123 tesznek. TÁRSNŐ-TARSOLY TARSOLYFŰ TÁRSULAT 124 által valakit egy vagy több személynek társává | lehet tár, úgy hogy talán táska is am. táraska v. táracska. V. ö. TARISZNYA. A tassoly v. tasoly szó hangváltozattal úgy módosult, mint a borsó-, korsó-, társ-, orsó-ból lett tájdivatos ejtéssel: bossó, kossó, táss, ossó. Ide sorozzuk még Vámbéry után a csagataji turszuk nevet, mely szerénte am. bőredény vagy tömlő, melyben a kimiszt (kanczatéjből készített italt) tartják. TÁRSNŐ, (társ-nő) ösz. fn. Széles ért. oly nő, ki valakinek bizonyos viszonyban társa, különböztetésül az idegen, velünk öszveköttetésben nem levő nötől. Különösen, nöszemélynek nőtársa. Felesége két társnövel elutazott. Végelemzésben egy jelentésü vele a fordított nőtárs. TARSÓ, palóczos kiejtéssel am. tarsoly; 1. ezt. TÁRSODIK, (társ-od-ik) k. m. társod-tam, ott. Eléjön Szabó Dávidnál. L. TÁRSÚL. tál, TÁRSOK, (társ-ok) ösz. fn. Oly ok, mely bizonyos eredmény, vagyis okozat eléállításában más okkal egyesülve működik, pl. a sok virasztás és megfeszített munkásság, mennyiben az egészséget rontják, az illető okozatra nézve társokok. Ti bolond tanácstok által társokai vagytok szerencsétlenségemnek. TARSOLYFŰ, (tarsoly-fű) ösz. fn. L. TAR SÓKA alatt. TARSOLYGYÁRTÓ, (társoly-gyártó) ösz. fn. L. TARSOLYOS, (2). TARSOLYOS, (1), (tarsoly-os) mn. tt. tarsolyos-t v. at, tb. -ak. Tarsolylyal ellátott. Tarsolyos huszár. TARSOLYOS, (2), (tarsoly-os) fn. tt. tarsolyos-t, tb. —ok. Tarsoly készitő mesterember. Ma szokottabban : böröndös. TÁRSROKONSÁG, (társ-rokonság) ösz. fn. Rokonság, vagyis szorosabb viszony, mely bizonyos személyek mint társak között létezik. TARSÓKA, (tarsoly-ka, palóczos ejtéssel) kicsinző fn. tt. tarsókát. 1) Széles ért. a négy főbb hí- TÁRSPOHÁR, (társ-pohár) ösz. fn. Áldomás, mesek seregéből és táskások rendéből való növény-melyet valamely társulat új tagjának beavatásakor nem, melynek magtokjai vagyis táskáji laposak, isznak az illető társak. Nem tanácsos az ellenséggel vagy visszás, öszvenyomott éles végüek, vagy kerek- társpoharat inni. (Km.). Különösen a mesterlegénye ded, csorba végü hártya karimásak; kopácsai csóna-ket beavató ilyetén áldomás. kosak, ormosak. (Thlaspi). 2) Különösen népies nyelven azon faja, melyet növénytani néven pásztortáskatarsóká-nak hívnak, minthogy magtokja némileg ahhoz hasonló; máskép köz nyelven: paperszény, békatarsoly, szükés, vérállatófű, porczogófű, vadmustár. (Thlaspi bursa pastoris). Még némely fajai: vetési tarsóka (thl. arvense), köznépiesen nyüfü, nagy borsocska, temondád, vadmustár; hagymaszagu tarsóka (thl. alliaceum), köznépiesen foghagymaszagu tarsolyfü; mezei tarsóka (thl. campestre), köznépiesen: palaczkfű, temondádfü, vadmustár. TARSOLY, fn. tt. tarsoly-t, tb. ok, harm. szr. a. 1) Hajdani széles ért. táska, tarisznya, vagy erszény, máskép tájdivatosan tassoly, tasoly. Így a Münch. cod. Luk. XXII. „De ma kinek zsákja vagyon felvegye, azonképpen is tassolyt" (peram). Gyakran fú körmébe, mert nincsen pénz tasolyába" (Tinódi). 2) Különösen, legújabb korig a magyar huszárok öltözékéhez tartozott disztáska, mely derékra övezett szíjazatról térdhajlásig fityegett alá (a szablyával együtt), s eredetileg pénz, élelmi- és lőszerek hordására szolgált. Thúri György hagyatékában eléjön: Egy szablya tarsoly, egy ezüst gomb rajta.