tál,

VONTAT, (von-tat) mivelt. vontat-tam, ---olt par. vontass. 1) Eszközli, okozza, parancsolja, hogy bizonyos erő vonjon valamit. Hajót lovakkal vontatni. A petrenczéket boglyákat ökrökkel vontatni a majorba. A megsülyedt szekeret bivalok által vontatni a sárból. Nagy ként szenved vala, úgy hogy két fogat neki ki kell vala vontatni" (Nádorcodex. 483.1.). V. ö. VON. 2) Átv. valamit lassan, halogatva tesz. végez. Vontatni a dolgot, késletni. Vontatni a szót, megnyújtva ejteni. Időt vontatni, halasztani.

VONTATÁS, (von-tat-ás) fn. tt. vontatás-t. tb.

VONÚL, VONUL, (von-úl) önh. m. vonúl-t. Bizonyos helyre tér, vagy valamely irányban elindúl. Magányba, falura vonulni. Igekötőkkel : bevonúlni valahová; kivonúlni a városból; elvonúlni, viszszavonulni a társaságtól; rejtekben megvonálni, meghúzni magát. A hadsereg hátrafelé vonúlt. Néha használják.,vonódik jelentésében is. A felhök dél felé vonulnuk.

VONÚLÁS, VONULÁS, (von-úl-ás) fo. tt. vonúlás-t, tb. -ok, harm, szr. a. Cselekvés, midön valaki, vagy állapot, midőn (valami vonú', el-, félre, visszavonul stb.

VONZ, (von-z v. von-oz) gyak. áth. m. vonz-ott, - ok, harm. szr. —a. Miveltetés, mely által vala-par. z, htn. ani. Folytonosan, tartósan maga mit vontatunk. Átv. halogatás, késleltetés, meg-felé von, s mintegy nagyobb erejénél fogva kénynyujtva ejtės V. ö. VONTAT. szerít valamit, hogy feléje tartson, közeledjék, hu

VONTATÉK, (von-tat-ék) fn. tt. vontaték-ot, zódjék. Különösen használtatik áttvitt, s erkölcsi harm. szr.a. v. -ja. Vonómarha, melyet bizo-érteményben. Bizonyos testek más testeket magokhoz nyos jármű elé fognak. hogy azt tovább vonja; elő- vonzanak. Szivemet valamely ellenállhatlan erő vonzza fogat; továbbá, utasok vagy más teher szállitására | felétek. Mi vonz ide engem? A honvágy szüntelen haza rendelt szekér, kocsi. vonz. Máskép: vonsz, s a régieknél vonszon v. vonVONTATÓ, (von-tat-ó) fn. és mn. tt. vontató-tzon. „Méndeneket vonszok en hozjám" (Münch. cod. 1) Vizi vagy szárazföldi fuvaros, ki bizonyos bér- | János ev. XII.). „Az szeretet senkivel visszát nem ért határozott távolságra hajót vagy előfogatként sze- vonzon" (Góry-cod. 31. 1.). „Hubay Nemes Uraim keret vontat. Dunaföldvári, révkomáromi vontatók. hitek szerént vallják, hogy mind az sommájokat 2) Ami által valamit vontatnak, s ez érteményben föliebb föliebb veri, mind penigh bitangot gyakran a viszonynévvel öszvetett szót alkot. Vontatóló, vonszon rajtok". (1627-iki bizonyságlevél. L. Régi mely hajót vagy előfogatul szekeret húz. Vontató- M. Nyelveml. III. K. 366 1.). kötél, alattság. Vontatóhajó oly gőzös, mely más hajókat von maga után. 3) Kaptató hely, hágó, melyen vontatót kell használni.

VONTATÓESZKÖZ, (vóntató-eszköz) ösz. fn, Mindenféle eszköz, melyet vontatásra használnak. V. ö. VONTATÓ.

VONTATÓGÉP, (vontató-gép) ösz. fn. Gép, melyet vontatásra használnak V. ö. VONTATÓ. VONTATÓHAJÓ, (vontató-hajó) 1. VONTATÓ alatt.

