különbözik tőle : távulvaló, szokottabban távullevő, [nyos helyről távol van, midőn nincs jelen. Távulléte ami messze van. Távulvaló ház. A távulvaló faluig alatt nagy csapás érte családját. menni.

155

-TE

TÉ-TÉBLÁB

156

mosítás v. sulyosbitás esetében elébe tétethetik, pl. TÉ, (1), hely- vagy irányhatárzó, mely csak (a) te lovad, (a) te házad, s többesben : (a) ti lovatok, öszvetéve, vagy ragozott állapotban divatozik, pl. (a) ti házatok, mintegy alatta értjük nem másé. té-tó (Faludynál), té-tova, té s tova, se té se tova, téved V. ö. HANGNYOMATÉK. Némely régiek ritkáb- stb. Alapfogalomban jelenti a gyűrészek azon állaban használták a névmutatót, mint a mai beszédben potát, midőn egymástól szétválnak, vagy a mozgásdivatos, pl. „Szeressed te feledet." (Münch. cod. ban levő testnek majd ide, majd oda, másmás irány Máté. XIX.). „És te lelkedet tőr általfolyja.“ (Mün- | felé hajlását. Ezen alapfogalomból elemezhetők : técheni cod. Lukács. II.). Megjegyzendő végre, hogy boly, tébolyog, tévely, tévelyeg, téved, téveszt, tékozol, a te személynévmás is vissza v. magára hatólag n tétova, tétováz, tép. Értelmi és hangrokonságban van hangot vesz maga után, néha kettőztetve sőt hár- vele azon szé v. sze, melyből szél (margo, extremitas), maztatva is, sőt magad szóval is egyesülhet, pl. ten, szélt v. szét, szédeleg, szédít, szédül származtak, totenn, tennen v. tenmagad, tennmagad, tennenmagad. | vábbá a vastaghangu sza, ta és tá a szana, szanaszét, "Ten tőled mondod-e ezt"? (Münch. cod. Já táv, távol, tántorog, támolog szókban. V. ö. SZE, nos. XVIII.). „És te atya fényeséh (fényesíts) meg gyökhang. engemet tenennálad." (János. XVI.). „Szeressed TÉ, (2), tájdivatosan, különösen a székelyekte feledet mént tenmagadat." Ugyanitt olvashatók nél am. téj v. tej ; verté am. vert téj. (Kríza J.). a többesben tün tulajdonitokba, tünön közöttetek, tü- TEA v. TÉA, fn. tt. teát v. téát. 1) Sínában és nön magatoknak stb. (Magyar Nyelveml. III. K. Japanban tenyésző növény, illetőleg ennek megszá338. 1.). Rokonai a szürjän te (tárgyeset: tenö, töb-rított illatos levelei. 2) Ezen levelekből készített besti, többesi tt. tijan-ösz), mandsu szi (tb. szue), főzet, ital. Teát főzni, inni. 3) Szélesb éit. több nömongol csi tb. ta), persa tü (tb. sümá, néha : sümájen), vények neméből készített ital, melyek a valódi teálatin tu (tb. vostvos), görög ou (tb. iusis), török-nak némi pótlékai. Különösen gyógyszerül, hevítőül tatár szen (tb. sziz), arab ente hímnemű, enti nönemű használt ilyetén főzetek, pl. bodzȧ tea, kukoricza tea (tb. entüm hímnemű, entünne nőnemű), héber attah stb. Sínai nyelven: csá, déli tájejtéssel: the, mongohímnemű, atte, atti nőnemű (tb. attem hímnemű, attén, lul: czai v. csai, persául, oroszul, törökül : csaï, az v. atténáh nőnemü), finn szinä, szie, szi, szä (tb. te, európai nyelvekben, francziául: thé, olaszul, spatyö), észt szina, sza (tb. teie), liv szina, sza (tb. tég, nyolul: té, angolul: tea (olvasd ti), németül : Thee teig, té), lapp ton, todu (tb. tije), votják ton (tb. ti), stb. Látni való, hogy az előbbiek (a keletiek) az mordvin ton (tb. tin), osztják nen (tb. nen), vogul északi, az utóbbiak (európaiak) pedig a déli kiejtés näng (tb. nán), japáni nandzi eredetileg na stb. stb. után sajátították el e nevet; hozzánk is ez utóbEgyébiránt 1. SZEMÉLYNÉVMÁS. biak utján jött által.

