Oldalképek
PDF
ePub

1183

ZAJHELY - ZÁK,

ZÁKA -- ZÁKÁNYÓS.

1184

p. tűzvész, árviz, ellenség közeledése fenyeget; vagy ZÁKA, (zák-a) fn. tt. zákát. L. ZÁ KÁLY. általán, félre vert harang. Máskép: vészharang.

ZÁKÁLY, (zák-ály), fn. tt. zákály-t, tb. –ok, ZAJHELY, (zaj-hely) ösz. fn. Hely melyen harm. szr. a. A hibásan kelesztett és sütött kezaj van, zajongók tanyája.

nyérnek szappanos tésztája, mely kivált a kéreg ZAJK, falu Szala m.; helyr. Zajk-ra, -on, alatt látszik; máskép: irgy, y. czopáka, v. zákla, -ról.

záklya. Elemzésére nézve 1. ZÁKÁNY. ZAJKÁNY, erdélyi falu Hunyad m.; helyr. ZÁKÁLYOS, (zák-ály-os) mn. tt. zákúlyos-t, . Zajkúny-ba, -ban, -ból.

V. -at, tb. -ak. Szappanhoz hasonló tésztája; ZAJLÁS, (zaj-ol-ás) fn. tt. zajlás-t, tb.-ok, máskép tájdivatok szerént: zsengés, czopákás, irgyes, harm. szr. – a. A víznek vagyis folyónak, tónak, szalonnás, záklás. Mondják különösen kenyérről. A tengernek azon állapota, midőn jégdarabok keletkez- zakályos kenyér a késhez és foghoz ragad s megfeknek, s uszkálnak rajta.

szi a gyomrot. V. ö. ZÁKÁLY. ZAJLIK, (zaj-ol-ík) k. m. zajl-ott, htn. ZÁKÁNY, (1) (zák-ány v. zák-a-any) fn. tt. -ani. Fris fagyásu jégdarabok uszkálnak rajta. zákány-t, tb. –ok, harm. szr. -a. Nyálkaféle Zajlik a folyó, sirien zajlik a Duna, nem sokára be- üledék, söprü, tisztátalanság, mely az állott vizben, fagy. Udvarhelyszéken : szajlik. Átv. mondják a vagy romlott borban, sörben képződik, az edény feborról, midőn nagy melegben megtörik, megzava- nekére ülepedik, s ha fölkeverik, foltokban uszkál. rodik.

Szabó D. szerént: seprő, seprőlék, ally, allyadék, ZAJLÓ, (zaj-ol-6) mn. tt, zajló-t. Fris fagyásu, zavar, zavarék, mocsok. vagy töredezett jégdarabokkal lepett. A zajló Dunán Alapfogalomban egyezik vele záka, sákály, veszély közt vergödtünk által,

zákla, v. záklya, vagyis a roszúl kelt kenyérnek irZAJOG, (zaj.og) gyak. önb. m. zajog-tam, gyes, szappanos, czopákás bele, mely megsürűsödött - tál, ott v. zajgott, htn. -ni v. zajgani. Zajt üt, nyákhoz hasonló, s kivált a kéreg alatt gyül öszve. zajt csinál, vagyis oly hangon szól, beszél, kiált, Gyöke zák talán am. hák természeti hangutánzó, perel stb., melyet zajnak nevezünk, n közbevetéssel: s jelent nyálkás, turhás, hurutos pököt. E szerént zajong ; 1. ezt. V. ö. ZAJ.

mind zákány, mind záka, zákály eredetileg nyákot, ZAJOGÁS, (zaj-og-ás) 1. ZAJONGÁS. nyálkát jelentene, és zákányos víz, bor, sör,

ZAJONG, (zaj-ong) gyak. m. zajong-tam, -tál, nyákos, nyálkás ; zıkályos kenyér = nyákhoz hs--ott, htn. —ni, v. --ani, L. ZAJOG, melynél va- sonló ragadós bélű kenyér. Tehát úgy látszik, lamivel nyomatékosabb és nagyobb tartósságu. esetleges találkozás volna mi a különböző

ZAJONGÁS, (zaj-ong-ás) fn. tt. zajongás-t, tb. nyelvekben néha megtörténik,--hogy tótul is a zá-ak, harm. szr. -a. Folytonos zaj, nagyobbszerű kályos kenyér neve zákal; és za-kalit, am, zavarni, zajgás.

fölzavarni, bemázolni. Miklosich szerént csehül, ZAJONGÓ, (zaj-ong-ó) mn. tt. zajongó-t. Aki szlovákul : zákal (panis lardum), lengyelül zakat. vagy ami zajong. V. ö. ZAJONG.

