173 TEJSZEKRÉNY-TEKE TEKE-TÉKÉL 174 rebb, a tejfölnél pedig higabb, ritkább. A kávét tej- I tömör test. A golyó szélesb érteményü, mint a teke, sürüvel inni. V. Ö. TEJFÖL. TEJSZEKRÉNY, (tej-szekrény) ösz. fu. Konyhaszekrény, melyben az edényekre szürt tejneműeket tartják. TEJSZÍN, (tej-szín) ösz. fn. 1) Az édes tejnek azon zsiros részei, melyek először szállanak fölfelé, de még nem oly sürüen, mint a tejsürü vagy épen tejföl, mely utóbbi a tejnek hosszabb állása után gyül öszve. Midőn a tejet felforralják, a tejszinből tejpille lesz. 2) A tejnek fehéres, néha fehéres-kék szine. Melléknévileg am. tejszinű. TEJSZINÜ v. -SZINÜ, (tej-szinü) ösz. mn. Halavány, s vékony kékes szinű, mint a tej szokott lenni. Tejszinü habok, tajték. Tejszinű arczbőr. TEJSZIVATYU, (tej-szivatyú) ösz. fn. Sziva tyuféle eszköz, mely által az emlőkben megtorlott tejet kiszívják. TEJSZŐR, (tej-szőr) ösz. fn. Puha, fehéres, vékony szálacskáju ször, vagyis pehely, mely a serdülő ifjak arczát, illetőleg állát kiveri. TEJSZŰRŐ v. —SZÜRŐ, (tej-szürő) ösz. fn. Szitanemű konyhai vagy majorházi eszköz, melyen a kifejt tejet áteresztik. Formája rendesen kúpalakú. Némely tájakon szitka a neve. TEJTARTÓ, (tej-tartó) ösz. fn. 1) Tulajd. ért. szekrény vagy edény, melyben a tejet tartják. 2) Az állati test szervezetében a hátgerincz mellett fekvő csatorna, melybe a tejedények benyúlnak. (Cisterna lactea). TEJÚT, (tej-út) ösz. fn. Azon számtalan s megmérhetetlen távolságu, és fehérlő csillagokból álló csíkos vonások az ég boltozatán, melyek évhosszanti éjeken föltünve félkört alakítanak. Máskép: hadak útja v. szalmás út v. ország út. TEJVERŐDÉZSA, (tej verő-dézsa) ösz. fn. A székelyeknél am. köpülő, 1. ezt. TEJVEZETÉK, (tej-vezeték) ösz. fn. Azon csatornaféle menetek, melyekben az emlőmirigyekböl kijövő finom edények egyesülnek, s melyek a csecsbimbóba nyúlva a tejet odavezetik. (Ductus lactiferi). TEJZSUGORITÓFŰ, (tej-zsugoritó-fü) ösz. fn. L. TEJOLTÓGALAJ. TEK, (1), elvont gyöke tekint szónak és származékaioak; 1. TEKINT. TEK, (2), elvont gyöke teke, tekenő, és teker szóknak és származékainak; 1. TEKE, TEKER. TEK, (3), elvont gyöke a régies tekel ma tökél szónak és származékainak. -TEK, személy többségben második személy raga; 1. SZEMÉLYRAG alatt. vagyis minden tekét golyónak is mondhatunk, de nem viszont. Vasból öntött álgyuteke. Köböl, fából, üvegből csinált teke. 2) Különösen játékszerül használt ilyféle golyó, melylyel az úgy nevezett tekebábokat dobálják, vagy melyeket tekeasztalon bottal lökdös · nek; honnan tekézni am. a fölállított kupokra tekét hajigálni, vagy kiesusztatni. 