Oldalképek
PDF
ePub
[blocks in formation]
[ocr errors]

-at,

[blocks in formation]

TÁGAS, (ta-ag-as) mn. tt. tágas-t v. at, tb. I mennyiben a szóbeszédet kíséri, és nyomatékozza, – ak. Tág területű, széles, terjedt, egymástól távul vagy a némabeszédnek jellemző eszköze. Szélesb. fekvő korlátok v. határvonalak közé foglalt. Tágas ért. az egész testnek, nevezetesen az arczvonásokút, útcza, udvar, terem, szoba, színház. Tágas az út (km.), nak a gondolatok, érzelmekhez képest mozgalmi válazaz elmehetsz. Tágas szék, ágy, kapu, öböl. Ellentéte : tozatai; máskép : taglejtés, taghordozás. szükes, szoros, keskeny. V. ö. TÁG.

TÁGASAN, (ta-ag-as-an) ih. Tágas, terjedt állapotban, vagy minőségben.

TÁGASSÁG, (ta-ag-as-ság) fn. tt. tágasság-ot, harm. szr. —a. Aránylag nagy terjedelműség, szélesség, bizonyos tér korlátainak egymástól távolsága. V. ö. TÁG, TÁGAS. Mint mértékre vonatkozó magában foglalja a szélességet, és hosszúságot.

TAGBASZAKADT, (tagba-szakadt) ösz. mn. Deli, arányos testalkatú. Kríza J. szerént: teljes idomos termetü. Szabó Dávidnál : nagy tagba szakadt. Székely szó.

TAGJÁTÉK, (tag-játék) ösz. fn. Különösebben az érzeményeknek tagjártatással kifejezése.

TAGLAL, (tag-ol-al) áth. m. taglal-t. 1) Az állati testet tagokra, ízekre, darabokra, konczokra stb. metéli, szabdalja, vagdalja, bonczolgatja. Az ökröt leütik, azután taglalják. Föltaglalni a szarvast, özt, az asztalra adandó ludat, pulykát. A hullák orvosi fölmetélésére szabatosabban a bonczol, bonczolgat használtatik. Kettőztetett képzőjénél fogva gyakorlatot, tehát többet jelent mint az egyszerű tagol. 2) Átv. valamely elmemüvet, eseményt, tényt, szóval szellemi vagy erkölcsi egészet tagonként alkatrészeire felbont, azokat egyenként vizsgálat, bírálat alá veszi. Költeményt, tudományos értekezést taglalni. A felpörös vádait és alpörös védokait taglalni. A szókat nyelvészetiTAGBESZÉD, (tag-beszéd) ösz. fn. Taglejtés-leg taglalni, elemeikre, alkatrészeikre bontani. V. ö. sel kifejezett gondolat; v. a gondolatnak, szándéknak TAGOL. taglejtéssel kifejezése.

TAGBÉNÚLÁS v. -BÉNULÁS, (tag-bénúlás) ösz. fn. Bénulás, mely valamely tagot ér, pl. nyelvet, kezet, lábat. V. ö. BÉNULÁS.

TAGELESÉS, (tag-el-esés) 1. TAGBÉNÚLÁS. TAGERDŐ, (tag-erdő) ösz. fn. Erdő, mely egy tagban van, az Erdészeti Műszótár szerént körülbelül az ami a mezőgazdaságnál a dűlő; tag magában is használtatik ugyanazon értelemben.

TAGFÁJDALOM, (tag-fájdalom) ösz. fn. Fájdalom, melyet valamely tagunkban érezünk, ilyen a görcs a lábakban, szakgatás a karban.

TAGHORDOZÁS, (tag-hordozás) 1. TAGJÁR

TATÁS.

TÁGÍT, (ta-ag-it) áth. és önh. m. tágit-ott, par. —8, htn. —ni v. —ani. 1) Bizonyos térnek széleit, korlátait, határvonalait egymástól távolabbra viszi, s az által a köztök levő helyiséget nagyobbítja, másképen bővít, illetőleg: szélesít. 2) Ami feszesen, szorosan állott, megereszti, kinyújtja. Megtágítani az övet, hevedert. Kitágítani a csizmát. 3) Átv. ért. s önhatólag: erkölcsi korlátozásban, szigorban, fenyítékben alábbhagy, vagy némi szoros állapoton segít, bizonyos terhet kevesbít, enged. Erősen veszi a dolgot, s nem akar tágítani. A kiadott parancson tágítani. Tágítani a rabok sorsán. Ez előbbi bajunkon, terheinken sokat tágitott. Nem tágitani a dolgon. Gondjaim tágítanak. (Szabó Dávid).

