43 PANCSUSKA-PÁNCZELKEZTYŰ levelkéi a levél vége felől félfarúk; szokottabban : panácz; növénytani néven panácz-pásztinák (Pastinaca opopanax. L.). PANCSUSKA, fn. tt. pancsuská-t. Szőrből kallott vagy posztószélekből öszvefont, szőtt tágas téli czipő, máskép: pacsmag. Felső Dunamellékén, nevezetesen Tatában, Érsekujvárt, Váczon stb. divatos tájszó. PÁNCZÉLLÁNCZ-PANDÚR 44 PÁNCZÉLLÁNCZ, (pánczél-láncz) ösz. fn. Láncz, melyet hajdan a pánczélokon viseltek; továbbá, díszláncz, mely alakra nézve a régi pánczéllánczhoz hasonló. PÁNCZÉLOS, (pánczél-os) mn. tt. pánczélos-t v. -at, tb. -ak. Pánczélba öltözött, pánczéllal födött. Pánczélos lovagok, vitézek. Pánczélos mell. Pánczélos hajó (1. PÁNCZÉLHAJÓ). Átv. ért. mond keméy pikkelyek födik. Képes kifejezéssel, erős ellenszegülés ellen fölkészült, kemény vitatkozásu. Pánczélos, paizsos vita, értekezés. PANCSOL, (pam-acs ol ?) áth. m. pancsolt. Va-ják némely állatokról, melyeknek testét pánczélforma lamely híg anyagot mintegy pamacsolva kavar. Hangutánzónak és pocsol szóval rokonnak látszik. A német nyelvben is eléjön pantschen, melyről Adelung azt mondja, hogy csak a köznépi életben fordúl elé, és azon hangot utánozza, melyet a vízben vagy vízzel ügyetlen kezelés okoz; (szerénte) bort pancsolni am. azt ügyetlen vagy tiltott módon keverni és meghamisítni, Lugossy József felhozza magas hangon is: pencsöl, melyet ,pepecsel' szóval értelmez. PÁNCZÉLOSAN, (pánczél-os-an) ih. Pánczéllal fölkészülve, vagy készítve, pánczéllal ellátva. PÁNCZÉLOSODIK, (pánczél-os-od-ik) k. m. pánczélosod-tam, -tál, -ott. Vadászok nyelvén a fogoly madárról mondják, midőn tollazata színesedik. (Bérczy K.). V. ö. PÁNCZÉL. PÁNCZÉL, fn. tt. pánczél-t, tb. ok, harm. PÁNCZÉLOZ, (pánczél-oz) áth. m. pánczélozszr. —a v. —ja. Hadi fegyverzethez tartozó öltözék, tam, -tál, -ott, par. --z. Pánczélba öltöztet, rendesen vas- vagy réz-lemezből, melynek rendelte- pánczéllal föd. „És láta Eleazar egyet a vadak kötése az illető vitéz testét az ellenség szurásai, vágá-zöl felpánczélozva a király pánczéljával." (Káldi Mak. sai, lövései ellen biztosítani. Vas pánczél a mellen. Drótokból szövött panczél. Felkötni, magára venni a pánczélt. „Vért, sisak, pánczél ragyognak.“ Kölcsei. „Pánczérát, fegyerét magára fölveszi." Gr. Zrínyi M. Baranyában jelent rövid vászonkabátot. Vadászok nyelvén a vaddisznó lapoczkáin néha ujjnyi vastagságu bőr. (Bérczy K.). Továbbá nagy barna folt, mely a fogoly kakast a jérczétől megkülönbözteti. (Ugyanaz). Idegen eredetű szó; középkori latin nyelven: panceria, németül : Panzer, olaszul : panziera, csehül pancyr stb. Magyarul megfelel neki a vért, mely paist is jelent. V. ö. VÉRT. az PÁNCZÉLHAJÓ, (pánczél-hajó) ösz. fn. Különös szerkezetü hadihajó, mely a feltalálás kezdetén (III. Napoleon találmánya) fából volt építve s ellenséges