Oldalképek
PDF
ePub

1161

VONTAN - VONTATVA.

VONÚL-VONZAT.

1162

VONTAN, (von-t-an) ih. Vont állapotban. V. VONÚL, VONUL, (von-ul) önh. m. vonul-t. ö. VONT.

Bizonyos helyre tér, vagy valamely irányban elinVONTAT, (von-tat) mivelt. vontat-tam, —tál, dúl. Magányba, falura vonulni. Igekötőkkel : bevo---ott par. vontass. 1) Eszközli, okozza, parancsolja, núlni valahová ; kivonúlni a városból; elvomilni, viszhogy bizonyos erő vonjon valamit. Hajót lovakkal szavonulni a társaságtól ; rejtekben megvonulni, megvontatni. A petrenczéket boglyákat ökrökkel vontatni a húzni magát. A hadsereg hátrafelé vonúlt. Néha haszmajorba. A megsülyedt szekeret bivalok által vontatni nálják. ,vonódik' jelentésében is. A felhök dél felé a sárból. Nagy ként szenved vala, úgy hogy két fo- | vonúlnuk. gat neki ki kell vala vontatni“ (Nádorcodex. 483. 1.).

VONÚLÁS, VONULÁS, (von-úl-ás) fn. tt. V. ö. VON. 2) Átv. valamit lassan, halogatva tesz

. vonulás-t, tb. –ok, harm, szr. — a. Cselekvés, mivégez. Vontatni a dolgot, késletni. Vontatni a szót, dön valaki, vagy állapot, midőn valami vonúl, el-, megnyújtva ejteni. Idöt vontatni, halasztani.

félre-, visszavonul stb. VONTATÁS, (von-tat-ás) fn. tt. vontatíst. tb.

VONZ, (von-z v. von-oz) gyak. áth. m. vonz-ott, ok, harm. szr, -a. Miveltetés, mely által vala- par. —%, btn. —ani. Folytonosan, tartósan naga mit vontatunk. Átv. halogatás, késleltetés, meg-felé von, s mintegy nagyobb erejénél fogva kénynyujtva ejtes V. ö. VONTAT.

szerít valamit, hogy feléje tartson, közeledjék, huVONTATÉK, (voc-tat-ék) fn. tt. vontaték-ot, zódjék. Különösen használtatik áttvitt, s erkölcsi harm. szr. — a. v. –ja. Vonómarha, melyet bizo- érteményben. Bizonyos testek más testeket magokhoz nyos jármű elé fognak. hogy azt tovább vonja ; elő- vonzanak. Szivemet valamely ellenállhatlan erő vonzza fogat; továbbá, utasok vagy más teher szállitására felétek. Mi vonz ide engem? A honvágy szüntelen haza rendelt szekér, kocsi.

vonz. Máskép : vonsz, s a régieknél vonszon v. vonVONTATÓ, (von-tat-6) fn. és mn. tt. vontató-t.zon. „Méndeneket vonszok en hozjám“ (Münch. cod. 1) Vizi vagy szárazföldi fuvaros, ki bizonyos bér-János ev. XII.). „Az szeretet senkivel visszát nem ért határozott távolságra hajót vagy előfogatként sze- vonzon“ (Góry-cod. 31. 1.). „Hubay Nemes Uraim keret vontat. Dunaföldvári, révkomáromi vontatók. hitek szerént vallják, hogy mind az sommájokat 2) Ami által valamit vontatnak, s ez érteményben föliebb föliebb veri, mind penigh bitangot gyakran a viszonynévvel öszvetett szót alkot. Vontatóló, vonszon rajtok". (1627-iki bizonyságlevél. L. Régi mely hajót vagy előfogatul szekeret húz. Vontató- M. Nyelveml. III. K. 366 1.). kötél, alattság. Vontatóhajó oly gözös, mely más Ezen ige képzője z v. sm (oz v. 082) változathajókat von maga után. 3) Kaptató hely, hágó, tal : 08, mely különösen doz, dos alakban gyakorlamelyen vontatót kell használni.

tos igéket képez, mint ettől : uld (a régi Halotti VONTATÓESZKÖZ, (vóntató-eszköz) ösz. beszédben), üldöz; küld, küldöz ; told, toldoz ; továbbá fn, Mindenféle eszköz, melyet vontatásra használ- fogdoz, fogdos; kapdoz, kapdos ; rugdoz, rugdos stb. nak. V. ö. VONTATO.