"A bölcsön tudomány, erő

Nem tágít a hadak hírkereső fián.“
Vörösmarty.

[ocr errors]

TAGLALÁS, (tag-ol-al-ás) fn. tt. taglalás-t, tb. – ok, harm. szr. —a. Cselekvés, mely által valamit taglalunk; illetőleg bonczolás, vizsgálás, részletezés, elemezés. V. ö. TAGLAL.

TAGLALAT, (tag-ol-al-at) fn. tt. taglalat-ot, harm. szr. -a. Taglalás elvont értelemben véve, mint lettdolog, mint eredmény. A taglalatból kitünt, hogy... A taglalat szerint a kérdésben levő szó három

részből áll.

TAGLALÓ, (tag-ol-al-ó) mn. és fn. tt. taglaló-t. Aki valamit taglal, tagokra, ízekre választ, illetőleg bonczoló, részletező, elemező, egyenként vizsgáló. Jelent eszközt is, melylyel valamit taglalnak (tagló). V. ö. TAGLAL.

TAGLAT, (tag-ol-at), 1. TAGLALAT.

TAGLEJTÉS, (tag-lejtés), 1. TAGJÁRTATÁS. TAGLÓ, (tag-ol-ó) fn. tt. tagló-t. Mészárosok bárdja, melylyel a barmot leütik, s nagyobb tagokra szabják, különböztetésül a kivágó bárdtól, melylyel a húst a székben konczonkint elvagdalják.

TAGMEREDÉS, TAGMEREVSÉG, (tag-meredés v. merevség) ösz. fn. Egy vagy több tagnak merev állapota.

TAGÓK, (tag-ók) mn. tt. tagók-ot. Aránylag nagy tagú, csontos, izmos karu, lábszáru, kezü stb. Nagyító melléknév, mint pofók, szemők, pirók, monyók, szájók. V. ö. TAGBASZAKADT.

TAGLÓ, (tag-ol-ó) fn. tt. tagló-t. Így nevezik

TÁGÍTÁS, TÁGITÁS, (ta-ag-it-ás) fn. tt. tá-különösen a mészárosfejszét. gítás-t, tb. -ok, harm. szr. —a. Cselekvés, mely által valamit tággá teszünk, kiszélesitünk, vagy hogy ne szorítson, megeresztünk, kinyújtunk. Átv. engedés, alábbhagyás, kevesebb erőfeszítés. V. ö. TÁGÍT. TAGJÁRTATÁS, (tag-jártatás) ösz. fn. Szoros ért. a tagok, különösen a kezek, karok mozgatása,

TAGOL, (tag-ol) áth. m. tagol-t. 1) Állati testet tagokra metsz, vág, hasít; kettőztetve s gyakorlatilag : taglal. Igekötökkel: föltagolni, öszvetagolni valamit. 2) Átv. elemez, részletez, alkatrészeire bont, bonczol valamit. Különösen a nyelvtanban tiszta érthető részekre, szótagokra oszt. 3) Képes kifejezéssel,

[blocks in formation]

méretnek és adatnak ki.

[blocks in formation]

TAGSZAKGATÁS, (tag-szakgatás) ösz. fn. Csúzos, köszvényes, úgy nevezett száraz fájdalom, mely úgy szokott jelenkezni, mintha az inakat és ízeket szakgatná, ránczigálná.

TAGTALAN, (tag-talan) mn. tt. tagtalan-t, tb. ok. Aminek kifejlett vagy érzékileg észlelhető tagja v. tagjai nincsenek.

TAGTÁRS, (tag-társ) ösz. fn. Kik bizonyos egyesületnek, szervezett társulatnak tagjai, azok egymás irányában tagtársak. (Collega).

TAGÚ, TAGU, (tag-ú) mn. tt. tagú-t, tb.ak. Taggal biró, taggal ellátott. Csak más szóval viszó, mondat. Arányos tagú. Idomtalan tagú. szonyban használtatik. Egy tagú, két, három, négy tagú

TÁGÚL, (ta-ag-úl) önh. m. tágul-t. Tággá leszen, azaz, szélesül, bővül, szétterül, öble nagyobbúl; illetőleg feszessége, szoros állapota enged. Tágul, kitágúl, a csizma. Tágúl a heveder, az öv. Átv. erkölcsileg enged, alábbhagy, szigorusága szünik. Tágúl a fegyelem. Megtágúlnak a társadalmi viszonyok. Néha am. távozás által ritkúl. Tágúlnak a vendégek. Tágulj innét! V. ö. TÁG.

