53

PAPÍROSDIÓ-PAPÍROSPÉNZ

PAPÍROS- v. PAPÍRDIÓ, (papíros- v. papírdió) ösz. fn. A papíroshoz hasonló, vékonyhéju dió, melyet ujjaink közt is könnyen fel lehet törni.

PAPÍROSRONGY-PÁPISTAVARJÚ

54

PAPIROS- v. PAPÍRRONGY, (papíros- v. papír-rongy) ösz. fn. Rongy, különösen kender- és lenszövetből, melyből papírost készítenek, vagy készíteni lehet. PAPÍROS- v. PAPÍRRONTÓ, (papíros- v. pa

PAPÍROS- v. PAPÍRELLENZŐ, (papíros- v. papír-ellenző) ösz. fn. Papiroslap, melyet közvetlenül a szemek elé, vagy a világító test ellenébe helyez-pír-rontó) ösz. fn. Gúnynév, s am. irkász, irkafirkáló, nek, hogy az erősebb fény hatása ellen a szemeket ki haszontalan munkákra vesztegeti a papírost. kímélje. Papirosellenző a gyertyatartón, a homlokon. PAPÍROS- v. PAPÍRSZELET, (papíros- v. paPAPÍROS- v. PAPÍRELLENZÉK, (papíros- v. pír-szelet) ösz. fn. Ollóval vagy késsel metszett papapír-ellenzék), l. PAPÍROSELLENZŐ. pírdarab.

PAPIROS- v. PAPÍRGYÁR, (papiros- v. papírgyár) ösz. fn. Gyár, melyben rongyokból, vagy más anyagokból papirost készítenek.

PAPIROS- v. PAPÍRGYÁRTÓ, (papiros- v. papír-gyártó), 1. PAPIROSCSINÁLÓ.

PAPIROS- v. PAPIRHÉJÚFA, (papiros- v. papir-héjú-fa) ösz. fn. Fa, vagyis csemete, melynek héjából készítették legelsőben az írólemezt.

PAPÍROS- v. PAPÍRHULLADÉK, (papírosv. papír-hulladék) ösz. fn. Azon részecskék, szeletek, melyeket a papirosból elmetélnek, elnyirkálnak, s mint haszontalanokat eldobnak.

PAPIROS- v. PAPÍRÍV, (papiros v. papír-ív) ösz. fn. Négyes szögletü papiroslap.

PAPIROS- v. PAPÍRKERESKEDÉS, (papírosv. papír-kereskedés) ösz. fn. Kereskedés neme, melynek áruczikkeit különféle papirosok teszik.

PAPÍROS- v. PAPÍRKERESKEDŐ, (papirosv. papír-kereskedő) ösz. fn. Kereskedő, kinek áruczikkei papirosokból állanak.

PAPIROS- v. PAPÍRMALOM, (papiros- v. papír-malom) ösz. fn. Malomféle műépület, melyben a papirosnak való anyagot idomítják, elkészítik.

PAPIROS- vagy PAPÍRMANDOLA, (papirosv. papír-mandola) ösz. fn. Papiroshoz hasonló vékony héju mandola, melyet ujjaink közt is könnyen föl

lehet törni.

PAPIROS- v. PAPÍRNYIREDÉK, (papiros- v. papír-nyiredék) ösz. fn. Szeletkék, melyeket a használatba vett, s bizonyos czélra idomított papirosból lenyírnek.

PAPIROS- v. PAPÍROLAJ, (papiros- v. papírolaj) ösz. fn. Olajnemü barna nedvesség, mely az elégetett papirosból kifejlik.

PAPIROS- v. PAPÍRTEKERCS, (papíros- v. papír-tekercs) ösz. fn. Öszvetekergetett papíros. V. ö.

TEKERCS.

PAPÍROS- v. PAPÍRTÉSZTA, (papíros- v. papír-tészta) ösz. fn. Kender-, len- stb. rongyokból összezúzott tésztanemű állomány, melyből a papírost készítik.

PAPÍROS- v. PAPÍRTOK, (papiros- v. papírtok) ösz. fn. Keményebbféle papirosból készitett tok, különösen ilyféle díszmű.