Mely hasonlat szerint vonz v. vonsz = vonoz v. voVONTATÓGÉP, (vontató-gép) ösz. fn. Gép, nosz v. vonos. Az sz, 8 és z mint szervrokonok gyakmelyet vontatásra használnak V. ö. VONTATÓ.

ran fölcseréltetnek. VONTATÓHAJÓ, (vontató-hajó) 1. VON- VONZALMAS, (von-z-al-om-as) mn. tt. vonTATÓ alatt.

zalmas-t. v. —at, tb. ak. Ami vonzalmat gerjeszt VONTATÓKÖTÉL, (vonató-kötél) ösz. fn. L. maga iránt; vonzóerővel biró. V. ö. VONZALOM. ALATTSÁG.

VONZALMI, (von-z-alom-i) mn. tt. vonzalmi-t, VONTATÓLÓ, (vontató-16) ösz. fn. 1. VON- tb. – ak. Vonzalomra vonatkozó, azt illető. Vonzalmi TATÓ alatt.

erő, kényszerilség. VONTATÓS, (von-tat-o-os) fn. tt. vontatós-t, VONZALOM, (von-z-al-om) fo. tt. vonzalmat, tb.-ok. L. VONTATÓ, 1).

harmszr. a. Átv. erkölcsi ért. a kedélynek azon VONTATOTT, (von-tat-ott) mn. tt. vontatott- rokonszenyi állapota, melynél fogva valaki iránt at. 1) Amit vontatnak. Vontatott hajó. 2) Vontatva, különös hajlamot érzünk, és ahhoz közeledni, ragaszkésedelmezve, nehezen haladó.

kodni, s vele egyesülni törekszünk. Ezen szeny a VONTATÓSZÁL, (vontató-szál) ösz. fn. A valódi nyájasság, szeretet, szerelem, barátság, részvontatókötélnél valamivel vékonyabb kötél.

vét, és jóakarat alapja, s ösztönszere. EllenVONTATÓÚT, (vontató-út) ösz. fn. Partszététei : ellenszenv, idegenség, visszavonás, utálat, len azon nehány öljyi út, melyet a vontató lovak gyülölet. számára szabadon hagynak.

VONZAT, (von-z-at) fn. tt. vonzat-ot, harm. VONTATVA, (von-tat-va) ih. 1) Vontató erő szr. -a. v. -ja. 1) A nyelvtanban a szóknak, beáltal. A dunai hajók vontatva haladnak fölfelé. 2) szédrészeknek bizonyos viszonya egymáshoz. T. i. Átv. lassan, halogatva, késkedve, késedelmezve. azon nevet vagy igét, mely maga mellé más neret Vontatva beszélni, ejteni a szót. Ő mindent vontatva vagy igét kiván v. viszonyit, vonzónėynek és igének, tesz.

a viszonyitott nevet vagy igét pndig vonzottoak 1163

VONZATLÀN_VORCZOG.

VORCZOGÁS-VÖDRÖS.

1164

-ra

-on, -ról.

-on, ról,

mondjuk, s a vonzó és vonzott szó közötti viszonyt VORCZOGÁS, (vorcz-og-ás) fn. tt. vorczogás-t, vonzatnak. Ezen vonzatot kiválólag a névmutató, tb. —ok, harm. szr. —a. Fogak közti ropogás, pornévragok és névutók alapitják meg. 2) L. VON- czogás. V. ö. VORCZOG. ZALOM.

VORHOTA, falu Szala m.; helyr. VorhotáVONZATLAN,(von-z-atlan) mn. tt. vonzatlan-t, ra, —, --ról. tb, —ok. Vonzat nélküli, amit más valami nem vonz.

VORISTAN, máskép : SZARVKŐ. Holyr. VorisV. ö. VONZAT.

tan-ba, -ban, -ból. VONZATLANUL, (von-z-atlan-ul) ih. Vonzat

VORKOVICZA 1. VALKAJA.

VORMÁGA, erdélyi falu Hunyad m.; helyr. lan állapotban, vonzat nélkül. VONZERŐ, (vonz-erő) ösz.

Vormaçá-ra, --n, — ról. fn. Általán,

VOROCSÓ, falu Ung m.; helyr. Vorocsó-ra, anyagi vagy erkölcsi erő, mely valamit magához - ni, -ról. vonz. Ellentéte : taszitó, visszataszitó erő. Különösen

VOROTNICZA, falu Bereg m.; helyr. Vorottermészettani ért. azon viszonyos erő, melynél fogva

niczá-ra, —n, -ról. a testek egymáshoz közeledni törekesznek. V. ö.

