Oldalképek
PDF
ePub

11 13

2.-ŽABAKOL.

ZABAKOLÁS-ZABÁLT.

1174

[ocr errors]

húz-z, üz-2, füz-z, oldoz-z, hordoz-z, húz z-a, iz-z-e 1 ni a vizet. Máskép: zavakol, zabukol, habakol. L. stb.; 1. – Z, (1) igerag.

ZABUKOL. Z,(1) igerag, mely az önhangzón végződö ZABAKOLÁS, (zabak-ol-ás) {n. tt, sabakolás-t. igetők után közvetlenül következő j hangból haso- tb. --- ok, harm. sz. —a. Cselekvés, mely által a nult által 1) általán a parancsoló és kapcsoló mód- vizet zavarossá teszszük, habakolás. ban pl. öris-- =öriz-i), irgalmaz-% (= irgalmaz-j), ZABÁL,önh. és áth, m. cabal-t. Mohón, torkosan, hoz-z (=hoz-j),oldoz-z (=oldoz-j),üldöz-> (=üldöz-j), mértéktelenül eszik. Sokat, mindig, torkig zabál. stb. melyeket a régieknél gyakorta az eredeti j-vel Éretlen gyümölcsöt, mindent öszvezabil. Egész vagyotalálunk, pl. a Müncheni codexben hoz-j-a, leráz-j-á- nát fölzabálta. Ne zabalj annyit. Különösen meg igetok, néba h kiséretében : őrizh, irgalmazjh stb, ; 2) kötővel önhatólag : megszabil v. középigeként meg. a tárgyi ragozásban mély hangú igéknél a mutató | zabállik v. megzabállódik, am. mohó és mértéktelen mód egyes harmadik és a többes minden személyé-cvés által gyomra megundorodik, elromlik, okádásig ben, magashangu igéknél csak az utóbbiakban megtelik. Mondják különösen lóról, midőn kövér hoz-z-a, hoz-z-uk, hoz-z-átok, hoz-z ák; öriz-z-ük, őriz- takarmánytól, pl. lóhertől fölfuvódik, 2-étek, őriz-z-ék stb. V. 8. -J, (2).

Véleményünk szerént e szónak gyöke nem - 2, (2), 8 önhangzókkal: -AZ, EZ, abrakot jelentő zab, hanem a mohó evésre vonat-oz, —ĖZ, -ÖZ rendszerént gyakorlatos igéket kozó hal, melyből lett habzsol s bihetőleg cabakol v. képeż, még pedig mind nevekből mind igékből; pl. zabukol v. znvakol is ; mintha volna habál, t. i, a h nem-., kocsi.a, von-2, fo-z, -z, irány-v. irány-oz, néha z-re szeret változni, mint: habakol, sabakol, a kin-v. kin-oz (pl. kínzani v. kínozni), dagad-oz, vi- vizet habarja, zavarja; hörpöl, zörpöl; huppan zup: gad-oc, ajándék-ox, op . or-oz, küld-ör, föd-öz, pan; kupál, cupál; habar, zavar, palóczosan : cabar. nyak-az, irgalm-az, nyil-az, vég-ez, viz-ez, him-ez,

Képeztetésre hasonlók hozzá, a mátyusföldi ér-ez, kegyelm-ez; ör-iz szóban is, de az i önhangzó lakál=mohón, sokat iszik, és duskil. Egyébiránt a ki is eshetik: örizni v. örzeni stb. stb. A föntebbi mongolban eléjön sabghara v. dzabghara igetörzs, -z és -z lehet: -öz és -öz is; általában ön- Schmidt szerént am, sich den Geschmack verderben hangzók után a teljes --02, -ez stb. képzőket (durch den reichlichen Genusz von Zwiebeln und so a törzs önhangzójával egybe olvadottakul tekint-weiter). Figyelmet érdemel az arab-persa zú" is, hetjük.

am. homo edax, helluo. (Vullers).

ZABÁLÁS v. ZABÁLLÁS, (zabál-is v. zabalZAB, (1) fn. tt. -ab-ot, harm, szr. -ja. Növénynem a három himesek seregéből és kétanyások lás) fn. tt. zabilds-t, tb.-ok, harm. szr. ---a. rendéből; csészéje két vagy több virágn ; polyvája Mohó, torkos, mértéktelen evés, dobzódás. Megzahártyaforma ; ondója hátából nö ki, a sodrosan bálás v. zabállás : mohó v. mértéktelen evés által a megtekeredett kalász virágzása bugás. Fajai közől gyomor megundorodása. ismeretesbek, a) a közönséges v. abrakzab (avena sa

