163 TEHÉNÁLLÁS-TEHENES TEHENÉSZ-TEHÉNTÁNCZ 164 TEHENÉSZET, (tehen-ész-et) fn. tt. teheneszet-et, harm. szr. -e v. je. Marhatartás neme, melyben tehenek teje, s ebből készített vaj, turó, sajt teszik a gazdaság főczélját és nyereményét. kedő tehén nincs, nem megy oda a bika. (Km.). Átv. TEHENÉSZ, (tehen-ész) fn. tt. tekenész-t, tb. köznépies nyelven: Tehenet vett borjastul, oly leánytek. Sajátlag aki tehénnel vagy tehenekkel bánik; vett el, kinek már gyermeke volt, vagy teherben teheneket öriz; különösen pedig aki teheneket tart van. Vörös tehén legel a házon, ég a ház. Képes kife- a végett, hogy azok tejének, és ebből készített vajjezéssel jelent bőségforrást. Tehenek nevei: Barna, nak, turónak, sajtnak eladásából hasznot, nyeresé Bimbó, Bodor, Bojti, Bojtos, Bokros, Csákó, Csen- get húzzon. des, Csínos, Csira, Csóka, Daru, Fecske, Fura, Hattyú, Hegyes, Homály, Jeges, Kajla, Karcsu, Kedves, Kesely, Lombi, Lombos, Pirók, Pityer, Perge, Rendes, Rigó, Riska, Sugár, Szemők, Szőke, Viola, Virág stb. Néha nőnevek után : Juczi, Kati, Margit, Sári, Zsuzsi stb. A Bécsi és Tátrosi v. Müncheni codexben tehen a latin,bos' jelentésében fordúl elé : És teheneknek csordáit" (boum quoque armenta. Bécsi cod. Judith. II.). „Es szénát eszik vala mint tehen" (ut bos. Dániel. V.). Így a Müncheni codexben is (János ev. II.), melyek Pesty Gábornál és Erdősinél :‚ököré szóval fodittatnak. A latin,vacca' pedig ama codexekben mindenütt ünö. " Minthogy a tehén tejének bősége által más nőstények között különösen kitünő, valószinűnek látszik, hogy nevét a tej-től kapta, s eredetileg tején volt; nem áll ellent, hogy a Bécsi és Tatrosi codex irója vagy irói a latin,bos' szót,tehén' szóval fordították, mert amaz közös jelentésü: „Bos taurum vaccamque comprehendit, ein Rind. Ochs oder Kuh." Fabri Thesaurus, hol különösen Livius, Virgilius, Tacitus-ból is mondatok idéztetnek: „boves quaedam", "boves foeminas", „bos locuta." TEHÉNÁLLÁS, (tehén-állás) ösz. fn, Akolféle, árkolt, vagy héjazattal ellátott helyiség a majorban, vagy a mezőségen, hová a teheneket fejés végett vagy éjjeli hálásra beterelik. TEHENFALVA, falu Zaránd m.; helyr. fal vá-ra, —n, —ról. TEHÉNFARK, (tehén-fark) ösz. fn. A tehén farából kinőtt hosszu, mozgékony rész. Messze országot bejárt, mint a tehénfark, egyik farkpofától a másikig. (Km.). TEHENGANAJ v. -GANEJ, (tehén-ganaj v. -ganéj) ösz. fn. A tehenektől elmenő bélsár. V. ö. TEHENTRÁGYA, és GANAJ. TEHÉNHIMLÖ, (tehén-himlő) ösz. fn. Himlőféle bőrbetegség, milyen a teheneket szokta meglepni. Minthogy ezen himlő nem veszedelmes és könnyen gyógyitható, innen ezzel szokás a gyermekeket beoltani, hogy a veszedelmes emberhimlőtől megóvassanak. TEHENHÚS, (tehén-hús) ösz. fn. A levágott tehénnek húsa, mint főzni, sütni való eledel. Szélesb ért. némely tájakon így nevezik általán a marhahúst. TEHÉNHÚSLEVES, (tehén-hús-leves) ösz. fn. Leves, melyben tehénhúst főztek. Szélesb ért. szarvasmarha husából főtt leves. TEHÉNISTÁLLÓ, (tehén-istálló) lásd: TE HÉNÓL. TEHÉNBŐR, (tehén-bőr) ösz. fn. A tehénnek bőre, akár élő állapotban, akár lenyúzva; s ez isTEHENKĖDIK, (tehen-kėd-ik) k. m. tehenkédmét akár nyersen, akár kikészitve. Nyers, kikészitett | tem, ―tél, -ett. Tehén módjára, s folytonosan fektehénbőr. Tehénbőrből varrott csizma, saru. szik, heverész, dölöng. Köznépies kifejezés. TEHENCSENGETYÜ, lásd: TEHÉNCSÖN GETYÜ. TEHÉNCSORDA, (tehén-csorda) ösz. fn. Nagyobb számmal együtt legelő, s ugyanazon egy vagy több pásztor őrizete alatt levő tehenek serege. A helységbeli tehén csordát reggelenként ki, esténként hazahajtani. V. ö. GULYA, CSORDA. TEHÉNCSORDÁS, (tehén-csordás) ösz. fn. Pásztor, ki tehéncsordát őriz és legeltet. V. ö. TEHÉNCSORDA. TEHÉNCSÖNGETYŰ, (tehén-csöngetyü) ösz. fn. Csöngetyü, milyet a tehenek nyakára szoktak kötni. TEHENEDIK, (tehen-cd-ik) k. m. tehened-tem, -tél, -ett. Átv. ért. népies kifejezéssel am. tehén módjára elterpeszkedve rádől, lefekszik valamire. Letehenedett a földre. Rátehenedett a karszékre. TEHENES, (tehen-es) 1) mn. tt. tehenes-t v. ―et, tb. -ek. Tehenckkel ellátott. Tehenes gazda. 2) fn. tt. tehenes-t, tb.k. Tehenekkel bánó házi szolga, mint csikós, bivalos, szamaras, csiras. V. ö. TEHENÉSZ. TEHENÓL, (tehén-ól) ösz. fn. Istálló, ól, melybe a teheneket, különösen a fejőseket szokták bekötni. TEHÉNPÁSZTOR, (tehén-pásztor) ösz. fn. Tehén v. tehenek őrzésével foglalkodó személy. TEHENSAJT, (tehén-sajt) ösz. fn. Tehéntej ből készített sajt. TEHÉNSZÁJU, (tehén-száju) ösz. mn. Így nevezik Göcsejben s némely homokos vidékeken a vágott orru kapát. Tehén száju kapa. TEHÉNSZAR, aljas kifejezés; lásd: TEHÉN GANAJ. TEHÉNSZARV, (tehén-szarv) ösz. fn. A tehénnek szarva, mely a magyar teheneknél rendesen kisebb az ökörszarvnál. TEHÉNSZÖR, (tehén-szőr) ösz. fn. Szőr, mely a tehénbőrt takarja; vagy melyet a lenyúzott tehénbőrről leszedtek, lefaragtak. Tehénszörrel tömött pamlag, derekaly. TEHÉNTÁNCZ, (tehén-táncz) ösz. fn. A tehenek ficzkándozó ugrálása, midőn jó kedvök van, pl. tavaszkor, midőn az akolból a mezőre szabadulnak. Van ily nevű csárda Borsod várm. A táncz szót némely más állatokra is alkalmazza a népnyelv, pl. borjutáncz, darutáncz, szarkatáncz. TEHÉNTEJ, (tehén-tej) ösz. fn. Tej, melyet a tehén tögyéből fejnek. TEHÉNTŐGY, (tehén-tögy) ösz. fn. Tögy, melyben a tehén teje öszvegyül. V. ö. TŐGY. TEHÉNTRÁGYA, (tehén-trágya) ösz. fn. Trágya, mint földet kövérítő anyag, mely az alommal kevert tehénganajból lesz. Tehéntrágyával meghordani a szántóföldeket. TEHÉNTÚRÓ v. -TURO, (tehén-túró) ösz. fn. Tehéntejből készített túró. V. ö. TÚRÓ. TEHÉNVAJ, (tehén-vaj) ösz. fn. Tehéntejből, illetőleg tehén tejföléből köpült vaj. V. ö. VAJ. denz J. szerént osztyákul, különösen a szurguti szójárásban tágert am. nehéz, s a déli vogulban tarut am. teher. Eléfordul a szerb nyelvben: teret, és tótul: tercha, tyarcha. TEHERBEEJTÉS, (teherbe-ejtés) ösz. fn. A férfinak sikeres elhálása valamely növel, melynek következtében ez magzatot fogan. TEHERBEESÉS, (teherbe-esés) ösz. fn. A nőnek azon állapota, midőn magzatot fogan. TEHERENGEDÉLY, (teher-engedély) ösz. fn. A lóversenyzésben nehány font könnyebbség, melyben a verseny föltételeihez képest kancza, herélt, próbátlan, nyeretlen vagy belföldi ló részesül a mén, próbált, külföldi ellenében. TEHERFUVAR, (teher-fuvar) ösz. fn. Valamely járművön, pl. szekeren, hajón