133 TARTVÁNY-TÁSKA TÁSKA-TASZA 134 melyen a szekeret, kocsit, illetőleg a vonó barmot | töltenek. Turós, darás, lekváros táska. 4) A növénytartani kell. 3) Átv. a szabad akaratnak megkötése, tanban a becző terméshez hasonló alkatu magrejtő, midőn bizonyos okból valamit tenni vagy mondani csakhogy a hossza a szélességével egyenlő, mint a tartózkodunk, vonakodunk, vagy mérsékeljük ma- négy főbb hímesek seregében számos növénynem. gunkat. Véleményét tarts nélkül kimondani. Néha a Képes és tréfás kifejezéssel: álomtáska, igen aluszéfranczia gêne (zsenirozás) felel meg neki. kony, ki mintegy álommal van megtöltve, máskép: álomszuszék, álomtarisznya. Néhutt : tasak. Mint ezen értelmezésből látszik, a tarts szó tart (servat, haltet) igének származéka. De képzése módját kétfélekép elemezhetni, t. i. vagy úgy alakult, mint a rikkant, bánt, felejt igékből rikkants, bánts (nebánts virág), felejts (nefelejts); tehát tart, tarts, nem pedig cs-vel tarcs; vagy oly képzésü, mint vakarcs, habarcs, tekercs, melyek elemezve vakaros (mint az Őrségben nevezik) habaros, tekeres, s hasonlók hozzájok piritos, takaros, magasztos, amazokból t. i. öszverántás által lett eleinte vakars, habars, tekers, utóbb az s-nek rokon cs-re változtával vakarcs, habarcs, tekercs, és így a tart-ból lett volna tartos, tarts. Ez elemzések közől akármelyik volna helyes, a fenn említett szót nem cs-vel, hanem ts-vel kellene irnunk. TARTVÁNY, (tar-t-vány) fn. tt. tartvány-t, tb. ―ok, harm. szr. -a. A gyógyszerészeknél, különféle füvek, növényi szerek, melyeket akár kiszárított, akár forrázott, befőzött stb. állapotban jövő használatra eltesznek, fentartanak. (Conserve). TARTZA, falu Sáros m.; helyr. Tartzá-ra, -n, -ról. TARÚL, (tar-úl) önh. m. tarúl-t. Tarrá leszen. Aratáskor tarúlnak a szántóföldek. V. ö. TAR, mn. TÁRÚL, (tár-úl) önh. m. tárúl-t. Tárrá leszen, azaz, kinyílik, illetőleg szétterjed. Tárúl a kapu, ajtó. Üdvözlő karjai felém tárultak. L. TÁR, (2). TÁRVA, (tár-va) ih. Tárt állapotban, kinyitva. Tárva hagyott ajtó, kapu. Tárva nyitva ajtó, ablak. Átv. szemek elé terjesztve, mindenki által láthatólag, éldelhetőleg. TARVARJU, (tar-varju) ösz. fn. A Tájszótár szerént nagy fajta varju; így nevezve talán tar, azaz kopasz minőségétől. TARVINNYE, (tár-vinnye) ösz. fn. Tábori vinnye, vagyis kovácsműhely, melynek szerszámait társzekéren szállítják helyről helyre. TARZIK, Nyitra vidékén am. tartozik. Ő nekem tiz forinttal tarzik. Külsejére idegen eredetű szó, t. i. németül Tasche, olaszul tasca, svédül taska stb. Azonban ha azt veszszük, hogy az r az s előtt igen gyakran hasonúl, vagy egészen ki is esik, pl. maga a tarsoly szó a régieknél s mai tájejtés szerént is tassoly, tasoly; akkor táska a legtermészetesben és egyszerűbben lehet am. táraska, a székelyeknél tariskó. V. ö. TARSOLY. TÁSKA, (2), falu Somogy m.; helyr. Táská-ra, -n, -ról. TÁSKARAG, (táska-rag) ösz. fn. Gönczy Pálnál a négy főbb porodások (négy főbb hímesek) seregébe és táskások rendébe tartozó növénynem ; szárnytalan táskája vesealaku, vagy két göcsü, lapított, szélesebb, mint hosszabb, hálózatosan ránczos, kopasz. (Senebiera). Diószegi-Fazekasnál csak mint a torma egyik faja jön elé pikkelyes torma (cochlearia coronopus) név alatt, mely Gönczy Pálnál pikkelyes táskarag (senebiera coronopus). TÁSKAZÁR, (táska-zár) ösz. fn. Gönczy