PARAGA, falu Bács m.; helyr. Paragá-ra, -n, --ról.

PARAGÖMB, (para-gömb) ösz. fn. A hajósok

dicsomban." Káldi, Lukács 23. 43. Általán népünk nyelvén a gyönyörüséges tájnak, és lakhelynek, életmódnak netovábbját jelenti. Közvetlen eredetije a hellen αάuoco, latinosan paradisus, mely ¦ nál sűrű madzagfonat, melyben belül parafa van, s azonban szintén a régi perzsa vagy más régi néptől a para ruganyosságánál fogva ütődések mérséklésére kölcsönöztetett, minthogy a perzsában paradaészasz, igen alkalmas, ezért két hajó közé, különösen midőn a szanszkritban paradésza jelent idegen és legjobb, egyik a másikhoz köt ki, igen előnyösen alkalmazlegszebb tartományt (fremdes Land und bestes, tatik. schönstes Land); a héberben pedig pardész, az arabban firdausz (többese : farádísz) am. kéjkert (Lustgarten). A latin paradis-us,us' végzetéből a magyar nyelvérzés,om'-ot csinált, valamint , Aegyptus'-ból is ,Egyiptom'-ot. (Paradics-hon? Egyipt-hon?). PARADICSOM, (2), puszta Tolna m.; helyr. féle növény, kivált mely a kertekben v. ugarokon teParadicsom-ba, —ban, — ból.

PARADICSOMALMA, (paradicsom-alma) ösz. fn. 1) Piros, és ízletes almafaj, mely törpe fákon terem, és korán érik. (Mint fának latin neve: Pyrus malus pumila.) 2) 1. PARADICSOMCSUCSOR.

PARADICSOMCSUCSOR, (paradicsom-cucsor) ösz. fn. Növényfaj a csucsorok neméből; szára lecsöpült, tövistelen, levelei szárnyasak, levélkéi bevagdaltak, virágfürtöcskéje kétágu, gyökere nem csicsó kás, bogyója piros, néha sárga; máskép: paradicsomalma, szerelemalmája. (Solanum lycopersicum. L. Némely mások szerént: lycopersicum esculentum). PARADICSOMI, (paradicsomi) mn. paradicsomi-t, tb. —ak. Paradicsomot illető, arra vonatkozó, ahhoz tartozó; igen gyönyörű, kellemes, kies. Paradicsomi boldogság. V. ö. Paradicsom.

PARÁHOL, áth. m. paráhol-t. Id. Mándy Péter szerént am. langyosan (valami langyossal?) locsol; talán,pára' szótól.

szr.

PARAJ, (par aj) fn. tt. paraj-t, tb. —ok. harm. a. 1) Széles ért. holmi dudva-, gyom-, burján

nyészik. Disznóparaj, östörparaj. stb. 2) Szorosb ért. a kétlakiak seregébe és négyhímesek rendébe tartozó növénynem; hímvirágának csészéje öt hasábu; bokrétája nincs; hímszálai a csészénél hosszabbak; anyavirágának csészéje négyfogu; bokrétája nincs, anyaszála négy; magva egy a megkeményült csészében. (Spinacia). Máskép: paré, paréj. Legismeretesebb faja az eledelül használt kerti paraj (sp. oleracea), köznyelven: spinát v. spenát. A régiek általán paraj-, vagy paréj-nak hivták. „Husvét napján szentelt borjuhús zúzával (susaval), paréj orjjal, lúdfi, vadhús, tejes étek. Vacsorára szentelt sült, paréj, vadhús, tikfi (csibe) éles lével, tejesétek." Egy 1547-ben kelt levél borítékán. (Szalay Ág. 400 m. 1.). Ugyanitt meg van különböztetve a spináttól. „Ebédre szentelt paréjt szalonnával, vadhúst, tejes étek, tehénhús, kappan spináttal. Sokszor főzheted a parajt, még sem lesz jó ízü. (Km.). Köznyelven még az eper paraj v. PARADICSOMMADÁR, (paradicsom-madár) paré, am. a fejes mangolt (blitum capitatum), disznóösz. fn. Keletindiai igen szép madár, melynek derékparaj v. disznóparé am. gyom amaránt (amaranthus ösz. fn. Keletindiai igen szép madár, melynek derék- hybridus), östör v. esterparaj am. a fejér libatopp teste alig nagyobb, mint a seregélyé, tollazata gyö- (chenopodium album); piriparé Kalocsa tájékán am. nyörűséges szinezetű, s farka aránylag igen hosszú. szegfű; és német paré v. laboda paré v. ízetlen fü am. Kitömve a természetiek gyüjteményének egyik kia kerti maglapél (atriplex hortensis). Hangelemre és tünő ékessége. (Paradisea. L.) értelemre legközelebb rokonai a perje, bervény, porcz