Ezen ige képzője z v. sz (oz v. osz) változattal: os, mely különösen doz, dos alakban gyakorlatos igéket képez, mint ettől üld (a régi Halotti beszédben), üldöz; küld, küldöz; told, toldoz; továbbá fogdoz, fogdos; kapdoz, kapdos; rugdoz, rugdos stb. Mely hasonlat szerint vonz v. vonsz = vonoz v. vonosz v. vonos. Az sz, 8 és z mint szervrokonok gyakran fölcseréltetnek.

VONZALMAS, (von-z-al-om-as) mn. tt. vonzalmas-t. v. —at, tb. —ak. Ami vonzalmat gerjeszt VONTATÓKÖTÉL, (vonató-kötél) ösz. fn. L. maga iránt; vonzóerővel biró. V. ö. VONZALOM.

ALATTSÁG.

VONZALMI, (von-z-alom-i) mn. tt. vonzalmi-t, —ak. Vonzalomra vonatkozó, azt illető. Vonzalmi erő, kényszerűség.

VONTATÓLÓ, (vontató-ló) ösz. fn. 1. VON-tb. TATÓ alatt.

VONTATÓS, (von-tat-ó-os) fn. tt. vontatós-t, tb. —ok. L. VONTÀTÓ, 1).

VONTATOTT, (von-tat-ott) mn. tt. vontatottat. 1) Amit vontatnak. Vontatott hajó. 2) Vontatva, késedelmezve, nehezen haladó.

VONTATÓSZÁL, (vontató-szál) ösz. fn. A vontatókötélnél valamivel vékonyabb kötél.

VONZALOM, (von-z-al-om) fn. tt. vonzalmat, harmszr. -a. Átv. erkölcsi ért. a kedélynek azon rokonszenvi állapota, melynél fogva valaki iránt különös hajlamot érzünk, és ahhoz közeledni, ragaszkodni, s vele egyesülni törekszünk. Ezen szenv a valódi nyájasság, szeretet, szerelem, barátság, részvét, és jóakarat alapja, s ösztönszere. Ellentétei: ellenszenv, idegenség, visszavonás, utálat,

VONTATÓÚT, (vontató-út) ösz. fn. Partszélen azon nehány ölnyi út, melyet a vontató lovak | gyülölet. számára szabadon hagynak.

VONTATVA, (von-tat-va) ih. 1) Vontató erő által. A dunai hajók vontatva haladnak fölfelé. 2) Átv. lassan, halogatva, késkedve, késedelmezve. Vontatva beszélni, ejteni a szót. Ö mindent vontatva

tesz.

VONZAT, (von-z-at) fn. tt. vonzat-ot, harm. szr. —a. v. —ja. 1) A nyelvtanban a szóknak, be| szédrészeknek bizonyos viszonya egymáshoz. T. i. azon nevet vagy igét, mely maga mellé más nevet vagy igét kiván v. viszonyit, vonzónévnek és igének, a viszonyitott nevet vagy igét pndig vonzottnak

Minthogy köz szójárás szerént a házasodó emberről azt szoktuk mondani, hogy feleséget vesz, VONYÁR, tájejtéssel am. fanyar, vagyis ma- vagyis N. N. nevű nőt veszi magának házastársul ; gát megvont, állott. Zakál Gy. szerént őrségi szó. továbbá, minthogy a fölserdült leányt eladó leány. VONYARCZ, falu Szala m.; helyr. Vonyarcz-nak nevezik, és eladják, férjhez adják: innen okon, ra, -ról.

VONYARCZ-VASHEGY, falu Szala m.; helyr. | vész igének részesülője vévő, honnan vőlegény = Vashegyre, -in, -ről.

VORCZ, természeti hang. V. ö. VORCZOG.
VORCZA, erdélyi falu Hunyad m.; helyr.ön,
-n, -ról.

VORCZOG (vorcz-og) gyak. önh. m. vorczogtam, -tál, ott. Mondjuk valamely kemény testről, midőn a rágicsáló fogak közt fülsértő vorcz-féle hangja hallatszik. A kőporos dara vorczog a fogak között; máskép: varczog. Legközelebbi hangro- tb. kona: porczog.

· 1165

VÖDRÖSHÁZA—VÖLGY.

VÖLGY-VÖLGYELŐFURÓ.