3) Földkört, vagy égkört ábrázoló golyó. Földteke, égteke. Gyökhangra és alapfogalomra nézve rokonok hozzá: teker, tekercs, tekereg, mennyiben a tekerés és tekercs szintén körös irányban történnek, s körhöz hasonló alakot képeznek. V. ö. TEKER. Rokon továbbá: tök, mint növényi termény és mint a himállatok heréje. Valószinüleg egy eredetű a beborításra vonatkozó takar, tok, tekenő, tegez szókkal, minthogy a teke is mintegy öszvegöngyölgetett, öszvetakargatott csomóhoz hasonló. V. ö. a föntebbi szókat. TEKE, (2), puszta Győr, erdélyi mváros Kolos m.; helyr. Teké-re, -n, -ről. TEKEALAKÚ, (teke-alakú) ösz. mn. Gömbölyű, mint a teke. Tekealakú gombolyag. TEKEASZTAL, (teke-asztal) ösz. fn. A köz ismeretü franczia billard játékra szolgáló asztal. TEKEBÁB, (teke-báb) ösz. fn. Fából faragott, illetőleg esztergározott kupalakok az úgy nevezett tekejátékban. TEKEBOT, (teke-bot) ösz. fn. Bot, melylyel az úgy nevezett tekeasztalon a tekéket lökdösik; máskép tekepáleza. (Queue, Billiardstock). Vörösmarty szerént: kelevész. Egyébiránt tekebotot vehetni szélesebb értelemben is, pl. midőn a tekét a levegőbe feldobják, és azt hajitóbottal fölebb vagy tovább ütik; vagy a tekét csak a földre gurítják és azt szinte hajítva bottal tovább hengergetik. TEKECSKE, (tek-e-ecs-ke) kics. fn. tt. tekécskét. Kisebb fajta teke. TEKÉDED, (tek-ő-ded) 1. TEKEALAKÚ. TEKEFÉRÉG, (teke-féreg) ösz. fn. Tekealakú férgecske, mely vízben lakik, s tekercset képezve folytonosan forog. (Volvox). TEKEGOLYÓ, (teke-golyó) ösz. fn. Tekéző golyó. Fölösleges összetétel, minthogy mindegyik szó külön is (teke, golyó) ugyanazt jelenti. TEKEGOMOLY, (teke-gomoly) lásd: TEKE RAKÁS. TEKEHAL, (teke-hal) ösz. fn. Halfaj a csepü v. borzas halak neméből, melynek teste tekéhez hasonló gömbölyű. (Diodon atinga). E nevet némely más ily alakú halak is viselik. TEKEHÁZA, falu Ugorsa m.; helyr. —házá-ra, -n, -ról. TÉK, régiesen am. tevék, 1. TESZ. TEKEJÁTÉK, (teke-játék) ösz. fn. Különféle TEKA, fn. tt. tékát. Görög-latin szó, de a mely-játéknemek, melyeket tekével játszanak. Dobáló, halyel egyezik a magyar tok. L. TOK, SZEKRÉNY. jító, ütő tekejáték, medvéző tekejáték, asztali tekejáték stb, TEKE, (1), (tek-e vagy tek ö) fn. tt. tekét. TÉKÉL, TÉKÉLET, TÉKÉLETĖS stb. L 1) Nagyobb nemű golyó, azaz gömbölyüvé alakított | TÖKÉL, TÖKÉLET, TÖKÉLETES stb. TEKEMÉRŐ, (teke-mérő) ösz. fn. Tüzérek mérő eszköze, mely által az álgyutekék átmérőjét meghatározzzák. TEKEMINTA, (teke-minta) ösz. fn. Minta, melybe a tekéket önteni szokták. TEKENŐ; TEKENŐS, 1. TEKNŐ; TEKNŐS. TEKÉNT; TEKÉNTÉS; TEKÉNGET stb. régies és tájdivatos kiejtések, 1. TEKINT; TEKINTÉS; TEKINTGET stb. Alapfogalomban ezen ige körös, gyürüs, kerekes vagy általán görbülő irányú mozgásra vonatkozik, s ennél fogva gyökre és alapérteményre nézve rokon a teke szóhoz, mely több gyürük vagyis körvonalak sokszorozása által keletkezik. Az er (r) képző is részint a kör fogalmát, részint pedig mintegy erélyes cselekvést látszik kifejezni s hasonló alkatu ezen igékhez: kavar, kever, csavar, habar, hadar, zavar, peder, hidor, sodor, kapar, gyötör stb., melyek TEKENYE, falu Szala m.; helyr. Tekenyé-re, mind bizonyos görbe irányban működő hatályosabb TEKENYŐS, puszta Nyitra m.; helyr. Tekenyős-re, —ön, —ről. TEKEÖNTÉS, (teke-öntés) ösz. fn. Fémtekék készitése, öntés (olvasztás, mintába töltés) által. TEKEÖR, (teke-ör) ösz. fn. Szolgaszemély, ki az asztali tekézésnél a játékra felügyel, a tekéket helyökre rakja, a