Pálnál a négy főbb porodások (négy főbb hímesek) seregébe és táskások rendébe tartozó növénynem; táskája tojásdad vagy körkörös gömbded, tetejét bibeszára hegyezi ki; két rekesze egymás mellett áll, s mindenikben egy-egy mag van; bokrétája fejér. (Euclidium). Faja: madárorru táskazár (eucl. syriacum), mely Diószegi-Fazekasnál csak mint a szümcső (bunias) faja jön elé : madárorru szümcső. TAS, 1. TASS. -n, -ről. TASAK, fn. tt. tasak-ot. Némely Dunán tuli vidékeken am. táska, bőrerszény. TÁSS, tájdivatosan am. társ; 1. ezt. TASSOLY, tájdivatos,tarsoly' helyett. Lásd: TARSOLY. „Mikor ersztettelek tütöket zsáknálkül és tassolynálkül és saruknálkül.“ (Tatrosi v. Mün TASZ, 1. TOSZ. TÁSKA, (1), fn. tt. táskát. 1) Mindenféle tarisznya, vagy ehhez hasonló kisebb nagyobb tárcza, melyben a kirándulók, vagy utasok holmit maguk-cheni cod. Lukács. XXII.). kal visznek. Börtáska, uti táska, vadásztáska, koldústáska, pénztáska, lovagtáska, levéltáska. Két táskára szegödött, (km.), azaz, koldusbotra jutott; máskép általvetőre szorult. 2) Tokféle takaró. Hajtáska, melybe a befont hajat teszik. Tolltáska. 3) Öszvehajtogatott tésztalevelekből álló ételnem, melyet valamivel meg TASZA, (tasz-a) fn. tt. taszát. A Jóreményfok körül és Éjszak-Amerikában lakó tengeri halnem, melynek teste mint a süldisznóé, mozgatható tövisekkel van rakva. (Diodon). Magyar nevét azon tasz gyöktől kapta, melyből taszit, taszigál származtak. 135 TASZÁR-TASZÍTAT TASZÁR, falu Somogy m.; helyr. Taszár-ra, ・on, ―ról. TASZIGÁL, (tasz-ig-ál) gyak. áth. m. taszigál-t. Gyakran, ismételve, s apróbb lökésekkel taszít, nyomkod, ideoda mozgat. Könyökkel taszigálni valakit. A sürü tömegben mozgó nép taszigálja egymást. Kitaszigálni, eltaszigálni, betaszigálni valakit. Megtaszigálták öt a vásárban. Kadarka ne taszigálj! részegen tántorgó emberek közmondata. Gyöke tasz v. tosz, honnan máskép: toszigál. A középképző ig, a gyakorlatos og-nak (taszogál) kicsinyítője, mint a hajigál, álldigál, gurigál igékben. V. ö. TUSZKOL. TAT, (1), fn. tt. tat-ot, harm. szr. —ja. 1) Hajó, dereglye, sajka, csónak fara, hátulja, hátulsó része, mely régibb hajóknál laposan, újabbaknál gömbölydeden végződik. Kormányosnak tat a helye. (Km.). Minthogy a tat a hajónak magasabb része, valószinű, hogy egy eredetü a magas hangú tet gyökkel, melykicsi-ből tető származott. Szélesb ért. foglaló keresztdeszka a csónakon, mely ülésre szolgál. 2) A Balaton mellékén, valaminek széle, pártázata, pl. kályha, kemenágy tatja. TASZIGÁLÁS, (tasz-ig-ál-ás) fn. tt. taszigálás-t, tb. ok, harm. szr. -a. Gyakori, ismételt, nyes taszítás, ideoda tolás. L. TASZIGÁL. TASZIGÁLKODÁS, (tasz-ig-ál-kod-ás) fn. tt. taszigálkodás-t, tb. ok. Valaki által kezdett, s mástól viszonozott taszigálás; tolakodás. V. ö. TASZIGÁLKODIK. TASZIGÁLKODIK, (tasz-ig-ál-kod-ik) k. m. taszigálkod-tam, —tál, —ott. Egymást taszigálva tolakodik. A pajkos fiúk taszigálkodnak. Ésau Jákobbal még az anyja méhében is taszigálkodott. (Káldi Innep. Préd. 206. 