ZABÁLCZ, falu Krassó m. ; helyr. Zabálcz-ra,

ról. tiva), melynek bugája pongyola, virági lecsüggök, magvai simák; b) ürezab (avena elatior); c) héla zab

ZABÁLLIK, (zabál-l•ik), k. m. zabáll-ott, htu. (avena fatua) máskép népiesen : szörös, fekete, vad, --ani. Am, az önható zabál ; 1. ZABÁL alatt. üre zab stb. Ökör szánt a zab ali, de a ló eszi meg. 16d-tam, —tál, -ott. Am. az önbató zabál v. közép

ZABÁLLÓDIK, (zabál-1-0-0-d-ik) k. m. zabál(Km.) Tréfásan: tót xab, apróra vagdalt szalma,

zabállik. L. ZABÁL alatt. azaz : szeceka.

ZABÁLÓCSÜTÖRTÖK, (zabáló csütörtök) ösz.. Hasonlók hozzá törzsükben a német Haf-er v fn. A nagyböjtöt közvetlen megelőző utolsó farsangi Hab-er,latin av-ena és szlovák ov-os. (Jancsovicsnál).

csütörtök, máskép : köver

vagy Miklosich szerént zob alakban meg van

torkos-csütörtök, a szerb és magyar-horvát nyelvekben is; végül megjegyzi: sok zabáló-csütörtököt tart, hosszu böjtre szorul. (Km.)

csonka-csütörtök. Nincs mindig zabáló-csütörtök. Aki „Die eigentliche europäische Brodfrucht, als deren

ZABÁLÓHIDEG, (zabáló-hideg) ösz. fn. Hispecielles Vaterland das Donaugebiet angesehen deg vagyis hideglelés, melyben a beteg sok ételt ki. wird (Unger 1. 7.), hat ihren serb-magy. Namen ván és azt mohón eszi. von ihrer Verwendung als Pferdefutter.“ Adelung így szól: „Das lat. avena ist ohne Zweifel mit dem

ZABÁLT, (zabál-t) mn. tt. zabált-ut. Mohon, deutschen Hafer verwandt; aus dem ersteren haben torkosan, mértéktelenül evett; különösen ily evés die Franzosen ihr avoine und von dem letzteren ihr által megromlott gyomrú, fölfuvódott hasu, megun

dorodott. Zaliit v. megzabált . Régiesen átv. érteZAB, (2) fn. tt. zab-ot, harm, szr. -- ja. Apró, Katalin Verseslegendájában :

lemben is am. fölöttébb v. mód nélkül megtelt, pl. fehér mirigy a szarvasmarhák és juhok pofája belsején. Néhutt máskép : zabollya.

Oh (=jaj) én nyavaly's fejemnek
ZABAKOL, (zabak-ol) áth. mn. babakol-t.

És búban zabált lelkemnek!
Habar, zavar, zavarossá tesz. Zabakolni, folzabakol-

(Toldy F. kiadása 177.1.).

[ocr errors]

averon.

1175

ZABÁLTAT - ZABGYERMÉK.

ZABGYERMEKSÉG-ZABOLA.

1176

-on, -ról.

ZABÁLTAT, (zabál-tat) mivelt mn. zabáltat- ; zob 1) membruin virile; 2) scortum puer (Vullera) tam, - tál, —-ott, par. -tass. Mértéktelenül, tor- azaz fattyúgyermek. kig; vagy undorodásig, fölfuvódásig, okádásig etet. ZABGYERMEKSÉG, (zab-gyermekség) ösz. Lóherével megzabáltatni a lovat.

fn. Fattyugyermeki állapot. Eléjón Csúzinál. Síp. ZABAR, falu Gömör m.; helyr. Zabar-ra, 257. 1.

ZABI, (zab-i) m. tt. zabi-t, tb. - ak. Zabboz ZABARATÁS, (zab-aratás) ösz. fn. Mezei való, tartozó, zabban levő. Eléjön Molnár Albertnél, munka, midőn az érett zabot aratják. V. ö. ARAT. Szabó Dávidnál.

ZABASZTAG, (zab-asztag) ösz. fn. Asztagba ZABKÁSA, (zab-kása) Ösz. fn. Zablisztből rakott zabkévék.

vagy derczéből fözött kása, vagyis pépféle eledel. ZABÁTT,(am, zab-ál-t) mn. tt. zabátta-t. Göcseji ZABKENYÉR, (zab-kenyér) ösz. fo. Zablisztszó s am. jótestben levő, kövér (ember v. marha.) böl sütött, sovány, nem igen ízes, de eléggé tápláló

ZABAVA, puszták Nyitra- és Szepes m.; kenyér. Zabkenyéren hizott. Aki zabkenyérhez szokott, helyr. Zabavá-ra, -n, -ról.

izüen eszi. (Km.). És a szegénységnek él zabkenyeZABBALÉRŐ, (zabbal-érő) ösz. fn. Mondják rével. (Régi Kistükör. Árvavárm.) gyümölcsről, különösen körtéröl, mely & Zabbal ŻABKÉVE, (zab-kéve) ösz. fn. Loaratott vagy ugyanazon időben szokott érlelődni. Máskép: zabérö. lekaszált zabszálakból kötött kéve.