--

TĖ, tesz v. teszen átható igének gyöke, sőt ennek legtöbb ragozásaiban egyszerü igető, pl. másod mult té-tt, jövő té-end, tehető forma: té-het, miveltető forma: te-tet v. té-tet; a té-gyen kapcsoló mód is e helyett van: té-j-én, az első multban pedig a v csak közbeszurat: té-v-e (mint fö-v-e), a különben kellemetlen ürnek önhangzói torlatnak elkerülése végett, s a régies tön sem egyéb mint te-ön. Hasonló igetők: le, ve, hi, vi, ezen igében lesz v. lẻszén, vész v. vészén, hisz v. hiszen, visz v. viszen. Általán nemcsak ezen sz v. sz-en, hanem több más 82, különösen sz-ik végzetü közép igék is, főkép ha e végzetet közvetlenül önhangzó előzi meg, az sz végzetet vagy elhagyják, vagy más rokon hanggá

TEÁS, TÉÁS, (tea-as v. téa-as) mn. tt. teásv. téás-t v. at, tb.ak. 1) Teával bővelkedő, teát termő vagy tartalmazó. Teás tartomány, ország. 2) Miben a teát készítik, vagy föladják. Teás ibrik, csésze.

TEÁTROM v. TEÁTRUM, fn. tt. teátrom ot. Görög-latin szó s jelentése: néző hely. Lásd : JÁTÉKSZÍN. TEÁZ, TÉÁZ, (tea-az) önh. m. teáz-tam, — tál, boroz, serez, pálinkáz. -z. Teát iszik. Képeztetésre olyan mint

-ott, par.

TEÁZÁS, TÉÁZÁS, (tea-az-ás) fn. tt. teázás-t, tb.ok. Tea ivás.

TEÁZÓ, TÉÁZÓ, (tea-az-ó) mn. és fn. tt. teázót. változtatják. Példák az elsőbbek közől: al-usz-ik, esk-üsz-ik, fek-üsz-ik v. fek-sz-ik, nyug-osz-ik v. nyugvaló. Teázó edények, teázó asztal. Ki teát iszik. Teázó társaság. Továbbá teaiváshoz

8z-ik, e-sz-ik, i-sz-ik; az utóbbiak közől: cselek-ész-ik v. cselek-sz-ik, harag-usz-ik v. harag-sz-ik stb. melyek sz helyett ragozáskor rendesen d, néha v hangot vesznek föl; némelyekben pedig az sz és d már a jelen időben váltakoznak, mint : beteg-ed-ik, beteg-ész-ik v. beteg-sz-ik, meleg-ed-ik, meleg-esz-ik v. meleg-sz-ik, gazdag-od-ik, gazdag-osz-ik v. gazdag-sz-ik stb.

-TE, (1), igehatárzói képző. Lásd: -TA, -TE, (1).

TEBE, (1), (teb-e) mn. tt. tebét. Kemenesali tájszó, s am. esetlen, idomtalan kövérségü. A teb gyök egyezik a mélyhangu tab gyökkel, amelytől származott tabajdos, tabertos szók jelentésben is egyeznek a tebe szóval.

TEBE, (2), Kresznerics szerént puszta Borsod m., és CSONKA-TEBE, Pest m.; helyr. Tebé-n, ―re, -ről.