1166

VÖDRÖSHÁZA, puszta Torontál m.; helyr. gye sth. Átv. völgyhöz hasonló barázdanemű mé-házá-ra, —n, —ról. lyedés, vagy vájadék. V. ö. VÖLGYEL.

VÖFÉ, VŐFÉJ 1. VŐFÉL.

A völgynek egyik lényeges jegye, vagy tulajVŐFÉL, (vő-fél) ösz. fn. A vőlegénynek fele, donsága, hogy két magaslat között fekszik, s azoazaz, barátja; köz népszokás szerént, nőtelen ifju, kat egymástól elválasztja; a másik pedig mélyedő ki a házasságkötési szertartások s ünnepélyek kö- alacsonyság. Ha alapfogalomul az első tulajdonsárül saját nemű szolgálatokat tesz, u. m. a vendéket got veszszük, rokon azon vál, fél gyökökhöz, meöszvehivja, a menyasszonyt esküvőre vezeti,a menyek- lyek választásra, felezésre vonatkoznak, miszerént zői lakoma alatt az ételeket és italokat föladja, a ven-völgy annyi volna mint váladék, azaz választó mélydégeket hevenyészett tréfás ötletekkel, vagy beta-ség, vagy hely, s egyeznének vele a latin vello, dinult alkalomszerű versekkel mulattatja, tyúk verőjá- vello, vallis, és a magyar valag (Lugossy J.) Ha peráskor a karóhoz kötött tyúkot vagy kakast lenya- dig ala son fekvését veszszük tekintetbe, azt vélhetkazza stb. stb. Mindezek részletesen eléadatnak a nök, hogy gyöke al, melyből lett algy, előtéttel : valgy magas hangon völgy. Ily fogalmi viszony van a szláv dole (alá) és dol, dolina (völgy) között. A gy, valamint igen sok szavainkban, itt is lágyí tott d-nek vehető, pl. ezekben térgy, szelígy (tájdivatosan), Somogy, Almágy, Szilvágy stb. Egyébiránt hasonló hozzá a mandsu vala (niederer Platz; unten). Budenz J. hasonlitásai a finn orko rétnek mélyedése; észt org völgy; liv ûrga patak; folyó vízzel való völgy (Niederung). Megjegyzendő hogy Pázmány Péter Préd. 507. lapon mondja; „Mint a nád üres, és nincsen völgye," Kresznerics szerént, széke, vagyis bele; és csakugyan néhutt, nevezetesen Heves megyében (Dobóczky szerént) völgy jelent növényi bélt v. széket is. Vaj igétől lehet annyi is mint vájadék.

„Vőfél kötelességei“ czimü ismeretes könyvecskében. Némely tájszokás szerént vőfély, vőfény, vőfél. „A vőfények józanak, Gyorsak és igazmondók«. Régies fakodalmi ének. (Thaly K. gyüjt. I. K. 409. 1) Néhutt, különösen a palóczos kiejtésben kurtitva: vöfé.

VŐFÉLSÉG, (vö-félség) ösz. fn. Hivatal, melyet a házassági szertartások alatt az úgy nevezett vöfél szokott viselni. V. ö. VŐFÉL.

VŐFÉLY, v. VŐFÉNY; VŐFÉNYSÉG 1. VŐFÉL; VÖFÉLSÉG.

VOGY 1. VÖLGY.

VŐK, (1), régiesen am. vevėk; v. vevők, 1. VÉSZ alatt.

VŐK, (2), falu Pezsony m-; helyr. Vük-re, -ön, -ről; máskép: Vöök, Völk.

—VÖL, 1. —VEL, —VAL, (2).

VÖL, régiesen am, vevél; 1. VESZ alatt. VÖLCS, erd. falu Doboka m.; helyr. Völcs ön, —re, —ről. Máskép : Völez, Völz, Völgy.

VÖLCSEJ, falu Sopron m.; helyr. Vülesej be, -ben, —ből.

VÖLGY, (2), KIS-, puszta, Gömör, Nyitra, NAGY-, puszta Nyitra, MÁRIA-, puszta Fejér, falu Pozsony m.; NYÁRJAS-, puszta Nógrád m.; SZÁSZ, 1. VÖLGYE. Helyr. Völgy-re, ön, -ről. L. VÖLCS.