PARADICSOMILAG, (paradicsom-i-lag) ih.

Igen boldogul, gyönyörüségesen.

PARADICSOMMAG, (paradicsom-mag) ösz. fn.

Borsszemhez hasonló alakú fűszermag, mely Madagaskárban és Guineában tenyésző bizonyos növényen terem. (Cardamomum minus, grana paradisi).

PARADUGASZ v. -DUGÓ, (para-dugasz, v. dugó) ösz. fn. Könnyű, rugalmas parafahéjból való dugasz, milyennel a palaczkokat szokás bedugni.

V. ö. PARAFA.

PÁRÁDZIK, (pár-a-ad-oz-ik) k. m. párádz-tam v. -ottam, —tál, — ottál, -—ott; htn. —ni, v. -ani; par. párádzzál. L. PÁRÁZIK.

fü, burján, mint buján tenyésző növények. Gyöke : par, melyből é v. éj, aj képzővel lett paré, paréj, paraj, mint taré, taréj, taraj, gané, ganéj, ganaj, karé, karéj, karaj s némely mások.

PARAJCSIMASZ, v. CSIMAZ, (paraj-csimasz, v. csimaz) ösz. fn. A kerti parajon éldegélő csimaszféle féreg.

PARAJD, erd. falu Udvarhely sz. helyr. Parajd-ra, —on, -ról.

PARAJLIBATOPP, (paraj liba topp) ösz. fn. Növényfaj a libatoppok neméből; levelei háromszö

PARAFA, (para-fa) ösz. fn. Déli Európában tenyésző tölgyfaj, mely örökzöld, a közönséges tölgy-gük, fához hasonló vastagságu, s megehető makkokat terem. Kérge taplószerüleg puha, könnyű, és rugalmas, melyet minden nyolczadik vagy tizedik évben le szoktak hántani, s különféle czélra, különösen dugaszoknak használni. (Quercus suber. L.). PARAG, 1. PARLAG.

nyilformák, épélük, alul lisztesek; szár- és ághegycin füzérbugái leveletlenek; máskép köznyelven: kenőfü, vad spenát. (Chenopodium bonus Henricus). PARAJLÓROM, (paraj-lórom) ösz. fn. A lóromok neme alá tartozó növényfaj; szirmai épélük, csak egyik púpos; levelei tojásdad láncsásak. (Rumex patientia).

PARAJOS, (par-aj-os) mn. tt. parajos-t, v. —at, tb. —ak. Parajt termő; parajjal ellepett (pl. föld, kert); parajjal készített (pl. étel).

PARAJPILLE, (paraj-pille) ösz. fn. Az éji pilléknek egy faja, mely tojásait a zöldségek, nevezetesen parajok leveleire rakja. (Phalaera oleracea).

PARAJTIPOLY, (paraj-tipoly) ösz. fn. Tipolyféle féreg, mely a kerti vetemények, zöldségek, parajok gyökerein rágódik. (Tipula oleracea).

PÁRÁL, (pár-a-al) áth. m. párál-t. Valamely testet páranemű finom nedvvel, gözzel általjárat, puhít, megfőz. Párálni a káposztát, riskását, az eltenni való befőzött gyümölcsöt. Eczettel párálni a burogatni való ruhát. V. ö. PÁRA.