“ (Századok. 1870. év. 724. 1.). „Tarsolyában sok gyöngy vala, mátkájának számára." (Kisfaludy S. Csobáncz). „Nyissa föl tarsolyom száját, s olvassa ki a bor árát.“ (Huszárdal). Mi e szónak eredetét illeti, törzsben hasonló hangzatu és rokon értelmű kivált a tájdivatos ,tassoly' alakban vele: táska, melylyel ismét egy a középkori latin tasca, német Tasche, svéd taska, a hollandi tas v. tash, a lengyel tasz, és csch tasska. Minthogy pedig a magyar tarsoly-ban nyilván r is hangzik, mi amazokban nincsen, ennél fogva inkább tarisznya szóval rokonítható, s ekkor közös gyökük tb. TÁRSTALAN, (társ-talan) mn. tt. társtalan-t, ok. Akinek v. minek társa nincsen, társ nélkül való. Határozóként am. társ nélkül. társ. Társul venni, fogadni, tekinteni. Társul állani, TÁRSUL, (társ-ul) ih. Társként, úgy mint szegődni. TÁRSUL, (társ-úl) önh. m. társul-t. Bizonyos egyesületnek társává leszen, vagy társ gyanánt egy valakihez csatolja magát, társas viszonyba lép. TÁRSULÁS, TÁRSULÁS, (társ-úl-ás) fn. tt. társulás-t, tb. —ok, harm. szr. -a. Társas viszonyba vagy állapotba lépés. TÁRSÚLAT, TÁRSULAT, (társ-úl-at) fn. tt. társulat-ot. Bizonyos szabályok szerint alakult egyesület, melynek tagjai valamely czélra önakarattal állának valamely társas viszonyba. Társaság és társulat közt azon finom különbség létezik, hogy ez utóbbiban a társak egymással előre kitűzött elv vagy terv szerént saját akaratjokból s ösztönzésökből lépnek társi viszonyba; ellenben a társaság sokszor véletlenül, legalább előleges összebeszélés és értekezés nélkül és nem önkéntesen, hanem vagy a sors utján, vagy rendszerént választási alakban létesül és áll fenn. Innen szabatosan : polgári társaság, melyben polgárok születés, vagy bevándorlás utján vesznek részt; tudományos társaság, melybe a tagok a tudományok körében szerzett érdemeikért választatnak; biztositó társulat, melybe részvény vásárlása által akárki beléphet; kertészeti, zenészeti s egyéb müvészeti társulat, melynek akárki tagjává lehet, ha az azért megszabott évi vagy havi díjt fizeti stb. fő) ösz. fn. Választott feje vagy elüljárója valamely társulatnak. TÁRSÚLATI, TÁRSULATI, (társ-úl-at-i) mn. tt. társulati-t, tb. —ak. Társulatra vonatkozó, azt illető, ahhoz tartozó. Társulati rendszabályok, pénztár, viszonyok, tagok. TÁRSULATILAG, (társ-úl-at-i-lag) ih. Közös társulatba lépés által. TART 126 ságot, munkát. 9) Figyelemre vesz. Szemmel tartani valakit, v. szem előtt tartani valamit. 10) Ellent tart, a Nádor-codexben am. ellent áll. TÁRSÚLAT- v. TÁRSULATFŐ, (társulat | fel egy kigyót." Pesti G. meséi. (XXVI. mese). 5) Valamit véghez viszen, létesít, teljesít. Gyülést, törvényszéket, ülést, tanácsot tartani. Beszédet tartani. Szavát v. az adott szót, igéretet, fogadást megtartant. Az Isten parancsait, a törvényeket, a böjtöt megtartani. Innepet tartani. Rendet, fegyelmet tartani. Te parancsolatidat nem hallgattuk, sem tartottuk, sem töttük miként parancsoltál vala minekönk." (Bécsi cod. Dániel. III.). 