teherszállitás. TEHERFUVAROS, (tcher-fuvaros) ösz. fn. Te TEHÉNVIDÍTÓFŰ, (tehén-vidító-fü) ösz. fn. Füfaj, melyet a tehén különösen szeret; igliczfaj-herszállitással foglalkodó fuvaros. nak látszik. (Ononis agrestis ?). TEHERHAJÓ, (teher-hajó) ösz. fn. Teherhordó, TEHÉNZSÍR, (tehén-zsír) ösz. fn. Olvasztott teherszállító hajó. tehénvaj. TEHERJEGY, (teher-jegy) 1. ZÁLOGJEGY. TEHERKÉPESSÉG, (teher-képesség) ösz. fn. Valamely járműnek, különösen hajónak bizonyos sulyú és térfogatu áruk befogadására való ereje, vagyis azon mérték, melyet sulyra és helyre tekintettel a hajó magába foglalhat. TEHERHORDÓ, (teher-hordó) ösz. fn. és mn. TEHER, fn. tt. terhet, tb. terhek, melyekben az 1) Munkás, ki bizonyos járművön, pl. targonczán, rés A helyet cserélnek, s ugyan ez történik más oly taligán, talicskán, vagy vállain, hátán, holmit egy ragok és képzők előtt is, melyek rövid e önhangzó-helyről másra szállít. 2) Melléknevül mind szeméval kezdődnek, pl. terh-el, terh-es; ellenben teher-é, | lyekről, mind állatokról s járművekről is használjuk. teher-nek, teher-töl stb. 1) Akármi féle test, áru, Teherhordó napszámosok. Teherhordó szamarak, lovak, málha, podgyász stb., melyet tovább szállítás végett öszvérek. Teherhordó hajó. valamely járműre raknak. Sok teherrel megrakott hajó. Egy szekérre ötven mázsányi terhet rakni. Ennyi terhet két ló nem bir elhúzni. Továbbá oly holmi, melyet emberekre, vagy más állatokra raknak elszállítás végett. Vállai és térdei roskadoznak a nagy teher alatt. Nagy teher is könnyü, ha sokan emelik. (Km.). A terhet a ló vagy szamár hátára rákötni. 2) Minden test, mely másra, mint alapra nehezkedik, melyet más test tart. Vékony falakra nagy teher ekkora födel. 3) Néha,suly' helyett használtatik. A boltozati iv terhe az oszlopokon nyugszik. 4) Átv. kedélyt, lelket nyomasztó gond, állapot. Szivén nagy teher fekszik. Ennyi terhet nem vagyok képes elviselni. Ezen ember terhemre van. Csak ezen terhet lerázhatnám magamról. 5) Adó, adósság s általán minden tartozás, melyet valakinek rajtunk követelni joga van. Ezen házon több teher fekszik, mint amennyit ér. Egyenlő teher senki nyakát nem szegi. (Km.). Innen terhül írni, a könyvvitelben am. tartozásba írni. 6) A nőnek nehézkes állapota. Teherben levő asszony. Teherbe esett leány. Teherbe ejteni valakit. V. ö. SULY, NEHÉZSÉG. E szóban az utóbbi mássalhangzók, mint föntebb érintők, helyet cseréltek, s eredeti alakja: terh v. tereh, mely noha gyérebben, szintén használtatik, ez rendesen viszonyragozva : terhet, terhek, terhem, s képezve: terhes, terhel. E tekintetben hasonlók hozzá : kehely és kelyh, pehely és pelyh, vehem és vemh; megfordítva: molyh és moholy. Úgy látszik, egy eredetü a terül, terit igékkel, s a székelyeknél Csikszékben Döbrentei Gábor szerént csakugyan terü. (Régi M. Nyelvemlékek. III. K. 353. 1.). Egyébiránt Bu TEHERLAP, (teher-lap) ösz. fn. A telekkönyvben azon lap, hová a terhek vagyis adósságok jegyezvék; másképen: Clap, mert azok e betü alatt foglaltatnak. V. ö. TELEKKÖNYV. TEHERLEVÉL, (teher-levél) 1. ZÁLOGLEVÉL. TEHERSZÁLLITÓ, (teher-szállitó) ösz. fn. és mn. 1) Aki teherszállitással foglalkodik, teherfuvaros. 