PÁRÁLÁS, (pár-a-al-ás) fn. tt. párálás-t, tb. -ok, harm. szra. Cselekvés, midőn párálnak valamit. V. ö. PÁRÁL.

PÁRÁLLIK, (pár-a-al-al-ik) k. m. páráll-ott, htn. —ani. 1) Bizonyos hőség, tüz miatt folytonosan fejlik belőle a pára. Párállanak a hévvizek. Párállik a fött eledel. 2) A pára általjárja, a párában megpuhúl, megföl, megpörkölödik. V. ö. PÁRA.

PARANCSNOK, (parancs-nok) fo. tt. parancsnok-ot, harm. szr. a. Katonai főnök, ki bizonyos sereget, csapatot kellő hatalommal vezényel; vagy valamely helyőrségnek főnöke. Elővéd, utóvéd parancsnoka, szárnyparancsnok. Vár-, térparancsnok. (Commandant).

rancsnoki-t, tb.ak. Parancsnokot illető, arra voPARANCSNOKI, (parancs-nok-i) mn. tt. panatkozó, attól eredő. Parancsnoki hatalom, rendelet.

PARANCSNOKSÁG, (parancs-nok-ság) fn. tt. parancsnokság-ot. Parancsnoki hivatal, méltóság. Parancsnokok együttvéve.

rancsol-t. Mint fölebbvaló, vagy hatalmasabb, a náPARANCSOL, (parancs-ol) önh. és áth. m. palánál alantabbvalónak, vagy gyöngébbnek erélyesen meghagyja, kötelezőleg kijelenti, hogy valamit cselemeghagyja, kötelezőleg kijelenti, hogy valamit cseleparancsolj, kinek enni adsz. (Km.). Otthonn parancsolj. kedjék. Az úr parancsol, a szolga szót fogad. Annak (Km.). Nem parancsol nekem senki, azaz : független, szabad vagyok. Mit parancsol nagyságod? Azt parancsolom, hogy...

„Én vagyok a kunsági fi,

Nem parancsol nekem senki."
Népdal.

Igekötőkkel : beparancsolni az utczán futkosó gyer-
mekeket. A szemtelen tolakodót kiparancsolni a házból.
Megparancsolni az ebédet. Ráparancsolni valakire.
Összeparancsolni a falu lakosait. Visszaparancsolni a
munkásokat.

PARANCS, fn. tt. parancs-ot, harm. szr. -a. Valamely felsőbbnek, vagy hatalmasabbnak akaratnyilvánítása, szóval, vagy írásban, mely által kijelenti, hogy az illető alárendelt személy valamit tenni köteles. İsteni, anyaszentegyházi, fejedelmi, atyai, úri parancs. Parancsot adni, osztani, bocsátani. Parancsot kapni, teljesíteni, megtartani, megvetni. Mennyiben a parancs bizonyos ténynek végrehajtására vonatkozik, ellentéte : tilalom, egyébiránt széles ért. ez is a parancs alatt foglaltatik, p. ezen természettörvényi s isteni tilalmak ne ölj, ne orozz. A régibb törvénykezési nyelvben a parancsnak sok nemei valának: átküldő, birórendelő, elhalasztó, siettető, lezárló, semmisítő, végrehajtó stb. parancs. Tájdivatos kiejtéssel, különösen a székelyeknél: poroncs. E szó gyöke par, melynek megfelel nyelvünkben az or gyök orom szóban, V. ö. PAR gyök (3). A héberben is, és az arabban fara'a, am. in summo fuit; imperium capessivit, imperavit. Legközelebbről rokon vele a persa parm-uden, v. ferm-uden (parancsolni) honnan parman, ferman am. parancs, továbbá: paráne szintén am. parancs. A szlávban eléjön: poruka, parancs s porucivati am. parancsolni; ez elemezve kézmutatásra vonatkozik, mintha a parancsoló felsőPARANCSOLAT, (parancs-ol-at) fn. tt. paranség kézzel intene, hogy valamit tenni kell. Egyéb csolat-ot, harm. szr. -a, v. -ja. Élőszóval kijeleniránt a par gyök szintén meg van a latin öszvetett tett vagy írásba foglalt nyilatkozat, melynek tartalimperat igében, melyet „Fabri Thesaurus"-a a paro mát bizonyos parancs teszi. Tudniillik szabatosan igétől származtat. A szanszkritban parvan am. emel- véve a parancs inkább általános, elvont értelmű akakedés, hegy (orom). A par gyökből parancs úgy fej-rat, a parancsolat pedig inkább különösen meghatálödött ki, mint a var, gör, rip, rap, gub gyökökből a varancs, göröncs, ripancs, rapancs, gubancs.

