TÁRGYESETI, (tárgy-eseti) ösz. mn. Tárgyesetre vonatkozó, ahhoz tartozó, azt illető. Tárgyeseti rag. Tárgyeseti viszony. TÁRGYI, (tár-gy-i) mn. tt. tárgyi-t, tb. -ak. Valamely tárgyat illető, ahhoz tartozó. Leginkább kér-ém, kér-ed, kér-i, öszvetett szókban használtatik ismerettárgyi, pertár- | kér-ék, kér-sz, kér, gyi stb. Magában am. tárgyilagos; 1. ezt. TÁRGYILAG, (tár-gy-i-lag) ih. Mint kivülünk létezőt, saját személyünktől különbözőt véve, (objective); mely értelemben ellentéte alanyilag (subjective). Határozatlan tárgyu ragozás. Jelen idő. kér-ünk, kér-ték, kérnek, Első v. függő mult: kér-é-k (kér-e-ek), |kér-é-m (= kér-e-em), TÁRGYILAGOS, (tár-gy-i-lag-os) mn. tt. tár- kér-é-l (= kér-e-ėl), gyilagos-t v.―at, tb. —ak. Kivülünk valóban létező, | kér-e, amit közvetlenül vagy közvetőleg érzékeink és tapasztalat vagy észlelet által fogunk fel; ami felfo- kér-é-nk, kér-é-tek, kér-é-nek, kér-ö-k (= kér-e-ük), gásunk után magával a tárgygyal megegyezik, aminek alapja önmagában a tárgyban (és nem csak bennünk) van, pl. tárgyilagos igazság; különböztetésül az alanyi igazság-tól, mely az alany vagyis személy gondolatának magával megegyezését jelenti. kér-é-tek, kér-é-k). Második v. független mult: kér-t-em, kér-t-él (v. kér- kér-t-em, kér-t-ed, kér-t-e, t-el), kér-t, TÁRGYILAGOSAN, (tár-gy-i-lag-os-an) lásd: kér-t-ünk, kér-t-etek, kér- kér-t-ük, kér-t-étek, TÁRGYILAG. TÁRGYILAGOSSÁG, (tár-gy-i-lag-os-ság) fn. tt. tárgyilagosság-ot, harm. szr. -a. Vonatkozás valamely kivülünk valóban létező tárgyra; valamely kívülünk létező tárgynak tulajdonsága önmagában véve. t-enek v. kér-t-ek, (kér-t-e-etek), kérték (=kér-t-e-ek). Ily szellemben megyen ez minden módban és időben. Látható, hogy a határozott tárgyu ragozás két különbséget tüntet fel, mely is észlelhető 1) a szeTÁRGYI RAGOZÁS, az igeragozásnak a ma- mélyragokban, pl. a jelen időben egyik ragozásban: gyar nyelvben sajátságos módja, mely által az igében ék, sz, -, ünk, tek, nek, a másikban: ém, ed, —, ük, kifejezett átható cselekvés bizonyos, meghatározott tek, k; 2) az igető és személyragok között az egyes dologra vagy személyre irányúl, pl. ha azt mondom: első és második személy kivételével, a többi négy pénzt kérek, ezzel nincs kifejezve, hogy micsoda pénz személynél, még egy új elemben, mely i, j és e hanaz, melyet kérek; ellenkezőleg mint ha azt mondom: gokban jelenik meg. A j az i-vel azonos levén, az é az igért pénzt kérem; ez utóbbi kifejezésben bizonyos pedig a két e-e, s az ö az e-ü egybeolvadásából keletmeghatározott nemü vagy mennyiségü pénzt értek, kezvén, ki nem látja? hogy ezek semmi mások mint s ezt a magyar majd valamennyi időben, számban azon mutatóhangok, melyek közöl az e mint önálló és személyben máskép fejezi ki, mint az első példá- szócska él a magyar népnyelv nagy részében (itt e, ban. A két ragozás közti különbség megjelölésére a ezen helyen e), az i hang pedig amazzal egyezik és nyelvtanokban rendszerént e szókat használják: ha- kétségtelen gyök az i-hol (v. e-hol), ide (régen : e-de), tározatlan és határozott tárgyu ragozás. Azonban a i-ly v. i-lyen (régen : e-lyen), e-z és több közel mutató határozatlan tárgyu ragozás teljesen egyezik az ön- szóban, melyeknek alhangokkal rendszeresen megható vagyis semmi tárgyra ki nem ható vagy más- felelnek a távolmutató a-hol, o-da, o-ly v. o-lyan, a-z képen alanyi igék ragozásával; azért egyik társunk stb. szók. Tehát azon harmadik elem, mely felhangu ezt alanyi, a másikat pedig tárgyi (ige-) ragozásnak ragozásnál e és i v. j, alhangú ragozásnál pedig a nevezte; melyektől ismét különbözik az alanytárgyi és j hangokban tűnik elé, elvitázhatlanul a tárgyi vagyis szenvedő (másképen az ik végzetről ikes) ige- vagyis határozott tárgyu igeragozásban a tárgyra ragozás, melyekben maga az alany (úgynevezett mutatást fejezi ki, s legegyszerübben a és e mutató személy) van tárgyi viszonyban, pl. ha azt mondom: szócskákban ma is él, mint föntebb is érintők, a kéretem, engemet kér más valaki, tehát a kérés hoz népnyelv nagy részében, t. i. a Dunán inneni és Duzám irányúl. Ez utolsó viszony, más nyelvekben is nán túli némely vidékeken. Hogy a tárgyi ragozás megvan egy vagy más módon, egy vagy más alak multi alakja az első személyekben is használtatik által különböztetve; de a tárgyi vagyis határozott részesülőként, íme példák a régiségből: „Hogy vagy tárgyu igeragozás, részint oly terjedelemben, mint az Szaniszló mestert avagy valakit egyebet külgyen azt a magyar nyelvben találjuk, részint annál fogva, ö n(agysága), ki láthnája meg az én dicsértem malomhogy a magyar tárgyi ragozásban a személyragok is helyth." Levél 1557-ből (Szalay Ág. 400. m. 1.). rendszerént különböznek más igeragozási személy-Hoztad jegyruhádat vigyed meg helyébe." (Istvánfi ragoktól, az ismeretes nyelvek között csak a ma- Pál a XVI. században). S alhangu ragozásnál is gyar nyelv sajátja. Lássunk egy példát. ugyanezen elemeket találjuk rokon alhangokban, pl. ad-ék (ad-a-ek), ad-ál, ad-á-m, ad-á-d, ad-á, Látjuk, hogy a különbséget csak az alhangu ragozás természete hozza magával, ú. m. e helyett van a, s i v. j helyett van ja; az á pedig itt az a-a, az é az a-e, és az ó az a-u egybeolvadása; de az elemek ugyanazok, ú. m. a mutató a és i, de az i itt rendesebben j-vé, sőt az alhanguság nyomatosabb megjelölése vagy ha tetszik, a harmadik személynek is kifejezése végett ja-vá is változván. Az önható és közép (ikes) igék, mennyiben áthatólag is használjuk, határozott tárgyra vonatkozva szintén a föntebbi módon ragoztatnak, pl. Tulajdon önnébe (övébe) jött, és önnéi (övéi) nem fogadták." (Ján. ev. I.). Másik körülmény, hogy több magyar vidék az első mult többesi első személyében a határozott tárgyu ragozás helyett is határozatlan tárgyu ragozást használ, pl. kérénk őt, e helyett is: kérők ot; így az óhajtó módban is kérnénk öt e helyett is kérnök öt. Nem így a régi iratokban és a mai székely szójárásban is, mely a két alakot szabatosan használja. Egyébként a magyar nyelvérzés oly kényes, hogy az idegenek nem tökéletes jártasságát a magyar nyelvben