2) Jármű, különösen hajó, melyen különféle portékákat szállítanak. Teherszállító hajó. TEHERVAGYON, (teher-vagyon) ösz. fn. Valamely vagyontömeg mérlegezésénél az adósságok öszvege; máskép : szenvedő vagyon. (Passiv-Vermögen). TEHERVONAT, (teher-vonat) ösz. fn. Vasúti vonat, illetőleg vasúti szekerek, melyeken holmi ter het, árukat szállítanak, különböztetésül a személy-. vonattól. TEHET, (té-het) tehető igeforma; m. tehet-tem, —tél, —étt, par. tehess. 1) Valamit tenni, eszközölni, végre hajtani képes, akár testi vagy lelki ereje, akár anyagi vagy szellemi stb. segédeszközök által. A gazda, ha akarja, sokkal jót tehet. Betegsége miatt nem tehet semmit. Nem tehetek róla, azaz, nem akadályozhatom, nem segíthetek rajta. Kedvemért ezt megtehetnéd. 2) Valamit bizonyos helyre helyezhet. Még egy mázsát tehetsz a szekérre. Egyébiránt v. ö. TÉSZ. TEHETÉK, (te-het-ék) fn. tt. teheték-et. Bölcsészeti ért. képesség, velünk született erő, hajlam, melynél fogva valamit tenni képesek vagyunk. TEHETETLEN, (té-het-etlen) mn. tt. tehetetlen-t, tb. —ek. 1) Kinek ereje, eszköze, módja, képessége nincsen, hogy valamit tehessen; erőtlen, gyönge, ügyetlen, gyáva. Tehetetlen nyomorék, vak, sántabéna. Magával jótehetetlen. 2) Ki valamely külső erőszak által akadályozva van, hogy valamit tehessen. A lebilincselt rab tehetetlen. TEHETETLENSÉG, (te-het-etlen-ség) fn. tt. tehetetlenség-et, harm. szr.e. Állapot vagy tulajdonság, melynél fogva valaki vagy cselekvő erő nélkül szükölködik, vagy annak kifejtésében akadályozva van; gyöngeség, ügyetlenség, gyávaság. TEHETETLENÜL, (te-het-etlen-ül) ih. A nélkül, hogy tehetne valamit; erejétől megfosztva, vagy annak működésében akadályozva. Tehetetlenül vesztegetni, eltölteni az időt. TEHETLEN; TÉHETLENSÉG; TEHETLENÜL, lásd: TEHETETLEN; TEHETETLENSÉG; TEHETETLENÜL. TEHETŐ, (tė-het-ő) mn. tt. tehető-t. 1) Szenvedőleg amit tenni lehet; minek végrehajtása nagy nehézséggel vagy sok akadálylyal nem jár; ami erőn- | ket fölül nem mulja. Ami tehető, megteszem. 2) Cselekvőleg, aki valamit tenni, véghezvinni képes. Min- | dentehető Isten. TEHETŐS, (te-het-ö-ös) mn. tt. tehetős-t v. — et, -et, tb.ek. 1) Ki anyagilag sokat képes tenni, sorsához képest gazdag, jómodú, jó magabiró. Tehetős urak, polgárok, gazdák. 2) Hatalmas, sok erkölcsi hatással biró, sokat eszközölni képes. TÉHETŐSÉG, (tė-het-ő-ség) fn. tt. téhetőség-ét, harm. szr.e. Tulajdonság, melynél fogva valaki erkölcsileg sokat képes eszközölni. TEHETŐSSÉG, (té-het-ö-ös-ség) fn. tt. tehetősség-ét, harm. szr. e. Anyagi jómódu állapot, sorsához képest gazdag. | TEHETSÉGTELEN, (tė-het-ség-telen) mn. tt tehetségtelen-t, tb. k. Kinek tehetsége nincsen. V. ö. TEHETSÉG. TEJ v. TÉJ, fn. tt. tej-et, harm. szr. —e. Az önhangzón kezdődő viszonyragok és képzők elött rendesen rövid: tejek, tejem, tejes, tejel, tejez, tejetlen, de egyébként is nagy kiterjedésű szokás szerént röviden hangzik. 