23 PALANKA-PALÁST PALÁST-PALASZK 24 uriasabb ruhát jelentett, melyet nyakba akasztva zák. Eredetileg talán a karót jelentő latin palus-tól PALANKA, bányatelep Beszterczebánya határában; helyr. Palanká-ra, n, —ról. PALÁNKA, (1), fn. tt. palánkát. Gombanem, melynek teste sima tönköt képez, s jobbára kalapta lan. Nevét a palánk szótól vette, minthogy némileg karóhoz hasonló. (Clavaria). PALÁNKA, (2), puszta Tolna m., NÉMET—, Ó, ÚJ-, mvárosok Bács m.; helyr. Palánká-ra, öltve, csak nyakba vagy vállra vetve. Közelebb az A palást mind gyökre, mind értelemre egyezik PALÁST, (2), falu Hont m.; helyr. Palást-ra, -on, -ról. PALÁSTDÍJ, (palást-dij) ösz. fn. Valamely PALÁNKOLAT, (palánk-ol-at) fn. tt. palánkolat-ot, harm. szr. a. Valamely palánk egészben véve. Különösen ilyetén mű, mely hadi tekintetben védgátul szolgál, pl. a sánczok, várak környékén. | lelkész hivatalos működéseért, pl. házasulók esketéMagyarosan karózat. seért, keresztelésért, temetésért stb. járó illeték. (Stola). PALÁNKOZ, (palánk-oz) áth. m. palánkoztam, tál, ott. L. PALÁNKOL. PALÁNKSÖVÉNY, (palánk-sövény) ösz. fn. Vesszővel öszvekötött fahasábokból álló kerítés, milyet a Bakonyságban sokat láthatni. PALÁSTFÜ, (palást-fű) ösz. fn. Népnyelven növényfaj a bokálok neméből; levelei veseformák, karéjosak, fürészfogúk; virágai sátorozók; máskép szintén népnyelven: orozlántalpfű; növénytani néven: karélyos bokál. (Alchemilla vulgaris). Nevét, hasonlatnál fogva széles és kanyar leveleitől kapta. PALÁSTOL, (palást-ol) áth. m. palástol-t. Átv. ért. valamit elföd, eltakar, hogy mások észre ne vegyék, vagy bizonyos álszinben tüntet elé. Terveit, czéljait palástolja. V. ö. PALÁST. PALÁNT, fn. tt. palánt-ot. 1) Az eredeti latin planta értelmében am. növény. 2) Szokottabban: csemetenövény, magból kikelt fiatal sarjadék, kivált a kerti növényekben, melyet el szoktak ültetni. Virág-, káposzta-, paradicsomalma palánta. A székely asszonyok,palánt' alatt csupán káposztapalántot értenek; másnemü palántnál kimondják hagyma PALÁSTOLÁS, (palást-ol-ás) fn. tt. palásto(hajma-)palánt, répapalánt. Innen a közmondat: A lás-t, tb. ok, harm. szr. a. Átv. ért. cselekvés, nagy palánt kész káposzta, a nagy leány kész gazdasz-mely által valamit mások szeme vagy tudomása elől szony. (Kriza J.). eltakarunk, elrejtünk. V. ö. PALÁSTOL. PALÁSTOS, (palást-os) mn. tt. palástos-t v. PALANTA, fn. tt. palántá-t; 1. PALÁNT. PALASZÉG, (pala-szég) ösz. fn. Mintegy más szék, növekedjék. Káposztát palántálni. Öszvehúzva, fél hüvelyknyi hosszú és négyszögü szegek, melyekvagyis, az eredeti latinhoz hívebben: plántál. PALÁNTÁLÁS, (palánta-al-ás) fn. tt. palántálás-t, tb. ok. Fiatal növénynek, csemetének ültetése. PÁLANYA, (Pál-anya) ösz. fn. Hentesek nyelvén, gyomorhurka, melyet ha holmi öszvevagdalt bürkével, szalonnával megtöltenek, leszen belőle az úgynevezett sajtólt hurka, tréfásan : kálvinista sajt. PALÁST, (1), fn. tt. palást-ot, harm. szr. —ja. Molnár A. értelmezése szerént: pallium, palla, azaz köpenyféle lebenyeg, felső ruha. Úgy látszik azonban, hogy a palást eredetileg díszköpenynemü, 8 kel a palafödők a palatáblákat megerősítik. PALASZELŐ, (pala-szelő) ösz. fn. 1) Kőfaragó, ki a palarétegeket elszeldeli, hogy bizonyos czélra alkalmasak legyenek. 