6) Valami felől véleményét, itéletét, nézetét ki. TÁRSZÁMLA, (tár-számla) ösz. fn. A tár- mondja, kijelenti, vagy valaminek becsét meghatákönyvben lévő, vagy tárkönyvből kivont egyes számla. rozza. Jónak, rosznak, szépnek, rútnak, hasznosnak, TÁRSZEKÉR, (tár-szekér) ösz. fn. Tábori szekér, károsnak tartani valamit. Nagyra tartja v. rátartja mamelyen a hadsereg számára különféle podgyászt s had-gát, saját érdemeit túlbecsüli, kevély, fenhéjázó. szereket szállítanak. Szélesb ért. a hadi szekerekhez | Föltartja az orrát, mint az érsek disznaja. (Km). Mire hasonló, ponyvával terített nagy fuvarosszekér, mi- tartja kend az árát a buzának? Ne tartsa kend olyan lyenek pl. a gyapjuszállító cseh, vagy morvai szekerek. nagyra, szebb is van, jobb is van a faluban. (Népd.). TART, (1), (tar-t) áth. m. tart-ott, par. -s, Magasra tartja a borát. Sokat tart rá. Becsületére mit htn. —ni v. — ani. 1) Kézzel, vagy közvetőleg kézbe sem tart. Szégyennek, gyalázatnak tartom. Azt tartom, vett eszközzel valamit fog, s bizonyos helyzetben, jobb lesz hallgatni. Mit tartsunk az oly emberről állapotban maraszt. Olvasáskor kézben tartani a köny- | 7) Visszahatólag : magát tartani, szilárd állásban vet. Gabonaméréskor zsákot tartani. Elfáradt a kezem, maradni. Tartja magát mint az üres zsák. (Gúnyos nem tarthatom tovább a terhet. Tenyerét tartja, hogy km.). Valamihez tartja, azaz, alkalmazza magát. Ahhoz adjanak bele valamit, azaz, bizonyos távolságra és tartsd magad, amit mondottam. Magát a víz szinén fennmagasságra kinyújtja. Lovat kantáron, féken tartani. tartani. Visszatartani magát tartózkodni valamitől. Tartsd a gyeplőt. A tüzes vasat fogóval tartani. Erősen, 8) Valamit szenvedve tür, kiáll. Jajgatás nélkül kifeszesen, sokáig tartani valamit. Az irományt közel tar-tartotta a huszonöt botot. Kitartja a koplalást, fáradtani a szemhez. A gyertyavilágot odatartani az irónak. A pirítani való kenyeret, szalonnát tüzre tartani. Valakit kézen, karján, ölben tartani. 2) Bizonyos irányba helyez és maraszt. Kezét föltartani, kitartani, letartani. Ujjait vizbe tartani. Tenyerét arczára tartani. Fejét, derekát, egyenesen tartani. Száját tátva tartani. Neki tartották a puskát. Átv. értelemben sokfélekép fordúl elé. 1) Akadályozza, eszközli, hogy valami a rendes helyzetből, állapotból ki ne mozduljon, ki ne törjön, ki ne hágjon, hogy veszteg maradjon. A szilaj fivkat féken, zabolán, fegyelem alatt tartani. Az elítélteket fogva tartani. Alig birta haragját, boszuságát tartani. Nem tarthatta a nevetést. A vizeletet nem jó sokáig tartani. 2) Va- TART, (2), önh. m. tart-ott, htn. — ni v. —ani, lamit eredeti mivoltában vagy bizonyos állapotban, par. -s. 1) Helyből mozgást jelentő (ra, re, nak, nek helyen stb. megőriz. A házat, kertet, bútorokat jó, ép | stb.) ragokkal am. bizonyos czélpont, kitűzött irány karban tartani. Titokban tartani valamit. A mondottakat | felé halad, megy, mozog. Jobbra tarts, balra tarts. Hegyeszében tartani, megtartani. Az ételt melegen, az italtnek, völgynek tartani. Torony iránt v. irányában tarhidegen tartani. Pénzét ládában, gabonáját vermekben | tani. Lefelé, fölfelé tartani. Egyenest az ellenségnek tartartja. A bort hordókban, és palaczkokban tartani. Isten tani. Harmincz nemes Budára tart." (Garay. Kont). tartsa öt sokáig. 