VIZSGÁLÓDÁS, (vizs-g-a-al-ó-od-ás) fn. tt. vizsgálódás-t, tb. —ok, harm. szr. -a. Belterjesebb,-ja. részletesebb, kiváncsiabb, folytonosabb nemű vizsgálás. V. ö. VIZSGÁLÓDIK.

VOGMUK, a régi Halotti Beszédben igy olvasanVIZSGÁLÓDIK, (vizs-g-a-al-ó-od-ik) belsz. dó: vogymuk v. vagymuk, ma: vagyunk. A muk rag a m. vizsgálód-tam, -tál, —ott. Különös gonddal, mük, mink személynévmáshoz áll közelebb. Hasonló rakiváncsisággal kémlelődik, puhatolódik, tudakozódik, gozásu a régi könyörgésben: „imágyomuk (= imádjakérdezősködik, hogy valamit mentül körülményeseb- muk) azaz imádjunk ma (imádkozzunk) ez szeginy emben, részletesebben, alaposabban, bizonyosabban ber lilkiért", mely mondat világosan mutatja, hogy itt stb. megtudjon, megismerjen, belásson, megleljen. ,imád nem átható, hanem önható értelemben veendő. VIZSGÁLÓDÓ, (vizs-g-a-ál-ó-od-ó) mn. tt.

VOJA, erdélyi falu Hunyad m.; helyr. Vojá-ra,

vizsgálódó-t. Kémlelődő, puhatolódó, szaglálódó, tu--n, -ról. V. ö. VOLYA.
dakozódó, kiváncsilag fürkészkedő, fityészkedő stb.
V. ö. VIZSGÁLÓDIK.

VIZSGASÁG, (vizs-g-a-ság) fn. tt. vizsgaság-ot, harm. szr.a. Élénk, fürge kiváncsiság, mely mindent tudni vágy, kutatni, kémlelni, fürkészni szeret; s ami gyakran vele jár : furfangosság, fortélyosság, ravaszság.

-on,

VOJKÓCZ, falu Szepes m.; helyr. Vojkócz-ra, -ról.

VOJLA, erdélyi falu Fogaras vid.; helyr. Vojlá-ra, -n, --ról.

VOJTA, fn. tt. vojtát. Kártyajáték neme. VOJTÁZ, (vojta-az) önh. m. vojtáz-tam, —tál, -ott, par. -z. Vojta nevü kártyát játszik.

VOJTEK, falu Temes m.; helyr. Vojtek-re,

VOJTÓCZ, falu Zemplén m.; helyr. Vojtócz-ra,

on, -ról.

VOJVODINCZ, falu Temes m.; helyr, Vojvodinez-ra, —on, —ról.

VOKÁNY, falu Baranya m.; helyr. Vokány-ba, —ban, —ból.

VOKS, fn. tt. voksot. A latin vox-ból módosult. SZAVAZAT.

VIZSLA, (vizs-ol-a) fn. tt. vizslát. Vadászebfaj, mely részént természeti hajlamánál fogva, részéntén, -ről. betanítva, a vadak nyomait, és rejtekeit szaglászva s ide-oda futkosva fürkészni, fityészni szereti. Bérczy K. szerént nálunk négy faja ismeretes: a cseh, franczia, spanyol és angol vizsla. Mennyiben ezen vadászeb egyik jellemző tulajdonsága az ide-oda futkosás, innen némely tájakon átv. ért. jelent lótófutót, csél | csapot. Vizsla leány, vizsla gyerek. Továbbá jelent kiváncsit, kinek szemei mindenfelé járnak, és fürkésznek. L. Gyöke vizs ugyanaz a vizsga szó gyökével; illetőleg a vigy, figy, fity gyökök módosúlata, melyckből vigyáz, figyel, fityész származtak. Törzsének tekinthető az önállólag nem divatos vizsol; eunek részesülője: vizsoló, vizsola, öszvehúzva : vizsla (mint pizsele, pizsle, hetlekotla, csoroszla, kajla, azaz pizselő, hetlökotló, esoroszló, kajló stb.) Ugyanazon törzs (vizsol) származéka lehet,vizslat is.

VIZSLÁS, falu Nógrád m.; helyr. Vizslás-ra,

on, -ról.

VOKSOL, önh. m. voksolt. L. SZAVAZ.
VOL 1. VAL, (2).