ágyúk rombolásának ellenállhatás végett 3-4 hüvelyknyi vas-lapokkal, mintegy pánczéllal bevonva; legközelebbi időben a porosz kormány 8 hüvelyknyi vastag pánczélos hajót is építtetett. A lissai osztrák-olasz tengeri ütközetben (1866-ban) e hajók nem feleltek meg a várakozásnak. I. 6, 43.). PÁNCZÉLRUHA, (pánczél-ruha) ösz. fn. Pánczélból álló öltözék, pl. mellvas, drótüng, vas keztyű. PÁNCZÉR; PÁNCZÉROS, lásd: PÁNCZÉL; PÁNCZÉLOS. - ról. PÁND, falu Pest m.; helyr. Pánd-ra, —on, PANDAL, fn. tt. pandal-t, tb. ok, harm. a. A vízpart oldalában ásott, vagyis kimosott és a sírnak oldalában befelé ásott, koporsónak szr. lik; való külön hely. Ez értelménél fogva egy a „padmaly“ szóval, d és m (vagy n) áttétel által helyet cserélvén. Néhutt padlan, melyben ismét az l és n (m) cseréltek helyet. Mások szerint, vízben levő, s a fenék szinén fölemelkedő halmocska, melyet egy oldalról felől levő harántékos alja. Vadászok nyelvén így a víz mosogat. Szeged tájékán am. a töltésnek víz hívják a vidra és hód lakhelyét is a vízben. Mind ezek alapfogalomban megegyeznek. L. PADMALY. PANDALLÓ, (pandal-ló) fn. tt. pandalló-t. Toldalékos alakja,pandal' szónak; 1. PANDAL. PANDÁS (pandal-os?) fn. tt. pandás-t, tb. -ok. Tájdivatosan am. pandal; 1. PANDAL. PANDÚR, (1), fn. tt. pandúr-t, tb. ok, harm. -ja, 1) Így neveztettek ama híres neves, rabló PÁNCZÉLING, (pánczél-ing) ösz. fn. Sodrony-szr. ból fonott ingféle öltözék, milyet a régi hadviselés-szabad csapatok, melyeket Mária Terézia uralkodása PÁNT, fn. tt. pánt-ot, harm. szr. —ja. Általán kötő-eszköz; különösen holmi műveket öszvetartó vasdarab. A gerendákat pánttal öszvekötni. Keréksínt öszvetartó pánt. Idegen eredetü, s megegyezik vele nemcsak a német Band (,binden' igétől), hanem különösebben a szanszkrit: bandh, vant, és zend beandao, valamint pehlvi band is, melyek általán egybekötést jelentenek, és bongy gyökkel rokonoknak látszanak. Ez igében ag gyakorlati képző, mint a dong, leng, teng igékben, s az illető állapot folytonosságát harm. szr. -ja. Kresznericsnél (Sándor I. után) am. PANTALLÉR, fn. tt. pantallér-t, tb. -ok, jelenti. Gyökének eredeti értelmét tekintve, a meny. puskaheveder (balteus sclopeti); alkalmasint a latin nyiben állás által okozott romlást, s ebből eredni,balteus' módosulata, s jelenthetett más hevedert, szokott büdösödést jelent, rokon hozzá a büdös romlott tojásnak neve palas, polos, a palaczka v. poloska nevü féreg, és az iszapos vizet jelentő palaj gyöke pal; miszerént eredetileg palg palog volna, az l átalakulván n-re, mint, balga banga, talál tanál, dalol danol. Vékony hangon rokonai a penyhed, penyved, pemhed, penész, tájdivatosan pilisz v. pilisznye. Végelemzésben a büdösség utálatát kifejező pi! phi, piha, pfuj természeti hangra is viszszavihető. -a. ok, PANGÁS, (pan-g-ás) fn. tt. pangás-t, tb. harm, szr. a. Veszteglő állapot, melyben a szük séges mozgalmat nélkülöző tárgy romlik, fogy, vész, illetőleg épségét veszti, büdösödik. Pangás a kereskedésben, iparban, szellemi életben. Pangásban elromlott tojás. V. ö. PANG. PANGYOLA, 1. PONGYOLA. PANIT, falu Köz.