ZABDARA, (zab-dara) ösz, fn. Zabszemekből ZABLA,ZABLÁZ I. ZABOLA, ZABOLÁZ stb. örlött dara. V. ö. DARA.

ZABLI, fn. tt. zablit. A Tájszótár szerént keZABDERCZE v. -DÉRCZE, (zab-dercze v. menesali szó, s am. zabgyermek; l. ezt. - dércze) öez. fn. Apróbb dara, vagy goromba liszt, ZABLISZT, (zab-liszt) ösz. fo. Zabszemekből melyet zabszemekből örlenek. V. ö. DERCZE. örlött liszt.

ZÁBÉ, fn. tt. zábé-t. A Székelyeknél am. ka- ZABLÓ, (zab-ol-ó) fn. tt. zabló-t. Lábakon pufélfa; másutt: kapuláb, kapuoldal, kapubilvány. Alló, s ide-oda mozgatható váluféle edény, melyből Mond meg nékem kapuzábé,

a loyakat zabolni, azaz zabbal, de szénával és Ki jár este melletted bé,

szecskával is etetni szokták. Különösen, milyek a Bé szeretőm hajlékába,

csárdák s kocsmák elött az utasok lovai számára Szép szerelmem rablására.“

készen állanak. Igy nevezik azon tojásdad kosarat is, Székely népd.

vagy kifeszített ponyvafélét, melyeket zaboláskor a ki

nem fogott lovak elé a rúd végére szoktak akasztani. Talán a záp szónak változata, mely a szekér oldalának szélső sugárfáját teszi; s a zápfogak is ha: zabló-válu) ösz. főnevek. L. ZABLÓ alatt

.

ZABLÓKOSÁR, ZABLÓVÁLỤ, (zabló-kosár, sonlóan a többit kétfelül öszvefoglalják, mint a zábé

ZABNYÁK, (zab-nyák) ösz. fn. Főzött zaba kapuszárnyakat. V. ö. ZÁP.

ból készített nyákféle sürű levesétek. V. ö. NYÁK. ZABERIS, puszta Máramaros m.; helyr. Zabe

ZABOL, (zab-ol) áth. m. zabolt. Zabbal etet. ris-re, -én, --ről.

Zabolni a lovakat, juhokat. ZABERÖ, (zab-érő) ösz, inn. Igy nevezik azon körtefajt, mely a zabbal egyszerre szokott meg lényeges alkatrésze, vagyis azon vas, mely a kan

ZABOLA, (1) fn. tt. zabolát. A kantárnak érni, mintegy julius végén, vagy augusztus elején, tárral fölszerelt lónak szájában keresztül fekszik, s valamint az árpával egy időben éröt úrpaérö körte

az úgy nevezett kantár- vagy gyeplüszíj által, amint nek nevezik.

a lovagnak, vagy kocsisnak tetszik, majd feszesen ZABFÖLD, (zab-föld) ösz. fn. Föld, melybe majd tågan tartható. Néha rövidítve: zabla. Kereszt zabot vetnek vagy szoktak vetni, melyben zab terem. v. feszitözabola, mely egy darab egyenes vagy görbe

ZABGYERMEK, (zab-gyermék) ösz. fn. Házas- vasrudacskából áll. Csikózabla, mely az előbbinél ságon kivül nemzett és született, törvénytelen, faty- valamivel kisebb és vagy lánczforma, vagy csuklótyú-gyermek; kemenesali tájszólással : zabli.