VOS, VOSOL a székelyeknél Aranyos székben VONZ.

am. vas, vasal. VONZÓ, (von-z-6) mn. tt. vonzót. Aki vagy VOSDOCS, falu Zaránd m.; helyr. Vosdocs ami valamit magához vonz. V. ö. VONZ; VONZAT.

VÓTA, puszta Somogy m.; helyr. Vótá-ra, VONZÓDÁS, (von-z-ó-od-ás) fn. tt. vonzódús-t, -, -ról. tb. - ok, harm. szr. —a. A rokonszenyi hajlampak

VOTIZÁL, önh, m.; votizált. A latin votum kényszerű működése, midőn valakihez vonzódik. V. Ö. VONZÓDIK.

szótól am. szavaz ; 1. ezt.

VOTYORÁSZ 1. VATARÁSZ. VONZÓDIK, (von-z-o-od-ik) belsz, m. vonzód- VORNICZ, falu Bars m.; helyr. Vornicz-ra, tam, -tál, ~ott. Bizonyos rokonszenv által valakihez mintegy vonatva érzi magát; különös hajlam

VOZOKÁNY 1. VEZEKÉNY. mal viseltetik valakihez. VONZON, (von-z-on) 1. VONZ,

V. Ö. a „vesd öszve" szók öszvehuzása. VONYAGÓ 1. VONYOGÓ.

vö, (ve-vö) fn. tt. vot, tb.-K. Személyr. VONYALG v. VONYALOG, (von-al-og) önh.

vöm. vöd, vöje, v. vejem, vejed, veje stb. A szülék irá

nyában vönek mondják azon férfit aki leányukat m. vonyalog-tam, -tál, v. vonyalo-ottam, -ottál, --ott; htn. vonyalogni'v. ronyalgani. L. VONAGfeleségül vette. A vő irányában pedig az illető apa alatt.

= ip y após, az illető anya = napa v. anyós. „Vöm

nem fiam, menyem nem leányom". (Km.). VONYALGODIK, (von-al-og-od-ik) k. m. vo

Minthogy köz szójárás szerént a házasodó emnyalgod-tam, -tal, - ott. L. VONAG alatt.

berről azt szoktuk mondani, hogy feleséget vesz, VONYÁR, tájejtéssel am. fanyar, vagyis ma- vagyis N. N. nevű nőt veszi magának házastársul ; gát megvont, állott. Zakál Gy, szerént őrségi szó. továbbá, minthogy a fölserdült leányt eladó leány.

VONYARCZ, falu Szala m.; helyr. Vonyarcz-nak nevezik, és eladják, férjhez adják : innen okon, -ra, -ról.

szerüleg állíthatni, hogy a vó nem egyéb, mint a VONYARCZ-VASHEGY, falu Szala m.; helyr. I visz igének részesülője vévó, honnan völegény Vashegyre, -in, - röl.

vevőlegéng, valamint a

menn yasszony (férjhez) VONYIGO, 1. Von-og-ó.

menőasszony. Egyébiránt hasonlók hozzá Budenz J. VONYÓ, tájdivatosan am. vonó; 1. ezt. szerént a finn vävy, väy, észt väi, vär, lapp viva, VONYOGÓ 1. VONOGÓ.

viv, finnlapp vivva, vogul vuäps, mind am, vő. VONYOGODIK, (von-og-od-ik) k. m. vonyo

vÖCSÖG, fn. tt. vöcsög-öt, harm. szr. —e, v. god-tam, - tál, -ott. L. VONAG alatt.

-je. Tengeri buvárnemű madarak egyik faja. (CoVONYOGÓDIK, (von-og-o-od-ik) k. m. ronyo- lymbus auritus). Apró vöcsög. Búbos vöcsög. gód tam, —tál, -ott. I. VONAG alatt.

VÖCSÖK, fn. tt. vöcsköt. L, VÖCSÖG. VORCZ, természeti hang. V. ö. VORCZOG.

VÖCZKÖND; falu Szala m.; helyr. Vöczkond-re, VORCZA, erdélyi falu Hunyad m.; helyr. -ön, —röl. Vorczá-ra, -n, -ról.

VÖD régiesen am. vevéd ; 1. VÉSZ alatt. VORCZOG (vorcz-og) gyak. önh. m. vorczog.