1.). TASZIGÁLÓDÁS; TASZIGÁLÓDIK, 1. TASZIGÁLKODÁS; TASZIGÁLKODIK. TASZINT; TASZINTÁS; TASZINTAT, lásd: TASZÍT; TASZÍTÁS; TASZÍTAT. Egyébiránt szabatosan véve azon különbség van köztök, hogy az első rendbeliek az illető cselekvésnek némileg kisebb fokát vagy finomabb módját látszanak jelenteni, legalább ilyféle jelentés lappang a szintén illetésre vonatkozó nyomint, érint, legyint, emelint igékben. cze, TAT, (2), 1. TAT ÚGY. —TAT, —TET, igeképző, mely 1) alkot némely nevekből átható igéket, pl. kény-tet, bün-tet, kész-tet, erő-tet; 2) számos átható igékből rendszerént tétetőket vagy miveltetőket, pl. arat-tat, árul-tat, üttet, lát-tat, helyhez-tet, bocsát-tat stb. 3) önható és közép igékből áthatókat, pl. fut-tat, ül-tet, szok-tat, szőktet, pattog-tat, csepeg-tet, jut-tat, tün-tet, változ-tat, szüntet, kopog-tat, rezeg-tet; 4) némely elvont vagy avult gyökökből áthatókat, pl. ig-tat, fek-tet, nyug-tat, altat. (Ag a kemény t előtt a kiejtésben mindenütt hasonúl, vagyis úgy hallatszik mintha szintén kemény k volna, ilyenek a föntebbiekben : kopogtat a kiejtésben: kopoktat, rezegtet a kiejtésben: rezektet, hasonlók: igtat, csepegtet, nyugtat). Megjegyzendő, hogy az áthatókból lett miveltetők mindenütt külTASZÍT, (tasz-ít) áth. m. taszit-ott, par. -s, szenvedők is, t. i. ikes ragozással, pl. árultat-ik, üthtn. —ni v. —ani. Lökés, döfés, vagy nyomás által tet-ik, bocsáttat-ik stb. (Így az egyszerü t-vel alakult nyugvó helyéből kimozdít valamit. Változattal: to- miveltetők is, pl. adat-ik, küldet-ik). Némelyek jobbszít. Falhoz, odább, jobbra, balra, hanyatt taszítani vala- hangzás (a sok t elkerülése) végett a közép igékből mit v. valakit. Betaszítani a kihúzott fiókot. Eltaszítani származott áthatókat is újabb szenvedő (tat, tet) az utjában álló gyereket. Kitaszították őt a szobából. Le- képző nélkül használják, pl. változtat-ik e helyett : taszították őt az állásról. Majd ide, majd oda taszítják. | változ-tat-tat-ik, így : szüntet-ik. Jeles példát találunk Ahova taszítják, ott marad. Isten taszította ember, egy- erre a Müncheni codexben: „Mikor eltávoztatandom ügyű, hüle, mamlasz. A baktól őrízkedjél, mert seagre (e helyett: eltávoztattatandom cum amotus fuero) taszít. (Km.). Rokon hozzá: tol, azon különbséggel, a folnagyságtól, fogadjanak engemet ő házokba.“ hogy taszít egyes, tol folytonos távolító nyomásra vo- | (Lukács. XVI). natkozik. Gyöke tasz v. tosz átható ige, s azon it képzőjü igék sorába tartozik, melyek egyszerű cselekvőkből származtak, mint: mer-it, von-it, nyom-it, vet-it, vakar-it, kapar-it, csavar-it, sodor-it, peder-it, teker-it, melyek közöl némelyek n közbevetett hangot vesz-száj nek föl nyomint, vakarint, csavarint, taszint. TASZÍTÁS, (tasz-ít-ás) fn. tt. taszítás-t, tb. —ok, harm. szr. -a. Cselekvés, mely által valakit v. valamit nyugvó helyéről tovább lökünk, döfünk, vagy nyomunk. Egy taszításra lebukott. TASZÍTAT, (tasz-it-at) fn. tt. taszitat-ot, harm. szr. -a. Taszítás elvont értelemben véve, mint, ütés ütet, járás járat, menés menet stb. TÁT, (1), összevont mn. a szokottabb tátott v. táté helyett, és ennek értelmében. Tát szájjal kiáltják. (Monoszlai. Hit oltalm. 433. 