PAPÍROS- v. PAPÍRTÖLCSÉR, (papíros- v. papír-tölcsér) ösz. fn. Tölcsérformán öszvehajtogatott papiros, melybe holmit bele lehet rakni, pl. a fűszerárusok papirostölcsérei, vagy melyen valamely folyadékot átszűrnek.

PAPISKOLA, (pap-iskola) ösz. fn. L. PAP

NÖVELDE.

PÁPISTA, fn. tt. pápistát. Eredetileg a római katholikusok gúnyneve, melylyel őket a protestánsok czimezték; de utóbb, legalább nálunk magyaroknál, gúnycsipőssége megszünt, minthogy a katholikus nép nem átallja maga magát pápistának nevezni, valamint a református népnél a kálvinista czím nem foglal gúnyt vagy sérelmet magában. A jó pápista megtartja a böjtöt. Pápisták temploma, papja, hite. Egyébiránt mind írói, mind müveltebb társalgási nyelvben inkább a katholikus, v. római catholicus nevezettel élünk.

PÁPISTÁS, (pápista-as) mn. tt. pápistás-t v.

at, tb. -ak. Olyan, mint a pápistáknál szokás, gúnyos vagy olcsárló értelemben. Pápistás papolás. Pápistás szín, tréfásan am. halvány arczszín. V. ö. PÁPISTASZÍN.

PÁPISTASÁG, (pápista-såg) fn. tt. pápistaságharm. szr. —a. Köz nyelven am. a római katholika anyaszentegyházhoz tartozó hívek közönsége; továbbá ugyanazon egyháznak tanai. V. ö. PÁPISTA. PÁPISTASAN, (pápista-as-an) ih. Pápistás

PAPIROS- v. PAPÍROLLÓ, (papíros- v. papír-ot, olló) ösz. fn. Hosszú águ olló, milyennel a papirost nyirbálni szokták.

PAPIROS- v. PAPÍRPALKA, (papiros- v. papír-palka) ösz. fn. A palkák neméhez tartozó növény faj, mely különösen Egyiptomban a Nilus mentében tenyészik, s melyből hajdan az egyiptomiak papirosfélét készítettek. (Cyperus papirus).

PAPIROS- v. PAPÍRPÉNZ, (papiros- v. papírpénz) ösz. fn. Bizonyos papírjegyek, czédulák, melyek a köz forgalomban az ércz pénzt helyettezik, s melyek értékét az illető állodalom, vagy ez által meghatalmazott bank biztosítja.

módon.

PÁPISTASZÍN, (pápista-szín) ösz. fn. Sáppadt, halavány arczszín, mint oly pápistáé, ki szigorú böjtök által sanyargatja magát. Nagyon pápistaszínben vagy.

PÁPISTASZÍNŰ, (pápista-színű) ösz. mn. Sáppadt, halavány szinű.

PÁPISTAVARJÚ, (pápista-varjú) ösz. fn. Tréfás, népies neve a gabonaevő varjúnak, mely hússal

nem él; valamint másfelől szintén tréfásan : kálvi- | Jobb a papné, mint a pap, mert a pap csak pirongat, nistavarjú, mely hússal él. de a papné pogácsával kinálgat. (Km.). Kinek a pap, kinek a papné. (Km.). Különbözik : papnö; v. ö. NÖ, -NÉ.

PAPNEVELDE, 1. PAPNÖVELDE. PAPNEVENDÉK, 1. PAPNÖVENDÉK. PAPNÖ, (pap-nő) ösz. fn. Nő, ki papi szolgálatot tesz, milyenek voltak a régi helleneknél és Papke-romaiaknál bizonyos istenek szolgálatára rendelt nők, pl. a vesztaszüzek. Átv. ért. némely müvészetekbe avatott nők. Múzák papnője, Thalia papnöje stb.

PAPNÖVENDÉK, (pap-növendék) ösz. fn. Személy, kit bizonyos intézetben papi hivatalra képezPAPKORMÁNY, (pap-kormány) ösz fn. Lásd: nek; fordítva: növendékpap. PAPURALKODÁS.

PAP-KÖRMÖSD, falu Pozsony m.; helyr. VELDE. - Körmösd-re, — ön, —ről.

PAPLAK, (pap-lak) ösz. fn. Ház, melyben az illető hívek gyülekezetének helybeli papja, lelkésze lakik; köznyelven a katholikusoknál: plebániaház, fáraház, vagy egyszerüen: plebánia, fára, lásd: PAPHÁZ.