VÖDÖR, fn. tt. vödör-t v. vödr-öt, harm. szr. tam, —tál, -ott. Mondjuk valamely kemény test- vödr-e l. VĖDĖR. r81, midőn a rágicsáló fogak közt fülsértő vorcz-féle VÖDRÖD v. VÖDRÖD, 1. VEDRŐD. hangja hallatszik. A köporos dara vorczog a fogak VÖDRÖS, (vödör-ös) mn. tt. vödrös-, v. -et, között; máskép : varczog. Legközelebbi hangro. tb. -ek. Vödörrel ellátott, fölkészitett. Vödrös

kút,

kona: porczog.

1165

VÖDRÖSHÁZA-VÖLGY.

VÖLGY --VÖLGYELŐFURÓ.

1166

VÖDRÖSUÁZA, puszta Torontál m.; helyr. yye stb. Átv. völgyhöz hasonló barázdanemű mé-hize-ra, -n, -ról.

lyedés, vagy vajadék. V. ö. VÖLGYEL. vöré, VŐFÉJ 1. VŐFÉL.

A völgynek egyik lényeges jegye, vagy tulaj. VÖFÉL, (vő-fél) ösz, fn. A vőlegénynek fele, donsága, hogy két magaslat között fekszik, s azoazaz, barátja;

köz népszokás szerént, nötelen ifju, kat egymástól elválasztja ; a másik pedig mélyedő ki a házasságkötési szertartások s ünnepélyek kö- alacsonyság. Ha alapfogalomul az első tulajdonsáriil saját nemű szolgálatokat tesz, u, m. a vendéket got viszszük, rokon azon vál, fél gyökökhöz, meöszvehivja, a menyasszonyt esküvőre vezeti,a menyek-lyek választásra, felezésre vonatkoznak, mniszerént zői lakoma alatt az ételeket és italokat föladja, a ven-völgy annyi volna mint váladék, azaz választó mély. dégeket hevenyészétt tréfás ötletekkel, vagy beta-ság, vagy hely, s egyeznének vele a latin vello, dinult alkalomszerű versekkel mulattatja, tyúk verőjá- vello, vallis, és a magyar valag (Lugossy J.) Ha peráskor a karóhoz kötött tyúkot vagy kakast lenya- dig alacson fekvését veszszük tekintetbe, azt vélhetkazza stb. stb. Mindezek részletesen eléadatnak a nők, hogy gyöke al, melyből lett algy, előtéttel : „Vőfél kötelességei" czimü ismeretes könyvecskében. valgy magas hangon : völgy. Ily fogalmi viszony Némely tájszokás szerént vöfély, vőfény, võfél. „A van a szláv dole (als) és dol, dolina (völgy) között. vőfények józanak, Gyorsak és igazmondók«. Re- A gy, valamint igen sok szavainkban, itt is lágyigies lakodalmi ének. (Thaly K. gyüjt. I. K. 409. 1) tott d-nek vehető, pl. ezekben térgy, szelígy (tájdivaNéhutt, különösen a palóczos kiejtésben kurtitva : tosan, Somogy, Almágy, Szilvágy stb. Egyébiránt havöfé.

sonló hozzá a mandsu vala (niederer Platz; unten). VÖFÉLSÉG, (vő-félség) ösz. fn. Hivatal, me

Budenz J. hasonlitásai : à finn orko rétnek mélyelyet a házassági szertartások alatt az úgy nevezett dése; észt org völgy ; lív úrga patak ; folyó vízzel vöfél szokott viselni. V. ö. VŐFÉL.

való völgy (Niederung). Megjegyzendő hogy VŐFÉLY, v. VÖTÉNY; VÖFÉNYSÉG ). VŐ- Pázmány Péter Préd. 507. lapon mondja ; „Mint : FÉL; VŐFÉLSÉG.

nád üres, és nincsen völgye, Kresznerics szerént, VŐGY 1. VÖLGY.

széke, vagyis bele; és csakugyan néhutt, nevezeVÖK, (1), régiesen am. vevék ; v. vevők, 1.tesen Ileves megyében (Dobóczky szerént) völgy VÉSZ alatt.

jelent növényi bélt v. széket is. Vaj igétől lehet VŐK, (2), falu Pezsony m-; helyr. Vok-re, annyi is mint vajadék. Rön, -röl; máskép: Vöök, Völk.

VÖLGY, (2), KIS—, puszta, Gömör, Nyitra, -VÖL, 1. – VEL, – VAL, (2).