ZÁKÁNY, (2) fn. tt. zákrinyt, tb. -ok. ZAJOS, (zaj-os) mn. tt. zajos-t v. -at, tb. Sándor I. szerént valamely szittyai madár neve. -AK, 1) Zajt csináló, ütő; zajjal járó, párosuló. ZÁKÁNY, (3) fn. tt. zákány-t, tb.-ok, harm. Zajos nép. Zajos mulatság, lakoma, tanácskozás, vi- szr. —a. 1) A moszatok seregébe tartozó, lopvano- . tatkozás. 2) Átv. jéggel borított ; vagy viharos, för szó növényfaj, vagyis, apró pölyhök, melyek látcsőgeteges. Zajos folyó, melyen jégdarabok uszkálnak. vön nézve sok apró szőrszálból állanak, különösen, Zajos tenger. V. ö. ZAJ.

az álló vizeken lebegő zöldes szinű szálacskák, vigZAJOSAN, (zaj-os-an) ih. Zajt ütve, zajjal virág-zákány. Nevét hasonlatnál fogva a nyálkás párosulva ; lármázva, kiáltozva. V. ö. ZAJOS. mocskot jelentő zákánytól kapta; 1. fölebb ZÁKÁNY.

ZAJOSODÁS, (zaj-os-od-ás) fn. tt. zajosodást ZÁKÁNY, (4) falu Somogy m.; helyr. Zákány. tb. –ok, harm, szr. —a. 1) Csendzavaró állapot, ba, -- ban, --ból. midőn zajossá leszen valaki v. valami. 2) A víz szi- ZÁKÁNYÍT, v. ZÁKÁNYIT, (zák-ány. it) áth. nének jégdarabokkal ellepése, jegesedése.

m. zákányit-ott par. —8, hatn. — ni v. —ani. ZákáZAJOSODIK, (zaj-os-od-ik) k. m. zajosod-tam, nyossá tesz. Tisztátalan kezelés által zákányítani a -tál, -ott. 1) Zajossá, zajgóvá leszen, zajra bort, sört. V. 6. ZÁKÁNY, (1). kezd fakadni. 2) Zajló jég keletkezik rajta. 3) Ré- ZÁKÁNYKÖRTE, (zákány-körte) Ösz. fn. szegségében esze megzavarodván, zajt üt, megko- Kresznerics szerént, nagy vörös, hosszukás, nem tyogósodik. Megzajosodik bortól a feje. (Pázmány Pred. igen jó izű körtefaj. 958. 1.)

ZÁKÁNYOS, (zák-ány-08) mn. tt. zákányos-t, ZAJTA, falu Szatınár m.; helyr. Zajta-ra, -n v. --at, tb. - ak. Mondják általán folyadékról, , -.ról.

midőn zákány képződik benne, mocskos, nyálkás, ZAK, zakatol, zakota, zaklat szók gyöke. söprüs üledékű. Zákányos bor, sör, viz, eczet. Dugo

ZÁK, törzs záka, zikály v. zákány, zákl a v. nicsnál átv, ért. zákányos ember, részeges, kit a kötzáklya szókban ; 1. ZÁKÁNY."

mondat szerént, elért a nyálas tiiszszentési

1185

ZÁKÁNYOSÍT-ZAKLATÓ.

ZAKOSZTOLÁN-ZALASD.

1186

gossy J.).

m.

ZÁKÁNYOSÍT, (zák-ány-os-ít) 1. ZÁKÁNYÍT. ZAKOSZTOLÁN, falu Nyitra m.; helyr. Za.

ZAKÁNYOSODÁS, (zák-ány-08-od-ás) fn. tt. kosztolán-ba, -ban, --ból. zúkányosodás.t, tb. –ok, harm. szr. A fo- ZAKOT, fo. tt, zakot-ot. Kresznericsnél, kút. lyadéknak tisztátalan, romlott változása, midön zá- fö-idézés nélkül, am. sövénykerités. A mennyiben kányossá leszen. V. ö. ZÁKÁNYOS.

a következő zakota szóhoz igen közel áll, talán jeZÁKÁNYOSODIK, (zák-ány-os-od-ik) k. m. lenthet általán valami hánytvetettet. cákányosod-tam, --tál, - ott. Zákányossá lesz; ZAKOTA, fn. tt. zakotá-t. Székely tájszó, s nyálkásodik, söprüsödik. V. ö. ZÁKÁNYOS. jelent szobában rendetlenül öszvevissza hányt min

ZÁKÁS, (zák-a-as) mn. tt. zákás-t v. --at, tb. denféle holmit, bútorokat. A kamara tele van zako- ak. L. ZÁKÁLYOS.