a tárgyi ragozás (másikon a hangsuly illetőleg ezen alapuló szórend) elleni vétségen ismeri föl. Ez okból Czélszerünek láttuk röviden elszámlálni azon eseteket, melyeken az átható vagy áthatólag is használt igék tárgyi ragozása alapszik. Ú. m. 1) Midőn azok oly tárgyesetre vonatkoznak, mely határozott névmutatóval áll, pl. a házat megtartom, a szőlőt pedig eladom (értvén bizonyos tudvalevő, tehát határozott házat és szőlőt). Ezen szabály ellen találunk ugyan példát, de csak fölötte ritka esetben a régieknél, továbbá a közmondatokban, népdalokban és igen kitünő költőinknél is mint Vörösmartynál, Aranynál; mindazáltal valamennyi hason példában a tárgy mindig határozott és csak a névmutató maradt ki. Példák : " Arany János. (Buda halála). „Igen köti ebet az karóhoz." (az ebet). vonást). Versezet a XVI. századból. (Thaly K. gyüjt.). Legjobb futót is eléri az öregség." (A legjobb futót). Még némely körülmény érdemel figyelmet. A tárgyi ragozásban a magyar nyelvérzés oly erős, hogy a többesi első és harmadik személyben a lényeges n hangot, mely a mutató elemnek rövidségére válhatnék, egészen kihagyja, sőt a második mult többes első személyében egyedül csak azon n kihagyásával | E példákat senkinek sem tanácsoljuk. Bízzuk azokat fejezi ki a tárgy határozottságát : kér-t-ük, ad-t-uk, a nép és az említettekhez hasonló kitünő irók nyelvjár-t-uk, étt-ük, ezek helyett kér-t-i-ük v. kér-t-j-ük, érzésére. ad-t-j-uk, jár-t-j-uk, ett-j-ük. Lehető, hogy a jobb hang | A visszahozó névmások akár állanak névmutazás is okozta a kihagyást. Lényegesnek mondottuk tóval, akár nem, tárgyi ragozást nem kivánnak. az n hangot, mert a többesi ünk (régiesen és tájdi- | Akit, akiket, amelyet stb. látsz. vatosan : enk) szokott kifejezéssel az én (v. en) többesét jelöli. (A legrégibb két halotti beszédben levő muk-ban az m szintén az n módosúlata). A többesi harmadik személyben is a nak nek v. anak enek (kérnek, ad-nak, kért-enek, adt-anak) nem más mint ön (= ö) többese: önök, mert tudjuk, hogy az ön szó régi iratokban gyakran fordul elé helyett, pl. a Müncheni codexben: önbenne ő benne (Máté. IX.); = 2) Midőn azok tulajdonnevek tárgyesetére vonatkoznak. Budát látom. Hunyadit tisztelem. Jánost nem ismerem. Ide tartozik az Isten név is, melyet névmutatóval is szokás használni : Istent emberi szem nem láthatja v. az Istent stb. 3) Midőn azok harmadik személyi névmás tárgyesetére (öt, öket, hová tartozik Önt is) vonatkoznak. Ismerem öt vagy őket. Önt még fogom látni. Az első személyi névmás tárgyesete nem kiván tárgyi ragozást. Szeretsz-e engemet? Ő szeret engemet, minket. A második személyi névmás pedig mind az egyesben mind a többesben / hangot (néha főleg több mássalhangzći torlat kikerülése végett al, el szótagokat) vesz fül az igető után, midőn a hatás az egyes első személytől ered, azonban szintén tárgyi ragozás nélkül lát-l-ak, szeret-l-ek, látt-al-ak, szerett-el-ek, látnál-ak, szeretné-l-ek (tégedet v. téged és titeket). A személynévmásokat, mint az imént láttuk, tetszés szerént kiírhatjuk vagy mondhatjuk, de ha a hangsuly ezeken fekszik, akkor azok az ige elébe jövén el nem hagyhatók: téged szeretlek (azt értjük alatta nem mást, de ekkor,szeretlek' első tagán nincs hangsuly). TÁRGYLAGOSSÁG, (tár-gy-lag-os-ság) lásd: TÁRGYILAGOSSÁG. TÁRGYMUTATÓ, (tárgy-mutató) ösz. fn. 1) Mutató lajstrom a könyv elején vagy végén, melyben a tárgyalt dolgok czime, sora, lapszáma stb. föl van jegyezve. 