Paplanos bolt, sátor. 2) fn. tt. paplanos-t, tb. -ok. Mesterember, ki paplanokat készít. Pápán: zubbony-öthímesek seregéből, és egyanyások rendjéből való csi, hihetőleg azért, mert eredetileg zubbonyféle növénynem; csészéje egy tagu, öt hasábu; bokrétája ruhanemüeket készített. kerékforma, ránczbaszedett lemezü; hímszálai s por

PAPMACSKA, (pap-macska) ösz. fn. Nagyobb honjai öszveállanak; bogyója két rekeszű, s ezt fel

PAPNÉ, (pap-né) ösz, fn. Pap felesége, hites- PAPOS, (1), (pap-os) mn. tt. papos-t v. -at, társa. Görög, oláh, orosz papné. Reformatus papné. tb. -ak. 1) Papok szokására mutató, emlékeztető,

papokhoz fölötte ragaszkodik, velök örömest társa-tál, -ott, par. z. Paprikával meghint, megkever, fűszerez, elkészít valamely eledelt. Szalonnát, kenyeret paprikázva enni. A bográcsos húst megpap

log; a papokkal szoros viszonyban levő. Papos család, papos ház.

PAPOS, (2), falu Szatmár m.; helyr. Papos-ra, rikázni. on, -ról.

PAPROCSÁN, falu Szala m.; helyr. Paprocsán

PAPOSAN, (pap-os-an) ih. Papos módon. V. ö. ba, —ban, —ból.

PAPOS, (1).

ról.

PAPRUHA, (pap-ruha) ösz. fn. Sajátságos PAPP, falu Szabolcs m.; helyr. Papp-ra,-on, szabásu és színü ruha, hosszu köntös, milyet a papok mint olyanok jelmezül viselnek.

PAPRÁD, (1), fn. tt. paprád-ot, harm. szr. -ja. A lopvanőszők, nevezetesen mohok közé tartozó növénynem; tokszája harminczkét fogas, hegyei egy lapos kerek hártyához ragadtak köröskörül; hímvirági csillagformák a szárhegyen; máskép: páprád, páprágy. (Polytrichum). A páfrán és ‚páprág szók kal együtt alkalmasint a német Farrenkraut-ból módosult; t. i. a polypodium, mások szerént aspidium is a Farrenkraut-félékhez tartozik; s Diószeginél mind a páfrán (mint haraszt, mind a páprád (mint moh), a

lopvanőszők seregében jön elé. (V. ö. PÁFRÁN, PAPRÁG).

PAPRÁD, (2), falu Baranya m.; helyr. Paprádra, — on, —-ról.

PAPRADNÓ, falu Trencsín m.; helyr. Papradnó-ra, —n, —ról.

PÁPRÁG, fn. tt. páprágot. Köznépies neve az édes gyökerü páfránnak. (Polypodium vulgare). Más kép szintén köznéven : köméz.

PÁPRÁGY, 1. PÁPRÁD.

PÁPRÁGYPÁFRÁN, (páprágy-páfrán) ösz. fn. A páfrán nemü növényekhez tartozó faj; lombjai kétszer szárnyaltak; levelkéi szárnyasan bevagdaltak, hegyesek; lombja, szára kopasz, néha gyapjas. (Polypodium filix foemina. L.).

PAPRAMORGÓ, (papra-morgó) ösz. fn. Tréfás népnyelven, mindenféle égett szeszes-ital, pl. gabona-, szilvapálinka.

PAPRIKA, fn. tt. papriká-t. Növénynem az öthímesek seregéből és egyanyások rendéből; bokrétája kerékforma, öt szögü; porhonjai csúcsosan öszveállanak, nem lyukas végük; bogyója száraz, belül üreges. (Capsicum). Nálunk köz ismeretü faja, mint kedves fűszer, a török paprika, vagyis török bors (Capsicum annuum). A déli szlávoknál is eléjön a paprika szó; rokon hozzá a görög ninɛqı v. nénɛqı, latin piper, s az ezekből keletkezett német Pfeffer; és hihetőleg ugyanazokból módosult a magyar s déli szláv paprika is (piperke v. piperka).

