenyészeti-t,

TENYERES, (teny-er-es) mn. tt. tenyeres-t v. --et, tb.-ek. Nagyító értelemben am. széles, izmos tenyerű. A növénytanban az olyan levél vagy levélnemü vagy gyökérféle szerv, mely tövén egy darabban terül ki, hanem éle felől legalább a közepéig be tb. -ek. Tenyészetre vonatkozó, azt illető. van vagdalva, mint a jókori jávor (acer platanoides) levele, némely kosbor kolonczos gyökere. Öszvetéve tenyerestalpas, am. izmos, erős, jól megtermett, markos.

TENYEREZ, (teny-er-ez) önh. m. tenyerez-tem, -tél, —étt, par. z. Barátságosan, vagy alkudva, szerződve valakivel tenyeret csapkod, paroláz.

TENYÉSZETLEN, (teny-ész-etlen) mn. tt. tenyészetlen-t, tb. —ék. Ami faját nem szaporítja, nem sarjadzó, meddő, terméketlen. Ellentéte tenyésző, szapora, termékeny.

TENYÉSZETLENSÉG, (te ny-ész-etlen-ség) fn tt. tenyészetlenség-ét, harm. szr. e. Sarjatlan, iva

221

TENYÉSZFAJ-TENYÉSZT

TENYÉSZTÉS-TEP

222

déktalan, terméketlen, meddő állapot vagy tulaj-tal szaporodjék, sokasodjék. Külföldről hozott növédonság. nyeket, szőlőfajokat tenyészteni. Szarvasmarhákat, juhokat, lovakat tenyészteni. V. ö. TENYÉSZIK.

TENYÉSZFAJ, (tenyész-faj) ösz. fn. Faj növényeknél, de főképen az állatoknál, melyet mint kitünőbbet, jelesbet leginkább szaporitás végett tartanak és ápolnak.

TENYÉSZFÖLD, (tenyész-föld) ösz. fn. Televényes, termékeny, kerti föld, melyben a növények különösen tenyésznek, sarjadzanak, szaporodnak.

TENYÉSZHAL, (tenyész-hal) ösz. fn. Halnem, melyet a halastavakban leginkább lehet szaporítani, milyenek kiváltképen a pontyok.

TENYÉSZTÉS, (teny-ész-t-és) fn. tt. tenyésztés-t, tb. -ek, harm. szr. e. Cselekvés, különösen gazdasági iparkodás, midőn a növények és állatok száma termelés, illetőleg párosítás által szaporíttatik. Szarvasmarha-, juh-, ló-, sertéstenyésztés. Baromfitenyésztés. TENYÉSZTET, (teny-ész-t-et) miv. m. tenyésztet-tem, tél, ett. Eszközli, hogy valami tenyész— szék. Elégséges a rövidebb,tenyészt' is.

TENYÉSZTŐ, (teny-ész-t-ő) mn. és fn. tt. tenyésztőt. Aki vagy ami tenyészt. Barom-, lótenyésztő.

TENYÉSZIK, (teny-ész-ik) k. m. tenyész-tem, — tél, —étt, par. —szél. Mondjuk növények és álla- TÉNYÉZ, (tény-éz v. tev-ény-ez) áth. m. tényeztok felől, midőn sarjadzás, illetőleg ívás, ellés, szü- | tem, —tél, —étt, par. —z. Eszközli, cselekszi, hogy lés által fajaik szaporodnak, sokasodnak, s mintegy valami ténynyé legyen, hogy mint lettdolog álljon elé. szétterjednek. Magról, gyökérről tenyésző füvek, fák. TÉNYEZŐ, (tev-ény-éz-ő) fn. tt. tényezőt. Ami Tenyészik a gyom, hol nem is vetik. (Km.). Jó földben valamely ténynek létesítésére kellék gyanánt szüktenyésznek a növények. Nálunk mindenféle gabona tenyé-séges; aki valaminek létesitésébe befoly. Különösen szik. A kövér legelőjű pusztákon tenyésznek a gulyamar- a szám- és betüvetéstanban am. sokszorozó, szorzó. hák. A bükk meszes talajon igen jól tenyészik. Szélesb átv. ért. a maga nemében sokasodik, terjed, szaporodik. Tartva tenyészik a pénz, költve vész. (Km.). Tenyészik a romlott erkölcs. Elemzésére nézve 1. TEN és TENY, gyökök.