2) A tárgyi ragozásban azon elem, 4) Midőn azok személynévmások tárgyesetére, mely azt mutatja, hogy az íge hatása a tárgyesetben vagy birtokos személyragokkal egyesült főnevek bizonyos meghatározott dologra vagy személyre votárgyesetére vonatkoznak, pl. (én) lovamat, (te) lova-natkozik. V. ö. TÁRGYI RAGOZÁS. dat, (ő) lovát, (mi) lovunkat stb. ellopták. A tárgymutató itt is tetszés szerént kitétethetik: az (én) lovamat, v. a lovamat, a (te) lovadat v. a lovadat stb. A régiek a tárgymutatót gyérebben használták, mint ma használjuk. „Ha ki szeret engemet en beszédimet tartsa és en atyám szereti őtet." (Münch. cod. János XIV.). Szeressétek tü ellenségeteket.“ (U. o. Lukács. VI.). A. szótárában am. a szokottabb tarhó. L. TARHÓ. ກ És ki elveszi teneked szolgádat." (U. o.). És leszen tü érdemtek nagy.“ (U. o.). „Vesd ki előszer a gerendát te szemedből, és oztán látod a kalászt kivetned te atyádfia szeméből.“ (U. o.). Így a birtokos névmások előtt is. A beszéd, kit hallottatok, nem enyém de övé, ki eresztett engemet: atyáé." (Ugyanott). „És ki elveszi mely tied." (Lukács. VI.). Mendeneket, melyeket vall (bír) atyám, enyéim." (János XVI.). Kiket adtál ennekem, e világon, tieid valának.“ (U. o. XVII.). " 5) Midőn a mutató főnévi névmások tárgyesetére vonatkoznak, pl. ezt a házat v. ezen házat vetted meg, nem amazt. Többnyire az azt v. azokat szók, ha nem rajtok fekszik a hangsuly, kihagyatnak, pl. tudom (azt), hogy...., halljuk (azt), hogy.... Mind láttátok (azt v. azokat). Ha a mutató főnévmás csak hasonlóságot jelent, akkor az ige nem kiván tárgyi ragozást, pl. ha te kalapot veszesz, én is azt (azaz, hasonló dolgot) veszek; egészen mást jelentene: én is azt (ugyanazt) veszem. 6) A milységet jelentő névmásoknál arra kell tekinteni, ha van-e határozott névmutatójok vagy sem, pl. olyan embert szeretek vagy az olyan embert sze retem. TÁRGYÜGYELŐ, (tárgy-ügyelő); TÁRGYSZERŰ v. -SZERÜ, (tárgy-szerű) ösz. mnevek; TÁRGYILAGOS. 1. TÁRGYSZERŰSÉG, (tárgy-szerűség) ösz. fn. L. TÁRGYILAGOSSÁG. TARH, fn. tt. tarh-ot, harm. szr. —a. Molnár TARHAJÓ, (tar-hajó) ösz. fn. Letarolt v. leszerelt hajó, vitorlakészülékétől akár önkéntesen, akár viharban és csatázásban megfosztott hajó. TÁRHÁZ, (tár-ház) ösz. fn. Rakhelyül szolgáló ház, épület; különösen, eleség-, vagy élettár. Apránként elfogy a tömött tárház is. (Km.). Némelyek, mint TÁR szónál érintők azon nézetben vannak, hogy,tárház szóban is,tár' kincset jelent; azonban ezt nem mernők egész általánosságban elfogadni, mert a régieknél is,tárház mindennemü rakhelyet jelentett, vagyis olyan épületet, mely holminek eltartása végett tárul szolgált. Pl. Thúry György halála után maradott marháinak (ingóságainak),regestrum'-ában 1571-ben Az Kanizsai tárházba : " találtatott marha Egy subában (zsáktarisznya) vagyon paplan 1. Egy vörös bárson heoz ber (hiúz bőr) suba 1. Veress kamuka nest suba 1. Fejér kamuka dolmán 1." stb. (Századok. 