VOL 1.

VOLA, 1. VAL, (2); és VALA, (1.)
VOLGA-LABORCZ, falu Zemplén m. helyr.
Laborcz-ra, -on, —ról.

VOLKÁNY, erdélyi faluk, F. Fehér m. és Brassó vidékében; helyr. Volkány-ba, ―ban, -ból VOLNA, a van ige óhajtó módjának egyes3-ik. személye; a többi személyek : volnék, volnál, volVIZSLAT, (vizs-ol-at) önh. m. vizslat tam, nánk, volnátok, volnának. Segéd igeként is szerepel -tál, -ott, par. vizslass. 1) Vizslaeb módjára | az óhajtó mód multjában irtam volna, irtál volna, fürkész, keresgél, fityész. 2) Szintén vizslacbként | irt volna stb. küldöttem volna, küldöttél volna stb. futkos, ide-oda szaladgál, lót, fut, esélcsapkodik, VOLNI, a Müncheni codexben am. a mai lenni. máskép: peslet, bislet. L. VAL (2).

Ezen ige, alakját tekintve, miveltetőnek látszik, de valósággal önható, valamint ezen mozgásra, járásra vonatkozók is: koslat, baktat, satrat, üget, lüktet.

VIZSLATÁS, (vizs-ol-at-ás) fn. tt. vizslatás-t, tb. —ok, hanm. szr. a. 1) Fürkészés, fityészés, keresgélés, kutatás. 2) Ide oda futkozás, szaladgá. lás, esélcsapkodás. V. ö. VIZSLAT.

VOLÓCZ, falu Bereg m.; helyr. Volócz-ra, -on, --ról.

VOLOSZÁNKA, falu Ung. m.; helyr. Voloszánká-ra, —n, —ról.

VOLT, (vol-t). 1) A vol (val=van) létigetönek múltja, még pedig egyszerüen a mutató módban és részesülőben. Voltam, voltál, volt, voltunk stb. Volts nincs. Volt s költ. (Fuimus Troës. Molnár Albert). Volt biró. Volt jezsuita (exj. Sándor I.). 2) Ezen ígetőből származott igenév, melyet, mint tudjuk, csak ragozottan használunk: voltom, voltod, volta v. voltja; voltért, voltomért; voltomban voltodban VIZSOLY, falu Abaúj m.; helyr. Vizsoly ba, voltában; volthoz, voltról stb. Mint igenév a) vonat—ban, —vól,. Máskép: Visoly, Viszoly, kozik megtörtént létezésre, elmúlt létre. Voltért, 78

VIZSLATÓ, (vizs-ol-at-ó) mn. tt. vizslató-t. 1) Fürkésző, fityésző. Vizslató eb, vizslató szemek. 2) Ide-oda futkosó, csélcsap, koslató, satrató. Vizslató leány, legény.

AKAD. NAGY SZÓTÁR VI, KÖT,

"