-Szolnok m.; erdélyi falu Maros sz.; helyr. Panit-ra, -on, —ról. PANIT-DARÓCZ, falu Nógrád m.; helyr. —Darócz-ra, —on, —ról. PANK, (1), 1. PÓK. PANK, (2), erdélyi falu Hunyad m.; helyr. Pank-ra, —on, —ról. PÁNK, tájdivatos, 1) ponk vagy általánosabban pók helyett; 2) pánt helyett. L. PÓK; és PÁNT. PANKÁSZ, falu Vas m.; helyr. Pankász-ra, -on, -ról. PANKHÁLÓ, 1. PÓKHÁLÓ. PÁNKÓ, tájdivatos, fánk helyett; 1. FÁNK. PANKOTA, (1), mezőváros Arad, és puszta Bihar m.; erdélyi falu Hunyad m.; helyr. Pankotára, -n, -ról. PANKOTA, (2), fn. tt. pankotá-t. Szeged vidékén szőlőfaj, melynek neve máskép: rózsaszőlő; alkalmasint a,Pankota' helynév után. vagy kötőszert is, pl. „Bogláros pantallér csörög a nyakokon." Gr. Gvadányi József. PÁNTÁLÓDIK, 1. PÁNTOLÓDIK. PÅNTLIKA, fn. tt. pántliká-t. A német Bandl, Bündl után módosított, s köz divatu szó; néhutt : pántyika; magyarosabban 1. SZALAG. PÁNTLIKAFŰ, (pántlika-fű) ösz. fn. Közneve a nád (arundo) nemü növény egyik fajának, melynek növénytani neve Diószegi szerént : pántlikanád. (Arundo colorata. W. vagy : phalaris arundinacea. L.). PÁNTLIKANÁD, (pántlika-nád), lásd: PÁNT LIKAFÜ. PÁNTLIKÁS, (pántlika-as), 1. SZALAGOS. PÁNTLIKÁZ, (pántlika-az), 1. SZALAGOZ. PÁNTOL, (pánt-ol) áth. m. pántol-t. Pánt nevű kötővel megerősít, megköt. Megpántolni a kereket, a vas abroncsot. Átv. tréfás ért. valakit keményen megver. Derekasan megpántolták. V. ö. PÁNT. PÁNTOLÓDÁS, (pánt-ol-ó-d-ás) fn. tt. pántolódás-t, tb. ok, harm. szr. a. Kötekedő ingerkedés, kötelődzés, kapczáskodás. PÁNTOLÓDIK, (pánt-ol-ó-d ik) belsz. m. pántolód-tam, — tál, -ott. Mással megbántólag ingerkedik, kötekedik, valakibe kapezáskodik. Gyöke vagy a pánt, mint kötő eszköz, honnan pántolódni am. kötelődzni; vagy talán rokonhang változattal : bántolódik, bánt, (másnak békét nem hagy) törzsöktől, és bán gyöktöl. Néhutt : pantálódik, pumpolódik. PÁNTOZ, (pánt-oz) áth. m. pántoz-tam, —tál, -ott. L. PÁNTOL. PÁNTSZEG, (pánt-szeg) ösz. fn. Pántforma kötő, v. öszvetartó szeg. PÁNTVAS, (pánt-vas) ösz. fn. Vasdarab, melylyel bizonyos testeket öszvekötnek, egy üvé szorítanak, megerősítenek. V. ö. PÁNT. PÁNY, (1), falu Abaúj m.; helyr. Pány-ba, —ban, -ból. 47 PÁNY-PÁNYVA PÁNYVADORONG-PAP 48 Schmutz. Egyébiránt hogy a pany hajdan ige lehetett, gyaníttatja a panyóka származék, mert panyókán viselni a ruhát am. fel nem öltve, hanem zsinóron, PÁNY (2), v. PANY, gyök pányva s hihetőleg panyóka szóban is. Azonos fon szóval vagy pedig bony gyökkel bonyodalom, bonyol stb. szókban. PANYA, f. tt. panya-t. A székelyeknél