tával. (Kriza J.). Zakota ember, ki mindig láb alatt ZAKATOL, (zak-at-ol) önh. m. zakatol-t. Zö- van. (Ugyanaz). V. ö. ZAKATOL. rög, zörgést csinál. Kapun, ajtón zakatolni. Keme. ZAKOTÁL, (zakota-al) önh. m. zakotált. Búnesali szó. Szabó Dávidnál is am. zörög, zörget. „ Ne torokat s más eszközöket hányásvetéssel döntögetve zakatoljatok.“ A székelyeknél Kriza J. szerént a zajt, zörejt, csinál. Máskép: zakatol. bútorokat s más eszközöket bányásvetéssel döntö- ZAKOTÁS, (1), (zakota-as) mn. tt. zakotás-t, getve zajt, zörejt csinál. Magas hangon : zeketel. (Lu- v. --at, tb. ---ak. Zakotával azaz hánytvetett bol

mival tele levő. Zakotós ház. V. ö. ZAKOTA. Gyöke zak természeti hangutánzó, s képezte- ZAKOTÁS, (2), (zakota-as) fn. tt. zakotás-t, tésre basonló ezekhez : habatol, höbölöl, birmitel, dörtb. —ok. Kriza J. szerént háromszéki nyári étel, mötöl, zsivatol.

disznóhússal fözve, sok saláta, tárkony, petrezseZAKATOLÁS, (zak-at-ol-ás) fn. tt. zakatolás-t, lem, hagymaszár és kevés somborddal, tojással ösztb. - ok, harm, szr. -a. Zörgés, dörömbölés, zajos szevegyítve, és tejföllel föleresztve. hányás vetés.

ZAKURÁL, áth. m. zakurál-t. Bodrogközi ZAKÉLY, falu Bars m.; helyr. Zakély-ba, tájszó, s am. valakit az adósság lefizetésére sürget. - ban, - ból.

Talán a zaklat szóval egy gyökből (zak) származott; ZÁKLA; ZÁKLÁS, 1. ZÁKÁLY, ZÁKÁLYOS. (zakolál, zakulál, zakurál).

ZAKLALÓDIK, (zak-lal-ó-od-ik) k. m. zakla- ZALA, mváros Somogy m.; Zalá-ra, -n, lód-tam, —lál, -ott. Eléjön Kresznericsnél értel- -ról. Néha értik Szala helyett is. L. SZALA, (2). mezés nélkül. Alkalmasint am. zaklatásban forgo- ZALA-(SZALA-)APÁTI, mváros Szala lódik. A ,zaklal' törzs magában nem fordul elé. helyr. Apáti-ba, -ban, -ból.

ZÁKLÁSSÁG, (zák-la-as-ság) fn. tt. záklásság- ZALABA, falu Hont m.; helyr. Zalala-ra, ot, harm. szr. - a. A roszul sütött kenyér tulaj

-n. --ról. donsága, midön záklás, azaz irgyes, szappanos, ZALA-(SZALA.)BÉR, falu Szala m.; helyr. czopákás. V. ö. ZÁKÁLY.

Zalabér-re, - én, —röl. ZAKLAT, áth. m. zaklat-ott par. zaklass. ZALACSKA, KIS-, NAGY-, faluk Ung 1) A vonómarbát különösen a lovat sebes menésre m.; helyr. Zalacská-ra, sürgeti, hajtja, kergeti. Rosz úton lassan hajts, ne ZALA-(SZALA-)EGERSZEG, mváros Szala zaklasd a lovat. 2) Szélesb ért. valakit keményen, m.; helyr. Egerszeg-re, -én, -röl. szigorún, kinozva sürget, hogy valamit tegyen, dol- ZÁLAG 1. ZÁLOG. gozzék, teljesítsen ; erőszakosan gyötör. Zaklatni a ZALAKNA, erdélyi falu F. Fehér m.; helyr. cselédeket, alattvalókat. Az adóst zaklatni, hogy fizes Zalakná-ra, ---n, — --ról. sen. Továbbá valakit üldöz, kerget. Úton, útfélen ZALÁ (SZALA-)LÖVŐ, falu Szala m.; helyr. zaklatni az ellenséget. Szabó D. szerént: kényszerít, Lövö-re, -n, -röl. únszol, nyomorgat, kerget.

ZALÁMBOL 1. ZALÁNBOL. Ha e szóban alapfogalmul a kergetést vesz- ZALA-(SZALA-)MINDSZENT, falu Szala m.; szük, úgy törzsre nézve rokon a száguld (v. szaguld) helyr. Mindszent-re, --in, -ról. szágódik, (azaz sebesen nyargal) igével, melynek ZALÁNBOL, önb. m, zalánbolat, Bódult fötörzséből lett szaglat v. szaglal, némi hangváltozással : vel ide-oda tekereg, csavarog, bolyong. Megiszom, ne zaklat. Egyébiránt v. ö. ZAKATOL ; ZAKURÁL. talán holtom után a lelkem a pohárszék körül zalánbol

ZAKLATÁS, (zaklat-ás) fo. tt. zaklatás-t, tb. jon, részeg ember mondása. Dunántuli tájszó. Alap---ok, barm. szr. - a. 1) A lónak kergetése, futás- értelemre és törzsre nézve rokonnak látszik vele ra, száguldásra kényszerítése. 2) Gyötrő, kínzó sür- zarán-dok. getés, üldözés. Hagyj föl már a zaklatással. V. ö. ZALÁNY, erdélyi falu Sepsi székben ; helyr. ZAKLAT.