nem ad a zsidó semmit, (km) t. i. azért, ami csak volt visszahúzni). Mihelyt kivonta (v. kihúzta) lábát a és elmult, de ami már nincs. Voltnak és meglettnek házból". (Szabó D.). Megjegyezzük, hogy szokottabszemérmes orczája. (Km.). Itt voltodkor, midőn itt ban csak von divatozik, kivált átv. érteményben : voltál. Hallgassunk a voltakról. b) Jelenti valaminek Valamire vállat vonni (nem : húzni). Kétségbe vonni nemcsak elmult, hanem jelenlétét, milétét, valóságát, valamit. Kérdőre, számadásra, feleletre vonni valatulajdonságát is. Szeretném e dolognak igazi voltát kit. Mások haragját, boszuját vonni magára. Bizonyos tudni. Isten jóvoltából egészségesek vagyunk. A dolog eszméket, fogalmakat elvonni, Valamely szám gyökét volta, szokottabban: mivolta. Belvolta a dolognak. kivonni. Ebből azon tanulságot lehet kivonni. Visszát (Szabó D.) Külvolta állapotja. (Ugyanaz). És vonni. (Molnár A.). „Jó mivelködetöktől megvontabár szavaimnak gyenge voltát érzem, a czél fen- lak, (elvontalak. Nádorcod. 322. 1.). Midőn a sége mégis éleszti reményemet". (Bezerédj István. mozgató erő vagy eszköz neve a von ige szárma1840. febr. 20-iki országos ülésben). Mint segéd-zéka, akkor a mozgató cselekvést rendesen a húz ige eléjön a régmultban pl. irtam volt, hallottam | fejezi ki, pl. vonogóval szénát huzni. A hegedüt, nóvolt, kértem volt, mentem volt. „Amith (összeirva) én túť vonóval húzzák. A hajót vontatólovak húzzák. Ismegmonttham volth és megis izenthem volth, azt mét némely esetekben csak a húz, nem pedig a von kelleth volna mivelnetek“. Levél 1557-ből (Szalay divatozik; pl. harisngát, czipőt, csizmát, nadrágot Ág. 400 m. 1. 210.1.). Régiesen igen gyakran talál- húzni, nem vonni. Sorsot, nyilat, kártyát húzni; a juk a jelen idővel egybekapcsoltan is, tartós mult bort lehúzni; az állat bőrét lehúzni; átv. a levegő idő jelentésében, pl. egy 1558-diki levélben: „vi- húz; valakire jót húzni, ráhúzni, ráütni; továbbá, szen vót hátán két vég posztót".... hallotta azt midőn nyújt, tágít helyett haználtatik : húzza az énehogy ez Deres Ferencz kéri volt, hogy".... Szabó ket, mint varga a bört. (Km.). Széthúzni a rugalmas Imre kegyig azt mondja volt, hogy". (Regi M. testet. Magas hangú gyökben egyezik vele vi-sz, Nyelvemlékek II. K. 138. 1.). Ugyanitt a 169 la- melynek határtalan módja vin-ni. Lugossy J. fen pon csak vol fordul elé : ,mennek vol“.... „me- szóval hozza párhuzamba. gyen vol".

....

VOLTAKÉNT, (volta-ként) 1. VOLTAKÉP. VOLTAKÉP, v. VOLTAKÉPEN, (volta-kép v. -képen) ösz. ih. A dolog mibenlétét tekintve, tulajdonkép, igazán, valósággal, úgy amint van. A tény voltakép ebben áll. Tudod-e, ki vagyok én voltaképen? Ha a dolgot voltaképen veszem, neked nincs igazad,

VOLTASZERÉNT, Molnár Albetrnél am. valójában, voltaképen.

VOLYA, ALSÓ, FELSŐ-, JAKAB-, JURKO―, OROSZ-, faluk Sáros m.; DOBRA-, puszta Szepes m.; helyr. Volyára, —n, —ról. V. ö. VOJA.

VOLYTÓCZ, 1. VOJTÓCZ.

VON, áth. m. von-t. Valamely veszteglő, vagy feszült állapotban levő, vagy ellenszegülő erejű testet valamely irányban, de különösen maga felé vagy maga után indulni s mozogni kényszerit. Molnár Albertnél, és némely, származékaiban tájdivatosan ma is vony, pl. vonyó, vonyogó, vonyós, vonyalg stb. Ellentéte tol v. taszit, azaz, valamely testet nyomva, neki feszített erővel vagy eszközzel távolodó irányban mozgat. Innen ezen ellentétek: a szekeret vonni, és a szekeret tolni. A nyelvszokás gyakran azonos érteményben s fölváltva használja a von és húz igéket. Az igásökör a szekeret húzza v. vonja. Hajót huzni v. vonni. Valaki ellen kardot huzni v. vonni. Húz-von innen: húza-vona, húzó-vonó. A borotvát szíjon meghúzni vmegvonni. Különböző irányu mozgatásra vonatkozik az igekötőkkel használt össztételben: bevonni, kivonni, fölvonni, levonni, elvonni, megvonni öszvevonni, szétronni. Átv. ért, magát összevonni (v. húzni), megvonni (v. húzni). Szavát, igéretét visszavonni, (v.

Ugy látszik általában, hogy húz és von valamint hangilag úgy fogalmilag véve is a hoz és visz szókkal viszonyban állanak azon különbséggel, hogy hoz és visz szók tulajdonkép a szállitási helyre vagy irányra is vonatkoznak, ellenben húz és von kiválólag azon erőre, mely a teherrel küzdésben valamit hoz vagy visz. Továbbá aki hoz az jön, és aki visz, az megyen; ellenben húz von, mind a jövőről, mind a menőről mondható. Vö. HOZ; VISZ, HORD. Egyezik alaphangokban a szanszkrit vah igével (trahere, vehere [currum], ferre stb), melytől származtatja Bopp F. a latin veho, via szókat is | (az utóbbira nézve igy szólván: ejecto h sicut in hib (ernico) feon currus. A Budenz J. egyeztetései egyszerű alakban inkább önható és közép jelentést mutatnak, pl. a finn veny-, észt veni-, lív venu-, lapp vatne, finnlapp vadna, mordvin veneme. stb. mind am. nyujtód-ni, nyujtózkod-ni, nyúl-ni.

VONA, (von-a) ezen ikerített szóban : húzavona am. huzó-vonó cselekvény, zsarolás; használják,húzó-vonó' helyett is.

VÓNA, tájdivatosan e helyett volna; 1. ezt.

VONAG, (von-ag) gyak. önh. m. vonag-tam, |—tál, —ott. Molnár A. és Szabó D. szerént am. vonakodik; továbbá am. teste a halállal küzdve rángatódzik, vagy szélesb ért. nyujtózik; mai napság szokottabban vonaglik. A föntebbi iróknál első jelentésében másképen: vonyalog, vonyalkodik, vonyogódik, vonagódik, vonogódik.

VONAGLÁS, (von-ag-ol-ás) fn. tt. vonaglás-t, tb. ok, harm szr. a. A testnek, tulajdonkép idegeknek rángatódzása, p. bizonyos nyavalyákban vagy halálozáskor.

VONAGIIK, (ver-ag-el-ik) k. m. vonagl-ott,

1155

VONAGLÓ-VONALKÁS

htn. ani. Idegei izogva rángatódznak; különösen midőn a halállal küzd, vivódik.

VONAGLÓ, (von-ag-ol-ó) mn. tt. vonagló-t. Aki vagy ami vonaglik; rángatódzó; halállal küz- | dő, vajudó.

VONAGÓ, (von-ag-ó). 1) L. VONAGLÓ. 2) L. VONOGÓ.

VONAGÓDIK, (von-ag-ó-od-ik) k. m. vonagód tam, —tál, —ott. 1. VONAG alatt.

VONAKODÁS, (von-ag-od-ás) fn. tt. vonakodás-t, tb. —ok, harm. szr. —a. Visszatartózkodásnak, nem akarásnak neme, midőn vonaakodik valaki. V. ö. VONAKODIK.

VONAKODIK, (von-ag-od-ik) k. m. vonakodtam —tál —ott. Átv. ért. amihez kedve, hajlama nincsen, azt tenni, végrehajtani, sürgetés daczára, nem akarja, halogatja, s attól, magát mintegy visszavonni, eltávolítani törekszik. Sokáig vonakodott, de végre rávettem. Ugyan ne vonakodjál, hanem tedd meg a mire kérünk. Az ajánlott hivatalt vonakodott elfogadni.

VONAKODÓ, (von-ag-od-ó) mn. tt. vonakodó-t. Aki valamitől, vagy valamit tenni vonakodik. V. ö. VONAKODIK.

VONAKOZÁS; VONAKOZIK 1. VONAKODÁS; VONAKODIK.

VONÁS, (von-ás) fn. tt. vonás-t, tb. —ok, háromszr. a. 1) Cselekvés, midőn valaki von valamit. Fölvonás jelenti a szinjátékok egyes szakaszát is. Összevonás. Húzásvonás. Visszavonás; 1. ezeket külön ; és v. ö. VON. 2) Azon látható jegy, melyet ama cselekvés létre hoz, nevezetesen irásjegy, rovat, rajzvonal stb. Szabályos kézvonás, tollvonás, névvonás, keresztvonás. Vastag vonás, vékony v. hajszálvonás. Különösebben a magyarban irásjegy, melyet a hosszu önhangzó jelölésére ennek fölibe írunk; máskép: huzás. Továbbá a szók között a legkisebb nyug jegye. (Comma). Innen: pontos vonás, nagyobb nyug jegye. (Semicolon). 3) Átv. ért. arczot jellemző, s megkülönböztető arány annak részei között, kiváltképen a kedélyt bélyegző, s az arczon kitünő jegyek. Szelíd, vad, nemes, durva arczvonás. E képen egy vonás sem hasonló az eredetihez. Továbbá, szó, vagy irásbeli vázolat, jellemzés. Vastag, finom vonásokkal jellemezni valakit. 4) A hegedű-féle hangszereken vonóval játszás. Szép vonásokat tesz a hegedűn. (Szabó D.). Öszvetételei: elvonás, fölvonás, levonás, kivonás, összevonás, visszavonás (melyben a vissza szó fn.), húzásvonás stb. L. saját rovataik alatt.

VONÁSFORINT, (vonás-forint) ösz. fn. Régi magyar forint, mely három (tizenhét krajczáros) máriásból, azaz ötvenegy krajczárból állott. Különbözött a kurtaforint, mely 50 krt tett.

VONAL, (von-al) fn. tt. vonal-t, v. at, tb. -ak. 1) Mértani ért. kisebb-nagyobb távolságra nyuló hosszusági irány, melyet elvontan, szélesség és magasság nélkül képzelünk, vagyis, bizonyos irányban egymásután következő pontoknak képzelt folytonossága ; különösen: látható jel, pl. huzás, metszés, vágás, mely azon irányt kitünteti. Egyenes, görbe, hosszu, rövid vonal. Körvonal, csigavonal, alapvonal, határvonal. A csillagászatban: délvonal, egyenlitövonal stb. 2) Szükebb ért. az egymással érintkező testek szélső határa, mennyiben az bizonyos irányt képez. Az utczai házak, az út melletti fák egyenes VONÁSOLÁS, (von-ás-ol-ás) fn. tt. vonásolás-t, vonalban állanak. Hosszu vonalban fölállitott katonák. stb. -ok, hrmszr.-a. Cselekvés, illetőleg metszés, ro3) Hoszmérték neme, mely a hüvelyknek egy tizenket- vás, mely által vonásolnak valamit. V. ö. VONÁSOL. ted vagy a tizedes rendszerben egytized részét teszi. VONÁSOS, (von-ás-os) mn. tt. vonásos-t, v. VONALAS, (von-al-as) mn. tt. vonalas-t, v.at, tb. -ak. Vonásokkal ellátott, jegyzett; be―at, tb. —ak. Vonalakkal jegyzett, ellátott. Vona- metszett, bevésett. Vonásos érczlemez, pipaszár. las papir.

VONÁSOL, (von-ás-ol) áth. m. vonásol-t. Bemetszések által vonalaz valamit, mint pl. a rézmetszők, aczélmetszők szoktak.

VONASZ,(von-asz) fn. tt. vonasz-t, —ok. 1. VONALAZÓ, 2)

VONALAZ, (von-al-az) áth. m. vonalaz-tam, ―tál, ―ott, v. vonalz-ott, par. —z, htn. —ni v. vo- VONAT, (von-at) fn. tt. vonat-ot, harm. szr. nalz-ani. Vonalakkal ellát, jegyez, osztályoz; vona-a. Általán, amit vonás által létesitnck, eszközöl lakat húz, metsz stb. bizonyos testen. Hangjegyeknek. Különösen, gyógyszerészi ért. azon nedv, mealá vonalazni a papirt. Kereskedői könyveket vonalazni. VONALAZÁS, (von-al-az-ás) fn. tt. vonalazás-t tb. —ok, harm. szr. —a. Vonalakkal jegyzés, ellátás. V. ö. VONALAZ.

VONALAZÓ, (von-al-az-ó) mn. és fn. tt. vonalazó-t. 1) Aki vonalaz. 2) Eszköz érczből, fából stb. melynek mentében vonalakat szokás húzni.

VONALKA, (von-al-ka) kicsinző fn. tt. vonalká-t. Rövid, kisded vonal.

VONALKÁS, (von-al-ka-as) mn. Vonalkával v. vonalkákkkal jegyzett, ellátott.

lyet a növényekből, illetőleg gyökereikből, leveleikböl, gyümölcseikből stb. bizonyos oldószerek által elválasztanak. (Extractus). 3) Vaspályákon az együtt vontatott kocsik öszvege. (Train). Déli, esteli, éjjeli, reggeli vonat. 4) Szabó Dávidnál am. sorshuzás. Első vonatra (huzásra) mindjárt nyert“.

VONATKOZÁS, (von-at-ko-zás) fn. tt. vonatkozás-t, tb. ok, harm. szr. a. Két vagy több dolognak azon viszonyállapota, melynél fogva egymásra vonatkoznak. Ügyed e dologra semmi vonatko

zással nincsen. V. ö. VONATKOZIK.

VONATKOZIK, (von-at-koz-ik) k. m. vonat- VONHANGSZER, 1. VONÓHANGSZER. koztam, tál, ott, par. -zál. Mondjuk két VONINT. (von-int) áth. m. vonint-ott, par. vagy több dologról, melyek bizonyos tekintet és vi-8, htn. -ni, v. ani. A vonít szónak kicsinzőleg szonynál fogva egymással öszveköttetésben vannak, módositó változata, mint: taszít, taszínt; lódít, lóvagy egymástól függenek, egymásra hatnak. Fölható dint; bólít, bólint stb. ragu viszonynevet vonz. Úgy veszem észre, hogy példázgató szavaid rám vonatkoznak, engem illetnek. Ezen rendelet a törvények szigoru megtartására vonatkozik. Beszédének vége egészen másra vonatkozik,mint a kezdete. Képeztetésre hasonló ezen egyszerü igékből származottakhoz: hivatkozik, unatkozik, csalatkozik,

keletkezik stb.

VONATKOZÓ, (von-at-koz-ó) mn. tt. vonatkozó-t. Valakivel v. valamivel bizonyos viszonyi állapotban, összeköttetésben levő. V. ö. VONATKOZIK. VONATKOZÓLAG, (von-at-koz-ó-lag) ih. Valamire vonatkozva, viszonyilag öszvekötve.

VONATKOZTAT, (von-at-koz-tat) miv. m. vonatkoztat-tam, -tál, —ott; par. vonatkoztass. Eszközli, okozza, hogy valamely dolog egy másikra vonatkozással legyen.

VONCZALÉK, (von-cz-al-ék) fn. tt. vonczalékot, harm. szr. —a, v. —ja. Vonczolt v. vonszolt valami. Különösen a vadászoknál, dögrész, zsiger stb. melyet földön vagy havon oly czélból vonczolnak, hogy bűzén rókát, farkast vagy más dúvadat bizonyos helyre csaljanak.

VONCZOL, 1. VONSZOL.

VONINTÁS, (von-int-ás) fn. tt. vonintás-t, tb. -ok, harm. szr. -a. Vonítás kicsinző ételemben. V. ö. VONINT.

VONIT, (von-ít) áth. mn. vonít-ott, par. -s, htn. —ni. v. —ani. 1) Valakit v. valamit megüt, s az illető eszközzel mintegy vonást csinál rajta ; ráhúz. Mogyorópálezával jót vonitott rája v. rajta. 2) Vállmozgásra vonatkozva vállat vonit, azaz, vállát megrántja, fölhúzza, s ez által azt jelenti, hogy az illető dolgot nem tudja, nem érti, vagy nem gon dol vele, nem érdekli öt, nem bánja stb. Mindenre vállat vonít, s hallgat. 3) Mondják ebről, midőn fé lelem vagy fájdalom miatt különös metsző hangon kiált, p. midőn veszélyt érez vagy verést kapott. V. ö. UGAT, SZÜKÜL, CSAHOL. 4) Pesti G. meséiben elvonit am. elcsen Mikoron az eb a mészárszékbe a mészáros elől egy darab húst elvonitott volna"- (XLVII. mese). Továbbá: elévonít am. elévon, elévesz (CCLVIII. mese); és elvonitá magát az erdőbe" am. elvoná magát, elvonúla (CXXII. mese).

"

VONÍTÁS. VONITÁS, (von-ít-ás) fn. tt. vonítás-t, tb. ok, harm. szr. —a. 1) Cselekvés, midőn VONDOGÁL, (von-od-og-ál v. von-o-dog-ál) valaki ütés által vonit; ráütés, ráhuzás. 2) A vállgyakoritó áth.m. vondogál-t. Gyakran, folytonosan, nak megrántása, fölhuzása, Átv. vállvonítással fovagy aprózva és könnyeden von valamit. V. ö. VON.gadni valamit, vállvonítással felelni, azaz, hallgatni, VONDOGAT, (von-od-og-at) gyakoritó áth. a dologgal nem gondolni. 3) Az ebnek félénk, sim. vondogat-tam, tál, ott, par. vondogass. L. ralmas kiáltása. V. ö. VONÍT. VONDOGÁL.

von.

VONITTÓRA, VONITTÓSAN, (von-it-ó-ra,

VONÓ, (von-ó) mn. és fn. tt. vonó-t. 1) Áta

VONDOS, (von-od-os) gyak. áth. m. vondos-von-it-ó-os-an) ih. A székelyeknél Kriza J. szerént tam, -tál, -ott, par. -ss Gyakran, vagy ismételve nem bogra, hanem egy vonitással oldhatólag (t. i. „Más, kertének szépségének szedi virágját; kötni valamit). Ferenczi J. szerént vonitósra kötni, zsengéjének, gyümölcsének vondossa fáját“. Régi azaz úgy hogy egyik szálat megvonva, megoldjék. ének a XVII. század első feléből. (Thaly K. gyüj ́. I. K. 280. 1.). Körülbelül egy érteményü vele von-lán, aki vagy ami von valamit, vagy vonásra van dogál, azon árnyalati különbséggel, hogy ez némileg kicsinyző is. Hasonló viszony van ezek közt is : rágdos, rágdogál; faldos, faldogál; csipdes, csipdegél; röpdös, röpdögél stb. Más kiejtéssel, pl. a székelyeknél vondoz.

:

VONDOZ, (von-od-oz) gyakoritó áth. m. vondoz-tam, tál, -ott; par. -2. Azonos jelentésü vondos igével. „Tövel hégygyel a nagy fákot (fákat) haza vondozták". (Kriza J. Székely népmesék. I.). Tájdivatosan hasonlók fogdoz, fogdos; kapdoz, kapdos; rugdoz, rugdos; köpdöz, köpdös stb.

VONÉKONY, (von-ék-ony v. von-é-kony) mn. tt. vonékony-t, v. —at, tb. —ak. 1) Amit vonva kinyújtani lehet. Ilyenek többnemű rugalmas testek. 2) Sándor J. szerént, vékony, karcsu.

rendelve. Vonó erő, ellentéte : taszító. Húzóvonó tiszt, aki az alattvalókat kínozza fosztogatja, zsarolja. Vonó marha, vonó barom. Nincsen vonyó barmom". Levél 1554-ből. (Szalay Ág. 400 m. l. 138. l.). Húzóvonó szegény ember, barom módjára dolgozó. 2) Mondjuk némely eszközökről, melyeket vonva szokás használni, vagy melyekkel valamit vonnak, s akkor a viszonynévvel öszvetett szót alkot, Vonóháló, melyet kötélen vonnak, különböztetésül másnemű, p. meregető hálótól. Vonókés. Vonókötél stb. Továbbá fogvonó, szénavonó, fölvonóhíd, -kapu stb. 3) Nyiretyű, vagyis eszköz, melylyel a hegedűnemű hangszereket hangoztatják. L. NYIRETYÜ. VONÓCSIPESZ, v. --CSIPŐ (vonó-csipesz v. -csipö) ösz. fn. A tücsinálók, dróthuzók stb. cs

VONOGATÓDZÁS, (von-o-gat-ó-o-doz-ás) VONOGATÓDZIK, (von-o-gat-ó-od-oz-ik) 1. VONAKO- VONSZOL, (von-sz-ol) gyak. áth. m. vonszol-t. DÁS, VONAKODIK. Folytonosan, s némi erőfeszitéssel von, hurczol,

VONOGATÓSIP, (vonogató-sip) ösz fn. Sán-magával vagy maga után húzkál.

dor Istvánnál fémből készült sip, melynek egyes részei egymásba nyúlnak s játék közben ki- s be vonogattatnak. (Posaune)

VONOGATÓZÁS, (von-o-gat-ó-oz-ás); VONOGATÓZIK (von-o-gat-ó-oz-ik) 1. VONAKODÁS,

VONT, (von-t) mn. tt. vont-at. Eredetileg a von igének részesülője, s annak különféle érteméVONOGÓDIK, (von-og-ó-od-ik, 1. VONAGÓ-nyeiben használtatik. V. ö. VON. Vont kard, melyet hüvelyéből kirántottak. Magasra vont sátor. Vont VONÓGYANTA, (vonó-gyanta) ösz. fn. Gyanta, arany, ezüst, melyet húzva kinyujtottak. Igekötőkmelylyel a hegedűvonókat, vagy nyirettyüket meg-kel: bevont, fölvont, levont, elvont, szétront, összekenik, vont, kivont, megvont,