Oldalképek
PDF
ePub

-on,

[ocr errors]

1151 VIZSGÁLÓDÁS--VIZSOLY.

VODÉR-VOLT.

1152 VIZSGÁLÓDÁS, (vizs-g-a-al-6-od-ás) fo, tt. VODÉR, fn. tt. vodér-t, tb. - ok, harm, szr. vizsgálódás-t, tb, - ok, harm. szr. - a. Belterjesebb, -ja. Ormánsági szó s am. tokmány. részletesebb, kiváncsiabb, folytonosabb nemű vizs- VODKA 1. VADKA. gálás. V. ö. VIZSGÁLÓDIK.

VOGMUK, a régi Halotti Beszédben igy olvasanVIZSGÁLÓDIK, (vizs-g-a-al-ó-od-ik) belsz. dó : vogymuk v. vagymuk, ma : vagyunk. A muk rag a m. vizsgálód-tam, ---tól, -ott. Különös gonddal, milk, mink személynévmáshoz áll közelebb. Hasonló rakiváncsisággal kémielödik, pubatolódik, tudakozódik, gozásu a régi könyörgésben: imágyomuk (=imádjakérdezősködik, hogy valamit mentül körülményeseb- muk) azaz imádjunk ma (imádkozzunk) ez szeginy emben, részletesebben, alaposabban, bizonyosabban ber lilkiert“, mely mondat világosan mutatja, hogy itt stb. megtudjon, megismerjen, belásson, megleljen. imádó nem átható, hanem önható értelemben veendő.

VIZSGÁLÓDÓ, (vizs-g-a-ál-ó-od-o) mn. tt. VOJA, erdélyi falu Hunyad m.; helyr. Vojá-ra, vizsgálódó-t. Kémlelődő, puhatolódó, szaglálódó, tu- - n, ról. V. ö. VOLYA. dakozódó, kiváncsilag fürkészkedő, fityészkedő stb. VOJKÓCZ, falu Szepes m.; helyr. Vojkócz-ra, V. ö. VIZSGÁLÓDIK.

-ról. VIZSGASÁG, (vizs-g-a-ság) fn. tt. vizsgaság-ot, VOJLA, erdélyi falu Fogaras vid.; helyr. harm. szr. -a. Élénk, fürge kiváncsiság, mely min. Vojlá-ra, —n, --ról. dent tudni vágy, kutatni, kémlelni, fürkészni sze- VOJTA, fn, tt. vojtát. Kártyajáték neme. ret; s ami gyakran vele jár : furfangosság, fortélyos- VOJTÁZ, (vojta-az) önh. m. vojtáz-tam, —tál, ság, ravaszság.

- ott, par.

- 2. Vojta nevü kártyát játszik, VIZSLA, (vizs-ol-a) fn. tt. vizslát. Vadászebfaj, VOJTEK, falu Temes m.; helyr. Vojtek-re, mely részént természeti hajlamánál fogva, részént - én, -röl. betanítva, a vadak nyomait, és rejtekeit szaglászva VOJTÓCZ, falu Zemplén m. ; helyr. Vojtócz-ra, s ide-oda futkosva fürkészni, fityészni szereti. Bérczy

-ról. K, szerént nálunk négy faja ismeretes : a cseh, fran- VOJVODINCZ, falu Temes m.; helyr, Vojvoczia, spanyol és angol vizsla. Mennyiben ezen vadász dincz-ra, -on, -ról. eb egyik jellemző tulajdonsága az ide-oda futkosás, VOKÁNY, falu Baranya m.; helyr. Vokány-ba, innen némely tájakon átv. ért. jelent lótófutót, csél -ban, --ból. csapot. Vizsla leány, vizsla gyerek. Továbbá jelent ki- VOKS, fn. tt. voksot. A latin vox-ból módosult. váncsit, kinek szemei mindenfelé járnak, és fürkésznek. L. SZAVAZAT.

Gyöke vize ugyanaz a vizsga szó gyökével; VOKSOL, önb. m, voksolt, L. SZAVAZ. illetőleg a vigy, figy, fity gyökök módosúlata, melyek- VOL 1. VAL, (2). böl vigyáz, figyel, fityész származtak. Törzsének tekint- - VOL I. – VEL, VAL, (2). hető az önállólag nem divatos vizsol;eunek részesülője: VOLA, 1. VAL, (2); és VALA, (1.) vizsoló, vizsola, öszvehúzva : vizsla (mint pizsele, pizsle, VOLGA-LABORCZ, falu Zemplén m. helyr. letlekotla, csoroszla, kajla, azaz pizselő, hetlökotló, Laborcz-ra, —on, -ról. csoroszló, kajló stb.) Ugyanazon törzs (vizsol) szár- VOLKÁNY, erdélyi faluk, F. Fehér m. és mazéka lehet ,vizslat' is.