PAPRIKÁS, (paprika-as) mn. tt paprikás-t v. -at, tb.ak. 1) Paprikával fűszerezett, készített. Paprikás csirke, borjúhús, hal, szalonna. 2) Miben paprikát tartanak. Paprikás zacskó, szelencze. 3) Paprikát termő; vagy áruló. Paprikás kerti ágy; paprikás kofa. Átv. tulságos áru, máskép: borsos; továbbá, a maga nemében éles, csípős hatásu. Paprikás versek. PAPRIKASAN, (paprika-as-an) ih. Paprikával elkészítve, fűszerezve.

1

i

szr.

PAPSÁG, (pap-ság) fn. tt. papság-ot, harm.

a. 1) Papi személyek közönsége, egyházi rend. 2) Papi állapot, papi hivatal. Papságra szentelni életét. Bolondság a papság, ha deákul nem tud. (Km.).

PAPSAJT, (pap-sajt) ösz. fn. Némely málvanövénynek sajtforma terménye; így nevezik magát a növényt is; mely kétféle : 1) kis papsajt, máskép:

apró v. kerek mályva, haslágyító fű, úli mályva; növénytani néven kerekmályva (malva rotundifolia, tani néven : erdei mályva (malva sylvestris). Nem németül Käsepappel); 2) nagy papsajt; növénymindenkor papsajt. (Km.).

PAPSALÁTA, (pap-saláta) ösz. fn. Göcsejben mezei vad saláta, mely tavaszszal bujik ki.

PAPSEGÉD, (pap-segéd) ösz. fn. Nagyobb gyülekezetekben valamely lelkész oldalánál működő egyházi és már papi hivatalokra felavatott személy; közönségesebb és idegenből származott néven : káplán.

PAPSIPKA, (pap-sipka) ösz. fn. 1) Négyszegletü föveg, melyet a római katholikus papok bizonyos isteni szolgálatok alatt, pl. termetéskor, körmeneteken, prédikálószékben, az oltárhoz menve stb. föltesznek. 2) A,kecskerágó' nevü cserje egyik fajának (csíkos kecskerágó, evonymus europacus) a papsipkához hasonló alakú vörös gyümölcse.

PAP-SÜVEG, ösz. fn. Süvegféle fejtakaró, milyet a közpapok néhutt viselnek. Hazánkban nincs divatban.

PAPSZÉG, falu Vas m.; helyr. Papszègre, —én, —ről.

PAPSZÉK, (pap-szék) ösz. fn. Egyháziak, lelkészek szószéke a templomokban.

PAPSZENTÉLÉS, (pap-szentélés) ösz. fn. Innepélyes eljárás, midőn valamely személy papi hivatalra, és szolgálatra felavattatik. Különösen a római és görög egyházban, midőn ezt valamely püspök, illetőleg, föpüspök, érsek stb. bizonyos szertartások által eszközli, s az úgynevezett egyházi rend szentségét feladja.

PAPSZÉR, (pap-szér) ösz. fn. Így nevezik túl a Dunán a katholikus hívek azon szolgálati sort, mely szerint az illető lelkészt fuvarral ellátni kötelesek. Papszerbe menni. V. ö. SZER.

PAPSZOLGA, (pap-szolga) ösz. fn. Papnál szolgáló férfi személy. Gúnyos mellékértelemmel, tunya, könnyen élő szolga. Csak akkor izzad, ha eszik, mint a pap szolgája. (Km.).

PAPTELKE, falu Kraszna m.; erd. f. Doboka m; helyr. Telké-re, —n, —ről.

1

A székelyeknél am. egy csomó, vagy kötés dohány. PAPTIZED, (pap-tized) ösz. fn. Tized a ter- Talán: pamuzsa am. pamat, csa képzővel: paményekből, melyet hajdan a papság kapott; különö-mat-csa vagyis pamatocska. sen az illető helybeli lelkészek ilyetén járandósága.

csa.

PAPUZSÁL v. PAPUSÁL, (papuzsa-al) áth.