2) Azon eszköz, melylyel a palatáblákat idomítják. PALASZÍN, (pala-szín) ösz. fn. és mn. 1) Olyan szín, milyen a palaköveké. Van fekete, kék s másféle palaszín. 2) L. PALASZÍNŰ. PALASZÍNŰ v. —SZINÜ, (pala-szinű) ösz. mn. Olyan szinü, mint a palakő. PALASZK, 1. PALACZK. PALASZKAMAG, (palaszka-mag) ösz. fn. Növénynem az egyhímesek seregéből és egyanyásak rendéből; csészéje nincs; bokrétája kétszirmu; magva egy, csupasz. (Corispermum). PALASZKA; PALASZKAFÉREG, (palaszka- (batulus), francziául battre, bâton; továbbá a magyar féreg); 1. POLOSKA. pall v. palol am. ütöget; páh, páhol; pacz, paczka, paczkáz; patok, patél; patélófa, vékony hangon: pecz, peczeget, peczér (kutyaverő), petike, a malomban azon pálezika, mely a szitát ütögeti és rázza; ilyenek a hellen narάoow, a német patsche stb., melyek végelemzésben azon hangot utánozzák, melyet az ütögetett test adni szokott. Mint járópálcza rokonítható paláczol, v. palázol igével. Egyébiránt alakra nézve a pálczához legközelebb áll a szláv palicza.V. ö. BOT. PÁLCZA, (2), TORNYOS-, falu Szabolcs m.; helyr. Pálczá-ra, -n, -ról. PALASZÜRKE, (pala-szürke) ösz. mn. Oly szürkeszinü, milyen a szürke pala. PALATÁBLA, (pala-tábla) ösz. fn. Palakőből alakított tábla, milyenre pl. irni szoktak, vagy melylyel az épületeket födik. PALATIMSÓ, (pala-tim-só) ösz. fn. A palaféle ásványból kivont timsó. PALATINCZA, puszta Tolna m.; helyr. Palatinczá-ra, —n, —ról. PALATKA, erdélyi falu Kolos m.; helyr. Palatká-ra, —n, —ról. PALATTY, a fürjmadárnak hangja, melyet rendesen pity hanggal egyesítve mondanak ki: pitypalatty. PALATTYOL, (palatty-ol) önh. m. palattyol-t. Fürjmadárról mondjuk, midőn palatty v. pittypalatty hangon szól vagy kiált. PALATTYOLÁS, (palatty-ol-ás) fn. tt. palattyolás-t, tb. —ok.,Palatty' hangon szólás vagy kiáltás. PALAVESZSZŐ, (pala-veszsző) ösz. fn. Palakőből alakított szegforma eszköz, melylyel palatáblán írni szokás. PALÁZOL, önh. L. PALÁCZOL. köhöz hasonló szinü. PALCSI, PALCSÓ, tt. Palcsit v. Palesót. Pál keresztnévnek kicsinyített módosulatai. PÁLCZAFEJ, (pálcza-fej) ösz. fn. A pálczának felső vége, gombja. PÁLCZAGOMB, (páleza-gomb), 1. PÁLCZAFEJ. PÁLCZAKAJMACSÓR, (páleza-kajmacs-ór) ösz. fn. Növényfaj a kajmacsórok neméből; szára ágatlan, levelei szárnyasak, szárnyai csavargós élük, csipkések; csészéji ötfogúk; fogai rojtosak; virága befogott száju. (Pedicularis sceptrum Carolinum). PÁLCZÁL, (páleza-al) áth. m. pálczál-t. Lásd : PÁLCZÁZ. PÁLCZALÓ, (pálcza-ló) ösz. fn. Pálcza, melyet valaki, például a játszó gyermek, lába közé vesz, és futkos, ugrál rajta; máskép: nádparipa, veszszőparipa. PÁLCZAPARIPA, (pálcza-paripa) ösz. fn. L. PÁLCZALÓ. PÁLCZÁS, (pálcza-as) mn. tt. pálczás-t v. —at, tb. -ak. Pálczával ellátott, pálczát hordozó. Pálczás úr. Mint fn. tárgyesete: pálczás-t, tb. ok. Lásd: PÁLCZAVIVÖ. -- PÁLCZAÜTÉS, (pálcza-ütés) ösz. fn. Ütés, melyet valakin pálezával tesznek. PÁLCZAVIVŐ, (páleza-vivő) ösz. fn. Személy, ki bizonyos innepély vagy szertartás alkalmával azon pálezát viszi, mely az illető hatalomnak vagy méltóságnak jellege. Királyi, püspöki pálczavivő. PÁLCZÁZ, (pálcza-az) áth m. pálczáz-tam, -tál, -ott, par. -z. Pálczával üt, ver, büntet valakit. Büntetésül megpálczázni a tolvajt, a veszekedőt. PÁLCZÁZÁS, (pálcza-az-ás) fn. tt. pálczázás-t, ok, harm. szr. a. Pálczával ütés, verés, bün tb. tetés. PÁLCZIKA, (pálczi-ka) kics. fn. tt. pálezikát. Aránylag kicsin, vékony pálcza. PÁLCZA, (1), fn. tt. pálezá-t. 1) Valamely szilárd rostozatu igenyes növényszárból, vagy ágból csinált botféle eszköz, mely különösen a járásban támaszul vagy ékességül is szolgál, azonban rendesen a bottal egy értelemben is vétetik, de némely jelzőinél fogva különbözik tőle, és szükebb jelentésü. A pálcza vékonyabb, és inkább csak sima, azonban van bunkós (gombos), görcsös is. Nádpálcza, mogyorópálcza, káplárpáleza, birópáleza. Mint hatalomnak jelvénye királyi pálcza, püspöki pálcza. Vas pálcza. „Megérzette volna nyilván kegyelmetek itt létét az vas pálczának, ha az kegyelmességet és atyai intést megvetette." Gr. Eszterházy M. nádor. (Az várme- | ra, gyéknek. 1644). 2) A járó pálczához hasonló eszköz fából vagy más anyagból, pl. függönypálcza, akóló- | ra, pálcza, melylyel a hordók bellegét mérik. Vala- PALÉTA, fn. tt. palétá-t. Utasító nyilt levél mint a bot, hasonlóan a pálcza is nem csak a járónak | vagy czédula. Különösen a katonáknál divatozó szó, támaszul, hanem ütőszerül is szolgál. Huszonöt pál- s jelenti a beszállásolásra vonatkozó utasítványt. czára itélni valakit. Sőt, úgy látszik, hogy mindkettő Idegen eredetü, s egy a bolletta, Bollet, vagy talán eredetileg inkább ütésre vonatkozik, innen ezen hangi Billet, Blatt szókkal. és fogalmi rokonságok: bot, botlik, botol, melyhez hasonló az ötlik, ütlik, ütközik, latinul : batuo, baculus PÁLD, faluk Hont és Pozsony m.; helyr. Páld -on, -ról. PÁLÉ, falu és puszta Baranya m.; helyr. Pálé—on, —ról. PÁLFA, faluk Tolna és Vas, puszta Tolna m.; helyr. Pálfá-ra, —n, —ról. 27 PÁLFALA-PÁLINKA PÁLINKAFŐZÉS-PALL PÁLFALA, falu Borsod m.; helyr. falá-ra, | tet jelent, pálim -n, -ról. PÁLFALU, faluk Liptó és Somogy m.; helyr. -falu-ba, -ban, — ból. PÁLFALVA, faluk Bereg, Gömör, Szatmár m., ALSÓ—, FELSŐ—, Nógrád m.; erdélyi faluk Udvarhely és Csík sz.; helyr. -falvá-ra, —n, -ról. PÁLFISZÉG, falu Szala m.; helyr. -szég-re, - én, -ről. - PÁLFI-SZIGET, vadászház Pozsony m.; helyr. -Sziget-re, en, -ről. re, PÁLFÖLDE, falu Zemplén m.; helyr. —Földé —n, — röl. PÁLHA, fn. tt. pálhá-t. 1) Köz értelemben toldat az üngben, mely a hón alatt az ujjat és derekat öszveköti; Göcsejben : pálla. 