TÁGÚLÁS, TÁGULÁS, (ta-ag-úl-ás) fn. tt. tágulás-t, tb. ok, harm. szr. a. Állapotváltozás, midőn ami elébb aránylag szük, keskeny, szoros, feszes, illetőleg szigorú volt, téressé, öblössé, szélessé, illetőleg engedékenynyé leszen. V. ö. TÁGÚL.

TAGOSÍT, (tag-os-it) áth. m. tagosit-ott, par. -s, htn. —ni v. — ani. Valamely közös földbirtokot bizonyos alaparány szerint az illető összes birtokosok között külön-külön részekre s mintegy tagokra feloszt, hogy kiki a maga jutalékát kizáró joggal birhassa, és mivelhesse. Az erdőket, közlegelőket tagositani. Továbbá, szokottabb értelemben némely újabb törvényekben hozott szabályok szerént az ugyanazon határban külön-külön, elszórva birt földrészek helyett egy tagban vagyis egy tömegben, hasonló értékü telket mér ki, minélfogva az illető közbirtokosok mindegyike egy-egy tagban, egy tömegben kapja-ban, -ból. a magáét. A régi jobbágy-telkeket tagosítani. A telekhez tartozó szántóföldeket, réteket, legelőket tagosítani.

TAGOSÍTÁS, TAGOSITÁS, (tag-os-it-ás) fn. tt. tagosítás-t, tb. —ok, harm. szr. -a. Osztályozás neme, melyszerint valamely közbirtokot tagosítanak, illetőleg elszórva létezett birtok részeket egy tagba vagyis tömegbe egyesítenek. V. ö. TAGOSÍT.

TAGYON, falu Szala m.; helyr. Tagyon-ba,

TAGYOS, KIS-, NAGY-, puszták Komárom m.; helyr. Tagyos-ra, -on, -ról.

TAHÁT, kötszó, mely a régieknél am. akkor, azután, annakutána. „Tahát Jézus viteték a kietlenbe." Münch. cod. Máté 4. 1). Káldinál ezzel fejeztetik ki: „akkor." „Tahát vépének ő hozjá.“ U. o. 15. 1. Káldinál szintén akkor." „Tahát jöved, ajándoTAGOSZTÁLY, (tag-osztály) ösz. fn. Földbir- kozjad te ajándokodat." (Pestinél: osztán, Erdősitokot illető osztály, mely tagosítás által eszközöl-nél: annak utánna). „Tahát (tune) Nabuhodonozor tetik. V. ö. TAGOS; TAGOSÍT.

TAGOZ, (tag-oz) áth. m. tagoz-tam, -tál, -ott. L. TAGOL; és TAGOSÍT.

TAGOZÁS, (tag-oz-ás) fn. tt. tagozás-t, tb. - ok, harm. szr.a. L. TAGOLÁS; és TAGOSÍTÁS.

:

[ocr errors]

megharagvék ménd a földre." Bécsi cod. Judith. „Ha pediglen szintoda nem akar ti kj(gyelmed) küldeni, tachát kéröm ti kj(gyelmedet)." Levél 1554böl. (Szalay Ág. 400. m. 1. 134. 1.). „Merth ha siketségre veszitök, thahát még házatoknak az hamváth széllel fúthathom." (Ugyanott 319. 1.). A szőnyi első békekötés irományai között olvasható : És ha megalkodhatunk ezen az dolgon, tahát nem leszen szüksigh, ha pedig nem alkodhatunk, tahát mindjárast fell kölgyön." Régi Magyar Nyelvemlékek. III. K. 351. 1.). Így a Nádorcodexben, DebreTAGOZOTTSÁG, (tag-oz-ott-ság) fn. tt. tago-czeni Legendáskönyvben s másutt is. A székelyekzottság-ot, harm. szг. a. Tagozott (tagolt vagy ta-nél Udvarhelyszékben maiglan divatos,tehát értegosított) állapot, minőség. lemben. (Kríza J.). L. TEHÁT.

TAGOZAT, (tag-oz-at) fn. tt. tagozat-ot, harm. szr. —a v. —ja. 1) Tagozás elvont értelemben. 2) A tagok vagyis részek öszvesége, együttes állapota. TAGOZATOS, (tag-oz-at-os) mn. tt. tagozatos-t v.at, tb.ak. Tagokra, részekre választott, osztott. L. TAGOLT.