:

PAPUCS, fn. tt. papucs-ot, harm. sz. a m. papuzsál-t. A székelyeknél am. rakosgat. „NapesSzáratlan, pongyola lábbeli, melynek csak talpa, stig csak a lábát kalongyálgassa, s egymásra papufél feje van. Ház körül, a szobában papucsban járni. sálja.“ (Kriza J. gyüjt.) Kattogó papucs. Olyan a szája, mint a papucs, azaz, nagyra tertyedt. Azt sem mondta, hogy papucs (km.) egyszerre megnémúlt, meghalt. Papucs alatt lenni, asszonyi kormánytól függeni. Néhutt használják ,alabor' helyett is (idősb Mándy P.). Egyedül magyar elemzéssel gyöke pap hangutánzónak, s tap gyökkel (tapod, tapos, stb. szókban) rokonnak látszik; tehát mintegy taposó. Így czipő, czipellő,,tipeg' és topány,topogʻ szóval, illetőleg ezek gyökeivel (tip, top) állnak rokonságban. Egyébiránt törö-pörzsöl, v. porzsol, përgël, v. pörgöl, përnye, përked, kül : pabucs, v. pabuds, és perzsául pápus, (Vullers szerént tegmen pedum, calceus, Zenker szerént: Pantoffel); melyre nézve megjegyzendő, hogy a persa pá v. páj lábat, és pus födőt, takarót jelent, tehát ,pápus' szó szerént am. lábtakaró. S ha a magyar ,papucs' idegen eredetű, úgy alkalmasint a perzsából | származott hozzánk, valamint a törökökhöz is; még pedig, ha úgy tetszik, mi közvetlenül a törökből vehettük által, ámbár az őstörténelemben mi is valánk a perzsával szomszédosak.

PAPVIRÁG, (pap-virág) ösz. fn. Köznéven az aranyvirág (chrysanthemum) nemü növény egyik faja; máskép szintén köznéven ökörszemvirág; növény| tani néven : ökörszemaranyvirág. (Chr. Leucathemum). PAR, (1), mely égést, tüzet és ezzel összefüggésben melegséget s vöröset jelentő származékoknak szolgál alapul, milyenek, parázs, tájdivatosan porázs, továbbá megnyujtott önhangzóval: pára, párol, párlik. Hangban és értelemben rokonai : përzsél, v.

PAPUCSKORMÁNY, (papucs-kormány) ösz. fn. Házi kormányról mondják, midőn a nő parancsol

és rendelkezik a háznál.

PAPUCSOS, (papucs-os) mn. tt. papucsos-t v. -at, tb.ak. Ki papucsot visel. Papucsos törökök, falusi nök.

PAPUCSVARRGA, (papucs varrga) ösz. fn. Varrga, ki különösen papucsok készítésével foglal

kodik.

pergyó; valamennyiben a par, per, por, pör gyök hangutánzónak látszik, s az égéssel járó rop-ogást fejezi ki. Kitetszik ez a rokon gyökü török parlamak-ból, mely Zenker szerént a többi közt am. a német prasseln (von der Flamme, tehát ropogni, recsegni), továbbá glänzen, flackern stb. A görög rokon gyökü none is oly ropogást v. recsegést jelent, mely mind a szélről mind a tűzről értetik (vom Wind, der sich in die Segel legt, so das die Segelstangen knarren, und vom Feuer, welches das Holz ergreift und knistern lässt. Griechisch-deutsches Wörterbuch von Rost). Rokon még a föntebbiekkel pír, pirít, piros; úgy hogy a régieknél pl. az átvitt értelmü‚pirít' azaz,pirongat' helyett gyakran ,porít' olvasható, (Müncheni, Bécsi cod.), maga,pírongat' helyett,porongat' (Debreczeni Legendáskönyv), ‚píronkodik' helyett poronkodik' (Sz. Krisztina élete) stb. Rokonok még szintén ajakhangu ƒ előtéttel forr, v előtéttel: vér, vérés v. vörös, verőfény stb. Gyökeiknél fogva idegen nyelvekben rokonok még a föntebbieken kivül a szanszkrit bhá (fénylik, ég), bhár (ég), prus (ég, lángol), görög nẽo, latin ferveo, uro, comburo, pruna, finn palan, (=pállom, uror, Fabián I.),