3) Mint birtokos bír, használ valamit. | A hajóval vagy magát széloldalt tartani, a hajósoknál Lovakat, ökröket, juhokat tartani. Fényes házat, sok a szélirányt megközelítő vonalban vitorlázni, 2) Secselédet tartani. Ehféle regestomtétel mentül először gitő (val, vel) raggal am. szövetségben, barátságban (legelőször) Syria országnak tiszttartójától kezdeték, lenni; továbbá egy véleményben lenni. Valakivel kiben tartatik Zsidóország is" azaz foglaltatik. (Deb- tartani. A francziákkal tartani. Én az előttem szólóval reczeni Legendásk. 38. 1.). Innen a ,tartomány' ne- tartok. 3) Szabó Dávidnál eléjön : valaki mellett tarvezet, mely csak részét teszi valamely országnak tani, és hozzám tarts. 4) Távolitó (tól, től) raggal vagy birodalomnak. 4) Táplálás, nevelés végett ma- am. félni. Valakitől v. valamitől tartani. Tartok töle, gához fogad. Katonákat, szegényeket tartani. A ven- hogy nem jól üt ki a makacskodás. Ez értelemben egyedégeket jól tartani. Árva gyermekeket, tanulókat tartani. zik vele a persa tarsz-idan v. tarsz-iden (timere). Étellel, ruházattal tartani. Örökben tartani. Föltartani, a székelyeknél Szabó Elek szerént am. fölnevelni. Pesti Gábornál: „Egy paraszt ember tartott vala Alapfogalomban a cselekvő erőnek oly műkö dését fejezi ki, mely az ellenerőt különös megfeszítéssel lefogni, s egyensulyba helyezni törekszik; minél fogva azon r gyökhangu szók osztályába sorozható, melyek erőkifejtésre vonatkoznak. V. ö. R, gyökhang. Alaphangban és érteményben egyeznek vele a szanszkrit dhar és trá gyökök, persa dár törzs, hellen now, a latin servo, és a szláv derzsím, v. drzsim. V. ö. TAR, elvont gyök. " -3, TART, (3), (tar-t) önh. m. tart-ott, par. htn. -ni v. —ani. 1) Folytonosan, vagy bizonyos időhatárig létezik, s mintegy időről időre halad, hu 127 TÁRT-TARTALMAS TARTALMATLAN-TARTÉKONYSÁG 128 TARTALMATLAN, (tar-t-al-om-atlan) mn. it. zódik, marad. Éghajlatunk alatt a tél néha négy hóna- | lal magában, nagy öblü, terjedelmes, bő. Tartalmas pig is tart. A színi eléadás három óráig tartott. Meddig hordó, fazék. 2) Aminek sok belső becse, szellemi tartott az egyházi szertartás? Beszéde alig tartott egy vagy erkölcsi értéke van. Tartalmas beszéd, értekezés, óranegyedig. Addig tart a barátság, mig zsiros a konyha. könyv, nem üres, nem szószaporító. (Km.). Mig pénzem tart, itt maradok. 2) Különösen ép, romlatlan állapotban marad, vagy folytatja lé-| tartalmatlan-t, tb. — ok. Aminek tartalma nincs, amitelét bizonyos ideig. Egy pár csizma egy évig tart neki.nek belső becse vagy értéke hiányzik. Köpenye tíz évig tartott. Már e világ nem tart sokáig. Eltart a föld, csak legyen mit ennünk. (Km.). A kötél huzósan tart. (Km.). TARTALOM, (tar-t-al-om) fn. tt. tartalmat. 1) Ami bizonyos terime, vagy öböl határai között foglaltatik, pl. a hordónak tartalma a bele öntött Nem csak hangra, hanem alapfogalomra is bor, sör, pálinka stb. Továbbá azon térmennyiség az átható tart igével annyiban egyezik, mennyiben vagy mérték, melyet bizonyos öböl teszen. E hordómindegyik bizonyos állapotnak folytonos maradá-nak tartalma tíz akónyi. Atv. a beszédnek veleje, érsára, illetőleg létezésére vonatkozik, azon különb telme, vagyis a benne foglalt eszmék öszvege. Mondd séggel, hogy az önhatólag vett tart azt jelenti, hogy el a mai egyházi beszéd tartalmát. A könyvnek tartalvalami bizonyos állapotban marad; ellenben az át- mát megismertetni. ható tart am. bizonyos állapotban maraszt. Egyébiránt gyökre és alaphangra egyeznek ezen önható ,tart' szóval a latin duro, a német dauern, a szláv terwá v. trwá stb. V. ö. TAR, elvont gyök. TÁRT, (tár-t) mn. tt. tárt-at. Ami tárva, nyitva áll. Tárt kapun, ajtón ki- s bejárni. Továbbá, egymástól szétálló. Tárt karokkal fogadni valakit. Néha am. tág, széles. Tárt út, tárt nyilás az erdőn. TARTALÉK, (tar-t-al-ék) fn. tt. tartalék-ot, harm. szr. —a v. —ja. 1) Támasz, gát, akadály, mely valamit az esés, rohanás ellen föntart. Viz tartalékja. (Szabó D.). 