1.). Lehet összetett szóban ennek első alkatrésze maga a tát törzs, pl. tát(mint,fogház). Ugyan ezen szó teszi a tátkanaf első részét is. TÁT, (2), (ta-at v. tá-t) áth. m. tát-ott, par. -s, htn. —ni v. —ani. Általában mondjuk szájról, midőn azt valaki vagy más valamely állat igen fölnyitja, s nagy üreget képez. Tátsd föl a szádat, hadd lássam melyik fogad rosz. Úgy föltátotta a száját, mintha el akart volna nyelni. Tátsd föl a szádat, hogy értsük mit beszélsz. Különösen gúnyosan szólva mondjuk bá 137 TATA-TATAR TATÁR 188 muló ostoba emberről. Mindenre eltátja a száját, min- hát egy eredeti a tarol, tarló szókkal. Egyébiránt dent bámul. Mit tátod itt a szádat? mit bámulsz. mandsu nyelven hangokban egyezik tatara-me igeszó, Ezen értelemmel függenek öszve a hasonló gyök-mely am. szétvágni, széttörni (in Stücke hacken oder hangú s ostobaságra, s bámulásra vonatkozó gúny- brechen. Gabelentz). szók tájbász, tabertos, tácsó, tandi, tatri. Rokonok hozzá ám, ámul, ámmog, ámolyog, ánkucza, bá, bámé, bámész, banga, málészáju, mamlasz stb., melyekben általán a nyitott szájjal ejtett a v. á az alaphang. Ja-gabb értelemben használnak; amely név illetőleg népkut nyelven at. Ide tartoznak a szintén szájnyilással járó ásít és mámor. Mondják ajtóról is : tátva nyitva van az ajtó. (Szabó D.). TATA, (1), fn. tt. tatát. Gyermeknyelven am. atya, apa. Édes tatám. Eredeti törzse: ata, melyből a gyök mássalhangzójának előtételével lett tata, mint, apa papa, anya nyanya mama, aba törökül: baba. IV-dik Béla királynak 1263-diki oklevelében olvassuk: „Et in signum hujus rei et facti praefatus rex, S. Stephanus, dictam villam ob reverentiam et memoriam dicti comitis Deodati, et testamenti facti per ipsum, Tatam nominavit, quod pater spiritualis interpretatur vulgariter. (Fejér. Codex diplomaticus. Tomus IV. volumen III. 105. lapon). Ugyanezt bizonyítja az „Agendarius anni 1583" czimű könyv 52. lapja: Tatája, azaz keresztapja vagy anyja legyen mindennek aki oda járul“ (t. i. a bérmálás szentségéhez). Szanszkritul is tata (Vater. Vertrauliche Benennung. Böthlingk), mely a latinban szintén eléjön; görögül: záza, térra. Finn nyelven: taata, taato am. atya (többnyire csak megszólításra használt szó), észt nyelven: taat, lív nyelven tât, tâti- (Budenz J.). TATA, (2), mváros Komárom m. KIS-, falu | Sopron, puszta Esztergam m.; helyr. a Tata városaés vidékebeliek szokása szerint : Tatá-ba, -ban, -ból. TATÁR, fn. és mn. tt. tatár-t, tb. ok. Ingadozó jelentésü népnevezet, melyet a keleti és nyugoti történetirók és ethnographok most szűkebb majd tá ség pedig bennünket sokkal közelebb érdekel, mint többnyire vélik, ha tudni fogjuk, hogy e név a régi korban a görög skütha névvel azonos, hogy a sínai annalisok a húnok bírták ázsiai fennsíkságot tatárságnak is hívják, s a sínaiak ma is a mongolokat, mandsukat és rokon népeket általában tatároknak nevezik stb. stb. Ezért jónak láttuk Adelung Mithridatese, továbbá Castrén (Ethnographische Vorlesungen über die altaischen Völker. Petersburg 1857.), az Allgemeine Deutsche Real Encyclopädie (1868.) és Müller Miksa (Vorlesungen über die Wissenschaft der Sprache) után itt egy rövid ismertetést adni. Adelung mondja: „Azon nagy nép, melyet mi törököknek vagy tatároknak hívunk, Mózesnél és az araboknál, legalább annak délibb része Magog néven neveztetett. A görögök őket a skütha (scytha, magyaros kiejtéssel szittya) név alatt értették. Nagy sokasága, állhatlansága, és vad hősiessége által bizonyára már a legrégibb időben nagy változásokat okozott. A közép korban az V-ik század óta a bolgárok, khazarok, úzok, besenyők (pecsenegek) stb. neve alatt háborgatta e nép mind Ázsiát mind keleti Európát. Tatár név alatt egy része csak Batunak Magyarországba betörése után lön ismeretes. Az arabok és persák kevéssé ismerik e nevet. Azonban Abulgházi