Zalány-ba, ----ban, -ból. ZAKLATÓ, (zaklat-6) mn. tt. zaklató-t. Aki ZALA-(SZALA-)PATAKA, falu Szala m.; lovat, vagy átv. ért, embert zaklat; kergető; üldö- helyr. -pataká-ra, -n, -ról. ző ; gyötörve sürgető. Lovakat zaklató kocsis. Cselé- ZALASD, erdélyi falu Hunyad m.; helyr. Zadeit zaklató kegyetlen úr. V. ö. ZAKLAT.

lasd-ra, -on, -ról. AKAD, NAGY SZÓTÁR. VI. KÖT.

75

-n, -ról.

1187 ZALASZENTLÁSZLÓ-ZÁLOGADÓSSÁG.

ZÁLOGBIRTOKOS-ZÁLOGOL. 1188

-on, -ról.

ZALA-(SZALA-)SZENTLÁSZLÓ, falu SzalaAdósság, melyet a hitelezőnek általadott vagy leköm.; helyr. Szentlászló-ra, -n, -ról.

telezett zálog biztosít. ZALÁTA falu Baranya m.; helyr. Zaláta-ra, ZÁLOGBIRTOKOS, (zálog-birtokos) ösz. fn. -n, ról.

Hitelező, aki a kölcsön adott pénz fejében biztosíZALATNA, erdélyi mváros A. Fejér m.; tásul zálogot bir. helyr. Zalatnára, -n, -ról.

ZÁLOGHÁZ, (zálog-ház) ögz. fn. Nyilvános ZALA-(SZALA-)VÁR, fala Szala m.; helyr. intézet, melyben zálogert határozott százalék melZalavix-ra, -on v. -- ott, -ról.

lett, és bizonyos időre, pénzt adnak kölcsön. ZÁLHA, erdélyi falu B.-Szolnok m.; helyr. ZÁLOGHITELEZŐ, (zálog-hitelező) ösz. fn. Zálha-ra, -n, -ról.

Hitelező, aki nála letett, vagy neki lekötelezett záZALKOD, falu Szabolcs m. ; helyr. Zalkod-ra, logra kölcsönöz pénzt.

ZÁLOGHIVATAL,(zálog-hivatal) ösz. fn. RenZÁLNOK, falu Közép Szolnok m.; helyr. Zál- des tiszti személyzet hivatala nyilvános zálogházban. nok-ra, -on, -ról.

ZÁLOGISTÁLLÓ, (zálog-istá116) 1. ZÁLOGÓL. ZÁLOG, fn. tt. zálog-ot, harm. szr. ~a, v.

ZÁLOGÍT, (zálog-ít) áth. m. zálogit-ott, par. -ja. 1) Ingó vagy ingatlan jószág, melyet valaki —8, htn. —ni v. --ani. Valamit zálogba tesz. Redbizonyos kölcsön vett pénz fejében biztosítás végett desen el igekötővel jár. Óráját, gyürüjét, ezüst edényeit a hitelezőnek általad, vagy illetőleg leköt. Pénzt elzálogitotta. Maskép: zálogosit. V. ö. ZÁLOG. zálogra kölcsönözni. Holmi drágaságokat zálogba

ZÁLOGÍTÁS, ZÁLOGITÁS, (zálog-it-ás) fo. tenni, vetni. A zálogot kiváltani, a reá fölvett pénzt tt. zálogositás-t, tb. —-ok, harm. szr. - a. Cselekvés kifizetni. Földbirtokot zálogban birni. Házát zálogul midőn valaki a kölcsön vett pénzért zálogba teszi, lekötni. 2) Ingóság, melyet valakitől bizonyos kár- vagy zálogul lekötelezi valamely jószágát. tételért elvesznek, s megtartanak, mig az a kellő ZÁLOGJÁTÉK, (zálog-játék) ösz. fn. I. ZÁ. kárpótlást nem teljesíti. A tilalmasban legeltetőtől, LOGOSDI. vadászótól zálogot venni; zálogban elvenni az orvadász ZÁLOGJEGY, (zálog-jegy) ösz. fn. A zálog. puskáját, a juhász szürét. 3) Az úgy nevezett zálo- hivataltól kiadott jegy a zálogba adott és átvett gosdi-játékban a játék szabálya ellen vétett társtól ingó vagyonról. lefoglalt valamely tárgy, pl. kendő, keztyű, gyürü ZÁLOGJOG, (zálog-jog) ösz. fo. Jog, melynél stb., melyet csak bizonyos (játékbeli) büntetés tel- fogva a hitelező zálogbirtokos a zálogra adott köl jesítése után kap vissza. 4) Átv. bizonyos személyek csönt visszakövetelheti. között létező belső viszonynak jegye, jele, vagy