2) A növénytanban némely levél nyelének tövén vagy azzal átellenben nőni szokott apró levélnemü rész, mint pl. a borsó levelének nyele tövén levő növés. (Stipula). Minthogy a föntebb érintett toldat a hón alá esik, valószinü, hogy alapértelme al, s ebből képződött p előtéttel palha, pálha, mint az iszapos alacson helyet jelentő alaj, palaj; s helyesen alkalmaztatott a növénytanban is. A p szintén előtét ezekben is : Panna, Punnus, Pere, Pila, Pista stb. Hangra hasonló hozzá, de értelemre némileg különbözik tőle azon pályha, mely a gyalomhoz kötött gyékénykötelet jelenti, s mely inkább a bekötésre vonatkozó páló vagy pólya szókhoz rokon. PÁLHÁZ, (pálha-az) áth. m. pálház-tam, -tál, -ott, par. z. Az üngöt úgynevezett pálhával meg toldja. V. ö. PÁLHA. PÁLHÁZA, falu Abaúj, puszta Veszprém m.; helyr. Pálházá-ra, —n, — ról. PÁLHÁZÁS, (pálha-az-ás) fn. tt. pálházás-t, tb. ok. Pálhával toldás. PÁLHIDA, 1. PELBARTHIDA. PALI, férfi kn. tt. Pali-t. Pál' keresztnévnek kicsinyített alakja. = 28 égetek; honnan égettbor-nak is nevezzük. A Tájszótárban hibásan áll: pálinkára (e helyett : palinkára) vetni a mentét, t. i. panyókán palástul viselni. PÁLINKAFŐZÉS, (pálinka-főzés) ösz, fn. Iparüzlet neme, mely holmi szeszes italok készítésével foglalkodik. PÁLINKAFŐZŐ, (pálinka-főző) ösz. fn. 1) Személy, ki gyümölcsökből, növényekből, gabonából stb. pálinkanemü szeszeket, italokat égetés által ké szít. 2) Azon hely és készület, mely ezen iparüzletre használtatik. PÁLINKAHÁZ, (pálinka-ház) ösz. fn. Kocsma, melyben pálinkát árulnak, mérnek. PÁLINKÁS, (pálinka-as) mn. tt. pálinkás-t v. at, tb. —ak. 1) Miben pálinkát tartanak. Pálinkás hordó, üveg, butyka. 2) Hol pálinkát árulnak. Pálinkás bolt, kocsma. 3) Pálinkával vegyített, bekent, ellátott, stb. Pálinkás bor; pálinkás ruhával bekötött daganat; pálinkás jó reggelt! parasztos köszöntés. PÁLINKÁZ, (pálinka-az) önh. m. pálinkáz-tam, tál, —ott, par. -z. Pálinkát iszik vagy iddogál. Korán reggel pálinkázni. Visszaható tárgyesetes névmással: felpálinkázni magát, am. jól felönteni a pálinkából. Képzésre olyan, mint : boroz, serez, kávéz. PALINKÓZIK, (pal-in-k-ó-z-ik) k. m. palinkóztam,tál, -ott; par. -zál. L. PALANGOL. PALISZKA, tájdivatosan am. puliszka; 1. ezt. PALKA, fn. tt. palká-t. Növénynem a háromhímesek seregéből és egyanyásak rendéből; csészéjének polyvái csónakosak, egymásnak háttal kétsoros öszvenyomult, pikkelyezett füzérkét formálnak; virágzata csomós vagy füzéres; magva egy, kopasz, a polyva alatt. (Cyperus). PÁLKÁS, puszta Abaúj m.; helyr. Pálkás-ra, —on, ―ról. PALKASÁS, (palka-sás) ösz. fn. Növényfaj a a sások neméből; barkáji gömbölyüded csoportban, alul hímek, levélgallérosak; gyümölcsei láncsásak. PÁLI, falu Sopron m.; KIS-, NAGY-, fa- (Carex cyperoides). luk Szala m.; helyr. Páli-ba, —ban, —ból. ra, PALICZKA, falu Kraszna m.; helyr. Paliczká-n, -ról. PÁLIHÁLÁS, puszta Veszprém m.; helyr. Pálihálás-ra, -on, -ról. PALINKA v. PALINKÓ, (pal-in-ka v. pal-inkó), Kriza J. gyüjteményében felható raggal jön elé : palinkára v. palinkóra, olyanformát jelent, mint az általános panyókára v. panyókásan; vagyis: szélnek eresztve, fillengősen (venni vállára pl. a zekét); Ferenczi János szerént félválra (akasztani). V. ö. PALANGOL önh. és PAL gyök. PÁLINKA, fn. tt. pálinká-t. Általán