TAGRÁNDÍTÁS, TAGRÁNDULÁS, (tag-rándítás v. rándúlás) ösz. fn. Valamely tagnak rendes állapotából erőszakos meg- v. kimozdítása, vagy mozdúlása.

TAHI, puszta Pest-Pilis m.; helyr. Tahi-ba, -ban, -ból.

TAHONYA, mn. tt. tahony-át. Göcsejben am. lusta, röst. Egyezik hangokban is tunya szóval.

17

TÁJ-TÁJBESZÉD

TÁJDIVAT-TÁJFESTÉSZ

18

[ocr errors]

TÁJDIVATOS, (táj-divatos) ösz. mn. Bizonyos tájon lakó népségnél szokásban levő; vonatkozva különösen a beszédre. Tájdivatos szó, kiejtés, beszédmód. TÁJDIVATOSAN, (táj-divatosan) ösz. ih. Tájdivatos módon, valamely tájon lakó népségnél szer

TÁJ, (tá-j) fn. tt. táj-t v. at, tb. —ak, harm. TÁJDIVAT, (táj-divat) ösz. fn. Általán bizoszr. —a. Bizonyos középpont körül némi távolság-nyos tájon lakó népségnek sajátságos szokása, viseban elterjedő, vagy fekvő helyiség, térség, szomszéd- lete, beszéde. ság, környék. A háznak táját fákkal beültetni. Falu, erdő tája. A Duna, Tisza, Balaton tája. Szivnek, szemnek táján fájdalmat érezni. Továbbá, egy külön vett vidék, térség, földrész, melyet mintegy öszvefüggő egészet tekintünk. Erdős, hegyes, völgyes, homokos, sik táj. Kies, szép, regényes táj. Más tájra huzódott az ellen-zett tapasztalás szerént. ség. Magyarország minden táját beutazni. E tájon nincs mása. Midőn időre vonatkozik, jelent bizonyos ponthoz mért időszakot, s am. azon idő körül. Reggeltájban, déltájban, éjféltájban, hajnaltájban, akkortájban, aratás-, szürettájban, egy óratájban. Mi időtájban esett v. történt? Tavasz táján jött.

E szónak gyöke ta v. tá, mely bizonyos ponttól távolodást jelent, a j toldalékul járult hozzá, mint a fej, száj, báj, éj szókhoz, a régies ƒe, szá, bá, é helyett; ilyenek továbbá, paréj, tarėj, karéj, ganéj s némely mások. Mi szerint a táj nem egyéb, mint bizonyos távolságig terjedő helyiség, térség. Egyébiránt Vám béry szerént csagataj, különösebben azerbaidsan nyelven tai v. taj am. vidék, rész, és jakut nyelven doidu am. táj; Budenz J. szerént pedig a lapp taiv, taiva am. hely, táj. V. a. TA.

TÁJAG, tájdivatosan am. tályog; tályog; lásd: TÁLYOG.

TAJAK, 1. TAJK.

TAJÁK, fn. tt. taják-ot, harm. szr. —ja. Kevéssé ismeretes tájszó, s am. a gabonafejnek vagyis kalásznak szálkája, szakála. A törökben tüj am. szőr, és toll; a persában pedig tuj am. fürt, és tuják fürtöcske, melyek általános fogalomban mind megegyeznek.

TÁJAS, (tá-j-as) mn. tt. tájas-t v. -at, tb. -ak. Határos, szomszédos. Tájas velem. (Szabó D.). TÁJATT, (tá-aj-an-t) névhatárzó. Bizonyos középpont, vagy időpont körül. Erdő tájatt. Dél tájatt, hat óra tájatt. Képeztetésére nézve lásd: -ATT, -OTT, -ÖTT helyképzőket.

TÁJDIVATOSSÁG, (táj-divatosság) ösz. fn. Mód vagy modor, melyet valamely tájdivatnál észlelünk, tapasztalunk.

TAJDOK, mn. tt. tajdok-ot. Székely tájszó. Incze József szerint a kiről a köntös lefoly (lelóg), semmi sem áll jól rajta, resteli magát csinosítani. Kríza J. szerént hitvány, tatar; Szabó D. szerént undok, ocsmány, galád, rusnya. Néhutt máskép: tajk v. tajak. Alakra hasonló az undok szóhoz, de eredete homályos. Talán vagy a tabajdok szó rövidülete, vagy pedig a tajték szóval rokon, avagy épen ennek módosúlata, mintha volna tajdék, mennyiben t. i. a tajték mocskos, csúnya, undorító nyálat is jelent, mint a pökedelem, takony, turha. A tajdoknak megfelel a Dunán túl divatozó nyáladék, mi szinte az utóbbi fejtegetésnek kedvez.