1870. év. 724. lap). TARHELY, (tar-hely) ösz. fn. Letarolt vagy kopasz hely. TARHÓ, fn. tt. tarhót. Szabó Dávidnál aludt téj. A Tájszótár szerént Kecskemét vidékén felforralt tejből beoltva készült nyári hüvösítő eledel; az alföldi gulyásoknak úgy szólván fagylaltja. Kinek a Szabó Dávidnál eléjön tarh és taroh alakban is. Egyezik vele a mongol tarak (le caillé, le lait caillé, Schmidt szerént: gesäuerte Milch nach Abkochung derselben); azonban kivált taroh alakban rokon a turó szóval is. 7) Tárgyi ragozást kivánnak még az ik végzetükása megégette a száját, a tarhót is megfújja. (Km.). sorszámnevek, illetőleg névmások, ú. m. egyik, másik, második, harmadik, tizedik; valamelyik; mindenik stb.; azon számnevek a névmutatót is elfogadván, pl. (az) egyiket látom, de (a) másikat nem találom, (a) huszadikat sem bírjuk; kivétel: mindeniket ismerjük. Ide tartozik egymás szó is. Egymást szeressétek. 8),Beéri' ige midőn azt jelenti: megelégszik valamivel, vagy elégnek talál valamit, bár segitő TARHÓMAG, (tarhó-mag) ösz. fn. Tarhóból vagyis oltott tejből bizonyos adag, melyet új beoltásra használnak. 109 TARHONYA-TA ZNYA TARISZNYÁS-TARJAG 110 TARHONYA, fn. tt. tarhonyát. Tojással vagy canistrum) származtatják, de szerénte is hihetőbb, a nélkül is készített, s megreszelt vagy apróra vag- hogy a magyar tarisznya-ból van átvéve, s gyöke tár. dalt vagy morzsolt tészta, melyet megszárítva sokáig Ha e véleményt elfogadnók, akkor elemezve talán eltartanak, s leginkább gazdasági tanyákba hordják, tár-icz-nya v. tár-icz-ka, azaz,táracska' volna. A k, ny minthogy itt nem mindenkor van idő és alkalom hanggá úgy változott, mint izény v. iszény (= ízék) fris tésztát készíteni; hamarjában megfőzik, s leves- szóban. Egyébiránt rokonok még lengyel nyelven: ben vagy tejjel, zsirral, paprikás hússal stb. szokták | taisztra, idevaló szláv nyelven: farnyisztra, persa enni, ezért különösen a pusztai és tanyai lakosok nyelven: talisza (hippopera). A régieknél, pl. Thúry eledele. Szabó Dávid szerént aludt- v. savanyótejjel György ingósági lajstromában (Századok. 1870. 724. készült étek. Eredetére nézve úgy véljük, hogy a 725. 11.) eléjön: tanizra, taniztra, tanyzra alakokban. tarhó-ból származott, minthogy nem csak morzsáinál Gyökre rokonok hozzá: torba, a magyar lovas kafogva hasonló a tarhóhoz, mely turóssá öszvefutott tonák táskáját jelentő tarsoly, a Tájszótárba föltéjrészekből áll, hanem, mint láttuk, valóban aludt jegyzett tarak, azaz, bőrből varrt kis tarisznya, mely tejjel vagyis tarhóval is készül; vagy pedig egé-hangátvetéssel am. tárka, mint kupak kupka (kis kúp), szen a keleti nyelvekből vétetett át, jelesül Zenker sipak sipka, csutak csutka, bicsak bicska. szótára szerént a persa