számitást eszközli stb. (Marqueur). TEKEPÁLCZA, (teke-pálcza) ösz. fn. A tekejátékhoz tartozó pálcza, melylyel a tekeasztalon a tekéket lökdösik. (Queue, Billiardstock). V. ö. TEKEBOT. = cselekvésre mutatnak. Legközelebb áll hozzá, sőt TEKERAKÁS, (teke rakás) ösz. fn. Több teke TEKEPATTANÁS, (teke-pattanás) ösz. fn. egy rakásban. A tekének felszökése játékközben. TEKERCS, (1), (tek-er-cs) fn. tt. tekercs-et, TEKER, (tek-er) áth. m. tekert. Széles ért. va- harm. szr. —e. 1) Gúzs gyanánt megtekert, s henlamely testet folytonosan görbülő, vagyis körös, ke- geresen öszveszorongatott szálas, rostos test. Szalma-, rek irányban mintegy saját tengelye körül forgat; | széna-, szőrtekercs. Ruha-, papirtekercs. Vastekercs Szabó mi különbözőleg történhetik. 1) Hajlékony, többé, Dávidnál am. drót. 2) Amit gyürüs rétegüvé tekerkevesbbé szilárd szövetü, rostos testet két ponton tek öszve. Tekercsbe szedett kötél, madzag, zsinór, hajerősen megfogva s két ellenkező irányban forgatva fonaték. Sodronytekercs. Viasztekercs. A kigyó néha gyűrűs rétegüvé alakít. Vesszőből, marokszalmából gúzst | tekercsbe húzza öszve testét. Botratekercs, sütemény, tekerni. Kendőt, lepedőt öszvetekerni. Különbözik töle: máskép: dorongfánk. A hajósoknál körültekergetett sodor, mennyiben ez valamely testet egy irányban madzag a kötélen. Képeztetésre hasonlók hozzá : vaforgatva hengerdeddé alakít. (Tésztát, dohánylevelet karcs, kaparcs, habarcs, melyek hasonlóan igékből sodorni). A tekerés, marokba szorított kézzel, a sod- származtak, s minthogy vakarcs némely tájejtéssel: rás tenyérrel szokott történni, valamint a pedrés vakaros, kaparcs pedig kapars (kaparos), valószinű, ujjak által. Hasonló jelentésü vele csavar, honnan hogy a tekercs is eredetileg tekeres volt, mint pirit-os, átv. ért. az ikerített csavarog tekereg, csavargás teker- takar-os, magaszt-os is. gés; azon szabatos különbséggel, hogy,csavar' alapfogalomban bizonyos iránytól eltérő, mintegy csálés mozgásra,,teker“ pedig általán kerekitő, gyürüsitő körös, karingós elhajlásra vonatkozik. 2) Valamely testet bizonyos szilárd mozpont körül erőszakosan forgat, mely esetben az alakuló körök vagy gyürük egy irányban képződnek, pl. midőn valaki a fiatal fát tövéből, vagy a botot más kezéből kitekeri, vagy a szeget a fogóval forgatva kihúzza. 3) Csavaros gépet vagy eszközt forgat. Csigát, sajtót, gugorát tekerni. 4) Valamely hajlékony testet több gyürüzetben egy másik testre kanyargat. Kötelet, lánczot tekerni a nyomórudra, a gugorára. A hurt föltekerni a hegedűszegre. Czérnát, szalagot tekerni a ruhával begöngyölgetett ujjra. Igekötőkkel belétekerni, föltekerni, kitekerni, letekerni, megtekerni, reátekerni, öszvetekerni, egybetekerni, visszatekerni. Kitekerték a nyakát. Föltekerje az eszét, ki a ravaszszal föl akar tenni. (Km.). 