TÉBLÁB, (téb- v. tév-láb) ikerített ige am. ügyetlenül, másoknak alkalmatlankodva, dolog nél

TÉBOLYODÁS, (té-bolyodás) ösz. fn. Az ész működő erejének kóros megzavarodása, vagy állapota, mely bizonyos rögeszmével szokott párosulni.-én, -ről. V. ö. BOLONDULÁS, ÖRJÜLÉS.

TÉBOLYODÁSI, (té-bolyodási) ösz. mn. Tébolyodást illető, ahhoz tartozó, arra vonatkozó.

TÉBOLYODIK, (té-bolyodik) ösz. k. m. tébolyog-tam, tál, -ott. Eszének rendes járása megzavarodik; bolonddá, őrjültté leszen. Elméjében megtébolyodott.

TÉBOLYODOTT, (té-bolyodott) ösz. mn. és fu. Bizonyos rögeszmében szenvedő, bolond, örjült.

159

TÉGELY-TÉGLAÉGETÉS

TÉGLAÉGETŐ-TÉGLAVERES

160

nap). A magyarban is eléfordul : tignap; 1. ezt. | Szorosb ért. munka, midőn a vályogokat kemen(Vámbéry szerént csagataji nyelven: tön am. teg- czében tűz által köszilárdakká teszik. nap; töne kün tegnapi nap, oszmanli nyelven: dün am. tegnap. Ugyan ő megjegyzi, hogy tön v. tän csagataji nyelven éjt jelent, melyhez a föntebbi tön (heri) úgy viszonyúl, mint a szláv vecser (est) a vcsera- ( tegnap-)hoz.

=

TÉGELY, fn. tt. tégely-t, tb. -ek, harm. szr. -e. Csésze, vagy kis tálforma edény agyagból, vagy fából; milyen az olvasztó tégely, melyben érczeket, vagy más ásványokat olvasztanak; kenőcsös tégely, melyben kenőcsöt tartanak; konyhai tégely, zsiradékot olvasztani, vagy benne valamit fölmelegíteni való. Idegen szó. Németül Tiegel, svédül : digel, lengyelül: tygiel stb.

TÉGELYKE, (tégely-ke) kicsiny. fn. tt. tégely

két. Kis tégely.

--

TEGENT, (teg-en-t) 1. TEGE.

TÉGLAÉGETŐ, (tégla-égető) ösz. fn. 1) Személy, ki agyagból téglákat alakít és éget. 2) Kemencze, melyben téglát égetnek.

TÉGLAFAL, (tégla-fal) ösz. fn. Téglából épí tett fal, különböztetésül más anyagból, pl. köböl, vályogból, sárból stb. rakott falaktól.

TÉGLAFORMA, (tégla-forma) ösz. fn. és mn. Fából csinált keret, melylyel a gyúrt sarat kiszakasztják, s téglává, illetőleg vályoggá alakítják. Mint melléknév, jelent oly testet, mely alakjára téglához hasonló. Téglaforma szappandarab.

TÉGLAGYÁR, (tégla-gyár) ösz. fn. Nagyobbszerű téglakészitő és égető helyiségek. TÉGLAGYÁROS, (tégla-gyáros) ösz. fn. Téglagyár birtokosa.

TÉGLAGYÁRTÓ, (tégla-gyártó) ösz. mn. és

TEGENYE, falu Ung m.; helyr. Tegenyé-re, fn. Téglavetéssel és égetéssel foglalkodó.

-n, -ről.

TEGÉT, (teg-étt) 1. TEGE.

TÉGET, 1. TEEGET.

TEGETEN, (teg-ett-en) 1. TEGETLEN. TEGETLEN, (teg-ett-len, a len csak toldalékhang, mint,pedig-len', ismét-len' szókban) időhatárzó. Am. az egyszerü tege, továbbá tegeten és tegett azaz tegnap. De eléjön minap értelemben is, pl. a Nádor-codexben, Bécsi codexben stb. L. TEGE. TEGÉTT, (teg-étt) 1. TEGE.