tárkháne (5 betü alatt) így értelmeztetik eine Suppe oder Brei von sauerer Milch mit Graupen; továbbá a török-persa tarkhane (betü alatt): geschrotenes Getreide in Milch gekocht und gewürzt (mind két esetben mint Szabó D. is értelmezi). TARHUDI, (tar-hud-i, azaz tar-ud-ỏ v. tor-had-ó) mn. tt. tarhudi-t, tb. —ak. Ferenczi János szerént a székelyeknél am. rökönyödött v. rökönyösödött. V. ö. TARHUDIK. | TARISZNYÁS, (tar-isz-nya-as) mn. tt. tarisznyás-t v. —at, tb. —ak. Tarisznyával ellátott, fölszerelt. Tarisznyás utasok, pásztorok. TARISZNYASZÍJ, (tarisznya-szíj) ösz. fn. Szíj a tarisznyához varrva, fűzve vagy kötve, melylyel azt nyakba vagy vállra akasztják. TARISZNYÁZ, (tar-isz-nya-az) áth. m. tarisznyáz-tam, —tál, — ott, par. -z. Tarisznyával ellát, fölszerel. Átv. tréfás ért. eltarisznyázni az időt, am. csavarogva, henyén eltölteni, mennyiben t. i. a csaTARHUDIK, (tar-h-ud-ik) k. m. tarhud-tam, vargók, s hazulról elmenők tarisznyát szoktak ma—tál, —ott. Rőkönyödik v. rökönyösödik. Úgy lát-gokkal vinni. szik inkább torhad igével rokonítható, mint tarhó főnévvel. TARHUDT, (tar-h-ud-t) mn. tt. tarhudt-at, tb. -ak. Mondják fűről, melynek szára megrőkönyödött, elszáradt, s leveleitől fosztva mintegy tarrá lett; vagy eltorhadt. V. ö. TARHUDIK. TARHUSZIK, (tar-h-usz-ik) k.; a jelen időn kivül, a többi időt tarhudik igétől kölcsönzi. Jelentésére nézve is 1. TARHUDIK. TÁRI, (tár-i) mn. tt. tári-t, tb. —ak. Tárba vagy tárhoz tartozó, arra vonatkozó. Tári szekrények, portékák, szerek. Tári számvite!. Leginkább összetételekben használják, pl. takaréktári könyvecske; könyvtári szolga. TARITARKA, (tari-tarka) iker. mn. Igen tarka, nagyon czifra. L. TARKABARKA. TARITUPPOS, (tari-tuppos) iker. mn. Marczal mellékén am. púpos hátú. Szabó Dávidnál : tárituppos, és szerénte am. fardagályos, párna módra púpos. Első alkatrésze a kinövést jelentő tar, mint a tarj, tarkó, taraj szókban; a tuppos gyöke tupp pedig rokon a szinte púposságra vonatkozó csup, kúp, hup, púp gyökök illetőleg szókkal. TÁRIVÁRI, (tári-vári) ikerített mn. Tájdivatosan mondják házról, udvarról, kertről, mely mindenünnen tárvanyitva áll. TARIZSA, puszta Borsod m.; helyr. Tarizsá-ra, -n, -ról. ezen rész mar v. marj, vagy tájdivatosan : mor, morj. Néhutt utóhanggal : tarja és torja. Alapfogalomban azon szók osztályába tartozik, melyek emelkedésre, magasságra, kinövésre vonatkoznak, mint : tarkó. taraj stb. V. ö. R. gyökhang. TARJA, (tar-j-a) fn. tt. tarját. L. TARJ. TARISZNYA, fn. tt. tarisznyát. Zsáknemű, kü- TARJ, (tar-j) fn. tt. tarj-at. A szarvasmarhálönféle kelméből készült táska, melyben a hazulról | nak első lapoczkáji fölött levő hús. A lónál ugyantávozók, vagy utasok holmit, különösen eleséget szoktak vinni magukkal. Több vidéken a köznépnél a rendes öltözékhez tartozik, mely nélkül templomba sem mennek. Hátas tarisznya, melyet hátra fektetve viselnek. Oldaltarisznya, mely oldalon lóg. Börtarisznya, vászontarisznya, szőrtarisznya, posztótarisznya, kittōltarisznya, vadásztarisznya, koldústarisznya. Add