5) Aljas beszédben am. nemileg közösül. TEKERCS, (2), (tek-er-cs) fn. tt. tekercs-et. Diószegi-Fazekasnál az öthímesek seregébe és kétanyások rendébe tartozó tekeredett növénynem; kerékforma, öthasábu; hasábjai szétnyilók, szálasak, tompák; torka tövén bögreforma ötfogu pilis, a nemző részeket boritja; kinyúlik belőle öt kis serte. (Periploca). TEKERCSCSUKA, (tekercs-csuka) ösz. Szakácsok nyelvén főtt csuka, melyet tekercsbe hajtva tálalnak fel. TEKERCSDOHÁNY, (tekercs-dohány) ösz. fn. Öszvetekergetett dohánylevelek, pl. midőn meg akarják aprítani; vagy oly dohány, melyet hengerded csomóba gyűrnek öszve. TEKERCSEL v. TEKERCSÉL, (tek-er-cs-ėl) áth. m. tekercselt. Tekercscsé alakít, tekercsbe szorít valamit. TEKERCSELÉS v. TEKERCSÉLÉS, (tek-ercs-el-és) fn. tt. tekercselés-t, tb, —ék. Tekercsbe fonás, szorítás. TEKERCSÉS, (tek-er-cs-ės) mn. tt. tekercses-t | Tekeres szarvú kos. Tekeres ugorka. A székelyeknél v.et, tb.ek. Gúzs gyanánt megtekert, tekercs am. tekervényes. Tekeres beszédü, lelkü. (Kríza J.). módjára nőtt, tekercshez hasonló alaku. Tekercses fa. Ebből képződött öszvehuzás által a tekercs, mint vaTekercses edények a növényi sejtszövetekben. karos-ból lett vakarcs, habaros-ból habarcs. TEKERCSÉSEN, (tek-er-cs-és-en) ih. Tekereses alakban vagy állapotban. TEKERCSESSÉG, (tek-er-cs-és-ség) fn. tt. tekercsésség-et, harm. sz. —e. Tekercses állapot vagy tulajdonság. TEKERĖS, (2), falu Baranya, puszták Somogy és Veszprém m.; helyr. Tekerės-re, —én, — ről. TEKERÉS, (tek-er-és) fn. tt. tekerés-t, tb. —ék, harm. szr. e. Cselekvés, mely által valamit gúzszsá, göngygyé, hengerré, görbévé stb. tekernek vagy TEKERCSFŰ, (tekercs-fü) ösz. fn. Lásd: TE- bizonyos mozpont körül forgatnak, hajtogatnak vagy KERCS, (2). TEKERCSIK, (tek-er-cs-ik) fn. tt. tekercsik-et, harm. szr. e. Öszvetekergetett rétegü kalács neme a barkóknál. V. ö. KALINKÓ, KULCSOSKALÁCS. TEKERCSRUGÓ, (tekercs-rugó) ösz. fn. Oly rugó, melynek szerkezetét több gyürüből, karikából álló ércztekercs képezi. TEKERÉDÉS, (tek-er-ed-és) fn. tt. tekerédés-t, tb. —ék, harm. szr. —e. Szenvedő vagy cselekvő állapot, midőn valamely test vagy irányvonal tekeredik. Tekeredésben elpattant húr. Folyónak, útnak tekeredése. Kigyó tekeredése. V. ö. TEKERĖDIK. valamely testre kanyarítanak. Hastekerés am. hasrágás. Aljas beszédben am. nemi közösülés. V. ö. TEKER. TEKERÉSZIK, (tek-er-ész-ik) k. A jelenen kivül a többi időt,tekeredik szótól kölcsönzi. L. TEKERĖDIK. TÉKÉRÉSZT, (té-kérészt) ösz. fn. Olyanforma kereszt, mint a T betü; Antal keresztje, különböztetésül más alakú, pl. X András, Constantin keresztjétől. TEKERG, 1. TEKERĖG. TEKERGÉS, (tek-er-ég-és) fn. tt. tekergés-t, tb. TEKEREDIK, (tek-er-ed-ik) k. m. tekered-tem, ék, harm. szr. -e. 1) Állapot, midőn bizonyos -tél, -ett. 1) Gyürüs, körös, gúzsos, csavaros test folytonos görbe irányban hajladozik, gyűrűsöirányvonalban mozog, hajladozik. A kígyó teste gyü-dik, gúzsolódik, karingósodik stb. 2) Átv. czéltalan, rükbe tekeredik. A vessző gúzszsá tekeredik. Félre-, el- dologtalan, henyélkedő járáskelés, csavargás, kószátekeredik. Kitekeredik a nyaka, lába. 2) Valamely szálás, bódorgás. V. ö. TEKERÉG. las hajlékony test gyürüsen egy más testre fonódik. Az iszalag a fa derekára, a borsó indója a karóra tekeredik. A tyúk lábára a kócz, a tinó nyakára a kötél rá- | tekeredett. 3) Irányvonala félre hajladozik. A kis patak majd erre majd arra tekeredik. Ez az ösvény az erdő alatt balra, majd ismét jobbra tekeredik. V. ö. CSAVARODIK; és TEKEREG. TEKERGET, (tek-ér-eg-et) gyak. áth. m. tekerget-tem, -tél, —ett, par. tekergess. Gyakran vagy folytonosan, vagy lassan lassan teker valamit vagy holmit. A kút csigályát föl-alá tekergetni. A dohányleveleket csomókba, hengerekbe tekergetni. A fonalat föltekergetni a tekerőfára. Nyakát tekergetni. A fiatal fákat töveikből kitekergetni. Nyelére tekergetni az ostort. Papirt TEKERĖDZÉS, (tek-er-éd-ėz-és); TEKERED-ruhát öszvetekergetni. V. ö. TEKER. TEKERĖG, (tek-er-ég) gyak. önh. m. tekerégtem, -tél v. tekerg-éttem, tekerg-éttél, tekerg-ett, htn. tekereg-ni v. tekerg-ni. Folytonos görbe, gyürüs, körös, karingós irányban mozog. Tekereg a gugora, a csiga, midőn forgatják. Tekereg az ideoda hajtogatott nyak. Tekereg a fergetegtöl hajtott por, füst. Tekereg a patak, midőn megmeg görbedve folydogál. Tekereg a kígyó, midin gyürüsen mozog. Átv. rendetlen utakon, bizonyos irány és czél nélkül ideoda bolyong, csavarog, mint a henye, munkátlan emberek tenni szoktak. Reggeltől estig az utczákon tekereg. Különbözik tőle tekeredik, mennyiben ez egyes görbe hajlásokra vonatkozik, amaz pedig több és folytonos ilyetén mozgást fejez ki. TEKERÉK, (tek-er-ék) fn. tt. tekerék-et, harm. szr.e. Test, melyet tekerés által gyürüs, hengeres, göngyös, gúzsos, csomós stb. állapotuvá tettek. Képeztetésre hasonlók hozzá: keverék, vakarék, habarék stb. TEKERGETÉS, (tek-er-ég-et-és) fn. tt. tekergetés-t, tb.ek, harm. szr. e. Cselekvés, mely által valamit vagy holmit tekergetünk. V. ö. TEKERGET. TEKERGŐ, (tek-er-ég-ő) mn. tt. tekergőt. 1) Görbe, gyürüs, karingós irányban, vonalban mozgó, vagy olyan alakú. Tekergő kígyó. Tekergő patak. 2) Átv. csavargó, kószáló, bódorgó, henye bujdosó. Erdőkben, pusztákon tekergő zsiványok. Utczákon tekergō suhanczok. V. ö. TEKERĖG. TEKERGŐDZÉS, (tek-er-ég-ö-öd-öz-és); TEKERGŐDZIK, (tek-er-ég-ö-öd-öz-ik) 1. TEKERGŐZÉS; TEKERGÖZIK. TEKERGŐS, (tek-er-ég-ö-ös) mn. tt. tekergős-t V. —et, tb. —ek. Görbegurba vonalú csavaros testhez hasonló. Tekergős út, ösvény. Tekergős rovatú bot, pipaszár. TEKERGŐSEN, (tek-er-ég-ö-ös-sen) ih. Csavaros, gyürüdző vonalakban, görbegurbán. Tekergősen csúszó kígyó. Tekergősen menő hegyi út. TEKERĖS, (1), (tek-er-ės) mn. tt. tekeres-t v. TEKERGŐZÉS, (tek-er-ég-ö-öz-és) fn. tt. tekér-et, tb. -ek. Csavarhoz hasonló alakú; amit te- gőzés-t, tb. -ék, harm. szr. -e. Tekergő alakban kergetve meggörbítettek, gyürüssé, gúzsossá tettek. | körüljárás, folyás, futás. AKAD. NAGY SZÓTÁR VI. KÖT. 12 179 TEKERGÖZIK-TEKERŐRÚD TEKERŐSÍP-TEKERVÉNYESSÉG 180 TEKERGŐZIK, (tek-er-ég-ő-öz-ik) belsz. m. [gát forgatják, vagy a sodronycsinálók rúdja, melytekergőz-tem, ―tél, ött. Tekeres, gyürüdző, karin- lyel a korongot hajtják stb. gós alakban bizonyos testet vagy tért körülvesz. Tekergőznek az indás növények. Az iszalag föltekergőzik a fa derekára. TEKERÍTÉS, TEKERITÉS, (tek-er-ít-és) fn. tt. tekerítés-t, tb. ek, harm. szr. e. Cselekvés, mely által valamit tekerítünk. Egy tekerítéssel eltörni valamit. TEKERÍTETT, TEKERITETT, (tek-er-it-étt) mn. tt. tekerített-et. Amit tekerítve meggörbítettek, meghajlítottak stb. Gúzszsá tekerített vessző. TEKERŐ, (1), (tek-er-ő) mn. tt. tekerő-t. 1) Aki valamit teker. Gúzstekerő munkások. Csigatekerő napszámosok. 2) Amivel vagy amire tekernek valamit. Tekerofa, tekerőcsiga, tekerőeszköz. Különösen csörlő eszköz, melyről gombolyagba szedik a fonalat. Béla király Névtelen jegyzőjénél (L. fej.) így neveztetik a Sebes Körös (juxta fluvium Tekercu); vagyis Szabó Károly forditmányában: Tekeröér, mint a Sebes Körösnek egyik ere. TEKERŐ, (2), erdélyi falu Hunyad m.;, helyr. Tekerő-re, -n, —röl. TEKERÖCS, (tek-er-öcs) fn. tt. tekeröcsöt. L. CSAVAR, fn. TEKERŐCSIGA, (tekerő-csiga) ösz. fn. Csigaféle gép, mely által valamit tekernek. alatt. TEKERŐDZIK, 1. TEKERÖZIK. TEKERŐESZKÖZ, (tekerő-eszköz) lásd : TEKERŐ, 2). TEKERŐFA, (tekerő-fa) ösz. fn. Dorong a szövőszékben, melyre egész végfonalat szoktak föltekerni. Általában mindennemű oly rúd (fából), mely valamely tekerőeszközhöz emelcsőül használtatik. TEKERŐPATAK, erdélyi falu Gyergyó székben; helyr. -patak-ra, —on, — ról. TEKERÖRÚD, (tekerő-rúd) ösz. fn. Általán rúd, melynek forgatása által valamit tekernek, forgatnak, pl. melylyel a gugorát hajtják vagy a csi TEKERŐSÍP, (tekerő-síp) ösz. fn. Sípokból összeállított mű, melyet tekerés (forgatás) által hangoztatnak. V. ö. KINTORNA, SIPLÁDA. tb. tem, TEKERŐZÉS, (tek-er-ö-öz-és) fn. tt. tekerőzés-t, -ek, harm. szr. e. Körültekeredés. TEKERŐZIK, (tek-er-ö-öz-ik) belsz. m. tekerőz tél, ött. Egy jelentésü a tekergőzik igével, azon szabatos különbséggel, hogy amabban egyszerű, emebben kettőztetett gyakorlat rejlik. TEKERT, (tek-er-t) mn. tt. tekertet. Amit el-, föl-, ki-, összetekertek stb. Tekert eszü, átv. ért. am. ravasz, furfangos. TEKERTCZIKSZÁR, (tekert-czik-szár) ösz. fn. A nyolczhímes és háromanyás czikszárak alneme alá tartozó növényfaj; gyökere fás, tekert, facsart, szára felálló, ágatlan; levelei tojásdadok, habos szélük; virágai egy tömött hengeres füzérben a szárhegyen pirosak. (Polygonum bistorta). Máskép köznépiesen tekertgyökerü fü, kígyógyökerü fü v.kígyótrank. TEKERTGYÖKERÜFÜ, (tekert-gyökerü-fü) 1. TEKERTCZIKSZÁR. : TEKERÜL, TEKERÜL, (tek-er-ül) önh. m. tekerült. Tekeres vonalban mozdúl, fordúl, tekeressé alakúl. TEKERŰLÉS, TEKERÜLÉS, (tek-er-ül-és) fn. tt. tekerülés-t, tb. -ek, harm. szr. -e. Mozdulás, bedt, gyürüs, karingós alakot ölt. fordulás, mely által valamely test vagy vonal gör TEKERÜLET, TEKERÜLET, (tek-er-ül-et) fn. tt. tekerület-ét, harm. szr. —e. Azon vonal vagy alak, melyet a tekeredő test képez. A gyürüdző patak tekerületét lerajzolni. A sajtó csavarának tekerülete. TEKERÜLETĖS, (tek-er-ül-et-ès) mn. tt. tekerületés-t v. -et, tb. -ek. Csavaros, gyürüdzőleg keringő, tekeres alakú. Tekerületes csavar. Tekerületes vakandturás. TEKERVÉNY, (tek-er-vény) fn. tt. tekervény-t, tb.ek, harm. szr. e. Örvényesen, csigásan, csavarosan forgó, sodródó, mozgó, hajló test vagy eszköz, vagy gép. Különösen az utak, utczák, folyók, völgyek, s mindenféle menetek, vezetékek, csatornák, csövek stb. ideoda görbedező hajlása. A széke lyeknél Udvarhelyszékben és Háromszékben madár faja (tekericz ?). TEKERVÉNYES, (tek-er-vény-ės) mn. tt. tekervényes-tv.et, tb. ek. Görbegurba menetü, ideoda hajladozó irányu, csavaros alakú. Tekervényes utak, ösvények, völgyek, folyók. Tekervényes csövek, csatornák. Átv. tekervényes beszéd, am. bonyolult, szöve vényes, a fő tárgytól félre csapongó. TEKERVÉNYESEN, (tek-er-vény-és-en) ih. Tekervényes vonalban, irányban, hajlással; görbegurbán, örvényesen, csavaros, tekeres alakban. Tekervényesen menő út, folyam. TEKERVÉNYESSÉG, (tek-er-vény-és-ség) fn. tt. tekervényesség-ét. Állapot vagy tulajdonság, midőn 181 TÉKES TEKINT TEKINTÉL-TEKINTÉLY 182 valamely test vagy irány tekervényes alakú, illető-mondor ugat; v. vén eb ugatására méltó kitekinteni. leg menetű. V. ö. TEKERVÉNYES. (Km.). Szabatosan szólva különbözik tőle : néz, TÉKES, falu Baranya m.; helyr. Tékes-re, azaz, valamit folytonosan szemügyre vesz; továb— én, -ről. TEKESZOLGA, (teke-szolga) 1. TEKEŐR. TEKETÁRSZEKÉR, (teke-tár-szekér) ösz. fn. A tüzérek társzekere, melyen az ágyutekéket szállítják. öszvetéve, t. i. egyik a teke, mint kerekséget, bonyodalmat jelentő, másik a tória, mint magasságra vo bá: lát, azaz, szemei által felfog, észlel valamit; „Ha megúnom magam a pusztába, Népdal. Betekintett mint Bolond Istók Debreczenbe. (Km.). Teints be hozzánk is, ha lehet. 3) Használtatik tárgyesetes viszonynévvel is áthatólag, s am. fontolóra, tem. ... TEKETÓRIA, ösz. fn. Beszéd vagy eléadás neme, mely az elmondandó tárgynak nagy feneket kerít, mely a dolgot messizről kezdi; beszédbeli kacskaringó, csekély tárgyakról nagy hühóval, nyomatossággal fenhéjázva nyilatkozó. Ilyenek némely népies, pl. kérői, lakodalmi szertartásokat megnyitó beszédek. A kérő násznagy nagy teketóriával adta elé kívánságát, s a kiadó násznagy hasonló teketóriával vá-figyelembe vesz valamit. Ifjuságodat tekintem, különlaszolt. Minthogy a teketória a beszédnek nagy feneben... Ha tekintem azon sok veszélyt, melyeken átesket kerít, s a dolgot messziről és magasan kezdi: ban az indokolás bevezetése). Régiesen és néhutt Tekintve hogy... (néha a birói határozatokinnen valószinű, hogy e szó két külön elemből van ma is tekent. Tekénts (respice), te hütöd megüdvözejtett tégedet." Müncheni cod. (Lukács. XVIII.). natkozó torlik, torlás, túr; továbbá óriás, Minthogy a tekintés a látásnak és nézésnek góré, gória, hóri stb. szók rokona; mi szerint teketória mintegy kezdete, mely által a látható tárgyak első elemezve annyi volna, mint a maga nemében nagy föltetszenek: innen úgy vélekedhetni, hogy gyöke pillanatra szemünkbe tünnek vagy ötlenek, mintegy kört képező és magas valami, s mintegy gúla (obe-tek nem egyéb, mint a látásra vonatkozó régies tet-ik liscus). Vagy második alkatrésze csória, a csór (esavar) törzstől, honnan csórálni-mórálni, nek szóval feneket keríteni, valamit csürvecsavarva eléadni. Figyelmet érdemel az arab-török tekellüf és teklif, melyeknek egyik jelentése: ceremonial, ceremonie, s melyek törzsben egyeznek a ,teke-tória' előrészével, azonban amazok törzse Zenker szerént az arab kalafa (et). orom, am. valami szóban a tet gyök módosított alakja, a kemény t hangnak szinte kemény k-ra változtatásával; s e szerént tek-int annyi volna, mint tel-int. Vagy pedig végelemzésben a tek gyökeleme a távolra vonatkozó te v. ta, s az egész tek jelentése mintegy te-hat, tova-hat. A törzs tek és int képző között oly viszony létezik, mint az ér és érint, emel emelint, tap tapint, tasz taszint, nyal nyalint, izel izelint, csap csapint, nyom nyoTEKETÓRIÁS, ösz. mn. Teketóriával elmondott, czikornyázott. Teketóriás beszéd. V. ö. TEKE-más között, t. i. az int képző mintegy futólagos és mint, dob dobint, köp köpint, csavar csavarint és több TÓRIA. TEKETÓRIÁZ, ösz. önh. Teketóriával, azaz messziről keritett, s magasan kezdett beszédet mond. TEKETÓRIÁZÁS, ösz. fn. Teketóriás eléadás. V. ö. TEKETÓRIA. TEKÉZ, (tek-e-ez) önh. m. tekéz-tem, -tél, -étt, par. -z. Tekeféle, vagy tekés játékot üz. V. ö. TEKE. egyszerűen működő érteményt kölcsönöz a töigének. : TEKINTÉL, (tek-int-el) gyak. áth. m. tekintelt. Molnál Albert és Páriz-Pápainál tekintél, am. gyakran, figyelmesebben tekint vagy tekintget, nézeget, nézkél. A Carthausi Névtelennél tekéntöl. „Az ő atyja kedég bódogságus szent István királ azt (Imre fiát) gyakorta megtekéntöli." Toldy F. kiadása 42.1. TEKINTÉLY, (tek-int-ély) fn. tt. tekintély-t, tb. —ék, harm. szr. e. Korunkban alkotott szó, a latin auctoritas kifejezésére. Jelent bizonyos erkölcsi előnyt, mely mások szemeit mintegy magára vonja, mely némi tiszteletet, hódulatot igényel, mely TEKINGET; TEKINGETÉS, lásd: TEKINT- hitelt, bizalmat gerjeszt maga iránt. Tekintélyt szeGET; TEKINTGETÉS. TEKÉZÉS, (tek-e-ez-és) fn. tt. tekézés-t, tb. - ék, harm. szr. —e. Játék, melyet tekék dobálásával vagy lökdösésével, ütésével űznek. V. ö. TEKEJÁTÉK. rezni, tekintélyre emelkedni, tekintélyben lenni, tekintélyét TEKINT, (tek-int) önh. m. tekint-ett, par. elveszteni. Elüljárói, atyai, tanítói, papi tekintély. Jeles htn. —ni v. —eni. 1) Szemeit hamarjában bizonyos irók tekintélyére épített állítás. Vak, előitéletes tekintély, tárgy vagy iránypont felé fordítja, s mintegy futólag midőn valakinek minden vizsgálat nélkül hiszünk, vesz valamit szemügyre. Jobbra, balra, előre, hátra, mert csalódhatlannak tartjuk. Átv. jelent oly emvisszatekint. Ideoda tekint. Ide tekints, ne oda, itt az bert, nevezetesen férfiut, ki bizonyos ügyekben, isIsten angyala. (Népvers). Letekint, föltekint, kitekint, meretekben, képességben jeles nevet szerzett magábetekint, körültekint. Bele tekintett a kancsóba, ivott be-nak. Irodalmi tekintély. Valamely kérdés megoldására a lőle. Rám sem tekint. Kétfelé tekints, mikor az agg ko- | szaktudományi tekintélyeket fölszólítani. „A törvényho |