írja, hogy egy csapatjok már az előtt is viselte e nevet. Valószinűleg a sínaiak TATAHÁZA, falu Bács m.; helyr. Tataházá-ra, tól származik e név, kik nomád szomszédait Tata v. -n, -ról. Ta-dze néven nevezik. S innen van, hogy régente e TATALÓ, mn. tt. tatalót. A székelyeknél Kríza névnek ép oly terjedelmet tulajdonítottak, mint a J. szerént am. teljesen ügyefogyott. Egynek, vagy görögök a skütha névnek (így Müller M. is), és minlegalább egy eredetűnek látszik tatar szóval; talán den harczias és rabló természetü nomádokat közép am. tataró v. tatarú, Kemenesalon : tatri (= tatari). | Ázsiában a keleti tengertől a kaspi tengerig, követTATAR, mn. tt. tatar-t, tb. ok. A széke-kezőleg a mandsukat és mongolokat is tatár néven lyeknél Incze József és Ferenczi János szerént am. nevezték s egész nagy földterületöket Nagy tatárságrosz, rongyos, hitvány, alávaló. Tatar szerszám, esz- nak hívták“ stb. Lássuk részletesebben a fönt emlíköz, ruha, viselet. 1atar ember, hitvány, rongyos, ki- tett újabb műveket, melyek kiválólag nyelvtörténeti nek se esze, se külseje, se jó öltözete nincs; széke- tekintetben érdekesek. „Eredetileg mongol néptörzset lyesen szólva: tikombakom, torongy, tatarbatar ember, jelentvén és e névvel néprajzi tekintetben azonos néhutt koczipor, rongyember. Jelent még mindenből levén, a mongoloknak hóditásai folytán a XIII. száösszetűzött-füzöttet (Ferenczi J.), toldott-foldottat zadban a tatár név gyűnév lett, melylyel (épen úgy (Túry Ignácz); továbbá Kríza J. szerént akinek mint a frankok neve Nagy Károly és a frankok uralkezén minden elromlik; vagy aki ferde bánásu, rosz ma után a nyugot-európai népek általános jelölésére erkölcsü; honnét tatarozni valamit, am. toldozni fol- szolgált) nemcsak a tulajdonképeni tatárokat vagy tozni. Hasonhangzásu és értelmü Kemenesali táj- mongolokat, hanem a hatalmok alatt állott rokon és szólással: tatri (= tatari); s a székelyeknél még hasonló népeket is jelezték. (Csakhogy Európában tataló is. Rokon hozzá a Dunán túl divatozó taráta, szójátékból a régiek,Tartarus' [= alvilág] szava melyet rongyos, puszta, fosztor, elhagyott házról után őket tartárok-nak vagyis alvilágiaknak, alvimondanak és a tájdivatos torongy; minél fogva úgy lágból jötteknek nevezték el. De Magyarországon látszik, mintha a tatar szó utóbbi hangjaiban hely- tisztán megmaradt a‚tatár név). Innen történt, hogy csere történt volna és eredetileg talán tarat vala, te- főleg testi alkat tekintetében ugyan különböző, de : nyelvre nézve bensőleg rokon három nép: a mongolok, tungúzok és turkok, a tatárok neve alatt értve, azok történetében a tatárok története is bennfoglaltatik. Mai korban a tatár név kettős vonatkozásban használtatik egyszer a felső ázsiai (altaji) népség- és nyelvtörzs jelölésére, aztán különösen mint egyes meghatározott népségek nevezete. A ta tár vagy altai nyelvtörzs, máskép uralaltaji, ugor-tatár (Müllernél is), vagy (északi) turáni a ragozó nyelvekhez számittatik. Öshazájául az Altai hegység tájékán létező fennsikságot gyanitják. E nyelv birodalma, az indógermán által többképen megszakasztva, a japáni tengertől egész Bécsig (értve a magyarokat) és Chistianiáig (értve a finneket, lappokat), és az északi jeges tengertől Tibetig s a kisázsiai tengerpartig terjed. Az ehhez tartozó nyelvek között, melyek egymás között nincsenek