ban hajló két darabból van öszveállítva, s a feszítőMennyiben a zab más nemesebb gabonákhoz zabla fölött van helye, Midőn a ló szájába csak feképest alábbvaló eledelt nyújt, s ennél fogva olcsár szitözablát tesznek, akkor ezt czigányzablá-nak nevelás tárgyaul is szolgál: innen azt vélhetnök, hogy a zik. A zabolát feszesen tartani, megrántani, megereszfattyugyermek ezen elnevezésénél átv.érteményben az teni. Zabolából itatni, azaz,itatáskor ki nem venni azt olcsárlás alapfogalma rejlik. Azonban, ha a magyar- a ló szájából. A ki lator (lopott) paripán ül, zabolá. ból elemezni lebet, valószinű, hogy valamint a fattyu ból itat. (km.) Zabola, fék, ostor, délczeg lovat megtör, szó a rendkivüli buja fajzástól kapta nevét, hasonlóan (km.) átv. szigorú fegyelem,korlátozott állapot, mely a a zabgyermek is szap gyöktől; t. i. amannak első al. kicsapongás ellen akadályt vet. Zabolán tartani a katrésze zab rokon hangok változásával hasonló azon pajkos ifjakat. szap gyökhöz, melyből szapora származott, vagyis a Midőn tulajd. ért. vétetik, mind zabola, mind zabgyermek oly fajzat, melyet rendkivüli buja nemző rabla egyaránt használható; de zabla csak tulaj. vsztön szaporított. Figyelmet érdemel az arab persa don értelemben divatozik származékaival együtt,

1177

ZABOLA-ZABOSKA.

ZABOZ --ZACSKÓ.

1178

-on, -ról.

vagyis mondhatjuk; lovat zabolázni v. zablázni, zabo- ZABOZ, (zab-oz) áth. m. zaboz tam, -tal, lás v. zablás paripa ; de nem igen szokták mondani : -ott, par. -2. L. ZABOL. embert zablázni, zablátlan ifju, a pajkos fiút zablán ZABPELYVA v. — POLYVA, (zab-pelyva v. tartani stb.

-polyva) ösz. fn. A nyomatott vagy csépelt zabfeValószinüleg a tót zubadlo-ból kölcsönözött szó, jek és zabszárak polyvája. V. ö. POLYVA. mely fogazót v. fogak közé valót jelent; régi magya

ZÁBRÁNY, falu Temes m.; helyr. Zábrány-ba roban : ajvas, szájvas, ajazó v. ajadzó.

-ban, -ból. ZABOLA, (2) puszta Veszprém m.; erdélyi ZABRUGY, falu Ung m.; helyr. Zabrugy.ra, falu Orbai székben; helyr. Zabolá-ra, -n, -ról.

ZABOLÁS, (1) (zabola-ás) mn. tt. zabolás-t, ZABSÉR, (zab-sėr) ösz. fn. Zabból fözött serv. -at, tb. -ak. Zabolával fölszerelt, zabolára féle ital. fogott. Zabolás paripa. Átv. fegyelmes, szigorún fo- ZABSZALMA, (zab-szalma) ösz. fn. A zabféle gott. Zabolás fenyiték.

növénynek, különösen abrakzabnak sásos levelű ZABOLÁS, (2) (zab-ol-ás) fn. tt. zabolás-t, tb. szalmája, mely a marhúnak elég izletes takarmányt -ok, harm. szr. -a. Zabbal való etetés, abra- nyujt. kolás.

ZABSZĖM, (zab-szem) ösz. fn. A zabnövény ZABOLÁTLAN, (zabola-at-lan) mn. tt. —, hosszukás hegyes magva. Bolond az, aki egy zabtb.-ok. Ami zabolával fölszerelve nincsen, zabla szemért a lóba bújik. (Km.). Bújj oda, hová a zabszem. nélküli. Zabolátlan szilaj paripán nem tanácsos lova- (Bújj a lóba). Aljas köznépi mondatok. Átv. zab. golni. Átv. kicsapongó, szilaj, fegyelmetlen ; fékteszemre varrni, oly nagyokat ölteni, mint a zabszem. len erkölcsü. Zaboláilan ifju. Zabolátlan indulat, ZABTARLÓ, (zab-tarló) ösz. fn. A lekaszált, harag, kicsapongás. Zabolatlan élet. Határozóként vagy aratott zabnak tarlója. V. Ö. TARLÓ. am. zabolátlanul.

ZABTARTÓ, (zab-tartó) ösz. fn. Hely, a hol ZABOLÁTLANSÁG, (zabola-atlan-ság) fn. zabot tartanak. tt. zabolátlanság-ot, harm. szr. -a. Átv. kihágó, ZABTERMÉS, (zab-termés) ösz. fn. Zabból kirúgó, kicsapongó, szilaj, fegyelmetlen állapot v. álló, zabmivelés után keletkezett, gyüjtött termés. tulajdonság, féktelenség.

ZABTIZED, (zab-tized) ösz. fn. A régi urbéri ZABOLÁTLANUL, (zabola-atlan-ul) ih. Átv. tartozás szerénti tized, melyet a jobbágy illető uraszilajul, kicsapongólag, fegyelem nélkül; féktelenül. ságának stb. a termesztett zabból adott.