ZÁLOGJOGI, (zálog-jogi) ösz, mn. Zálogjogon eredménye, péld. a gyermekek a szerelem vagy házas- alapuló, azt illető, ahhoz tartozó. Zálogjogi követelés, ság zálogai. Ez legyen barátságunk záloga.

kereset, „Vajha szivünk szerelmének

ZÁLOGJÓSZÁG, (zálog-jószág) ösz. fn. IngatKis zálogi születnének,

lan birtok, melyet valaki kölcsön adott bizonyos S ott állnának hosszu sorral.

mennyiségü pénzért bir, s azt az elzálogosító, szer A kuczkóban teli borral.“

zödés értelme szerént, határozott időben az illető A csikóbőrös kulacshoz. Csokonai. tulajdonosnak visszaadni tartozik. 5) Biztosítás, kezesség. Ez érteményben mondja ZÁLOGKÖLCSÖNY, (zálog-kölcsöny) ösz. fo. Szent Pál (Tárkányi B. Józsefnél) az Ephes. irt Bizonyos pénzmennyiség, melyet valaki zálogra vett levelében I. rész, 14. v. a Szent Lélekről „Ki ami kölcsön. örökségünk záloga.“ Kor. II. lev. I. rész, 22. v. ZÁLOGKÖTÉS, (zálog-kötés) ösz. fn. Szerző„Ki meg is pecsétel minket és a lélek zálogát adta dés a zálogadós és zálogbirtokos között. sziveinkbe.“ Tájejtéssel, mint Szabó Dávidnál is : ZÁLOGLEVÉL, (zálog-levél) ösz, fn. 1) Okzálag, túl a Dunán néhutt álog. Egyezik vele a mon- levél, mely a zálogbaadó és zálogbavevő közti szergol zolik v. dzolik (Schmidt szerént am. Pfand), tör- zödést foglalja magában. 2) Különösen így hívják a zse: zoli-khu v. dzoli-khu (pfänden). Miklosich sze- jelzálog. (hypotheca-) bankok által kibocsátott rént zalogb régi szláv szó, és utasít zaszlona szóra, egyes, és kamatszelvényekkel ellátott levelkéket, memely csehül am. függöny (Vorhang). De ez erötetett lyek a közönségnél akár a bank (mint amely a kölszármaztatás. Innen is megtetszik, mint másutt is csönt adja), akár a kölcsönvevő által áruba bocsát. érintők, hogy az érintett régi (bolgár) szláv szó is tatnak, és bizonyos idő leforgása alatt leginkább turáni eredetre mutat; mert itt (a mongolban) ta- sorshuzás utján beváltatnak, addig a birlalóknak a láljuk a törzset is, zoli-Ichu zálogol-ni.

kamatok egész vagy félévenként pontosan fizettetvén. ZÁLOGADÁS, (zálog-adás) ösz. fn. Valaminek Különbözik a zálogjegy. zálogúl adása.

ZÁLOGOL, (zálog-ol) áth. m. zálogol-t. 1) ZÁLOGADÓS, (zálog-adós) ösz. fn. Aki bizo- Az adósnak bizonyos jószágát biztosítás végett sinyos zálogra vett föl kölcsönt.

logkép lefoglalja, vagy elveszi. 2) Különösen, a kár ZÁLOGADÓSSÁG, (zálog-adósság) ösz. fn. tevönek valamely ingóját elveszi, hogy őt kár

1189

ZÁLOGÓL-ZALÓNOK

ZALUZSÁNY-ZANKA.

1190

V.

pótlásra kényszerítse. Megzálogolni a tilosba hajtó ZALUZSÁNY, FAZEKAS-, RIMA-, faluk pásztort vagy kocsist, azaz, ruháját, szerszámát stb. Gömör m.; helyr. Zaluzsány-ba, -ban, -ból. elvenni. Megzálogolni az orvadászt, p. puskáját elven- ZÁM, Debreczenhez tartozó puszta Bihar m.; ni. 3) Az ugynevezett zálogosdi játékban a játék sza- helyr. Zám-ba, -ban, -ból. A mongolban zam bályai ellen vétőtől valamit elvesz, s annak kiváltá- dzam am. út. sára bizonyos föladat teljesitése által kényszeríti. ZAMÁNCZ, 1. ZOMÁNCZ.