oly közel rokonságban mint az indo-európaiak, a legkeletibb (ú. m. a mandsu) a legcsekélyebb (szerintünk helyesebben: legegyszerűbb; lásd: SZEMÉLYNÉVMÁS), ellenben a legnyugotibb (a finn) legmagasabb (helyesebben: legbonyolultabb) nyelvtani képzettséget mutat. Mindazáltal a nyelvtani szerkezetbe mélyen bevágó tetemes különbségek mellett bírnak a tatár (v. altaji)-nyelvek több igen jellemző közös sajátsággal. Mással- és önhangzók a szótagban egy aránt jogosulvák, ezért azonegy szótagban több mássalhangzó (t. i. a szótag elején) elé nem fordulhat. Az | önhangzók között a harmonia (hangegyezmény) törvénye uralkodik, minélfogva e nyelvek kemény (mély) és lágy (magas) önhangzókat ugyanazon szóban nem túrnek. A szórészecskéknek (— particuláknak, melyek alatt főleg a kötszók értetnek —) szegénységét (mit a magyarról nem lehet mondani) pótolja a származéki alakok (ragok és képzők) gazdagsága, és a körmondatok alakitásában ismétlődnek a szóképzés törvényei, úgy hogy a mondatok nem fűződnek egymásba mint az indogermán nyelvekben, hanem mindenik mondat mintegy ragasztékként viszonyúl a másikhoz. A tatártörzs két fő csoportra ágazik. Az első tartalmazza a szűkebb értelemben vett tatár nyelveket. Ide tartozik 1) a tunguzi, melyet beszélnek az orosz birodalombeli tungúzok Jeniseitől az Okhoczki tengerig, és az irodalmi nyelvre emelkedett mandsu, a mandsuknál vagyis a sínai birodalombeli tungúzok nál. 2) A mongol, mely háromfelé oszlik, a) keleti mongol ágra (Mongolhonban a nép östelepén), b) nyugoti vagy kalmuk ágra (a nyugoti felső Ázsia téres pusztáin és a Volga alsó mellékén), c) északi v. burät Kowalewszkinél : burjat ágra (a Baikal tótól délre fekvő hegyes vidéken). 3) A török az adriai tengertől a Lena-torkolaton túlig; legtisztábban tűnik elé az uiguroknál; leginkább persa, arab és európai befolyásoknál fogva vegyesen az ozmánoknál Konstántinápolyban; és három nagy csoportra válik, melyek ismét mintegy húsz szójárást (pl. uigur, komán, üzbek, turkomak, kirgiz, baskír, krimm, nogai stb.) foglalnak magokban. Ide csatlakoznak az északkeleten elszórt jakutok a Lénánál. A tatár nyelvek másik főcsoportját teszik a finn nyelvek, csúd, ugor, urali nyelvek neve alatt is együvé sorolva. Itt öt csoportot különböztetnek meg: 1) a samojéd csoportot a Pecsora, Ob, és Jeniszei torkolatainál, a közép Obnál és felső Jeniszeinél is; ez leginkább látszik eltérni a finn jellemtől; 2) az ugor csoportot az osztyákok, vogulok és magyarok nyelvével; 3) a bulgár csoportot, melyhez a cseremïszek és mordvinek tartoznak; azonban a csuvasok a tatár nyelvre mentek által; 4) a permi csoportot, mely a permi, szurjän és votják népeket foglalja magában; 5) a szűkebb értelemben vett finn csoportot a finn vagy szuómi (szuomalainen), észt, lív, lapp és vót népek nyelvével. Jelentékeny saját irodalmat csak a finn fejtett ki; egyébiránt csak a nyugoteurópai befolyások alatt álló magyarok és moszlem oszmánok állítottak elé valóságos irodalmat. Kevésbé jelentős a buddhismus által támadt irodalmuk a mandsuk, mongolok és kalmukoknak, valamint a keleti törököknek és tatároknak az arab és persa példaképek után származott irodalma is. Mind ezen népcsaládok, bármennyire különbözzenek is fajban, vallásban és szokásokban, mégis a nyelven kivül közös léttel bírnak történelmi fejlődésökben, eseményeikben