TEGEZ, (1), (teg-ez) fn. tt. tegez-t v. tegzet, harm. szr. -e v. tegze. Tok, melyben az ijászok a nyilakat tartják, nyiltok, másképen: puzdra. Úgy illik hozzá, mint bot a tegezhez. (Km.). Alaphangra (gyökre) és értelemre egyeznek vele: tok, takar. Rokonok még a latin tego, tegulum, a hellen 9x7, honnan ßɛlovýη am. nyiltok; és Budenz J. szerént a vogul täut. V. ö. TAKAR; TOK. Alakra nézve hasonló képeztetésüek: lemez, koboz, doboz, száraz.

TEGEZ, (2), TÉGEZ, ige. 1. TÉZ.

TÉGLA, fn. tt. téglát. Gyúrt agyagból alakított, s kemenczében kiégetett rendesen hosszukás négyszögü, vagy más alaku test, melyet épitési anyagul használnak, néhutt máskép: égett kö. Kiégetlen állapotban mór vagy vályog a neve. Téglát vetni, égetni. Téglából rakott fal, épített ház. Téglával padolt szoba, folyosó. Téglát szapulni, am. sikertelen munkát tenni.

Eredetileg a latin tegula után képeztetett, valamint a szláv nyelvekben tyehla, cehla, cegla, olasz tegola, és a német Ziegel is stb.

TÉGLACSINÁLÓ, ösz. fn. L. TÉGLAVETŐ.
TÉGLACSINÁLÓHELY, (tégla-csináló-hely)

1. TÉGLACSÜR.

TÉGLACSÜR, (tégla-csür) ösz. fn. Azon épületekkel ellátott hely, hol a téglákat készítik, s a kemenczéből kiszedve összerakják.

TÉGLA ÉGETÉS, (tégla-égetés) ösz. fn. Azon munkák öszvege, melyek által a téglák készülnek.

TÉGLAHÁZ, (tégla-ház) ösz. fn. 1) Téglából épített ház, különböztetésül oly házaktól, melyek más anyagból, pl. köböl, vályogból, fából, sárból stb. építvék. 2) L. TÉGLACSUR v. TÉGLAVETŐ.

TÉGLAKARIMA, (tégla-karima) ösz. fn. Valamely épületen téglából való karima.

TÉGLAKEMENCZE, (tégla-kemencze) ösz. fn. Kemencze, melyben a vályogot téglává égetik.

TÉGLAOLAJ, (tégla-olaj) ösz. fn. Izzó téglaporon általeresztett olaj, melyet némely bőrbajok, pl. koszosság ellen gyógyszeres kenőcsül használnak. TÉGLAPÁRKÁNY, (tégla-párkány) ösz. fn. Valamely épület párkánya téglából.

TÉGLAPOR, (tégla-por) ösz. fn. Porrá zúzott vagy örlött tégla. Torkára szállt a téglapor.

TÉGLÁS, (1), (tégla-as) mn. tt. téglás-t v. —at, tb. -ak. Téglával ellátott, bővelkedő, rakott. Mint főnév tárgyesetet téglás-t, többese: ok, s jelent téglavető kézmivest, téglagyártót.

TÉGLÁS, (2), mváros Szabolcs, KENYERE—, puszta Csongrád m.; helyr. Téglás-ra, -on, -ról.

TÉGLÁSMESTER, (téglás-mester) ösz. fn. Mester, ki a téglavetést érti, s az ide tartozó munkákat igazgatja, rendezi.

TÉGLASZÍN, (tégla-szín) ösz. fn. 1) Halavány vörnyeges szín, milyen az égett tégláé szokott lenni. 2) Szín, azaz félhaj, mely alatt a téglának vetett vályogot szárítják, s a kiégetett téglát tartják. TÉGLASZINÜ v. —SZÍNŰ, (tégla-színü) ösz. mn. Minek a tégláéhoz hasonló vörnyeges szine van. Téglaszinű virágok.

