P P-PACSÉR társaival, mint m ajakhanggal, mint: part mart, pocs mocs, pocsolya mocsolya, paczi, maczi; paszat, maszat; továbbá ƒ szintén ajakhanggal: pérég, férèg; patying, fatying; patyolat, fátyol; hasonlókép b-vel, mint: pótor, bódor, terepély, terebély, pezderkedik, bézderkedik, stb. 1. B betü. A p betűvel kezdődő idegen szók száma nem esekély, milyenek: palánk, pallér, pálma, palota, pamut, pánczél, pánt (?), pántlika, papir, parola, pásztor, pázsit, pelengér, pénz (?), pogány, stb. stb. mint a maguk helyén megjegyezvék. P betüvel kezdődő részint önálló, részint elvont gyökök száma mintegy 100-ra, p-vel végződőké pedig, mint: ap, ep, ép, ip, áp, csáp, csip, csup sth. körülbelül 80-ra megy. P. v. pl. rövidítése például, és p. o. rövidítése példának okáért szóknak. -P, ritka képző ú m. tal-p, kom-p, pely-p; mint közép képző eléjön hor-p-asz, ter-p-eszkedik, s némely más szókban. Jelentése részint alap, fenék, részint valamely más ajakhangból, főleg v-ből válto vonatkozó némely r alaphangu szók előhangja, ú. m. parázs, parázsol, párol, párna, pergyó, perj, perjeszt, perked, pernye, pernyeszt, perzs, perzsel, pir, pirít, piritos, pirúl, pirhanyag, pirkad, pirong, pirongat, pironkodik, pironság, piros, pirók, porzs, porzsol, porP, kisded alakban p, huszonnyolczadik betü a zsoló, porit, pörzs, pörzsöl, pörez, pörnye, pörnyeszt, magyar ábéczében, s a mássalhangzók sorában tizen- pörgöl, pörken, pörs, pörsen, mindezek több b, ƒ és v hetedik; kiejtve: pé. Mint ajakhang a lágyabb bajak mint elöhangu szókkal állnak fogalmi rokonnek keményített szervtársa; de mint az alábbiakbólságban; I. B, F, V. Így 6) néha fölcseréltetik szervis láthatni, rokon és néha fölcseréltetik a többi ajakhangokkal is. Ezen p-ről nevezetesebb észrevételeink, hogy ez 1) a következő természeti hangzók alapja: pacz, paczka; pacs, pacskol, pacsangol, pacsirta, pacsmag; páhol; pall (ver); paskol, paskolás, paskoló, passogat; pattog, pattan, pattant, pattantyú, pattogat, pattogzik, patvar, patvarkodik, (csete) palé; páva; pecz, peczeget, peczegtet, peczczent; pelyh v. pehely, pihe (a lehelö h-val, mint könnyen elfúhatók); pelyp, pelypeg, pelypes; peng, penget, péndít, pendül; perczen, perczey; petike (a malomban, máskép: perpencze); pesz, peszeg, peszszen, peszszent; pezs, pezseg, pezsdül, pezsdít; if paf, pifeg pufog, puffan, puffant, puffanes (sütemény); pih, piheg, pihen, pihes, piheskedik, pihöl; pili; pincz, pinty, pintyeg, pintyöke; pip, pipeg, pipe, pipel, pipis, pipiske ; pis, pisa, pisál; pizs, pizse, pizselle, pizsitnek, máskép süsétek, (hegyes tarėju, vagy búbu pacsirta); pisz, pisze, piszeget, piszszen; pity, pitye, pityer, pityereg, pityergés; pitty, pittypalatty; pittyed, pittyeget, pittyeszt, az alálógás, pityegés mellékfogalmával; pocs, pocsalék, pocsék, pocséta, pocskol, pocsol, pocsolya, pocsos; pof, pofa, pofáz, pofoz, pofók, egyszersmind felfuvásra vonatkozik; porcz, porczog; pos, posvad, posvány; posz, poszog, poszszan; poty, potyoy, pottyan, pottyant, potyol, potyolódik; póka; pólicz, póling; pöf, pöfeteg, pöfög, pöfékel; pök, pökdös, pükedék, pökedelem; pölyh, polyhös; pöng, pöngö, pönget, pöndit, pöndül; pör, pöröl, pörlekedik; pör, pörög, pördit, pördül, pörget, pörgö; pös, pösöl; pösz, pösze, pöszög; pöty pötyög; prüsz, prüszszen, prüszög; puf, pufog, pufogat, puff, puf fan, puffant, puffaszkodik, a felfuvódás és dudorodás mellékfogalmával; pujka v. pulyka, pukk, pukkan, pukkant, pukkantó, pukkaszt, pú, puska, putyóka, putyókáz; pücsök v. prücsök stb. 2) Előhangja némely puffadtat, dudorodottat, felfuvódottat jelentő szók nak: pocz, poczok, poh, pohos, podgyázz, pofa, ponk, pok, pota, púp, potroh, potrohos, pad. V. ö. PAD. 3) Előtéti hang ezekben: palaj (alaj), papa (apa), pap (ap?), penyv, Panna (Anna), Pere, Perzsi (Erzsi), pikó, pikós, Pila, pillog, pillangó, pillant, pille, pindely (ingaly), piócza, pióka, Pista, pislog, piszkál, piti, pitizál, pityó, pityókos, pityós, piczi, piczurka, pizseg, pozsog, pozdorja. 4) Azon r gyökhangu szókban, melyek forgásra, kerekségre vonatkoznak, rokon f-hez, midőn ez az r-vel hasonló értelmű szókat képez, mint: paracskó, szaglászva ide-oda forgó vadászeb, paripa, parittya, perey, perdül, perge, pereszlen, perecz. 5) Tűzre, égésre, sütésre, illetőleg vörös szinre¦ Pacsér-ra, AKAD. NAGY SZÓTÁR V. KÖT. zott el. -PA, magas hangon -PE, névképző nehány szóban, mint: tompa, tömpe, törpe. PACS, hangutánzó gyök, melynek fordítva megfelel: csap; tompább hangon: pat, tap; sziszegve: pacz. 1) Főnév gyanánt alkalmazva, tenyérnek tenyérbe csapása. A gyerekek tisztelet- vagy barátság jelül pacsot szoktak adni. Adj fiam pacsot. 2) Tisztátalan, mocskos, álló víz; máskép: pocs, honnan: pacsangol am. pocsároz; pacsmag, seprüféle eszköz, melylyel valamit befecskendeznek, megnedvesítenek, pl. a kovácsok pacsmaga, máskép: pemet v. karapoló. Pacs, mint hangutánzó gyök rejlik a pacskol, paesi, pacsirta, pattan stb. szókban is. Mint ilyenhez rokonok a hellen zarάooo, latin batuo, franczia battre stb. PACSA, faluk Szala és Gömör megyékben ; helyr. Pacsára, -n, -ról. PACSANGOL, (pacs-ang-ol) gyak. önh. m. pacsangol-t. Sárban, vízben járva, taposva pocsároz, bemocskitja magát. Gyöke pacs, a középképzőbeli n közbevetett hang. V. ö. PACS. PACSANGOLÁS, (pacs-ang-ol-ás) fn. tt. pacsangolás-t, tb. ok. Sárban, vízben járva, maga bemocskolása. PACSÉR, falu Bács, puszta Somogy m.; helyr. -on, -ról. 1 |