2) Akármely eszköz, mely valamit vagy valakit tartóztat, bizonyos helyen vagy irányban maraszt, pl. a kötőfék a lónak tartaléka. Minden tartalék nélkül rohanni. (Szabó D.). 8) Különösen erkölcsi akadály, mely valakit bizonyos cselekvéstől mintegy visszahúz, visszatart; máskép: tarts. Véleményét tartalék nélkül kimondani. 4) Valamely egészből oly rész, melyet a többivel jelenleg | nem használunk, hanem félretéve más alkalomra, vagy időre s véletlen esélyekre tartjuk föl. Tartalékbor, tartalékgabona, tartaléksereg, tartaléktőke. Ezen szóban az al-ék végzet összetett képzőnek tekinthető, s hasonlók hozzá: mártalék, toldalék, ázalék, főzelék, függelék stb. TARTALÉKKÖTÉL, (tartalék-kötél) ösz. fn. Kötél, mely valamit tart, hogy bizonyos helyzetben, vagy irányban maradjon. TARTALÉKPÉNZ, (tartalék-pénz) ösz. fn. Pénz, melyet valaki rendkivüli, vagy véletlen elékerülhető költségekre félre tesz. TARTALÉKSEREG, (tartalék-sereg) ösz. fn. Bizonyos czélra szánt hadtesthez tartozó számfeletti sereg, melyből a derékhadnak hiányait pótolják, vagy segédséget nyujtanak neki. TARTALÉKTŐKE, (tartalék-tőke) ösz. fn. Tőkepénz, melynek kamatjait az illető tulajdonos el nem költi, hanem az anyapénzhez csatolja, vagy amelyet rendkivüli eshetőségek v. esélyekben a szükséges födözésre tartogat. | TARTÁLY, (tar-t-ály) fn. tt. tartály-t, tb. —ok. Hely, melyben valamit tartanak. TARTAM, (tar-t-am) fn. tt. tartam-ot, harm. szr. —a. Időre vonatkozva am. tartóság, meddig valami tart. TÁRTAN, (tár-t-an) ih. Nyitva, nyitott állapotban. Tártan áll a kapu. TARTARIA, erdélyi falu A. Fehér m.; helyr. Tartariá-ra, -n, -ról. TARTÁS, (tar-t-ás) fn. tt. tartás-t, tb. -ok, harm. szr. -α. 1) Valaminek folytonos létezése, romlatlan állapotban maradása. Lásd: TART, önh. 2) Cselekvés, mely által valamit v. valakit tartunk, ez igének minden értelmében. V. ö. TART, áth. Öszvetéve: haragtartás, háztartás, lótartás, jóltartás, kitartás, megtartás, rátartás, rendtartás, szertartás, tanácstartás, szótartás, cselédtartás stb. TARTÁSI, (tár-t-ás-i) mn. tt. tartási-t, tb. — ak. Tartásra vonatkozó, azt illető, ahhoz tartozó. Háztartási szabályok. Szótartási kötelesség. TARTATLAN, (tar-t-at-lan) mn. tt. tartatlan-t, tb. ok. Túl a Dunán, kivált Szalában mondják baromról, melyet nem tartottak, azaz nem tápláltak, hizlaltak, sovány, görhes. Értelemre nézve öszvefügg ezen kifejezésekkel : jól tartani, azaz, táplálni, és föltartani valakit, azaz fölnevelni, mi a székelyeknél divatos, valamint tartó ember-nek nevezik, kit ingyen kell tartani, azaz táplálni. TARTDOGÁL, (tar-t-ad-og-ál) m. tartdogált. L. TARTOGAT. Egyébiránt szabatosan véve azon különbség van köztök, hogy amaz inkább az önható tart (durat) igének gyakorlatosa, mint járdogál, mendegél, álldogál stb., emez pedig az átható tart-ból származik. TARTÉKONY, (tar-t-ék-ony) mn. tt. tartekony-t v. -at, tb. —ak. Amit bizonyos ideig épen tartani lehet, ami hamar el nem romlik, el nem kopik, el nem mulik; máskép és szokottabban : tartós. Tartékony ruha, edény. TARTÉKONYSÁG, (tar-t-ék-ony-ság) fn. tt. TARTALMAS, (tar-t-al-om-as) mn. tt. tartal-tartékonysáy-ot, harm. szr.-a. Tartós, hamar meg -ak. 1) Ami anyagilag sokat fog- nem romló minősége valaminek. mas-t v.at, tb. TARTOMÁNYFŐ-TARTOZATLAN 180 TARTOMÁNYFÖ v. —FŐNÖK, (tartományfö v. — főnök) ösz. fn. Lásd : TARTOMÁNYKORMÁNYZÓ. TARTOMÁNYGYÜLÉS, (tartomány-gyülés) ösz. fn. Valamely tartományban az arra jogosultak (rendek, képviselők) gyülekezete. TARTOMÁNYI, (tar-t-o-mány-i) mn. tt. tartományi-t, tb. -ak. Tartományra vonatkozó, azt illető, ahhoz tartozó, abból való stb. V. ö. TARTOMÁNY. TARTOMÁNYKA, (tar-t-o-mány-ka) kics. fn. TARTÓ, (tar-t-ó) mn. és fn. tt. tartó-t. 1) Folytonosan létező, el nem múló, épen maradó. Sokáig tt. tartományká-t. Kis területü tartomány. tartó meleg, hideg eső. Századokig tartó épület. Harminczévig tartó háboru. 2) Bizonyos irányban haladó. Nyugotról kelet felé tartó felhők. 3) Valamitől ovakodó, távolodó. Rablóktól tartó utasok. 4) Valamely helyzetben vagy irányban marasztaló, valamit leesni vagy távolodni nem engedő. Hidtartó oszlopok, czölöpök, lánczok. 5) Valamivel biró. Marhatartó, juhtartó, lótartó gazda. 6) A székelyeknél tartó ember, v. csak tartó, akit, semmit nem keresvén, táplálni kell. (Ferenczi János), t. i. szenvedőleg értve aki tartatik. V. ö. TART, önh. és áth. TARTOMÁNYKORMÁNYZÓ, (tartomány-kormányzó) ösz. fn. Föhivatalnok, ki valamely tartományt kormányzói czimmel és hatalommal igazgat ; máskép: tartományfö, tartományfőnök. : Használtatik önálló fönevül is, vagy valamely viszonyszóval öszvetéve. Gyertyatartó, ruhatartó, kincstartó, puskaportartó, ebtartó, helytartó, sótartó, számtartó, tömlöcztartó, tütartó, zászlótartó stb., melyeket 1. saját rovataik alatt. TARTOMÁNYNAGY, (tartomány-nagy) ösz. fn. Föúr, mint bizonyos tartomány főrendeinek egyike. V. ö. ORSZÁGNAGY. TARTÓS, (tar-t-ó-os) mn. tt. tartós-t v. -at, tb. —ak. Állandóan létező; hamar el nem muló; nem romlékony. Tartós hideg, meleg esőzés. Tartós háboru, béke. Tartós szerszám, ruha. Tartós bor, gyümölcs. V. ö. TART, (3), önh. Átv. rátartós, ki fejét magasan hordozza, büszke. TARTÓSAN, (tar-t-ó-os-an) ih. Állandóan, szünetlenül, sokáig azonegy állapotban maradva. TARTÓDZIK, (tar-t-ó-od-oz-ik) 1. TARTÓZIK. | V. ö. TARTÓS. Eléfordúl Szabó Dávidnál. TARTÓSSÁG, (tar-t-ó-os-ság) fn. tt. tartósság-ot, TARTÓSZEGH, puszta Nyitra m.; helyr. Tar TARTOGAT, (tar-t-og-at) gyak. áth. m. tar-harm. szr. —a. Tartós tulajdonsága, vagy állapota togattam, tál, -ott. Folytonosan vagy gyakran valaminek; folytonos létezés, romlatlanság. V. ö. TARTÓS. tart valamit, ez igének minden értelmében. V. ö. TART, áth. Különösen bizonyos jószágot elveszés, romlás ellen megőriz, vagy későbbi időkre megta- | tószegh-re, —en, —ről. karit. Aranyait fürdői, uti költségekre tartogatja. TARTOGATÁS, (tar-t-og-at-ás) fn. tt. tartozandó-t. Ami bizonyos jognál, igénynél fogva, vagy gatás-t, tb. —ok. harm. szr. —a. Cselekvés, mely által valamit tartogatunk. V. ö. TARTOGAT. TARTÓLÁNCZ, (tartó-láncz) ösz. fn. Láncz, melylyel valamit megkötnek, hogy tovább ne mozduljon, vagy ne rohanjon; különösen