PACSI, (pacs-i) kicsiny. fn. tt. pacsi-t, tb. —k. A kis gyermekről mondjuk, hogy pacsit ad, midőn tenyerkéjét másnak tenyerére csapja, mintegy tisztelkedve, vagy barátkozva. Adj fiam pacsit a bácsinak. V. ö. PACS.

PACSIHÁZA, puszta Veszprém m.; helyr.

Pacsiházá-n,

―ra, —ról.

PACSING, (pacs-ing) fn. tt. pacsing-ot, harmn. szr. —ja. Szórás vagy rostálás alkalmával lefölözött gabonafej. Balatonmelléki szó.

PACSIRTA, (pacsir-tevő?) fn. tt. pacsirtát. Ismeretes, csicsergő kis madárnem, egyenes, hengerded, hegyesen végződő csőrrel. (Alauda).

„Szól a pacsirta fönn lebegvén,
S az égiekhez közeledvén."

„A kisded pacsirta

Az eget hasítja

Szárnyaival.

Ékesen hangicsál,
Napsugárin sétál
Lábaival."

Vörösmarty.

PACSKOLÁS-PACZAL

PACSKOLÁS, (pacs-og-ol-ás) fn. tt. pacskolás-t, tb. ok. Csapkodva ütögetés.

PACSKONDÁL, (pacs-og-ond-ál) gyak. áth. Gúnyoló, gyalázó szókkal piszkol, pirongat valakit, mintegy pocsékol, pocsékká tesz valakit. Erdélyi szó. PACSKONDÁLÁS, (pacs-og-ond-ál-ás) fn. tt. pacskondálás-t, tb. ok. Gúnyolódva piszkolás.

PACSMAG, (pacs-m-ag) fn. tt. pacsmag-ot, harm. szr. -ja. 1) Elkoszpitolt rosz czipő vagy papucs. Pacsmagod nem leszek. A törökben basmak am. papucs (ritka használatu. Hindoglu). 2) Seprűféle eszköz, vagyis pemet a kovácsoknál, melylyel a tüzet fecskendezik. 3) A festők, mázolók ecsetje; szokottabban: pamacs. Első értelemben közvetlenül hangutánzó, második és harmadik jelentésénél fogva gyöke a pocs, mocs szókhoz áll legközelebb, mennyiben nedvességet jelentenek; egyébiránt ez utóbbiak is hangutánzók. V. ö. PASMAG. A persában pacsm am gyapjú; fan.

PACSMAGOL, (pacs-m-ag-ol) áth. m. pacsmagol-t. Pacsmaggal fecskend, pl. tüzet; vagy mázol, pl. a festő. Vadásznyelven a macskafajú dúvadról mondják, midőn fajzik. (Bérczy Károly).

PACSMAGOLÁS, (pacs-m-ag-ol-ás) fu. tt. pacstörzs-magolás-t, tb. ok. Pacsmaggal fecskendés; vagy mázolás. Vadásznyelven a macskafajú dúvadak fajzása.

Népvers.
Törzse: pacsir, rokon a magashangu pityer
zsel, s tájdivatosan a pacsirtát pityernek is hívják.
Különösen a mezei pacsirta, szép tavaszi napokon,
egyenes vonalban fölfelé emelkedve, majd leeresz-
kedve énekelget, honnan máskép: szántóka a neve.
Kis pacsirta is szánt,

Mint a szegény költő fényes levegőben:
Dalt zengve repült fel, dalt zeng a magasban...
Hallgat leesőben."
Arany János.

Továbbá a búbos pacsirta, máskép a hangjáról :
csücsörke, csicserke (=csicsergő), pipiske (=pipisgő).
Vannak déli, északi, erdei pacsirták is.