Gyar-szalagon, madzagon stb., nyakba akasztva hordozni. mathy Sámuel szerént am. pányváskötél. Továbbá rokon hozzá: fányol v. ványol, azaz : véPanyik-kony vesszővel bekerit valamit. Hogy az ƒ vagy v és p szervrokonságuknál fogva fölcseréltetnek, tudva föcstej pöcztej, fátyoloz patyókál stb. levő dolog, pl. fereg pereg, fáczán páczán, fánk pánkó, PANYIT, GÖMÖR—, falu Gömör m.; helyr. Panyit-ra,on, -ról. PÁNYOK, falu Abaúj m.; helyr. Pányok-ra, -on, -ról. PANYÓKA, (pany-ó-ka) fn. tt. panyóká-t. Egészen föl nem öltött, hanem csak vállra vetett, zsinóron függő felső ruha. V. ö. PANYÓKÁN. PANYÓKÁN, (pany-ó-ka-an) igehatározó. Föl nem öltve, hanem nyakba akasztva, vállra vetve, panyókára, panyókásan. Panyókán viselni a dolmányt, mentét. Máskép palástul. Törzsöke panyóka, mely valószínüleg egy gyökből eredt a panya, pányva szóval, s jelent kötelkét, madzagocskát, zsinórkát, melynél fogva a felső öltönyt nyakba vetni szokás. V. ö. PÁNYVA. PÁNYVADORONG, (pány va-dorong) ösz. fn. Hajósok nyelvén vastag szál fából, melylyel a farvitorla alsó szélét feszítik ki. (Giekbaum. Kenessey A.). PÁNYVAFA, (pányva-fa) ösz. fn. Hajósok nyelvén szögirányos vitorlafa, rúd, mely némely saját metszésű négyszögvitorlának (minő csak naszádokon alkalmazható) egyik alsó és egyik felső csúcsát szögirányban (diagonal) feszíti ki. (Spriet, Sprett. Kenessey A.). PÁNYVAFÁS, (pányva-fás) ösz. mn. Pányvafával ellátott. Pányvafás vitorla. (Sprietsegel). V. ö. PÁNYVAFA. PÁNYVAKÖTÉL v. PÁNYVÁSKÖTÉL, (pányva- v. pányvás-kötél) ösz. fn. L. PÁNYVA. PÁNYVÁS, (pány-va-as) mn. tt. pányvás-t v. PANYÓKÁRA, (pany-ó-ka-ra), I. PANYÓKÁN. PANYÓKÁS, (pany-ó-ka-as) mn. tt. panyókás-tat, tb. -ak. Pányvával ellátott; pányvával megv. —at, tb. —ak. Panyókán hordozott vagy hordoztatni szokott. Panyókás mente. ra, -n, -ról. PÁNYVA, (pány-va) fn. tt pányvá-t. Kötél, madzag, melynél fogva a barmot, illetőleg apró marhát is, czövekhez, karóhoz kötik, hogy bizonyos helyről el ne távozhassék. Pányván legeltetni a lovat, ökröt. Pányvára kötni a kakast, tyukot, hogy a szomszéd kertébe ne menjen. Néhult így nevezik azon kötelet is, melynek végére hurkot alkalmazva azt, a szabad, szilaj lovak vagy tinók nyakába vetik, hogy vele megfoghassák. „Majd tiszta fehér mént, kin nem vala szeplő, -- kötött. V. ö. PÁNYVA. Tartnak helyben lábán ennek pányvás lánczot." Gyöngyösi István. PÁNYVÁSAN, (pány-va-as-on) ih. Pányvával ellátva; pány vával megkötve. PÁNYVÁZ, (pány-va-az) áth. m. pányváz-tam, tál, ott, par. z. Barmot vagy baromfiat pány vakötéllel czövekhez, karóhoz köt. Kipányvázni a lovakat. Innen átv. ért. Göcsejben am. kiczövekel; pl. kipányvázza a rétet, hogy a szomszéd bele ne vágja kaszáját. Ismét átv. ért. valamely lebenyeg testet kiterjeszt. Kipányvázni a lepedőt. PÁNYVA. PÁNYVÁZÁS, (pány-va-az-ás) tt. pányvázás-t, ok, harm. szr. —a. Czövekhez, karóhoz kötés. V. ö. PÁNYVÁZ. tb. PÁNYVÁZGAT, (pány-va-az-gat) gyakorító áth. n. pányvázgat-tam, tál, ott. Gyakran vagy töb bet egymás után pányváz. PAP, fn. tt. pap-ot, harm. szr. -ja. 1) Általán, akármely hitvallást követő felekezetben oly szeA székelyeknél divatozik rövidebben is: panya. mély, ki különösen arra van felavatva, hogy nyilvános Minthogy a pányva kötelet, fonadékot jelent, való- isteni szolgálatot tegyen. Pogány, zsidó, keresztény szinü, hogy gyöke pány v. pany a fon, vagy, ha tet-papok. Római, görög szertartásu, protestáns papok. szik, von igének, vagy végre bony gyöknek módosulata; mintha volna fonó, fona, fonya, vagy fonva, fonyva stb. A németben is rokonok a spinnen és pannen, ausspannen (kipány vázni), miszerént a magyar pany és német span gyökök oly viszonyban állanak egymáshoz, mint a fon és spin-, a mocs és 2) Különösen a római és görög anyaszentegyházban : misés v. áldozó pap, ki püspöki fölszentelés által képességet és hatalmat nyert, hogy misét szolgálhasson, a szentségeket feladhassa stb. Világi pap, szerzetes pap, föpap, félpap Komjátinál am. diaconus, néhutt máskép : szerpap, kispap, papi hivatalra ké A plebánost, kinek káplánja van, néhutt öreg pap-nak nevezik, és a káplánt segédpap-nak. 4) Átv. ért. múzsák, szépművészetek papja, ki azok titkaiba be van avatva, ki a szépműveket gyakorolja. 5) Népnyelven papnak hívják a gabonakereszt tetejére tett kévét, vagy az asztagba rakott gabona fölé fektetett kévéket, továbbá a szőlő- vagy gyümölcssajtóban a nyomtató deszkát, mint a többiek fölött levő tárgyakat; vagy különösen a gabonakeresztben talán, míg fennállott, a papidézmába adandó részt; minthogy kivált az úgynevezett fél keresztben rendesen 10 kéve van. A papról, mint jelentékeny személyről, sok közmondás divatozik a népnyelvben, pl. a jó pap holtig tanul. Urak a papok. Pap sem mondja kétszer. Elég egy pap egy templomban. Üsd a lovat, hadd húzzon, mért nem lett pappá. Papnak élünk, papnak halunk. Jól van dolga mint a pap szolgájának, akkor izzad mikor eszik. Kinek a pap, kinek a papné, az ízlés különféle. Jobb az Isten száz papnál. Papra lelkedet ne bízd, ne várj mindent csak az imádságtól. E szóval megegyezik az apát jelentő újabb latin papa, hellen papas, pappas stb., melyektől származtatja Adelung a német Pfaff szót is, mely a régi felsőnémetben: paff, a hollandban: paap, a szlávban : pope stb. T. i. azon fiúi tiszteletnél fogva, melylyel az illető hívek papjaikhoz viseltetnek, legvalószinübb, hogy az említett nevek az aba, apa stb. szókkal állanak legbensőbb viszonyban, innen a magyar nép ajkain divatozó és tisztesebbnek tartott atya szóval felváltott atyám -- uram, szent vagy szentséges atyám czímek is. PAPA, (1), fn. tt. papá-t. Az ,apa' szónak gyöngédebb módosítása, melylyel leginkább a