PAPUCSVIRÁG, (papucs-virág) ösz. fn. Déli Amérikában tenyésző növénynem, melynek virágszirmai némileg papucshoz hasonlók; nálunk csak meleg házakban nevelhető. (Calceolaria). PAPUNYÁZ, (pap-uny-a-az) áth, m. papunyáz-puraan, purajan, (forrok, u. a.), hébery (exarsit), tam, tál, ott, par. z. Szénát, szalmát, fahasá- (ardor, incendium), franczia brûler, olasz brucbokat magasan felhalmoz, de gyéren, csak hogy lát- ciare, brugiare, stb. szatja legyen. Székely szó. V. ö. PAP, (5). PAR, (2), elvont gyök, mely forgásra, keringő PAPURALKODÁS, v. PAPURALOM, (pap-mozgásra, körded alakra vonatkozik ezen származóuralkodás v. uralom), ösz. fn. Uralkodás, melyet a kokban: paracskó, paripa, parittya, parázna, megpapok általán az emberek fölött a vallást illető ügyek-nyújtva : párta, párkány; hangzóváltozattal porgol, ben, s néhutt vagy néha némely világi dolgokban is porgolat. Rokonai: pérég, perdül, perdit, pereszlén, togyakoroltak, és gyakorolnak (Hierarchia). vábbá azon far, fer, for, för, für, fir gyökü szók, melyekben alapértelem a forgás, keringés, kerekdedség;

PAPURALKODÁSI, PAPURALMI, (pap-uralkodási v. uralmi) ösz. mn. Papuralkodásra vonatko-b rokonhangu előtéttel: barangol, barkácsol, bereg, zó, papuralkodást illető, ahhoz tartozó. stb. Ezen gyökkel egyezik a görög nɛi, hindu pari.

61

PAR-PÁRA

PARABAGOLY-PARADICSOM

62

PARABAGOLY, (para-bagoly) ösz. fn. A bagolynemü madarak legkisebb faja, piri v. parányi kis bagoly.

PAR, (3), elvont gyök, különböző jelentésekkel; ú. m. 1) paraj v. paré szókban, azonos ar er gyökökkel, midőn ezek terjedést, illetőleg buja tenyészést jelentenek, mint a vadon termő növények; 2) paraszt és parlag szóban; 1. PARASZT; 3) parancs (széke-ra, lyesen poroncs) és part szókban, azonos az emelkedést jelentő or gyökkel; 1. PARANCS; 4) parány szóban, midőn por szóval egyezik; 1. PARÁNY.

PARABUTY, falu Bács m.; helyr. Parabutyon, -ról.

PARACSKÓ, fn. tt. paracskó-t. Szaglározva lótófutó vadászeb. Alapértelménél fogva azon szók osztályába sorozhatjuk, melyek egyik par gyöktől erednek, és közös mozgást jelentenek. Szóképzési hasonlat szerint igenévnek látszik, az elavult parasg (mintegy forosg) gyakorlatos igétől, melyből parasgó, paracskó, azaz, körülfutkosó fejlett ki, mint csacsogó, csacskó csacska, csuszogó csuszkó, szotyogó szotyka, szajogó (zajogó) szajkó, stb. Rokon hozzá a tájdivatos baracskál, azaz görbe utakon csavarog, és barkácsol, szüntelen ide-oda mozogva foglalatoskodik, sürögforog. PARÁCZ, falu Temes m.; helyr. Parácz-ra,

PÁR (1), törzs, párta és párkány szókban; rokon a forgást vagy fordulást, kört jelentő par gyökkel. PÁR, (2) fn. tt. pár-t, tb. ok, harm. szr. -ja. 1) Valamely nyirkos testből erjedés által kifejlő melegség, pl. midőn a nedvesen öszverakott széna, szalma, vagy nyirkos helyen tartott gabona általmeleg szik, vagy a kovászszal vegyített s melegen tartott liszt kelésnek indúl. 2) Külső melegség által kifejtett, elzárt, és az illető testet átjáró gőz, pl. midőn lúgot csinálnak, vagy gyümölcsöt főznek be, innen: párolni valamit, am. ilyetén gözzel átjáratni. Rokon-on, -ról. ezekben azon par gyökkel, mely égést, tüzet jelent.