PACSIRTACSÉSZESZÁRNY, (pacsirta-csészeszárny) ösz. fn. A csészeszárnyak (polygala) neméhez tartozó növényfaj; szára tövön megdőlt; levelei szálas láncsásak, hegyeskék; virágai fürtösek, rojtos ajakúk; csészeszárnyai három inúk. Virága kékes, veres vagy fejér. (Polygala vulgaris). Köznépi nyel ven pacsirtafü, pacsirtavirág, tejhozó fü.

PACSIRTAFOGÁS, (pacsirta-fogás) ösz. fn. A madarászat sajátságos neme, melylyel a pacsirtákat fogják.

PACSIRTAFÜ, (pacsirta-fü) ösz. fn. L. PACSIRTACSÉSZESZÁRNY.

PACSIRTAHÁLÓ, (pacsirta-háló) ösz. fn. Pacsirták fogására különösen készített és kipányvázott madarászháló.

PACSIRTAVIRÁG, (pacsirta-virág) ösz. fn. L. PACSIRTACSÉSZESZÁRNY.

PACSKOL, (pacs-og-ol) gyak. áth. m. pacskol-t. Csapkodva ver, ütöget valakit v. valamit; máskép: paskol. Finnül : pieksen am. paskolok. V. ö. PACS.

-ból.

PÁCSON, falu Vas m.; helyr. Pácson-ba, -ban,

PACZ, hangutánzó fn. tt. pacz-ot, harm. szr. cza. Lapoczkaféle eszközzel a nyilt tenyérre ütött csapás, egyszersmind ennek hangja. Kicsinyítve : paczka. V. ö. PACS.

PÁCZ, (1), fn. tt. pácz ot, harm. szr. -cza. A székelyeknél Kriza J. szerént a meghéhelt kendernek a csepünél és szösznél valamennyivel fínomabb részecskéje. Gyarmathi Sámuel szerént pedig kenderfő; a midőn talán a török bas (= fő) szóval rokoníthatnók; vagy talán pák fn. módosúlata?

- cza.

PÁCZ, (2), fn. tt. pácz-ot, harm. szr. Éles csipősségü, eczetes vagy sós folyadék, mely az érintett s általjárt testet mintegy megrágja, megeszi, megpuhítja, s néha szinét is megváltoztatja. Különösen ilynemü folyadék, melylyel a vadak húsait, vagy más szívosabb húsokat megpuhítják. Közvetlenül a német Beize után alakult, egyébiránt rokon hozzá a a vékonyhangu magyar edz, pedz.

PÁCZ, (3), puszta Bihar m.; helyr, Pácz-ra, -on, -ról.

PÁCZA, tájdivatosan am. pálcza; 1. ezt. PÁCZAFALU, falu Szatmár m.; helyr. —faluba, -ban, -ból.

PACZAL, (1), (pacz-al) fn. tt. paczal-t, tb. ok, harm. szr. —ja. A nagyobbféle vágómarhák, nevezetesen ökrök, tehenek béle, melyet elkészítve eledelül is szoktak használni. Sándor I. szerént tréfásan : nagyszombati tisztesség, talán, mivel a vendéget valaha

ily étellel tisztelték meg. Aki paczalt eszik, ne gondoljon rá, mi volt benne. (Km.). Olyan, mint a paczal, puha, lettyedt. Paczalra szokott & pástétomra vágyik. (Km.). Minthogy a paczalt szalagokra vagdalva árulják, innen átv. ért. tésztapaczal, mely szalagosan hasogatott tésztából áll; czifra paczal, mely csipkésen van metélve. E szónak gyöke pacz egy azon pocztb. szóval, melyből poczok, poczokos származnak, miért a poczokos, vagyis hasas embert paczalos-nak is mondják. E szerint azon szók osztályába tartozik, melyek po pö, bo bö gyöküknél fogva valami felfuvottat, dudorút, gömbölyűt jelentenek, mint : poh, pohos, potroh, potrohos, pók, pöfeteg, pofa, bog, boglya, bödön, bög stb.

