1503

SZÜTELEN-SZÜZ

SZŰZANYA-SZÜZLEÁNY

1504

SZŰTELEN; SZŰTELENSÉG; SZŰTELE- | (purificari, lustrari), honnan çuddhi (puritas), çuddha NÜL, 1. SZÍVTELEN; SZÍVTELENSÉG; SZÍVTE- (purificatus, purus); ezekkel rokonítja Bopp Ferencz LENÜL. a szláv cis-tu és latin cas-tus szókat is. (Glossarium comparativum lingvae sancritae). Egyébiránt a magyar,szüz' szó idegen nyelvekben közelebbről rokon a csagataj kiiz, oszmanli-török köz szókkal, melyek szintén leányt és szüzet jelentenek. Persául is kniz am. szűz és leány (virgo, puella).

SZÜTYÖ, fu. tt. szütyö-t. 1) Fiókkal ellátott böröv, milyent több vidéken a tótok, s a magyarok közöl a palóczok derékra kötve viselnek, mely egy szersmind erszényül szolgál. 2) A növénytanban általán hártyanemű zárt zacskó (utriculus); ha termésről mondják, értenek alatta vékonyhártyáju egymagvu termést, melyben a mag tágan áll, ilyen termése van, pl. az amarántnak. Eredetileg alkalmasint tüsző v. gyüszü, melyből hangátvetés által alakult. L. TÜSZÖ.

SZÜTYÖKE, (szüty-ö-ke) fn. 1. TÜCSÖK. Nevét hangjától kapta, valamint a tücsök, vagy a latin cicada.

SZÜTYÖLÉK, (szütyö-l-ék) fn. tt. szültyőlék-ét, harm. szr. e. Kicsiszerű zsákocska; továbbá örlött búza növedéke; máskép: fütyölék.

SZŰVEL; SZŰVELÉS, lásd: SZÍVEL;

VELÉS.

szi

SZŰVESZTÉS, (szü-vesztés) ösz. fn. Székely szó, s am. bátortalankodás; ellentéte: szunyerés. V. ö. Szű, szív.

SZŰZANYA, (szűz-anya) ösz. fn. Idvezítőnk anyja, Mária.

SZŰZARANY, (szüz-arany) ösz. fn. Tiszta arany, más érczek vegyülete nélkül.

SZÜZEI, 1. SZŰZI.

SZŰZEN, SZÜZEN, (szűz-en) ih. A nemi szeméremnek megszeplősítése nélkül; tisztán. Szüzen élni, maradni, meghalni.

SZÜZESÉG, SZÜZESÉG, (szüz-e-ség) fn. tt. szüzeség-ét, harm. szr. e. Szűzi állapot, midőn a nemi, különösen női szemérem szeplőtelenül megőriztetik. V. ö. SZÜZ. A közönséges szokás ugyan kettöztetett s-vel ejti: szüzesség, de hibásan, mert törzse nem szüzes, hanem szüz, s ebből ség képzővel lett szüzség, mint Molnár A. irja, végre könnyebb kiejtés végett e közbetéttel lett szűz-e-ség; mint,békeség és bölcseség szók is. Szüzeség példája, tüköre. Szüzeséget

fogadni. Szüzeségét elveszteni.

SZŰZESÉGHÁRTYA, (szüzeség-hártya) lásd:

SZŰZŐR.