ide a tarisznyámat, hadd öltözzem föl. Koldústarisznyát akasztottak a nyakába. (Km.). Néha a zsiros tarisznyából is húll ki vajas pogácsa. (Km.). Vén tarisznya, gúnynév am. banya. A népmesékben gyakran van szó bűvös tarisznyáról, melyből birtokosa mindenféle eleséget nagy bőségben állít elé. Németül: Tornister, melyről Adelung azt jegyzi meg, hogy némelyek az olasz canestro-tól (latinul : TARJAG, (tar-j-ag) fn. tt. tarjag-ot, harm. szı -a. 1) Mérges fakadék, vagy bibircsó, vagy csomó az állati testen, különösen a szarvasmarhákon. Szegedi tájszólással taragy v. táragy. (Nátly József). V. ö. TÚR, fn. 2) A lopvanőszök seregéből való növénynem, mely a fák kérgén vagy a köveken tenyészik, s leveletlen ripacs- és szömörcsféle kicsucsorodásokból áll, és némileg az állati tarjaghoz hasonló, (Verrucaria). Minthogy a tarjagot máskép sarjuzás 111 TARJAGOS-TARKA TARKABARÁT—TARKÁL 112 nak is mondják, valószinü, hogy gyöke a kinövésre dolatok. Tarka beszéd. Tarka hir, melynek részletei vonatkozó tar v. sar, sarj. egymástól különböznek. TARJAGOS, (tar-j-ag-os) mn. tt. tarjagos-t v. -at, tb. -ak. Amin tarjagféle fakadékok, bibircsók, mérges kelevények vannak. Tarjagos ökör. TARJAGOSSÁG, (tar-j-ag-os-ság) fn. tt. tarjagosság-ot, harm. szr. -a. Állapot vagy tulajdonság, midőn valamely állat testén tarjagféle kifakadások vannak. TARJAGOZÁS, (tar-j-ag-oz-ás) fn. tt. tarjagozás-t, tb. ok, harm. szr. a. Állapot, midőn az állati bőr tarjagozik. V. ö. TARJAGOZIK. TARJAGOZIK, (tar-j-ag-oz-ik) k. m. tarjagoztam, -tál, -ott, par. -zál. Tarjagféle fakadékok támadnak a testén. Tarjagozik az igás ökör nyaka, tarja. Bámulva kergetjük álmunk tarka képét." Tarka ember, a székelyeknél am. szembe szépet mondó E szónak gyöke alkalmasint a metszésre, sarolásra, irtásra vonatkozó tar, melyből tarol, tarló is származtak, mennyiben t. i. a tarka testen némely foltok úgy tünnek elé, mintha azok szőre, haja, illetőleg szine el lenne koptatva, letarolva. A ka képző kétfélekép elemezhető, vagy maga az egyszerü kicsinyítő ka, mintha volna tar(ocs)ka, ezen hasonlat szerént, fehérke, piroska; vagy az elavult gyakorlatos ige tarog részesülője, tarogo, taroga, öszvehúzva tarka, mint bugyoga bugyka, csacsoga csacska, czinege czinke s több mások. E tekintetben hasonlók hozzá a szintén szinekre vonatkozó hóka hópetytyes, róka riska vörös, szöke, sárga. Körülbelül egy értelmű vele az iromba, melynek gyöke ir, metszésre, rovásra vonatkozik. Szláv nyelven: strakati, tarkavi. Budenz J. szerént az osztyák-szurguti tajszólásban tárach am. szürke. A mongolban tarilan szintén am. tarka (bigarré, bariolé, tacheté) gyökben egyezik a magyar,tarka' szóval. TARKABARÁT, (tarka-barát) ösz. fn. Lásd: SZESZTRABARÁT. = = TARJÁN v. TARJÁNY, mváros Borsod megyében; falu Komárom, puszta Györ m.; GYÖNGYÖS-, falu Heves, KÖRÖS-, Bihar, SALGÓ-, Nógrád m.; helyr. Tarján-ba, -ban, ból. Mongol és kalmuk nyelven tarjan am. gabona és szántóföld; vajjon a föntebbi helységek nem gabonatermő tulaj- | donságuktól kapták-e nevöket? Biborban