Brassó vidékében; helyr. Volkány-ba, -ban, -ból VIZSLÁS, falu Nógrád m.; helyr. Vizslás-ra, VOLNA, & van ige óhajtó módjának egyes3-ik.

személye; a többi személyek : volnék, volnál, volVIZSLAT, (vizs-ol-at) önh. m. vizslat-tam, nánk, volnátok, volnának. Segéd igeként is szerepel tál, -ott, par. vizslass. 1) Vizslaeb módjára az óhajtó mód multjában : irtam volna, irtál volna, fürkész, keresgél, fityész. 2) Szintén vizslacbként irt volna stb. küldöttem volna, küldöttél volna stb. futkos, ide-oda szaladgál, lót, fut, csélcsapkodik, VOLNI, a Müncheni codexben am. a mai lenni, máskép : peslet, bislet.

L. VAL (2). Ezen ige, alakját tekintve, miveltetőnek lát- VOLócz, falu Bereg m.; helyr. Volócz-ra, szik, de valósággal önható, valamint ezen mozgásra, -on, --ról. járásra vonatkozók is : koslat, baktat, satrat, üget, 'VOLOSZÁNKA, falu Ung. m.; helyr. Vololüktet.

szánká-ra, -- n, -ról. VIZSLATÁS, (vizs-ol-at-ás) fn. tt. vizslatás-t, VOLT, (vol-t). 1) A vol (val=rau) létigetb. —-ok, hanm. szr. - a. 1) Fürkészés, fityészés, tönek múltja, még pedig egyszerüen a mutató keresgélés, kutatás. 2) Ide oda futkozás, szaladgá. módban és részesülőben. Voltam, voltál, volt, voltunk lás, esélcsapkodás. V. ö. VIZSLAT.

stb. Volt s nincs. Volt s költ. (Fuimus Troës. Molnár VIZSLATÓ, (vizs-ol-at-ó) mn. tt. vizslató-t. 1) Albert). Volt biró. Volt jezsuita (exj. Sándor I.). 2) Ezen Fürkésző, fityésző. Vizslató eb, vizslató szemek. 2) |ígetőből származott igenév, melyet, mint tudjuk, Ide-oda futkosó, csélcsap, koslató, satrató. Vizslató csak ragozottan használunk : voltom, voltod, volta leány, legény.

v. voltja ; voltért, voltomért; voltomban voltodban VIZSOLY, falu Abaúj m.; helyr. Vizsoly.ba, voltában ; volthoz, voltról stb. Mint igenév a) vonat-ban, vól. Máskép : Visoly, Viszoly,

kozik megtörtént létezésre, elmúlt létre. Voltért, AKAD. NAGY SZÓTÁR VI, KÖT,

78

-on, -ról.

1153

VOLTAKÉNT--VON.

VONA-VONAGLIK.

1154

me

gyen vol“.

nem ad a zsidó semmit, (km) t. i, azért, ami csak volt visszahúzni). „Mihelyt kivonta (v. kihúzta) lábát a és elmult, de ami már nincs. Voltnak és meglettnek házból". (Szabó D.). Megjegyezzük, hogy szokottabszemérmes orczája. (Km.). Itt voltodkor, midőn itt ban csak von divatozik, kivált átv. érteményben : voltál. Hallgassunk a voltakról. b) Jelenti valaminek Valamire vállat vonni (nem : húzni). Kétségbe vonni nemcsak elmult, hanem jelenlétét, milétét, valóságát, valamit. Kérdõre, számadásra, feleletre vonni valatulajdonságát is. Szeretném e dolognak igazi voltát kit. Mások haragját, boszuját vonni magára. Bizonyos tudni. Isten jóvoltából egészségesek vagyunk. A dolog eszméket, fogalmakat elvonni, Valamely szám gyökét volta, szokottabban : mivolta. Belvolta a dolognak. kivonni. Ebből azon tanulságot lehet kivonni. Visszat (Szabó D.) Külvolta = állapotja. (Ugyanaz). „És vonni. (Molnár A.). ,Jó mivelködetöktől megvontabár szavaimnak gyenge voltát érzem, a czél fen- lak, (=elvontalak. Nádorcod. 322. 1.). Midön a sége mégis éleszti reményemet“. (Bezerédj István. mozgató erő vagy eszköz neve a ron ige szárma18 40. febr. 20-iki országos ülésben). Mint segéd-zéka, akkor a mozgató cselekvést rendesen a húz ige eléjön a régmultban pl. irtam volt, hallottam fejezi ki, pl. vonogóval szénát huzni. A hegedüt, novolt, kértem volt, mentem volt. ,Amith (összeirva) én túi vonóval húzzák. A hajót vontatólovak húzzák. Ismegmonttham volth és megis izenthem volth, azt mét némely esetekben csak a húz, nem pedig a von kelleth volna mivelnetek“. Level 1557-ből (Szalay divatozik; pl. harisngát, czipót, csizmát, nadrágot Ág. 400 m. 1. 210. 1.). Régiesen igen gyakran talál húzni, nem : vonni. Sorsot, nyilat, kártyát húzni; a juk a jelen idővel egybekapcsoltan is, tartós mult bort lehúzni ; az állat börét lehúzni ; áty. a levegő idő jelentésében, pl. egy 1558-diki levélben : „vi- húz; valakire jót húzni, ráhúzni, ráütni ; továbbá, szen vót hátán két vég posztót“. „hallotta azt midőn nyújt, tágit helyett haználtatik : húzza az énehogy ez Deres Ferencz kéri volt, hogy“.... Szabó ket