ZABOLÁZ, (zabola-az) áth. m. zaboláz-tam, ZABTOCS, (zab-tócs, azaz - tócsa?) Kriza -tal, -ott, par.

Zabolával fölszerel; J. szerént a székelyeknél, különösen Udvarhelyszékantároz; fékez ; néha : zabláz. Paripát nyergelni, és ken vízzel megforrasztott zabliszt, miből a kiszi zabolázni v. zablázni. Átv. fegyelem, fenyiték alá fog; készül. valakinek daczos, makranczos indulatát megtöri ; ZABTÖVIS, (zab-tövis) ösz. fn. Népies nyelkicsapongás, kihágás, kirúgás ellen korlátoz. Szilaj ven a zsoltina egyik faja ; máskép szintén népiesen : ifjút, rosz indulatot zabolázni, megzabolázni. Ezen érte- aszottas ; növénytani néven : aszottas zsoltina. (Serményben nem szokás mondani: zabláz, vagyis a lóról ratula arvensis). mindkét félekép mondhatni : zabolázni v, zablázni, de ZABUKOL, áth. m. zabukolt. A Tájszótár szeaz emberről csak zabolázni, zabolán tartani, zabolát- | rent Balaton melléki és vasmegyei szó; am. valalan fiú, nem: zablátlan; zabolátlanság, nem: zablátlan- mely eszközzel lökye vizet zavar. Máskép: zabaság, zabolátlanul élni,nem: zablátlanul.V. ö. ZABOLA. kol, zavakol. Eredetére vagy zavar szó zav gyökétől

ZABOLÁZÁS, (zabola-az-ás) fn. tt. zabolázás-t, származott, vagy a hab szótól, honnan az önható, tb.-ok, barm, szr. – a. Cselekvés, mely által va- de rokon jelentésü habuczkol is. lamit, v. valakit zabolázunk, tulajd. és áty. érte- ZABUKOLÁS, (zabukolás) fn. tt. zabukolás-t, ményben ; fékezés ; fenyités. V. ö. ZABOLÁZ.

tb. –ok, harm, szr. —a. A víznek valamely eszZABOLLYA, fn. tt. zabollyát. L. ZAB 2). közzel zavarása. V. ö. ZABUKOL.

ZABOLTAT, (zab-ol-tat) miv. m. zaboltat-tam, ZABUSKA, puszta Hont m.; helyr. Zabuská-- tál, -ott. Eszközli, meghagyja, hogy valamely ra, -n, -ról. marhafélének pl. a lónak zabot adjanak. Zaboltatni ZABVETÉS. (zabevetés) ösz. fn. 1) Mezei a lovakat, csikókat, birkákat.

munka, midőn valaki termelés végett zabot vet a ZÁBOR, falu Turócz m.; helyr. Zábor-ra, földbe. 2) A földbe vetett zab, sarjadó állapotában. -on, -ról

ZACSKÓ, fn. tt. zacskót. Tulajd. ért. a zsák ZABOS, (zab-os) mn. tt. zabost, v. at, tb. szónak kicsinzője, s am. zsákocska, vagyis kicsi ak. 1) Zabbal bővelkedő, zabbal töltött, rakott. zsákhoz hasonló erszény, latinul: sacculus, németül : Zabos földek. Zabos zsák, kamara. 2) Zabbal kevert, Säckel. Öszvetéve: pénzeszacskó, melyben pénzt tarvegyes. Zabos bükkön. 3) Zabbal tartott, táplált. tanak; dohányzacskó, turózacskó. Átv. zacskóhoz haZabos .

sonló takarója valaminek, pl. tökzacskó, magzacskó ZABOSKA 1. ZABUSKA.

(némely növényeknél). Más kiejtéssel zsacskó (Kál

1179

ZACSKÓALAKU--ZAFIR.

ZAFIRKÉK-ZAGYVA.

1180

[ocr errors]

- on, -ról.

dinál is). Túl a Dunán nemely tájakon a z v.