1) Szoros és szokott értelemben, fehéres szinü, át nem látszó, kellemes édességü nedv, mely a szülőnek emlőiben, s általán az emlős állatok nőstényeinek csöcseiben, illetőleg tögyeiben öszvegyül, és közönségesen szólva vajas, turós és savós részekből áll, s a kisded magzatok első eledele, de meglett embereknek is mind ételül, mind italul szolgál. Bizonyos növények éldelete után a tej különös színt ölthet; sáfrántól sárga lesz, a buzértól piros, indigó tartalmu növényektől kék. Fűszeres növények pedig zamatossá teszik azt. Asszonytej, kecsketej, tehéntej, bivaltej, lótej, juhtej, szamártej stb. Az ember leginkább a szelidített növényevő állatok, különösen a tehén, bival, juh, kecske tejével táplálkozik ; vannak azonban népek, melyek a ló-, szamárkanczák, s a nőstény tevék, dromedárok, iramszarvasok és lámák tejét is élvezik. Föcstej, azaz előtej. Édes tej, aludt tej v. savanyú tej. Tejben, vajban fürösztötték. Fris tej, amint a tőgyből kifejtik. Tejet szopni, fejni, szúrni, forralni. Kit a forró tej megéget, a tarhót is megfújja. (Km.). Ha ikrázik a tej, rajta a köpüvel (km.), azaz, mindent annak idején sürgölj. Meglátszik a mely tejben turó leszen, v. korán meg tetszik, mely tejből lesz jó turó, v. a tejnek elején tetszik meg a turó. (Km.). Tejjel vagy tejből készített eledelek. Ha a kifejt tej egy ideig csendesen áll, a felületén sürü, zsiros réteg képződik (a zsir mint könnyebb test fölfelé huzódik), ez a tejszín v. tejsürü, s ha még tovább áll, az alsó rész megalszik s megsavanyodik, s ekkor a felső rész még sürübbé, zsirosabbá válik, s tejföl lesz a neve. A tej megalvását gyorsabban, de a különnemü részeknek együtt maradásával együtt az által segítik elé, hogy savanyú oltógyomrot (borjuét) vagy savanyu anyagot (borkövet) stb. tesznek belé. Tejjel, mézzel folyó föld, am. dús termékenységü. Anyai tejjel beszívott erkölcsök. Az anyai tej legédesebb. (Km.). Arcza olyan, mint a tej és vér, azaz fehér és piros. Sárkánytejen nevelt, kegyetlen, vad. Madártej, kakastej, tréfásan am. semmi, nem lény. 2) Szélesb ért. tej szinéhez hasonló némely állati és növényi nedvek, milyen a hímhalak nemző magva, melylyel az ikrákat termékenyítik, vagy az úgy nevezett ebtej, kutyatej növények nedve. 3) Némely növényekből vagy magvakból kivont italnemű vagy gyógyszeres nedvek, pl. mondolatej. TEHETSÉG, (té-het-ség) fn. tt. tehetség-ét, harm. szr. —e. Testi vagy lelki erő, anyagi vagy szellemi képesség, melynél fogva valamit mivelhetünk, eszközölhetünk, végrehajthatunk. Kiki tehetsége szerint | dolgozzék, a közjóra adózzék. Ami tehetségemben áll, el nem mulasztom megtenni. Nagy tehetségü ifju. Ada önekik tehetséget (Tárkányinál erőt) és hatalmat" (virtutem et potestatem. Müncheni cod. Lukács. IX.). Régente szélesebb értelemben is Ki (mely) napokban parancsolá egybegyülni ő tehetségének (Tárkányinál : az ő hadi erejének) minden seregét." (Bécsi cod. Judith. III.). Különösen eredetileg az emberbe öntött cselekvési hajlam és szellemi erő. Akaró tehetség. Ismerő tehetség. Itélő tehetség. Szervező | nej, saj, raj, máj, háj, éj, száj szókhoz; a székelyeknél : tehetség. TEHETSÉGES, (té-het-ség-ės) mn. tt. tehetséget v. et, tb. -ek. Bizonyos tehetséggel, azaz, cselekvési erővel, képességgel, ügyességgel biró. V. ö. TEHETSÉG. Alakra nézve hasonló a fej, hej v. héj, haj, vej, té. Mély hangon csagataji nyelven: szaj. Hasonló hozzá a szláv dojim (szoptatok) igének gyöke doj, s a szanszkrit duh gyök, mely am. fej. Mennyiben fehér, világos színre vonatkoznak, rokonok vele: tél, dėl, dér, melyek szintén röviden is ragoztatnak: telet, delet, deret stb. 169 TEJÁRUS-TEJES TEJESASSZONY-TEJFOG 170 TEJÁRUS, (tej-árus) ösz. fn. Aki pénzért ki-jes kávé. Tejes kása, tészta, kenyér, czipó, kalács. 