VÖLGYE, SZÁSZ-, erdélyi falu Küküllő m.; helyr. Völgyé-re, —n, —rål.

VÖLGYEL, (völgy el) áth. m. völggel-t. Va

VÖLCSÖK, falu Közép Szolnok m.; helyr. Völ- lamely szilárd lapos testen, p. deszkán, lemezen, csük-re, ön, --ről.

VÖLCZ I. VÖLCS.

barázdanemű mélyedést váj, mint a sindelyek egyik szélén tenni szokás. Általán völgyelni szoktak az asztalosok, bodnárok, s egyéb famívesek. Szélesb ért. völgyhöz hasonló barázdát ás, váj, túr a földön, p. az eső.

VŐLEGÉNY, (vő-legény) üsz. fp. Szoros ért. legény, vagy nőtelen habár korosabb férfi, aki valamely nőt feleségül eljegyzett magának, kinek czíme menyasszony. Esküvő után a vőlegényből férj VÖLGYELEG, (völgy-el-eg) fn. tt. völgyeleg-t lesz. V. ö. VŰ. harm. szr. -c. Völgyelés által csinált, azaz vájt, vésett, VŐLEGÉNYSÉG, (vő-legénység) ösz. fn. Vő-gyalúlt hasadék, mélyedés, barázda. „A hol egy kis legényi állapot, mely az eljegyzéstől vagy kézfogó-völgyclege volt, oda vette magát a viz." (Kresznerics.) tól kezdve az öszvekelésig tart. VÖLGYELEGES, (völgy-el-eg-ės) mn. tt. völVÖLGY, VÖLGY, (1) fn. tt. völgy-et, harm-gyeleges-t. v. -et, tb. -ek. Amibe völgyeleget ástak, szr. —e. Általán, hegyek, vagy magaslatok között vájtak, véstek; hornyolt. V. ö. VÖLGYELEG. fekvő alacson hely, tájék, mélyedés. Széles, keskeny, VÖLGYELÉS, (völgy-el-és) fu. tt. völgyelés t, kies, termékeny völgy. Hegyvölgy, görbeország. Völgy- tb. —ék, harm. szr. e. Cselekvés, mely által völnek lassan, a hegy maga tanít. (Km.). Hegyenvölgyöngyelünk valamit; barázdoló vájás, vésés, hornyolás. lakadalom (km.), határtalan, kicsapongó vigadozás, V. ö. VÖLGYEL. dínomdánom. Különösen hegyek közt, akár közelebb, akár távolabb állnak azok egymáshoz, elvonuló mélyedés, melyen valamely folyó fut végig. Vág völgye. Nyitra völgye. Garan völgye, Hernád völgye. Sajó völgye, Tisza völgye, Szamos völgye. Maros völ

VÖLGYELET, (völgy-el-et) fn. tt. völgyelet-ét, harm. szr. e. L. VÕLGYELEG.

VÖLGYELÖFURÓ, v. —FURU, (völgyelőfuró) ösz. fn, Furó féle eszköz, melyet völgyelésre használnak.

1169

VÖLGYELŐGYALU—VÖÖLCS.

VÖLGYELŐGYALU, (völgyelő-gyalu) ösz. fn. Asztalosok, bodnárok stb. gyaluja, melylyel a munkába vett fát völgyelni szokták. V. ö. VÖLGYEL. VÖLGYELŐKALAPÁCS, (völgyelő-kalapács) ösz. fn. Kalapácsféle eszköz, melyet völgyelés vé- ¦ gett használnak.

VÖLGYELŐVÉSŐ v. VÉSÜ, (völgyelő-vésű) ösz. fn. Vésüféle eszköz, melylyel völgyelni szoktak, különböztetésül másféle vésüktől. V. ö. VÉSÜ.

VÖR-VÖRSÖNG.

1170

VÖR, elvout gyök, máskép: vér, 1. ezt; származékai vörös, vörheny, vöröslik stb., melyeket 1. VĖRĖS, VĖRĖSLIK stb. rovatok alatt.

VÖRCSEG, VÖRCSÖG, puszta Szala m. ; helyr. Vörcseg-re, —én, —ről, v. Vörcsög-re, —ön, —ről. VÖRFÖLYE 1. VERFELY.