TENYÉSZINTÉZET, TENYÉSZISKOLA, (tenyész-intézet v. -iskola) ösz. fn. Jeles növények és állatok szaporítására szánt hely (a növényeknél kert, az állatoknál istálló stb.). Rövidebben tenyészde. (Pepinière). TENYÉSZJUH, (tenyész-juh) ösz. fn. Kitünőbb és szaporitásra szánt fajta juh.

TENYÉSZKANCZA, (tenyész-kancza) ösz. fn. Kitünőbb fajta kancza, melynek rendeltetése, hogy faját csikók által szaporítsa, vagy mely e czélra különösen alkalmas.

TENYÉSZKOS, (tenyész-kos) ösz. fn. Kos, melyet azért tartanak, hogy mint kitünőbb faját szaporitsa.

TENYÉSZMAG, (tenyész-mag) ösz. fn. Szaporitásra szánt jelesebb fajta növény magja.

TENYÉSZMARHA, 1. TENYÉSZBAROM. TENYÉSZMÉH, (tenyész-méh) ösz. fn. Méhek, melyeket öszszel meg nem fojtanak, hanem jövő | nyárra fentartanak, hogy rajt ereszszenek.

TENYÉSZMÉN, (tenyész-mén) 1. TENYÉSZ

CSÖDÖR.

TENYÉSZŐ, (teny-ész-ő) mn. tt. tenyészőt. Ami tenyészik, azaz faját sarjak, illetőleg ivadékok által szaporítja, sokasítja. Vizben, homokos, agyagos földben tenyésző növények. Legelőkön tenyésző barmok.

TENYÉSZPONTY, (tenyész-ponty) 1. TENYÉSZHAL alatt.

TENYÉSZSZERV, (tenyész-szerv) ösz. fn. A tenyészést eszközlő szerv.

TENYÉSZT, (teny-ész-t) áth. m. tenyészt-ett, par. tenyészsz, htn. -ni v. eni. Eszközli, hogy valami tenyészszék, hogy új sarjak, vagy ivadékok ál

TÉNYFÖLVÉTEL, (tény-föl-vétel) ösz. fn. Valamely ténynek, különösen a büntető eljárásban, kinyomozása és egyszersmind irásba vétele. V. ö. TÉNYNYOMOZÁS.

TÉNYLEG, (te-v-ény-leg) ih. Mint valóságos tény, mint lettdolog. Tényleg máskép áll az ügy, mint először eléadatott.

TÉNYLEGES, (te-v-ény-leg-ės) mn. tt. tényleges-t v. et, tb. ek. Tényként létező, mint lettdolog fennálló.

TÉNYLEGESÍT, (te-v-ény-leg-és-ít) áth. m. ténylegesít-ett, htn. —ni v. —eni. Eszközli, hogy valamely dolog ténylegessé vagyis ténynyé váljék.

TÉNYLEIRÁS, (tény-le-irás) ösz. fn. Valamely ténynek körülményes eléadása irásban; máskép: tényrajz.

TÉNYNYOMOZÁS v. -NYOMOZAT, (ténynyomozás v. —nyomozat) ösz. fn. Birói, törvényszéki vizsgálás, valamely tény eredete, minősége, s körülményei felől.

TENYŐ, puszta Heves m.; helyr. Tenyő-re,

—n, —ről.

—ről.

TÉNYÖ, falu Györ m.; helyr. Tényő-re, -n,

TÉNYRAJZ, (tény-rajz) 1. TÉNYLEIRÁS.
TÉNYVIZSGÁLAT, (tény-vizsgálat) 1. TÉNY-

NYOMOZÁS.

TÉNYZŐ, 1. TÉNYEZŐ.

TEP, elvont gyök, melyből tepeczkel, teper, teped, tepesz, tepsed, tepsen stb. származtak. Az utóbbi szók a székelyeknél divatosak. Eredetre nézve nem egyéb, mint azon tap vékonyhangu változata, melyből tapog, tapos, tapad stb. eredtek. Éles e-vel : tep, melyet a székelyek megkülönböztetnek a föntebbi nyilt tep gyöktől. Emettől származnak, mint érintők, teped, tepesz, tepsed stb.; amattól: tëpeg, tepelődik, tëpiczkel stb. A tëp gyök a kicsinyző tip-hez áll közelebb, mely t. i. a tipeg, tipor, tipiczkel szók gyöke. Van