SZŰZ, mn. és fn. tt. szüz-et v. szüz-et. A régiek nél származékaival együtt a helyett igen gyakran önhangzóval írva találjuk: sziz, szízeség stb. 1) Széles ért. ki a nemi szemérmet sértetlenül, szeplő nélkül megőrizi, legyen az akár férfi, akár nő. Szüz legény, ifjú, szüz leány, szűz hajadon. 2) Szorosb ért. nőszemély, ki soha férfival nem közösült. Rózsához az illat, szűzhöz a szemérem hozzá termett. (Km.). 3) Tiszta tb. erkölcsi keresztény ért. ki a szemérmesség ellen se gondolattal, se vágygyal nem vét, Krisztusnak ama tanával egyezőleg: „Aki nőt látand a végre, hogy megkívánja őt, immár vétkezett az ő szivében." 4) Átv. ért. a maga nemében tiszta, mocsoktalan, idegen elemmel nem vegyült, szeplőtelen, eredeti épségben létező, szóval, mi a szüzzel némi hasonlati, jelképi viszonyban áll. Ez értelemben a viszonyló szóval rendesen öszvetett szót alkot. Szüzarany, idegen ásványkeverék nélkül. Szűztojás, melyet hím nem termékenyített. Szüzleves, tiszta leves. Szűzvirág, liliom, mint a szüzeség jelvénye. Szűzvállak, melyek még terhet nem viseltek.

E szónak eredeti jelentését tekintve némelyek azon nézetben vannak, hogy az szű gyöktől származik, mintha volna szü-öz, szliv-öz, azaz, szüves, szüvel vagy szívvel biró, t. i. kitünőleg (per excellentiam) a szü v. szív érzelmeivel biró, azoknak hódoló; így a,biró' szó is kitünőleg jelent igazságszolgáltatót. Alakban hasonló volna a lemez, nehez, üdvöz, igaz, száraz szókhoz, melyekben az ez öz az képző am. es ös as. Talán inkább a szép szóval rokoníthatnók, legalább a kettöt gyökben (sze v. szi) egyezőnek tekinthetjük. Curtius (Grundzüge der Griechischen Etymologie) azt mondja: „Dem lateinischen castus scheint cand-id-us, candor nahe zu liegen. (Első Rész. 108. 1.). V. ö. SZÉP, SZÍN. Figyelmet érdemel a szanszkrit çudh

SZŰZESÉGI, (szűz-e-ség-i) mn. tt. szüzeségi-t, -ek. Szüzeségre vonatkozó, Szüzeségi fogadalom. SZÜZESSÉG, 1. SZŰZESÉG.

SZÜZFA, (szüz-fa) ösz. fn. Ázsiában, északi Amerikában és Európa némely tartományaiban tenyésző cserjefa, melynek levelei fogasak, s mindkét oldalról molyhosak. (Vitex agnus castus). Baranya némely vidékében a fűzfát szizfá-nak azaz szűzfá-nak hívják.

SZŰZFERTEZÉS, (szüz-fertezés) lásd: SZÜZ

SZEPLŐSITÉS.

SZÜZFÖLD, (szüz-föld) ösz. fn. Föld, melyet vetés alá legelőször szántanak fel.

SZŰZI, (szűz-i) mn. tt. szüzi-t, tb. -ek. Szüzet illető, szüzre vonatkozó, szüz tulajdonságával biró. Szüzi szemérem. A régieknél, pl. a Debreczeni Legendáskönyvben gyakran eléjön,szüzei' alakban (mint ma is,mennyei') : És látván a bódog szűz Mária hogy mégis könvezne uronk Jézus... nagy könvhullatással, csókolással es szűzei tejével könyörgeti vala ötet." (101. 1.).

SZŰZISÉG, (szüz-i-ség) fn. tt. szűziség-ét, harm. szr. -e. Szűzi tulajdonság; szűzi állapot.

SZŰZKOSZORU, (szüz-koszoru) ösz. fn. Haja. don szüzet illető koszoru, melyet leginkább menyekzők alkalmával viselnek.

SZÜZLEÁNY, SZÜZLÁNY, (szűz-leány vagy -lány) ösz. fn. Szeplőtelen szemérmű leány mind testi mind erkölcsi tekintetben. Megérdemli, mint szüz

SZŰZSZEPLŐSÍTÉS, (szűz-szeplősítés) ösz. fn. Cselekvés, mely által a szűzi szemérem megsértetik. SZŰZLEVES, (szűz-leves) ösz. fn. Tiszta leves. Különösen paráznasági büntett, melyet oly férfi köSovány (zsirtalan) leves.