született Constantinnál személynév, t. i. a magyar fajhoz tartozó hét s a khazároktól elszakadt kabarokkal együtt nyolcz fő nemzetség közt a Tarján-é (tov tagiávov) is említetik (Ghazar v. Ghadzar is a mongol és kalmukban am. föld, hely; vidék, tartomány. A magyarban szinte voltak és ma is vannak ilyetén személy-Különféle szinezetű. Tarkabarka, mint a szarka farka. nevek : Búza, Ország. Továbbá ugyanott Khabar am. (Km). Ez iker szóban a második alkatrész b betüje orr, orrmány, hegyfok, és Kara am. fekete, szintén inkább csak hangjáték, mint a „Farkas nemzetség“ mongol szók, az utóbbi megvan a mandsu és tatár czimű népmesében eléforduló példákból is kitünik : nyelvben is. A többi nemzetségfőnök neve is igen farkas-barkas az is szép, róka-bóka az is szép, örömcsekély, de rokon hangváltozással szintén a mongol- bőröm az is szép, nyúlom-búlom az is szép, kakasbakas ból értelmezhető, pl. Neké görögösen: véxŋ, a monaz is szép, tyúkombúkom jaj be rút!" V. ö. IKERSZÓ. golban jeke am. nagy; Kurtu-germatu a mongolban : khurdun-gere-metu azt teszi: gyors mint a fény). TARJÁNKA, puszta Heves m.; helyr. Tarjánká-ra, -n, -ról. TARJÁNY, mváros Borsod m.; helyr. Tarjány-ba, -ban, — ból. TARJU, (tar-j-u) fn. tt. tarjut. L. TARJAG 1). TARJUMOGYORÓ, (tarju-mogyoró) ösz. fn. Sándor J. szerint am. radix scrophularia. L. TÁKAJAK, és VARJUMOGYORÓ. TARKA, (tar-ka v. tar-og-a) mn. tt. tarkát. Különféle, kivált egymástól elütő foltokkal, pettyekkel, csíkokkal, koczkákkal czifrázott szinezetü. Tarka virág, tarka toll, tarka madár, tarka pók, tarka gyik, tarka récze, tarka tojás, tarka ló, tarka kutya, tarka kigyó. Tarka szövet, kezkenő, ruha. Tarkára festeni, himezni valamit. Tarka, mint a szárcsamony, mint a pulykatojás. Nem csak egy tarka kutya van a világon. (Km.). Poczi poczi tarka, se füle se farka. (Km.). „Egy kis tarka madár víg kedvében szép gyümölcsös kertnek ment röptében." (Faludi). Átv. ért. különféle elemekből álló. Tarka népgyülekezet, sereg. Képes kifejezéssel, a maga nemében furcsa, czifra. Tarka gon TARKABARKA, (tarka-barka) ikerített mn. TARKABARKÁZ, (tarka-barkáz) iker. áth. Tarkabarkára fest, hímez, farag. TARKABOGÁCS, (tarka-bogács) ösz. fn. A bogácsok neméhez tartozó növényfaj, melynek fészke pikkelyei hosszú, válús tövisekkel kitoldott hegyűek, váluszélei tövön tövisprémesek, levelei szárölelők, fehér csikokkal tarkák, de van tiszta zöld levelű is. (Carduus marianus). Máskép köznépiesen: tarkatövis. TARKACSÍKOS, (tarka-csíkos) ösz. mn. Különféle szinű csikokkal czifrázott. Tarkacsikos szövet, ruha. TARKAFOLTOS, (tarka-foltos) ösz. mn. Tarka szinű foltokból öszvetoldott, vagy olyan pettyekkel pontozott. Tarkafoltos ócska nadrág. TARKAGÉM, (tarka-gém) ösz. fn. Kisebb faju gém, fején három bóbitatollal és tarka tollazattal. (Ardea nycticorax). TARKAGYÉK v. -GYÍK, (tarka-gyík) ösz. fn. Babos, pettyes bőrű gyíkfaj, sárgyík. (Stellio). TARKAICZA, puszta Bihar m.; helyr. Tarkaiczá-ra, —n, —ról. TARKÁL, (tar-og-a-al) m. tarkált; TARKÁLÁS, 1. TARKÁZ; TARKÁZÁS. |