gyermekek élnek. Törökül: baba. L. APA. PAPA, (2), fn. tt. papá-t. Gyermeknyelveu am. étel, talán az ajak mozgástól. Kell-e, fiam, papa? Lugossy Józsefnél s Kresznericsnél eléjön magas hangon is : pepe, mely pép szóval rokonítható. A persában páh am. étel, különösebben: leves (cibus, sed usitatius: iusculum. Vullers). PÁPA, (2), mezőváros Veszprém, és puszta Somogy m.; helyr. Pápá-ra, —n, -ról. PÁPAFU, (pápa-fü) ösz. fn. Köz nyelven a csüküllők neme alá tartozó növényfaj; fészkei kétszeresen tövisesek, szöszösek, levélgallérosak; levelei lefutó szabásuak, tövisfogasak; sugár szirmai háromfogúk, aprók; virága sárga; máskép szintén köz nyelven: áldottfü; növénytani néven áldott csüküllő. (Centauria benedicta). —a. és PAPAGÁLY, fn. tt. papagály-t, tb. -ok, harm. szr. a. Ázsia, Afrika, és Amérika meleg tartományaiban honoló madárnem; felső csőre vastag, meggörbült, alsó csőre pedig rövidebb; nyelve húsos, vastag, miért a szókat utánozni könnyen megtanulja ; farka jó hoszszú, s karmai igen görbére hajlók. Színre nézve vannak vörösek, zöldek, sárgák, szürkék, stb. Kiáltozó tulajdonságánál fogva újabb elnevezéssel: kajdács. Természetrajzi latin neve: psittacus. PÁPAI, (pápa-i) mn. tt. pápai-t, tb. —ak. 1) Pápát, mint anyaszentegyház fejét, illető, ahhoz tartozó, attól eredő, arra vonatkozó stb. Pápai hatalom, méltóság. Pápai birtok. Pápai áldás, feloldozás. 2) Pápa nevü mezővárosból való, ahhoz tartozó, azt illető stb. Pápai bucsusok; pápai várkastély; pápai malom stb. PÁPAKESELYŰ, (pápa-keselyű) ösz. fn. Déli Amérikában élő, pulyka nagyságu keselyűfaj, melyet tollainak szépsége miatt keselyükirálynak is hívnak. (Vultur papa). PÁPAKÖVET, (pápa-követ) ösz. fn. A római pápának, mint a katholika anyaszentegyház fejének, követe valamely fejedelmi udvarnál, vagy állodalmi kormánynál. 1. KÖVET. 1 Gyermeknyelven am. eszik. PÁPALEVÉL, (pápa-levél) ösz. fn. A római pápa irodájából, kevesbé fontos tárgyakban kelt, hivatalos levél, innepélyes bevezetés nélkül, (Breve). Különbözik tőle a fontosabb tárgyakban, s innepé lyesb alakban kiadott Bulla. PÁPÁLKODIK, (pápa-al-kod-ik) k. m. pápálkod-tam, ―tál, -ott. Pápai hatalmat, mint anyaszentegyház feje, s Krisztusnak helytartója gyakorol. Éltek e szóval Heltai és Pázmán; egyébiránt oly alkatu, mint uralkodik. PÁPARENDELET, (pápa-rendélet) ösz. fn. A PÁPA, (1), fn. tt. pápá-t. A római katholika anyaszentegyháznak látható feje, s Krisztusnak e földön helytartója, kinek széke, és székesegyháza | római pápától, mint egyház fejétől kiadott rendelet kezdettől fogva Rómában vala. Minthogy az első az egyházi kormányhoz, szertartásokhoz stb. tartozó római püspök Szent Péter apostol volt, innen Péter különféle ügyekben. Szerzetek szabályozását, böjtöket, utódjának is neveztetik. Rómában volt, és pápát nem innepszentelést illető