növényekböl, gyümölcsökből, magokból, gabonából stb. főzés által kivont és csepegtetett szesz, különösen, mely talul használtatik. Törköly-, burgonya-, szilva-, rozs-, ienyőmag-, borpálinka. Eredetileg szláv szó, s,éget PALKÓ, férfi kn. tt. Palkó-t. „Pál“ névnek némileg nagyító változata; t. i. Palko korosabb mint,Pali'; máskép: Palcsó. mint: Ferkó, Fercsó; Jankó, Jancsó; ellentétül Feri, Fercsi, és Jani, Jancsi szóknak. Győr megyében,palkó' jelent fingot is. (Tájszótár). PALKONYA, faluk Baranya és Szala megyében; DRÁVA—, Baranya, TISZA-, Borsod m.; helyr. Palkonyá-ra, -n, -ról. PALL, (pal-ol) áth. m. pall-ott, htn. ani. Kevéssé ismert szó. Molnár A. értelmezése szerént valamit ütöget, vereget, például pálezával a ruhát, hogy a por kimenjen belőle. „Likas a nadrágom, kapitány uram! Székely népvers. (Kriza J. gyüjt.). 29 PALLAG-PALLÉRFÖLD PALLÉRKODÁS-PALLOL 30 PALLÉRKODÁS, (pallér-kod-ás) fn. tt. pallérkodás-t, tb. —ok, harm. szr. a. Foglalkodás, melyet valaki mint pallér gyakorol; felügyelői működés bizonyos munkások mellett. V. ö. PALLÉR. PALLÉRKODIK, (pallér-kod-ik) k. m. pallérkod-tam, tál, ott. Bizonyos munkások mellett felügyelői hatalmat gyakorol, s műveiket igazgatja. -- Különösen mondják a rostáról, midőn gabonát tísztítnak vele, honnan pallani annyit is jelent, mint rostálni; máskép: pallól. Hangra és értelemre rokona: pállol, azaz a kiszakasztott kenyértésztát csapkodja, ütögeti, hogy gömbölyüvé alakítsa; továbbá : páhol; és talán az ütőszert jelentő pálcza is. A persában pál-ú-dan am. csömöszölni; átszűrni. A latinban a rokonhangu vann-us rostát jelent. A pall ele- | V. ö. PALLÉR. mezve palol, mely túl a Dunán jelenti azon kisebbnemű szórást, midőn a szemetes vagy polyvás mago-at, tb.ak. Kicsiszolt, sikárlott, fényesített. Palkat kosárból, vagy más, edényből szélnek eregetik, léros fegyverek. mely esetben az illető edény oldalát lassacskán ütö PALLÉROS, (pallér-os) mn. tt. palléros-t v. PALLÉROZ, (pallér-oz) áth. m. palléroz-tam, getni szokták. Általán ez igében, valamint rokon--tál, —ott, par. -z. Valamit csiszároz, simít, idotársaiban, az ütés alapértelme rejlik, miért a hang- mít, hogy csinossá, fényessé alakuljon. Bútorokat, utánzók osztályába tartozik. fegyvereket pallérozni. Átv. darabos, nyers erkölcsö PALLAG, (1), mn. és fn. L. PARLAG. PALLAG, (2), NAGY-, puszta Hont m.; helyr. Pallag-ra, -on, -ról. ket finomít. PALLÉROZÁS, (pallér-oz-ás) fn. tt. pallérozás-t, tb. ok. Cselekvés, mely által valamely daranak stb. Átv. ért. az eredeti nyers állapotban levő bos, rögös, idomtalan testet kicsiszolnak, kisimítaerkölcsöknek vagy lelki tulajdonságoknak finomítása, illetőleg mivelése. PALLÉROZATLAN, (pallér-oz-atlan) mn. tt. ömlé-pallérozatlan-t, tb. ok. Simává nem csiszárlott, nem idomított; rögös, fénytelen. Pallérozatlan üvegek, kövek, fegyverek. Átv. ért. eredeti nyerseségű, darabos erkölcsü, faragatlan, bárdolatlan, műveletlen. Pallérozatlan rüpök. Határozóként am. pallérozatlanul, csiszárlás nélkül. PALLANY, fn. tt. pallany-t, tb. —ok. Azon