s nagy részt többé kevésbé nomád életmódjokban is, úgy hogy a tatár nevezetnek rájok alkalmazása elegendő alappal bír. A tatár nép- és nyelvtörzshöz tartozó öszves egyének száma 34 milliomra tétetik. Különös értelemben véve több egyes népséget hivnak e néven, melyek minthogy testalkatukra nézve többé-kevésbé a mongol fajhoz, nyelvöknél fogva pedig a török népcsaládhoz tartoznak, alkalmasint a mongoloknak a török népségekkel nagyobb vagy kisebb vegyüléséből, az elsőbbek uralma idejében keletkeztek, s akiket ez okból turk-tatár népségeknek hívnak. Ezek a déli Oroszországban és a Kaukáznál honoló tatárok, nogai, kumück stb. nevek alatt; a volgai tatárok, több kisebb törzsek az alsó Volgánál és Uralnál, lakhelyeiktől vett több külön neveikkel mint kaukázi, úzi tatárok stb.; a turktatárok az Ural, Tom, Ischim és Tobolnál, hasonlókép nagy részben lakhelyeiktől vett különféle törzsnevezeteikkel, kik között a baskírok az alsó Volgánál, az Uralon, és Kámánál, és a karakalpagok az Aral tó közelében legismertebbek a kirgízek; a sibériai turktatárok a közép Irtis és a felső Angara alsó folyása között, török-mongol elemekkel vegyes szójárásokkal és mongol testalkattal." Csodálatos, hogy némely hazai tudósaink ezekre s általán a legelső külföldi tudósok, mint Rotteck, Weber munkáira azt szokták mondani, hogy ezek nem kútfőnyomozók. Hisz az Istenért, ezek sem szoptak semmit az újjokból. És ami különösen az ezen néptörzs régi történelmére vonatkozik, ebben a külföldi tudós világ jobbára a mult században élt 141 TATÁR TATARBATAR-TATÁRLONCZ 142 Deguignes franczia kitünő iró munkáját követi, aki | káromlás), ördög láncz (azaz rabbilincs. Ezen négyet épen ezen történelem nagy részét sínai forrásokból összehozva átokként mondja a magyar. Erdélyi J.). merítette, s munkája czíme: „Histoire Generale des Mi a tatár! Hogy a tatárba ne! az átkozó, szidó, Huns, des Turcs, des Mogols et des autres Tartares vagy bámuló mondatokban az ördög vagy manó heoccidentaux"; s ime itt is látjuk, hogy ,tatár az lyett gyakran használtatik. — Melléknévként, mint általános neve a húnok, turkok és mongoloknak. általán a nemzetek nevei, jelent olyast, mi a tatár A tatár név e törzsnek saját régi történet- népre vonatkozik, azt illeti, attól ered, annak tulajirója Abulghazi-Behader után már a mesés dona stb. Tatár pusztitás. Tatár ló, korbács, köpönyeg, vagy hagyományos korban eléjön, mint Alyndsa tatár buza. A Tatár előnevü helységek valószinüleg khán fiának és Mogul nevü testvérének a neve. az itt megtelepedett tatárokról neveztettek el. A sínaiaknál, mint föntebb érintők, Tata v. Tadze Schott Vilmos átirása szerént T'a-tsèe néven jön elé e nép, s ami különös figyelmet érdemel, ugyanazon irásjegy (melynek egyik alkatrésze a kéz jegye) így is ejtetik : t'a és azt jelenti: verberare, castigare, tehát ha szabad ezekből okoskodni, e névvel a sínaiak úgy látszik, verekedő, azaz harczias népet jeleznek. A mongol nyelvben is eléfordul e szó mint népség nevezete, és tata-khu am. húz-ni, vonni, vonszol-ni. alatt. TATARBATAR, ikerített mn. Lásd: TATAR TATARBÉR, (tatar-bér) ösz. fn. Bér, melyet valaminek tatarozásaért, azaz, foltozásaért, kijavításaért fizetnek. TATÁRBOCZ, (tat-árbocz) ösz. fn. Árbocz, JÁRÁS. TATÁREPER v. -EPERJ, (tatár-eper vagy ―eperj) ösz. fn. Népies neve a mángoltok neméből való