PARANCSÁR, (parancs-ár) fn. tt. parancsár-t, tb. ok, harm. szr. a. 1) Szélesb ért. felsőségi személy, különösen a hadseregeknél, kinek az illetők engedelmeskedni kötelesek, ki teljes hatalommal inAKAD. NAGY szótár, v. kÖT,

PARANCSOLÁS, (parancs-ol-ás) fn. tt. parancsolás-t, tb. ok, harm. szr.a. Felsőségnek vagy nagyobb hatalomnak gyakorlása, melynél fogva parancsokat osztogat valaki. Igen megszokta a parancsolást.

rozott jelentésü kifejezése az akaratnak, vagyis az, amit megparancsoltak. Isteni tíz parancsolat. Anyaszentegyház öt parancsolatja. Meghallgatni, elolvasni a parancsolatot. Kegyelmedet kérem megbocsásson, de mi szolgák lévén a dologban, parancsolat hordoz bennünket." Gr. Eszterházy M. nádor 1644-ben Rá

5

V. ö. PARANCS.

Csokonai.

PARANCSVIVŐ, (parancs-vivő) ösz. fn. Katonai parancsnok szolgálatában levő altiszt vagy közlegény, ki főnökének parancsát az illetőkhöz eljut

PARANCSOLDOGÁL, (parancs-ol-d-og-ál) áth. tatja; máskép: parancsür. m. parancsoldogál-t. L. PARANCSOLGAT.

PARANCSOLGAT, (parancs-ol-og-at) áth. m. parancsolgat-tam, -tál, ―ott; par. parancsolgass. Többször vagy folyvást parancsol.

PARANCSOLGATÁS, (parancs-ol-og-at-ás) fn. tt. parancsolgatás-t, tb. ok. Cselekvés, midőn valaki parancsolgat.

PARANCSOLÓ, (parancs-ol-ó) mn. tt. parancsoló-t. Aki parancsol vagy ami által parancsolnak. Parancsoló tiszt. Parancsoló hangon, parancsoló szóval jelenteni ki akaratát. Sok a parancsoló, kevés a szófogadó. (Km.).

PARANCSOLÓLAG, (parancs-ol-ó-lag) ih. Úgy,

mint aki parancsolni szokott, erélyes, kötelező hangon s akarattal.

PARÁNY, (por-ány) fn. tt. parány-t, tb. —ok, harm. szr.—a v. —ja. Általán a maga nemében igen piczi test, honnan parányi, am. igen piczi. Bölcsészeti ért. a hellen-latin atomus (oszthatlan) szónak felel meg, s oly kicsi testet jelent, melyet kisebb részekre felosztani nem lehet. Tájdivatosan ejtve: porány, honnan : porányi; s valószinű, hogy gyöke egy az apró testecskét jelentő por szóval, honnan izzé porrá zúzni valamit, am. legapróbb részecskékre, s porezika, am. legkisebb ízecske, tagocska; kicsinyítve pirinyó, piri, melyből: pirinkel a hó, am. igen aprón esik; ide tartozik a permet, apró csöppü eső vagy harmat, permetezik, apró csöppekben esik. Hangi és fogalmi ro

konságban van vele legközelebb a mongol parama

nosz (Atome) szanszkritul : paramanu (Schmidt. Mongolisch-Deutsch Russisches Wörterbuch); továbbá a persa-török pare v. para, melynek jelentése: darab, rész; továbbá: kis pénz neme; az arab farasza, eldarabolt, héber széttört; a latin parvus, pars, parum, sőt a magyar apró-ban is, apr, úgy látszik, némileg át van vetve, és apró eredetileg = poró paró, innen parányi és aprányi rokon értelmüek; s a székelyeknél porongy, am. inaska, szolgácska, azaz : apród. V. ö. PORONTY, PEREPUTTY.