ZAFIRKÉK, (zafir-kék) ösz. mn. Zafirkőhöz hagyásával acskó. E szóban a gyökbetü a képző be- hasonló kékszinű, mely a sötét égszinbez közeledik. tüjével átvetve ejtetik, minthogy zsák-csó-ból válto- ZAFIRRUBIN, (zafir-rubin, ösz. fn. Rubinfaj, zott zsacskó- v. zacskó-vá; és valóban is eléjön a ré- melynek vörös szine kékkel vegyes. gieknél zakcsó alakban, pl. a Carthausi Névtelennél : ZAG, a Tájszótár szeréot Sopron megyében „Egy éjjel kedég felkele es mene közikben a szegé- am, szag; !, ezt. nyeknek egy zakcsó pénzzel.“ (Sz. István Legen- ZAGÁRD, puszta Nyitra m.; helyr. Zagárd-ra, dája). A Régi Magyar Passióban is : ,, Es monda nekik : Mikoron küldélek titeket zsakcsónál kil ZÁGON, erdélyi falu Orbai székben; helyr. (zsacskó nélkül) es tassolynál kil es sarunálkil" | Zágon-ba, —ban, -ból. (Toldy F. kiadása. 38. l.) mi némely más szóknál is ZÁGOR, erdélyi falu Küküllő m.; helyr, Za• megesik, milyenek : háskó = hágosó, hágcsó; szöcskö gor-ra, on, -ról. on szököső, szökcső; tamariska = tamariksa a la- ZAGORHIDA, falu Szala m.: helyr. Zagorkitin tamarix után; talicska néhutt = taligcsa; fa- -ra, —-17, -ról. ricskál = faragcsál.

ZAGRA, erdélyi falu Besztercze vid.; helyr. ZACSKÓALAKU, (zacskó-alaku) ögz. mn. 1. Zagrá-ra, --on, -ról. ZACSKÓDAD.

ZÁGRÁB, Horvátország fővárosa, helyr. ZágZACSKÓDAD, (zacskó-dad) mn. tt. zacskóda- rib-ba, -ban, ból. Tájejtéssel hetüátvetve : dot. Olyan alakú mint a zacskó szokott lenni. Zábrág. ZACSKÓS, (zacs-kó-os v. zsák-csó-os) mn. tt.

ZÁGRÁBMEGYE v. ZÁGRÁBVÁRMEGYE, zacskós-t, v. -at, tb. ak. Zacskóval ellátott

. (zigráb-megye v. — vár-megye) horváthországi várÁtv. zacskóhoz hasonló tokáju, vagy bögyű, pl. megye ; határa északról Varasdvármegye, Stájer- és hörcsök, zacskóspók és némely más állatok.

Illirországok; keletről Körösvármegye és Pozsegs ZÁDNYA, falu Máramaros m.; helyr. Zádnyá- vármegyének egy része, délről némely határőrvidéki ra, -n, -ról. ZÁDOKFA I, SZÁDOKFA.

részek, nyugotról Illirország s a magyar Tengerpart.

ZAGYALÉK 1. ZAGYVALÉK. ZÁDOR, (1) mn. tt. zádor-t, tb. -ok. A szé. kelyeknél : zándor, zondori, zindor-ember = minden

ZAGYVA. (1) fn. és mn. tt. cagyrát. 1) semmiségért ingerkedő, czivódó, háborgó. Innen Molnár A. érteményezése szerént, szittyó, vagy sá zándorodik haragra lobban, mordúl. Essze (össze) káka v. szittyó ; sảsas hely. Némelyek véleménye sze

sos fű, és Szabó Dávidé szerént is császta, bozót, cándorodtak összevesztek ; zándorog háborog, veszekedik. (Kriza J.). Magyar elemzéssel a zaj rent, nem egyéb, mint a szittyó módosúlata, mintha szótól származtatható, melytől a képzővel zaj-d-it

, volna szityva, szatyva, s rokona a szittyóból kötött és zaj-d-ul is eredtek; tehát zádor v. zándor annyi szatyor, és a sáshoz alakra hasonló, galandot jelentő volna, mint zajd-or = zajdító, zajt okozó, vagyis szatying. A szittyó, csuhu v. suhu és sás szók való. czivódó. Képeztetésre egyezik a szintén kedélyálla- szinüen sziszego, suhogó tulajdonságuktól kapták potra vonatkozó bátor, fondor, komor, kajtor, sindör neveiket- 2) Mennyiben a szittyós, sásos, csubus lá melléknevekkel.

pok vize zavaros, mocskos szokott lenni, inden Azonban mongolul zangdur v. dzangdur ige- zagyva különösen a Balaton mellékén jelent öszvetörzs am. haragosan fenyeget, haragosan kiált, (im kevert

, zavart, tisztátalan, mocskos folyadékot

, leZorne drohen, eine drohende Bewegung machen, vet, italt stb., mely zagyvalek származékában szomenacer, crier de colère, être en colère, être irrite), kottabb. Szabó Dávid másik értelmezése szerént : ennek ismét törzse : zangda v. dzangda (aufschreien elegy belegy, elegyes, vegyes. Zagyva (v. zagyva. laut schelten, blâmer, gronder stb.). Miklosich szelék) bor, ser. Zagyva-leves. E tulajdonságból érterént szerbül zadoricza = jurgium.

ményezhető a Zagyva folyó neve is. ZÁDOR, (2) falu Somogy, puszta Pest m.;