, mint varga a bört. (Km.). Széthúzni a rugalmas Imre kegyig azt mondja volt, hogy“.... (Régi M. testet. Magas hangú gyökben egyezik vele vi-82, Nyelvemlékek II. K. 138. 1.). Ugyanitt a 169 la- melynek határtalan módja vin-ni. Lugossy J. fen pon csak vol fordúl elé : ,, mennek vol“... szóval hozza párhuzamba.

Ugy látszik általában, hogy húz és von palaVOLTAKÉNT, (volta-ként) 1. VOLTAKÉP. mint hangilag úgy fogalmilag véve is hoz és viss

VOLTAKÉP, v. VOLTAKÉPEN, (volta-kép szókkal viszonyban állanak azon különbséggel, hogy v. – képen) ösz. ih. A dolog mibenlétét tekintve, hoz és visz szók tulajdonkép a szállitási helyre vagy tulajdonkép, igazán, valósággal, úgy amint van. A irányra is vonatkoznak, ellenben húz és von kivátény voltakép ebben áll. Tudod-e, ki vagyok én volta- lólag azon erőre, mely a teherrel küzdésben valaképen? Ila a dolgot voltaképen veszem, neked nincs mit hoz vagy visz. Továbbá aki hoz az jön, és aki igazai,

risz, az megyen ; ellenben húz-von, mind a jövőről, VOLTASZERÉNT, Molnár Albetrnél am. va- mind a menőről mondható. Vö. HOZ; VISZ, HORD. lójában, voltaképen.

Egyezik alaphangokban a szanszkrit vah igéVOLYA, ALSÓ, FELSŐ—, JAKAB-, vel (trahere, vehere (currum), ferre stb), melytől JURKO–, OROSZ-, faluk Sáros m.; DOBRA származtatja Bopp . a latin veho, via szókat is puszta Szepes m.; helyr. Volyára, “n, -ról. V. ö. (az utóbbira nézve igy szólván : ejecto h sicut in VOJA,

bib (ernico) feon currus. A Budenz J. egyeztetései VOLYTÓCZ, 1. VOJTÓCZ.

egyszerű alakban inkább önható és közép jelentést VON, áth, m. von-t. Valamely veszteglő, vagy mutatnak, pl. a finn veny-, észt veni-, lív venu-, lapp feszült állapotban levő, vagy ellenszegülő erejű tes- vatne, finnlapp vadna, mordyin veneme. stb. mind tet valamely irányban, de különösen maga felé vagy am. nyujtód-ni, nyujtózkod-ni, nyúl-ni, maga után indulni s mozogni kényszerit. Molnár VONA, (von-a) ezen ikerített szóban : húzaAlbertnél, és némely, származékaiban tájdivatosan vona am. huzó-vonó cselekvény, zsarolás; használ. ma is vony, pl. vonyó, vonyogó, vonyós, vonyalg stb. ják ,húzó vonó helyett is. Ellentéte : tol y, taszit, azaz, valamely testet nyomya,