PARÁNYI, (por-a-nyi) mn. tt. parányi-t, tb

PARANCSOLÓMÓD, (parancsoló-mód) ösz. fn. Nyelvtani ért. az igeragozás azon módja, mely az illető cselekvés, szenvedés vagy állapot szükségességét fejezi ki, mely határozottan meghagyja, rendeli, akarja, hogy valami történjék, legyen. Nyelvünkben a parancsolómód rendes képzője j, pl. dobj, adj, döfj, | rúgj, hagyj, lökj, ülj, tömj, unj, tépj, türj, hivj; kivétetnek az 8, sz, z végzetü igék, melyekben a véghanghoz hasonúl, pl. keres-s, vesz-sz, irgalmaz-z, néz-z, üz-z; régente ezekben is épen maradt a j, pl. irgalmazj,ak. A maga nemében igen kicsiny, akkora, mint néz-j sőt a j után h is találtatik : irgalmaz-jh, néz-jh. | egy parány, mint a porszem. A kicsinyítés vagy kiSajátlag képeztetnek a tégy, végy, légy, higy, vigy, s csinylés felső fokát fejezi ki, melynek némi módosunémely mások; továbbá a t végzetüek: mint, ronts, lata tájszólásokban a tulzólag kicsinyítő pirinyó, pibonts, taníts, melyeknek néha gyökhangjaik is s-re rindike, pirinkó v. piránkó, pirányi, s hangáttétellel alakulnak által, pl. fuss, loss, üss, nevess stb., sőt a pindirkó, pindurka, piczurka. Parányi gyönyörűség, serégieknél a t és j v. s is elhagyatott, és csak h képző reges jaj. (Km.). E szónak, ha azt a köz kiejtés után használtatott, pl. szabadóh szabadóts, azaz szaba- elemezzük, közvetlen törzsöke para ( paro, poró), díts (Jordánszky-codex), fényeséh meg fényeséts v. melyhez a mértéket jelentő nyi járulván megnyujtva fényesíts meg, feszéhed meg = feszétsed v. feszitsed lett, parányi, mint anya anyányi, morzsa morzsányi, (Tatrosi codex), feszéhed feszétsed v. feszitsed, szaserke serkényi stb. Egyébiránt tudnivaló, hogy, vabadóhad szabadótsad v. szabadítsad (Régi magyar lamint más nagyító és kicsinyítő szók, a parányi is passio stb.); mi abból fejthető meg, hogy eredetileg a gyakran csak képes kifejezésül és tulzólag használparancsoló képzője nem csupán j hanem jh volt, mit tatik, pl. parányi kis gyerek. Ilyenek morzsányi, számtalan példák bizonyítnak, pl. akarjh, járjh, ir- csipetnyi, körömnyi, mákszemnyi stb. galmazjh stb. L.-J. (2), a parancsolómód képzője.

=

=

=

PARANCS-ÖR, (parancs-ör) ösz. fn. A katonai parancsnoknál szolgálatot tevő altiszt vagy közlegény, kinek mindig készen kell lennie, hogy főnökének parancsait, rendeleteit teljesítse. (Ordonnanz).

PARANCSSZÓ, (parancs-szó) ösz. fn. 1) Széles ért. minden szó vagy mondat, mely által a felsőbb állásu vagy hatalmasabb személy parancsot ad, osztogat. 2) Hadi műszó vagy mondat, különféle fordulatok, mozdulatok, müködések gyakorlatára buzdító,

PARÁNYISÁG, (por-a-nyi-ság) fn. tt. parányiság-ot, harm. szr. a. Kicsiség, a legcsekélyeb mértékben véve. Átv. ért. szerényen szólva: parányiságom, am. csekély személyem.