Képeztetésre hasonlók hozzá : Kotyva, golyra, helyr. Zádor-ra, -on, --ról.

mogorva, ponyva, bava, dudva; s némely folyók neZÁDORFALA, falu Gömör m.; helyr. falá. Ezen folyó nevekre vonatkozva Bopp Ferencznél

vei, mint Bitva, Zzitva, Ikva, Boldva, Romra stb. ra, -, --ról.

találjuk e következőket: „Góth ahva = flumen, ZÁDORHÁZA, falu Gömör m. ; helyr. --házás régi német aha, affa az összetett szók végén ; szansz ra, -n, -ról.

krit nyelven ap, latinul: aqua (mutatâ labiali in ZAFIR, fo. tt. zafir-t, tb. - ok, harm. szr. gutturalem).“ Megjegyzendő, hogy a szanszkrit ep --ja. Világosabb vagy sötétebb kékszini, igen ke- szóval rokon a magyar hab. mėny drágakőfaj, melynek szine a tűzben, és kü- ZAGYVA, (2) falu Nógrád m.; helyr. Zagyra. lönféle képződésü jegeczedésben változni szokott. ra, --n, -ról. Folyó neve is ugyanott, továbbá Görögül : ongelpos, héberül: szappir, khaldeai Hevesben és a Jászságban, mely Szolnoknál ömlik nyelven : szampêr, arabul : szafir,

a Tiszába,

1181

ZAGYVABOR-ZAIZON.

ZAJ-ZAJHARANG.

1182

ZAGYVABOR, (zagyva-bor) ösz. fn. Idegen ZAJ, fn. tt. zaj-t, tb. –ok, harm. szr. részekkel kevert, tisztátalan bor.

1) Erősebb kitörésü, de tompa és homályos hangok, ZAGYVÁL, (zagyva-al) áth. m. Zagyvál-t. Kü- vagy szószatok keveréke, p. midőn egyszerre sokan lönféle, együvé nem illő, össze nem való folyadékot, fenhangon beszélnek, kiáltanak, perelnek, vitatkozitalt, ételt stb. öszvekever, vagy vegyítés által tisz- nak stb. Hasonló hozzá, de valamivel gyöngébb a zsitátalanná, zavarossá tesz. Borokat zagyválni. A tu- baj, zsivaj, zsibongás. V. ö. ZÚGÁS, ZENGÉS. Zajt datlan szakács édeset, savanyút öszvezagyvál.

ütni, v. csapni. Sok zaj semmiért. (Km.). Micsoda zaj ZAGYVÁLÁS, (zagyva-al-ás) fn. tt. zagyvá- ez? 2) Szélesb ért, akármily egyes, de tartós, és lás-t, tb. - ok, harm. szr, -a. Cselekvés, midőn folytonos kiáltás, lárma, zörgés, 3) Jégdarabok, mevalaki zagyvál holmit; keverés, öszvezavarás; koty- lyek egymáshoz surlódva, néha egymásra torlódva, válás. V. ö. ZAGYVÁL.

némi tompa morajjal, zajogva huzódnak alá a foZAGYVALÉK, (zagyv al-ék) fn. tt. zagyvalék- lyón, vagy tolódnak a partra. A Dunán sok, sür\ a ot, harm, szr. - a. Kevert, vegyitett öszvezavart zaj. A zaj között nehéz átvergödni a folyón. folyadék, különösen ital, vagy leves étel. Zagyvalek- ZAJÁN, falu Torontál m.; helyr. Zaján-ba, bor, zagyvalékbecsinalt. Hasonló hozzá kotyvalék v, 1 - ban, -ból. kotyfolék, Sándor Ist. szerént a v kihagyásával: ZAJDA, fn. tt. zajdát. Molnár A. szerént jezagyalék.

lent milhát, podgyászt. Szabó D. értelmezései : búZAGYVÁLÓ, (zagyva-al-6) mn. tt. zagyváló-t. tyor, málha, torgenye, czuczolék, köczölék, tüsző, Aki valamit vagy holmit zagyvál; kotyfoló. V. ö. turba. Ma is él Abaúj, Zemplén, Borsod megyékben, ZAGYVÁL.

midőn kivált az asszonyok, valamit lepedőbe vagy ZAGYVÁLT, (Zagyva-al-t) in. tt. zagyvált- ponyvába takargatva hátokra vesznek. at. Kevert, zavart, különféle folyadékokból vegyi- ZAJDÁS, (zajda-as) mn. tt. zajdás-t v. --at. tett; kotyfolt, kotyvasztott. Zagyvált kocsmai bor. tb. -uk. Zajdával ellátott, málhával, pogyászszal Zagyvált leves, becsinált. V. ö. ZAGYVA, (1). terhelt. Zajdús vándor, utazó.