5) Átv. sebb nagyobb mértékben tejet árál. TEJÁRUSNŐ, (tej-árus-nő) ösz. fn. Nőszemély, ki tejet árúl. TÉJÁZALÉK, (téj-ázalék) ösz. fn. Györ megyében Czech János szerént am. téjneműek. TEJBEDARA, (tejben-dara) ösz. fn. Tejjel vagy tejben főtt dara. TEJBEGOMBÓTA, (tejben-gombóta) ösz. fn. Tejjel v. tejben főzött gombótaféle tészta. TEJBEKÁSA, (tejben-kása) ösz. fn. Tejjel v. tejben főzött kása, pépnemű eledel. Kis gyermeknek tejbekását adni. tejes szaju fiu, am. kisded, ki még szopik, vagy kit nem rég választottak el a csöcstől; pelyhetlen ifju. TEJESASSZONY, (tejes-asszony) ösz. fn. Tejjel kereskedő, tejet áruló asszony. TEJESCSÉSZE, (tejes-csésze) ösz. fn. Csésze, melyben tejet tartanak, vagy melyben tejet tesznek az asztalra. TEJESDÉZSA, (tejes-dézsa) ösz. fn. Dézsa, melyben tejet tartanak. TEJESEDÉNY, (tejes-edény) 1. TEJEDÉNY. TEJESĖDĖS, (tej-es-ėd-és) fn. tt. tejesedés-t, tb. ek, harm. szr. —e. Állapot, midőn az állati TEJBEMETÉLT, (tejben-metélt) ösz. fn. Tej- nedvek tejrészekké alakulnak; vagy midőn bizonyos jel v. tejben főzött,metélt' nevü tészta. növényekből tejhez hasonló nedv fejlődik ki. Kuko TEJBERIS, (tejben-ris) ösz. fn. Tejben fött ricza tejesedése. riskása. TEJCSOMÓ, (tej-csomó) 1. TEJGOMOLY. TEJCZUKOR, (tej-czukor) ösz. fn Czukornemű test, mint az édes tejnek egyik alkatrésze, mely a tejnek hosszabb ideig állása, megalvása által, a szabad levegő élenyével vegyülve tejsavvá változik. Így neveztetik a tej, többi alkatrészeitől mesterségesen elválasztott és jegeczített állapotban is. TEJESĖDIK, (tej-es-éd-ik) k. m. tejesed-tem, -tél, étt. Tejes részek, nedvek képződnek belőle. Átv. tejszinü nedv keletkezik benne. A szemesedő kukoricza tejesedik. TEJESEMBER, (tejes-ember) ösz. fn. Aki tejárulással foglalkodik. " TEJESÉTEK, (tejes-étek) ösz. fn. Tejjel készített étek. Húsvét napján szentelt borjuhús suTEJDINE! (te-ide-ne). Vadászok nyelvén sok-sával (zúzával), paréj orjjal, lúdfi, vadhus, tejesszor ismételt kiáltás, melylyel a kopókat a vadnak étek." Levelestár. (Szalay Ág. gyüjteménye). 43. 1. fris nyomához hívják. TEJESHAL, (tejes-hal) ösz. fn. Him hal, melynek szaporitó magva tejhez hasonló. TEJDÚS, (tej-dús) ösz. mn. Tejben bővelkedő. TEJED, ELŐ-, LEDÉR, OLLÉ, faluk Pozsony m.; helyr. Tejedre, -én, -ről. TEJEDÉNY, (tej-edény) ösz. fn. Általán minden edény, melybe a tejet fejik, szűrik, vagy azt tartják, asztalra adják stb.; máskép: tejes edény. TEJEDZÉS, (tej-ed-ez-és) fn. tt. tejedzés-t, tb. -ek, harm. szr. e. L. TEJESEDÉS; és TEJELÉS. TEJEDZIK, (tej-ed-éz-ik) k. m. tejedz-étt. L. TEJESEDIK; és TEJEL. TEJEL, (tej-el) önh. m. tejelt. Mondjuk nőstény állatról, mely tejet ad. A borjas tehenek, az anyajuhok tejelnek. TEJELÉS, (tej-el-és) fn. tt. tejelés-t, tb. —ék, harm. szr. —e. Állapot, midőn a nőstény állat te jet ad. TEJÉR, (1), (tej-ér) ösz. fn. Azon erek, melyek a tejnedveket az emlőbe, tögybe vezetik. TEJÉR, (2), (tej-ér) fn. tt. tejer-t, tb.