PACZAL, (2), KIS-, NAGY-, faluk, amaz Kraszna, emez Közép Szolnok m. ÚJ-KIS, I. PACZALUS; helyr. Paczal-ba, -ban, —ból.

PACZALÁRUS, (paczal-árus) ösz. fn. Hentes vagy kofa, kik megtisztított s ennivaló marhapaczalt árulnak.

PACZALFŐZŐ, (paczal-főző) ösz. mn. Amiben paczalt főznek, vagy személyről, aki paczalt föz. PACZALKA, erdélyi falu Alsó Fehér m.; helyr.-ja. -n, -ról.

7

PAD-PADKA

lőknek alapul szolgáljon, szokottabban: padló, padolat. 3) A háztetőnek feneke, máskép: padlás, sőt jelenti azon üreget is, vagy hiút, melyet a háztető belseje képez. A padot megrakták szénával, szalmával. Padon szárítani a kukoriczát.

PADKAPOCS PADLÓ

8

PADKAPOCS, (pad-kapocs) ösz. fn. Padot tartó, vagy padhoz szoritó kapocs.

PADLÁB, (pad-láb) ösz. fn. Azon lábak, melyeken a pad áll. Gúnyosan szólva, jelent kistermetű sovány emberkét. Akkora, mint a padláb. Padlábember.

PADLÁDA, (pad-láda) ösz. fn. Hosszú keskeny láda, mi egyszersmind ülőhelyül, ruhaneműek tartá sául is szolgál.

PADLAN, fn. tt. padlan-t, tb. ok, harm. szr.

Alaphangra és értelemre megegyezik vele a német Boden, cseh puda, lengyel spod, latin fund-us, hellén v-ur (Boden), szanszkrit budh-na-sz (Boden. Curtius). Eredeti jelentésénél fogva am. alap, fenék, úgy hogy a háztetőben is tulajdonképen ennek fenekét jelenti. Ezen alapfogalomból kiind lva, valószi-ja. L. PANDAL. nünek tartjuk, hogy gyökhangja a p, mely, miként PADLÁS, (pad-ol-ás) fn. tt. padlás-t, tb. -ok, általán az ajakhangok (amennyiben nem hangután- harm. szr. -a. A háztetőnek alapja, vagyis a ház zókban találtatnak) valamely puffadtat, dudorút je- falait öszvefoglaló gerendázat, deszkázat által alakult lent, milyenek különösen a fenekek, az alapok, térség. Így nevezik általán azon üreget, vagy hiút talapzatok is szoktak lenni. Úgy hogy ap-ad szóban is, melyet a padolat a tető oldalaival együtt képez. is feneket jelent, és az egész am. a fenékre, alapra Az istáló padlását szénával megrakni. Szájpadlás, a száll, mélyed. A persában pá v. páj am. láb, nyom; száj üregének felső része. Hanyag kiejtéssel: talap; melylyel egyezik Vullers szerént a zendben | pádha, s az ékiratokban páta. Továbbá a persában pácsa am. lábszár. Így ütnek öszve a cseh pod (alá), és puda (pad).

PADHÁT, (pad-hát) ösz. fn. A padnak hoszszában elnyuló emelvényféle karzat, melynek a hátat

neki lehet vetni.

pallás.

PADLÁSABLAK, (padlás-ablak) ösz. fn. Ablakféle nyilás, szelelőlik a háztető oldalán, vagy

homlokzatán.

PADLÁSAJTÓ, (padlás-ajtó) ösz. fn. Ajtó a

épület födelén.

PADLÁSOL, (pad ol-ás-ol) áth. m. padlásol-t. Az épületnek padlást csinál. V. ö. PADLÁS.

PADLÁSOLÁS, (pad-ol-ás-ol-ás) fn. tt. padlá

PADIKA, (pad-i-ka) fn. tt. padikát. Baranyásolás-t, th. ok. Padláscsinálás. ban am. alacson tűzhely.

PADLÁSSOR, (padlás-sor) ösz. fn. Az épület

PADIMALOM, puszta Somogy m.; helyr. nek azon emelete, ahol a padlás szokott lenni. —malom-ba, —ban, —ból.

PÁDIMENTOM v. PADIMENTOM, v. PAGYIMENTOM, a latin pavimentum-ból alakított idegen szó; tt. pádimentom-ot; harm. szr. a v. —ja. A szoba alsó padolata. V. ö. PADOLAT; és TALAJ.

PADKA, (pad-ka) fn. tt. padkát. 1) Kis pad, kis lócza, mely ülőhelyül szolgál. Egy padkán ülnek. (Km.). 2) Téglából vagy sárból rakott padféle állvány a kemencze vagy fal mellett.

PADLÁSSZOBA, (padlás-szoba) ösz. fn. A padlás üregéből, hiújából alakított lakszoba. A padlásszoba nyáron meleg, télen szellős.

szr.

PADLAT, (pad-ol-at) fn. tt. padlat-ot, harm.

-a. Gerendák vagy deszkák szerkezete, melyek bizonyos tért befödnek, s alapot, feneket képeznek. Padlat a hidon, a hajó fenekén. Szélesb ért. téglákkal, kövekkel berakott, vagy agyaggal betapasztott fenéktér. L. PADOLAT.

PADLÁZAT, 1. PADLÓZAT.

PADLÓ, (pad-ol-6) fn. tt. padló-t. 1) Vastagabbféle deszka, vagy laposra faragott gerenda, melyet padlatnak alkalmaznak. Fölszedni a híd padlóit. Az elkopott padlók helyett ujakat rakni. A hajókon hasonló deszka a hajó és part vagy két hajó közti köz

PADLÓDESZKA-PADOL

lekedés végett; máskép: járódeszka. A hegedű vagy koboz padlója, mely a húrok alatt nyúlik el. 2) Az ily deszkák vagy gerendák öszves szerkezete. A ló istálóban padlót csinálni. 3) Szélesb ért. az épület valamely fenékterére rakott lapos kövek, vagy téglák szerkezete. Köznépies kiejtéssel: palló. Pázmánnál átv. ért. a törvények pallója am. azok ösvénye.

PADLÓDESZKA, (padló-deszka) ösz. fn. Vastagabbféle deszka, melyet padolatul használnak, pl. a hidakon, hajókon, istálóban stb.

PADLÓFÜRÉSZ, (padló-fürész) ösz. fn. Desz kametszők fürésze, melylyel a faderekakból, tönkök ből padlónak való deszkákat fürészelnek.

PADOLÁS, (pad-ol-ás) fn. tt. padolás-t, tb. - ok, harm. szr. -a. Cselekvés, építési munka, mely által valamit padolnak. Az asztalosok a szobák padolásával foglalkodnak. V. ö. PADOL.

PADOLAT, (pad-ol-at) fn. tt. padolat-ot, harm. szr. —a v. —ja. Épitési mű; az úgynevezett padlónak egész szerkezete. Gyalult deszkákból, koczkás táblákból álló, viaszszal beeresztett padolat. Besározni, felsúrolni a szoba padolatát. Alsó, felső padolat. Csapos vagy köldökpadolat, a felső padolat, mely kettéfürészelt gerendákból, illetőleg szálfákból van néha csapokkal is öszverakva. Koczkás v. kirakott padolat, Nádozott rendszerént négyszögü koczkatáblákból.

PADLÓGERENDA, (padló-gerenda) ösz. fn. padolat, ha a felső padolatra nádak vannak szegezve, hogy a vakolatot jobban tartsák.

Alyfa, talpfa a padlózatoknál.

PADLÓGYÉKÉNY, (padló-gyékény), 1. PADOLATGYÉKÉNY.

PADOLATGYÉKÉNY, (padolat-gyékény) ösz. fn. Gyékényféle szőnyeg, melyet a padolatra teríte

PADLÓKOCZKA, (padló-kokzka) ösz. fn. Desznek, pl. besározás, bemocskolás ellen.

kából koczkaformára öszveillesztett egyes darab,

PADOLATKOCZKA, (padolat-koczka) ösz. fn.

melyhez többeket toldva, ezekkel a szoba alsó pa- L. PADLÓKOCZKA. dolatát rakják ki.

PADLÓSZEG, (padló-szég) ösz. fn. Nagyobb féle vastag szegek, melyekkel a padlódeszkákat a fenékgerendákhoz szegezik.

PADOLATSZŐNYEG, (padolat-szőnyeg) ösz. fn. Padolatot befödő szőnyeg, részint tisztaság, részint dísz vagy fényüzés végett.

PADOZ, (pad-oz) áth. m. padoz-tam, —tál, z. Paddal, vagyis lábakon álló padolattal ellát, fölszerel. Padozni a szinházat.

PADLÓTÁBLA, (padló-tábla) ösz. fn. Egyott, par. tábla a padlózatból.

PADLÓTÉGLA, (padló-tégla) ösz. fn. Téglák, melyekkel bizonyos tért kipadlóznak.

PADLÓZ, (pad-ol-ó-z) áth. m. padlóz-tam, -tál, ott, par. z. Széles ért. bizonyos téren padlót rak, akármiféle anyagból. Különösen gerendákkal vagy deszkákkal behúz, berak. Hidat, hajót padlózni. Szobákat padlózni.

PADLÓZÁS, (pad-ol-ó-zás) fa. tt. padlózás t, tb. -ok, harm. szr. Építési munka, mely által valamit padlóval ellátnak. A hídlábak levervék, a gerendák fölrakvák, csak a padlózás van hátra.

PADLÓZAT, (pad-ol-ó-z-at) fn. tt. padlózat-ot, harm. szr. —a. A padlónak, mint kész műnek, egész —a. A padlónak, mint kész műnek, egész szerkezete. Viaszszal beeresztett, koczkás padlózat. PADMALY, fn. tt. padmaly-t, tb. -ok, harm. szr. -a. Üreg a part oldalában. A víz nagy padmalyt mosott. A padmalyt turbokolják, gübülik, zurbolják a halászok. (Szabó D.). Így nevezik néhutt a sírverem oldalán beásott üreget is, melybe a koporsót szokták tenni. E szó vagy öszvetett pad és mál vagyis mally szókból, oly mally, mely valaminek padján, alapján, alján létezik; vagy pedig e szót alaphangjára és értelmére nézve leginkább a szintén üreget jelentő adu, odu, odv szóboz hasonlíthatni, s ebből lehetett advaly, admaly, s előhanggal padmaly, advas vagy odvas hely a vízpart oldalán. A széke lyeknél: padmaj, padmoj; Tornában, Abaújban padlan. Néhutt: pandal. V. ö. PANDAL.

PADOL, (pad-ol) áth. m. padol-t. Fenékiil, alapul szolgáló paddal ellát bizonyos építményt. Padolni a szobát, hidat, istálót.

:

PADOZAT, (pad-oz-at) fn. tt. padozat-ot, harm. szr. —a v. —ja. Deszkákból készített, s lábakon álló emelvény, mely bizonyos üreget födöz, milyen pl. a szinpadot képező állvány.

PADRAG, falu Veszprém m.; helyr. Padrag-ra, -on, -ról.

PADSZÉK, (pad-szék) ösz. fn. Ülőhelyül szolgáló pad, milyen a köznépies bútorzathoz tartozó karszék, vagy a templomni, iskolai székek.

PADUCZ, fn. tt. paducz-ot, harm. szr. -cza. Halfaj a potykák neméből, melynek állkapesa orr gyanánt fölfelé hajlik. (Cyprinus nasus). E halfaj talán a part-üregekben szeret tartózkodni, minél fogva a padmaly szóval volna rokonságban; vagy mintegy aducz, aduban lakó.

neve

PADUCZHAL v. PADUCZPONTY, (paducz

hal v. -ponty) ösz. fn. L. PADUCZ.

PADURÁNY, falu Krassó m.; helyr. Padurány-ba, —ban, —ból.

PADVA, PADVÁS; 1. PUDVA, PUDVÁS. PÁFRÁN, PÁFRÁNY, fn. tt. páfrán-t, tb. ok, harm. szr. —ja. A lopvanőszők közé tartozó növénynem; termése foltonként, csoportonként van a levél alsó lapjára rakva, kerekded vagy veseforma pikkelyek alatt. (Polypodium L. Mások szerént: aspidium). Több fajai vannak: édesgyökerü páfrán (polypodium vulgare), mely köznépiesen : páprág, köméz ; továbbá: forrási (p. fontanum); szakálas (p. phlegopteris); taréjos (p. cristatum); erdei (p. filix mas); páprágy (p.filix foemina) stb. Talán a német Baumfarr-ból,

vagyis Farn- vagy,Farren-Kraut'-ból kölcsönzött, illetőleg módosított szó. V. ö. PÁPRÁD.

vagy talán alapul azt is vehetjük, hogy fából levén építve, e szerint páhol-lal együtt pagony szóval volna

PAGOCSA, erdélyi falu Torda m.; helyr. Pa- gyökrokonságban. Akik minden lehetőt idegen szó gocsára, -n, -ról.

PAGONÁL, áth. m. pagonál-t. Balaton vidékén, Szalában és Pápa körül am. dorongol, doronggal ver, megver, lever. Megpagonálni valakit. Pagonálni a diót. Ez értelemből okszerüleg gyaníthatni, hogy törzsöke pagona, dorongot jelent, s rokon hozzá a szintén (bottal) verést jelentő páhol. Ha továbbá tekintetbe veszszük, hogy a p és ƒ közel rokon ajakhangok (miért a finn nyelv e helyett is amazzal szokott élni) nem valószinűtlen, hogy a pagona gyöke fa, s az egész am. fagonya, és jelentene különösen faágat, vagy fiatal fát, mely ághoz hasonló, s ezzel öszveköttetésben pagony am. fiatal erdő, mely vágás után újra kihajt; s minthogy a pagony a nagy erdőhöz képest alacson, kicsin: innen átv. értelemben Pápa vidékén pagonya ember, am. kistermetü, törpe ember. Vagy pedig, mivel vannak Pogony helynevek, s a pagonya néhutt: pogonya; valamennyi rokonhangzásu szó (pagony, pagonya, pagonál) származtatható a bog szótól is, amidőn pagony annyi volna mint bogony; tehát ágabogos helyet, vagyis ågabogos erdőt jelentene.

ból származtatnak, azok e szót is az ácsoknak faragóhelyét, deszkabódéját jelentő német Bauhof-ból magyarázzák.

PÁHÓBÉR, (páhó-bér) ösz. fn. A páhóért kialkudott vagy kifizettetni szokott bér.

:

PÁHOG, (páh-og) gyakorító önh. m. páhog-tam, -tál, ott. Erősen liheg, lelkendez. Bodrogközi szó. (Mindszenti). Magashangon rokon vele piheg. PÁHOGÁS, (páh-og-ás) fn. tt. páhogás-t, tb. ok. Erős lihegés, lelkendezés. PÁHOK, ALSÓ-, FELSŐ—, faluk Szala m.; helyr. Páhok-ra, -on, -ról.

PÁHOL, (pá-h-ol) áth. m. páhol-t. Bottal,, doronggal, darab fával ver valakit. V. ö. PAGONÁL. PÁHOLÁS, (pá-h-ol-ás) fn. tt. páholás-t, tb. -ok, harm. szr. -a. Bottal, doronggal verés, pufolás.

PÁHOLY, fn. tt. páholy-t, tb. —ok, harm, szr. -a. Szinházakban, vagy bizonyos látványokra épített körben szobaforma külön rekesz, kivált az előkelőbb nézők számára. Udvari páholy, társulati páholy. Földszinti, első, másod emeleti páholy. Ujabb korban alkotott, de általán elfogadott szó, mely hasonlat után a köznépies páhó-tól kölcsönöztetett. V. ö. PÁHÓ.

PAGONY, fn. tt. pagony-t, tb. ok, harm. szr, —a. Túl a Dunán, fiatal erdő, mely vágás után hajt. Bérczy K. vadászműszótára szerént általában : nagyobb kiterjedésü fiatal erdő. A pagonyban tilos a legeltetés. Epret szedni a pagonyban. Sándor I. szerint PÁHOLYBÉR, (páholy-bér) ösz. fn. Színházi az erdőnek azon része, mely a vadászok és hajtók vagy más páholynak bizony os időre előleg fizetenközött fekszik. Egyébiránt minthogy a nyulak külö- | dő ára. nösen a fiatal erdőben szeretnek tartózkodni, s a PÁHOLYBÉRLÉS, (páholy-bérlés) ösz. fn. vadászok leginkább ezt kerülgetik; innen ez értel- Színházi vagy más páholynak bizonyos időre előleg mezés alapját is a fiatal erdő teszi. Elemzésére fizetendő bérbe vétele. nézve 1. PAGONÁL.

PAGONYA, (pagony-a) mn. tt. pagonyá-t. Pápa vidékén a kistermetü, törpe emberről mondják, hogy pagonya ember; máskép: pogonya.

PAGONYVADÁSZ, (pagony-vadász) ösz. fn. Vadász, ki különösen a pagonyokban lappangó vadakat űzi. Továbbá hajtóvadász. V. ö. PAGONY.

PAGYERÓCZ, falu Pozsony m.; helyr. Pagyerócz-ra, —on, —ról.

PÁH, gyök páhó, páhog és páhol szókban, Részint hangutánzónak látszik az ütéstől, ide-oda hányástól, pufolástól; az első szó is raktárfélét jelentvén, melyben a tárgyak ki- s berakosgattatnak;,páhog' szóban pedig az erős lihegés- v. pihegéstől, illetőleg szájtátástól, midőn rokon hozzá: bá, bám.

PÁHOLYBÉRLET, (páholy-bérlet) ösz. fn. Szerződés valamely páholy kibérlése iránt. (LogenAbonnement).

PÁHOLYBÉRLŐ, (páholy-bérlő) ösz. fn. Aki színházi páholyért előleges bért fizet, vagy fizetett. (Logen-Abonnent).

PÁHOLYI, (páholy-i) mn. tt. páholyi-t, tb. -ak. Páholyt illető, arra vonatkozó. Páholyi szám. Páholyi ülés.

PÁHOLYSZÉK, (páholy-szék) ösz. fn. Szék a páholy ban.

PAIS v. PAIZS, v. PAJZS, fn. tt. pais-t, tb. -ok, harm. szr. —a. 1) Régies fegyverzethez tartozó, szilárd anyagból készült, s a testet az ellenség lövései, szurásai vagy vágásai ellen födöző védeszköz, melyet fogatujánál kézbe szorítva, vagy karra öltve tartottak. Alakra nézve különféle kerek dom

:

boru pais, köldökformára kidudorodó középpel; homoru hosszu pais; négyszögü pais; kis spanyol pais, félpaizs, tatárpaizs. Anyagra : érczpais, börpais. Paissal feltartani, visszanyomni az ellenség lökését, nyilait. Innen képes kifejezéssel am, akármily veszély ellen hathatós erős védszer. Uram, te vagy az én