növényfajnak; leveles virággombjai szerteszét állanak az ág oldalain; levelei háromszegük, fogasak; növénytani néven : vesszős mángolt. (Blitum virgatum). TATÁRFALVA, faluk Bihar és Szatmár m.; helyr. -falvá-ra, —n, —ról. TATÁRFUTÁS, (tatár-futás) ösz. fn. L. TA TÁRJÁRÁS. TATÁRJÁRÁS, (tatár-járás) ösz. fn. A Magyarország történetében gyászos emlékezetű pusztítás, melyet a tatárok IV-dik Béla király idejében tettek. Nagy a hire, mint a tatárjárásnak. (Km.). V. ö. TATÁR. A,tatár nevet (különös jelentésében) a magyar történelem fölötte gyászos emlékezetben tartja fenn. Ugyanis tudjuk, hogy a XIII. században IV. Béla uralkodása alatt a tatárok Batu khán által vezérelve az országba törtek, és alkalmas vezér hiányában a roszul rendezett, és fegyelmetlen magyar hadsereget szétverték, az egész országot a Dunáig eláraszták, a népnek mindenét elrablák vagy elpusztiták, őt magát lemészárlák. Ezen tatárpusztitásnak Pestre vonatkozó egyik iszonyatos jelenetét Horvát Mihály koszorus irónk után röviden ide igtatjuk: „A mohii ütközet után egy csapat tatár, futamlókat űzve, gyilkolva, pár nap alatt Pestre érkezett.... A polgárok egy része bízva számukban, mely a minden felől e városba futott vidéki nép által mintegy százezerre növekedett, védelemre készült, az árkokat s falakat, mint hamarjában le- TATÁRKA, (tatár-ka) fn. tt. tatárká-t. 1) A hetett, javítani kezdték. De alig haladtak valameny- székelyeknél am. köles, növénytani néven : kölesmunyire e munkában, már is városuk alatt termett egy har (panicum miliacium). L. KÖLES. 2) Magyarornagy tatársereg s azt haladék nélkül körültáborolta.szág felső vidékein, nevezetesen Gömörben, TornáNehány napig, daczára a városba eregetett nyilzá-ban stb. ugyanazon növény, mely túl a Dunán hajdina, pornak, sikerült is a bennlevőknek visszaverni az ellenséget; de ez végre mégis betört s iszonyu mészárlást vitt végbe az ellentállás miatt felfokozott dühében. A lakosok egy része, mintegy tízezeren, a domokosok templomába s klastromába menekült; de az épületek rájok gyujtatván, mind bennégtek. A spalatói főesperes százezerre teszi e városban fegyver, tűz s víz által elveszettek számát. A nép lemészároltatván, a város kifosztatott s felgyujtatott." E szerencsétlen korszakból a tatár név igen szomoru emlékezetben él a magyar nép között. Innen e mondatok: Kutyafejű tatár. Tatár fajta, am. kegyetlen. Nem hajt a tatár, nem vagyunk a legvégső kényszerűségben. Hordjon v. vigyen el a tatár! Tatár étel (azaz korbács, mennyiben ez kolbászhoz hasonló), torok táncz (mennyiben talpon forog a táncz, a török TATÁRLONCZ, (tatár-loncz) ösz. fn. Növénypedig talpveréssel büntet), magyar adta (azaz szitok, faj a lonezok neméből; levelei szívformák, tompák; másutt haricska vagy pohánka, növénytanilag pohánka czikkszár név alatt ismeretes. L. HAJDINA v. POHÁNKA. A tatárka nevezet talán a tatár néptől származott, mintha azok földéről került volna hozzánk, s hihetőleg szintén erre vonatkozik, mint Adelung is véli a pogányt jelentő német, Heide' után Heidekorn, mire mutat szerénte a franczia blé sarazin és szláv pohánka is. TATÁRKENYÉR, (tatár-kenyér) ösz. fn. L. TÁTORJÁN alatt. TATÁRKORBÁCS, (tatár-korbács) ösz. fn. Rövid nyelű, s igen kemény fonatéku szíjkorbács, milyet a tatárok használnak. TATÁRLAKA, erdélyi falu Küküllő m.; helyr. Tatárlaká-ra, -n, -ról. |