melylyel kereket kötnek a lejtőkön. TARTÓLCZ, falu Szatmár m.; helyr. Tar- tólcz-ra, TARTOZANDÓ, (tar-t-oz-and-ó) mn. tt. tarto kellék, járulék gyanánt valamihez való, vele járó, azt illető stb. Valamely mezei jószágot minden hozzá tartozandó épületekkel átvenni. Mesterséghez tartozandó eszközök. Elég, sőt helyesebb csak tartozó. TARTOZANDÓSÁG, (tar-t-oz-and-ó-ság) fn. tt. tartozandóság-ot. L. TARTOZÉK. TARTOZÁS, (tar-t-oz-ás) fn. tt. tartozás-t, tb. -ok, harm. szr. a. 1) Erkölcsi kötelezésből származó állapot, midőn valamit tenni kötelesek vagyunk. Tartozásainkat hiven, pontosan, lelkiesméretesen teljesítsük. 2) Mivel valakinek akár anyagilag, akár erkölcsileg adósak vagyunk. Tartozásunkat lefizetni. Három évi tartozását egyszerre fizette le. TARTOMÁNY, (tar-t-o-mány) fn. tt. tartomány-t, tb. —ok. Molnár A. szerint megfelel neki a a latin regio, provincia, ditio, tractus. Ennél fogva jelenti valamely birodalomnak, vagy országnak egyes, nagyobb, s külön kormányzat, főhatóság alatt álló TARTÓZÁS, (tar-t-ó-oz-ás) fn. tt. tartózás-t, tb. részét, területét, mely az egészhez, mint annak egyik alkatrésze, tartozik, vagyis inkább, melyet bizonyosok, harm. szr.a. L. TARTÓZKODÁS, 2); és fejedelem, vagy állam birtok gyanánt hatalmában v. ö. TARTÓZIK. tart, vagy melyet hódítás által birodalmához, országához csatolt. A tartomány nem külön, önálló, független állam, hanem alárendelt ország, vagy földterület, milyenek pl. Bosnyákország, Bolgárország a török birodalomban, az orosz birodalomhoz tartozó európai és ázsiai tartományok. AKAD. NAGY SZÓTÁR VI. KÖT. TARTOZÁSI, (tar-t-oz-ás-i) mn. tt. tartozási-t, tb. -ak. Tartozást illető, ahhoz tartozó, arra vonatkozó. Tartozási jegyzék. TARTOZATLAN, (tar-t-oz-atlan) mn. tt. tar tozatlan-t, tb. ok. 1) Amivel valaki nem tartozik. 2) Tartózkodás nélküli. V. ö. TARTOZATLANUL 9 TARTOZÉK, (tar-t-oz-ék) fn. tt. tartozék-ot, harm. szr. —a. Ami kellék, vagy járulék gyanánt valamihez való. Valamely gyárt minden tartozékaival, ú. m. gépeivel, szerszámaival stb. együtt megvenni. TARTOZIK, (tar-t-oz-ik) k. m. tartoz-tam, —tál, —ott, par. —zál. 1) Valamit cselekedni köteles. Az atya tartozik gyermekeit nevelni. Én nem tartozom rólad gondoskodni. Neked nem tartozom számot adni. 2) Valakinek adós valamivel. Péter ezer forinttal tartozik Pálnak. Sokkal tartozik a kalmárnak. Én senkinek se tartozom. Neked nagy hálával v. köszönettel tartozom. Kocsmáros mivel tartozom? Kocsmárosné már én többet nem iszom, Mert én kendnek igen sokkal tartozom." (Népdal). 3) Bizonyos viszonynál, öszveköttetésnél fogva valamihez való, kellő. Ezen kert a mi házunkhoz tartozik. Azon székek nem ezen pamlaghoz tartoznak. Ő nem tartozik közénk. 4) Bizonyos érdeknél vagy más viszonynál fogva valakit illet, midőn a viszonyszó -ra, -re ragot veszen föl. Ez nem tartozik rám, engem nem illet. Azzal törődjél, ami rád tartozik. Az első pont alatti értelemben azon önható tart igének származéka, mely t. i. folytonos létezést jelent; a második pont alatt pedig az átható tart-ból ered, mintegy magát visszatartja. V. ö. TART, (1), áth. és (3), önható. TARTÓZKODÁSI, (tar-t-ó-oz-kod-ás-i) mn. tt. tartózkodási-t, tb. -ak. Tartózkodásra vonatkozó, azt illető. Tartózkodási hely. TARTÓZKODIK, (tar-t-ó-oz-kod-ik) k. m. tartózkod-tam, tál, ott. 1) Valamely helyen bizonyos ideig marad, mulat, lakik, időt tölt. Az utas némely városokban sokáig, némelyekben rövidebb ideig tartózkodik. 