ZÁLOGÓL, (zálog-61) ösz. fn. Községi vagy ZAMANKÓS, mn. tt. zamankós-t, v. -at, tb. hatósági 6l, istáló, melyben a tilosban kapott, vagy-ak. Több vidéken, nevezetesen Hevesben, Csonkárpótlás végett lefoglalt barmokat a kiváltás ide- grádban, mondják zivataros, zegernyés téli id8ről ; jeig zárva tartják.

nébutt máskép: zimankós. Rokon a szláv zima (hiZÁLOGOLÁS, (zálog-ol-ás) fn. tt. zálogolás-t, deg, tél) szóval. V. ;. ZIVAR, ZIVATAR. tb. - ok, harm. szr, —a. Cselekvés, mely által va- ZAMÁRDI,(Szamárdi) falu Somogy m.; helyr. lakitől zálogot vesznek. V. ö. ZÁLOG.

Zamárdi-ba, -ban, -ból.
ZÁLOGOS, (zálog-os) mn. tt. zálogos-t, v. -at,

ZAMARÓCZ, falu Trencsin m.; helyr. Zamatb. – ak. 1) Amit valaki zálogban bir. Zálogos jó- rócz-ra, -on, —-ról. szág. 2) Ahol a zálogban vett ingóságok le vannak ZÁMAT, fn. tt. zamat-ot, harm. szr. –ja. A téve. Zálogos kamara. 3) Gr. Eszterházy M. nádor gyümölcsnek vagy szeszes italnak, különösen a egyik levelében zálogos ember am. megbizható em bornak sajátnemű ize, és szaga, kivált mely az ingeber: ,Rendeljen hadnagyot maga atyafiai közől, az ket kedvesen ingerli. Szamócza, ananász zamatja. ki zálogos ember legyen, s értse is az dolgot.“ (M. Ezen bornak igen zamatja van. Más kiejtéssel : Történelmi Tár. VIII. K. 78. 1.).

szamat. Átv. ért, ami a kedélyi, szellemi és erkölcsi ZÁLOGOSDI, (zálog-os-di) fn. tt. zálogosdi-t, élvezetet mintegy fűszerezi. Beszédén a finom társaltb. —k. A vegyes nemű ifjuság kedvenczjátéka, gás zamatja ömlik el. Vallásos zamatú szónoklat. melyben a szabályok ellen hibázó, vagy vesztes tárg- Mennyiben az izlési érzék a szaglásival legnak valamely nála levő ingóságát, p. kendőjét, gyü- szorosabb viszonyban áll, ennélfogva alapértelemre rűjét, szalagját, keztyüjét stb. zálog syanánt elve- és gyökhangra nézve rokonok vele szag (Sopron meszik, s annak kiváltására bizonyos tréfaszerű, dévaj, gyében a Tájszótár szerént zag), szamóczu, szimat. csintalan, kedves büntetést szabnak.

V. ö. SZAG, SZAMAT, SZIMAT. Képeztetése olyan, mint több játékneme,p. bujós- ZAMATOS, (zamat-os) mn. tt. zamato8-t v. at, di, szembekötösdi , kergetősdi , katonásdi, lovasdi stb. tb. —ak. Aminek sajátnemű íze és szaga van, külö

ZÁLOGOSÍT, (zálog-08-ít) 1. ZÁLOGÍT. nösen, ínynek kedves, tetszetős izű. Zamatos meleg

ZÁLOGOZ, (zálog-oz) áth. m. zálogoz-tam, éghajlati gyümölcsök. Zamatos borok. V. ö. ZAMAT. -tal, -ott. L. ZÁLOGOL.

ZÁMOLY, falu Győr és Fehér m.; helyr. ZáZÁLOGOZÁS, (zálog-oz-ás) 1. ZÁLOGOLÁS. molyba,, ban, —-ból.

ZÁLOGPÉNZ, (zálog-pénz) ösz. fn. Pénz, me- ZÁMOR, puszta Fehér m.; helyr. Zámor-ra, lyet valakinek a töle vett vagy biztosított zálogért -on, -ról v. Zámor-ba stb. adnak. Továbbá, váltságpénz, melyet az fizet, kit ZAMUTÓ, falu Zemplén m.; helyr. Zamutó-ra, valamely kártételért megzálogoltak.

ZÁLOGPÉR, (zálog-pér) ösz. fn. Törvényke- ZANATH, falu Vas m. ; helyr. Zanath-ra, zés valamely zálogban birt jószág kiváltása iránt.