VÖRHENY, v. VÖRHÖNY; VÖRHENYEG, v. VÖRHÖNYÖG; VÖRHENYŐ v. VÖRHÖNYÖ 1. VERHENY, VERHENYEG; VÉRHENYŐ. VÖRNYEGES 1. VERNYEGĖS.

VÖLGYES, (völgy-es) mn. tt. völgges-t v, et, tb. -ek. 1)Mondjuk vidékről, tartományról, melynek több VÖRÖNTY, a Tájszótárban Tóbi Antal szevölgye van, melyen a hegyek és völgyek többször vál-rént Baranyában, és Vass József szerént Göcsejben takoznak. Hegyesvölgyes ország. 2) Barázdás, rovatos, is am. fattyú. Talán poronty módosulata. Vass J. hornyos,homorú. Völgyes deszka, Völgyes (födél-)cserép. vér szótól, illetőleg vör gyöktől származtatja. (MaVÖLGYESÍT, VÖLGYESIT, (völgy-es-ít) áth.gyar Nyelvészet. 1860. 153. 1.)

m. völgyesít-étt, hm. —ni, v. —eni, par. -8. Völgyessé tesz, alakít.

VÖLGYESÍTÉS, VÖLGYESITÉS, (völgy-es-ités) fn. tt, völyyesítés-t, tb. —ék, harm. sz. r. —e. Völgyessé alakitás.

VÖRÖS, VÖRÖSES; VÖRÖSLIK stb. 1. VĖRÉS; VÉRÉSES; VĖRĖSLIK stb.

VÖRÖSALMA, falu Sáros m.; puszta Somogy m.; helyr. —Almára, —n, —ról.

VÖRÖSBERÉNY, falu Veszprém m.; helyr.

VÖLGYFALU,falu Sopron m.; helyr,-falu-ba, Berény-be, ben, —ből.

VÖRÖSBÚZAHELY, puszta Pozsony m.; helyr. —hely-én, —re, —röl.

VÖRÖSFOLYÁS, puszta Somogy m.; helyr. -folyás-ra, —on, -ról.

VÖRÖSKEŐ, VÖRÖSKŐ, mváros Pozsony, falu Trencsén m.; helyr. Vöröskö-re, —n, —röl. VÖRÖSKLASTROM, puszta Szepes m.; helyr. -klastrom-ba, -ban, -ból.

VÖRÖSMAJOR, puszta Pozsony m.; helyr. —major ra, ―on, —ról.

VÖRÖSMART, faluk Heves és Krassó m. helyr. Vörösmart-ra,-on,-ról. L.VÖRÖSMARTH. VÖRÖSMARTH, faluk Baranya és Ugocsa m.; helyr. Vörömarth-ra, ―on, ―ról.

VÖRÖSÖDÉS, VÖRÖSÖDIK stb. 1. VĖRĖSEDÉS; VERESĖDIK stb.

VÖRÖSSZÁLLÁS, puszta Pest-Solt m.; helyr. -on, -ról. VÖRÖSSZEG, falu Szala m.; helyr. Vörösszegre, -én, -ről.

VÖRÖSTÓ, falu Veszprém m.; helyr. Vöröstó

VÖLGYSZOROS, (völgy-szoros) ösz. fn. Elválasztva : : völgy szorosa. A völgynek azon része, melyen az összébb huzódik s keskenyebb lesz. VÖLGYTEKNŐ, (völgy-teknő) ösz. fn. A ra, -n, -ról. völgynek teknőforma része.

VÖLGYTOROK, (völgy-torok) ösz. fn. Hegyek közti szorulat, mely a völgyöbölbe útat nyit. VÖLGYZUG, (völgy-zug) ösz. fn. Elválasztva: völgy zuga. Zugos hely valamely völgyben.

VÖLK, 1. VÖK, (2).

VÖM v.VÉM, régiesen am. vevém; 1. VÉSZ alatt. VÖN v. VÖN és VÖNEK 1. VÉSZ alatt. VÖNÖCZK, falu Vas m.; helyr. Vönöczk-re, -ön, -ről.