NAGY-, puszta Nyitra, MÁRIA-, puszta Fejér, VÖL, régiesen am, vevel; 1. VĖSZ alatt.

falu Pozsony m.; NYÁRJAS —, puszta Nógrád m.;

szász-, 1. VÖLGYE. Helyr. Völgy-re, -ör, VÖLCS, erd. falu Doboka m. ; helyr. Völcs ön,

rül. L. VÖLCS. -re, röl. Máskép : Völcz, Völz, Völgy. VÖLCSEJ, falu Sopron m.; helyr, Völcsey.be,

VÖLGYE, szász-, erdélyi falu Küküllő - ben, böl.

m.; helyr. Völgyé-re, -1, -ról. VÖLCSÖK, falu Közép Szolnok m.; helyr. Völ- lamely szilárd lapos testen, p. deszkán, lemezen,

VÖLGYEL, (völgy el) áth. m. völggel-t. Vscsök-re, ---ön, --röl.

barázdanemű mélyedést váj, mint a sindelyek egyik VÖLCZ 1. VÖLCS.

szélén tenni szokás. Általán völgyelni szoktak az VŐLEGÉNY, (vő-legény) ösz. fo. Szoros ért. asztalosok, bodnárok, s egyéb famívesek. Szélesb legény, vagy nőtelen habár korosabb férfi, aki ért. völgyhöz hasonló barázdát ás, váj, túr a földön, valamely nőt feleségül eljegyzett magának, kinek ozíme menyasszony. Esküvő után a völegényből férj

VÖLGYELEG, (völgy-el-eg) fn. tt. völgyelego Jesz. V. ö. VÖ.

harm. szr.

--e.Völgyelés által csinált, azaz vájt, vésett, VŐLEGÉNYSÉG, (vő-legénység) ösz. fn. Vö-gyalált hasadék, mélyedés, barázda. „A hol egy kis legényi állapot, mely az eljegyzéstől vagy kézfogó-völgyelege volt, oda vette magát a viz.“ (Kreszneries.) tól kezdve az öszvckelésig tart.

VÖLGYELEGES, (völgy-el-eg-ės) mo. tt. rölVÖLGY, VÖLGY, (1) fn. tt. völgy-et, harm-gyelegis-t. v. --et, tb. - ek. Amibe völgyeleget ástak,

Általán, hegyek, vagy magaslatok között vájtak, véstek; hornyolt. V. ö. VÖLGYELEG. fekvő alacson hely, tájék, mélyedés. Széles, keskeny,

VÖLGYELÉS, (völgy-el-es) fo. tt. völgyelést, lies, termékeny völgy. Ilegyvölgy, görbeország. Völgy. tb. --ék, harm. szr. –e. Cselekvés, mely által völnek lassan, a hegy maga tanit. (Km.). Hegyenvölgyöngyelünk valamit; barázdoló vájás, vésés, hornyolás. lakadalom (km.), határtalan, kicsapongó vigadozás, v.ö. VÖLGYEL. dinomdánom. Különösen hegyek közt, akár közelebb, VÖLGYELET, (völgy--l-et) fn. tt. völgyelet-et, akár távolabb állnak azok egymáshoz, elvonuló harm. szr. —e. L. VÕLGYELEG. mélyedés, melyen valamely folyó fut végig. Vág VÖLGYELŐFURÓ, v. –FURU, (völgyelővölgye. Nyitra völgye. Garan völgye. Hernád völgye. furo) ösz. fn. Furóféle eszköz, melyet pölgyelésre Sajó völgye, Tisza völgye, Szamos völgye, Maros völ használnak,

p. az eső.

Szr.

e.

1169

VÖLGYELŐGYALU-VÖÖLCS.

VÖR-VÖRSÖNG.

1170

VÖLGYELŐGYALU, (völgyelő-gyalu) ösz. fn. VÖR, elvout gyök, máskép: ver, 1. ezt; szárAsztalosok, bodnárok stb. gyaluja, melylyel a mun- mazékai vörös, vörheny, vöröslik stb., melyeket l. kába vett fát völgyelni szokták. v.ö. VÖLGYEL. VĖRĖS, VĖRĖSLIK stb. rovatok alatt.

VÖLGYELŐKALAPÁCS, (völgyelő-kalapács) VÖRCSEG, VÖRCSÖG, puszta Szala m.; helyr. ösz. fn. Kalapácsféle eszköz, melyet völgyelés vé. Vörcseg-re, -én, -röl, v. Vörcsög-re, -ön, -ről. gett használnak.

VÖRFÖLYE 1. VERFELY. VÖLGYELÖVÉSŐ v. VÉSÜ, (völgyelő-vésű) VÖRHENY, v. VÖRHÖNY ; VÖRHENYEG, ösz, fn. Vésüféle eszköz, melylyel völgyelni szoktak, v. VÖRIIÖNYÖG ; VÖRHENYŐ v. VÖRHÖNYÖ 1. különböztetésül másféle végüktől. v. ö. VÉSÜ. VĖRHENY, VERHENYEG ; VERHENYŐ. VÖLGYES, (völgy-es) mn. tt. völgges-t v, et, tb.

VÖRNYEGĖS 1. VÉRNYEGĖS. - ek. 1) Mondjuk vidékről, tartományról, melynek több VÖRÖNTY, a Tájszótárban Tóbi Antal szevölgye van, melyen a hegyek és völgyek többször vál- ) rent Baranyában, és Vass József szerént Göcsejben takoznak. Hegyesvölgyes ország. 2) Barázdás, rovatos, | is am. fattyú. Talán poronty módosulata. Vass J. hornyos, homorú. Völgyes deszka. Völgyes (födél-)ceerép. vér szótól, illetőleg vör gyöktől származtatja. (Ma

VÖLGYESÍT, VÖLGYESIT, (völgy-es-ít) áth. Igyar Nyelvészet. 1860. 153. 1.) m. völgyesit-ett, hm. -ni, v. —eni, par.

-8. Völ. VÖRÖS, VÖRÖSES; VÖRÖSLIK stb. l. VĖ. gyessé tesz, alakít.

RÉS ; VĖRĖSES; VĖRĖSLIK stb. VÖLGYESÍTÉS, VÖLGYESITÉS, (völgy-es-ít- VÖRÖSALMA, falu Sirog m.; puszta Somogy és) fn. tt, völyyesités-t, tb. —ék, harm. sz. r. —e. Völ- m.; helyr. —Almára, ~, -ról. gyessé alakitás.

VÖRÖSBERÉNY, falu Veszprém m.; helyr. VÖLGYFALU,falu Sopron m.; helyr,-falu-ba, --Berény.be, - ben, -ból. -ban, -ból.

VÖRÖSBÚZAHELY, puszta Pozsony m.; VÖLGYFENÉK, (völgy-fenék) ösz, fn. A helyr. -hely-én, -re, ---röl. völgynek legalsó része.

VÖRÖSFOLYÁS, puszta Somogy m.; helyr. VÖLGYI, (völgy-i) mn. tt. völgyi-t, tb. -ek. --folyás-ra, --on, -ról. Völgyben létező, fekvő, völgyből való, ott termő. VÖRÖSKEŐ, VÖRÖSKŐ, mváros Pozsony, Völgyi rétek, szántóföldek, növények. Völgyi lakosok. falu Trencsén m.; belyr. Vörösko-re, ---, --ról. VÖLGYIFALU, falu Szala m.; helyr. falu

VÖRÖSKLASTROM, puszta Szepes m.; helyr. ba, —ban, -ból.

--klastrom-ba, ban, -ból. VÖLGYKEBEL, (völgy-kebel) 1. VÖLGY- VÖRÖSMAJOR, puszta Pozsony m.; helyr. ÖBÖL.

-major ra, -on, --ról. VÖLGYOLDAL, (völgy-oldal) ösz. fn. A VÖRÖSMART, faluk Heves és Krassó m. völgynek szélső része, mely a hegy oldalát érinti. helyr. Vörösmart-ra,-on,-ról. L.VÖRÖSMARTH. VÖLGYÖBÖL, (völgy-öböl) ösz. fo. A völgy

VÖRÖSMARTH, faluk Baranya és Ugocsa m.; nek öblös része.

helyr. Vörömarth-ra, —on, --ról. VÖLGYSÉG, (völgy-ség) fn. tt. völgység-et,

VÖRÖSÖDÉS, VÖRÖSÖDIK stb. I. VÉRÉSÉharm, szr. —e. Völgyekkel bővelkedő tájék, több DÉS ; VĖRĖSĖDIK stb. völgy együtt véve. Képeztetésre olyan, mint hegy- VÖRÖSSZÁLLÁS, puszta Pest-Solt m.; helyr. ség, erdőség, nyirség stb.

-szállásra, —on, -ról. VÖLGYSZOROS, (völgy-szoros) ösz. fo. Elvá- VÖRÖSSZEG, falu Szala m.; helyr. Vörösszeg. lasztva : völgy szorosa. A völgynek azon része, me- re, --én, -ról. lyen az összebb huzódik s keskenyebb lesz.

VÖRÖSTÓ, falu Veszprém m.; helyr. VöröstóVÖLGYTEKNŐ, (völgy-teknő) ösz. fn. A ra, —n, -ról. völgynek teknőforma része.

VÖRÖSVÁGÁS, falu Sáros m.; helyr. VörösVÖLGYTOROK, (völgy-torok) ösz. fn. He- vágás-ra, -on, --ról. gyek közti szorulat, mely a völgyöbölbe útat nyit.

VÖRÖSVÁR, mváros Vas, faluk Bars, Nyitra, VÖLGYZUG, (völgy-zug) ösz, fn. Elválasztva: Pest-Pilis m.; helyr. Vörösvár-ra, —on,v.ott, -ról. völgy zuga. Zugos hely valamely völgyben. VÖLK, 1. VÖK, (2).

VÖRS, falu Somogy m.; helyr. Vörs-re, -ön,

-röl. VÖM v.VĚM, régiesen am. vevém; 1. VÉSZ alatt. VÖN y. VÖN és VÖNEK 1. VĖSZ alatt.

VÖRSIMAJOR, puszta Somogy m.; helyr. VÖNÖCZK, falu Vas m.; helyr. Vönöczk-re, -- major-ra, -on, -ról. -ön, -ről.

VÖRSÖK, a Tájszótárban Lévai László szeVÖNTÖR, fn. tt vöntör-t, tb. - ök. L. VENTER. rént kemenesali szó s ain. varsa fiók.

VÖNTÖRÖG, 1. VENTEREG, FENTEREG, VÖRSÖND I. VERSEND. TÉNFEREG

VÖRSÖNG, (vörs-öng) gyak, önl. m. vörsöngVÖÖK, 1. VÖK, (2).

tem, -tél, v, -öttem, -öttél, -ött, htn. -ni v. VÖÖLCS 1. VÖLCS,

-eni 1. VÉRSÉNG. AKAD. NAGY Szór ÁR. VI. KÖT,

74

[merged small][merged small][ocr errors][merged small]

VORTHEGY, falu Vas m.; helyr. Vörthegy-re, én, - rúl.

z. VÖRÜ,falu Szala m.; helyr. Vörit-ben--ben,-- böl. VÖRZSE I. VARSA.

Z, kisded alakban z, harminczkilenczedik bötü & VÖSPÖRÖG (böstör-ög ?) önh. m. vüspörögtem, magyar ábéczerendben, s a mássalhangzók sorában --tél, v. vöspörg-öttem, -öttél, --ött, htn. vöspörög- huszonnegyedik; kiejtve: zé. A nyelvhegyi, vagyis, ni, v. röspörgeni. Balaton melléki tájige, am, felesel, fogbötük osztályába tartozik, s lágyabb hangzatu vitálódik, székelyesen : vityálódik. V. ö. BÖSTÖR- mint legközelebbi szervrokona sz. Mint sziszegö, néKÖDIK.

mely természetutánzók jellemhangja, nevezetesen VÖTÁRS, (vö-társ) ösz. fn. Azon férjek, kik- ezekben : zaj, zajdúl, znjoy, zajgat, zajlik, zajos ; zanek nejeik testvérek, egymásnak vőtársai.

kat, zakatol ; zenebona, zenezuna, zeng, zendit, zendül; VRÁSZLÓ, (1), férfi kn. A szláv Vratislav zień zivar, zivatar ; zihál ; ziz, zizey ; zok, zokog; zöcs, magyaros kiejtése.

zöcsköl ; zöp, zöpög ; zör, zörög, zördit, zördill, zörren; VRÁSZLÓ, (2) falu Somogy m.; helyr. Vrász- zuh, zuhan, zuhog, zúdít, cúdúl, zúg, zúgó; zupp, zup. -n, -ra, --ról.

pan ; zúr, zür, zirzavar, zurbol. Tájszokás szerént, VUCSIN, myáros Verőcze m.; helyr. Vucsin- kivált túl a Dunán, némely szók elején elhagyják, ba, -ban, -ból.

mint: acskó = zacskó, alog = zálog, ászló = zászló, VUCSKÓMEZŐ, falu Máramaros m.; helyr. ubony = zubony. Ellenben a záp szóban, midőn --- mező-re, --1, -ről.

romlottat, büzhödtet jelent, előtét, mely eredetileg VUCZA, erdélyi tájoyelven am. Vicza, nöi ke- áp, honnan oporodik, melynek ellentéte úgy látszik resztnév ; 1. VICZA, (1).

az ép gyöktől eredő éperedik. VUKO, falu Verőcze m.; helyr. Vukó-n, - ra, Szervrokonaival gyakran fölcserélödik, nevezeról.

tesen a) sz hanggal, mint: zamat, szamat; zománcz, VUKOVA, falu Temes in.; helyr. Vuková-n, szománcz; zug, szug; zöpög, szöpög; zilál, szilál ; 23-ra, ról. Máskép: Vukovár.