páparendelet. látott. (Km.). Pápa katonája, közmondásilag am. szelíd, bátortalan katona. Középkori latin szó, mely értelmi viszonyban áll az apa, törökül baba, papa, s több rokonhangu szókkal, melyek atyát jelentenek, honnan a pap szó is; és ezekkel öszveüt a szentséges atya czímezet is. V. ö. PAP. AKAD, NAGY SZÓTÁR. v. KÖT. PÁPASÁG, (pápa-ság) fu. tt. pápaság-ot, harm. szr.a. Pápai méltóság, hatalom, egyházi fejedelemség. Pápaságot elnyerni, pápaságról lemondani : V. ö. PÁPA. PÁPASÜVEG, (pápa-süveg) ösz. fn. Hegyes süveghez hasonló hármas korona, a római pápának innepélyes díszsüvege. (Tiara). 51 PÁPASZÉM-PAPINA PAPIR-PAPÍROSDARAB 52 PÁPASZÉM, (pápa-szem) ösz. fn. 1) Lásd: SZEMÜVEG. Nem mind tudós az, kinek pápaszem függ orrán. (Km.). E szó alkalmasint nem annyira a ‚pápa mint,papa' szóból van öszvetéve, s a gyerme-LÓ; PAPIROSGYÁR stb. kek, fiatalok onnan csinálták, mivel az apák mint idősbek szokták hordani. 2) Kígyófaj, máskép: pápaszemeskígyó. (Brillenschlange). PAPIR; fn. tt. papir-t, tb. ok; PAPIRABLAK; PAPIRCSINÁLÓ; PAPIRGYÁR stb. Lásd: PAPIROS; PAPIROSABLAK; PAPIROSCSINÁ PÁPASZĖMĖS, (pápa-szėmės) ösz. mn. Aki pápaszemet, vagyis szemüveget visel. Pápaszemes öregember, öregasszony. PÁPASZEMESKIGYÓ, (pápa-szemes-kigyó) ösz. fn. L. PÁPASZEM, 2). PÁPASZEMÜVEG, (pápa-szem-üveg) ösz, fn. 1) A pápaszemhez tartozó üveg. 2) Maga a pápaszem. PAP-BIKÓ, falu Szatmár m.; helyr. -Bikó-ra, —n, —ról. -ról. PAPD, puszta Tolna m.; helyr. Papd-ra, ―on, PAPERSZÉNY v. PAPERSZÉNYFÜ, (paperszény-fű) ösz. fn. Növényfaj a tarsókák neméből; táskáji visszás szívesek; gyökérlevelei szárnyasan hasgattak; szárlevelei sokféle formájuak, leginkább nyilformán láncsásak; máskép, szintén köznyelven: pásztortáska, békatarsoly, vadmustár, szükés, vérállató fi, porczogó fű; növénytani néven : pásztortarsóka. (Thlaspi bursa pastoris. L.). PÁPIR, fn. tt. pápir-t, tb. ok. Bodrogközben így nevezik a parázsnak piheforma hamvát, vagy elhamvadását; mely úgy látszik, mintha vékony papírdarabka formát jelentene. PAPIREND, (papi-rend) ösz. fn. 1) Társadalmi osztály, melyhez általán a papok, mint vallás szolgái tartoznak; egyházirend. 2) A római és görög egyházban a kellő szertartással papokká szentelt és avamelynek feladása által olyanokká lesznek. V. ö. PAP. tott személyek osztálya, valamint azon szentség, PAPIRFA, (papir-fa) ösz. fn. Japánban tenyésző szederfának faja, melynek sík héjából papirost, köteleket s más szereket szoktak készíteni. (Morus papyrifera. L.). PAPIRKA, göcsei tájszó paprika helyett; 1. PAPRIKA. Göcsejben am. böngész, keresgél. Egyértelmű vele a PAPIRKÁL, (papir-ka-al) áth. m. papirkál-t. babirkál, átvetve babrikál, mely a babrál igének kicsinyező alakja. PAPÍROS, PAPIROS, fn. tt. papiros-t, tb. — ok, PAPFALVA, faluk Bereg, Bihar, Pozsony m.; rostjaiból készített lebenyegszerü vékonyabb, vastaharm. szr.a. Eredetileg némely növényanyagok erdélyi falu Kolos m.; helyr. —falvá-ra, -n, -ról.gabbféle lap, különösen, hogy írni lehessen rája. Az PAPFÖLD, (pap-föld) ösz. fn. A papi jövede- egyiptomiak voltak az elsők, kik az úgynevezett palem végett, vagy annak pótlására adott föld. PAPGALLÉR, (pap-gallér) ösz. fn. Papi öltözék-lönösen, kender-, len-, gyapot- stb. rongyokból képirosfa síkhéjából készítettek ilynemü szert. Ma kühez tartozó, a nyakat, illetőleg vállakat kerítő gallér. PAPGYÖRGYFALVA, falu Bereg m.; helyr. — falvá-ra, —n, —ról. PAPGYŰLÉS v. -GYÜLÉS, (pap-gyűlés) ösz. fn. Bizonyos kerülethez vagy megyéhez tartozó, vagy több megyékből öszvejött papok gyülése, melyben az egyházat illető tárgyakról tanácskoznak. PAPHÁZ, (pap-ház) ösz. fn. Ház, melyben pap, különösen valamely gyülekezetnek lelkésze lakik, paplak; idegen, de szokott kiejtéssel: plébániaház, túl a Dunán több vidéken': fáraház, vagy egyszerüen: fára (Pfarre), néhutt csak: plebánia a plebanus' szótól. PAPI, (1), (pap-i) mn. tt. papi-t, tb.ak. 1) Papot illető, papra vonatkozó, ahhoz tartozó. Papi jószágok, javadalmak. Papi lak. Papi hivatal, kötelesség. Papi hit, feloldozás. Papi törvényszék. Papi köntös, mente, öltözet. Továbbá, papok szokására mutató. Papi alázatosság, szelídség. 2) Mint fn. tárgyesete: papi-t, többese: k. Gyermeknyelven: am. étel. PAPI, (2), falu Abaúj m.; HEJŐ-, falu Borsod MÁROK—, CSONKA-, faluk Bereg m.; helyr. Papi-ba, -ban, -ból. m., PAPICS, 1. PIPACS. szült vékony lemez vagy lap, hogy írni, nyomtatni lehessen rája; néha vagy némely része (itató papíros) takaróul is stb. használtatik. Rövidebben: papír. Megenyvezni a papírt v. papirost, hogy ne itasson. Itató-, irópapír v. papiros, nyomtató papír v. papiros. Posta-, levélpapír v. papiros; fehér, vörös, zöld stb. rét papír v. papiros. Kemény, vastag, lágy, vékony papír v. papiros. Egy koncz, ív, negyedív, tizenkettedpapiros. Eltűri a papiros, akármit irsz rá. (Km.). PAPÍROS- v. PAPÍRABLAK, (papíros- v. papír-ablak) ösz. fn. Ablak, melynek táblái üveg helyett papirosból vannak, melyet rendesen bizonyos olajvagy zsíranyaggal átáztatnak, hogy a világosságot jobban átereszsze. PAPÍROS- v. PAPÍRANYAG, (papíros- v. papír-anyag) ösz. fn. Kender-, lenrongyból stb. készült pép, melyből papírost készítenek. PAPÍROS- v. PAPÍRBÉLÜ, (papíros- v. papírbélű) ösz. mn. Kinek béle, illetőleg gyomra igen gyönge, s kevés emésztő erővel bir; máskép: kákabélű. PAPÍROS- v. PAPÍRCSINÁLÓ, (papíros- v. papír-csináló) ösz. fn. Gyári mives, ki rongyokból s PAPILLETÉK, (pap-illeték) ösz. fn. Papnak egyéb anyagokból papirost készít. járó díj, papi tartás. PAPÍROS- v. PAPÍRDARAB, (papíros- v. PAPINA, falu Zemplén m.; helyr. Papiná-ra, papír-darab) ösz. fn. A papírívből elszakasztott vagy -n, -ról. elvágott rész. |