ZAGYVA SZÁNTÓ, falu Nógrád m.; hely r. ZAJDÍ'T, (zaj-d.it) áth. mn. zajdit-ott, par. Szántó-ra, —n, -ról.

-8, htn, -ni, v. --ani. Eszközli, okozza, hogy ZÁH, (1) záhol ige gyöke; 1. ZÁHOL. valaki zajogjon ; zajgóvá tesz. Képeztetésre hason

ZÁH,(2) MEZÖ--, erdélyi falu Torda m.; helyr. lók hozzá: jajdit, zudit, zendit, csördit, zördit, s több Záh-ra, on, -ról.

hangutánzók. Egyezik vele zajgat azaz zajogat. ZAHA fn. tt. zahát. Nyelőgége-égetés, melyet

ZAJDÍTÁS, ZAJDITÁS, (zaj-d-it-ás) fn. tt. bizonyos ételek szoktak okozni. Megfelel neki a né zajditás-t, tb. --ok, harm. szr. ---a. Zajgóvá tevés. met Sodbrennen, s görög Pyrosis. Mennyiben ezen V. ö. ZAJDÍT. bajt a kelletlen vagy mértéktelen vagy a gyomornak

ZAJDÚL, (zaj-d-ul) önh. m. zajdúl-l. Zajog. nem tetsző étel okozza, rokonnak tekinthető a zabálni kezd, zajossá lesz, zajra fakad, Szabó D, szerént: igéhez, miszerént zaha = zava, v. zaba. Miklosich- zendül, rivad, riad stb. Zajdul, fölzajdúl a néptönveg. nál olvassuk : zháha, záha slovak; izgaga russ.; es

ZAJDÚLÁS, ZAJDULÁS, (zaj-d-ul-ás) fa. tt. soll auch im Nsl. (Neuslavischen) als zgaga vor- zajdulás-t, tb, –ok, harm. st. r. —a. Zajossá levée. kommen.

V. ö. ZAJDÚL. ZAHAR, falu Ung m.; helyr. Zahar-ra, -on, ZAJG, 1. ZAJOG. -ról.

ZAJGÁS, (zaj-og-ás) fn. tt. zajgás-t tb.-ok. ZAHATKA, falu Bereg m.: helyr. Zahatka-n, harm. szr. --a. Tartós, folytonos zaj, lármázás. -ra, --ról. Máskép: Hátmég.

ZAJGAT, (zaj-og-at) gyak. mivelt. m. zajgatZAHIN, mo. tt. zahin-t, tb. —ok. Tata vidéki tam, —tál, -ott, par. -gass. Folytonos zajra tájszó, am. zömök, köpczös, izmos, erős.

vagyis zajgásra ösztönöz, ingerel valakit, vagy ZÁHOL, (záh-o1) áth. m. záholt. A székelyek többeket. A lázitó szónok zajgatja a népet. nél am. üz, kerget, Elzáholta a farkas a juhnyájat. ZAJGATÁS, (zaj-og-at-ás) fn. tt. zajgatis-t, (Kriza J.). Ugyancsak Kriza Jánosnak egy irásbeli tb. -ok, harm. szr. —a. Miveltetés, mely által e8ztnegjegyzése szerént Udvarhelyszéken rövid a.val: közli valaki, hogy más vagy mások zajogjanak. zahol. A gyök zák v. zah, teljesen egyezik a perzsa ZAJGÓ, (zaj-og-ó) mn. tt. zajgó-t. Aki, vagy za igetörzezsel, melynek határtalan módja : za-dan ami zajog, zajt it. Utczákon zajgó néptömeg. 2) 1. v. za-den am. pulsare, ferire, verberare; infligere, SZAJKÓ. injicere. ZÁHOLÁS, (záh-ol-ás) fn. tt. zákolás-t, tb.

ZAJGÓDIK, (zaj.og. ó-od-ik) k. m. zajgód-lam, - ok, harm. szr. -a. Üzés, kergetés. V.ö. ZÁHOL. –tál, -ott. L. ZAJOG. ZÁHONY, falu Ung m.; helyr. Záhony-ba,

ZAJGÓS, (zaj-og-o-os) mn. tt. zajgós t, v. -at, --ban, ból.

tb. -ak. Zajgó természetü. ZA IZON, erdélyi falu Brassó vid. ; helyr, Zai. ZAJHARANG, (zaj-harang) ösz, fn. Harang, zon-ba, -ban, -ból.

melyet akkor húznak meg, midőn valamely veszély,

« ElőzőTovább »