VÖNTÖR, fn. tt vöntör-t, tb.—ök. L. VENTER. VÖNTÖRÖG, 1. VENTEREG, FENTEREG, TÉNFEREG.

VÖÖK, 1. VŐK, (2). VÖÖLCS 1. VÖLCS, AKAD. NAGY SZÓTÁR. VI. KÖT.

VÖRÖSVÁGÁS, falu Sáros m.; helyr. Vörösvágás-ra, —on, —ról.

VÖRÖSVÁR, mváros Vas, faluk Bars, Nyitra, Pest-Pilis m.; helyr. Vörösvár-ra,— on,v.—ott,―ról. VÖRS, falu Somogy m.; helyr. Vörs-re, —ün,

-ről.

VÖRSIMAJOR, puszta Somogy m.; helyr. -major-ra, —on, —ról.

VÖRSÖK, a Tájszótárban Lévai László szerént kemenesali szó s am. varsa fiók. VÖRSÖND 1. VERSEND.

VÖRSÖNG, (vörs-öng) gyak. önh. m. vörsöng. tem, -tél, v. —öttem, ―öttél, —ött, htn. —ni v. -eni 1. VERSENG.

74

VÖRTHEGY, falu Vas m.; helyr. Vörthegy-re, --én, -ról.

VÖRÜ,falu Szala m.; helyr. Vöru-be,-ben,-ből.
VÖRZSE 1. VARSA.

VÖSPÖRÖG (böstör-ög?) önh. m. vöspörögtem, -tél, v. cöspörgöttem, -öttél, -ött, htn. vöspörögni, v. vöspörgeni. Balaton melléki tájige, am. felesel, vitálódik, székelyesen: vityálódik. V. ö. BÖSTÖRKÖDIK.

Z, kisded alakban z, harminczkilenczedik bötü a magyar ábéczerendben, s a mássalhangzók sorában huszonnegyedik; kiejtve: zé. A nyelvhegyi, vagyis, fogbötük osztályába tartozik, s lágyabb hangzatu mint legközelebbi szervrokona sz. Mint sziszegő, némely természet utánzók jellemhangja, nevezetesen ezekben: zaj, zajdúl, zajog, zajgat, zajlik, zajos; zakat, zakatol; zenebona, zenezuna, zeng, zendít, zendül; ziv, zivar, zivatar; zihál; ziz, zizeg; zok, zokog; zöcs, zöcsköl; zöp, zöpög; zör, zörög, zördít, zördül, zörren; VRÁSZLÓ, (2) falu Somogy m.; helyr. Vrász- zuh, zuhan, zuhog, zúdít, zúdúl, zúg, zúgó; zupp, zupló-n, -ra, -ról.

VÖTÁRS, (vő-társ) ösz. fn. Azon férjek, kiknek nejeik testvérek, egymásnak vőtársai.

VRÁSZLÓ, (1), férfi kn. A szláv Vratislav magyaros kiejtése.

pan; zúr, zür, zűrzavar, zurbol. Tájszokás szerént,

VUCSIN, mváros Verőcze m.; helyr. Vucsin- kivált túl a Dunán, némely szók elején elhagyják, ba, -ban, -ból.

mint: acskó = zacskó, álog = zálog, ászló = zászló,

VUCSKÓMEZŐ, falu Máramaros m.; helyr. ubony zubony. Ellenben a zip szóban, midőn — mező-re, -n, -ről. romlottat, büzhödtet jelent, előtét, mely eredetileg VUCZA, erdélyi tájnyelven am. Vicza, nöi ke- áp, honnan áporodik, melynek ellentéte úgy látszik resztnév; 1. VICZA, (1). az ép gyöktől eredő éperedik.

-ról.

VUKO, falu Verőcze m.; helyr. Vukó-n, -ra,

VUKOVA, falu Temes in.; helyr. Vuková-n, -ra, ―ról. Máskép: Vukovár.

Szervrokonaival gyakran fölcserélődik, neveze tesen a) sz hanggal, mint: zamat, szamat; zománcz, szománcz; zug, szug; zöpög, szöpög; zilál, szilál; zarándok, szarándok; zádokfa szádokfa; csúz, csúsz; eső, csősz; váz, vász; csimaz, csimasz; retez, retesz;

VUKOVÁR, Ó-, ÚJ—, mvárosok Szerém, falu Temes m.; helyr. Vukovár-ra,— on,v.—ott,―ról. | kelevéz, kelevész; kotoráz, kotorász; hadonáz, hadoVULKA, folyóviz, Sopron m.