PÁR, (3), fn. tt. pár-t, tb. —ok. A latin par, s talán ettől a német Paar, franczia paire, stb. értelmében am. hasonló nemüekből kettő. Pár keztyű, három pár csizma; pár ökör, gerlicze. Párjával am. kettesével. Pár forint, pár nap, am. egykét forint, egykét nap, azaz nehány forint, nehány nap. A persa nyelvben barábar, v. beráber, am. hasonló, egyenlő. A házas életre vonatkozólag társat jelent. Derék pár ember. Élete párja meghalt. E szóban alapértelem a hasonlóság, honnan, nincs párja, am. nincs hozzá hasonló, nincs mása; levélnek párja, mely az eredeti levélhez hasonló, annak hasonmása. A pár mint hasonló nemüből kettőt jelentő szó helyett a régiek gyakran bokor szót használtak. L. BOKOR, fn.

PARA, fn. tt. pará-t. 1) Igen vastag taplós héju tölgyfa, mely a németben,Pantoffelbaum' máskép | Gorkbaum" név alatt ismeretes, parafa, paratölgy. L. PARAFA. 2) A Tájszótár és Szabó D. szerént a hálón lebegő könnyű fa, mely annak egyik oldalát a víz színén föntartja, a mely t. i. a parafa héjából készült. 3) Néhutt halszárny, uszószárny.

-ról.

PARÁD, falu Heves m.; helyr. Parád-ra, — on,

PARÁDÉ, fn. tt. parádé-t. Közszemlére, mutogatásra, fitogtatásra számított díszállapot, különösen öltözékben, bútorzatban kitüntetett fényüzés. Parádét üzni. Parádéra, parádéból czifrán öltözködni. Parádéra való fogatok, paripák. Katonai nyelven, midön a hadsereg legdíszesebb öltözetben, és fegyverkezetben bizonyos innepélyre, tisztelgésre, szemlére stb. öszvegyül. Bakáink nyelvén az őrszemle a fele német fele franczia Wachtparade után: vakparádé. Közelebbről franczia eredetű szó; a franczia parade, név, valamint a parer ige pedig a latin parare, illetőleg a latin paratus szóval hozatik összeköttetésbe. (A. Régnier).

PARADÉROZ, (a német,paradiren' után) 1. PARÁDÉZ.

PARÁDÉS, (parádé-s) mn. tt. paradés-t, v. -at, tb. —ak. Parádéra készített, parádéban használtatni szokott. Parádés öltözet. Parádés ló. Parádés hintó.

PARÁDÉZ, (parádé-z) önh. m. parádéztam, -tál, -ott. Parádét űz, különös díszkészületben, fényűzéssel mutogatja, fitogtatja magát. V. ö. PARÁDÉ.

PÁRA, (pár-a) fn. tt. párá-t. Általán, a testekből melegség által kifejlődött, finom, rugalmas erejű nedvesség; göz, mely az által válik láthatóvá, hogy a hűsebb levegőben igen apró cseppekké ala- PARADICS, fn. tt. paradicsot; PARADICSkúl. Különösen, az állati tüdőből lélekzés által kinyo- ALMA, PARADICSMAG stb. L. PARADICSOM; muló levegő, lehelet. „Bestyie áruló, míg az párát | PARADICSOMALMA, PARADICSOMMAG. benned érzem, adik (addig) mind gyeterlek." Levél PARADICSOM, (1), fn. tt. paradicsom-ot, harm. 1558-ból (Szalay Ág. 400 m. 1.). Az oktalan álla-szr. a, v. -ja. Tulajdonkép az első emberpár tokról és ördögről azt tartja a nép, hogy nincs lel- lakhelye, melyet Mózes a Teremtés első könyvében kök, csak párájok, honnan népnyelven jelenti magát mint fölötte kieset,éden' név alatt ír le. A régi haaz oktalan állatot is. Szegény pára! Ne kínozd a nyo- lottas beszédben többször eléjön, írva: paradisum, morult párát. Kiadta páráját, azaz megdöglött. Gú- melyben az s cs-nek, és az u o-nak olvasandó, mint nyosan vagy feddőleg mondják emberről is. Hamis számos más szónál. „Es mend paradicsomben valou pára, gonosz pára. Eredetre nézve nem egyéb, mint gyimilcsiktől monda neki élnie." Átv. értelemben a pár (2) szónak megtoldott módosítása, s azon szók igen szép vidék, mulatőkert, lakhely; továbbá mennyosztályába tartozik, melyekben a par, por, per, pörország, mint az üdvözülteknek boldogságos laka. gyök melegre, tüzre vonatkozik. V. ö. PÁR, (2).

"Bizony mondom neked, ma velem leszesz a para