VÓNA, tájdivatosan e helyett : volna ; 1. ezt. neki feszített erővel vagy eszközzel távolodó irány- VONAG, (von-ag) gyak. önb. m. vonag-tam, ban mozgat. Innen czen ellentétek : a szekeret vonni, -tál, -ott. Molnár A. és Szabó D. szerént am. és a szekeret tolni. A nyelyszokás gyakran azonos vonakodik; továbbá am, teste a halállal küzdve érteményben s fölváltva használja a von és húz igé- rángatódzik, vagy szélesb ért. nyujtózik; mai napket. Az igrsökör a szekeret húzza v. vonja. Hajót ság szokottabban : vonaglik. A föntebbi iróknál huzni v. vonni. Valaki ellen kardot huzni v. vonni. első jelentésében másképen : vonyalog, vonyalkodik, Húz-von innen: hiza-vona, húzó-vonó. A borotvát vonyogódik, vonagódik, vonogódik. szíjon meghúzni vmegvonni. Különböző irányu mozga- VONAGLÁS, (von-ag-ol-ás) fn. tt. vonaglás-l, tásra vonatkozik az igekötőkkel használt össztételben: tb. - ok, harm szr. -a. A testnek, tulajdonkép bevonni, kivonni, fölvonni, levonni, elvonni, megvonni idegeknek rángatódzása, p. bizonyos nyavalyákban öszvevonni, szétronni. Átv. ért, magát összevonni (v. húz- vagy halálozáskor. ni), megvonni (v. húzni). Szavát, igéretét visszavonni, (v. VONAGI IK, (ver-og-n-jk) k. m. vonagl.ott,

2

1155

VONAGLÓ-VONALKÁS

VONALLAP-VONATKOZÁS.

1156

ܪ

btn. — ani. Idegei izogva rángatódznak; különösen VONALLAP, (vonal-lap) ösz. fo. Tintával midőn a halállal küzd, vivódik.

vastagon vonalazott papirlap, melyet a beirandó VONAGLÓ, (von-ag-ol-ó) mo. tt. vonagló-t. tiszta papir alá szoktak tenni, hogy átlátszó vona Aki vagy ami vonaglik; rángatódzó; halállal küz- lai szerént egyenesen lehessen irvi. dö, vajudó.

VONALOZ 1. VONALAZ. VONAGÓ, (von-ag-ó). 1) L. VONAGLÓ. 2) L. VONALZÓ, 1. VONALAZÓ. VONOGÓ.

VONÁS,(von-ás) fn. tt. vonás-t, tb. - ok, háromVONAGÓDIK, (von-ag-ó-od-ik) k. m. vonagód szr. -- a. 1) Cselekvés, midön valaki von valamit. Föltam, —tál, -ott. 1. VONAG alatt.

vonás jelenti a szinjátékok egyes szakaszát is. Összevo. VONAKODÁS, (von-ag-od-ás) fn. tt. vonako- nás. Húzásvonás. Visszavonás ; 1. ezeket külön ; és v. ö. dás-t, tb. –ok, harm. szr. - a. Visszatartózkodás-von. 2) Azon látható jegy, melyet ama cselekvés nak, nem akarásnak neme, midőn vonaakodik va- létre hoz, nevezetesen irásjegy, rovat, rajzvonal stb. laki. V. ö. VONAKODIK.

Szabályos kézvonás, tollvonás, névvonás, keresztvonds. VONAKODIK, (von-ag-od-ik) k. m. vonakod- | Vastag vonás, vékony v. hajszilvonds. Különösebben tam —tál -- ott. Átv. ért, amihez kedve, hajlama nin- a magyarban irasjegy, melyet a hosszu önhangzó jelöcsen, azt tenni, végrehajtani, sürgetés daczára, nem lésére ennek fölibe írunk; máskép : huzás. Továbbá akarja, halogatja, s attól, magát mintegy visszavonni, a szók között a legkisebb nyug jegye. (Comma). ineltávolitani törekszik. Sokáig vonakodott, de végre nen : pontos vonás, nagyobb nyug jegye. (Semicorivettem. Ugyan ne vonakodjál, hanem tedd meg a mire lon). 3) Átv. ért. arczot jellemző, s megkülönböztető kérünk. Az ajánlott hivatalt vonakodott elfogadni. arány annak részei között, kiváltképen a kedélyt

VONAKODÓ, (von-ag-od-ó) mn. tt. vonakodó-t. bélyegző, s az arczon kitünő jegyek. Szelid, vad, neAki valamitől, vagy valamit tenni vonakodik. V. ö. mes, durva arczvonás. E képen egy vonás sem hasonló VONAKODIK.

az eredetihez. Továbbá, szó, vagy irásbeli vázolat, VONAKOZÁS; VONAKOZIK 1. VONAKO- jellemzés. Vastag, finom vonásokkal jellemezni valakit. DÁS; VONAKODIK.

4) A hegedű-féle hangszereken vonóval játszás. VONAL, (von-al) fn. tt. vonal-t, v. -at, tb. Szép vonásokat tesz a hegedün. (Szabó D.). Öszvete– ak. 1) Mértani ért, kisebb-nagyobb távolságra nyuló telei : elvonuis, fölvonás, levonás, kivonás, összevonás, hosszusági irány, melyet elvontan, szélesség és ma- visszavonás (melyben a vissza szó fn.), húzásvonás gasság nélkül képzelünk, vagyis, bizonyos irányban stb. L. saját rovataik alatt. egymásután következő pontoknak képzelt folyto- VONÁSFORINT, (vonás-forint) ösz. fn. Régi nossága ; különösen : látható jel, pl. huzás, metszés, magyar forint, mely három (tizenhét krajczáros) vágás, mely azon irányt kitünteti. Egyenes, görbe, máriásból, azaz ötvenegy krajczárból állott. Különhosszu, rövid vonal. Körvonal, csigavonal, alapvonal, bözött a kurtaforint, mely 50 krt tett. határvonal. A csillagászatban : délvonal, egyenlitövo

VONÁSOL, (von-ás-ol) áth. m. vonásol-t. Benal stb. 2) Szükebb ért, az egymással érintkezö metszések által vonalaz valamit, mint pl. a rézmettestek szélső határa, mennyiben az bizonyos irányt szök, aczélmetszők szoktak. képez. Az utczai házak, az út melletti fák egyenes

VONÁSOLÁS, (von-ás-ol-ás) fn. tt. vonásolás-t, vonalban állanak. Hosszu vonalban fölállitott katonik. stb. - ok, hrmszr.- a. Cselekvés, illetőleg metszés, ro3) Hoszmérték neme, mely a hüvelyknek egy tizenket vás, mely által vonásoluak valamit. V.ö. VONÁSOL. ted vagy a tizedes rendszerben egytized részét teszi. vonásos, (von-ás-os) mn. tt. vonásos-t, v.

VONALAS, (von-al-as) mn. tt. vonalas-t, v. --at, tb. —ak. Vonásokkal ellátott, jegyzett; be-at, tb. -ak. Vonalakkal jegyzett, ellátott. Vona- metszett, bevésett. Vonásos érczlemez, pipaszár. las papir.

VONASZ,(von-asz) fn. tt. vonasz-t, --ok. I. VOVONALAZ, (von-al-az) áth. m. vonalaz-tam, NALAZÓ, 2) - tál, -ott, v. vonalz-ott, par. —%, htn. —ni v. vo- VONAT, (von-at) fn. tt. vonat-ot, harm. szr. nale-ani. Vonalakkal ellát, jegyez, osztályoz; vona

- a. Általán, amit vonás által létesitnek, eszközöl- . lakat húz, metsz stb. bizonyos testen. Hangjegyek nek. Különösen, gyógyszerészi ért. azon nedv, 'mealá vonalazni a papirt. Kereskedői könyveket vonalazni. lyet a növényekből, illetőleg gyökereikből, leveleik

VONALAZÁS, (von-al-az-ás) fn. tt. vonalazás-t böl, gyümölcseikből stb. bizonyos oldószerek által tb. –ok, harm, szr. -a. Vonalakkal jegyzés, ellá- elválasztanak. (Extractus). 3) Vaspályákon az tás. V. ö. VONALAZ.

együtt vontatott kocsik öszvege. (Train). Deli, esteli, VONALAZÓ, (von-al-az-6) mn. és fn. tt. vo- éjjeli, reggeli vonat. 4) Szabó Dávilnál am. sorshunalazó-t. 1) Aki vonalaz. 2) Eszköz érczből, fából zás. „Első vonatra (huzásra) mindjárt nyert“. stb. melynek mentében vonalakat szokás húzni.

VONATKOZÁS, (von-at-ko-zás) fn. tt. vonatVONALKA, (von-al-ka) kicsinző fn. tt. vo- kozás-t, tb. –ok, harm. szr. -a. Két vagy több donalká-t. Rövid, kisded vonal.

lognak azon viszonyállapota, melynél fogva egyVONALKÁS, (von-al-ka-as) mn. Vonalkával másra vonatkoznak. Ügyed e dologra semmi vonatkov. vonalkákkkal jegyzett, ellátott.

zással nincsen. V. ö. VONATKOZIK.

1157

VONATKOZAT-VONÉKONY,

VONGÁL-VONÓCSIPESZ.

1158

VONATKOZAT, (von-at-koz-at) fn. tt. vonat- VONGÁL, (von-og-ál) gyak. áth. m. vongál-t. kozat-ot, harm. szr. —a v. —ja. Vonatkozás elvont Gyakran, ismételve, vagy aprózva von valamit; értelemben.

vondogál, VONATKOZIK, (von-at-koz-ik) k. m. vonat- VONHANGSZER, 1. VONÓHANGSZER. koz-tam, tál, -ott, par. —zál. Mondjuk két

VONINT. (von-int) áth. m. vonint-ott, par. vagy több dologról, melyek bizonyos tekintet és vi

-8, htn. —ni, v. —ani. A vonit szónak kicsiozőleg szonynál fogva egymással öszveköttetésben vannak, módositó változata, mint: taszít, taszint ; lódit, vagy egymástól függenek, egymásra hatnak. Fölható dint ; bólít, bólint stb. ragu viszonynevet vonz. Úgy veszem észre, hogy példáz

VONINTÁS, (von-int-ás) fn. tt. vonintás-t, tb. gató szavaid rám vonatkoznak, engem illetnek. Ezen rendelet a törvények szigoru megtartására vonatkozik. I-ok, harm. szr. -a. Vonítás kicsinző ételemben.

V. ö. VONINT.
Beszédenek vége egészen másra vonatkozik, mint a kezdete.
Képeztetésre hasonló ezen egyszerü igékből szár-

VONÍT, (von-ít) áth. mn. vonít-ott, par. —8, mazottakhoz : hivatkozik, unatkozik, csalatkozik,

htn. —ni. v. —ani, 1) Valakit v. valamit megüt, s keletkezile stb.

az illető eszközzel mintegy vonást csinál rajta ; ráVONATKOZÓ, (von-at-koz-ó) mn. tt. vonatko- húz. Mogyorópálczával jót vonitott rája v. rajta. 2) -t. Valakivel v. valamivel bizonyos viszonyi álla- | Vállmozgásra vonatkozva : vállat vonit, azaz, válpotban, összeköttetésben levő. V.ö. VONATKOZIK. I lát megrántja, fölhúzza, s ez által azt jelenti, hogy VONATKOZÓLAG, (von-at-koz-ó-lag) ih. Va

az illető dolgot nem tudja, nem érti, vagy nem gonlamire vonatkozva, viszonyilag öszvekötve.

dol vele, nem érdekli őt, nem bánja stb. Mindenre VONATKOZTAT, (von-at-koz-tat) miv. m. vállat vonit, s hallgat. 3) Mondják ebről, midőn fé. vonatkoztat-tam, —tál, -ott; par. vonatkoztass. lelem vagy fájdalom miatt különös metsző hangon Eszközli, okozza, hogy valamely dolog egy másikra kiált, p. midőn veszélyt érez vagy verést kapott. V. vonatkozással legyen.

ö. UGAT, SZÜKÜL, CSAHOL. 4) Pesti G. meséiVONCZALÉK, (von-cz-al-ék) fn. tt. vonczalék- ben elvonit am. elcsen Mikoron az eb & mészárot, harm. szr. — a, v. -ja. Vonczolt v. vonszolt va

székbe a mészáros elől egy darab húst elvonított lami. Különösen a vadászoknál, dögrész, zsiger stb. volna“- (XLVII. mese

se). Továbbá : elėvonit am. elémelyet földön vagy havon oly czélból vonczolnak, von, elévesz (CCLVIII. mese); és „elvonitá magát az hogy bűzén rókát, farkast vagy más dúvadat bizo- erdőbe“ am. elvoná magát, elvonúla (CXXII. mese). nyos helyre csaljanak.

VONÍTÁS. VONITÁS, (von-it-ás) fn, tt, voníVONCZOL, I. VONSZOL.

tris-t, tb. –ok, harm. szr. -a. 1) Cselekvés, midön VONDOGÁL, (von-od-og-ál v. von-o-dog-ál) valaki ütés által vonit; ráütés, ráhuzás. 2) A vállgyakoritó áth.m. vondogál-t. Gyakran, folytonosan, nak megrántása, fölhuzása, Átv. vállvonítással fovagy aprózva és könnyeden von valamit. V. ö. von. gadni valamit, vállyonítással felelni, azaz, hallgatni,

VONDOGAT, (von-od-og-at) gyakoritó áth. a dologgal nem gondolni. 3) Az ebnek félénk, si. m. vondogat-tam, -tól, --ott, par. vondogass. L. ralmas kiáltása. V. ö. VONIT. VONDOGÁL.

VONITTÓRA, VONITTÓSAN, (von-ít ó-ra, VONDOS, (vop-od-os gyak. áth. m. vondos-von-it-ó-os-an) ih. A székelyeknél Kriza J. szerént tam, -- tál, -ott, par. —ss Gyakran, vagy ismételve nem bogra, hanem egy vonitással oldhatólag (t. i. von. Más, kertének szépségének szedi virágját; kötni valamit). Ferenczi J. szerént vonitósra kötni, zsengéjének, gyümölcsének vondossa fáját“. Régi azaz úgy hogy egyik szálat megvonva, megoldjék. ének a XVII. század első feléből. (Thaly K. gyüj. VONÓ, (von-ó) mn. és fn. tt, vonó-t. 1) ÁtaI. K. 280. 1.). Körülbelül egy érteményü vele von- lán, aki vagy ami von valamit, vagy vonásra van dogál, azon árnyalati különbséggel, hogy ez némi rendelve. Vonó erő, ellentéte : taszító. Húzóvonó tiszt, leg kicsinyző is. Hasonló viszony van ezek közt is : aki az alattvalókat kínozza fosztogatja, zsarolja. ragdos, rágdogál ; faldos, faldogál ; csipdes, csipde- Vonó marha, vonó barom. „ Nincsen vonyó barmom“. gél; röpdös, röpdögél stb. Más kiejtéssel, pl. a széke- Levél 1554-ből. (Szalay Ág. 400 m. l. 138. 1.). lyeknél : vondoz.