PARÁNYTAN, (parány-tan) ösz. fn. 1) Némely kivált régibb világbölcsészek azon tana, mely szerint a világ mindensége eloszthatatlan picziségü testrészecskékből állott össze. 2) A vegytanban a testeknek gondolatban képzelt legkisebb részecskéje. V. ö. PARÁNY.

PARÁNYVÉDŐ, (parány-védő) ösz. fn. Oly világbölcsész, kinek véleménye szerint a világ inindensége parányokból keletkezett. V. ö. PARÁNY.

PARAPÁCS, (para-pács) mn. tt. parapács-ot. A székelyeknél divatos szó, am. sokat és szaporán beszélő, daráló, tereferélő, tereturáló; máskép: parapáty. Hangutánzónak látszik, s első része per szóval rokonnak; mintha perepács, v. perepacs volna, olyan formán mint szeleburdi azaz szeleverdi. PARAPÁTY, 1. PARAPÁCS.

- at,

PARÁS, (1), (para-as) mn. tt. parás-t, v. tb. —ak. Paraféle fadarabkákkal ellátott, fölszerelt. Parás gyalom. V. ö. PARA, 2).

PARÁS, (2), 1. PARÁZS.

kával keresi kenyerét; s ez, mint alább kitűnik, eredeti értelme is. 3) Minthogy a parasztok osztályához tartozók rendesen kevesebbé müveltek, mint kivált az előbbkelő nemesség, és polgárság: innen a paraszt, mint melléknév, jelent müveletlent, durvát, nyerset, gorombát, butát. Otromba paraszt; parasztnál parasztabb. Ne légy oly paraszt. Oh te paraszt! Így a Nádor-codexben is am. tudatlan, járatlan. A molnároknál: parasztra örleni, am. szita nélkül, gorombán, korpástúl. Néhutt, nevezetesen Gyöngyös körül Hevesben, jelent együgyüen szelidet, bárgyút, butácskát. Ez értelemben rokon hozzá a tót szproszti, szproszták. A varrásban parasztnak nevezik az illető ruhának hímezetlenül hagyott részét. A ruhának, kendőnek hímese, parasztja. Mig a nemesség előjogokkal maga bírt, akkori szójárás szerént mindenki paraszt volt, aki nem nemes. A katonák dévajkodó nyelvén paraszt ruha, mely nem díszruha, vagyis közönséges polgári öltözet. 4) Némely régieknél, pl. a Debreczeni Legendáskönyvben, az egyházi személynek ellentéte, laicus: Akár parasztok, akár egyháziak legyenek." „Eh szent Szilvester pápa szerzé hogy parasztembörnek egyházi népön hatalma ne legyön." A Carthausi névtelen Legendáiban: „Es belhivatá az egyházi fejedelmeket, es kik akkoron jelen valának, paraszt urakat.“ „Azt hallván kedég az sok népek mind egyházi népek, mind parasztok, oda futamának csodára, mi dolog volna?" stb. 5) Végül jelent olyasmit, mi a parasztoknál divatozó szokásokra, munkákra, stb. vonatkozik, pl. paraszt példa, paraszt mulatság, lakodalom, paraszt mesterségek, munkák, eszközök, paraszt szekér, stb. Ez értelemben rendesen öszPARASZNYA, faluk Borsod és Szatmár m.; vetéve írjuk: parasztdal, paraszttáncz, parasztgazhelyr. Parasznyá-ra, —n, —ról. daság, parasztház.

PÁRÁS, (pár-a-as) mn. tt. párás-t, v. -at, tb. -ak. Miből páraféle gőz fejlődik ki, mit a pára általjárt. Párás hévíz, fris ganaj. Párás étel, szoba. Népies felfogás szerint : párás állat, am. oktalan állat, melynek a nép hiedelme szerént nincs lelke, csak párája.