ZÁLOGSZERZÖDÉS, (zálog-szerződés) ösz. ZÁNDOR, erdélyi tájszó és m. tt. zándor-t, fn. Szerződés, valamely ingó vagyont (régebben in tb. – ok. L. ZÁDOR. gatlant is, de amit a jelen törvény meg nem enged) ZÁNDORI,mn.tt zándori-t,tb.-ak.L.ZÁNDOR. elzálogosító, s azt zálogba vevő felek között, vagyis, ZÁNDORODIK, (zándor-od-ik) k. m. srnulomelyben a bitelező a kölcsönzött pénzért bizonyos rod-tam, -tál, -ott. Zándorrá lesz, garázdálkolya vagyon lekötése vagy

átadása által is biztosíttalik. Összezörren másokkal. V. Ö. ZÁDOR. ZÁLOGUDVAR, (zálog-udvar) ösz. fn. Köz- ZÁNDOROG, 1. ZÁDOR alatt. ségi, vagy az illető hatóság által kitűzött udvar, ZÁNGÓHARANG, (zángó-, azaz csángó- v. hová a zálogul lefoglalt lábas jószágot behajtják, s czángó-harang) ösz. fn. A Tájszótár szerént ő körre a kiváltásig zárva tartják.

való nagy, bután hangzó harang; szokottabban : ZÁLOGUL, (zálog-ul) ih. Zálogként, mint zá- kolomp, nébutt : csatrang. log v. zálogot. Zálogul óráját, s arany lánczát tette ZANGOR, fn. tt. zingor-t, tb. --ok. A székebe. Az orvadász puskája zdlogul szolgál. Zálogoodi lyeknél (Hétfaluban) és a csángóknál am.mészárszék játékban zsebkendőjét adta zálogul.

„Hová, hová ? ajz zángorba ! ZÁLOGVÉTEL, (zálog-vétel) ösz. fn. 1. ZÁ

Gyere inkább ajz ágyamba." LOGOLÁS.

Csángó dal. ZALÓNOK, mváros Vas m.; belyr. 2 alónok- ZANKA, falu Szala m.; helyr. Zanká-ra, ra, - on, -ról.

ról,

-n, -ról.

-on, -ról.

1191

ZANÓT-ZÁPÍT.

ZÁpítás-ZAPSZONY.

1192

ZANÓT, fn. tt. zanot-ot, harm. szr. -ja. Cser- zárítás, ZÁPITÁS, (záp ít-ás) fn. tt: zápije vagy kóróféle növénynem a kétfalkások seregéből tás-t, tb. ok, harm. szr. --a. Záppá vagyis áporoés tízhímesek rendéből, csészéje két ajakú ; hüvelye a dottá tevés. V. 8. ZÁPÍT. kocsánon fölül elszükült; himszálai némely fajokban ZÁPLÉG, (záp-lég) ösz. fn. A záptojás büze; mind összenöttek. Levelei hármasak, s virága több- vagy a záptojás bűzéhez hasonló lég. nyire sárga. (Cytisus). Többféle faja van, melyek ZAPOCZA, fo. tt. zapóczát. Növénynem az ötközől a fái zanót (c. laburnum) a kecskék kedves himesek seregéből és kétangások rendéből ; ernyöje eledele. Siet, mint kecske a zanot után. (Km.). A Va- mintegy öt kocsányu; ernyőkegalléri színesek, széledászműszótár szerént máskép: dögfa (Bohnenbaum). sek; ernyőkéi virágrúgók; levelei karéjosak, vagy Miklosich szerént szerbül : zanovijet.

újjasak. (Astrantia) Fajai Diószegi-Fazekasnál : ZANOTOS, (zanot-05) mn. tt. zanotos-t, v. at, hegyi, berki, ujjas zapócza. Köznépiesen a berkit tb. – ak. A Tájszótár szerént Kemenesalon am. hívják egyszerűen zapóczának. bortól fölhevült, neszes, zajgó. Gyöke zan úgy lát- ZÁPOR, fn. tt zápor-t, tb. ---ok, harm. szr. — a. szik, ugyanaz a zon gyökkel zong (=zon-og) szóban. Sürü, sebes, förgeteges eső. Hirtelen mint a zápor.

ZANÓTOS, (zanót-os) mn. tt. zanótos-t, v. at, (Km.). Lehordta mint halmot a zápor. (Km.). Egye. tb. -ak. Zanotot termő, zanóttal benött, bövelke- zik vele a székelyeknél divatos zapora, mely Gyardő. Zanótos völgy.

mathy szerént záport és szaporát is jelent, honnan ZÁP,(1) fn. tt. záp-ot, harm. szr. -ja. 1) A ke- záporeső = szapora eső. V. ö. SZAPORA. Képes réknek küllője, vagyis fentője, sugara, melynek egyik kifejezéssel : könyük zápora v. könyüzápor, am, süvége a kerékagyba, másik a keréktalpba megyen. 2) rüen omló könyük. Csúzinál (Trombita) eléfordúl : A szekéroldalnak, vagy létrának szélesebb lapos fo- hózápor és közápor, azaz sürüen hulló hó, vagy ga, milyen rendesen a két végen és közepett szokott kövek. lenni, 3) Az emberek és több állatnemek szájában az ZAPORA fn. tt. zaporát. L. ZÁPOR alatt. örlő fogak, mint a többinél erősebbek. 4) A hajó- ZÁPORESŐ, (zápor-eső) ösz. fn. Sürü sesoknál vas v. fapeczek, csap, melylyel a járgányt v. bes eső. egyéb tekerőt a visszaforgástól föl lehet tartóztatni.