rándok, szarándok; zádokfa szádokfa ; csúz, csúsz; VUKOVÁR, Ó-, ÚJ-, mvárosok Szerém, csöz, csősz; váz, vász ; csimaz, csimasz ; retez, retesz; falu Temes m.; helyr.Vukovúr-ra, -on,v.--ott, -ról. kelevéz, kelevész; kotoráz, kotorász ; hadonáz, badoVULKA, folyóviz, Sopron m.

nász ; totoláz, totolász ; vonz, vonsz; kivált mint VULKÁN fn. tt. vulkán-t tb.-ok, harm. sz. középképző, kemény mássalbangzók előtt, p. poroar. - ja. Tüzokádó, tüzhányó (hegy). Latin szó, a kál, poroszkál; (rezged) reszket, (vizged) viszket ; Vulkanus (tüzisten) névtől.

kapozkodik, kapaszkodik ; küzködik, küszködik; VULKÁNNEMÜ, (vulkán-nemü) I. VULKÁN azt, aszt; b) cz-vel, mint : mozzan, moczczan; SZERÜ.

vonzol, vonczol; evezkél, eviczkél; és t-z, d-z összeVULKÁNSZERŰ, v. – SZERÜ, (vulkán-sze huzásából: bonczol (bontocol); dönczöl (döntözöl); rü) ösz. inn. Tűzhányó, vagy ily minőségii.

hurcool (hordocol); c) d-vel: csizmazia, csizmadia; VULKÁNY, erdélyi falu Hunyad m.; helyr. büz, büd; os névmutató régiesen : ad, csizma székeVulkány-ba, ban, -ból. Ugyanott hegy és átjárás is. lyesen: csidma; továbbá mint közép-igeképző:

VULKA-PORDÁNY, falu Sopron m.; helyr. gondolkozik, gondolkodik, szánakozik, szánakodik; - Pordány-ba, --ban, - ból.

csodálkozik, csodálkodik; d) h-val : zabakol, habaVULLÁRIA, falu Szala m. ; hely. Vullárií ra, kol; zavar palóczosan: zabar, habar; zuppan, hup

pan stb. Többször a d-t előtétül, vagy nyomatékul VULSINKI, falu Ung m.; helyr. Vulsinki-ba, szereti fölvenni, mint: fiazik, fiadzik; kölykezik, -bun, -ból.

kölykedzik; borjazik, borjadzik; csikózik, csikód-ik; VULTUR, erdélyi falu Al.-Fehérm.; helyr. vemhezik, vemhedzik, csirázik, csirádzik; gyökerel'ultur-ra, -on, --ról.

zik, gyökeredzik; sarjazik, sarjadzik; bimbózik, VURPÓD, erdélyi falu Szeben székben ; helyr. bimbódzik; galyazik, galyadzik; mohozik, mohodzik; Vurpod-on, --ra, ---ról. Máskép : HÜHIALOM. pölyhözik, pölyhödzik; takarózik, takaródzik; nyuj

VÜN, v. VÜN, régicsen, pl. a Debreczeni Le- tózik, nyujtódzik stb. ; e) ritkábban t-vel, p. rezzen, gendáskönyvben am. vive; vin a rive-ön egybeolva- retten; zömöcsköl, tömöcsköl (v. d-vel dömöcsköl; dása, valamint von am, veve-ön. Önnön vállán tizen- zömök, tönkesz, (dömbicz). Némely nevekben az s képkét kosárral vün ki a földben a fundamentomból.“ zönek felel meg, milyenek : igaz, száraz, nehez, üdvö-, (93, 1.) Arany Jánosnál is :

lemez, doboz; hasonlóan némely d középképzöjü igék,Etelének is vün bírt Hilda futára.“

ben az s mássalhangzóval azonos, pl. kapdos, kap (Buda Halála. 233. I.) dos; fogdoz, fogdos : faldo , faldos ; mardoz, mardos; VÜRES, a székelyeknél Keresztúrfiszékben am. öldöz, öldös ; köpdöz, köpdös ; röpdöz, röpdös stb. üres.

A gyök- vagy törzsige végén a parancsoló módnak VÖSEL, Udvarhelyszékben am. yisel. (Kriza J.) úgy a mutatómód jelenidejében a tárgyalási igeraA V betüben van 5944 czikk.

gozásnak j - hangját magával azonosítja, mint :

[ocr errors]
[ocr errors]
« ElőzőTovább »