PÁRÁSAN, (pár-a-as-an) ih. Párás minőségben vagy állapotban.

PARASINA, fn. tt. parasiná-t. Gyermeket fenyítő vessző. Székely szó. Homályos eredetű; talán am. porosina, v. porozina, amivel kiporoznak valamit, mert mondják: kiporolták a hátát, azaz meg

verték.

PARASINÁL, (parasina-al) áth. m. parasinál-t. Vesszővel megver.

PARASZKAFÖLD, puszta Turócz m.; helyr. föld-re, —ön, —ről.

PARASZT, fn. tt. —ot, harm. szr. —ja. 1) A paraszt máskép: pór, mely utóbbi egy a Szoros ért. a legújabb korszakig, jobbágytelket biró, német Bauer szóval; így hivják különösen túl a Dus földmíveléssel foglalkodó, nem nemes származásunán a hansági, németül Heidbauer nevü, horvát és mezei lakos. (A nemesek, habár jobbágyok voltak is, a paraszt nevezet alá nem foglaltattak, sőt a nemest parasztnak nevezni becstelenítés lett volna). Innen a nemes jobbágy, és paraszt jobbágy nevezetek is. Gyöngédebb kifejezéssel másképen: földmives, földmivelő, szántóvető, vagy parasztember; némi panaszképen: húzóvonó szegény ember. Ha paraszt nem volna, kenyerünk se volna. (Km.). Régi időben a nemes ember katona volt, s a szolgák mivelték a földet. Túl a Dunán némely megyékben pógár (=polgár) v. pógárember. A királyi városok, és szabadalmas mezővárosok azon polgárai, és lakosai, kik földmivelésből élnek, néhutt, pl. Györött, szekeresgazdák-nak, a sző lömivesek pedig, pl. Esztergomban, Fehérvárott kapások-nak nevezik magukat, s a paraszt név rájok nézve megvető, és sértő. Egészhelyes, félhelyes-paraszt. Hat ökrös paraszt. Neki düleszkedik, mint az egész helyes paraszt. (Km.) Búslakodik mint a kereke tört paraszt. (Km.) Esik eső a haraszton, nem kapok én a paraszton. (Népd.) 2) Szélesb ért. közrendü személy, akár nemes, akár nem nemes, ki földmivelési mun

német parasztokat. Mennyiben a paraszt földmivelőt jelent, gyökre egyezik vele parlag. Par gyökkel pedig, a héber (campus), arab berr (ugyanaz); arabtörök baur v. búr (Brachacker); persa barz földmivelés; továbbá a tatár nyelvekben föld értelemben eléforduló er, jer, jir, szirr stb. (Adelung. Mithridates); ide tartozónak tekintethetik a latin: arvum s görög aga, ägovoa is. Eredetileg tehát am. paraszt földdel bánó, földmivelő, s e nevezetben elemeinél fogva semmi becstelenítő nem foglaltatik. Beregszászi után figyelmet érdemlőnek látszik még a persa parasztidan v. pereszt-iden, mely 1) am. imádni; 2) szolgálni; innen parasztár v. peresztár, 1) imádó; 2) szolga. Azonban úgy véljük, hogy ezen szónak, habár hangokban egyezik is, semmi összefüggése nincs a magyar,paraszt szóval, úgy hogy Vullersben épen maga a ‚paraszt szó is eléjön ‚imádó értelemben ; pl. átes paraszt tűzimádó; talán,pársza' névtől, mely am. jámbor; szerzetes; koldulás.

PARASZTASSZONY, (paraszt-asszony) ösz. fn. 1) Parasztember felesége. 2) Paraszt nő.

PARASZTBIRTOK, (paraszt-birtok) ösz. fn.kis ablaku parasztház. Kisebbszerü birtok, mely paraszt ember kezében van. Szoros értelemben am. paraszttelek.

PARASZTDAL, (paraszt-dal) ösz. fn. A népdalnak alsóbb neme, melynek tárgya szorosan a mezei vagy paraszt életre, gondolkozási, és érzési módra vonatkozik, pl.