Húzóvonó szegény ember, barom módjára dolgozó. 2) VONDOZ, (von-od-oz) gyakoritó áth. m. von Mondjuk némely eszközökről, melyeket vonya szodoz-tam, tál, -ott; par. 2. Azonos jelentésü kás használni, vagy melyekkel valamit vonnak, s vondos igével. „Tövel hégygyel a nagy fákot (fákat) akkor a viszonynévvel öszvetett szót alkot, Vonóhaza vondozták“. (Kriza J. Székely népmesék. I.). háló, melyet kötélen vonnak, különböztetésül másTájdivatosan hasonlók : fogdoz, fogdos; kapdoz, nemű, p. meregető hálótól. Vonókés. Vonókötél stb. kapdos ; rugdoz, rugdos; köpdöz, köpdös stb.

Továbbá : fogvonó, szénavono, folvonóhíd, -kapu VONÉKONY, (von-ék-ony v. von-é-kony) mn. stb. 3) Nyiretyű, vagyis eszköz, melylyel a hegedütt. vonékony-t, v. -at, tb. -ak. 1) Amit vonva nemü hangszereket hangoztatják. L. NYIRETYŰ . kinyújtani lehet. Ilyenek többnemű rugalmas testek. VONÓCSIPESZ, v. --CSIPŐ (vonó-csipesz v. 2) Sándor J. szerént, vékony, karcsu.

--csipö) ösz. fn. A tücsinálók, dróthuzók stb. csi

1159

VONÓDÁS-VONÓGYANTA.

VONÓHÁLÓ - VONT.

1160

peszféle eszköze, melylyel a vasat, rezet stb vékonyra VONÓHÁLÓ, (vonó-háló) ösz, fn. Hosszú háló, kinyujtják.

vagy gyalom, melyet a halászok kötélen húznak. V. VONÓDÁS, (von-ó-od-ás) fn. tt. vonódás-t. tb. ö. GYALOM. -ok, harm szr. -a. Mozgékony, tevékeny állapot,

VONÓHANGSZER, (vonó-hang-szer) ösz. fn. midön valami vonódik ; huzódás. V. ö. VONÓDIK. Húros hangszer, melynél a zenei hangok eléállitá

VONÓDIK, (von-ó-od-ik) belsz. mn. vonód-tam, sára rendszerint vonó v. nyiretyü kivántatik, milyen —tál —ott. Némi kényszerülés által bizonyos irány- a hegedű, karvas, (karos hegedű), gordonka, gordon, ban és czél felé mozog vagy hajlik. Kiki mit szeret, bögő, brúgó Helyesebben : vonóshangszer. Különarra vonódik (Rajnis) azaz vonzódik. A felhők arra

bözik a fuvóhangszer. vonódnak, merre a szél . A binatos ember magányba

VONÓHÍD, (vonó-bid) ösz, fn. Hid, mely úgy ronódik, a a társaságtól elvonódik ; szokottabban :

van készitve, hogy padolatának egy részét föl lehestonul.

sen emelni, s ez által az átmenetelt, vagy ha kapu VONOG, (von-og) 1. VONAG.

előtt áll, a ki- s bejárást gátolni. A várkapu vonóVONOGÁL, (von-og-ál) gyak, áth. m. vonogalt,

hidját fölhuzni, leereszteni. L, VONOGAT.

VONÓHOROG, (vonó horog) ösz. fn. HorogVONOGÁLÁS. (von.og-ál-es) 1. VONOGATÁS.

féle gajmó az álgyu talpán, melybe a kötelet akasztVONOGAT, (von-o-gat v. von-og-at) gyak, áth. ják, midön továbbra akarják húzni.