VULKÁN fn. tt. vulkán-t tb. ok, harm. sz. r. -ja. Tűzokádó, tüzhányó (hegy). Latin szó, a Vulkanus (tüzisten) névtől.

VULKÁNNEMÜ, (vulkán-nemü) 1. VULKÁN

SZERÜ.

VULKÁNSZERŰ, v. – SZERÜ, (vulkán-szerü) ösz. mn. Tüzlányó, vagy ily minőségü

VULKÁNY, erdélyi falu Hunyad m.; helyr. Vulkány-ba, — ban,-ból. Ugyanott hegy és átjárás is. VULKA-PORDÁNY, falu Sopron m.; helyr.

-Pordány-ba, -ban, -ból.

VULLÁRIA, falu Szala m.; hely. Vulláriára,

-", -ról.

nász; totoláz, totolász; vonz, vonsz; kivált mint középképző, kemény mássalhangzók előtt, p. poroz ká, poroszkál; (rezged) reszket, (vizged) viszket; kapozkodik, kapaszkodik; küzködik, küszködik; azt, aszt; b) ez-vel, mint: mozzan, moczczan; vonzol, vonczol; evezkél, eviczkél; és t-z, d-z összehuzásából: bonczol (bontozol); dönczöl (döntözöl); huresol (hordozol); c) d-vel: csizmazia, csizmadia; büz, büd; a névmutató régiesen: ad, csizma székelyesen: csidma; továbbá mint közép-igeképző: gondolkozik, gondolkodik, szánakozik, szánakođďik: csodálkozik, csodálkodik; d) h-val: zabakol, habakol; zavar palóczosan: zabar, habar; zuppan, huppan stb. Többször a d-t előtétül, vagy nyomatékul szereti fölvenni, mint: fiazik, fiadzik; kölykezik, kölykedzik; borjazik, borjadzik; csikózik, csikód:ik;

VULSINKI, falu Ung m.; helyr. Vulsinki-ba, -ban, -ból. VULTUR, erdélyi falu Al.-Fehérm.; helyr. vemhezik, vemhedzik, csirázik, csirádzik; gyökereVultur-ra, -on, -ról.

VURPÓD, erdélyi falu Szeben székben; helyr. Vurpód-on, ra, -ról. Máskép: HÜHALOM.

VÜN, v. VÜN, régicsen, pl. a Debreczeni Legendáskönyvben am. vive; vün a rive-ön egybeolvadása, valamint von am, veve-ön. „Önnön vállán tizenkét kosárral vün ki a földben a fundamentomból." | (93. 1.) Arany Jánosnál is:

üres.

zik, gyökeredzik; sarjazik, sarjadzik; bimbózik, bimbódzik; galyazik, galyadzik; mohozik, mohod:ik; pölyhözik, pölyhödzik; takarózik, takaródzik; nyujtózik, nyujtódzik stb. ; e) ritkábban t-vel, p. rezzen, retten; zömöcsköl, tömöcsköl (v. d-vel dömöcsköl; zömök, tönkesz, (dömbicz). Némely nevekben az 8 képzőnek felel meg, milyenek: igaz, száraz, nehez, üdvöz, lemez, doboz; hasonlóan némely d középképzőjü igékben az s mássalhangzóval azonos, pl. kapdoz, kapdos; fogdoz, fogdos: faldoz, faldos; mardoz, mardos; öldöz, öldös; köpdöz, köpdös; röpdöz, röpdös stb. A gyök vagy törzsige végén a parancsoló módnak VÜSEL, Udvarhelyszékben am. visel. (Kriza J.) úgy a mutatómód jelenidejében a tárgyalási igeraA V betüben van 5944 czikk.

Etelének is vün hírt Hilda futára."
(Buda Halála. 233. 1.)

VÜRES, a székelyeknél Keresztúrfiszékben am.

gozásnak j hangját magával azonosítja, mint: