113 TARKALLIK-TARKÓ TARKÓ-TARLASZT 114 TARKÁLLIK, (tar-ka-all-ik) k. m. tarkáll-ott, | valakit. Máskép: nyakszirt. Gyöke magyar elemzéssel htn. ani. Tarka szinezetben tünik elé. Tarkállik a különféle virágokkal himezett mező. TARKAKÍGYÓ, (tarka-kígyó) ösz. fn. Többféle szint játszó kígyófaj. (Cenchris). TARKÁN, (tar-ka-an) ih. Tarka szinekkel, különféle szinre pettyezve, csíkozva. TARKÁNY, falu Bihar m.; helyr. Tarkány-ba, -ban, -ból. TÁRKÁNY, falu Komárom m.; FELSŐ-, Borsod, KIS-, Bihar és Zemplén, MEZŐ-, Heves, NAGY-, Zemplén m.; helyr. Tárkány-ba, -ban, -ból. Darkhan a mongolban mívest, müvészt jelent, pl. altacsi darkhan arany míves. Ha a mongolból származtatható (mint több más helynév is, pl. Tarezal, Tarján, Tokaj), akkor az eredetileg valamely személynév (mint birtokos neve). Így származott a magyarban kivált a szentek nevéről igen számos helynevezet. TARKAPEJ, (tarka-pej) ösz. mn. és fn. Barna foltokkal pettyegetett, tarkázott pej. L. PEJ. TARKAPÓK, (tarka-pók) ösz. fn. Pettyegetett szinü pókfaj. (Stellio araneus). TARKÁS, (tar-ka-as) mn. tt. tarkás-t v. -at, tb.ak. Imittamott, helylyelközzel tarka. Tarkás buzaföld, melyen ittott pipacsok vöröslenek, búzavirágok kéklenek. TARKASÁG, (tar-ka-ság) fn. tt. tarkaság-ot, harm. szr.a. A tarka szinezetű testnek vagy sokaságnak állapota, vagy tulajdonsága. E ruha tarkasága miatt nem tetszik. TARKÁSÍT, (tar-ka-as-ít) áth. m. tarkásít-ott, par. -8, htn. —ni v. - ani. Tarkássá tesz, hímez, pettyez. V. ö. TARKÁS. TARKÁSÍTÁS, TARKÁSITÁS, (tar-ka-asit-ás) fn. tt. tarkásitás-t, tb. —ok, harm. szr. — a. Cselekvés, mely által valamit tarkássá tesznek. TARKATÖVIS, (tarka-tövis) lásd : TARKA BOGÁCS. a kidudorodást, kinövést jelentő tar, rokonai taraj v. taré, szaru stb. V.ö. R, gyökhang. Egyébiránt rokon vele a mongol taraki v. tariki (cerveau, cervelle); és terigün (la tête), persa tárek (Gipfel, Wirbel des Kopfes), kicsinző fn. tár (Spitze, Gipfel) szótól, mely ismét a magyar taré v. taraj szóhoz áll közelebb. Budenz J. szerént az észt turi, turik (nyakszirt), finn turja, lapp csorge (apex); ugyanő ezeket taraj v. taréj szóval is rokonítja. TARKÓ, (2), (tar-k-ó) fn. tt. tarkót. Tarka kutya neve. Tarkó ne! TARKÓDÖFÉS, (tarkó-döfés) ösz. fn. Döfés, melyet a tarkón, különösen a vadászok az állatok tarkóján ejtenek. TARKÓGÖDRÖCSKE, (tarkó-gödröcske) ösz. fn. Mélyedés a fej alsó részén, vagyis a nyakcsigolya fölött. TARKÓHAJ, (tarkó-haj) ösz. fn. Haj, mely a tarkót takarja. V. ö. TARKÓ. TARKÓIDEGÉK, (tarkó-idegek) ösz. fn. Idegek a tarkóban. (Nervi cervicales) TARKÓIZOM, (tarkó-izom) ösz. fn. Izmok, melyek a tarkó táján nyúlnak el, s arra szolgálnak, hogy a nyak különféle irányban mozoghasson. TÁRKONY, fn. tt. tárkony-t, tb. ok, harm. szr. —a. Az ürmök neme alá tartozó egyes levelű növényfajnak közönséges neve; levelei láncsásak, kopaszak, elülhátul hegyesek, fészkei gömbölyűdedek, kocsányosak, felállók. Konyhai fűszerül használják. Bárányhús tárkonynyal. Növénytani néven : tárkonyüröm. (Artemisia dracunculus). Valószínüleg a latin dracunculus után alakult, valamint a német Dragun, és török-persa tarkhun szók is. TÁRKONYÜRÖM, (tárkony-üröm) ösz. fn. L. TÁRKONY. -ről. TARKŐ, falu Sáros m.; helyr. Tarkö-n, —re, TÁRKÖNYV, (tár-könyv) ösz. fn. Számviteli könyv valamely tár, árutár, magtár, raktár stb. helyiségeiben, a beadott s kivett portékákról, gabonáról stb. TARKÁZ, (tar-ka-az) áth. m. tarkáz-tam, -tál, -ott, par. z. Tarkára fest, hímez, pettyez, foltoz, ír, metél; czifráz. A szövetet különféle szinű virágokkal, csikokkal, pettyekkel tarkázni. TARKÖR, (tar-kör) ösz. fn. tt. tarkör-t, tb. TARKÁZÁS, (tar-ka-az-ás) fn. tt. tarkázás-t,—ök. Növénynem az együttnemzők seregéből és tb. —ok, harm. szr. a. Cselekvés, mely által va- nösözvegyek rendéből; vaczka kopasz; fészkének lami tarkává tétetik. pikkelyei kétsorosak, egyenlők; bóbitája a karimán levő magvaknak nincs, innen a neve. (Doronicum). TARKÍT, (tar-ka-ít) áth. m. tarkit-ott, par. -s, -- htn. -ni v. —ani. Valamit tarkává tesz. Szabatosan véve némileg különbözik tőle tarkáz, mennyiben ez gyakorlatos, és részletekre terjedő, amaz pedig egyszerű s általános cselekvésre vonatkozik. TARKÍTÁS, TARKITÁS, (tar-ka-ít-ás) fn. tt. tarkítás-t, tb. —ok, harm. szr. -a. Cselekvés, mely által tarkává teszünk valamit. TARKÚL, (tar-ka-úl) önh. m. tarkúl-t. Tarka szinezetüvé alakúl, tarkává lesz. Virágzás idején tarkúlnak a mezők, kertek. V. ö. TARKA. TARKÚLÁS, TARKULÁS, (tar-ka-ul-ás) fn. tt. tarkúlás-t, tb. —ok, harm. szr. -a. Szinváltozás, vagy módosulás, vagy vegyülés, midőn valami tarkává leszen. TARKÓ, (1), (tar-kó v. tar-og-ó?) fn. tt. tarkó-t. A fejnek hátsó alrésze a nyakcsigolya táján, a fülek közötti vonalon. Körülbelül azon rész, melynek szarvasmarhánál tar v. tarj a neve. Tarkón ütni, találni | htn. -ni v. —ani, par. tarlaszsz. L. TAROL. AKAD. NAGY SZÓTÁR VI, KÖT. TÁRLAL, (tár-ol-al) áth. m. tárlalt. Am. az egyszerű tár, nyit. Eléjön Szabó Dávidnál. L.: TÁR, (2). TARLASZT, (tar-ol-aszt) áth. m. tarlaszt-ott, TÁRLAT, (tár-ol-at) fn. tt. tárlat-ot, harm. szr. a. Valamely tárban, teremben köz szemléletre rendezett kiállitás, illetőleg az így kiállított tárgyak együtt véve. Műtárlat. TÁRLATI, (tár-ol-at-i) mn. tt. tárlati-t, tb.ak. Tárlatba v. tárlatból való, arra vonatkozó. Tárlati képek, festmények. TARLÓ, (tar-ol-ó) fn. tt. tarlót. Az általános magyar nyelvben, sőt régibb magyar munkákban is, mint Molnár Albertnél, am. lekaszált, learatott, levágott fűnek, nádnak, gabonának stb. földben maradt csonka szára. Búza-, árpa-, zabtarló. Kukoriczatarló. Nádtarló, kákatarló. Letiporni, fölhasítani a tarlót. Tarlóra hajtani a barmot. Árva n Ne menj rózsám a tarlóra, vagyok árva, mint a nyári tarló. (Népd.). tb. TARLÓZÁS, (tar-ol-ó-oz-ás) fn. tt. tarlózás-t, ok, harm. szr. —c. Az aratók után elmaradozott gabonafejek öszvegyüjtése. Átv. az ismeretek nagy mezején, némely csekélyebb részletek és adatok keresése, kutatása. TARLÓZAT, (tar-ol-ó oz-at) fn. tt. tarlózat-ot, harm. szr. —a. Amit valaki a tarlón öszveszedegetett. Átv. ért. bizonyos szakhoz tartozó egész művekből egyes érdekesb részletek és adatok gyüjteménye. TARLÓZÓ, (tar-ol-ó-oz-ó) mn. és fn. tt. tarlózó-t. Aki tarlóz. Tarlózó gyermekek, szegények. V. ö. TARLÓZ. TARNA, (1), falu Ung m., KIS-, NAGY-, Ugocsa m.; helyr. Tarná-ra, -n, -ról. TARNA, (2), folyó Heves megyében, mely a Mátráról lerohanó patakokból gyűl össze, s a parádi kies völgyet végig futván Verpelétnél a nagy sikságra ér. TÁRNA, (tár-na talán csak: tar-na ?) fn. tt. tárnát. Bányászok nyelvén, a bányahegy belsejében részint a bányaakadályok elháritása, részint a szállitás könnyebbitése, vagy más bányászati czélokból vízszintes irányban vezetett üreges menet; másképen alag, s az idegen nyelvü,Stollen' után istály. béry szerént tarla am, szántóföld. Megengedjük, Ellentéte : akna, mely függőleges irányban vezettehogy a magyar,tarló' Vámbéry azon idézete után tik, németül : Schacht. A tárnák legfontosbika az is: „rus Bissenorum, quod vulgo dicitur Besseneu öreg- v. főtárna (Erbstollen), mely a hegységben levő thorlou", régen szántóföldet jelenthetett, de ezen minden épitmények alatt vonúl el, s ez által a bájelentés, legalább tudtunkra, ma már a magyar élőnyamivelést általában könnyíti és lehetségesíti. nyelvben nem létezvén, még régibb szótárainkban, pl. Molnár Albertében sem találtatván, mind ama régi thorlou, mind az ośzmanlï török tarla inkább a mongol-kalmuk tarja v. tarjan szóval rokonítható, mely am. gabona, és szántóföld (Kowalewszki, Jülg), és e nyelvekben több társa és származéka is van, pl. tari-khu (semer; labourer une terre, mely tehát legalább gyökben inkább a termel-ni igéhez hasonlít), tarja-csi (földmives) stb. S ezekkel egyezik a csagaTARNICS, fn. tt. tarnics-ot, harm. szr. -α. taji tarik (szántóföld), tari-mak (magot vetni), taran- Növénynem az öthimesek seregéből és kétanyások dsi (fólmíves). Söt tarla szó Zenker szótárában egy rendéből (Gentiana), melynek több fajai között helyütt arab szónak van jelezve (elif nélkül), e sze-gyógyerejéről különösen ismeretes a sárga tarnics, rént, Besseneu thorlou" arab-török kifejezés is lehet. TARLOTT, (tar-ol-ott) mn. tt. tarlott-at. Amit letaroltak, minek ágait, szárát lemetszették. Tarlott nádasok. n Hervad már ligetünk, s díszei hullanak, TARNA-BOD, falu Heves m.; helyr. -Bod-ra, -on, -ról. TARNA-ÖRS, falu Heves m.; helyr. — Örs-re, ön, -ról. rá-ra, TARNA-MÉRA, falu Heves m.; helyr. —- Mé -n, -ról. TARNA-SZENTMIKLÓS, falu Heves m.; helyr. Szent-Miklós-ra, -on, -ról. (gentiana lut a), melynek virágai gyürüsek, gyürüi bogernyő szabásuak, bokrétáji többnyire ötmetszetük, kerek formák, pettyegetett sárgák; máskép köznépiesen danczia, encziána (mindkettő a gentiana, szóból), keserűgyökér. Másik ismertebb faja a kornis tarnics (gentiana pneumonanthe), virágai kocsánosak, ellenesek; bokrétáji harangformák, ránczoltak, ötmetszetük; levelei szálasak, tompák; virágzata kék, belül homályos sárgával vagy fejérrel pettegetett ; TARLÓZ, (tar-ol-ó-oz) önh, m. tarlóz-tam, -tál, köznépiesen: kornisfü. Van még a tölcséres bokréott, par. z. A tarlón elmaradozott gabonafeje- tájuaknak egy ismeretes faja, melynek köznépiesen ket öszvegyűjti; továbbá a barom által letört tarló-földepe, kis czentauria, százforintosfű, kis ezerjófű, a szálakat gereblyével öszvehárítja, s betakarítja. Átv. növénytanban pedig földepetarnics a neve. (Gentiana az ismeretek mezején, bizonyos könyvekből holmit centaurium). kiszedeget, gyüjtöget, vagy mások által föl nem jegyzett egyes adatokat öszveszedeget. TARLÓVIRÁG, (tarló-virág) ösz. fn. Népies neve a tisztes hunyásznak; 1. ezt. TARNÓ, faluk Sáros és Turócz m.; helyr. Tarnó-ra, -n, -ról. TARNÓDHÁZA, puszta Vas m.; helyr. zá-ra, —n, — ról. há TÁRNOK, (1), (tár-nok) fn. tt. tárnok-ot, harm. szr.—a. Hajdan a királyi kincstár öre. (Tavernicus). Utóbb az ország zászlós urainak egyike s a nádor és országbiró után és távollétökben a kir. helytartó tanács és az országgyülésen a főrendi tábla harmad-, és a tárnokszék rendeselnöke; az elnökségek a nádor akadályoztatása esetében a gyakorlatban úgy osztattak meg az országbiró és tárnok között, hogy amaz rendszerént a Hétszemélyestáblán, illetőleg Curiai ülésekben, a tárnok pedig a Helytartótanácsnál elnökölt. Bövebb czíme: királyi főtárnokmester. (Tavernicorum regalium magister). TÁRNOK, (2), faluk Pozsony és Szala, puszták Pozsony és Fehér m.; helyr. Tárnok-ra, — on, ―ról. TARNÓKA, falu Zemplén m.; helyr. Tarnóká-ra, —n, —ról. TÁRNOKI, (tár-nok-i) mn. tt. tárnoki-t, tb. -ak. Tárnokra vonatkozó; tárnok alatt álló. Tárnoki szék. Tárnoki városok. V. ö. TÁRNOKSZÉK. | | TAROL, (tar-ol). áth. m. tarolt. Fünek, gabonának, s más vékonyabb sarjú növényeknek szárait lemetszi, aratja, kaszálja stb. A szénát kaszával, a buzát sarlóval letarolni. Nádat, kákát tarolni. Az erdőt letarolni, minden fáit kivágni. Továbbá, az állati testen nőtt sarjakat, azaz, szőrt, hajat lenyírja. A törökök letarolják hajaikat. Hajdan a pogány kunok is tarolták fejeiket. Egy eredetű s rokon jelentésü vele sarol, sarabol. V. ö. SAROL, és TAR. TÁROL, (tár-ol) áth. m. tárolt v. tárlott, htn. tárolni v. tárlani. Am. az egyszerű tár, nyit. Eléjön Szabó Dávidnál. L. TÁR, (2). TAROLÁS, (tar-ol-ás) fn. tt. tarolás-t, tb. ok, harm. szr.a. Bizonyos növényszárak lemetszése, learatása, kaszálása, kivágása stb. V. ö. TAROL. TÁROLÁS, (tár-ol-ás) fn. tt. tárolás-t, tb. — ok, harm. szr. -a. Nyitás, tárás, tárasztás. TÁRON, (tár-on) ih. Nyitva, tárva. Táron van TÁRNOKMESTER, ösz. fn. L. TÁRNOK, (1). TÁRNOKSZÉK, (tárnok-szék) ösz. fn. Az 1848- az ajtó. (Szabó D.). diki alkotmányváltozás előtt a tárnok elnöklete alatt időnként működő hatóság, illetőleg törvényszék, mely több királyi város ügyeiben rendelkezett, illetőleg itélt. Más királyi városok a személynöki szék alá tartoztak. TARÓ v. TARRÓ, tájdivatos kiejtés, helyesen 1. TARLÓ. TARÓD-CSENCS, falu Vas m.; helyr, TaródCsencs-re, in, —ről. TARÓDFA, 1. TARÓTFA. TARÓDHÁZA, 1. TARRÓDHÁZA. TÁROGAT, (tár-og-at) gyak. áth. m. tárogat tam, —tál, — ott, par. tárogass. 1) Gyakran, ismételve tár, nyitogat valamit. A járókelők tárogatják az ajtót. 2) A,tárogató' nemü hangszeren játszik. V. ö. TÁROGATÓ. TÁROGATÁS, (tár-og-at-ás) fn. tt. tárogatás-t, tb. ok, harm. szr. —a. Gyakori tárás, nyitogatás. Továbbá a tárogató síp billentyűjének nyitogatása. TÁROGATÓ, (tár-og-at-ó) fn. tt. tárogató-t. Hajdani, billentyűkkel ellátott, s éles harsogásu tölcséres tábori síp. Harsog a tárogató, riad a trombitaszó. (Harczi dal). Jelennen a nép több helyen a klarinétet nevezi tárogatónak. Érsekujvár vidékén : tárigatyú. | TARORJA, (tar-orja) ösz. fn. A két főbb hímesek seregébe és födetlen magvúk rendébe sorolt növénynem; bokrétájának felső ajaka nincs, tarkója pedig meghasadt. (Teucrium). Fajai sokfélék, s közöttök főleg ismeretes a gamandor tarorja (t. chamaedrys); köznépiesen máskép csak gamandor v. zsuzsánka v. kis cserelevelü fü v. kis sarlós fü. Más ismertebb faja az életillat-tarorja (t. marum), köznépiesen : életfüve, engem szagolj, márum fü. TAROS; TAROSKEDD; 1. TARROS; TARROSKEDD. TAROTFA, falu Vas m.; helyr. Tarótfá-ra, -n, -ról. -- TARPA, mváros Bereg m.; helyr. Tarpá-ra, -n, -ról. TARRAS, falu Torontál m.; helyr. Tarras-ra, -on, -ról. TARRÓDFA, 1. TARÓTFA. TARRÓDHÁZA, falu Vas m.; helyr. Tarródházá-ra, —n, —ról. TARROS, falu Baranya m.; helyr. Tarros-ra, -on, -ról. TARROSKEDD, falu Nyitra m; helyr. Tarroskedd-én, —re, —ről. TÁRS, fn. tt. társ-at, harm. szr. —a. Általán TÁROGATÓIZOM, (tárogató-izom) ösz. fn. személy, ki bizonyos életmódnak, állapotnak, üzletArezizom, mely a tárogató, és általán a fuvószereknek, vállalatnak, cselekvésnek gyakorlatában részehangoztatásakor működik, vagyis a pofákat kifeszíti. sünk. Számos összetétel alkatrésze. Hitves- v. házasTAROH, fn. tt. taroh-t v. tarh-ot. L. TARHÓ. társ, polgártárs, paptárs, vitéztárs, embertárs, tanulótárs, TÁROGATÓSÍP, ösz. fn. L. TÁROGATÓ. játszótárs, utitárs, lakó- v. laktárs, kenyerestárs, asztal 119 TÁRSADALMAS –– TÁRSAL TÁRSALG-TÁRSASÁG 120 TÁRSALG, lásd: TÁRSALOG, és TÁRSAL KODIK. TÁRSALGÁS, (társ-al-og-ás); TÁRSALGÁSI, társ, kereskedőtárs, adóstárs, legénytárs, leánytárs, örököstárs, szolgatárs, tiszttárs, birótárs, vőtárs, vetélytárs, kezestárs, mulatótárs, hálótárs, bajtárs. Hú, hütelen, nyájas, mogorva társ. Társul adni, társul fogadni. Társul állani, szegődni. Kinek társa van, ura van. (Km.). Szerelem, uraság nem tűrnek társat. (Km.). Nem jó társ az, ki mindent maga hörpent fel. (Km.). Különösen, ki bizonyos vonzalomnál fogva belsőbb viszony-salkodás-t, tb. ok, harm. szr. —a. Két vagy több ban él velünk. Amilyen a társa, olyan ỏ maga. Innen társnak egymással folytatott személyes közlekedése, jelent átv. ért. hasonló külsejüt, alakút is. Ez annak beszélgetése, mulatása, időnkénti öszvejövetele nem társa, azaz, hasonló mása. Nem találom társát, vagyis | annyira valamely komoly ügyek tárgyalása végett, párját. mint nyájas vonzalomból. Tetszetősb alakban : társalgás. TÁRSALKODÁSI, (társ-al-kod-ás-i) mn. tt. társalkodási-t, tb. —ak. Társalkodást illető, ahhoz tartozó, arra vonatkozó. Társalkodási ügyesség. Társalkodási nyelv. (Conversations....). Valószinű, hogy e szó gyöke azon tár, mely házat, vagy lakot jelent, miszerint társ annyi mint velünk egy tárban v. házban lakó, lakrészes; vala- | mint a német Kamerad, franczia camarade, olasz camerata, a latin camera szótól származnak, és Heyse által Stubengenosz szóval értelmeztetnek. Ez elemzéssel egyezik a pajtás, ha t. i. törzseként pajta te- | kintetik, mely a héber bajit v. beth, arab bejt, házat jelentő szókkal egyezik; tehát e szerént pajtás, tulajdonképen am. velünk egy pajtában (házban) lakó. (E szót azonban némelyek baj-társ-ból eredettnek vélik. Lásd végül a török dás-t). A föntebbihez hasonló észjárással képeztettek ágyas, ki mással egy ágyban hál; házas, ki egy másnemű személylyel egy házat tart; kenyeres, ki mással egy kenyéren él. Egyébiránt alakra egyeznek vele hárs, nyárs, birs, gyors, örs, nyers. Tájdivatosan : táss, melylyel egyezik a török dás, innen joldás am. uti társ. Mennyiben a társ üzleti, kézműi dolgozó részest, vagyis mesterlegényt jelent, hasonló hozzá a szláv tovaris. TÁRSADALMAS, (társ-od-al-om-as) mn. tt. társadalmas-t v. -at, tb. -ak. Társalkodni szerető, nyájas, nem magába vonult. Társadalmas életmód. TÁRSADALMI, (társ-ad-al-om-i) mn. tt. társadalmi-t, tb. —ak. Társadalmat illető, érdeklő, ahhoz tartozó, arra vonatkozó. Társadalmi viszonyok, erények, bünök. V. ö. TÁRSADALOM. TÁRSADALOM, (társ-od-al-om) fn. tt. társadalmat. Bizonyos erkölcsi kötelékekkel öszvefüzött emberek sokasága, legszélesb értelemben véve, különböztetésül a vad állapotban, egymástól szétszakadozva élő emberek sokaságától. Polgári, egyházi társadalom. Különbözik tőle a szükebb jelentésü társaság, vagyis a társadalom egyes tagjaiból álló kisebb nagyobb csoport, vagy felekezet. A magába zárkozott polgár társadalomban él, ha bár nem társaságban. A remete is tagja a társadalomnak, ámbár a társaságoktól elvonja magát. TARSÁG, (tar-ság) fn. tt. tarság-ot. Tar állapot, vagy tulajdonság. V. ö. TAR, (1). TÁRSAL, (társ-al) elvont igetörzs, mely csak származékaiban, ú. m. társalog, társalkodik, társaltat, divatozik. E tekintetben hasonlók hozzá a hizeleg, szédeleg, émeleg, andalog igék mint hizel, szédel, émel, andal törzsökei. TÁRSALKODIK, (társ-al-kod-ik) k. m. társalkod-tam, tál, — ott. Némi nyájas vonzalomnál fogva egy vagy több társsal személyesen közlekedik, mulat, beszélget, eszméket cserél stb. Inkább szeret magán lenni, mint társalkodni. Hozzá nem illő emberekkel társalkodik. Muvelt, becsületes emberekkel társalkodni. Régiesen am. szövetkezik: „Mind ezök öszvetársolkodván." Nádor-codex. 473. l. TÁRSALKODÓ, (társ-al-kod-ó) mn. és fn, tt. társalkodó-t. Aki másokkal társalkodni szokott, vagy szeret; nyájaskodó. Mint főnév jelent személyt, ki különösen, és rendszerént valakinek mulatótársa, s bizonyos lekötelezettségnél fogva körülötte van. TÁRSALKODÓNŐ, (társalkodó-nő) ösz. fn. Nőszemély, ki rendes társalkodó vagyis mulató társa valakinek, különösen valamely úrhölgynek. TÁRSALKODTAT, (társ-al-kod-tat) miv. m. társalkodtad-tam, —tál, — ott, par. társalkodtass. Lásd: TÁRSALTAT. TÁRSALOG, (társ-al-og) gyak. önh. m. társalkod-tam, -tál, vagy társalg-ottam, —ottál, —ott; htn. társalog-ni v. társalg-ani. L. TÁRSALKODIK. TÁRSALOM; TÁRSALMI, lásd: TÁRSADALOM; TÁRSADALMI. TÁRSALTAT, (társ-al-tat) áth. illetőleg miv. m. társaltat-tam, ―tál, —ott, par. társaltass. Eszközli, engedi, hogy társalogjon. „Vele ne társaltasd fiadat.“ Szabó D. TÁRSAS, (társ-as) mn. tt. társas-t v. -at, tb. – ak. 1) Kinek társa van, ellentéte : társtalan. 2) Társakból s különösen egyenlő jogu társakból álló; magában társakat foglaló; társasággal járó. Társas kereskedés. Társas kör. Társas egyház. Társas kocsi. 3) Nyájas társakkal lenni, mulatni kedvelő, társaságos. TÁRSASÁG, (társ-a-ság) fn. tt. társaság-ot, harm. szr. —a. 1) Széles ért. több személyek serege, csoportozata, kik bizonyos viszonyban egymással öszvekötve élnek, milyen a polgári, vallási társaság általán véve. 2) Különösen testület, melyet oly személyek képeznek, kik valamely köz czélra 121 TÁRSASÁGBELI-TÁRSASÍTÁS TÁRSASKÁPTALAN-TÁRSÍTÁS 122 bizonyos szabályok szerint egyesültek. Tudományos, | vés, mely által két vagy több személy egymásnak szépművészeti, kereskedelmi társaság. Agarász-, vadász- társaivá tétetnek. V. ö. TÁRSASÍT. társaság. 3) Több személy öszvejövetele, együttléte, barátságos beszélgetés, mulatás, értekezés stb. végett. Társaságba menni. Többek társaságában utazni. Játszók, zenélők, tánczolók társasága. Elvonni magát a társaságtól. Némileg különbözik : társulat; 1. ezt. E szóba a közép a kiejtési könnyebbség végett toldatott be, a Müncheni codexben is csak társság áll: Alajtván ke(dég) ő neki a társág (társság) között voltát." Lukács. II. Hasonló módon furakodott közbe gyorsaság, bölcseség, nyerseség, mint két mássalhangzóval végződő törzs szókba az a és e, ezek helyett: gyors-ság, bölcsség, nyers-ség. TÁRSASÁGBELI, (társaság-beli) ösz. mn. Ami bizonyos társaságban lenni szokott, vagy arra vonatkozik, ahhoz tartozik, azt illeti. Társaságbeli rendtartás, illedék. Társaságbeli tagok, személyek, részvényesek. V. ö. TÁRSASÁG. TÁRSASÁGI, (társ-a-ság-i) mn. tt. társasági-t, tb.ak. Társaságot illető, arra vonatkozó. Társasági viszonyok, szabályok. TÁRSASÁGOS, (társ-a-ság-os) mn. tt. társaságos-t v. -at, tb. —ak. Mások társaságában lenni, mulatni szerető; nyájasságra hajlandó, barátságos. Társaságos finom udvari ember. Ellentétei: vad, magányos, zárkozott, mogorva, emberkerülő, társaságtalan. - TÁRSASÁGTALAN, (társ-a-ság-talan) mn. tt. társaságtalan-t, tb. ok. Ki a társaságot nem szereti, kerüli, magába vonult, hozzáférhetlen. Határozóként am. társaságtalanul, magába vonultan. TÁRSASKÁPTALAN, (társas-káptalan) ösz. fn. Káptalan, melynek tagjai nincsenek közvetlenül valamely püspök vagy érsek alatt; ellentétben a püspöki v. érseki káptalannal; mindazáltal amazok élén is valamely főnök (rendszerént prépost) áll. TÁRSASKERESKEDÉS, (társas-kereskedés) ösz. fn. Társaságban űzött kereskedés. TÁRSASKOCSI, (társas-kocsi) ösz. fn. Bérkocsi nagyobb városokban, melyen többen kiki csak saját személyeért fizetvén a kocsizást társaságban élvezik. (Omnibus-kocsi). TÁRSASKÖR, (társas-kör) ösz. fn. Társasági, több hasonló jogu tagból vagy személyből álló öszszejövetel. TÁRSASNÉV, (társas-név) 1. MELLÉKNÉV. TÁRSASSZERZŐDÉS, (társas-szerződés) ösz. fn. Valamely társaság létesitése végett kötött szerződés. TÁRSASÚL, TÁRSASUL, (tár-as-as-úl) önh. m. társasúl-t. Társas állapotba lép, egy vagy több társsal szövetkezik, egyesül; rövidebben : társúl. TÁRSASULÁS, (társ-as-ul-ás) fn. tt. társasulás-t, tb. -ok, harm. szr. a. Társas viszonyba lépés. V. ö. TÁRSASÚL. TÁRSASVISZONY, (társas-viszony) ösz. fn. Társaságra vonatkozó, társaságot illető viszony. TÁRSATLAN, (társ-atlan) mn. tt társatlan-t, ok. L. TÁRSTALAN. tb. TÁRSELLENES, (társ-ellenes) ösz. mn. Társas viszonyokat, egyesületeket ellenző, akadályozó ; különczködő. Társellenes magánélet. Társellenes elvek, tanok, melyek a társaság czéljával nem egyeznek. TÁRSASBIRÓSÁG, (társas-biróság) ösz. fn. Több biróból vagy birótagból álló törvényszék, melynek minden tagja egyenlő szavazattal bír, és melynek kebelében érvényes birói határozat hozata-közösen müködik, részt vesz. lára több birótag, (pl. 3, 5, 7) szavazata kivántatik. Ellentéte egyes biróság. TÁRSFÉL, (társ-fél) ösz. fn. Ki velünk bizonyos czélra alakult egyesületben, vállalatban stb. TÁRSASBIRÓSÁGI, (társas-birósági) ösz. mn. Társasbiróságot illető, arra vonatkozó. Társasbirósági eljárás. Társasbirósági illetékesség. TÁRSASEGYHÁZ, (társas-egy-ház) ösz. fn. 1) Egyenjogu társak egyesületéből álló egyház, t. i. melynek tagjai egyenlő jogokkal és kötelességekkel bírnak. Ilyeneknek tekintendő a protestansok egyházi rendszere vagy szervezete. Különösebben így szokták hívni a társaskáptalant is; 1. ezt. TÁRSASÉLET, (társas-élet) ösz. fn. Élet, melyet valaki társaságban tölt. Különösen családi és társadalmi élet. -ni v. TÁRSASÍT, TÁRSASIT, (társ-as-ít) áth. m. társasit-ott, par.—8, htn. — ani. Valakit bizonyos társsal, vagy társakkal viszonyba hoz, egyesít; párosít. A köz érdek társasítani szokta az embereket. Rövidebben társít. TÁRSASÍTÁS, TÁRSASITÁS, (társ-as-ít-ás) fn. tt. társasítás-t, tb. ok, harm. szr. a. Cselek TÁRSFÉLTÉS, (társ-féltés) ösz. fn. Féltékenységi állapot valamely társ irányában. TÁRSHAJÓZÁS, (társ-hajózás) ösz. fn. Együtt útazó hajók öszvege, pl. a kereskedelmi hajók védelmére azokkal járó hadi hajók, a flotta körül lőszerrel, élelmi czikkekkel, kórodákul járó hajók stb. (Convoi). TÁRSI, (társ-i) mn. tt. társi-t, tb. -ak. Egy vagy több társat illető, arra vonatkozó. Társi viszonyok. TÁRSÍT, (társ-ít) áth. m. társít-ott, par. -8, htn. -ni v. ani. Társsá tesz, társ gyanánt valakihez köt, társi viszonyba helyez. A vadul elszórt embereket polgári szerkezet által társítani. Férfit és not házasság által társítani. „Ime uram jó Jézus Krisztus en is ilek (ülök) teveled az földre, es társittom en magamat teveled." Régi Magyar Passio. (Toldy F. kiadása. 98. 1.). „Mely örömmel őhozjá társittanád magadat. (Ugyanott. 115. 1.). TÁRSÍTÁS, TÁRSITÁS, (társ-ít-ás) fu tt. társítás-t, tb. —ok, harm. szṛ. Cselekvés, mely -a. |