TAJDOKOL, (tajdok-ol) áth. m. tajdokol-t. Ocs. mányít. (Szabó D.). V. ö. TAJDOK.

TAJDOKSÁG, (tajdok-ság), fn. tt. tajdokság-ot, harm. szr. a. Rondaság, mocskosság, viseletbeli elemezneség. Eléjön Szabó Dávidnál. V. ö. TAJDOK. TÁJEJTÉS, (táj-ejtés) ösz. fn. Sajátsága valamely tájon lakó népségnek a szók kiejtése s módo

sitásaiban.

TÁJÉK, (tá-j-ék) fn. tt. tájék-ot, harm, szr.—aKöz nyelvszokás szerint egy értelemben használta, tik a táj szóval, azon különbséggel, hogy tájék

nem vonatkozik időre is, hanem csak térre, pl. nem mondjuk, éjtájékban, két óratájékban stb. E szóban az ék vagy némi nagyitásra mutató toldalék, vagy a ki (= mi) módosúlata, mint ezekben is környék, árnyék, szárnyék, tajték. V. ö. —ÉK, (1).

TÁJÉKFESTÉS; TÁJÉKFESTŐ, lásd: TÁJ FESTÉS; TÁJFESTÉSZ.

TÁJBÁSZ, mn. tt. tájbász-t, tb. —ok. Göcseji tájnyelven am. együgyü, szájtátó, mamlasz, bamba. Azon gúnyszók egyike, melyek ostobaságot, bámész- TÁJÉKOZ, (táj-ék-oz) m. tájékoz-tam, -tálkodást jelentenek, s melyekben alaphang a szájtátó-ott. Jobbára visszahatólag használtatik tájékozom a v. á, mint az ámé, bámé, bamba, bacza, málé, mamlasz, táté, tatri, tabértos, és a székely tácsó szókban is. Jelen szó két részből látszik állani, egyik a szájtátásra vonatkozó tá gyök, másik a bámész szó, tehát am. tá-bámész.

TÁJBESZÉD, (táj-beszéd) ösz. fn. Bizonyos tájon lakó népségnek sajátságos beszéde, mind egyes hangok kiejtésére, mind némely különös szók használatára, vagy ragozására, módosítására nézve, mely a közönségesebb, és terjedtebb divatú népnyelvtől majd többé, majd kevesbbé elüt. Örségi, göcseji, ormánysági, csalóközi, gömöri, mátravidéki palócz, nyitravölgyi, székelyföldi stb. tájbeszéd.

AKAD. NAGY SZÓTÁR VI. KÖT.

magam, tájékozod magad, tájékozza magát. Annyi min. valamely tájékkal megismerkedni. Átv. magát valat mibe beletalálni, helyzetét kellőleg felfogni. (Sich orientiren).

tb.

TÁJÉKOZÁS, (táj-ék-oz-ás) fn. tt. tájékozás-t, ok, harm. szr. —a. Megismerkedés valamely tájékkal, vagy tárgygyal, vagy saját helyzetével. (Orientirung).

TÁJFESTÉS, (táj-festés) ösz. fn. A festészetnek azon neme, mely különösen valamely táj ábrázolását tűzi ki czéljaul.

TÁJFESTÉSZ, (táj-festész) ösz. fn. Festész, ki különösen tájképek ábrázolásával foglalkozik.

2

[blocks in formation]

TÁJFESTMÉNY, (táj-festmény) 1. TÁJKÉP.
TÁJFESTŐ, 1. TÁJFESTÉSZ.

[blocks in formation]

TÁJSZÓ, (táj-szó) ösz. fn. Szó, mely csak bizonyos tájon, vagy tájakon lakó nép nyelvében, nem TÁJIRÁS, (táj-irás) ösz. fn. Részletes földirás, pedig általán, vagyis az illető nyelv egész birodalmely bizonyos tájnak fekvését, természeti tulajdon-mában divatozik. Mátyusföldi, balatonmelléki, baranyai, ságait, az állati, növényi, ásványi országhoz tartozó erdélyi, göcseji, székely tájszó. mineműségeit stb. leirja.