2) Valamibe fogódzkodik, hogy le ne essék, el ne dőljön. Erősen tartózkodott, még is levetette a szilaj ló. 3) Valamitől ovakodik, visszahuzódik. Ezen gyanus embertől nem árt tartózkodnod. Néha am. átall, nem mer, fél, restel. Tartózkodik beszélni. V. ö. TARTÓZKODÁS. TARTÓZKODÓ, (tar-t-ó-oz-kod-ó) mn. tt. tartózkodó-t. 1) Valamely helyen hosszabb, rövidebb ideig maradó, ideiglenes lakó. Erdőkben tartózkodó szökevények. 2) Valamibe fogódzó, kapaszkodó. 3) Valamitől ovakodó; magát átalló. Tartózkodó magaviselet. TARTOZMÁNY, (tar-t-oz-mány) fn. tt. tartozmány-t, tb. —ok, harm. szr. -a. L. TARTOZÉK. TARTOZÓ, (tar-t-oz-ó) mn. tt. tartozó-t. 1) Aminek meg kell lenni, amit teljesíteni kell. Tartozó kötelesség. Urának szótfogadni tartozó szolga. 2) Valakinek adós. 3) Bizonyos viszonynál fogva valamihez való, kellő. Határunkhoz tartozó erdő. Gazdasághoz tartozó eszközök. V. ö. TARTOZIK. TARTÓZTAT, (tar-t-ó-oz-tat) mivelt. m. tartóztat-tam, -tál, —ott, par. tartóztass. 1) Valakit Ezen igének minden jelentéseiben a megkötés, maradásra késztet, sürget, kényszerít, vagyis eszkötelezés alapfogalma rejlik, mennyiben aki tarto- közli, hogy valahol tovább tartózzék; el nem bocsát, zik, azt bizonyos ok erkölcsileg mintegy kötve tart. késleltet. Tartóztatni a vendégeket. Föltartóztat, letarTARTÓZIK, (tar-t-ó-oz-ik) k. m. tartóz-tam, tóztatni valakit. 2) Valamiben akadályoz. Munkájában —tál, —ott, par. —zál. 1) Valamibe fogódzva, vagy tartóztat valakit. Utunkban ne tartóztassatok. 3) Viszneki támaszkodva tartja magát, hogy le ne essék, szaható névmással am. magát bizonyos vágynak, kiel ne dőljön stb. Kötélbe fogódzva tartózott, hogy a vízvánságnak teljesítésétől visszatartja. Bortól, haragtól, el ne sodorja. 2) Régiesen és tájdivatosan valamitől bujavágytól tartóztatja magát. Böjtben bizonyos ételektől ovakodik, s mintegy távol tartja magát. Ezen vesze-megtartóztatni magát. Tartóztasd magadat, azaz, mérdelmes embertől tartóznod kell. Aki Istent szeme előtt nom sékeld. viseli, az semmi gonosztól meg nem tartózik. (Pázmán Préd. 1068. 1.). Mai nyelvszokás szerént általánosabban tartózkodik, de amely még más jelentéssel is bir. : Egyébiránt ezen,tartózik szótól ered tartóztat. TARTÓZKODÁS, (tar-t-ó-oz-kod-ás) fn. tt. tartózkodás-t, tb. —ok, harm. szr. -a. 1) Folytonos, vagy bizonyos ideig terjedő maradás valamely helyen, mely különben nem rendes lakásunk. Ha kiutazandol, tartózkodásod helyeit időnként add tudtomra, Nálunk tartózkodása alatt jól viseli magát. 2) Félelemből, bizalmatlanságból, vagy akármely más okból származó ovakodás. Az idegenek előtt tartózkodással beszélni, nyilatkozni. Ami szivén feküdt, tartózkodás nélkül kimondotta. TARTÓZTATÁS, (tar-t-ó-oz-tat-ás) fn. tt. tartóztatás-t, tb. —ok, harm. szr. -a. 1) Cselekvés, mely által másokat bizonyos helyen maradni késztetünk, vagy valamiben akadályozunk, késleltetünk. 2) Minmagunk mérséklése. V. ö. TARTÓZTAT. TARTOZVÁNY, (tar-t-oz-vány) fn. tt. tartozvány-t, tb. - ok, harm. szr. -a. Ami törvényesen, vagy kiegészítő rész vagy akármily kellék gyanánt valamihez tartozik, ahhoz való; máskép tartozék. (Appertinentia). | |