TÉGLAVAS, (tégla-vas) ösz. fn. Szabók, kalaposok, mosónők stb. köz ismeretű eszköze, tulajdonkép téglához némileg hasonló alaku vasdarab, melyet tűzben izzóvá tesznek, s rendesen tokba zárva ruhaneműek, és más szövetek kisimítására használnak; másképen: vasaló- vagy téglázóvas.

TÉGLAVĖRĖS, (tégla-vėrės) ösz. mn. Olyanféle veres szinű, mint a tégla..

TÉGLÁZ, (tégla-az) áth. m. tégláz-tam, -tál, -ott, par. ―z. 1) Bizonyos tért téglákkal föd. Téglázni a szobát, folyosót. Képzésre olyan mint kövez, cserepez, sároz, kövecsez. 2) Úgy nevezett téglavassal ruhaneműt, vagy szövetet simává, fényessé tesz; máskép vasal. V. ö. TÉGLAVAS.

:

TÉGLAVETÉS, (tégla-vetés) ösz. fn. Tulaj- | vagy általán, midőn az okoskodási előzményekből donkép kézmivesi munka, mely által gyúrt agyag-valamit kihozunk, midőn az okozatot az okkal öszból téglának való vályogot gyártanak. vekötjük. Ha vétett, tehát bűnhődjék. Minthogy semmi TÉGLAVETŐ, (tégla-vető) ösz. fn. 1) Személy szükség rád, tehát elmehetsz. Nagy barátja volt, tehát nem vagyis kézmives, ki agyagból téglákat alakít és éget. csoda, hogy annyira sajnálja őt. Tehát csakugyan igaz, 2) L. TÉGLACSÜR. amit hallottam? Ez tehát az a hires munka? A régieknél, de a székelyeknél az udvarhelyszéki szójárásban ma is tahát, amazoknál akkor és azután jelentéssel. L. TAHÁT. Egyébiránt már Pesty Gábornál is eléjön,tehát alakban, de a régies,akkor jelentéssel. (XLVI. mese végén). E szerint eredeti értelménél fogva valami előre bocsátott vagy elmult dologra vonatkozik. Utóbb jelentése szükebbé lön, s azon viszonyt fejezi ki, mely az okoskodási előzmény és eredmény, vagy következtetés között létezik. Jászay Pál véleménye szerint (Régi magyar nyelvemlékek. III. köt. 351. 1.) tahát gyöke a távolra vonatkozó ta v. to, melyből a tova, s ebből továt, tohát, tahát fejlődött ki. Erdősinél tahág, mely oly módosítási viszonyban áll a tahát szóval, mint a tájdivatos ittenneg ittennet, ottannag ottanat, ismét ismég. A t nem csak hely-, hanem időhatározókat is képez, mint a régies akkort, idétt stb. Egyébiránt az sem valószinütlen, hogy öszvetett szó a ta és azon ha gyökből, mely a néha, soha, valaha, mindenha szókban időt jelent, s melyből

TÉGLÁZÁS, (tégla-az-ás) fn. tt. téglázás-t, tb. -ok, harm. szr. a. Cselekvés, mely által valamit tégláznak. V. ö. TÉGLÁZ.

TÉGLÁZAT, (tégla-az-at) fn. tt. téglázat-ot, harm. szr. — a. Téglákból rakott burkolata bizonyos térnek. A folyosó téglázatát fölszedni, s helyette deszkapadlózatot rakni.