nehéz és nemes fémek egyike, mely az érenynek (platina) rendes kísérője gyanánt jön elé a természetben, s ahhoz csakugyan mind szinére, mind kalapálhatóságára, mind pedig igen magas hőfoknál kenységére nézve nagyon hasonlít. A latin palladium név előrésze : pall vétetett a magyarban is törzsül, s az elemek any képzőjéből alkottatott a ,pallany' nevezet. (Török József tanár). PALLAS, tájdivatosan am. polos; 1. ezt. PALLÁS, (2), (pal-ol-ás) fn. tt. pallás-t, tb. -ok, harm. szr. —a. Ütögetés, különösen, midőn rostáláskor a rosta oldalait, vagy szeleléskor az edényt ütögetik, hogy a benne levő magok lassanként kifolyjanak. V. ö. PALL. Különbözik tőle a padlás helyett henyén kiejtett pallás. V. ö. PALL. PÁLLÁS, helyesebben lásd: PÁRLÁS v. PÁROLÁS. PÁLLASZT, 1. PÁRLASZT. PALLÉROZOTT, (pallér-oz-ott) mn. tt. pallérozott-at. Kicsiszárlott, kisimított, fényesített, idomított. Pallérozott kövek. Átv. ért. fínom, müvelt erkölcsü, magaviseletű. V. ö. PALLÉR. PALLÉROZOTTAN, (pallér-oz-ott-an) ih. Pallérozott állapotban. PÁLLIK, helyesebben 1. PÁRLIK. PÁLLÍT, helyesebben 1. PÁRLÍT. pallanak, pl. pallórosta. PALLÓ, (3), falu Ung m.; helyr. Palló-ra, —n, —ról. PALLÉR, fn. tt. pallér-t, tb. —ok, harm. szr. PALLÓ, (2), pal-ol-ó) mn. tt. palló-t. Aki pall, —a v. —ja. Az idegen eredetű politor, polier után azaz ütöget, vereget, pl. a ruhát pálczával; vagy a képzett szó, tulajdonkép oly személyt jelent, ki bi-rostát, midőn gabonát tisztít vele. Továbbá amivel zonyos művet vagy műtárgyat fínomabbá, czélirányosabbá idomít, csinosít; ezen értelem rejlik a palléroz, pallérozott, pallérozatlan származékokban. Különösen oly személy, ki bizonyos munkásokra fölügyel, s műveiket, munkáikat igazgatja. Útcsinálókra fölügyelő pallér. A kömívesek és ácsok között, az építészetben némi ügyességet szerzett személy, ki a legények előtt áll, s az építőmesternek mintegy segéde, s tervének végrehajtója. Kömívespallér, ácspallér. PALLÓCZ, puszta Pozsony m.; helyr. Pallóczra, on, -ról. PALLÓDESZKA; PALLÓFÜRÉSZ stb. L. PADLÓDESZKA; PADLÓFÜRÉSZ stb. PALLÓL, (pal-ol-ó-1) áth. m. pallől-t. Lásd : PALL. PÁLLOL, (páll-ol) áth. m. pállolt. A kiszakaszPALLÉRAGYAG, (pallér-agyag) ösz. fn. Fított kenyértésztát ide-oda forgatva csapkodja, egyennom, szilárd állományu földnem, melyet érczek, üve-geti, hogy kellő alakban a szakajtókosárba helyezgek, kövek csiszolására, simitására használnak. hesse. Elemzésére nézve 1. PALL. A fenn írt kiejtés PALLÉRFÖLD, (pallér-föld), lásd: PALLÉR- tájszokásos, és helyesebben palol, vagy öszvevonva pall volna; legalább ezekkel egy eredetü. AGYAG. Különösen a hóhérok nyakazó fegyvere. Egyezik vele a szláv pales, palos, palas, régi franczia palache, palanche, olasz palascio, német Pallasch. A svéd balyxa v. bolyxa Adelung szerént am. bárd (grosse Axt, Streitaxt). Vámbéry szerént a törökben palla kétélü kurta kard. Heyse,Idegen szótárá'-ban (Fremdwörterbuch, 12-ik kiadás) a magyar vétetik eredetinek. A magyar szóelemzés nyomán azon szókkal rokonítható, melyekben a pal gyök ütést, csapást jelent, s mely szintén rokon bal gyökkel,balta' szóban. V. ö. PAL, PALL. PÁLLOS, (pár-ol-os) mn. tt. pállos-t v. at, tb. —ak. Állásban, mintegy párolás vagy gőzölésben rothadásba ment. V. ö. PÁRLOTT. PALLOSJOG, (pallos-jog) ösz. fn. Jog, melynél fogva bizonyos felsőség vagy hatóság valakit ha lálra itélhet. PALLÓSZEG; PALLÓTÁBLA; PALLÓTÉGLA stb., I. PADLÓSZEG; PADLÓTÁBLA; PADLÓTÉGLA stb. PÁLLOTT, 1. PÁRLOTT. PÁLMA, fn. tt. pálmá-t. Szép és hasznos fák neme az ázsiai, áfrikai, amerikai s némileg európai meleg tartományokban, melyek az illető lakosoknak nem csak eledelt és italt, hanem törzseik különböző bútorzatokra is stb. anyagot nyújtanak. Derekok egyenes, ágatlan, de csúcsaikat koronaféle bokrozat ékesíti. Van datolyapálma (phoenix dactylifera), kókuszpálma (cocos nucifera), olajpálma (elaeis guinensis), borpálma (raphia vinifera) stb. Nálunk köznépi nyelven néhutt így nevezik a magas olasz nyárfát. PÁLMAEVET, (pálma-evet) ösz. fn. Kisded, szürkeszőrü evetfaj, mely meleg tartományokban, pl. Keletindiában a pálmafákon lakik. Alakra némileg a patkányhoz hasonló. (Sciurus palmarum). PÁLMAFA, (pálma-fa) ösz. fn. L. PÁLMA. fn. A pálmafákon termő datolya- vagy fügeféle, vagy PÁLMAGYÜMÖLCS, (pálma-gyümölcs) ösz. szilvaalaku gyümölcs. PÁLMAJOR, puszta Sopron m.; helyr. Pálmajor-ra, on, -ról. PÁLMAKOSZORÚ, (pálma-koszorú) ösz. fn. Pálmaágakból vagyis levelekből készített díszkoszorú, diadalkoszorú. PÁLMALEVÉL, (pálma-levél) ösz. fn. A pálmafának nagyterjedelmü levele, melyre hegyes árrforma eszközzel írni is szoktak. PALMANT, (pal-m-ant) áth. m. palmant-ott, htn. —ni v. —ani, par. palmants. Sándor István és Szabó D. szerént am. valamit betakar, beföd. A maga nemében sajátságos alaku ige, melynek nyelvünkben alig van mása. Egyébiránt gyökre nézve azon szókhoz rokon, melyeknek alapjelentése födés, takarás, milyenek : palást, páló, módosítva: pólya; továbbá a halmocskát jelentő boly (fn.), és a gyalom felső részén levő kákaköteleket jelentő pályha; tehát mintha volna: pal-om-ant. tás-t, tb. ok. Valaminek betakarása, fedése. PALMANTÁS, (pal-m-ant-ás) fn. tt. palman PÁLMAOLAJ, (pálma-olaj) ösz. fn. Olaj, mePÁLMAÁG, (pálma-ág) ösz. fn. A pálmafának ága, sajátlag levele, minthogy a pálmafáknak úgy-mölcséből nyomnak vagy sajtolnak ki. lyet különösen az olajpálma (elaeis guinensis) gyünevezett valóságos ágaik nincsenek. A régiek ezek alatt főképen a datolyapálma leveleit értették. Átv. szinü zöld, milyenek a pálmafa levelei. PÁLMAZÖLD, (pálma-zöld) ösz. mn. Olyan PÁLMAZSIZSIK, (pálma-zsizsik) ösz. fn. Zsivagy szúféle féreg Délamérikában, mely a pálmafák derekába furakodik, s azok beléből éldegel. (Curculio palmarum). ért. győzelem jele, és a béke jelvénye. „Toább le- PALMÉD, fn. tt. palméd-ot v. -et. Madárfaj Braziliában, mely nagyságra a pávához hasonló, fülsértő hangu; csőre fölött szarva, és szárnyai közől szaruféle kinövései vannak. (Palamedea cornuta). Ugyan Braziliában létezik egy másik faja is, mely szarvatlan, és szaru helyett búbja van. (Palamedea cristata). |