-ék. Gönczy Pálnál az ötporodások (öthímesek) seregébe és két terméjüek (két anyások) rendébe tartozó növénynem (Thysselinum). Faja a posványtejér (thyss. palustre), mely Diószegi-Fazekasnál a derezle (selinum) faja közt mint posványderezle jön elé; köznépiesen büdös tejelő. leány. TEJESLEÁNY, (tejes-leány) ösz. fn. Tejáruló TEJESRUHA, (tejes-ruha) ösz. fn. Ruha, melyen a tejet átszürik, vagy melylyel a tejesedényeket betakarják, bekötik. Elválasztva tejes ruha, am. tejjel leöntött, bemázolt ruha. szr. www.c.com TFJESSÉG, (tej-es-ség) fn. tt. tejesség-et, harm. e. Tulajdonság vagy állapot, midőn a nőstény állat tejjel bővelkedik; vagy midőn valamely testből tejhez hasonló nedv fejlődik ki. Gyönge kukoricza tejessége. TEJETLEN, (tej-etlen) mn. tt. tejetlen-t, tb. -ek. Aminek teje nincs, meddő. Tejetlen tehén. ,,Várj tejetlen gubás kecske." (Faludi). Határozóként am. tej nélkül, tejetlenül. TEJETLENSÉG, (tej-etlen-ség) fn. tt. tejetlenség-ét, harm. szr. -e. A nőstény állatnak tejetlen tulajdonsága, vagyis azon állapota, midőn teje nincsen. TEJFALU, falu Pozsony m.; helyr. falu-ba, — ban, —ból. TEJFÉL; TEJFĖLĖS, lásd: TEJFÖL; TEJFÖLÖS. TEJFÉLE, (tej-féle) ösz. mn. 1) Tejből készült. 2) Tejhez hasonló nemű. Tejféle ital, gyógyszer. Némely növények és magvak tejféle nedvei. TEJES, (tej-es) mu. tt. tejes-t v. et, tb. -ek. 1) Tejjel bővelkedő, akár tulajdon, akár átvitt ér- TEJFOG, (tej-fog) ösz. fn. A szopó állatoknál telemben. Tejes tögyű tehén. Tejes hal. Tejes kukoricza. azon fogak, melyekkel születnek, vagy melyeket Tejes fú. 2) Amiben tejet tartanak. Tejes dézsa, kánna, csecsemő korukban kapnak, s melyek utóbb kihullfazék. 3) Aki tejet árul. Tejesasszonyok, leányok, kofák. ván, mások nőnek helyökbe. A borjuknál így neve4) Amit tejjel vegyítettek, készítettek, föztek stb. Te-zik a szélső zápfogakat. A lovaknál csikófog a neve, TEJFÖL, (tej-föl) ösz. fn. A tejnek zsiros, illetőleg vajas részei, melyek a tejtartó edény fölszinére emelkednek, míg a turós részek lefelé szállanak s az úgy nevezett aludttejet képezik. A tejszin vagy tejsürü csak annyiban különbözik a tejföltől, hogy amazok még frisebbek, ritkábbak, édesek, s nem foglalják is magukban a vajas részek egész öszvegét. A tejföl is még mindig foglal magában nem zsiros részeket, honnan köpülés (röcskölés) által két külön részre válik, úgymint vajra és iróra v. iróstejre, a kinyomott aludt-tej pedig turóra és savóra. A tejföl legfinomabb s legizletesb része a tejnek. Leszedni a tejfölt. Tejföllel készitett, leöntött eledel. Nem fenékig tejföl. (Km.). Leszedte a tejfölt, csak a savót hagyta. (Km.). V. ö. TEJPILLE. TEJFÖLÖS, (tej-fölös) ösz. mn. 1) Amiben tejfölt tartanak; vagy amit tejfölszedésre használnak. Tejfölös fazék. Tejfölös kalán. 2) Tejföllel készí- | tett. Tejfölös rétes, lepény. 3) Átv. tejfölhöz hasonló fehér. Tejfölös bajusz. TEJFÖLSZEDŐ, (tej-föl-szedő) ösz. fn. Kalán, melylyel az edényben öszvegyült tejfölt leszedik, hogy külön edénybe gyüjtsék; tejfölös kalán. TEJFÜ, (tej-fü) ösz. fn. A csészeszárnyak neméhez tartozó növényfaj népies neve; szára tövön megdőlt, levelei szálas láncsásak, virágai fürtösek, rojtos ajakúk, csészeszárnyai három inúk, akkorák, mint a bokréta; máskép szintén népies néven pacsirta fű, tejhozó fű; növénytani néven : pacsirta-csészeszárny. (Polygala vulgaris). TEJFÜRDŐ, (tej-fürdő) ösz. fn. Fürdő, melyet tejből készitenek. A népmesék vasorru bábája tejfürdőben füröszti leányait. TEJGAZDAG, (tej-gazdag) 1. TEJDÚS. NÉSZET. TEJGOMOLY, (tej-gomoly) ösz. fn. Azon kis gomolyok, melyek a tejsürüt vagy tejfölt képezik; továbbá az alutt-tejnek csomókká alakult turós részei. TEJGYOMOR, (tej-gyomor) ösz. fn. A kérődző állatok negyedik gyomra vagy bele. TEJKÖPÜ v. —KÖPŰ, (tej-köpü) ösz. fn. A majorosok, birkások fa edénye, melybe fejnek, vagy melyben a tejet tartják. V. ö. KÖPÜ. TEJLÁZ, (tej-láz) ösz. fn. Láz, mely a szoptató asszonyokat lepi meg, midőn tejök nincs rendes állapotban. TEJLEVES, (tej-leves) ösz. fn. Tejből vagy tejjel főzött levesétel. TEJMEDENCZE v. - MELENCZE, (tej-medencze v. -melencze) ösz. fn. Medencze, melyben tejet tartanak, vagy forralnak. TEJMELEG, (tej-meleg) ösz. mn. Oly foku, vagyis hévmérsékü meleg, mint a tőgyből kifejett fris tej. TEJMENET, (tej-menet) 1. TEJVEZETÉK. TEJMÉSZKŐ, (tej-mész-kő) ösz. fn. Finom, fehér mészföld, a sziklák repedékei, és hegyek nyilásaiban, mely vizzel keverve tejhez hasonló szinű. (Lac lunae). TEJNEDV, (tej-nedv) ösz. fn. 1) Nedv, melyből a tulajdon értelemben vett tej áll. 2) Tejhez hasonló nedv némely állati és növényi testekben. 3) Tejféle tápnedv, melyet az állati gyomor a bevett eledelektől elválaszt. TEJOLTÓGALAJ, (tej-oltó-galaj) ösz. fn. Növényfaj a galajok neméből; szára felálló, keményke; levelei szálasak, barázdásak; virágágai rövidek, s nagy sürü virágu bugát képeznek; máskép köz nyelven: tejoltó fü, tejzsugoritó fű, kásafű. (Galium verum). TEJORVOSLÁS, (tej-orvoslás) ösz. fn. Orvoslás neme, melyben bizonyos betegségek elleni gyógyszerül tejet használnak. TEJHAB, (tej-hab) ösz. fn. Hab, melyet a tej képez, midőn csapdossák, keverik, töltögetik stb. TEJHAL, (tej-hal) ösz. fn. Fehér keszeg, más-ből kép ökle vagy pelehal. TEJHÁRTYA, (tej-hártya) 1. TEJPILLE. TEJHOZÓFŰ, (tej-hozó-fű) ösz. fn. L. TEJFŰ. | TEJKE, (1), (té-hely-ke?) fn. tt. tejkét. A malomgarat alatt függő kis medencze, melyből hullognak a szemek a kő alá. Szabó Elek szerént székely szó. TEJKE, (2), puszta Pozson m.; helyr. Tejké-re, -n, -ről. TEJPÉNZ, (tej-pénz) ösz. fn. Az eladott tejbevett, vagy tejre kiadott pénz. Reggeli helyett tejpénzt adni valakinek. TEJPÉP, (tej-pép) ösz. fn. Tejes kása lisztből, darából stb. TEJPILLE, (tej-pille) ösz. fn. Hártya a felforralt tejnek felszinén, mely mintegy pilleszárny hoz hasonló. TEJSAV, (tej-sav) ösz. fn. Az állott tejnek megsavanyodott részei, különösen az alutt-tejben az TEJKÉK, (tej-kék) ösz. mn. Fehérlő, igen vi- úgy nevezett savó, a tejfölben az iró. V. ö. TEJCZUlágos kék, mint a higabb tej. KOR és TEJFÖL. TEJKŐ, (tej-kö) ösz. fn. Fehrészürkés kőnem, mely a vizben felolvadván azt tejszinűre festi. (Galactites). Néha a tejfejérségü márványt is nevezik e néven. TEJSAVANYÚ, (tej-savanyú) ösz. mn. Minek savanyú, illetőleg alutt-tejhez hasonló íze van. TEJSŰRŰ v. —SÜRÜ, (tej-sűrű) ösz. fn. A tejnek zsiros része, mely a tejszinnél valamivel kövé |