TAJK, (1), v. TAJAK, mn. tt. tajk-ot v. tajak-ot. Kríza J. szerént a székelyeknél am. hitvány, tatar, tojmák, elromlott, elitultfitult. „Ne fogd azt a lapátot olyan tajk módra." "Tódom, fódom, kötöm, bogozom, méges (mégis) csak tajkul marad." A tojmák szóból, mely nálunk szintén ismeretlen, úgy látszik, hogy tajk v. tajak is am. tojók, vagy pedig az épen magából tojmák-ból rövidült meg. Tyúkültető is gúnyos nyelven azt teszi : együgyü, tutyma ember. Mongolul takja am. tyúk. Lehet a tajdok rövidülete is. V. ö. TAJDOK.

TÁJSZÓLAM, (táj-szólam) ösz. fn. Valamely

tájon divatos kiejtésü egész mondat.

TÁJSZÓLÁS, (táj-szólás) ösz. fn. Valamely tájon divatos beszédmód. Vétetik,tájszólam' helyett is.

TÁJSZÓTÁR, (táj-szó-tár) ösz. fn. Szótár, melyben egy vagy több tájbeszédből öszvegyüjtött, külön divatú, nem országos szokásu szók vannak följegyezve.

TAJT, fn. tt. tajt-ot, harm. szr. -ja. Némely tájszokás szerint am. a szokottabb tajték, s különösen a tajtpipa öszvetett szóban használtatik. Lásd:

TAJK, (2), elvont törzse tajkos szónak; 1. ezt, TAJTÉK. és v. ö. TAJKOSTEKNŐ.

TÁJKÉP, (táj-kép) ösz. fn. Rajzolt, vagy festett kép, mely bizonyos akár valódi, akár költött tájat ábrázol.

[ocr errors]

TÁJKÉPI, (táj-képi) ösz. mn. Tájképre vonatkozó; tájképet ábrázoló. Tájképi rajz.

TAJKOL, (tajk-ol) áth. m. tajkol-t. Székely szó s am. tataroz. Megtajkolni am. megtatarozni, valaminek hiányait kiigazítni. (Kríza J.).

TÁJT, 1. TÁJATT.

TAJTÉK, fn. tt. tajték-ot, harm. szr. —a v. |—ja. 1) Erősebb nemű külső és belső mozgás, rázódás által számtalan apró buborékká, hólyagocskákká alakult hig test, pl. a szélvésztől csapdosott, s parthoz verődő víznek tajtéka, vagy a lószájából ömlő nyáltajték, midőn a zabolát rágdossa. Néha a haragos emberek, s a nyavaylatörősök szájából is tajték foly ki. 2) Összetételekben am. tajtföld. L. TAJT

TAJKOLÁS, (tajk-ol-ás) fn. tt. tajkolás-t, tb. FÖLD. - Első jelentésében néha máskép: hab; t. i.

[ocr errors]

- ok, harm. szr. -a. Tatarozás. V. ö. TAJKOL. TAJKOS, (tajk-os) fn. tt. tajkos-t, tb. ok. Sándor J. gyűjteményében am. tekenős béka. E szónak gyöke tajk valószinüleg egy a tok szóval, és rokon a tekenő névnek tek gyökével, melyek mind héjat, burkot, fedezőt jelentenek. A j úgy csúszhatott közbe, mint a kajmó, kajcs, kajszás szókba, melyek máskép kamó, kacs, kaszás (lábu). Alakra hasonló hozzá: pajkos, melylyel alapértelemben egyezik: pakocsál.

noha e két szó többször ugyanazon értelemben vétetik, de a szokás némely esetekben megkülönbözteti, pl. a vert tojás fehérének, a szappannak, a forró víznek, éreznek, a fölrázottt sernek, tejnek, bornak habja van; ellenben a nyál, az izzadság tajtékot is, habot is képez, honnan mondjuk : tajtékzik v. habzik a szája. A folyó, tenger habja és tajtékja közt is szabatosan véve némi különbség van, t. i. a habok alatt a fölvert hullámos, fehérlő vízrétegeket értjük, midőn pedig partra vetődnek vagy akármily kemény szilárd test körül öszvegyülnek, tajtékká válnak. A hullámok taj

TAJKOSTEKNŐ, (tajkos-teknő) ösz. fn. A tajkos nevü békának teknőforma hüvelye, burka; né-tékot túrnak a partra. Véres tajtékot folyatni. melyek helyette egyszerűen tajok szót is használják. TAJKÚL, TAJKUL, (tajk-úl) önh. m. tajkul-t. A székelyeknél am. elromlik, elitúl-fitúl. Eltajkúlt a kézmű, eszköz. (Kríza J.). V. ö. TAJK, (1).

TAJKÚLÁS, TAJKULÁS, (tajk-úl-ás) fn. tt. tajkúlás-t, tb. — ok, harm. szr. —a. Elromlás, itúlásfitúlás. V. ö. TAJKÚL.

[blocks in formation]

Mi e szó elemzését illeti, talán vagy annyi mint toladék, lágyitva: tolyadék, talyadék (mint,talyiga' szóban is); vagy pedig a tajték fehérlő szinétől kapta nevét, s eredetileg am. tejdék, tejedék, aza", tejhez hasonló folyadék. Ugyanezen alapfogalom látszik rejleni a hab szóban is, mely a fehér szinű hav-hoz áll legközelebb. Így a persában is áb jelent vizet; és fényességet.

TAJTÉKFÖLD, (tajték-föld) 1. TAJTFÖLD. TAJTÉKFŰ, (tajték-fű) 1. SZAPPANFŰ. TAJTÉKGOMBA, (tajték-gomba) ösz. fn. Szabó Dávidnál am. szivacs (spongyia).

TAJTÉK KOCSON, (tajték-kocson) ösz. fn. Növényfaj a lopvanőszők seregéből, és kocsonok ne

TAJOVA, beszterczebányai telep, helyr. Tajo- méből, azaz, kerekded, ránczos, tajtékos, zöldes-fakó và-ra, ng

-ról.

mócsing a gyepen s kertekben, eső után. (Tremella

TÁJRAJZ, (táj-rajz) ösz. fn. Valamely tájat Nostoc). ábrázoló rajz.

TAJTÉKKÖ, (tajték-kő) 1. TAJTKŐ.

[blocks in formation]

TAJTÉKOS, (tajt-ék-os) mn. tt. tajtékos-t v. -at, tb.ak. Tajtékkal födött; tajtéktól nedves, elrutított. Tajtékos vízpart. Tajtékos száj, zabola.

TAJTÉKOSAN, (tajt-ék-os-an) ih. Tajtékkal födve; tajtéktól nedvesen.

TAJTÉKOZ, (tajt-ék-oz) áth. m. tajtékoz-tam, -tál, ott, par. z. Tajtékkal borít, nedvesít, mocskít. A hullámok betajtékozzák a partokat, a hajó oldalát, a fák törzseit.

TAJTÉKOZÁS, (tajt-ék-oz-ás) fn. tt. tajtékozás-t, tb. -ok, harm. szr. a. 1) Nedvesítés, mocskítás, melyet a tajték okoz. 2) Tajtékhányás, tajtéktúrás; máskép: tajtékzás. V. ö. TAJTÉKOZ; és TAJTÉKOZIK.

TAJTÉKOZIK, (tajt-ék-oz-ik) k. m. tajtékoz tam, —tál, —ott. Tajtékot túr. (Szabó Dávid). Máskép: tajtékzik.

TAJTÉKPIPA, (tajték-pipa) ösz. fn. Pipa, melyet úgy nevezett tajtföldből faragnak. V. ö. TAJTFÖLD.

TAJTÉKSZEDŐ, (tajték-szedő) ösz. fn. Általán kanál, melylyel bizonyos hig testekről a tajtékot, illetőleg habot leszedik, különösen az olvasztókemenczékben a forró ércznek tajtékát leszedni való pléhkanál.

[blocks in formation]

TAJTNEMÜ, (tajt-nemű) ösz. mn. Tajthoz v. tajtékhoz hasonló. Tajtnemű folyadékok, testek.

TAJTPIPA, (tajt-pipa) 1. TAJTÉKPIPA. TAJTSALAK, (tajt-salak) ösz. fn. Megtisztított éreznek tajtforma salakja.

TÁJTŰ, (táj-tű) 1. DELEJTŰ,

TAK, elvont gyök, mely takar, s hihetőleg a takács és takony szók alapját is teszi. Mennyiben a takaró valaminek burkát, födelét, hüvelyét jelenti, rokon hozzá tok, toklász; továbbá, tekenő és dag, honnan ez is: far-dagály, vagyis a ló farát takaró hámszíjazat. Idegen nyelvekben rokonok hozzá a latin tego, teges, texo, textor, és a német decken stb. Lásd : TAKAR, TAKÁCS.

TÁK, fn. tt. ták-ot, harm. szr. —ja. 1) Túl a Dunán, azon szij, melylyel a bocskort a lábszárhoz kötik, máskép: telek (honnan a telekes bocskor nevezet). A székelyeknél Ferenczi János szerént a bocskor talpához ragasztott folt, mely csak úgy van oda szorítva, nem varrva, innen e közmondat: bocskornak nem leszek tákja, azaz, magamnál alábbvaló embernek szolgája. Szabó Dávidnál bőrfolt a kiszakadt bocskorban. Kríza J. szerént csizma- vagy bocsTAJTÉKZÁS, (tajt-ék-oz-ás) fn. tt. tajtékzás-t, kortalpbéllés, szakadt bőrdarab. Nem leszek senki ok, harm. szг. a. Valamely híg testnek, ille-tákja. (Km.). 2) Általában folt, toldalék, s ebből tőleg híg részeket tartalmazó anyagnak, állatnak lett tákoz v. tákol, valamit öszvetold, máshoz férczel. stb. forrongó, mozgalmas állapota, midőn tajték fej- 3) A növénytanban Diószegi-Fazekas szerént azon lödik ki belőle. A zablarágó, megizzadt lónak, vagy kinövések, melyek több virágokon a rendes szirmonyavalyatörő embernek tajtékzása. kon kivül, vagy azokhoz nőve találtatnak; Gönczy Pálnál sziromnemű levél vagy pikkely, mely a lepel vagy a bokréta valamely részén vagy mellett, kivül belül fejlik ki s rendszerint méz edényül szolgál; máskép: pilis. (Nectarium).

tb.

-

TAJTÉKZAT, (tajt-ék-oz-at) fn. tt. tajtékzat-ot, harm. szr. — a v. —ja. Tajtékok tömege, összesége.

TAJTÉKZIK, (tajt-ék-oz-ik) k. m. tajtékz-ott, htn. ani. Tajtékféle híg buborékok, hólyagocskák forrnak és ömlenek ki belőle. Mérgében tajtékzik a szája. V. ö. HABZIK.

TAJTÉKZÓ, (tajt-ék-oz-ó) mn. tt. tajtékzó-t, tb. —k. Amiből tajtékféle nedv forr és ömlik ki. Dühtöl tajtékzó szájjal ordítozni.

TAJTÉKZÓFŰ, (tajtékzó-fű) ősz. fn. Népies neve a szappanfű egyik fajának; növénytani néven : tajtékzó szappanfü. (Saponaria officinalis). Szintén népies nyelven másképen szappanfù, lábmosófü.

TAJTFÖLD, (tajt-föld) ösz. fn. Szalonnakővel rokon ásvány, melynek anyaga zsiros, és könnyű, színe halványsárga, s törékeny mint a föld. Hazája Anatolia, Thracia, Görögország és Tauria. Faragás által különfélekép alakítható, s ebből készülnek az úgy nevezett tajtékpipák. Nevét onnan kapta, mert szine a tenger által kihányt tajtékhoz hasonló. Némelyek szerént máskép: tajtla.

[blocks in formation]

vagy

A tulajdon értelemben vett ták rokonságban látszik állani a burkolásra, födésre vonatkozó takar és tekenő szók tak, tek gyökeivel, és dug szóval is, mennyiben a ták, részint mint szalag, részint mint folt valamit takar, beburkol. Egyébiránt Vámbéry szerént csagataj nyelven take am. folt, kiegészitésül valamihez illesztett darab.

TAKÁCS, fn. tt. takács-ot, harm. szr. -av. csa. Mesterember, ki különféle anyagú fonalakból holmi kelméket, pl. vásznat, gyolcsot stb. sző. A takács müeszközének neve: szövőszék. Közönséges, parragi, falusi takács. Mütakács, ki finomabb, sávolyos szöveteket készít. Harisnyatakács. Három takács egy ember. (Km.). Zöld hasú takács, gúnyos kifejezés. Takácsszinű ember, sápadt, halavány. Rugdalódzik, mint a takács. Egyezik vele a szláv tkács, mely ismét a latin textor, tego (?), texo, teges szókkal áll alaphangi és értelmi viszonyban, t. i. tkáty szlávul am. szőni. Ide tar

TAJTI, falu Gömör m.; helyr. Tajti-ba, —ban, tozhatnak a következő rokonságok: szanszkrit tvacs

TAJTKŐ, (tajt-kő) ösz. fn. Könnyű, szürke szinű, likacsos könem, mely a tűzokádó hegyek körül a vizeken uszkál. (Pumex).

(takar és tok, takaró), tracsá (tok, hüvely), tvacsan (ernyő, födél), görög réyos, oriyos, magyar takar stb. TAKÁCSBORDA, (takács-borda) ösz. fn. Rámába szorított vékony, rendesen nádból való pálczi

« ElőzőTovább »