VONÓKARIKA, (vonó-karika) ösz. fn. Karika m. vonogat-tam, ---tál, -ott, par. -gass-1) Gyakran,

az álgyutalpán, melyen a vonókötelet áthuzzák. ismételve, vagy aprózva, és könnyeden von; vondo

VONÓKÉS, (vonó-kés) ösz. fn. 1. KÉZVONÓ. gál. A fonó ujjaival vonogatja a kender-, len-, gyapjuszálakat. A kazalból szénát vonogatni : 2) Visszaható kötél, melylyel valamit vonnak, p. az alattságféle

VONÓKÖTÉL, (vonó kötél) ösz. fn. Általán, névmással : magát vonogatni valamitöl, am. vissza

hajókötél, hálókötél stb. tartani, visszavonni. huzódozni. Képeztetésre ha

VONÓMARHA, (vonó-marha) ösz. fn. Igás sonló ezen egyszerü igékből származottak hoz : marha, melyet szekérbe fognak, s teherhordásra, adogat, csalogat, fonogat, nyalogat, tátogat, csipeget, vagy általán húzásra használnak. ütöget stb.

VONÓSHANGSZER, (vonós-hang-szer) 1. VoVONOGATÁS, (von.o-gat-ás) fn. tt. vonogatás-t, NÓHANGSZER. tb, -ok, harm. szr. -a. Cselekvés, mely által va- VONÓSMARHA, (vonos-marka) 1. VONÓlamit vonogatunk. Áty. halogatás, késedelmezés, MARHA. visszatartás, vonakodás. Vonogatás nélkül teljesítette, VONÓSZÉK, (vonó-szék) 1, FARAGÓSZÉK. a mire fölszólították volt.

VONSZ; VONSZALOM, I. VONZ, VONZAVONOGATÓDZÁS, (von-o-gat-ó-o-doz-ás) vo- LOM. NOGATÓDZIK, (von-o-gat-ó-od-oz-ik) 1. VONAKO- VONSZOL, (von-sz-ol) gyak. áth. m. vonszol-t. DÁS, VONAKODIK.

Folytonosan, s némi erőfeszitéssel von, hurczol, VONOGATÓSİP, (vonogató-sip) ösz fo. Sán- magával vagy maga után húzkál. dor Istvánnál fémből készült síp, melynek egyes

Képeztetésre hasonló hozzi : unszol v. onszol. részei egymásba nyúlnak s játék közben ki- s be

VONSZOLÁS, (von-sz-ol-ás) fn. Cselekvés, vonogattatnak. (Posaune)

midőn yki y. ymi vmit vonszol. VONOGATÓZÁS, (von-o-gat-ó-oz-ás); VOXO.

VONSZON, (von-sz-on) a régieknél vonsz heGATÓZIK (von-o-gat-6-oz-ik) 1. VONAKODÁS, lyett; mint ma is vesz veszen, tesz teszen, hisz hiszen.

L. VONZ. VONAKODIK.

VONSZORGÁS, (von-sz-or-og-ás) fn. tt. vonVONOGÓ, (von-og-6) fn. tt. vonogó-t. Kajmós szorgás-t, tb. - ok, harm. szr. —a. Lassú, nehézhegyű, nyélbe ütött, kis csáklaféle, majorsági esz:

kes járás, mozgás. V. ö. VONSZOROG. köz, melylyel a kazalokból szénát, szalmát huzigál.

VONSZOROG, (von-sz-or-og) gyak. önh. m. nak. Tájejtéssel pl. Pápa vidékén, Balaton mellékén: vonyogó, vonyagó, Kállay gyüjteménye szerént: vonszorog.tam, —ál, vonszorg-ott, htn. - ni v. von kén: vonyogó, vonyago, Kállay gyüjteménye szerént: szorg-ani. Mintegy önmagát vonva, vonszolva, vonvonyigó. (Tájszótár). Kenessey A. Hajózási Müszó: tatva, lassan, nehézkesen, fáradtan megy, jár, motárában horgas és hegyes vaseszköz valamely gyujtó zog. Hangváltozattal és szokottabban : vánszorog, hajó vitorlafáinak végén, mely a közel levő hajó de alkalmasint mis gyöktöl. köteleibe akad, s az által az utóbbi meggyúlad.

VONT, (von-t) mn. tt. vont-at. Eredetileg a (Enterhaaken).

von igének részesülője, s annak különféle érteméVONOGÓDIK, (von-og-ó-od-ik, 1. VONAGÓ- nyeiben használtatik. V. ö. VON. Vont kard, melyet DIK.

hüvelyéből kirántottak. Magasra vont sátor. Vont VONÓGYANTA, (vonó-gyanta) ösz. fn. Gyanta, arany, ezüst, melyet húzva kinyujtottak. Igekötőkmelylyel a hegedűvonókat, vagy nyirettyüket meg kel : bevont, folvont, levont, elvont, szétvont, össze. kenik,

vont, kilont, megvont,

« ElőzőTovább »