„Záporeső után E szó a zúp melléknévvel semmi fogalmi ro

Eszterhaj megcsordul." konságban nincs. Különben v. ö. CSAP, és CSÁP.

Népdal. Vámbéry Á. szerént az oszmanli sap (szap) am. va- ZÁPORKODIK, (zápor-kod-ik) k. m. zapor. lamely testnek töve, markolata, alsó vastag része. kod-tam, —tál, -ott. A Tájszótár szerént Marezal

ZÁP, (2) mn. tt. záp-ot. 1) Mondjuk különösen mellékén am. megboszankodik. Neki záporkodik. A madártojásról, midőn hosszu állás miatt megromlik, székelyeknél : áporkodik. megbüdösödik, Zápon maradt a tojás. Záp tojás, záp ZÁPORLIK, (zápor-l-ik) személytelen ige; m. tikmony. Némely tájszólás szerént áp, melyből ápo- záporl-ott, btn. —ani. Záporként, zápor módjára hall, rodik, áporodott származtak, s egy jelentésüek a ömlik. zápúl, zápult szókkal. Ellentétök : épërédik, épère- ZÁPORLÖVÉS, (zápor-lövés) ösz. fn. Zápor dett, azaz egészsége megujúl, frisülni kezd. E szerént módjára tett v. teendő lövés. az ellentétek igy állanak : ép, áp; éperedik, áporo- ZÁPOROS, (zápor-os) mn. tt. záporos-t, v. at, dik ; épërédett, áporodott. Rokon vele a görög ono tb. --ak. A miből zápor esik, ömlik, szakad. Zipo(szépó) faul machen, in Fäulnisz bringen ; szenvedő ros felhő. Továbbá, mondjuk időszakról, melyben formában: faulen, verfaulen, modern; ettől lett sok zápor jár. Záporos nyár, tavasz. V. ö. ZÁPOR. 8zap-r-08z, faul, stinkend stb. Budenz J. szerént vogul ZÁPORPATAK, (zápor-patak), ösz. fn. Patak, nyelven sập (száp) am. rothadt (p. o. fa). A mongol melyet valamely mederben összefutó zápor vize képes. ban dzabi am. mocsok, folt, rozsda (tache, souillure, ZÁPOS, (záp-os) mn. tt. zápos-t, v. — at, tb. rouille); bonnan dzabitu am. mocskos, rozsdás. -ak. Aminek zápféle küllője, sugara yao. Zápos

ZÁPAGY,(záp-agy)ösz.(?)fn.tt. zopagy-at. A le- kerék, különböztetésül a tömör keréktől. Zápos szeveles mohok egyik neme, melynek kupakja a tokról kéroldal. V. 7. ZÁP.. le nem válik, s vele együtt húll le a kanafról; him- ZÁPOZ, (záp-oz) áth. m. zápoz-tam, -tól, virágai száratlanok. (Phascum.) Fajai Diószegi-Fa- -ott, par. ---. Záp nevü sugarakkal, izekkel, külzekasnál : simuló, kinyiló, gyökerező zápagy.

lökkel ellát, szerel. Zápozni a malomkereket, a sze ZÁPFOG, (záp-fog) ösz. fn. Az emberi szájban kéroldalt, a létrát. V. ö. ZÁP. azon legbátrább fekvő, alul-fölül öt-öt, . öszvesen ZÁPOZÁS, (záp-oz-ás) fn. tt. zapozást, tb. husz zömök fog, melyek rendeltetésöknél fogva örlő -- ok, harm. szr. --a. Záppal vagy zápokkal elláfogaknak is neveztetnek. Néhutt a nép, nyelvén je- tás, szerelés. lent üres, azaz, odvas fogat is. V.ö. ZÁP, (1) és (2). ZAPRÓCZ, erdélyi falu B.-Szolnok m.; helyr.

ZÁPÍT, (záp-ít) áth. m. zápít-ott, par. --8, htn. Zaprócz-ra, -on, ---ról. :- ni, v. --ani. Záppá, vagyis áporodottá, büdössé ZAPSZONY, falu Bereg m.; helyr. Zapstonyteszi a tojást. V. ö. ZÁP, (2).

ba, ban, -ból,

« ElőzőTovább »