TÉGLÁZÓVAS, (téglázó-vas) 1. TÉGLAVAS. TEGNAP, (teg-nap) ösz. fn. tt. tegnap-ot. A folyó vagyis mai napot közvetlenül megelőzött nap, valamint a mai nap után következő: holnap, s a nem rég mult minap. A névviszonyító ragokat jobbára fölveszi. Tegnapig vártam öt. Tegnapra igérkezett. Tegnaptól fogva nem ettem. Tegnaphoz egy hétre. Ezen kért képzővel lett hát, mint idő idétt (= időben), e szedésre mikor? időhatárzó gyanánt divatozík. Tegnap rént,tahát' elemezve ta-ha, ta-hát v. ta-hátt annyi indult, ma ide érkezik, holnap elmegy. V. ö. TEGE. volna, mint tova időben, vagy bizonyos elmult idő után, Átv. szélesb ért. jelent nem rég mult időt is. Ő sem röviden: akkor v. azután. A hát ily értelemben egytegnap született ember. szerüen is használtatik. L. HÁT, (2).

TEGNAPELŐTT, (teg-nap-előtt) ösź. időhatárzó. Tegnapot közvetlenül megelőzött napon, ez előtt két nappal v. ez előtt másod napon. Se tegnap, se tegnapelőtt nem láttam öt. Tegnapelőtt csütörtök volt, minthogy ma szombat van.

TEGNAPELÖTTI, (tegnap-előtti) ösz. mn. Tegnapot közvetlenül megelőzött. A tegnapelőtti jégeső sok kárt okozott a vetésekben. V. ö. TEGNAPELŐTT.

TEGNAPI, (teg-napi) ösz. mn. Tegnapra vonatkozó, azt illető, ahhoz tartozó, akkor történt stb. Tegnapi ebéd, vacsora. Tegnapi napszámát nem kapta meg. A tegnapi ülésben nem vehettem részt. Átv. szélesb ért. közel mult időbeli, nem régi. Tegnapi gomba, gúnyneve a nem régen fölcseperedett gőgös embernek. TEGNAPON, (teg-napon) lásd TEGNAP idő

TÉHELY, (tevő-hely ?) fn. tt. téhely-t, tb. — ek. 1) Tok gyanánt szolgáló edény, eszköz, pl. a borbélyok téhelye, melyben beret váikat, tartják. 2) A székelyeknél jelenti a borbélyműhelyt is. (Cserei Elek). 3) A kömiveseknél vakoló kalán.

TÉHELYEZ, (téhely-éz) áth. m. téhelyez-tem, |—tél, —étt, par. -z. A vakolómeszet téhelylyel a falra hányja, vakol. V. ö. TÉHELY.

TÉHELYEZÉS, (téhely-éz-és) fn. tt. téhelyezés-t, tb. -ek, harm. szr. —e. Kömivesek munkája, midön téhelyeznek, azaz vakolnak. V. ö. TÉHELYÉZ.

TEHEN, fn. tt. tehén-t v. tehen-et, tb. tehen-ek. A székelyek s palóczoknál rendszerént, a köz nyelvben pedig többnyire csak önhangzón kezdődő viszonyragok és képzők előtt az utóbbi szótag is rövid: tehen; és tehenek, tehenes, tehenész. Az úgy nevezett szarvasmarhák nősténye, mely teljesen kifejlődött, már borjazott, s melynek fiatal korában üsző a neve, mint a fiatal ököré tinó. Úgy nevezzük a bivalok, bölények, és szarvasok nőstényeit is, melyek t. i. borjukat ellenek. Meddő, üzekedő, borjas, fejös tehén. Fehér, tarka, kese, riska, vörös, fekete tehén. Bivaltehén, szarvastehén v. —ünő, v. nőstényszarvas. Sötétben minden tehén fekete. (Km.). Amely tehén sokat bög, kevés tejet ad. (Km.). Fekete tehénnek is fehér a teje. (Km.). Úgy illik rá, mint tehénre a gatya. (Km.). Derék dolog, három tehén egy csorda. (Km.). Sir mint a zálogos tehén. (Km.). Haj baj, kilencz tehén, még sincs vaj. (Km.) A hol üze

11